Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-29 / 123. szám

1974. május 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Áutfátn­fáoh&gcítt, Szegedi nap a rádióban Ha egyáltalán ebben a Ids országban lehet arról be­szélni, hogy hová való az ember, én már szegedinek, Csongrád megyeinek érzem magam, mondta a Zalából elszármazott olajmémök. az országgyűlési képviselő a rádió hétfői monstrevállal- kozásában, amikor hajnaltól késő estig Szegedet és kör­nyékét járta körbe a mik­rofon. A szegedieket, első­sorban természetesen őket hozta lázba ez a műsor, de annak is. aki csalt; nagyrit­kán fordul meg a Tisza- parti városban, annak is le- bilincselően érdekes volt a nap sok-sok. Szegedről hang­zó adása. S valóban, ami­kor a közelmúltban Győrből közvetítettek hasonló napot, utána egy kicsit mindany- nyian győrinek éreztük ma­gunkat. Most Szeged került közelebb minden rendszeres rádióhallgatóhoz. Az egyik, talán eléggé nem is méltatható jellemző­je volt a nap műsorainak, hogy nem a kurioziumokat, az érdekességeket mutatta be, hanem színesen, sokré­tűen adott átekintést orszá­gunk egyik jelentős vidéké-- rőL S mindez — szerencsé­re — nem zárta ki, hogy a műsor könnyen gördülő, szinte fesztelen legyen. Meg sem éreztük, csak sejtjük mekkora hatalmas munka áll amögött, amit hétfőn hallottunk. A baj csak az, hogy egy napba sűrítve kép­telenség volt valamennyi műsort végighallgatni. De így is, a szabad idő engedte részletekből is összeállt a kép. Olyan kép, amely a közhelyszerű elképzeléseket kiegészítette: bebizonyoso­dott, hogy Szeged nemcsak a papucs, a paprika, a sza­lámi vagy éppen az olaj vá­rosa. Mintegy tizenhárom érán át hallhattuk a szegedi mű­sort, többnyire élőben. Meg­szólaltak a város vezetői, a Szegedről elszármazottak, a diákok, a szegediek. Szeged­ről szólt a Ki nyer ma, a kí­vánságműsor a Petőfin, a krónikák szinte rovatot szenteltek a városnak, majd este a Szeged-szeggel című két és fél órás adás zárta a nap programját. Ebben a szegediek elmondhatták bú­jukat, bajukat, bánatukat és persze örömüket is. Pana­szaikra az illetékesek adtak hol kielégítő, hol nyugtatgató választ (és ha valamelyikük rém bizonyult elég határo­zottnak, a riporteri szem- fülesség késztette konkrét ígéretre). A nem mindennapi rádiós vállalkozás legkellemesebb meglepetése a riporter-stáb jól szervezett, összehangolt munkája, a könnyed hang­vétel volt. Ebben elsősor­ban Szepesi György és Pet- ress István remekelt. Jó hu­morral, de következetesen vezették a műsort. Tudjuk. hogy egy-egy ilyen nap hatalmas előké­szítő munkát, rengeteg ener­giát igényel, mégis, jó len­ne, ha szaporítaná a rá­dió a hasonló napok számát. Így — a televízió Hazai esték című vetélke­dőjével karöltve — elérhet­nénk, hogy mindenki egy kicsit győrinek, szegedinek, soproninak, vagy éppen gyöngyösinek érezze magát. Akikről többet tudunk, akiknek gondjait, problé­máit is ismerjük, közelebb állónak érezzük masunkhoz. .— Iröniböczky ^ Kádár János: Válogatott beszédek és cikkek A Kossuth Kiadó könyvhéti kötetei, tervek az év végéig Ma játék, holnap talán hivatás Elektrotechnikai kiállítás Mezőtúron Csetttatve «ölelgetnek egymásnak a kapcsolók. A kis terem zsúfolásig tele csuda dobozokkal, villogó lámpák­kal — és magyarázó táblákkal. A gyerekek, a Teleki Blan­ka Gimnázium és Szakközépiskola diákjai alig férnek egy­mástól. Élvezettel nyomkodják a gombokat, kapcsolgatnak, és „utasításaiknak” megfelelően felvillan egy-egy lámpa. Az ünnepi könyvhét válasz­tékához méltó módon járul hozzá a Kossuth Kiadó. Ki­lenc új kötetet jelentetnek meg. Ezekről, valamint az év folyamán várható jelentős kötetekről a Kossuth Könyv­kiadó igazgatója tájékoztatta a sajtót. A kilenc könyv önmagában nem sok, arra azonban mégis alkalmas, hogy érzékeltesse a kiadó eléggé széles profilját. A Marx és Engels Magyaror­szágról című könyv Marx és Engels szemléletének alapo­sabb megismerése, a magyar múlt tudományos megítélése szempontjából, de a történel­mi fejlődésünket eltorzító ál­láspontok bírálatának szem­pontjából is nagyjelentőségű. A két klasszikus írásaiból összeállított kötet új szem­pontokat nyújt azokhoz a vi­tákhoz, amelyek a magyar múlt hagyományainak érté­kelése és ápolása körül foly­nak nemcsak történészeink között, hanem kulturális éle­tünk sok más területén is. Bővített kiadásban kapják kézhez olvasóink a Lenin Ma­gyarországról című gyűjte­ményt, amely Leninnek Ma­gyarországra vonatkozó írá­sait tartalmazza. Kádár János: Válogatott be­szédek és cikkek című kötet a Központi Bizottság első tit­kárának belpolitikai tárgyú beszédeiből és írásaiból nyújt válogatást. Áttekintést ad az elmúlt 17 esztendő történeté­ről, s az írásokból az olvasó nyomon követheti, hogyan érvényesülnek a munkásosz­tály alapvető érdekei, hogyan formálódik a párt szövetségi politikája, hogyan alakul át a parasztság élete, hogyan ta­lálja meg helyét az értelmi­ség, hogyan tudatosodik a nők és az ifjúság társadalmi szerepe, anyagi és erkölcsi megbecsülése. A tavalyi 200 helyett 244 művet adunk ki, példányszá­muk — tömegoktatási anya* gok nélkül — meghaladja a négymilliót, ami mintegy 10 százalékos növekedést jelent. Közgazdasági szerkesztősé­günk 22 helyett 27, nemzetkö­zi szerkesztőségünk 23 he­lyett 35, és történelmi szer-, kesztőségünk 33 helyett 47 művet rendez sajtó alá. Kiadványaink népszerűsé­gét igazolja az a tény, hogy egyre több az utánnyomás, a második, il­letve harmadik kiadás: ebben az évben 25 ilyen könyvet adunk ki. Juhász Gyula és Deák Ist­ván másodikosok. Mindket­ten mérnöknek készülnek. Előttük az asztalon egy osz­cilloszkóp, kerek képernyő­jén élénkzöld vonal rajzol szinusz-hullámot A huliám alakja, formája a szerint változik, hogy az egymás mellé helyezett, két jókora tekercset merre mozdítják el — Ahogy mozgatom, úgy változik a térerősség, ez lát­szik a műszeren — magya­rázza egyikük. — Pe%sze a működését mi még nem ért­jük pontosan, elektromosság­tant csak negyedikben fo­gunk tanulni. De azért na­gyon érdekes. Ez az érdekesség, a játék öröme köti le a gyerekek fi­gyelmét a mezőtúri művelő­dési központ „Egy szál ve­zetéktől a számítógépig” cí­mű kiállításéin. Talán nem is baj, hogy a bonyolultabb kapcsolásokat nem értik, az élmény így is teljes. Tudják, hogy végül is nincs a dolog­ban semmi ördöngösség. s így ébred fel a Vagy: jó len­ne megérteni, jó lenne töb­bet tudni róla. — A kiállítás első része összefoglalja mindazt, amit egy év alatt elektromosság­tanból tanulnak a diákok — mondja Dékány Gyula fizi­katanár. — A másik része pedig megsejtett valamit ab­ból, ami a számítógép mű­ködésének lényege. Az elektronika egyelőre mégnem szerepel a tantervben, de az iskolareform már erre is ki fog terjedni. A kísérleti is­kolákban már van ilyen kez­deményezés, a kettes szám- rendszert például az áltrV.á- nos iskola álsó tagozatán kezdik megismertetni a gye­rekekkel. — Megnéztük az év elején Szolnokon a számítástechni­kai kiállítást. Az több tanu­lónkban keltett lelkesedést. Egyik tanítványom, Koós Beáta például, most érettsé­gizik, a kiállítás után hatá­rozta el, hogy programozó­nak tanul tovább. A kiállított kapcsolási vál­tozatok közül, elsősorban a bonyolultabbak, egy-egy olyan funkciót mutatnak be, melyeknek a számítógépek­ben is szerepük van. Ilyen például a jobbra-balra lép­tető Serif-regiszter működő modellje, melyen egy-egy gombnyomással lehet irányí­tani a vörösen viliódzó jelek vándorlását. — Ez nekünk még inkább érdekesség — mondja Szűcs Ferenc negyedikes, a debre­ceni Agrártudományi Egye­temre pályázik. — De izgal­mas játék. — Nekem azt futtatja eszembe, hogy milyen keve­set tudok az elektronikáról — teszi hozzá Achs Károly, 5 is negyedikes, matematikus­nak készül. Érdekesség. Játék. De olyan játék, amely minden írott vagy kimondott szónál job­ban felkelti az érdeklődést. Azok, akik a kiállítást vé­gigböngészték, „végigjátszot- ták” — s nem kevesen van­nak —, már nem a miszti­kus csodalényt látják a szá­mítógépben, hanem ráérez- tek: felfogható, megérthető dolog az. csak tanulni kell S hogy játék? Gondolom ez a jó benne. Ezért lepett meg, mikor az egyik nevelő így terelgette diákjait: na fiúk fejezzük be a játszado-, zást, tartalmilag nézzük! Pedig, ha valami dicsérj hető ebben a kiállításban, aa éppen ez a játékosság. A nagyképűen okoskodó, misz­tifikáló bemutatás helyett (mely, valljuk be. inkább elrettentene), a cselekvő reszt- vétel lehetősége. Mert ami ma játék, egye­seiméi holnap szakma, hol­napután esetleg hivatás lehet. — t, p. — 1 Dunaműhely Debreceni napbanézők Szovjet szerelők állították össze a napmegfigyelő beren­dezést A többtonna súlyú készüléket nagy pontosságú elektronikus óramű forgatja Érdekes, két merőben más jellegű kiállításnak adott he­lyet a Damjanich Múzeum Szolnoki Galériája. A két be­mutatott anyagon plasztiku­san mérhető, mit jelent egy művész vagy művészek szá­mára az a táj, amelyet ecset­jükre méltónak választottak. Boromisza Tibor ? éveken át kutatta a Hortobágy napsza­konként változó látványát, hogy újra és újra megkísé­relje impresszióit vászonra, papírra rögzíteni. Ám az ő szá" mára sem csupán a táji-ter­mészeti jelenségek jelentet­ték az Alföld vonzerejét. Boromisza Tibor a hortobá­gyi pásztorokban, csikósok­ban, azok életmódjában vél­te felfedezni a magyarság népi-nemzeti jellegét, tulaj­donságait. Erről tanúskodik itt készített portréinak gaz­dag galériája is. A táj és az ember jelent­kezik fél évszázaddal későb­bi problematikájával jele­nünk művészi felfogásában a Szolnoki Galéria emeletén megrendezett „Dunaműhely” kiállításon is. Tizenegy al­kotóművész hozta el hozzánk képeit, szobrait, hogy mun­káikon keresztül megismer­kedhessünk a Duna Pest megyei szakasza mentén élő és dolgqzó, közösségüket „Dunaműhely”-ként jelölő alkotók tevékenységével. A ■kiállítás többféle művészeti felfogásról tanúskodik. A reális látványhoz jobban kötődő szobabelsőktől, tájak­tól, csendéletektől a valóság elemeire épülő, de attól for­mák, színek harmóniájának irányában eltolódó kompozí­ciókig a művészi kifejezés széles skáláját megtalálhat­juk. A két pólus között he­lyezhetők el Nagy B. István, Mizser Pál, Hock Ferenc, Cs. Nagy András, Gaál Imre, Monos József, valamint a zebegényi Szőnyi-múzeum igazgatójának, Dániel Kor­nélnak a művei. Az elvont gondolatokat, ér­zelmeket kifejező művészi világgal nem első ízben ta­lálkozik a szolnoki Művész­telep reálisabb hagyomá­nyaihoz szokott közönsége. A „Dunaműhely” kiállításán jelenleg is szereplő Hídvégi Valéria alig egy esztendeje mutatta be önálló kiállításon alkotásait a Damjanich Mú­zeum helyiségeiben — Híd­végi Valéria képein érzel­mek, vágyak, emlékek, fáj­dalmak jelennek meg, színek 'és formák egymásmelletti - ségével, érzékeltetve a ké­pet létrehozó gondolatot. Nemcsak Hídvégi Valéria neve ismerős tárlatlátogató­ink előtt. Területi szerveze­tünk tárlatain néhány éve tűnt fel a fiatal jászberényi születésű Sáros András Mik­lós mély tartalmú, míves grafikai lapjaival. Nála az elvont gondolatok szervezik kompozícióit. Megjelenési formáiban aprólékos pontos­sággal, sokszor már gro­teszk torzításig részletezi a valóságelemeket, különösen, ha a megfogalmazott tárgyi vagy növényi világot saját fantáziájából, vízióiból te­remtette. E jellemzők miatt riem véletlen sikeres tevé­kenysége a sci-fi irodalom illusztrálása terén. Kristóf Jánostól néhány pasztell színvilágú festményt őriz a Damjanich Múzeum gyűjteménye. — Közülük „Anya és gyermeke” című munkája már több ízben is bemutatásra került váro­sunkban. Ez alkalommal leginkább „Lószerszámok” című festménye ragadta meg figyelmünket, amelyen az ember életében egykor oly jelentős, büszke, nemes ál­lat, a kiveszőben lévő ló tár­gyi tartozékait, mintegy attribútumként komponálja vásznára. A kép kékes hát­tere előtt ezek a múltat idé­ző szíjak és istrángok nosz­talgiát ébresztenek. A kiállítás egyetlen szob­rásza Blaskó János kisbron- zaiban arányosan ötvöződik a reális valóságlátás és a korszerű kifejezőeszköz. — Szobrai szükségszerűen egé­szítik ki a „Dunaműhely” kiállítást. Reméljük, hogy a mosta­ni kiállítást követi majd hazánk más tájait képviselő művészek bemutatkozása is. Tegnap országszerte meg­kezdődtek a közös érettségi- felvételi írásbeli vizsgák. Mint ismeretes: az idén ma­tematikából és fizikából szer­vezték meg a vizsgáztatásnak ezt a formáját. A közös írás­beli vizsgán részt kell vennie mindenkinek, aki olyan fel­sőoktatási intézménybe pá­lyázik, ahol* matematikából vagy fizikából, illetve mind­kettőből írásbeli felvételi vizsgát írtak elő. A sikeres dolgozat egyben az érettségi vizsga teljesítését is jelenti. A vizsgáztatás ma délelőtt íizi­A „Ne nézz a Napba!" — felszólítás itt süket fülekre talál, mivel a most elkészült berendezés éppen e fényes csillag vizsgálatára hivatott. A Magyar Tudományos Aka­démia debreceni Napfizikai Obszervatóriumában szovjet szerelők állították, össze a szovjet gyártmányú koronog- ráfnák nevezett észlelőmű­szert, s ezzel korszerű beren­dezést bocsátottak a magyar kutatók rendelkezésére. Begyűjtötték a napszelet — A Nap tudományos vizsgálatának; a célja többek között Földünk megismerése — tájékoztatta munkatársun­kat dr. Guman István tudo­mányos kutató. A Nap su­gárzása befolyásolja a Föld légkörét, s ennek egyszerű példája az a tény, hogy erős napkitörések esetén a rö­vidhullámú rádióösszekötte­tések megszakadnak. A Nap­korona sok tízmillió kilomé­ter átmérőjű, sőt a külső ré­sze még a Földünkig is elér, de a bolygónkat körülvevő és felfedezőjéről Van Allen Öv-nek nevezett réteg el­szigeteli a Földet, s ezért a napszél csak a Földön kívül­ről figyelhető. A Holdon járt űrhajósok például egy alumíniumfóliát helyeztek el ott jártukkor, és visszatérésükkor pedig azt összecsavarva lehozták a Földre a „napszelet”. Vizs­gálata után kiderült, hogy a napszél hélium és fémion f á­ból áll. S ez ugyancsak nagy jelentőségű tudományos fel­fedezés. kával folytatódik, és délután matematikával fejeződik be.- Előzetes számítások szerint mintegy 61 ezer matematika- és fizikadolgozat megírásával adnak számot a diákok e sa­játos vizsgaformában. A kö­zös írásbelik időtartama tan­tárgyanként 180 perc. Az idén érettségizők munkáját még ezm a héten — értékelés és minősítés után — megküldik a maturáló diák iskolájába, és az csupán június 26-án be­fejeződő szóbeli érettségiket követően jut vissza a szóban- forgó felsőoktatási intéz­ményhez. A Debrecenben felszerelt műszer a Napkorona vizsgá­latára is alkalmas, és része egy Vladivosztoktól Debrece­nig húzódó megfigyelési rendszernek. A debreceni táv­cső felállítása módot. ad a kutatóknak, hogy a rendszer valamelyik berendezésével a nap bármely órájában vizs­gálhassák e fényes csillagot. A Napnak az a része, amely ha pislogva is, de szabad szemmel látható, 1,4 millió kilométer átmérőjű. Ezt ve­szi körül a néhány kilomé­ternyi vastagságú kromosz- féra, amely azonban már szabadszemmel egyáltalán nem észlelhető. A napvizsgáló műszer nagy­méretű acéltoronyszerű szer­kezet, amelyet különleges pontosságú elektronikus ve­zérlésű óramű hajt, mivel a Föld forgása miatt a Nap helyzete minden pillanatban változik. A távcső lencse- rendszere összegyűjti a fény­sugarakat, és azokat tükrök segítségével nagyméretű spektroszkópba irányítja, amely felbontja a sugarakat, és a színképek elemzésével nyernek információkat 3 Napkorongról a kutatók. Az orvosok is érdeklődnek — Magyarországon a szá­zadforduló táján Konkoly Thege, a hn-es magyar csilla­gász már végzett napmegfi­gyeléseket, s azóta több ku­tató foglalkozott a Nap vizs­gálatával, de ilyjen korszerű műszerrel még egyetlen kol­légánk sem rendelkezett' — mondja dr. Guman. A Napot vizsgáló kutatók az egész világon összehan­golt tevékenységet végeznek. Szükség van erre. mert van­nak olyan jelenségek, ame­lyek csak rövid ideig tar­tanak. Elvont tudomány a Nap vizsgálata — mondja dr. Gu­man —. de mint minden alapkutatásnak, ennek is előbb-utóbb gyakorlati ered­ményei lesznek. A kutatások egyik ága például összefüg­géseket keres a földi időjá­rás, valamint a Nap tevé­kenysége között, s így ponto­sabb meteorológiai előrejel­zések készíthetők. Az orvos- tudomány is érdeklődik a Nap iránt., s ezen a téren is ígéretes halasokat várnak a Nap-kutatók. * B, I, E. M. Érettségi-felvételi Megkezdődtek a közös írásbeli viz««ák u O

Next

/
Oldalképek
Tartalom