Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-30 / 124. szám
1974. május 39. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ( A BÉKÉSSZENTAND RÄSI Szőnyegszövő és Népi Iparművészeti If tsz öcsödi részlegében hagyományos és modern perzsaszőnyegeket készítenek belföldre és külföldre. A torontáli részlegben pedig szőrmeszőnyegeket készítenek nyugati megrendelésre Ügyes kezek készítik a szőrmeszőnyegeket TSépszerű az ágynemű-csereakció Bővítik a Patyolat szolgáltatásait A szolnoki Patyolat Vállalat hagyományos szolgáltatásait. a vegytisztítást, a mosást sokan kedvelik. Tavaly, a közületeket nem számítva, vegy tisztításra 150 ezer megrendelést kaptak, és több mint 2 ezer 600 mázsa fehérnemű mosását végezték el. Tavaly új, speciális szolgáltatást vezettek be: a Patyolat-ágynemű, más néven csere- vagy bérágynemű akciót. Szükségességét a számok igazolják. Ugyanis Szolnokon népszerűbb az új szolgáltatás. mint az ország összes többi vidéki városában. Pécsett például ezer, Debrecenben ötszáz és Egerben négyszáz ágyneműgarnitúra van forgalomban, Szolnokon viszont ez a szám meghaladja a kétezerötszázat. Hozzájárul ehhez az is, hogy Szolnokon a megrendelőknek nem kell 300 forintos betétet fizetniük, mint az említett városokban. Ma már csak a vállalat kapacitása szab határt az ágynemű-csereakció további bővítésének. Ezárt jövőre megkezdik a szolgáltatás bővítését, új, nagy teljesítményű gépek üzembe állítását. Ugyancsak a közelmúltban vezették be a törülközők, konyharuhák, asztalterítők az ágyne- műhöz hasonló cseretisztítását. Ezt azonban még nem eléggé ismeri a lakosság, nagyrészt az elmaradt tájékoztatás következtében. Pedig a bővülő szolgáltatásokkal célszerű megismertetni az embereket, hiszen a vállalat vezetői is profilmódosításra, a szolgáltatások „felfuttatására” törekszenek. A tavalyi vállalati bevétel egy- harmada származott; lakossági szolgáltatásból, az idén az arányt ötven százalékra tervezik. Napi 32 ezer üveg üdítő Kiváló a jaffa Jó időben, melegben szomjasabbak az emberek, jobban fogynak a hűsítők. Szolnokot elsősorban a Szolnok megyei Szesz-, Üdítőital és Műjéggyártó Vállalat Mártírok úti 10. számú szikvíz-, üdítőital-üzeme látja el termékeivel. Százezer üveg feletti készlettel várták a jó időt. Négyféle üdítőt gyártanak: a kiváló védjegyű jaffát, málnát, Tisza- Colát és narancsitalt. Bár a májusi rossz időben jelentősen csökkent a fogyasztás, mégis jól áll az üzem mérlege. Április 2-án, egyetlen napon 42 ezer üveg üdítőt értékesítettek. Az üzemnek ötven dolgozója van. Két műszakban napi 32 ezer üveg üdítőt palackoznak. Szódavízből, védőitalból — melyeket 80 vállalat vásárol — napi 7—8 ezret. akiknek Tartási szerződés. Az emberi kapcsolatok egyik fajtájának jogi fedőneve. Körülötte tündérmesék és rémtörténetek keringenek. L-ék szűk és drága albérletben nyomorogtak a két gyerekkel. Nem messze egy elhanyagolt, régi házban magányosan élt a 80 esztendős, beteg Kovács néni. Ügy gondolták, mindenki jól jár, ha L.-ék az idős asszonyhoz költöznek. Lesz, aki főz, mos, gondozza az öreg nénit, L.ék pedig cserében lakáshoz jutnak. Megkötötték hát a tartási szerződést. Nagy volt az öröm, amikor szanálták a régi, ócska házat, és ők öten beköltöztek a Kovács néni komfortos, kétszobás lakásába. „L.-ék és a néni remekül kijönnek egymással” — mondta a szolnoki Városi Tanács igazgatási osztályán a tartási szerződésekkel foglalkozó ügyintéző. Honnan tudta? A társadalmi aktíváktól, akik évente kétszer meglátogatják őket. Felkerestem a családot. — Nincs nekem semmi bajom velük, — válaszolt sietve a csupacsont, szürkehajú, mankójára támaszkodó idős asszony. — Csak tudja, míg ők dolgoznak, velem senki sem törődik. Már nem látok, nem hallok jól. Egyedül felállni, de még enni sem tudok. Bort innék néha, meg feketét, dehát ilyesmit ritkán tesznek elém, pedig... _ L.-né ingerülten félbeszakította: — Tudja, mit mondok én? Ha ilyen életem lesz öregségemre, összeteszem a két kezem. Higgye el, ezért a lakásért mi nagyon drágán fizetünk. Hat esztendeje élünk így, három nemzedék egy kis lakásban összezárva. Bizony, sokszor nem egyezünk. De vállaltuk... hát eltartjuk. Ha sejtettem volna, hogy ilyen nehéz... De most már mindegy. Majd csak... — sóhajtott. Nem fejezte be a mondatot. L.-ék nem szaladtak bíróságra nem kérték a tartási szerződés felbontását. Teljesítik, amit vállaltak, a lakásért, ahol egyszer majd egyedül élhetnek. Szélsőséges eset? Torz kép, amelynek főszereplője az idős ember lakására spekuláló házaspár? Inkább tipikus, hiszen a törvény szavaival élve, úgynevezett szerencseszerződést kötöttek. Nem tudhatták előre, hogy mennyi időre szól. Az országban körülbelül százezren, a megyében ötezren élnek ilyen kényszerű kötelékben. Zömében fiatal házasok, akiknek nincs lakásuk és egyedül álló, gondozásra szoruló öregek, akiknek csak lakásuk van, és makacsul ragaszkodnak a megszokott környezethez. „Csak nem költözök a szegények otthonába, mikor itt a szép kertes családi házam, amiért cserébe nekem csak gondozó kéz kell!” — hajtogatják önérzetesen még akkor is, ha állandóan cívód- nak, veszekednek az eltartókkal. — És így jobb? Hiszen most is haragban vannak, — kérdeztem D.-nét. aki úgy véli, hogy nyugodt öregségének nagy háza az egyetlen záloga. — Ügyvédhez megyek, és keresek másik eltartót. Ezért a házért bárki szívesen köt velem szerződést. Később P. L. az eltartó, a sokgyermekes családapa cinikus szavai még rákontráztak: — Nem csináltam rossz üzletet, mikor elvállaltam D.- né tartását. Kétszobás kertes házba költöztünk. Ha felbontják a szerződést, vissza kell fizetnie az átírási illetéket és amit ráköltöttünk. Igen. voltak itt a tanácstól néhány hónapja. Az öreglány is és mi is azt mondtuk: minden rendben. Mást nem kérdeztek. Egyébként is, ösz- szeveszünk, kibékülünk, engem nem érdekel, hogy D.-né mit fecseg. A tanács igazgatási osztályára, ahol jóváhagyják ezeket a szerződéseket és a társadalmi aktívák bevonásával úgy ahogy figyelemmel kísérik a családok életét, a valóság meghamisított, szépített változata jut el.. (D.-né és eltartójának kapcsolatát ideális párosításnak ismerték.) Ez lehet az egyik magyarázata, hogy a hivatalos ügyintézők papírteremtette „családok” zömét harmonikus, jól sikerült kapcsolatként tartják számon. A statisztikák is mindössze azt a 10 százalékot sorolják a helyrehozhatatlanul megromlottak közé, amelyek a bíróságon, a szerződés felbontásával végződnek. Vargáné, dr. Kovács Borbála, a szolnoki Járásbíróság elnökhelyettese. Évek óta ő tárgyalja a szerződésen alapuló tartási pereket. — Akik idekerülnek, azok már gyűlölik egymást. Pedig ha tudná, milyen apró csep- rő, nevetségesen kicsinyes ösz- szezördülésekkel kezdődik. Sajnos, az a tapasztalatom, hogy legtöbbször az öregek igénye, magatartása mond ellent a szerződésben foglaltaknak. Idegesíti őket a fiatalok nyüzsgése, a síró gyermek, nem kell a tápos csirke, a konzerv, és bizony panaszkodnak fűnek-fának. A rokon, a szomszéd „megértése” pedig csak olaj a tűzre... Felbontani a tartási szerződést? Űjabb bonyodalomlavinát indít el. Itt van például Cs.-ék esete: a fiatalok 40 ezer forintot követelnek. Miből fizessen az idős asszony? A házingatlan terhére szociális otthonba költözhetne, vagy a fiataloktól kapott életjáradékból fedezhetné a havi 1200 forintos gondozási díjat. Az idős asszony azonban hallani sem akar erről. — A tartási szerződések helyett nincs egyszerűbb és emberségesebb jogi megoldás? — Az öröklési szerződés egy fokkal jobb. Annak alapján ugyanis csak az idős ember halála után lesz az eltartóké a ház vagy a lakás. Addig nem érzik magukénak, nem költenek rá, nem fizetnek illetékként súlyos ezreket, amit a megromlott kapcsolat után már nagyon nehéz az öregektől visszakövetelni. Meggyőződésem, hogy ez a jogi forma — amivel sajnos csak nagyon ritkán élnek — sokkal kevesebb konfliktust okozna. A tizenöt esztendeje életbe lépett polgári törvény- könyv úgy kommentálta a tartási szerződést, mint átmeneti megoldást, amelyre csak addig lesz szükség, míg nincs elég szociális otthon, öregek napközi otthona, míg foghíjas a gondozónői hálózat. Szolnok megye tizenhárom szociális otthonában ma ezerkétszázötven idős emberről gondoskodnak, (százötven jelentkezőnek nem jutott hely. Ök mennének, de kívül rekedtek.) Milyenek a kilátások? Néhány esztendőn belül Karcagon, Kisújszálláson és Mezőtúron új, korszerű szociális otthon épül. Megszűnik a sorbaállás, sőt azok közül is jónéhányan helyet kapnak, akik ma még fenntartással élnek, s a Horthy- Magyarország megalázó szegényházaival egy kalap alá veszik ezeket a társadalmi humanitás szülte új intézményeket. Akik ott élnek, már másképp gondolkodnak. Hadd idézzem fel bizonyságul Sajó bácsi, az újszászi szociális otthon egyik lakójának szavait: — Novemberben kerültem ide Pestről. Visszadtam a tanácsnak az állami lakásom, és a 30 ezer forintot, amit kaptam érte, az otthonnak adtam. Abból rendezték be a tágas, világos szobámat. Sajnáltam a régi lakásom, a meghitt sarkokat, a hozzám nőtt, kedves bútordarabokat, de beteg lettem, egyedül maradtam. Most magamfajta öregek élnek körülöttem, több mint készázan. Mindegyiknek van valami nyavalyája, köztük még egészségesebbnek is érzem magam. Nincsenek gyermekeim. Többen felajánlották, hogy tartási szerződést kötnek velem a lakásért. De egy öreg, beteg ember csak nyűg a fiatalok nyakán. Nem akartam, hogy bárki is a halálomat várja. Több mint kilencvenezer idős ember él Szolnok megyében, négyezerötszáz súlyos beteg harminchatezren pedig ápolásra, gyógyításra szorulnak. Kikre számíthatnak, ha nincs gyermekük, vagy ha van is, de „megfeledkezett” róluk? Láttam, hogyan élnek, akik a tartási szerződést és az elkerülhetetlenül vele járó konfliktusokat választották, és azok, akik régi lakásukért, házukért cserébe ízlésük szerint berendezett szobát kaptak a szociális otthonban, ahol orvosok, hivatásos gondozónők vigyáznak kényelmükre, egészségükre. Ma még azonban háába billen a mérleg az otthon javára. Nincs meg mindenkinek a választási lehetősége. Egyelőre nem vagyunk bővében ■szociális és napközi otthonoknak, a házi gondozás sem olyan széleskörű, hogy minden rászoruló magányos öreghez eljutna. Egy ideig még kénytelen velejárója marad életünknek a tartási szerződés nyújtotta szükségmegotldás. Másfél évtized után azonban az esetek sora kérdőjelezi meg a jogi szabályozás életszerűségét. De nemcsak az elavult paragrafusok: a szerződés megkötésének és felbontásának feltételei, valamint a jelenleg rövid próbaidő szorulnak korrekcióra. Százezer emberről van szó, akiknek életét rendszeresebben kellene figyelemmel kísérni a társadalmi aktíváknak és a hivatalos ügyintézőknek. Családlátogatás A mikor a fiatal férfi hazaérkezett, és ■fi a kulcsot a zárba illesztette, egy idős férfi állt meg az ajtó előtt. __ Hozzánk? — kérdezte a fiatal férfi? __ Igen. Remélem, nem jöttem rosszkor? __Tessék bejönni. Miről van szó? — Családlátogatás. Segíteni szeretnék. — ön nekünk? — hűledezett a fiatalember. — Hogy érti ezt? __Kérem, bizonyára hallottak mar arról, h ogy a fiatalabb koroszály tagjai, tanácsi kezdeményezésre, meglátogatják az öregeket. meghallgatják panaszukat, igyekeznek segíteni rajtuk; kitakarítanak, megmelegítik az ételt és így tovább. Bementek a lakásba. A fiatalember bemutatta a feleségét. Az öregúr lelkesen tovább magyarázott: . __ Arra viszont senki sem gondolt, hogy o lykor a fiataloknak is segítségre van szükségük. Szükségük van valakire, aki tanácsot tud adni az új élet startjánál. Ön a tanácstól jött? — kérdezte a férj. __ Nem, kérem, nem hivatalosan jöttem. ö nzetlenül szeretnék segíteni a fiatal házasokon. — De miért?._ __ Hogy miért csinálom? örömet szerez n ekem, ha segíthetek. — Hány éves ön? —Nyolcvankettő. — És nem fárasztó az ilyen látogatás? Az a sok lépcső! __ Még elég jó kondícióban vagyok. Tehát miben segíthetek, kérem? — Igazán nem tudjuk, hogy miben. __ Sok hasznos dolgot tapasztaltam életemben, talán átadhatok belőlük néhányat maguknak, fiatal barátaim. __Nagyon kedves, de mi harmonikus házasságban élünk, rendes állásunk van, nem hinném, hogy most szükségünk lenne az ör> segítségére. A z öreg elkomorodott. — Mindenhol ugyanezt hallom. Senki se kér tanácsot tőlem. Udvariasan elküldenek. Van, aki viccel velem. Tegnap például egy fiatalember megkért, hogy mondjam meg neki a lottó nyerőszámait. Pedig úgy szeretnék segíteni! A házaspár összenézett, az asszony vállat vont, a férfi szemében felvillant a megértés fénye. Az öreghez fordult: — Kérem, nekem van egy problémám. Az igazgatómmal kapcsolatos. — Jó helyre fordul. Voltam én főnök is, alkalmazott is. Mi a probléma? — Rideg ember az igazgatóm. Az ötleteimet javaslataimat el sem merem mondani neki. Mintha egy fal lenne körülötte. A családlátogató elmosolyodott: — Ismerem ezt a típust. Tud valamilyen szenvedélyéről ? — Horgászás. — No, akkor horgásszon maga is. Tudja meg, hogy hová jár, menjen oda és véletlenül találkozzanak. Régi bevált módszer. Meglátja, leomlik körülötte a fal. Ha az igazgató gyomorbajos lenne, akkor azt kellene mondania, hogy ugyanaz a baj kínozza. — Értem. Köszönöm a tanácsot. — Szívesen — válaszolta jókedvűen az öreg. Amikor elment, az asszony megkérdezte: — Mi a csodát találtál ki? Az igazgatód nem rideg és mindig meghallgat benneteket. — Persze, persze, de nem vetted észre, hogy az öregnek mennyire fáj, hogy nem hasznosíthatja magát? Kitalálta ezt a családlátogatást, hogy egy kicsit tevékeny legyen. Az ő korában ez a legjobb orvosság. Megsajnáltam. Az asszony kinézett a folyosóra. — Most csenget be a Kelemenékhez... A férj nyomban felemelte a telefonkagylót és tárcsázott: — Kelemen? Szervusz! Ugye, ott ül nálad az a szimpatikus bácsi? Az istenért, nehogy elküldjétek. Kérjetek tőle tanácsot. Mindegy, hogy mit... Minél komplikáltabb, annál jobb. Palásti László Kovács Katalin A KÖZÉPÜLETÉPÍTŐ VÁLLALAT ielvesz korszerű acélzsaluzatos és könnyűszerkezetes technológiával építkező munkahelyeire szakmunkásokat, betanított munkásokat és segédmunkásokat A szakma elsajátítására tanfolyamot indítunk. Heti 44 órás munkaidő. Vidékiek részére munkásszállást biztosítunk. JELENTKEZNI LEHET: Budapest, V. Molnár u. 19, munkaerőgazdálkodás. • • Öregek, csak lakásuk van
