Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-22 / 117. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ni i 1 1974. május 22, Miben vetélkedünk Fecsegés az emberiség 2, kollektív öngyilkosságáról A^t hiszem, mindennél károsabb», ha saját elavult gondolataink rabjai vagyunk. Ezúttal a kapitalizmus általános válságával kapcsolatban hivatkozom erre a nem teljesen ismeretlen igazságra. Ügy érzem, nem is olyan könnyű a dolgom, hiszen sokan már akkor is unottan húzzák el a szájukat, amikor leírva látják a kifejezést: kapitalizmus altalános válsága; mondván: hol vagyunk már ettől. S alapozzák ezt arra, miszerint ama 1929-es júliusi nap óta nem hullani a Wall Street felhőkarcolóinak ablakából az öngyilkosságba menekülő, csődbe jutott tőkések. Aki hajlandó e gondolati rabság ismert körein kívül merészkedni, olvassa velem az alábbi sorokat: „A világ — már néhány év óta — a majdnem megoldhatatlannak tűnő, egyre élesedő válságok egész sorába él. A még mindig akut fegyverkezési válság korszakában élünk, amelyben minden pillanatban kitörhet a világháború, a túlnépesedés válságának időszakában élünk, mivel a legközelebbi harminc évben kétszer annyi ember számára kell teret, életlehetőséget, hajlékot teremtenünk, a vfárosok válságának korszakában élünk, a gazdag és szegény országok közti válság korszakában élünk.. (Vorwärts 1973. dec. 15.) További idézet a The Observer 1974 jan. 6-i számából: „A világ első olajválságának évében vagyunk. Máris látszik, hogy a gyorsan növekvő olajárak minden bizonynyal kárt okoznak a világ iparilag fejlett egynegyedében, de valószínűleg még ennél is drasztikusabb bénulást idéznek elő a gazdaságilag elmaradott háromnegyedrész fejlődésében. Az élelmiszerhiány is fenyegető veszélyt jelent. Az idei (1973-as — a szerző) termés általában véve jó volt, a világ élelmiszerhelyzete azonban alapjában ritkán volt olyan rossz, mint most. Az ötvenes és hatvanas évek élelmiszerfeleslegei már elfogytak és a világ egyik aratástól a másikig él, alig tud valamit raktározni rosszabb időkre. Egyetlen rossz aratás példa nélkül álló katasztrófához vezethet... Minél nagyobb a világ népessége, annál gyorsabban merülnek ki véges erőforrásai: ez lényege problémánknak, amelyről azt is mondhatnánk, hogy a jégkorszak vagy a pusztító középkori járványok XX. századi megfelelője." Mindezt nem mi mondjuk. Ne tévesszen meg bennünket, hogy következetesen „világiról beszélnek, „megfeledkezve” arról, hogy ma már két ellentétes előjelű világ létezik egymás mellett. Megkísérlik e szóhasználattal egyetemes érvényűvé tenni saját társadalmi rendszerük válságjeleit. A dolog lényegéből íaRad, hogy a kapitalizmus talajáról még a legnagyobb jóhiszeműséggel sem várható el e válságjeleknek, mint a rendszer akut betegségtüneteinek a vizsgálata. Divatosabb ennél olyan fikciókról elmélkedni, mint például az „emberiség kollektív öngyilkossága”. Egy tanulmányban olvastam: három olyan folyamat dúl a világba#, amelyik közül bármelyik is biztos pusztulást jelent az emberiség számára. A környezet elszennyeződése, a túlnépesedés és a fegyverkezés. A tanulmány az emberiség lelkiismeretéhez szól, mondván: „az emberiség jövője egyedül az emberiségen múlik.” Ez a misztiuks sóhaj már egy kicsit hasonlít arra. amit mi is mondunk: az emberiség felnőtt korának kezdetét jelenti majd az a pillanat, amikor végképp maga veszi kezébe sorsát, a szocializmus világméretű győzelmének pillanata. Mindazok a hufriánus elmék, akik valamilyen módon nem szolgálói, vagy éppen elkötelezettjei azoknak a kormányoknak, amelyek végül is e vészt az emberiségre hozzák, vagy a leküzdésükhöz szükséges eszközökkel rendelkeznek, ám azt más célra használják, mondom, mindazok, akik e körön kívül állnak, megegyeznek abban, hogy e végzetes folyamatoknak van ellenszere. Egyesek közül szinte testközelben, már-már érintve, majdnem a lényégre tapintva járják körül ezt az „ellenszert”. Nagyon rokonszenves ilyen szempontból Szent-Györgyi Albert véleménye: .,Legfőbb dolog az emberiség öntudatának fejlesztése, annak tudatosítása, hogy valamennyien egy fajhoz tartozunk, és nem akkor leszünk boldogok, ha az ember embernek farkasa, hanem akkor, ha ember embernek testvére lesz. Ez a kis földgolyó óceánjaival, atmoszférájával és erősen korlátozott készleteivel együtt közös tulajdonunk, és senkinek sincs joga beszennyezni, készleteit kimeríteni, és túlnépesedést előidézni rajta. Ám egy ilyen fajta gondolkodásmód kialakítása csak lassú folyamat lehet. Magasabb szellemi színvonalat követel, mint amilyennel rendelkezünk, és én bízom abban, hogy nem egy, az eddigieknél még nagyobb katasztrófa fog megtanítani erre. Hosszú út áll még előttünk, ám a leghosszabb utazás is az első lépésekkel kezdődik.” Nemes és szép gondolatok. Igazak is. Ám engedtessék meg némi kételkedés: elegendő-e ennyi? Nem kellene-e riadót fújva meggyorsítani az „emberiség öntudatának” fejlődését? Újból és újból felmerül a kérdés — nem elsősorban a marxistákban, akik az emberiség jövőjét tudományos alapon vizsgálják — van-e valamilyen kulcsa a világot foglalkoztató, fent vázolt probélmák megoldásának. Van ilyen, bármennyire is tagadják, vagy csak szégyellősen elhallgatják mindazok, akik — eléggé nem tisztelhető módon — e problémák felismeréséig eljutnak ugyan, de a döntő lépést nem teszik meg. Á NATO főtitkára Washing ónban Hétfőn este Washingtonba érkezett Joseph Duns, a NATO főtitkára, hogy az amerikai kormány képviselőivel folytasson megbeszéléseket. Kissinger külügyminiszter távollétében a NATO főtitkárát Kenneth Rush külügyminiszter-helyettes fogadta. Luns kedden találkozik Nixon elnökkel. Indiai atomrobbantás Kína nem bírál India első atomrobbantásának hírét a kínai központi lapok nemzetközi hírrovatukban — az Új Kína hír- ügynökséig jelentését idézve — közölték, a hétfői Zsen- min Zsipao és a Kuanming Zsipao azonban nem szólt arról, hogy indiai hivatalos helyek a robbantás békés célzatát hangsúlyozták. Ettől eltekintve az Új Kína híre semmiféle kritikai észrevételt nem tartalmazott az atomrobbantással kapcsolatban. A pekingi diplomáciai köröket ez nem lepte meg, mert a KNK, mint köztudott, nem csatlakozott az atom- csendszerződéshez. Más kérdés. hogy Pakisztán, Kína legfőbb szövetségese a hin- dusztáni szubkontinensen, kemény hangon tiltakozott a vele mindmáig konfliktusban álló India atomkísérlete miatt. A szigorúan hivatalos kínai sajtó eddig nem adott helyet a pakisztáni tiltakozásnak. Növekszik a sebesség Belgium útjain Belgiumban tegnaptól módosították az ősz óta fennálló sebességkorlátozásokat. Autópályákon és négysávos utakon ezután 100 helvett 120, egyéb utakon 80 helyett 90 kilométeres seoesseggel közlekedhetnek a járművek. A kormány egyelőre csupán háromhónapos időszakra engedélyezte a nagyobb sebességet. A további intézkedé- sek%részben az ország üzemanyag-ellátásának alakulásától függnek, részben pedig a baleseti statisztikától. A többhónapos korlátozás ugyanis igen lényegesen csökkentette a súlyos balesetek számát: a halálos baleseteket például csaknem negyven százalékkal. A kérdés kulcsa a marxizmus ama tanításában rejlik, mely szerint e válságjeleket nem önmagukban kell vizsgálni. Ily módon a megoldásukra tett minden erőfeszítés hiábavaló lesz. Azt kell elemezni, milyen társadalmi-gazdasági alap szülte azokat, s eljutunk a kapitalizmus — korunkra jellemző — általános és mindenoldalú válságáig. (Folytatjuk.) Varga József A Szovjetuúióban Könyvek gyermekeknek 500 millió példányban 500 kötet A kiváló emberek élete sorozatban A Szovjetunió régóta és szilárdan az első helyen áll a világon, mind az évente megjelenő nyomtatott kiadványok, mind azok összpél- dányszáma tekintetében. Az eddig kiadott művek száma több mint 2,5 millió, a brosúrákat is beleértve. Az összpéldányszám 40 milliárd körül mozog; 1972-ben 81 000 könyv jelent meg, kb. 1,5 milliárd példányszámban. A kiadványok a Szovjetunió népeinek 89 nyelvén jelennek meg, közülük 43 olyan nemzetiség nyelvén, amelynek a forradalomig ki sem alakult a saját írásmódja. Amellett 56 idegen nyelven nyomtatnak könyveket. Évről évre nő a kiadott , tudományos művek. tan- 1 könyvek és gyermekkönyvek száma. Így például a tudományos jellegű művek, tanulmányok. gyűjtemények, szakmunkák és a tudományok (klasszikusainak írásai) arányszámának növekedése 1965-höz képest -36,5 százalékos volt 1972-ben, példányszámuk csaknem megkétszereződött. í A Szovjetunióban 1972-ben a könyvek átlagos ára 45 kopejka volt. Különösen olcsók a gyermekkönyvek (26 kopejka) és a politikai irodalom (35 kopejka). A Szovjetunióban sorozatosan és egyesével állandóan megjelennek a külföldi klasszikusok művei. Különleges helyet foglal el a 200 kötetes Világirodalmi Könyvtár: az olvasók az idén is megkapják soron következő 20 kötetét. Az UNESCO adatai szerint a Szovjetunió világviszonylatban első helyen áll a fordításban megjelent művek tekintetében. A Szovjetunióban megjelenő könyvek közül minden hatodik gyermekkönyv. Több mint száz kiadóvállalat foglalkozik gyermekkönyvek és ifjúsági irodalom kiadásával. A gyermekkönyvek évente összesen 50 millió példányban jelennek meg a Szovjetunióban. A Szovjetunióban egyedülálló könyvsorozat jelenik mag: A kiváló emberek élete. A sorozatot Makszim Gorkij alapította. Elgondolása szerint kötetei megismertetik olvasóikat a nagy emberekkel és műveikkel. A sorozat első kötete, Heinrich Heine 1933-ban jelent meg. Az azóta eltelt években több mint 500 kötet jelent meg, többek között Puskinról, Moliere-ről, Joliot- Curie-ről, Hemingway-ről, Tolsztojról. Bemard Shaw- ról, Periklészről és Saint- Exupéry-ről. Spanyolország egyáltalán nem játszik jelentős szerepet a világűr kutatásában, mégis az amerikai űrkutatási hivatal — a NASA — egyik legnagyobb földi irányító- és követőállomása területén, Madrid közelében található. A hatalmas költséggel '.étrehozott létesítmény az Apollo-űrhajósokkal tartott, és a Marinerekkel, Pioneerekkel tart még ma is kapcsolatot. Ugyancsak itt fogják fel a Holdon elhelyezett műszerek kibocsátotta jeleket is. Az állomás tulajdonképpen három független telepből — Robledo, Fresnedillas és Cebreros — áll, mindegyik 26 m átmérőjű forgatható antennával van felszerelve. A robledoi állomáson újabban egy 64 m átmérőjű rádiótávcsövet is építettek, amely 21 emelet magas és 7000 tonnái!) súlyú. Ez a kolosszus párja annak a parabolaantennának, amely az amerikai Goldstoneból végzi az űrrakéták irányítását repülésük legkritikusabb szakaszain. 7 Talán szokatlan, hogy ezúttal jegyzetemben nem visz- szaíelé nézek, nem az elmúlt hét műsoráról szólok; hanem — elöljáróban — inkább előre tekintek. Olyan tévéfilmre igyekszem felhívni a figyelmet, amelyik a napokban indul hódító útjára a televízióban. Reymont világhírű regénye, a Parasztok tévéváltozatának megtekintéséhez szeretnék a magam módján étvágyat csinálni. A századforduló paraszti életének eposza hömpölyög majd tizenhárom estén át televíziónk képernyőjén, egy lengyel falucska századvégi élete elevenedik meg történelmi hűséggel. A tájékoztató előzetesben a tévéfilm rendezője elmondotta, hogy a felvételek az eredeti, regénybeli helyszínen készültek, s a tömegjelenetekben azok lépnek színre, akiknek őseiről szól e megrázó erejű társalalmi dráma. Ami a vállalkozás rendkívüliségét húzza alá: olyan regény té- vésítésáről van szó, amely amikor elkészült, tüneményes gyorsasággal járta be a világot, s a belőle készített tévéfilm is átütő sikert aratott, példátlan filmsiker volt a lengyel televízió történetében. Reymont nagyszerű mesélő, de ugyanakkor az emberi lélek kiváló ismerője is. Nobel-díjjal koronázott regényébe pedig szinte mindazt az ismeretet, tudásanyagot belesűrítette, amit vándorlásai során, életében szerzett, amelyeket vidéki vasúti hivatalnokolsko- dása idején gyűjtött össze. Olyan világ ellentétei elevenednek meg majd a film kockáin, amely a lényegét tekintve számunkra is ismerős. Az a világ, amelyben nem az ember uralkodott a földön, hanem fordítva, a földnek volt hatalma felette. Ragaszkodás a vagyonhoz^ a végletekig, a terjeszkedő Önzés éppúgy jellemzi ezt a világot, mint az ösztönös vak indulatok, vagy a bűnös szerelem. De nem folytatom, csütörtökön este ki-ki saját szemével győződhet meg Reymont írói zsenialitásáról. És azt hiszem már most érdemes lesz a könyvtárban utána nézni a Parasztoknak, hiszen minden bizonyára a filmre vitt regény egyben kapós olvasmánnyá is válik. Ezek után az elmúlt hét műsoráról. Gyöngyöi—Ba a 1809:1482 Az alcímben feltüntetett számok a villanyszavazás eredményét mutatják: azt, hogy a Duna-parti város, Baja és a Heves megyei Gyöngyös párharcából ez utóbbi került ki győztesen. Legalábbis őket látták jobbnak a győri nézők. És nem is látták rosszul, hiszen a kétórás műsorban a Gyöngyösön tevékenykedő egri főiskolások sokkal ügyesebbeknek és talpraesetteb beknek bizonyultak, mint szegedi társaik, akik Baján szorgalmatoskodtak. hogy felvillantsák a rokonszenves város legvonzóbb vonásait. Talán a riporteri munka minőségi különbségéből is adódik, hogy a színesebbnek tartott Baja bemutatkozása aránylag halványabbra sikerült, mint a gyöngyösieké. Aki vállalta, hogy a Hazai estékkel böjtöli ki a BEK- döntő közvetítését felvételről, nem járt rosszul: kellemes szórakozásban lehetett része. Jó ez a műsor, mégha a második adásban a forma már kevésbé hatott is az újdonság varázsával, és ki is ütköztek bizonyos tartalmi fogyatékosságai. így például ebben az adásban már feltűnt, hogy talán a kelleténél is jobban múltközpontú a Hazai esték, a figyelmet, a régiségek, múltbéli ritkaságok. érdekességek felé tereli, s már jóval halványabb képet fest a jelenről, mai életünk eredményeiről. A rész- -ietekben nehezen bontakozik ki az a szemléleti törekvés. hogy a múlt hagyományai csak annyiban értékesek, amennyiben általuk megtermékenyül a jelen valósága. Különösen a bajaiak programját éreztem túlságosan muzeális hangulatúnak. Hogy példát is említsek, már-már unalomba fulladt a bajai festőtanár tárlatvezetése „családi kriptájukban”. Akadt felesleges elem is a riportok sorában, így például a Moszkvában tartózkodó megyei tanácselnök bekapcsolása címerügyben. Aligha hiszem, hogy a címervitában ez lett. volna a legalkalmasabb pillanat, hogy elnöki szóval kimondassák: Ádám— Éva, az első emberpár márpedig ott marad Baja város új címerében is. Feltűnt ezúttal az is, hogy kissé terjengőssé váltak a beszélgetések. hogy le-lelassult a Hazai esték szívverése, pedig Vitra.y Tamás hacsak tehette. megpróbált magasabb sebességre kapcsolni. Most táv-szópárbaja a kagylógyűjtő bajai tanárral mesteri volt, miként az első telekommunikációs borkóstolót is kitűnően irányította. Csakhát — ismétlem — talán jelencentrikusabbá kellene tenni ezeket a kellemes és hasznos estéket. Röviden Szombaton bemutatkozott az uj bűnügyi filmsorozat és benne Maigret utóda, Kéllcr felügyelő. #\zt hiszem, meg túlságosán fogva tart a „pi- pás” emléke, hogy igazan meg tudjuk ítélni, vajon az egyelőre inkább holmi kereskedőnek latszó Keller méltó-e jónevű francia elődjéhez. Bizony, ha többet kellene róla mondanom, zavarba esnék. Vasárnap este a Maupassant Yvette című novellájából készített francia tévé-, filmet sugározta a televízió. A film készítői az eredeti történetet jócskán megtűzdelték jellegzetes maupa- ssant-i helyszínekkel, s ezzel kissé szét is folyt a történet, túlságosan nagy hangú-, lati körítést kapott a kiszolgáltatottság ellen küzdő naiv leány, egy kurtizán leányának szerelmi drámája. Ami szép volt benne, esetenként a tájnak és a környezőinek impresszionisztikusan költői megjelenítése. .Jí Jól tette a televízió, hogy Szokolay Vérnászát, a zeneszerző legsikeresebb operáját tévéváltozatban is elkészítette. Rövidebb ez a televíziós változat az eredetinél, a drámai sűrítés érdekében értékes szép részekről is le kellett mondaniuk az átdol- gozóknak. De így, ebben a formájában, tiszta, plasztikus képi szépségében érezhetően felerősödtek a lorcai dráma erővonalai, az opera hatása semmit nem veszített a képernyőn. Ezúttal is kellemes műsorral ajándékozott meg bennünket a Ki mit tud-klub. Régi ismerőseink nemcsak emlékeket idéztek, hanem új varázslatokkal is szolgáltak. Erről jut eszembe: nem vol- na-e érdemes Szolnokon ia életre hívni, ha csak egvetlen estére is a Ki mit tud-osök megyei klubját, ahol ismét találkozhatnánk azokkal, akik annakidején sikerrel mutatkoztak be a nagyszerű versenyek megyei döntőjében. • is elemében volt. rögtönzött V. M,
