Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-09 / 82. szám
1.974. április 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Szigorítják a házasságkötés jogszabályait A családjogi törvény várható változásairól Huszonkét évesek ma azok az állampolgárok, akik egyidősek a jelenleg hatályos családjogi — a házasságról, a családról és a gyámságról szóló — törvényünkkel. Ismeretes, hogy a törvény megalkotása, 1992 óta a társadalmunkban bekövetkezett fejlődés, a családi viszonyokra is kiható változások alapján napirendre kerül a jogszabály módosítása. Miután befejeződött a nagy horderejű téma több hónapos társadalmi vitája — mondhatni: országos véleményezése — a törvényelőkészítő bizottság rendszerezte a népfront-fórumokon elhangzott javaslatokat. Illetékesektől arról érdeklődött az MTI munkatársa: milyen témák keltették a legnagyobb érdeklődést? A házasságkötésnek — a frigyre lépők érdekében — szigorítandó előfeltételeiről, a gyermektartásdíj fizetéséről esett a legtöbb szó, és sokakat foglalkoztatott a nők név-viselésének kérdése. A törvényelőkészítők módosító tervezete — egyebek között — azt javasolta, hogy a házasságkötést a jövőben várakozási időhöz kellene kötni: a házasulok szándékuk bejelentésétől számítva leghamarabb 30 nap múlva mondhassák ki az „igen”-t. Ebben az a törekvés dominál, hogy elejét vegyék a meggondolatlan házasságoknak, legalábbis mérsékeljék az ilyen esetek számát. A várakozási idő beiktatásával szinte mindenki egyetértett A javasolt időtartam körül azonban megoszlottak a vélemények. Egyesek szerint ez a határidő túl rövid, mások szerint viszont túl hosz- szú. További javaslat: várakozási határidőt csak bizonyos korhatár alatt követeljen meg a törvény. Általános helyeslésre talált a korhatár felemelésének szorgalmazása. Elhangzottak olyan vélemények is, hogy lányok esetében a házasságkötést 16 éves kor alatt is engedélyezze a törvény, amennyiben az illető terhes, vagy ha gyermeke született. Más vélemények szerint a korhatárt mégjob- ban fel kellene emelni, úgy, hogy a lányok a 18., a fiúk a 20. életévük betöltésekor kaphatnának csak házasságkötési engedélyt. Erőteljes hangot kapott az a javaslat, hogy a fiúknál a házasságkötést a katonai szolgálati idő letöltése után engedélyezze a törvény. A nők névviselését illetően eddig is háromféle választási lehetőséget biztosított a családjogi törvény, a módosító javaslatba egy negyedik lehetőséget is beiktattak. Az e kérdéshez hozzászólók között azok a nők voltak többségben, akik a „né” toldatos névviselési formával értettek egyet. Különösen falun volt ez így. Voltak, akik felemlítették a kettős családi név használatának lehetőségét (ismert külföldi példákból gondoljunk ilyenekre: „Joliot-Curie”) továbbá, hogy a férfi is felvehesse a felesége családi nevét. A magyar családjog — hagyományai szerint — ezeket a formákat nem alkalmazza. Széleskörű érdeklődést váltott ki elsősorban a nők körében a tartásdíj szabályozása. Általános volt az egyetértés abban, hogy a módosító javaslat a jövőben a tartásdíj százalékos formában (például: a fizetésre kötelezett átlagos munkabérének és beszámítható egyéb járandóságának 20 százaléka) kívánja megállapítani. Ugyancsak egyöntetű helyeslésre talált az a javaslat, hogy az állam a behajthatatlan tartásdíjat megelőlegezi. A vitában felszólaló nők igen szigorúak voltak a tartásdíj kérdésében, s még olyan ^szankciókat is javasoltak, hogy a tartásdíjat nem fizető és nem is dolgozó apákat az állam kényszerítse munkára. Mindent egybevetve: a felmerült javaslatok figyelembevételével a várható módosítással olyannak kell lennie a családjogi törvénynek, hogy fokozottan védje a házasság intézményét; — ugyancsak előtérbe kerül a gyermekek érdekeinek fokozott védelme. Házi skanzen Filipp Stojtcsev blagoev- eradi lakos már 12 éve gyűjti és restaurálja a régi bolgár népi tárgyakat, az egykori bolgár kézműipar készítményeit. Háza valóságos néprajzi múzeum, ahol értékes népviseletek, kolom- pok, pásztorbotok különböző paraszti használati tárgyak és á Stojtcsev által faragott régi templomok, házak, vendégfogadók és más épületek láthatók. A „házi skanzen” egyik érdekessége annak a pincének a kicsinyített mása, ahol a híres melníki bort tartják, amelyet „kendőben lehet elvinni és késsel enni”. Az egyedülálló gyűjteményt sok érdeklődő és kutató keresi fel. A Karcag városi Tanács Kórház rendelőintézete Karcag, Lenin u. 48. felvételt hirdet: általános iskolai végzettséggel rendelkező férfiak részére, hároméves munka melletti elmeápolói tanfolyamra. A tanfolyam elvégzése után a hallgatók elmeápolói oklevelet kapnak. ▼ Jelentkezés és részletes felvilágosítás a kórház személyzeti csoportjánál. Stúdiósok ízják Műnk ásítok a fúrkevei autójavítónál Az Aí’IT XVII. kz. Autójavító Vállalatot mindenki úgy ismeri, hogy kimondottan gépkocsijavító üzem és főként férfi munkásokat foglalkoztat. Az eltelt három-négy év tapasztalata viszont azt igazolja, hogy a vállalatnál egyre több a fizikai munkát végző nők száma. A vállalat vezetése kereste, kutatta azokat a lehetőségeket, amelyekkel megfelelő munkát, munkakörülményt, keresetet lehet biztosítani Túrkeye parasztasszonyainak, lányainak, akik nap mint nap jelentkeztek a vállalatnál, hogy dolgozni szeretnének. Ma már minden feltétel adva van, hogy a mintegy 6záz fizikai nődolgozó megtalálja számítását az üzemben. Nem volt köny- nyű a háztartásbeliből ipari munkássá váló nőket megtanítani a korszerű szerszámok, gépek kezelésére, s egyben bizonyítani sok kételkedőnek, hogy ezek az asszonyok, lányok képesek megbirkózni a technika; vívmányaival, a korszerű gépekkel, berendezésekkel, csak meg kell tanítani őket Az egyik női brigád már olajhűtőt gyárt exportra az NDK-nak. Öröm látni, hogy a nemrég még fakanállal bíbelődőknek hogyan engedelmeskedik az anyag, a gép. Nemrég ha egy nő jelentkezett a vállalatnál, hogy dolgozni szeretne, az üzemi A Bihari bri&rád konyhára akart menni. Ma már, aki az üzemi konyhán dolgozik, az is a műhelyben, a gépkocsi javításnál dolgozna szívesebben. A változás ilyen tekintetben kézzel fogható. Vajon mi ösztönzi az asszonyokat, lányokat arra, hogy közvetlenül a termelésben vegyenek részt? A válasz egyértelmű: az alkotás vágya, az, hogy bebizonyítsák: ők is képesek és tudnak nagyobb feladatot is megoldani. Minden elismerést megérdemelnek nemcsak az olajhűtőt gyártó női brigád tagjai, hanem a vállalatnál más munkaterületen dolgozó valamennyi fizikai nődolgozó, aki munkájával igazolta, érdemes volt velük foglalkozni, megtanítani őket bánni a gépekkel, a szerszámokkal és az anyaggal. A párt Központi Bizottságának határozatából adódó feladat is, hogy nagyobb teret kell biztosítani a jövőben a nőknek, nemcsak a fizikai munkában, hanem a vezetésben is. Mert valójában munkájuk alapján megérdemlik, hogy egyenrangú félként fogadják el őket az élet valamennyi területén. Megbecsülésüket fejezi ki az Autójavító Vállalat túrkevei üzemében, hogy közülük az eltelt három év alatt tizennégyen nyerték él a Kiválj Dolgozó kitüntetést. Oszlánszki József A Szolnok megyei Néplap újságíró stúdiójában lassan végéhez közeledik az első tanulmányi év. A hallgatók program szerint az elméleti előadásokon túl gyakorlati foglalkozásokon is részt vesznek, ahol megadott műfajban készített Írásaikat közösen bírálják és vitatják meg. Többen a hallgatók közül már a lap tudósítójaként is próbálgatják szárnyaikat. Az itt csokorba gyűjtött írásokat az utóbbi hetek terméséből válogattuk össze. Varjak a vetésen Bizonyára sokan ismerik a vetést és a varjakat. Pontosabban, hogy rámennek-ea varjak a vetésre? Nem mennek rá! A galambok mennek rá! Igen, a borsóvetésre. Rámennek, illetve rászállnak és szemezgetnek. Ha minden galamb mondjuk nyolc szemet eszik meg naponta, még elviselhető a kár. De mennyi galamb van! És most költenek! Érthető tehát, hogy a galambok gondoskodva kicsinyeikről, naponta nem nyolc szem borsót esznek meg, hanemi.. Ki tudja? Mire szárba szökkenne a szegény borsó, már a galambok kiritkították De jött a megoldás! Négy-öt asszony, esetleg még egy nyugdíjas férfi, mondj ült reggel fél héttőleste fél ötig műanyagzsákból eszkábált Ubakergetővel, valamint az ősi hírközléshez hasonló hangos szóval távol tartja a borsótermés gazdaságosságát veszélyeztető szárnyasokat Jó megoldás, de korántsem az igazi! Tavasz idején ugyanis reggel fél hétkor már világos van, és a galambok valamivel korábban ébrednek. Még az is előfordulhat hogy fél hét előtt „megreggeliznek” a borsóföldön. Igen! És este fél öt után a galambok „nyugtával dicsérd a napot” jelszóval még megvacsoráznak a szórványosan elhelyezett, ugyancsak műanyagzsákból levő madárijesztők már megszokott társaságában. Aztán van még egy bökkenő. A galambok repülnék, az em-, bér gyalogol. A galambok tegyük fel landolnak a bor- sóföld észak-nyugati csücskén. Mire a derék őr a közelükbe ér, legalább öt galamb egy egész szem borsót is képes bekapni. Ezalatt a többi fellazító politikát folytat. És ez így megy egészen addig, míg ki nem nő a borsó! Félreértés ne essék, én nem akarom azt mondani, hogy ez az őrködés fölösleges. Sőt, igen hasznos. Tetemes kár így biztos, hogy nem keletkezik. De..i Szombaton már kora délután megjött a ponyvás tetejű, hogy a borsó védelmezőit a határból haza szállítsa. Lehet, hogy ezalatt a néhány nap alatt megegyezés jött létre a galambokkal, azt a szombat délutánt ők is megtarthatnák, hiszen egyszer van egy héten. Vasárnap reggel azért jöttek az őrök... Rigó Pál Kint a határban mindenki köszön mindenkinek. Megállunk egy percre, beszélgetünk. Karcagon a Kunhegy esi úttól a Kantái útig, messze a várostól a Május 1. Tsz rizs- őreivel találkozhat az ember. — 1973-ban harminckét mázsa rizs termett hektáronként a mi szövetkezetünkben. Ve átlagosan! — teszik hozzá. Az idén is lesz legalább ennyi. Erről az eredményről írnom kell, határozom el. Megyek a rizstenmesztő agronó- mushoz, de ő elzárkózik, nem akar a terméseredményekről beszélni. — Inkább a rizstermesztő brigádról kéne írni — javasolja — Nálunk első az ember, s ha róluk beszélünk, egyúttal az eredményekről is tájékozódhatunk. Beleegyezem, de amikor megkérem, hogy beszéljen a 23 fős Bihari János rizstermesztő szocialista brigádról, keveset mond. Közli, hogy az egyik első tsz-alapítóról kapta nevét a brigád; hogy most érdemelték ki a hromzkoszo- rús brigádjelvényt; felsorolja, hogy mi mindent csinálnak a brigádmozgalomban; hogy szeretnék fölvenni a kapcsolatot a megye valamelyik szocialista brigádjával .. ha lenne erre jelentkező ... Ennyit mond Takács József, utána elküld, hogy a részletekről kérdezzem meg a brigád tagjait, úgy hitelesebb. — 1973 márciusában három szocialista brigád találkozott — kezdi B. Kiss János rizsőr. — A Béke brigád tartott egy kis műsort, amibe besegített a mi brigádunk is. Többek között én is mondtam két Petőfi-verset. Utána jól elszórakoztunk itt a kultúrteremben. — A verseket direkt eme az alkalomra tanulta? — Direkt is. de én különben is nagyon szeretem Petőfi verseit, jónéhányat tudok is könyv nélkül. Id. Bartha Károly arról beszél, hogy a brigádtagok családostól együtt Szolnokon voltak színházban, megnézték a Két úr szolgáját. — Az nagyon jó volt! Hasa felé jövet pedig bementünk Szajolnál a Pettyes csárdába. Volt ott egy szép szőke felszolgáló lány. Szólt a zene. Énekeltünk, táncoltunk, így múlt el az este. Nagyon jó kis mulatság lett. ló érzés volt együtt lenni. A brigád által alapított, s a legnagyobb termést elérő rizsőrnek járó „aranylapát díjat” tavaly Szakái Imre érdemelte ld. A díj ugyan tréfás gesztus, de mostani tulajdonosa nagyon komolyan munkájukról beszél. Elsorolja. hogy milyen rizstelepet kívánnak ma már a tervezőktől, kivitelezőktől. — A brigádvezetőnk mindig mondja, hogy a saját területünkön legyünk igényesek, követeljünk sokat. Ezért is kívánunk egyre korszerűbb rizstelepeket — fűzi hozzá. A Bihari János brigád tag- fai közül hatan már jártak külföldön — Elvitt a szövetkezet Romániába — meséli Ács Imre. — Láttam olyat, amit még sohasem: a tengert, a kikötőt. Amikor mentünk Erdélyen át, láttam a tordai ha- sadékot. Hát az jobban széjjelhasadt, mint gondoltam. Erről is olvastam, de jobb azt látni. Tudom, hogy a brigád rendszeres véradó, erről szeretnék hallani, de id. Cs. Szabó Sándort hiába faggatom, semmit sem szól. Takács József, a brigád vezetője kisegít: — Telefonüzenetet kaptam a kórházból, hogy egy szülő anyának vért kéne adni. Abba a vércsoportba tartozott a vajúdó asszony, mint Cs. Szabó Sándor bácsi. Vittem a hírt Karcag egyik legtávolabbi részére, az úgynevezett Hubai határba, amely a városhoz vagy húsz kilométer távolságra van. Sándor bácsit munka közben találtam. Mikor elmondtam neki, miről van szó, ő eldobott minden szerszámot, ugrott a kerékpárra, irány a kórház. Az életmentés járt az eszében, nem az, hogy kímélje magát, mert 6 már idős. hetvenéves ember. Kóródi István is bekapcsolódik: — A brigád a véradást vállalta. Tavaly például adtunk vért tavasszal is, ősszel is. De nem pénzért! Id. Csőreg Sándor egy futballmérkőzésről mesél, amit a gépműhely dolgozói ellen vívott a brigád. — Én voltam a balszélső. Azelőtt nem játszottam soha nem szerettem még látni se, de akkor csak beálltam a csapatba. Ha a többi megy, én is megyek, minek húzzam ki magam? Felmentünk a pályára, mondom Bartha Károlynak: na, indulhatunk, nászuram! Nálunk a brigádban nagyon sok az idős ember, mégis csak egy góllal kaptunk ki azoktól az erős fiataloktól. Fogja meg a gombját Kéményseprőt láttam, szerencsém lesz — szokás mondani, ha a Kéményseprő Vállalat szorgos-kormos dolgozóival találkozunk. Szokás... Szokás mint a tenyerünk viszketésekor azt mondani, hogy pénzt kanunk. ismerősöm mesélte, hogy amikor egy alkalommal társasággal sétált az utcán és kéményseprőt láttak, nem merte megfogni a kabátja gombját, mert attól tartó a többiek gúnyt űznek belőle. Az elmulasztott lehetőség (tudniillik o szerencse lehetősége) egész lelki „de- fektet” okozott nála. Mindaddig a balesetveszélyes .,lapos gumikkal” járt. amíg újra nem találkozott egy kéményseprővel. Akkor aztán — szégyen ide, szégyen oda — megfogta a szerencséjét (pardon: a kabátja gombját). Hittem is, nem is a történetet. mígnem egyszer különös dolgot tapasztaltam az autóbuszon. Az utcán kerékpározó kéményseprő láttán, az utasok jórésze előbb lopva körülnézett — látja-e valaki? — majd a legközömbösebb arcot vágva — sportnyelven szólva: „fű alatt” — gombot keresett a ruháján. Na és? Kinek mi köze hozzá? — próbáltam elhessegetni magamtól az ítélkezés ösztönét. De lám, mi történt... Alig szálltunk le a buszról, a szerencse kormos lovagja utóiért biciklijével. Ekkor azonban már a fél utca titkolta, hogy tulajdonképpen csöppet sem közömbös nekik, sikerül-e gombot találni ruhájukon, avagy sem. Nem azért... Hát fogjuk meg azt a gombot, üsse kő! De nem lenne jobb, ha a nagy „rólamaztán-nehiggyék- rajtamaztánnelássák”-ba beletorzult arcok inkább összemosolyognának és — miközben mindenki fogná a saját jól szituált gombját — azt mondanánk: legyen szerencsénk!? Gulyás Ferenc A szarvasi Öntözési Kutató Intézet Igazgatójának előadását hallgatja az egész brigád. Kíváncsiak, hogyan csinálják az ő munkájukat Japánban, az USA-ban. vagy éppen Jugoszláviában. — Én a tudást mindig megsüvegeltem — mondja Ács Imre. — De abból nekünk is kell. Sok előadást hallgattunk, mert az eszünkre csak több van bízva, mint az erőnkre, bár ma még a rizsőri munka legnehezebb fizikailag a szövetkezetben. Sok, kevés, amit megtudtam róluk, úgy érzem elegendő. hogy tartalmat adjon, rangosat ennek a névnek: Bihari János brigád. Körmendi Lajos
