Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-18 / 114. szám

/ I 1974. május 18. SZOLNOK MECVE3 NÉPLAP Új fejezet a testvérkapcsolatokban (Folytatás az 1. oldalról.) fel ismét a dolgozóit szorgos kezemunkája nyomán elnyert megtisztelő Kiváló cím — mondotta többek között, majd így folytatta. — Ez kü­lön is indokolta, hogy ez al­kalommal a hűtőgépgyáriak felkérését teljesítsük, hogy ide látogassunk észt vendé­geinkkel. De indokolta ezt az is, hogy tíz évvel ezelőtt nagygyűlésen ebben a város­ban is üdvözöltük a testvér­kapcsolat hivatalos előkészí­tésére megyénkbe érkezett észt nép nagyrabecsült kül­dötteit. Á megyei pártbizottság tit­kára ezután arról beszélt; bogy az elmúlt tíz év távla­tában megelégedéssel állapít­hatjuk meg, hogy az eltelt idő áíátt Tallinn város és Szolnok megye kapcsolatai egészségesen fejlődtek. „Az együttműködés során kölcsö­nösen hasznos tapasztalatokra tettünk szert a pártélet, az állami' irányítás, a társadal­mi élet valamennyi terüle­tén. Tallinn város és Szol­nok megye dolgozói megis­merték a magyar, illetve az észt kultúra értékeit, és szá­mos alkalom nyílt a szemé­lyes barátság kialakítására, elmélyítésére is. Az éves megállapodásokban lefekte­tett elvek a programok kö­vetkezetes végrehajtásának eredményeképpen maradék­talanul valóra váltak.” Ez­után azt hangsúlyozta Szeke­res László, hogy e delegáció látogatása megkülönböztetett jelentőségű. — Megtisztelő , elismerés számunkra az SZKP KB és az MSZMP KB áltál létrejött megállapodás alapján bizto­sított lehetőség, mely szerint a jövőben barátságunk fej­lesztése érdekében a tallinni barátainkkal további kapcso­latainkat tartva Észtország egészére terjeszthetjük ki egy üttm állód ésüniloet. Szólt arról is, högv e ba­rátságnak nagy történelmi múltja tradíciója, mély ér­zelmi alapja van. Elég csu­pán a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalomban együtt harcoló észtekre, magyarokra gondolni. Beszélt a két or­szágnak a szocializmus, il­letve a kommunizmus építé­sében dórt eredményeiről, majd; kifejtette: „Az Észt Kommunista Párt delegáció­jának jelenlegi látogatásával a tapasztalatok, vélemények kicserélésével az aláírásra ke­rülő 1974—75-re vonatkozó megállapodással újabb lehe­tőség nyílik számunkra ah­hoz. hogy kapcsolatainkat magasabb szinten, együttesen tovább erősítsük, gazdagít­suk. Szekeres László nagy taps­sal fogadott beszéde után Vaino Väljasz emelkedett szólásra. Köszöntötte a mun­kásgyűlés résztvevőit, majd ezt' mondta: „A magyarokat és az észteket különös roko­ni szálak fűzik összie, de test­véri barátságunk fejlődésé­ben az a döntő, hogy a többi szóciálista országgal együtt építjük az egész emberiség jobb jövőjét, a szabadság kommunista társadalmát és a mj közös nyelvünkké v és programunkká, a marxizmus —leninizmus lett.’’ Ezután arról szólt, hogy az észt nép sikeresen váltja valóra a XXIV, pártkongresszus ha­tározatait és a IX. ötéves tervet. Ez év első négy hó­napjában az ipar} üzemek tefven felül 1 millió rubel •értéket termeltek. Gyorsan fejlődik az ország fővárosa. Tallinn. Lakóinak száma meghaladja ma már a négy- százezret. A mezőgazdaság-, ban dolgozók remélik, hogy az idén rekordtermést taka­rítanak be. és hogy a tej- hozamuk köztársasági szin­ten az idén eleid a tehenen- kénti 3300—3350 kilogram­mot. A továbbiakban azt fejtegette, hogy minden egyes látogatás alkalmával újabb tapasztalatokkal gazdagodva térnek haza Észtországba a különböző delegációk. Befeje­zésül megköszönte a baráti fogadtatást: „Legyen az öröm és a boldogság állandó minden családnál, barátaink­nál, vendégszerető házigazdá­inknál. — Szolnok megye dolgozóinál.”. , , A nagygyűlés végén a de­legáció vezetője a híres észt grafikusművész. Ewald Okas képével ajándékozta meg á hűtőgépgyári munkáskollék- tívát. A nap programja gyárlá­togatással — a kompresszo­ros hűtőgépüzem és a szifon­üzem — az óvoda, a sport­csarnok megtekintésével ért véget.. Meglátogatták az észt vendégek Kákái Rudolfékat. a gyár egyik dolgozóiát és családját is. V. V. Ipari szövetkezetek yeze!óinek tanácsi ozása A jászberényi járás ipári szövetkezeteinek 1973. évi munkájáról és a termeléspo­litikai feladatok végrehajtá­sáról, valamint az 1974. évi tennivalókról tanácskoztak tegnap Jászberényben a já­rási pártbizottság, a járási hivatal vezetői, a Jászság ipari szövetkezeteinek elnö­kei és alapszervezetek titká­rai. A tanácskozást *Majör Tibor, a járási pártbizottság első titkára nyitotta meg. Győri László, a pártbizottság politikai munkatársa ismer­tette a szövetkezetek 197:5. évi gazdálkodósát. Beszélt az elmúlt év elején megha­tározott feladatok végrehaj­tásáról, a szövetkezetek szol­gáltató tevékenységéről. A beszámoló szerint á 9 ipari szövetkezetnél tavaly 33 millió 280 ezer forintos nyereség realizálódott. Ez a tervezettnél 5.5 százalékkal magasabb, • jóval elmaradt viszont a megyei 18.4 száza­lékos növekedéstől. Nem ér­te el a tervezett nyereséget 4 szövetkezet. Közülük hár­man az 1972. évinél alacso­nyabb nyereséggel zárták az esztendőt. A beszámoló után a részt­vevők beszéltek gondjaikról. Többen tették szóvá, hogy a szerény anyagi lehetőségek­kel rendelkező szövetkeze­teknél egy-egy költségesebb beruházás hosszú ideig féke­ző hatással van a szövetke­zet gazdálkodására, a szol­gáltató tevékenység fejlesz­tésére. Elmondták, hogy sok olyan gazdasági szabályozó van érvényben, amely nem igazodik a megváltozott kö­rülményekhez — import alapanyagok árának emel­kedéséhez, a külföldi piaco­kon keresett korszerűbb ter­mékekhez. Ezek a szabály­zók kötik a szövetkezeteket, és azzal a veszéllyel járnak, hogy a szövetkezetek elvesz­tik régi partnereiket Csapágyakon forgó pékek Csiribi, csiribá: a tank­autóból „kiszippantják” a lisztet, s húsz méterrel odébb a szállítószalag már hozza is az illatos, friss egy- vagy kétkilós kenyerüket. A varázslat gyors, de köz­ben semmi hókuszpókusz. Nincs már kenyérgond Szol­nokon, a fogalom legszó^ze- rintibb értelmezésben sem. Az új kenyérgyár 38 tonna, kenyeret, süteményt is süt­hetne naponta, de jelenleg még nincs ennyire szükség. A tervezők bizonyára már a százezer lakosú városra gondoltak — nagyon okosan — amikor a mostani ke­nyérszükséglet „fölé” ter­vezték az új gyár kapacitá­sát. — Milyen a mai sütés? ' — Kóstolja meg! Valamikor á szegény em­ber a »kenyeret is kóstolgat­ta, ízlelgette. Kevéske fi­nom falat jutott a kenyér mellé.) nagyon fontos volt, hogy legalább a kenyérnek jó íze legyen. Mostmár in­kább csak „esszük” a ke­nyeret, az ízére nem- igen figyelünk oda. — Olyankor persze most is bosszanko­dunk, ha ragacsos vagy ke­letien. Esetleg ha olyasmit találunk benne, ami nagy­anyáink kenyerében sosem volt... — fgaz, hogy a mai lisz­tekből nem lehet jó kenye­ret sütni? Az érezhetően szakszerűt­len kérdést Balogh Sándor üzemvezető-helyettesnek 400 tonna liszt „társaságában” tettem Jel a fogadó és táró-" ló cellák tornyában, vagyis az alumínium hőszigetelésfl lisztsilóban. A kenyerek, a sütemények fiatal mérnöke megmoso­lyog: — Szóbeszéd, semmi alap­ja nincs. Kitűnő minőségű lisztet dolgozunk fel. Ha úgy tetszik, úgy is mondha­tom: kitűnőek a mai lisztek. — Mégis sűrűn hallom, hogy a kenyérgyári kenyér... hogy is mondjam. — Kóstolta, maga szerint milyen? — Amit én kóstoltam, az jó... — Akkor mind ityen ... Vagy mind jó, vagy mind rossz. Ennél a gyártásnál nem fordulhat elő, hogy az egyik ilyen, a másik olyan. Mind a húsz- vagy harmincezer egyforma. — Ez ténykérdés, de nem minősítés... , — Mondom... Jelenleg 80 —85 százalékos értékűnek tartjuk a kenyerünket. De napról napra jobb lesz. Ké­rem. adjanak egv kis időt, hogv „bele jöjjünk...” Jogos kérés, hiszen a gyár még csecsemőkorát éli. Az itt dolgozó huszonöt sütő­ipari szakmunkásnak — fckár milyen jó szakembe­rek is — valamicske idő kell, hogy tapasztalatokat szerezzenek az új gépek, a csapágyakon forgó pékek „szokásairól”. — Némelyik bolt már ra­gaszkodik hozzá, hogy ke­nyérgyári kenyeret szállít­sunk... — ftjennyit..;? Hány ke­nyeret eszünk meg naponta? — Szolnokon és környé­kén? Harmincezer darab kilós veknit, vagy tizenöt­ezer kétkilósat.,. ezenkívül 70—80 ezer kiflit, zsemlét... A kenyéren kívül 48 féle péksüteményt készítünk. Így is mondhatjuk: készí­tetnek a gépekkel. Kacska- ringós csöveken „jön” a liszt, a víz; a gépek adagolják az élesztőt, a sót, keverik a Jco- vászt, gyúrják a tésztát, szaggatják a vekniket, „be­vetik” a kemencébe... Csak a szállítószalag legvégén, a raktárban ér emberi kéz a kenyérhez. — Hány régimódi pékmü- hely termelne ennyit, mint ez a gyár? — Negyven, ötven pékség tudna ennyi készterméket adni.. De micsoda fáradtság­gal. Közismert, hogy milyen nehéz a pékmunka. Az új gyárbán különböző vezérlő asztalokról irányít­ják a technológiái folyama­tokat. A kehyérgyártást két párhuzamosan üzemelő, — automatikus gyártóvonal végzi. A sütésre érett ke- nvértészta a jugoszláv alag­út kemencékben sül meg. — Mind? — Természetesen. Ügy tű­nik, jól beválnak a kemen­cék. — Az új gyár pillanatnyi­lag 40 szémiAirgn kapacitás­sal dolgozik. Nem tudnák tovább bővíteni a sütemé­nyek választékát? A fővá­rosban szinte hetenként új, s újabb termékekkel lép piac­ra a sütőipar. — Dehogynem, csak le­gyen rá igény, csak kérje a kereskedelem. ■F~ r~ ti —* A Vasipari Vállalat jászberényi gyáregységében Vass Lajos meós cs Sárközi Iván csoportvezető az elkészült alkatrészeket ellenőrzi Jászsági Húsfeldolgozó Társulás Fe!dolgozó iizsmet építenek, felújítják a vágóhidat IJjabb téeszek csatlakozását várják Jászberényben tegnap tar­totta alakuló ülését a Jász­sági Húsfeldolgozó Társulás. A Kossuth Tsz székházában rendezett tanácskozáson ott voltak a szövetkezeti társulás tagjai, a Kossuth Tsz (a tár­sulás gesztora), a jászfény- szarui és a jászjákóhalmi Bé­ke, a jásztelki Tolbuchin, az alattyáni Üj Élet, a jászdó- zsai Tarnamenti, a jánoshidai Vörös Hajnal, a jászíelső- szenlgyörgyi és a jászladányi Egyetértés, valamint a Jász­sági Állami Gazdaság képvi­selői. Ott voltak a jászberényi, a jászfényszarui, a jánoshidai, és a jászkiséri ÁFÉSZ-ek képviselői, akik a húsboltok­ban, az élelmiszer-áruházak­ban és a vendéglátó egysé­gekben a társulás termékeit értékesítik majd. Az alakuló ülésen megállapodtak: Jászsági Húsfeldolgozó Társulás néven gazdasági társulást hoznak létre, amely felújítja a vágóhidat, és egy korszerű, évi 25 ezer sertés és 1000 marha vágásá­ra és feldolgozására alkalmas húsipari üzemet épít. A vágást elektromos úton, magaspályás mozgatással végzik. A húsfeldolgozó üzemben nagy teljesítményű daráló-keverő és töltőgépek segítségével készítik majd a legkülönfélébb töltelékes áru­kat. Óránkénti teljesítőképes­sége 15—20 állat vágása, 6 mázsa hús feldolgozása lesz. A legkorszerűbb követel­ményeknek megfelelő hű­tőberendezéseivel, 36 ton­na befogadóképességű hűtőterével biztosítja majd a hús előkészítését, tárolását. Az üzem építése 71 millió forintba kerül. Létrehozásá­nak költségeihez a nyolc társ- tsz, az állami gazdaság és a négy ÁFÉSZ 32 millió forint­tal járul hozzá. A gesztorszö­vetkezet 7 millió forintot ad forgóalapra. A többi pénzt állami támogatásként kapja a társulás. A hozzájárulást a társulás tagjai részben saját erőforrásaikból, másrészt er­re a célra biztosított bankhi­telből fizetik be. Megállapodtak az alakuló ülésen abban is, hogy a tagszövetkezetekben és a tagok háztáji gazdasá­gaiban nevelt és tőlük felvásárol' állatokat á búsfeldolgozó üzemben levágják és feldolgozzák. Termékeit a városban, a járás községeiben és a kör­nyéken értékesíti. i Miután megvitatták az ala­kuló ülés elé terjesztett meg- állápodást, a résztvevők meg­bízták a Kossuth Tsz-t: ered­ményes működésük biztosítá­sa érdekében szorgalmazza, hogy újabb szövetkezetek lépjenek a társulásba. Végül megbíztak egy háromtagú bi­zottságot, hogy készítse el a társulás végleges szerződé­sét. flussonháromeser hallgató Propagandisták eszmecseréje az SZM L -nél Traktorosokat tüntettek ki Az idén harmadik al­kalommal hirdette meg a talajmunkaversenyt a Nagykunsági Mezőgaz­dasági Termelőszövetke­zetek Területi Szövetsé­ge. Az ünnepséget teg­nap tartották Karcagon, szövetség székházában, z 1973-as évi verseny értékelése alapján az egyműszakos kategóriá­ban: 1. Kovács István, a t.iszaroffi Aranykalász TerríiélőszöyetkeZet, 2. Borbé István, a tisza- burai Lenin Termelőszö­vetkezet, 3. Kiss István, a mezőtúri Magyar— Mongol Barátság Ter­melőszövetkezet trakto­rosa. A kétm (Iszákos kate­góriában: 1. Korom Fe­renc, a törökszentmik­lósi Petőfi Termelószö- vetkezet, 2. Kocsis Ist­ván, a kunhegyesi Vörös Október Termelőszövet­kezet. 3. Fáfi Károly, a mezőtúri Petőfi Terme­lőszövetkezet traktorosa. A versenydíjakat és a ' vele járó pénzjutalma­kat Hegyi István, a ver­seny- és propaganda­bizottság elnöke adta át a jó helyezést elért trak­torosoknak. Tegnap délelőtt Szolnokon, a ságvári Endre megyei Mű­velődési Központ színházter­mében tartotta a szakszerve­zetek megyei tanácsa a szak- szervezeti propagandisták ta­nácskozását, amelyen a me­gye jelentősebb üzemeinek, vállalatainak aktivistái vet­tek részt. Tabák Lajos SZMT- elnök megnyitó szavai után Sándor József, az SZMT agi- tációs propaganda és kultu­rális bizottságának vezetője beszámolt azJ973/74 évi szak- szervezeti politikai oktatás tapasztalatairól és a követke­ző évad feladatairól. Az elmúlt politikai oktatás számszerű eredményei jelen­tős változást mutatnak az előző évhez képest. A me­gyében 1189 oktatási csoport­ban 23 160 dolgozó tanult. Ez a tavalyi számadatokkal ösz- szehasonlítva azt mutatja, hogy 164 új csoporttal több Indult az 1973 74-es évad­ban, s több mint 2400-zal nö­vekedett a résztvevők száma. A különböző típusú oktatási formákba bevont fizikái dol­gozók száma meghaladja a tizenhatezret, a nődolgozóké pedig a nyolcezer-négyszázat. A KISZ-korosztalyú „hallga­tók” közel kilencezren van­nak. s a termelőüzenlek fia­talságának aránya eléri az öt­ven százalékot. Az új, telepí­tett üzemekben a legmaga­sabb a politikai oktatásban részt vevők aránya, ezeknél ötven százalék fölött van, de ugyanakkor a mezőgazdaság­ban dolgozóké nem éri el a harmincat. Az elmúlt politikai oktatási évadban jelentősen növeke­dett — mintegy 3500-zal A munkahelyi élet időszerű kérdései című tanfolyam hallgatóinak létszáma a me­gyében. A következő 1974/75-ös ok­tatási időszakban tovább bő­vítik áz aktuális, a dolgozó­kat közvetlenül érintő képzé­si formákat, és ennek megfe­lelően két új típusú szakszer­vezeti tanfolyam is sorra ke­rül, így a „Bejáró dolgozók politikai konzultációja és a Szakszervezeti ifjúsági fó­rum. A politikai oktatásra á ve­zető propagandisták felké­szítése a SÉÖT által kijelölt oktatási központokban törté­nik. A Szolnok megyei propa­gandisták ez év szeptemberé­ben Hajdúszoboszlón vesznek részt. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom