Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-25 / 120. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Í974. május 25. Miben vetélkeilünk Az élet értelmét 5. nem lóerőben fejezik ki A megelőző folytatásokban idéztem nyugati tudósokat, politikusokat, újságírókat arról, hogyan vallanak ők saját társadalmi rendszerükről. Szóltak asz általuk katasztrofálisnak mondott válságjelenségekről, a dolgozók közérzetéről, az üdvözítőnek hitt fogyasztói társadalomból való kiábrándultságról. Mindez csak jelzés, adalék ahhoz,, hogy objektívebben formálhassuk meg magunkban a nyugati világ képét. Azt hiszem, ez a néhány szemelvény is elegendő ahhoz, hogy meggyőzze a cikk elején idézett vetélkedő tervezőjét: nagyon nehéz egy szellemi torna keretében, néhány kérdés feltevésével összemérni a svédországi viszonyokat a miénkkel. Befejezésül, személyes tapasztalataim alapján, arról is egy-két gondolat, hogyan látnak bennünket „odaátról”.' Hogyan látják ők ezt az állítólagos vetélkedést a fiatal szocialista rendszerek és a nyugati világ között. (Az „ők” alatt természetesen nem mindenkit értek, hanem a jóindulatú, tárgyilagosan szemlélődni és ítélni képes embereket.) Minden ötödik ausztráliai nyomorog Düsseldorf város szociáldemokrata polgármestere elmondta, hogy egy ideje már hagyomány náluk a tanácsülések szünetében egy pár virsli és egy pohár sör elfogyasztása. Nem így volt azelőtt, meséli, öt-hat éve még gazdag asztalt terítettek. Volt ott mindenféle sült, kaviár, lazac. Míg egyszer eszébe nem jutott az egyik tanácsosnak, hogy ő inkább virslit enne. Mert azt jobban szereti. A gazdagon terített asztallal — mondta mosolyogva a polgármester — azt akartuk egymásnak bizonygatni, milyen jól megy nekünk, mi mindenre telik városunknak. Maguk is gyorsan fejlődnek — tette hozzá — rövid idő alatt hasonlóan modern, gazdag ország lehetnek, mint most mi vagyunk, de remélem, ezt nem ilyen nevetséges módon fogják egymás előtt fitogtatni, mint mi valaha. Egyszer arról beszélgettünk haladó gondolkodású hamburgi újságírókkal, milyen sok olyan vonása van a mi társadalmunknak, amiben ők soha nem fognak utolérni bennünket. Igen, így: ők bennünket. Óvodai, bölcsődei rendszerünk, a gyermekgondozási segély intézménye felett valósággal elámultak. Elmondták, hogy nagyon irigyelnek bennünket az intenzív kulturális életért, azért, hogy szinte népmozgalom nálunk a szellemi értékek ápolása, s menynyire eleven a népművészet, a hagyományok őrzése. Így fogalmazott egyikük: csodálatos lenne, ha az ő gazdagságuk párosulhatna a nálunk gyakorlatban meglévő társadalmi humanizmussal, tömeges kultúréhséggel. Ami ezt a gondolatot illeti, az bizonyos, hogy az NSZK mai gazdasági fejlettségi fokát elérni nálunk belátható idő kérdése. Ám az ő társadalmi rendszerük híimanizá- lódása — őket idézem — elképzelhetetlen. Hosszan bizonygatták, hogy milyen gond számukra a „mi lesz ezután, hogyan éljünk értelmesen?" kérdése. Alapvető probléma szerintük, hogy nem tudnak mit kezdeni polgáraik a „gazdagságukkal.” Hisszük, nem hisszük, miránk figyelnek, s remélik, hogy a mai szocialista országok megteremtik majd az érNyugaton kétségbe vonják azt, hogy a szocialista közösség országaiban, különösen pedig a Szovjetunióban nincs infláció. Pedig a helyzet rendkívül „egyszerű”: a Szovjetunióban azért nincs infláció, mert hiányoznak azok az okok. amelyek Nyugaton inflációt váltanak ki. Az okok Az első: az állami költségvetés helyzete. A Szovjetunióban a fennállása óta eltelt esztendőkben az állami költségvetés csupán kilenc esztendőben volt deficites, 1918 és 1923. továbbá 1941 és 1943 között. Mindkét esetben a katonai intervenció éveiről van szó. Ha viszont megnézzük például az Egyesült Államokat, akkor kiderül, hogy ugyanezen^ 57 esztendő közül az állami költségvetés mindössze 5 esztendő folyamán volt deficitmentes. A második ok: az áremelkedés lehetősége. A Szovjet^ telmes jólét társadalmának a modelljét is. Nézzünk egy még közelebbi példát. Tavaly vendégünk .volt egy svéd újságíró. Arról akart írni, hogyan él ma, a magyar parasztság. Elvittük őt egy tsz-be. Nagyon alaposan megnézett mindent, nagyon jó benyomásai volta*. Látszott, hogy érzéked, milyen nagy ugrást tett néhány évtized alatt a magyar falu a középkori feudalizmusból egy emberibb élet felé Egy azonban nem ment a fejébe. Még sokszor feltette a tsz- ből való távozás után is a kérdést, vajon jól orientál- juk-e mi a tegnap még fizikai, szellemi igában tartott, kizsákmányolt meggyötört parasztságot az értelmes élet kritériumairól? Az egyik tsz-vezetőre hivatkozott. Emberünk, aki megtudta, hogy a vendég Svédországból jött, nyomban arról kezdett érdeklődni, hogy ott, náluk mennyibe kerül egy Volvo autó, s az valóban olyan jó-e, mert ő most olyat akar venni. A svéd újságíró elmondta neki, hogy a Volvo tényleg jó autó, de azt náluk is kevesen veszik, mert nagyon drága, vannak sokkal olcsóbb árban is jó kocsik. És visszakérdezett, hogy minek emberünknek a Volvo, hiszen van egy jó Ford kocsija, ami igen elismert tulajdonságokkal rendelkezik, s népszerű az egész világon, az ára pedig csak fele mint egy Volvónak. Mitöbb — mondta — itt van ez a Zsiguli, amit ő bérelt Budapesten, ez is ugyanúgy megteszi. A tszvezető egyszerűen és természetesen így válaszolt: Nekem ezek nem elégítik ki az igényeimet, különben is telik a Volvora, azért akaróig azt venni. unióban az árakat az állam állapítja meg. Az árak megállapításakor természetesen nemcsak a termelés és az értékesítés költségeit veszik figyelembe Bizonyos cikkekre, amelyekből egyelőre még nem tudják teljes mértékben kielégíteni a keresletet, a spekuláció kiküszöbölése végett felemelt árakat állapítanak meg. A szőrmére, az aranyra, a brilliánsra, a szőnyegekre, a személyautókra és olyan hiányzó cikkekre gondolok, mint a kaviár, a ritka halkonzervek. Nézzük azonban, mit mondanak a szovjet kiskereskedelmi forgalomra vonatkozó adatokat. A lakosság által vásárolt összes cikkekre vonatkoztatva a kiskereskedelmi árszínvonal 1973-ban nem érte el az 1970. évi árszintet, és azonos volt az 1965. évi árszinttel. Vagyis az utóbbi esztendőkben stabil volt az árszínvonal a Szovjetunióban. A svéd újságíró ezt végképp nem értette, s a beszélgetést abbahagyta. Később megkérdezte mennyit keresnek az egyszerű tsz-tagok. Pontosan feljegyezte ezt is. Ha rossz szándékkal ártani akarna nekünk, színes cikket kerekíthetne arról, hogy az egyszerű tsz-tag és a Volvot vásárló vezetőjének jövedelme között milyen nagy a különbség. A svéd olvasó csóválná a fejét, mert tudja, hogy egy hasonló volumenű svéd vállalat menedzsere és a munkások jövedelme között nincs ilyen nagy eltérés. Ha lenne, azt a jövedelemadó-rendszer „korrigálná”. A svéd kolléga nem használta ki otthon ezt a ziccert. Ugyanis ő tudja, mert alaposan tájékozódott viszonyainkról, hogy ez egyáltalán n°m ’“t’eim" a "H szövetkezeteinkre. Azt hiszem, azt is erezte, ha nem *s mondtuk neki, hogy a Volvos ember egy kicsit „megjátszotta” magát az ő kedvéért. Ami miatt ezt az egész példát felidéztem, az a következő: Az említett tsz-vezető — akinek jóhiszeműségében egy percig sem kételkedem, s akinek megalapozott érdemeiről, hozzáértéséről, vezetői erényeiről nem egy cikket, talán még egy regényt is lehetne írni — szentül meg van győződve arról, hogy jól cselekedett. Hiszi, hogy ő most „megadta” ennek a svédnek. Hadd lássa, milyen a szocializmus. Azt véli, hogy életének kiinduló állomását, egykori szegényparaszti sorsát párhuzamba állítva mai lehetősségével. a szocializmus fölényéről győzte meg ezt a nyugati újságírót. Nem ő tehet arról, hogy közvéleményünkben szinte uralkodik ez a szemlélet. Pedig milyen leegyszerűsítése ez a dolognak: mintha az élet minőségét az autók száma, márkája, lóereje határozná meg. Nem pedig — a tsz-nél maradva — az úr-szolga viszony megszűnése; az egyre magasabb szinten realizálódó létbiztonság; a munka huma- nizálódása; a szabad út és nyílt pálya a társadalmi érvényesülés útján és így tovább sorolhatnám. Ezt még a svéd újságíró is jobban tudta, hiszen azt kereste, firtatta, hogyan változott meg o szövetkezetek létrejötte és a technika tömeges térhódítása után az emberek élete. Varga József Reáljövedelem A lakosság tényleges vásárlóerejét azonban nemcsak az határozza meg. hogy változnak-e és hogyan változnak az árak. hanem a reál- jövedelmek alakulása is. (A reáljövedelmekbe a pénzjövedelmeken kívül beszámítják a társadalmi juttatásokat is.) A szovjet emberek egy lakosra számított reáljövedelme az 1965—1970 időszakban 33 százalékkal növekedett. A jelenlegi ötéves tervidőszak három esztendejében további 13.5 százalékos növekedés történt (az 1970. évi szinthez képest). Ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezen időszak alatt gyorsan növekedett a kiskereskedelmi áruforgalom és a lakossági szolgáltatások nagysága, akkor minden elfogulatlan olvasó előtt világossá válik, a Szovjetunióban az inflációnak nincs semmiféle alapja. A harmadik ok: a valutaspekuláció. A nyugati vaiuAíríka napja 1963. május 25-én, az Ad- disz Abeba-i Africa Hallban írták alá az afrikai egység- szervezet alapító okmányát. Azóta ezt a napot az afrikai felszabadulás és az egység ünnepeként tartják számon. Az Addisz Abehában létrejött kontinentális szervezet jelentőségéhez nem fér kétség. Az azóta eltelt idő azonban azt is bebizonyította, hogy az afrikai charta létrejötte csak a kezdet volt, a földrész egységéért még hosz- szú küzdelmet kell folytatniuk az afrikai népeknek. Az egységszervezet érdemei közé sorolható, hogy hatékonyan munkálkodik a gyarmati múlt súlyos örökségének felszámolásán, továbbá hozzájárult ahoz, Ifbgy ne lehessen háborúid keverni egymással az afrikai országokat. A szervezet igyekezett segítséget nyújtani azoknak a mozgalmaknak is, amelyek fegyverrel szállnak síkra a még gyarmati elnyomás alatt sínylődő népek, köztük Mozambik, Angola és Bissau-Guinea lakosságának teljes felszabadításáért, a függetlenség kivívásáért. Ez a tevékenység azért is nagyjelentőségű, mert bár az egységszervezet megalakulása óta is újabb léptekkel haladt előre a gyarmati rendszer felszámolásának folyamata, de a gyarmatosítók még tartják hadállásaikat Dél-Afrikában és Rhodesiában, s az egykori portugál gyarmatok esetében is csak a legutóbbi lisszaboni események keltenek reményt keltő várakozást. A szocialista országok lehetőségeikhez mérten mindig politikai, diplomáciai és gazdasági támogatást adtak a függetlenségükért küzdő afrikai államoknak, s napjainkban is segítik őket a haladás és a nem kapitalista fejlődés útján. A nemzetközi szervezetek fórumain pedig mindenkor síkra szállnak a fejlődés gondjaival küzdő országok ügyéért, amint az az ENSZ legutóbbi rendkívüli közgyűlésén az igazságosabb gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról, valamint a nyersanyagárakról folyó vitában történt. Afrika napján baráti jókívánságainkat küldjük mindazoknak, akik a fekete földrészen a függetlenségért, a haladásért küzdenek, az újgyarmatosítás és a kizsákmányolás, a faji megkülönböztetés nyílt vagy burkolt formája ellen. • • Öntözőrendszer épül Romániában Nemrég kezdődött meg Romániában a Giurgiu—Razmi- resti öntöző rendszer építése. Befejezése után. mintegy két év múlva. Ilfov és Teleorman megyében több mint 135 000 hektár termőföld öntözésére lesz alkalmas. tapiacokon uralkodó káosz spekulációt szült, amely viszont fokozza ezt a zűrzavart: egy zárt kör alakult ki, amelyből egyelőre senki sem képes kitömi. És senki sem tagadja, hogy maga a valutaspekuláció az inflációt fokozó lényeges tényezővé vált. A Szovjetunióban nincs valutapiac, nincs spekuláció, következésképpen ez az ok sem létezik. Tervgazdaság Minden azon a lényeges különbségen múlik, amely a szocializmusban és a kapitalizmusban a gazdaság létének és funkciójának alapja között fennáll. Mivel a Szovjetunióban megszűnt a termelési eszközök magántulajdona. következésképpen megszűntek az ellenséges osztályok és a lakosság egyes csoportjainak érdekei közti antagonizmus is. A gazdaság egységes népgazdasági terv alapján fejlődik. Ez a két ok teszi lehetetlenné a Szovjetunióban az inflációt. Alekszandr Birman professzor, a közgazdaságtudományok doktora Ausztrália minden ötödik lakosa kevesebbet keres, mint amennyire a normális élethez szüksége van. Az ország lakosságának 10,2 százaléka a „nyomor vonala” alatt él, minden ötödik család nyomorog. Ezeket az adatokat az 1972 augusztusában alakított bizottság tette A hagyományos szárazföldi kutatás és kitermelés mellett két nevezetes új módszer — a tengeri mélyfúrások és az arktikum (sarkvidéki) éghajlathoz alkalmazkodó fúrások módszere — kapcsolódott be a közelmúltban az egyes országok szénhidrogén-kitermelési proeramjába. A 60 fokos szélességi körön túli szárazföldi területeken a néhány 100 méteres mélységben átfagyott talaj, az úgynevezett permafrost réteg átfúrása és a kút termelésbe állítáAz idén Magyarország a legnagyobb átvevője az NDK W—50-es teherautóinak, amelyből a MOGÜRT tavaly még csak mintegy háromezret vásárolt, de ebben az évben az eredetileg előirányzott 2250 helyett 6000 tehergépkocsit fogad. A mintegy 3000 pótkocsival Mint a Coca-Cola, a dzsessz, úgy ez a szerény ruhadarab — a farmernadrág — is Amerikából ered. Az elmúlt tíz év alatt jött igazán divatba ez a „divat- talan” öltözet meghódítva az egész világot. A versenytársak közül kiemelkedik a farmernadrág eredeti készítője, a Levi Strauss and Co. Riválisait túlszárnyalva az évi eladásból származó bevételét meg- kilencszerezte összesen 653 millió dollár összegben. Profitja állandósult, és a beruházásokba fektetett ősz- szeg megtérülése sokkal jobb versenytársaiénál. De csak az elmúlt évig. Mint. derült égből a villám, néhány marketing-hiba csapást mért a nyereségre és a hírverésre. A kudarc Európában következett be, ho1972 folyamán, valamint 1973. év első felében az élelmiszerárak erős emelkedést mutattak az összes nyugati tőkés országban. Ez a helyzet a fejlett kapitalista országokban is a figyelmet az élelmiszer-p’-'Mémára összpontosítja. Az NSZK-ban az átlagos élelmiszerárak 1972 májusától 1973 májusáig 10,2 százalékkal emelkedtek. A nyugatnémetországi Agrár- gazdasági Kutató Intézet előrejelzése szerint a marhahúsárak a n?-óbb kínálat következtében az elkövetkező idös-ralrhan kissé csökkenni fognak, viszont a sertéshús- és a tojásár Sz elégtelen kínálat következtében tovább fog emelkedni. Olaszországban 1972 máiusától 1973 májusáig a kiskereskedelmi élelmiszerárak 13,5 százalékkal emelkedtek. A földkerekség legmagasabb toronyépítménye épül Torontóban, az új 550 m magas tv-torony. A kecses, tűre emlékeztető karcsú alakú előfeszített betonépítmény a Canadian National (CN) Rádió és Távközlő Társaság — a kanadai állami rádió- és tv-szervezet — tulajdonába kerül, s átadását 1974 őszére tervezik. A gigantikus toronyépítmény statikai és dinamikai számításait két sváici mérközzé. A bizottság becslése szerint évi 800 millió dollárra volna szükség a legszegényebbek életkörülményeinek javítására. A jelentés magát a Népjóléti Minisztériumot is meglepte, mivel senki sem gondolta ho«v Ausztráliában ilyen sok a szegény. sa jelenti a ’-"főbb problémát. A íúróberendezés helyszínre szállítása és kiszolgálása a másik probléma- csoport, amellyel a sarkvidéken meg kell birkózniuk a szénhidrogén-^" tatóknak. É területeken bevált szállító- eszközök a légpárnás járművek, amelyek vízen, felázott és fagyott talajon lebegve haladnak, súlyos tárgyakkal megrakva. Fedélzetükön nincs a megszokott értelemben vett hajtómű, a haladást traktor, csörlő, vaw vontatóha’ó a lebegést ventillátorok biztosítják. együtt több mint 33 millió rubel az idei szállítások értéke. Az Ikarus és a lud- wigsfeldei autógyár szakemberei tárgyalásokat folytatnak, amely szerint egy alig 9 méter hosszú Ikarus kisbusz termelési kooperációjának lehetőségeit kutatják. lőtt Levi S. korábban itt bontakozott ki. s fejlődött a leggyorsabban: 1965—1973-ig bevétele 8 millió dollárról 100 millió dollárra ugrott fel. A fejődés lazas iramában az inban néhány klasszikus hibát vétett, és beleesett abba a csapdába, amit rak- tarfeleslegnek neveznek. A bajt tetőzte, hogy a legfelső igazgatói tanács csak későn ébredt e 6tilyos probléma tudatára. Egy évbe tellett, ami” a társulás árleszállítással túladott készlet- feleslegén. A bukás Levi Straussnak végül is majdnem 12 millió dollárjába került, és a tavalyi utolsó negyedévét 7.244 millió dolláros deficittel zárta. Levi S. 11 856 millió dollárt vesztett az 1973. november 25-én zárult költségvetési évben. Franciaországban az élelmiszerárak viszonviag mérsékeltebb ütemben emelkedtek, mint az EGK többi országaiban és 1 év alatt mintegy 8,8 százalék qs növekedést mutattak. Hollandiában 1973 júniusában és júliusában a minőségi marha- és borjúhús- árak növekedést mutattak. Nagy-Britanniában. Dániában és Írországban 1972 májusától 1973 májusáig különösen erős volt az élelmiszerár növekedése. Egyéb tényezőkön kívül a nagy áremelkedést főként ezeknek az országnak az EGK-ba való belépése okozta, mivel az olcsó élelmiszerpolitikáról át kellett témiök az EGK közös mezőgazdasági politikái-rp és az élelmiszer- árakat a többi EGK-ország élelmiszeráraihoz kellett iga- zítaniok. nők készítette el. Ezek szerint a hatalmas építmény- óránként 120 kilométeres szélerősségnek is ellenáll. A torony óriás felső harmadán helyezik el, mintegy 350 méter magasságban, az ilyen építményeknél már- már hagyományosnak mondható éttermi és kilátó részt a nagyközönség és az idegenforgalom számára, s nem kevesebb, mint ezer személy vendégfogadására készülnek it* fei. E cikksorozat elején egy tervezett szellemi vetélkedő kérdései kapcsán feltettem a kérdést: Miben vetélkedünk? A válaszokból inkább az derült ki, hogy miben nem vetélkedünk, mi az. amiről tudjuk, hogy a szocializmus útján járva elkerülendő — lásson messziről bármilyen szépnek is. Kevesebbet szóltam, szólhattam arról, mit állítsunk helyébe, ha meg akarjuk valósítani célunkat: értelmesebb, tartalmasabb életet biztosítani mindenkinek. Kevesebbet szólhattam, mert e kérdésre a válasz megfogalmazásával, s a közvéleménybe való eiplántálásával magunk is adósak vagyunk. Nem fogalmaztuk még meg elég markánsan és vonzóan azt a szocialista életformát, amelynek eléréséhez a célnak vélt gazdagság, jólét csak eszköz. Ezért ma még az eszközt sokan célnak vélik. Miért nem lehet infláció a Szovjetunióban? A Levi Strauss-birodalom A világ legmagasabb tornya Sarkvidéki kőolaj és földgáz 6000 tehergépkocsit veszünk Emelkednek az élelmiszerárak a tőkés országokban
