Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-08 / 81. szám

1974. április 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Csárdás a főutcán Szövetkezeti néptáncotok Hódmezővásárhelyen „Aki kinéz az ablakon, tarka kutya nyalja nyakon” — hangzik a kiáltás Vásár­hely főutcáján, de ettől füg­getlenül sorra nyílnak az ablakok, hogy a ritka látvá­nyosságból semmit ne mu­lasszanak a város lakói. Hét és félszáz néptáncos szín­pompás menete díszíti a széles műutat, s harsány énekszó és a táncos csizmák dobbanása veri fel a vasár­nap délutáni csendet. A monstre lakodalmi me­netnek is beillő felvonulás a szövetkezeti néptáncosok ötödik országos területi dön­tőjének eredményhirdetés előtti mozzanata. A szövet­kezeti néptánccsoportok a 'területi döntőkön, az idén júliusban Siófokon és Bala- tonlellén rendezendő orszá­gos néptáncfesztiválra való meghívásért versenyeztek a kétnapos találkozón tegnap és tegnapelőtt. Ezzel egyidő- ben Nyíregyházán is tartot­tak területi versenyt a ke­let-magyarországi együttesek részvételével. Hódmezővásár­helyen Bács, Békés, Csong- rád és Szolnok megye KI- SZÖV, MÉSZÖV és közös fenntartású együttesei mér­ték össze erejüket. Megyén­ket a jászberényi Jászsági Népi Együttes, a törökszent­miklósi, a túrkevei és az új- szászi táncegyüttes képvi­selte. A táncverseny igen vegyes színvonalú volt, hiszen az országosan jegyzett jónevű együttesek mellett több olyan csoport is szerepelt, amely első ízben lépett fel országos fórumon. így pél­dául a tavaly Franciaország­ban, Dijonban ezüstérmes kalocsai szövetkezeti tánc­csoport vagy a gyulai Körös táncegyüttes mellett a me­gyénk színeit képviselő új- szászi vagy törökszentmik­lósi tánccsoport. A szigorú szakmai szem­pontok szerint — de igazsá­gosan — ítélő zsűri Keszler Mária, a Népművelési Inté­zet munkatársa vezetésével a tánctudáson kívül a szín­padi megjelenést és a zene­karral való harmóniát is ér­tékelte. Ennek alapján a minősítő versenyben me­gyénkből csak a jászberényi együttes Non Stop táncmű­sorát tartották bronz II. fo­kozatra érdemesnek. A má­sik három együttesnél az egyébként dicséretes lelke­sedés mellett a zsűri jel­lemzése szerint kisebb stí­lusproblémák mutatkoztak, de mindegyiknél figyelem­reméltó az értékelésnek az a része, amely egyértelműen kiemeli a csoportok jó adott­ságát. tehát további jó mun­kára bíztat. Az ipari és fogyasztási szövetkezetek által első íz­ben közösen rendezett fesz­tivál a Szolnok megyeiek számára fontos tapasztalat­szerző találkozó is volt, ahol egyrészt a többi csoport ko­reográfiái munkájával, más­részt a népi hagyományok ápolásának jó módszereivel ismerkedhettek meg. így külön figyelmet érdemel a Bács-Kiskun megyei öreg­csertő, Kalocsa és Hajós né­pi együttese. A tánc- és énektudás mellett jó példát adtak arra, hogy a szűkebb hazai néprajz hagyományait minden korosztály közös munkával ápolja. így jött létre a hajósi sváb népi együttes, amelynek tagjai közt 12 évestől 82 évesig minden korosztály képvisel­ve van. Ezért lehet öröm­mel üdvözölni azt a törek­vést is amely az általános iskolás korú gyermekek nép­táncnevelését segíti elő, mint például a makói vagy a ka­locsai népi együttesek ese­tében. Kalocsán például a jelenlegi nagy tánccsoport mellett két iskolai és egy zeneiskolai gyerekcsoport is működik. Ez utóbbiban pél­dául a hangszeres szakok mellett táncoktatás is folyik. Talán ezért is természetes, ha a város táncosait — élü­kön a 20 csuparózsa — nép­viseletbe öltözött nebulóval — a főutcai felvonulás és a táncverseny legsikeresebb együtteseként ünnepelték. Számunkra nemcsak szak­mai, de utánpótlásnevelési szempontból is tanulságos volt az ötödik szövetkezeti néptánc területi döntője. Pedagógus pártpro Júniusban Csepelen lesz a könyv ünnepinek nyitánya Sok év után új környe­zetben nyitják meg az ün­nepélyes könyvhetet: június elsején, szombaton nem a Liszt Ferenc téri Ady-szo- bornál, hanem legnagyobb muiikáskerületünkben, Cse­pelen lesz a könyv ünnepé­nek nyitánya. Az országos vidéki megnyitót másnap rendezik Egerben. Mindkét helyen bemutatják a Szép magyar könyv 1973. című kiállítást, s a csepeli mű­szaki klubban adják át a szép könyvek díjait. Ország­szerte könyvutcák, könyv­udvarok, vidám és komoly műsorok szerepelnek a programban. Százhuszonnégy mű jelenik meg a könyv­hétre, közöttük a hagyomá­nyosan féláron kapható Szép versek 1973, a Körkép 1974 és a Rivalda 1972—1973. cí­mű kötete. A szovjet irodalom könyv­tára Fegyin Városok és évek. valamint Furmanov Csapa- jev című regényével jelent­kezik. A magyar szerzők műveinek sorában jelennek meg Devecseri Gábornak A hasfelmetszés előnyei című emlékezése, s Kassák Lajos Egy ember élete című ön­életrajzi regénye. Mándy Iván új novellas kötettel je­lentkezik „Féj hat felé” cím­mel, Sőtér István új regé­nye Az elveszett bárány. A szépirodalmi műveken kívül társadalomtudományi, isme­retterjesztő. művészeti és if­júsági könyvek között válo­gathatnak majd az olvasók, a könyvbarátok. Kiváló könyvtár Mezőtúron Tegnap délelőtt a Mű­velődésügyi Minisztéri­um képviseletében átad­ták a „Kiváló Könyvtár” kitüntető címet a mező­túri városi könyvtár kol­lektívájának. Az irodal­mi műsorral egybekötött rövid ünnepségen részt vett Papp János, a váro­si tanács elnöke és Mol­nár Sándor, a városi pártbizottság titkára is. — Tizenhat éve vagyok pártpropagandista és azóta vagyok párttag is, — mondja Berki István, a jászszentand- rási központi általános iskola igazgatóhelyettese. Csaknem húsz esztendeje tanítja a gye­rekeket, és tanítója a felnőt­teknek is. — Azt kérdi, hogyan lettem propagandista? Tanítóképzős koromban a DISZ-ben dol­goztam. Megszoktam, meg­szerettem. Számomra ez a feladat életelememmé vált. Vezettem már sokféle okta­tást. Tavaly például a kultu­rális kérdések tanfolyamát, az idén a pártirányítás és pártélet kérdéseivel foglalko­zó tanfolyamot. Ebben az ok­tatási formában huszonheten tanulnak, tanácsi, egészség- ügyi dolgozók, a területi alapszervek tagjai. — Itt Jászszentandrá- son milyen pártoktatást szerveztek ebben a tan­évben? — összesen hét kötött te­matikájú tanfolyamot szer­veztünk, amelyben mintegy százharmincán tanultak, il­letve tanulnak. — ön szívesen végzi ezt a nem kis felelősség­gel járó pártmegbízatást? — Hogy szívesen-e? Az, hogy 16 esztendeje vagyok propagandista, már válasz a kérdésre. — A propagandista munkájának lényege, az ismeretek átadásával tör­ténő emberformálás. —! Ez így van. Szerintem a propagandista tevékenysége közel áll a pedagógus mun­kájához, mert a pártoktatás szintén az ismeretek megha­tározott, teljes körét nyújtja. Másrészt szilárd, mindent át­ható és mindenütt megnyil­vánuló meggyőződést követel, mert enélkül szinte még a magyar irodalmat, a fizikát, a matematikát sem lehet ta­nítani, nemhogy eszméket, politikai ismereteket. — Hogyan készül egy- egy foglalkozásra? — Már diákkoromban meg­szoktam a rendszeres tanu­lást. Elvégeztem a marxista egyetemet és ma is rendsze­resen olvasok, tanulok ön­szorgalomból. Mi okoz prob­lémát? Legtöbbször az, hogy az elméleti meghatározáso­kat, helyi, gyakorlati pél­dákkal tudjam még szem­léletesebbé, elfogadhatóbbá tenni. — Tudom, hogy ön nemcsak iskolaigazgató­helyettes, nemcsak ta­nácstag, propagandista, alapszervi párttitkár, tag­ja a községi csúcsvezető­ségnek, hanem ebben az oktatási évben járási módszertani vezető pro­pagandista is lett. Ho­gyan tud ennek a sok fel­adatnak eleget tenni? — Hogyan? Mindenekelőtt úgy, hogy a családom a segít­ségemre van. A feleségem, a nagyobbik kislányom szinte mindent elvégez a ház körül, de azért persze arra is szakí­tunk időt, hogy megbeszél­jük a család dolgait. — Járási módszertani vezető propagandista. Pontosan milyen felada­tokat takar ez a megha­tározás? — Módszertani tanácsadást, ismeretek nyújtását a járás­ban dolgozó pártpropagandis­táknak. Az oktatási év folya- mán a járásban lévő mintegy százötven propagandistát Jászberényben rendszeresen felkészítjük a mindig soron következő 2—3 előadás meg­tartására. Eddig négy ilyen foglalkozás volt, ahol meg­beszéltük, hogyan kell felké­szülni egy-egy előadás meg­tartására, hogyan kell vázla­tot készíteni, vezetni a vitát, milyen témákat hogyan le­het szemléltetni. Foglalkoz­tunk a pedagógiai alapelvek­kel, és arról is szót váltot­tunk, hogyan lehet mérni azt, hogy a hallgatók milyen szin­ten sajátították el az anyagot. Egy-egy alkalommal rendsze­rint délelőtt 9-től 11-ig tart a módszertani foglalkozás, amit én vezetek, azután tan­folyam fajtánként beszélik a következő témát a propagan­disták. Jártam már néhány községben is foglalkozásokon, és itt Jászszentandráson is rendszeresen találkozunk, és megbeszéljük a mit és a ho­gyant. — Mi a véleménye, eb­ben a járásban, vagy itt Jászszentandráson a pártoktatás azokat érinti mindig, akiket kell? — A munkahelyek dolgo­zóinak jelentős részével rend­szeresen szót értünk, véle­ményt cserélünk a pártokta­tás során és ez jó dolog. A tanyán élők nagy részéhez vi­szont — községünk lakossá­gának még ma is mintegy 55—60 százaléka külterületen, tanyán él — és az eljáró dol­gozókhoz még nem tudunk úgy eljutni, ahogyan szeret­nénk. Tevékenységünk ható­körét tehát szélesíteni kelL Keresnünk kell az új és újabb formákat, módszereket, eszközöket. Jó lehetőség vol­na erre például a tanyaköz­pontokban klubszerű foglal­kozásokat tartani, azokat megtölteni politikai tartalom­mal. Lehetne szervezni jól képzett propagandisták köz­reműködésével fórumszerű klubfoglalkozásokat. — Lassan az oktatási év végére érünk: mi a véleménye, itt Jászszent­andráson hogyan hajtot­ták végre a különböző tanfolyamok feladatai­kat? — Erre az évre tovább ja­vultak oktatási feltételeink. Korszerűbbek lettek a tan­könyveink, a módszertani ki­adványaink, felkészültebbek propagandistáink. Kialakult egy propagandista törzsgár­da. A járásban a propagan­disták 70, itt nálunk 90 száza­léka több mint 10 éve végzi ezt a pártmunkát. Nos ezekre alapozva, meg a tapasztala­taimra mondhatom: főbb ok­tatási, nevelési célkitűzésein­ket sikerült teljesítenünk. Varga Viktória FILM JEGYZET Illatos út a semmibe A bevezető képsorokkal mintha bemutatkozna a produkció. Kibomlik a zsák szája: benne egy emberi hulla és egy döglött macs­ka. A halál oka? Illatos út a semmibe, azaz méreg. Ugyanezekkel a szavakkal jellemezhetnénk az egész filmet: illatos út a semmi­be, vagy Shakespeare-től kölcsönzött kifejezéssel: sok hűhó semmiért... Az alkotók „bűnügyi ko­Tavasszal Édesapám éjszaka jött ha­za egy agyonázott, nyakig csatakos kutyával. Késő ősz volt, csúnya esős idők jár­tak, de ilyen piszkos, mocs­kos állatot még sohasem láttam. Anyánk könyörgött apámnak, zavarja ki, vissza az éjszakába ezt a dögöt, de az öreg nem tágított. — Nem megy — mondta — nem akar menni. Nem hagy el. Pamukék sarkán mellémszegődött, hiába za­vartam, szidtam, rúgtam, velem jött. Megetetjük, meg­fürdetjük, és majd reggel elkergetjük — mondta ne­vetve apám, és engem kel­tett föl, hogy én ministril- jak a szertartásnál. Sz°líd állat volt, fürdés után szép, szultáni jelenség. Raita is maradt a név, Szultánnak neveztük szegény korcsot, és nálunk maradt, mert éle­te végéig soha senki nem kereste. Mindent megkapott tőlünk, ami akkoriban járt a kutyáknak. Szeretetet, fa­bódét, láncot a nyakába, — nagy lábas moslékot evés ideién. Jól élt az udvarunk­ban, éiszaka szabad volt, de nem élt vele. ott hortyogott mindig a kutyaólban az eperfa alatt. Amikor megszokott ná­lunk, felvette szokásainkat, és pontosan úgy örült min­dennek, mint mi, hárman fiatal fiúk, testvérek. Ta­vasszal az idegen macskákat hajkurászta, — időnként a szemtelen verebekre is vak- kantott egyet-egyet. Nyáron vittük a folyóra, versenyt úszott velünk. Kinn a szá­razon elbújtunk a bokrok mögé öltözni, ott állt, vigyá­zott és várt ránk. Hazafelé a város szélén Kovács paca- losnál vettünk néki egy jó adagot, tukmáltuk először, aztán rákapott. Később már előrefutott, megállt a nyi­tott, enyhén illatos bolt előtt és várt. Télen, ha egy kissé rosszabbul ment nekünk, — magunk is rákaptunk a pa­calra, azt ettük, de rákentük Szultánra. Kovács úrnak azt mondtuk, hogy kérünk egy kilót a kutyának. — Nem a macskátoknak If-sz az, gyerek? — kérdezte ravaszkásan a pacalos, de azért jó bőven mérte és elő­kelő zsírnapírba csomagolta az ételt. Értette, hogyne ér­tette volna a szituációt. Ak­koriban a szegénység szé­gyenét takargatva mindenki a macskáiénak kért egy-két kiló pacalt, csak mi egvedül a kutyának, és az öreg pa­calos nőm szerette a forma- bontást. Mondanom sem kell, mi a pacalt nagvon szeret­tük, és máskor is, jobb idők­ben is megettük, annál is inkább, mert kisvárosunk­ban sokáig tartotta magát a hír, hogy a szabadkőműves elveket valló polgármester úr és a járásbíróság méltó- ságos elnöke szintén pacalt eszik, és az ő cselédlányuk is a macskának kéri, sőt rendeli a finom, százrétű gyomrot. Télen, ha nagy hó esett felénk, mi hármas Scott ka­pitánynak és Amundsennek képzeltük magunkat, Szul­tánt a szánkónk elé fogtuk és rohantunk fel az Északi - sarkig, Mátrafüredig. — Ott megpihentünk, zsíroskenye­rünket megfeleztük vele, és Szultán boldogságában a hó­ban fürdött. Később betör­tük a hegyipatak jegét egy­más után lefetyeltük a jó hűs vizet. A patak partián a hóba tűztünk egy gallyat, rákötöttük zsebkendőnket: „Itt jártak az Amundsen fi­vérek, ezt a területet az em­beriség számára mi hódítot­tuk meg!” Nem emlékszem hányadik tavaszt értük meg, csak azt tudom, hogy tizennyolc éves férfi voltam már. Éjjel ket­tőkor lopakodtam hazafelé, tavaszi eső pásztázta a föl­det, finom illatok szálltak, szerelemtől bódultán, csend­ben lopakodtam ajtónk f°lé. Szultán nem rohant felém, pedig mindig ezt tette. — Ilvenkor összetaposhatott, — nyaldosta kezemet, örült, hogy nincs egyedül a sötét éjszakában, és örültem én is, hogv nem halt még ki a szeretet a szívekből. Megdörzsöltem a szemem, a hold fényében két állat ár­nyékát láttam. — Te is, Szultán, öreg fiú? — kérdeztem, de nem sokat hederített rám. Való­színű ő is megtalálta az igazit, pedig de régóta ke­reste már. — Gratulálok, barátom. Nagyon szép időnk van. — Szép, szerelmes tavaszi éj­szakánk — mormogtam és a konyhából ételt hoztam neki. — Kínáld meg a kisasz- szonyt is — de hiábavaló volt minden ékesfczólásom. Finoman harapdálták egy­más ajkát, orreimpáik re­megtek, izmaik megfeszül­tek, delejes álomban élték a nászt. Ha jól emlékszem, más­nap kitört a háború. Szultánt csak egyszer.sér­tettük meg, nem is sértés volt ez, annál súlyosabb: megszégyenítés. Jó apám kinn á fa alatt szalonnát evett, hozzá méregerős, he­gyes zöldpaprikát. A kutya ott ólálkodott, kért, könyör­gött. ahogyan csak kutya tud kérni szemével, farkának gyors mozgásával. — Betett néki az öregem egy falatot a szalonnából is, a kenyérből is. Azután meggondolta ma­gát és hogv teljes leaven az étkezés ember és állat kö­zött, a szalonna mellé az erős paprikából is dobott néki egv falatot. A repülő paprika íve félúton megtört. Szultán elkapta és erős fér- íiállkapcsával összedarálta. 1 Prüszkölt szegény és szé­gyenkezve a fal mellé fe­küdt, onnét sandított vissza ránk nagy szomorú szemé­vel. És én röhögtem. Amikor később a háború alatt századunkat kivezé­nyelték egy-egy kivégzést elrettentő példakép végig­nézni, mindig Szultán tekin­tete kísértett. Amikor hadi­fogságból hazajöttem, már nem élt. — Jól szerettük-e vagy sem, ki tudja? Soha­sem szólt, csak tűrte szótla­nul. Örömében, bánatában egyformán csaholt.- ☆ Mindez tegnap este jutott eszembe, amikor elgondol­kodva baktattam hazafelé tavaszi esőben és két önfe­ledt, játékos kutya nekem- rontott, férfiasán nagyokat csaholva. Ijedten hátrahő- kö'ltem, bokáig álltam a víz­tócsában, amikor meghal- V lottam a kacagó női hangot: * — Hogyan lehet ezektől \ az aranyos kutyusoktól fél- .) ni. Hiszen nem is harapnak, .) egyáltalán nem harapósak. a — Talán őket kéne meg- a nyugtatni, asszonyom. ■> Én sem harapok, ugye | Szultán? — mormogtam, de | az asszony ezt is meghallot- a ta, mert méltatlankodó han- i gon annvit mondott még: a — Ez itt Dick, amaz pedig a Mady... a Igaz is. tavasz van, miért ne lenne Dick és Madv. fiú a és lány együtt, ahogv ilven- a kor illik, ugye ‘’’"itáp? (> Suba Andor } médiát” ígérnek, de a néző se krimit se humort nem kap. Ennek mindössze az az oka hogy e.gyetlen aprócska ötlet kevés egy másfél órás játékfilmhez. Mert miről is van szó? Három „megté­vedt” szövetkezeti vezető — elnök, főkönyvelő, brigádve­zető —•, hogy a sikkasztás leleplezését elkerülje úgy dönt: egyiküknek vállalni keli a csalást, a nem min­dennapi gazemberséget. A beismerés módja, öngyilkos­ság utáni búcsúlevél... A film cselekménye ezután egy különös „csiki-csuki” játék. Hol az elnök, hol a főkönyvelő, hói pedig a bri­gádvezető a kijelölt áldozat Természetes, hogy mindegyik menekül, önkéntességet te­hát lehetetlen kicsikarni. Mi következhet? Döntsön a vakszerencse, vagy még in­kább az orv gyilkosság. Hogy egyik se vezet eredménvre, azt leginkább a jámbor, fél­szegen csetlő-botló revizor bánhatja: ő issza meg a méregpoharat, ő kerül „zsák­társnak” a macska mellé. Ennyi és nem több. Rá­adásul mindez különösebb furfang. szellemesség nélkül pereg a szemünk előtt. Az író-rendező Magvar József mintha takarékoskodna ötle­teivel, mintha félne attól, hogy meanevettesse a közön­séget. Kár, mert a téma- választás figyelmet érdemel. A fiatal szerző az élősdiség- ről beszél, s tagadhatatlanul nagyszerű érzékkel talált rá a gazdasási kártevők három jellegzetes karakterére is. Bárdv Gvörgv. Kállai Fe­renc és Sinkovits Imre pá­ratlan játéklehetőséget, afféle „jutalomíátékot” ka­pott. Látható örömmel ko- médió^pak mindi-nrrnan. s tulaidopkénpep nekik kö­szönhető. hoer e féir^sike­Wílf flmnlVpI-íc nrrv ahoßv varrni IS mocfíi>l1 q l4b^n Tobb prrfomelt volna RnnoV T’bor on^rntőr Is Vi?S7 Írónői rnoq filVobni­mai ö+Wről. kedvről árulkodnak. H. D.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom