Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-24 / 119. szám

1974. május 24. SZOLNOK MEG TEJ NÉPLAP jiíásáO 5 Meg egy kicsit balra! Vizsgára készülnek a karcagi MHSZ tanulóvezetői a kisújszállási rutinpályán Kismama találkozó Kismama találkozóra hív­ták meg tegnap Jászberény­ben a gyermekgondozási sza­badságukat töltő asszonyokat. A Vöröskereszt városi veze­tősége, és a Hazafias Nép­front váfrosi nőbizottsága ren­dezésében megtartott talál­kozón Szalóki László, a váro­si tanács elnökhelyettese tá­jékoztatta a résztvevőket a várospolitikai kérdésekről. Előadásában szólt a gyer­mekes anyák helyzetének ja­vítása érdekében tett intéz­kedésekről, a megoldásra váró feladatokról. Hangsú­lyozta annak fontosságát, hogy Jászberényben — ahol a vállalatoknál az ipari és szövetkezeti üzemekben fog­lalkoztatott dolgozók többsé­ge nő _ javuljon a szolgálta­tás, megfelelő kereskedelmi hálózattal és korszerűbb gyermekintézményekkel se­gítsék a dolgozó anyákat, a családokat. Ilyen segítség a nemrég át­adott pelyhesparti ABC áru­ház, az ott épülő általános is­kola, a negyven személyes bölcsőde. A kisgyermekes szülők gondjain enyhít majd az épülő Lenin úti száz sze­mélyes óvoda, vagy a városi bölcsőde bővítése. Figyelemreméltóak azok a törekvések, amelyekkel a vállalatok és üzemek segítik a kisgyermekes anyákat. A Hűtőgépgyárnak saját óvo­dája és bölcsődéje van. Az épülő száz személyes óvoda helyeiből a város üzemei ed­dig ötventíek a létesítését vál­lalták, vagyis kétmillió fo­rinttal járultak hozzá az épí­téshez. A továbbiakban szólt a gyermekétkeztetés helyzeté­ről. Jászberényben korszerű 1500 adagos iskolakonyha működtetésével enyhítenek az iskolás korú gyermekek szü­leinek gondjain. Az V. ötéves terv során újabb 1000 adagos iskolakonyhát építenek. Az ötödik ötéves terv végé­re várhatóan megszűnnek a napközis elhelyezési gondok. Tervek szerint ugyanis új, tizenkét foglalkoztató termes önálló napközi otthont építe­nek, ahol négyszáz iskolás gyermek ellátását biztosítják. A kismama találkozó máso­dik napirendi pontjaként a résztvevők meghallgatták dr. Székely András iskolaorvos­nak a kisgyermekek gondo­zásáról szóló előadását. Akinek kell a jó könyv . .Győztesen került ki a háborúból, az élete mégis csupa keserűség. Ez az ember nem, panaszkodásként, hanem lelkén fájó sebet hagyó ese­ményként meséli el a törté­netet. .. Környezetemben is élnek emberek, akik, ha nem, is ilyen tragédiát, de valami szomorú emléket szereztek a háborúban. S ezek ugyan­olyan fájón mondták el sor­sukat, mint Andrej Szoko- lov.. Az idézett sorok írójának nevét nem jegyzi az irodá- lomtörténet... A dolgozatot — melyből a részletet vettük — Liber László, a szolnoki 605. számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet elsőéves tanulója írta^ azon az olvasóvetélkedőn,' melyet az intézet igazgatósá­ga, K ISZ-szervezete és az MSZBT intézeti tagcsoportja a szovjet irodalom népszerű­sítésére rendezett. Laci. bár munkahelyén, a szolnoki Járműjavítóban, ahol esztergályos szakmáját tanulja, még „kopasznak” számít. E verseny^ tanúsága szerint ez a jelző azonban már nem illeti meg, hiszen jóval idősebb diákokat is maga mögé utasított a népes mezőnyben. A gratulációt gyerekes sze­rénységgel hárítja el. — Az idő rövidsége miatt sikerült „csak” így... — Mint mond­ja, olvasni sem szeret időre. — Elvonja a figyelmemet a mondanivalóról, mert min­dig azt lesem, hogy mennyi van még hátra. Törökszen tmiklósról jár be Szolnokra. Két vonat indulá­sa közt sok mindenre van idő... — Itt az iskolában és ott­hon is tagja vagyok a könyv­tárnak. Érre munka után, a tanulás előtt szakítok időt. De nemcsak a könyvek szá­mítanak. .. Az iskolában vet­tem tanulóbérletet a Szigli­geti Színház előadásaira... A tv-ben is szeretem nézni az ismert könyvek filmes válto­zatait. És tegyük hozzá, hogy a vetélkedő két fődíja közül — kéthetes balatoni üdülés, il­letve egy SANYO zsebrádió — habozás nélkül az utóbbit választotta. Íme a rövid indoklás. — A rádió hosszabb távon nyújt élvezetet, mint az üdü­lés. Kedvenc íróiról kérdezem. — Ezen valahogy nem szok­tam gondolkodni. Ügy vagyok velük, mint a focistákkal. Ha jól fociznak szeretem őket, ha nem, nem. — Így a bölcs válasz, s még hozzáte­szi — mindenfélét szeretek olvasni. — És az iskolában tanult klasszikusok? A kötelező ol­vasmányok? — Azokat mindig elolva­som. A vetélkedő témája is egy kötelező olvasmány volt, Solohov Emberi sorsa. Bár még két évet kell ta­nulnia a szakmunkás vizsgá­ig, azért már gondol a jövőre. Szakközépiskolába jelentke­zik majd... Közelebbi célja, hogy szakmáját a legjobban elsajátítsa. — Végtére is nekem most csak ez a legfontosabb... — gulyás — Barangolás a Expedíció a Hortobágyon A tiszafüredi járás vala­mennyi községében hangula­tos plakátok hívták fel ma­gukra a figyelmet: május 19-től 26-ig járási úttörőna­pok — hirdették a színes fel­iratok. — A nagyszabású sereg­szemlét vasárnap díszszemle és az úttörőszázad ünnepé­lyes felavatása nyitotta meg. A járás 14 úttörőcsapatának több mint négyezer kisdobo­sa és úttörője vonult fel Ti­szafüred utcáin — tájékozta­tott Havasi Istvánné. a járási úttörőelnökség elnöke. — Változatos pergő prog­ramjuk volt a gyerekeknek egész nap. Délelőtt hatszáz pajtás tornabemutatójában gyönyörködött a nagyszámú nézősereg, délután pedig a szovjet úttörők és komszo- molisták parádés program­ját fogadta vastaps, majd az A tiszafüredi, poroszlói Ti- sza-part régi hangulatát, mai szépségét a baltás emberek kezemunkája viszi el a nagy­világba. A folyó árterén méteres, másfélméteres átmérőjű nyár­fák — állítólag Kanadából származtak — az ősrengeteg urai. A nótával ellentétben ezek a fák talán az égig nőnének, dehát az erdészek értően gazdálkodnak az ér­tékes faanyaggal. A hatal­mas törzsek a fafeldolgozó telepekre kerülnek, mi min­den készül belőlük, nem tud­juk, de azt láttuk. hogy Nyerges István poroszlói fa­faragó hogyan birkózik az öt-, tízmázsás rönkökkel. Nyerges István szakmáját régen teknővájónak hívták, de már ezen a fogalmom is túllépett az idő. A baltás ember önérzete­sen rá is bólint: — Fafaragó szakmám van, kérem... — No, azért látok én itt még néhány gyúróteknőt is. — Ah, nem az á\ kérem, egyik se! Ki süt ma már a háznál kenyeret? Sózó tek- nők ezek, kérem, disznóvá­gáshoz. — Ezt még veszik? — Amíg a magyar ember szereti a hasát, addig nem éneklőrajok és kiskorosok mozgalmi dal versenye és a tánccsoportok vetélkedője kö­vetkezett. Hétfő a sportolók napja volt. Izgalmas négy- és há­romtusa döntőkön, foci. kézi­labda és kosárlabda meccse­ken szurkoltak az abádsza- lókiak. Az eseménysorozat legiz­galmasabb programja szer­dán kezdődött. Az expedíció« őrsök — száz úttörőtábort ütöttek a Hortobágyon. Há­rom napon át játékos elmé­leti és gyakorlati versenye­ken vesznek részt s adnák számot arról, hogyan isme­rik falujuk történetét, a Hpr- tobágyot és a Nemzeti par­kot, amelyet táborozásuk ide­jén bebarangolnak. A nagyszabású seregszem­le a nemzetközi gyermekna­pon úttörőavatással ér véget. félek, hogy nem kel el & sózó teknő. Vájja a fát, repül a fehér gyolcs-forgács. Évezredes mozdulatokkal dolgozik. Köz­ben a Trabantját dicséri. Ott áll a garázsban. Fényképek, prospektusok kerülnek elő a kocsi oldalzsebéböl. — Az én bútoraim vannak rajtuk! Akar látni egy félig kész garnitúrát? A két fotelból, egy szék­ből egy kanapéból és egy asz­talból álló garnitúra .— az úgynevezett eigánybútor — minden egyes darabját ha­talmas nyárfa törzsekből fa­ragják kj. a poroszlói meste­rek. Csodaszép, harmonikus, természetes vonalú, egyszerű­ségével ható bútorok... ami­ket még nem láttam a ha­zai piacon. — Hol lehet ezt megvenni? — Nem igen ... Csak ha rendelésre csinálunk, ha van anyag: Ártüko^-á hevesi’há* ziiparj szövetkezetnek dolgo­zunk, hát azoktól viszik, szer­te a világba... Franciaor­szágba. Hollandiába. NSZK- ba, tán még Amerikába is... Csakhát nagyon jó fa kell ám hozzá... Elégedetten mutat az ár­térre: — Itt aztán van! Tisza m Ha megpendiil a kasza... A „menetrendszerinti” má­jusi zivatarok Igencsak min­den nap elporolják a tisza- roffi határt is. Lehet, hogy régen igaz volt. hogy a gazda szeme hiz­lalja a jószágot, az meg ma is biztos, hogy a májusi eső, aranyat ér. Olyan szép a ha­tár, amilyennek lenni kell. A tlszaroffi Aranykalász Tsz gépszínjében azonban már nyarat mutat a meteoro­lógiai naptár. Rab Lukács főgépész már jónéhány hete főleg az ara­tásra gondol: — Hat SZK—4-es kombáj­nunk van á 2400 hold kalá­szosra. Négy gépiink már rajtra kész, kettő most van javítás alatt. — Alkatrészgond? — Van minden, szállítóka­pacitásunk is teljes, rend­ben. Ha minden jól megy, három hét alatt végzünk az aratással. — Ha... Ha mondjuk ara­táskor is napokig, hetekig így szakad az eső? — Felkészültünk erre is; vannak rizskombájnjaink, azokat „vetjük be”. A szárí­tóberendezéseinket készenlét­be helyeztük, nem lehet baj. — Megpendül még a ka­sza? — A nehezebb táblái? szé­lén. esetleg. Különben ez már csak jelkép. Gépesítve va­gyunk. Aki nem derzsi, az ne is egyék? Tiszafüred és Szolnok között is nagyokat kacskaringó- zott hajdanán a Tisza. A hatalmas árterek közötti magas­latokra. homokdűnékre apró falvak települtek — a vad­vizek határt szabtak — s ma is itt vannak a megye kisebb községei: a „Tiszás” faival?: Tiszagyenda, Tiszabő, Tisza- igar stb. Vendégszerető helyek ezek bizonyára, de akinek nincs ismerőse, s egy-egy napra tiszteletbeli derzsi. vagy burai akar lenni, bizony jobb, ha elemózsiás tarisznyát akaszt a vállára, mert a vendéglőkben nem kap főtt ételt. Főzni ugyan főznek Tiszaderzs éttermében is. de csak azoknak, akik előfizették a kosztot. Már pedig, aki nincs ott, nem tud előfizetni. — koplalhat. Bizonyára kevés az- átutazó vendég ezekben a falvak­ban, így nem érdemes „étlap szerint” főzni. De hát az is jó magyar- koszt minden bizonnyal, amelyet az előfizetéses vendégeknek adnak, miért nem juthat ebből néhány adag a „jövő-menő” vendégeknek? A cél: „kereskedelmi“ évek Kereskedelmi hónapokat rendez a kunhegyesi ÁFÉSZ, olvastuk jó néhány reklám táblán. Igen jó ötlet, mert úgy vél­jük a kereskedelmi hónapok alatt gazdagabb áruválaszték várja a vásárlókat, s az el­adók mindent elkövetnek, hogy szakszerű, udvarias ki­szolgálással a vevők megelé­gedését elnyerjék. A kereskedelmi hónapok alatt vásárlók a számla ki- egyenlítésekor sorsjegyet kapnak, és 12, 10 és 8 ezer forint vásárlási utalványt nyerhetnek, — a kisebb ösz- szegű nyereményeket nem is említjük. Tiszteletreméltó törekvés a rendezőszerv részéről a vevők minél jobb ellátása, csupán egy formai javaslatunk len­ne: inkább a kereskedelmi éveket kellene talán megren­dezni, — mondjuk az elkövet­kezendő három-, vagy négy ötéves terv időszakára. S amikor annak — nevezzüK első fordulónak — végére ér­tünk, s megtudjuk ki a nyer­tes, újabb kereskedelmi éve­ket rendezhetnénk, még ma­gasabb szinten égé ízen az ezredfordulóig... Üsse kő, a sorsjegy el is maradhat! Adják oda azt a pénzt egy óvodának, vegye­nek rajta játékokat a gyere­keknek. Mert a gyerekek is szeret­nek ám játszani, nemcsak a felnőttek! Kislak áll a... Zsinórpadlás a csillagos ég A fegyverneki fiatalok ked­venc szórakozó helye a Vik­tória klub. Ízléses, szép kis szoba, aki nem tudná, nem is hinné, hogy nemrégen még lomtár, olajtároló hely volt. A forma és a tartalom egy­ségét bizonyítja a klub prog­ramja is. Néhány hónapos működése alatt számos nagy érdeklődéssel figyelt rendez­vény zajlott itt le és a to­vábbi műsor is hasznos, jó szórakozást ígér. A művelődési ház igazgató­nője elmondta, ki, mit adott az ifjúsági klubnak, ki, mi­vel járul hozzá, hogy a fiata­lok jól érezzék magukat. A klub tagjai — huszonéves fiatalok — igyekeznek viszo­nozni a gazdasági és társa­dalmi szervek kedvességét: tollaslabda pályát építenek a művelődési ház udvarán, részt vesznek az ifjúsági park és a lőtér kialakításában. Ez mind nagyon szép, de... örö­münk akkor lenne teljes, ha megírhatnánk, hogy felavat­ták Fegyvernek csodaszép szabadtéri színpadát. A mű­velődési ház udvarán ugyanis ott van a félig kész, avagy abbahagyott szabadtéri szín­pad. Viszonylag kevés pénz­zel nagyon szép, kellemes szórakozóhelyet lehetne itt kialakítani. Csoda, hogy eddig nem csi­nálták meg. Ehhez persze •kevés a Viktória klub tag­sága. Kisházak a fák tövében A tiszaburai parton, a falu alatt, a folyó nem is olyan régen még járhatatlan árte­rén, egy betonlábákra épült, igézőén szép, modem vona­lú épületet találtunk. Mo­dernségével nem „lóg ki” az őstermésaetböl; jól harmoni­zál a betonnal a mesterien fonott nádtető. Azt hittük, vadásziak, de nem... Az épület előtt Szombati Lajossal, a községi révésszel találkoztunk. — Milyen a révészélet? — Hol kerék, hol talp. Már csak gyalogrévet tar­tunk fenn. Tényleg, ki is van írva, evezős gyalogrév. — Mióta csinálja? — Hajajj... Már 1946-ban is révész voltam. Aztán ki­hagytam néhány évet, s újra vissza ... — Szereti a vizet? — Inni nem. A Tiszát, azt igen. — Kik az utasok? Hová mennek, honnan jönnek? — A tsz-beliek. Azoknak van a túlsó parton földjük. Falu csak igen messzi van, odaát... — Ez az egész gyönyörű kis villa a magáé? — Áh ... Nekem csak egy kis kamrám van itt. Nem itt lakom én, bent a faluban. — Akkor...? — Nem tudom, kérem .. 1 Be van zárva a szoba. Szép szoba... A kulcs, úgy tu­dom. a tanácsnál van. Nem tudom, jól tudom-e? De ritkán jön ide valaki is .. . Pedig a néhány éve épült kislak a szép Tisza menté­ben — a világ zajától mesz- szi — ideális hely. Ahogy a községi tanácson hallottuk 140 ezerért építették, de az út hozzá rríasfe1 millió fo­rintba került... Távol a forgalmas főútvo­naltól, kilométerekre a kor­mos, poros város zajától épül Tiszapüspöki. Az eső feláztatta homokos út szinte járhatatlannak tűnt ottjártunkkor. A dicsérő­szavak azonban nemcsak ér­deklődésünket csigázták fel, hanem erőt is adtak, hogy a latyakban csúszkálva, bokáig a sárba süppedve megköze­lítsük a formálódó folyóparti, üdülőtelepet. Megérte. A nyárfaerdő mélyén a lábakon álló takaros faházak, mint a gombák lapulnak az öreg vastagtörzsű fák tövében. Nem flancosak, nem kacsalá­bon forgó nyaralók, kedves egyszerű hétvégi vityillók, csodálatos összhangban a ter­mészetformálta környezettel. — Valamikor a honvédségé volt ez a terület. Az erdő melletti hatalmas legelőt re­pülőpilóták kiképzésére hasz­nálták. Mikor nem kellett már nekik, átadták a tanács­nak, — informált precízen Gaál Mártonné, a községi ta­nács vb titkára. — Az az igazság, hogy nem is mi, ha­nem szemfüles emberek fe­dezték fel a Tiszapüspöki Ti- sza-partot. Se szó, se beszéd engedély nélkül felépítették ide a kis hétvégi házaikat. Aztán észbekaptunk 1969-ben belterületté nyilvánítottuk, felparcelláztuk, és az 50—60 négyszögöles telkeket „piac- ra-dobtuk”. Akkor még nem volt ekkora keletje mint ma, de két éve a telekigénylők hada ostromolt bennünket. Pedig még nincs is közműve- sítve és a közeljövőben saj­nos nem is lesz rá anyagi fe­dezet. Egyelőre csak társadalmi felajánlásokból, s a vállalatok segítségével tudjuk fejleszte­ni. civilizáltabbá tenni Tisza­püspöki népszerű, vadregé­nyes folyó partját. Kovács Katalin Tiszai Lajos Szivattyúk a Tisza-kanyarban A bői Tisza-kanyar partján ágas-bogas transzformáto­rok meredeznek. mint óriásszúnyogok, a vízen szivattyú- telepek, bárkák, ladikok, akár csak egy kis kikötőben. Pedig a bői Tisza-kanyarban nem kikötő húzódik, hanem a Ti- szamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat egyik telephelye. Szivattyúinak, gépeinek rendeltetése vizet adni a termőföldnek. — Heteken át esett, most pihenhetnek a gépeink, ame­lyek Tiszafüredtől Öcsödig biztosítják a vizet az öntözéshez — magyarázta Vájjon István telepvezető. — Nézzen csak ki az udvarra, egyetlen öntözőberendezést sem lát már. Az év elején mind a kétszázötvenet bérbe vették a gazda­ságok. Az idén már március elején dolgoztak a szivattyúink és öntöztek a masináink a földeken. A csapadékos május után talán újból szükség lesz rá­juk és a körzetünkben víz is lesz bőségesen, erre garancia a telephely berendezése. Tavaly több mint 210 millió köbmé­ter vizet adtunk az idén 30 millióvá! többet — mondta Vájjon István nem kis büszkeséggel. Teljes joggal lehet büszke munkájára, hiszen hárem évtizede mestere az ön­tözésnek. ott volt már akkor is a bői Tisza-kanyarban, mi­kor letették a telephely első alapkövét. A baltás emberek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom