Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-26 / 96. szám

1974. április 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FILMJEGYZEr Hangverseny Bangladesért A Hangverseny a Bangla­desért című filmben a világ leghíresebb popcsillagai a főszereplők. 1971. nyarán, New Yorkban George Harri­son, Ringó Starr, Billy Pres­ton, Bob Dylan, Klaus Voor- man, Eric Clapton és a többi­ek jótékony célú ének- és zeneestet rendeztek, melynek óriási, 250 ezer dolláros be­vételét a szenvedő bengáliai menekültek támogatására ajánlották fel. „Éreztük, se­gítenünk kell Banglades né­pén” — mondja filmbeli saj­tótájékoztatója során George Harrison, egykori beatles- csillag, aki az est egyik leg­főbb szervezője és közremű­ködője volt. A legféltettebb kedvencek, a leghíresebb sztárok jöttek Harrison hívó szavára New Yorkba, bizo­nyítván a fiatalokban élő szo­lidaritásérzetet, segítőkész­séget. Természetesen szólnunk kell a koncert művészi kü­lönlegességéről is. Harrisdnék szabályos „élő popzenei lexi­kont” állítottak össze, mű­sorukban fölfedezhetjük a műfaj csaknem valamennyi irányzatát. A jegyzetíró első­sorban az énekes-költő-zene- szerző Bob Dylanra és a két beatles fiúra, Ringó Starra és George Harrisonra adja sza­vazatát, bár a vélemények a koncertteremben és a hason­lóan zsúfolt moziban is meg­oszlanak. Egy kétségtelen: Dylant nem akarták leen­gedni a dobogóról, s a tapso­lok • között néhány idősebb, már-már kopaszodó urat is látni... A popzene nagyko­rúságát mi sem bizonyíthatja ennél jobban, immár vala­mennyi korosztályhoz szól... Saul Swimmer rendező nagyszerűen megértette, hogy minden fölös különcködés, müvészkedés csak a film ká­rára lenne. Egyszerűen, tár­gyilagosan, „pusztán” közve­títi a koncertet, kiegészítés­ként itt-ott mértéktartóan idéz a menekülés fotó-doku­mentumaiból, továbbá Harri­son sajtóértekezletéből. A film sikerében mégis orosz­lánrésze van. ' H. D. Kunsági gimnáziumok szellemi reteikedöje A nagykun városok kö­zépiskolásai eddig elég keve­set és mérsékelt sikerrel sze­repeltek a megyei és orszá­gos tanulmányi versenyeken. A tanulási kedv fokozása, a tanulmányi színvonal emelé­se, valamint a nagyobb fel­adatokra való felkészülés ér­dekében 1973 őszén elkezdték szervezni a kárcagi gimnázi­um diákklubjában a kunsági gimnáziumok első szellemi vetélkedőjét. Elsősorban Hitter Piroska és Szalai Ist­ván tanárok lelkes munkájá­nak eredményeként az öt kunsági város iskoláiban he­lyi döntők voltak, majd a Nagykunság fővárosában, Karcagon találkozott Kisúj­szállás, Kunhegyes, Tiszafü­red, valamint Tiszaföldvár és a rendező házigazdák ötven­öt. versenyzője. A Nagykun csoportvetélke­dő harsány rendezvényeitől jóval csendesebb, de nem ke­vésbé lelkes versenyt bonyo­lítottak le. Matematikából, fizikából, angolból és orosz­ból kellett a tanulóknak mér­kőzniük. A nemes versengés győztese Wolf György, a karcagi Gábor Áron Gimná­zium II osztályos tanulója lett. Kedves vendége volt a vetélkedőnek egy szovjet is­kola orosz nyelv és irodalom 6zakos tanárnője, aki elisme­réssel szólt a tanulók nyelvi felkészültségéről. A rendezvényből nem hi­ányzott a diákélet romanti­kája sem: a résztvevők fe­nyőfát,. a — tudás és ember­ség fáját — ültették el, fo­gadalmat tettek, hogy — éle­tüket a tudomány és a hala­dás szolgálatába állítják. — Körmendi —­Most végre megvan Gyérmek-nőgyógyászati szakrendelés Szolnokon A gyermek-nőgyógyászati szakrendelés április lö-án kezdődött Szolnokon a me­gyei kórház rendelőintézeté­ben, a Hősök terén. Itt új­donság, Budapesten már kö­rülbelül nyolc éve hozták létre, dr. örley Judit irányí­tásával. — Hozzá mentem tovább­képzésre mielőtt Szolnokon megindult a rendelés — mondja dr. Dósa Béla gyer­mekorvos — Évek óta sze­rettem volna, ha sikerül lét­rehozni. Most végre megvan. — Mi tette szükségessé a létrehozását? — A belgyógyászatról elő­ször levált a gyermekgyógyá­szat, azután kiderült, hogy a gyógyító munkának az is óriási területe. A további specializálódás tette szüksé­gessé a gyermek-nőgyógyá­szati szakrendelés bevezeté­sét. Betegeink eddig a gyer­mekgyógyászatra, a nőgyó­gyászatra vagy a bőrgyógyá­szatra mentek. Azt nem mondhatom, hogy melléke­sen foglalkoztak velük, de mindenesetre az illető orvo­soknak nem ez volt az első­rendű munkaterülete. — Milyen panaszokkal jön­nek a rendelésre? — Csecsemőkorban gyako­ri a nemi szervek gyulladá­sos megbetegedése, például a hintőpor helytelen használa­ta. vagy egyéb okok miatt. Később is okoz- bajt a nem megfelelő tisztálkodás, de ti- zen négyéves korig serdülő­kori panaszokkal, rendelle- neségekkel is jönnek hoz­zánk. — Megvannak-e az ered­ményes munka feltételei? — Többé-kevésbé minden megvan, ami a munkánkhoz kell. Egyetlen műszer hiány­zik még nagyon, de rövide­sen azt is megkapjuk. Mun­kánk feltételeit javítja, hogy minden segítséget megka­punk a megyei kórház gyer­mekosztályától. szülészeti és nőgyógyászati osztályától, a bőr- és nemibeteggondozótól, valamint a KÖJÁL-tói. — Milyen az érdeklődés a szakrendelés iránt? — Mint minden új szolgál­tatás, lassan és nehezen in­dul. A rendelési idő szombat kivételével naponként két óra, 11 és 13 óra között. Ed­dig naponta három-négy be­tegünk volt, de majd jönnek még többen is. Budapesten például a szakrendelés meg­indításának évében összesen kétszázötven körül volt a betegek száma, most már évente kilenc—tízezer. — Vidékieket is fogadnak? — Ez tulajdoniképpen vá­rosi szakrendelés, de nem volna helyes, ha elküldenénk a vidékieket, hiszen egyelőre kevés betegünk van. — Várható, hogy a miegye más városaiban is létrehoz­nak ilyen szakrendelést? « — Jó lenne, bár kanikrét tervekről nem tudok. — Mennyibe került a szak- rendelés tárgyi feltételinek előteremtése? — A még hiányzó műszer árával égyiitt körülbelül húszezer forintba. — Ez viszonylag kis ösz- szeg. Miért nem indították meg korábban a gyermek- nőgyógyászati szakrendelést? — Ennek nem anyagi tech­nikai, hanem személyi aka­# dálya volt. Mostanra sike­rült ügy rendezni a dolgo­kat. hogy eljöhettem a kör­zetemből, ahal korábban dol­goztam. b. a. Az idén, újabb béremelés Javultak a postások élel­és munkakörülményei Az előző, 1971. évi, kong­resszuson meghatározott fel­adatok, vállalt kötelezettsé­gek többséget időarányosan teljesítette a szakszervezet, sikerült rendezni a postáso­kat érintő főbb kérdéseket — hangsúlyozta Besenyei Miklós főtitkár a Postások Szakszervezete központi ve­zetőségének tegnapi ülésén. A főtitkár egyebek között elmondotta, hogy a posta műszaki, gazdasági fejlődésé­vel együtt viszonylag kedve­zően alakultak a dolgozók élet- és munkakörülményei, sikerült megszüntetni a na­gyobb béraránytalanságokat. Rendezték a bérét 15000 olyan postásnak, akinek fi­zetése nem érte el az alsó határt sem. Az idén egyébként továb­bi 6.1 százalékkal növelik elsősorban a közönséggel közvetlenül kapcsolatban álló postások, a nagy hi­vatalok felvételi dolgozói­nak, a kézbesítőknek a bérét. I Ettől a szolgáltatások, 'minő­ségének javulását is várják. A központi vezetőség rész­letesen értékelte a szakszer­vezet érdekvédelmi tevé­kenységét, politikai nevelő munkáját, foglalkozott az üzemi demokrácia fejleszté­sével s megtárgyalta a kol­lektív szerződés kiegészítését, módosítását. Az új kollektív szerződés­be már bekerült az, hogy a postánál a munkaidő heti 44 óra. ugyanakkor rendelkezik a többlet sza­badidő kiadásának módo­zatairól is, A szakszervezeti és a gazda­sági vezetők döntése alapján a szerződésnek a lakásépítés támogatásával foglalkozó ré­szét kiegészítették. Rendsze­resítik a postánál, a három vagy többgyerhiekes munká­sok 25 000. az egyéb dolgo­zók 15 000 forintot kapnak az eddigi kedvezményeken felül lakásépítéshez, vásár­láshoz. Ifjúmunkás napok A KISZ Zala megyei bi­zottsága és a Szakszerveze­tek Zala megyei Tanácsa szervezésében április 25. és október 14. között ifjúmun­kás napokat rendeznek a megyében. Ez idő alatt 16 nagyobb rendezvényre ke­rül sor. amelyeken' összesen mintegy 3000 ifjúmunkás és 1500 szakmunkástanuló rész­vételére számítanak. Az ifjúmunkás napok ren­dezvénysorozatát tegnan nyi­tották meg a nvagykanizsai olajmunkások Erkel Ferenc művelődési házában. Első­ként az ifjúsági szocialista brigádvezetők találkozóját rendezték meg. Pillanatkép a karcagi gyermekjátszótérről Kodály emlékest A Debreceni MÁV Szimfonikusok hangversenye X örökszentmiklóson A debreceni MÁV Szim­fonikus Zenekar hétfőn este hangversenyt adott a török­szentmiklósi művelődési köz­pontban. Az Országos Fil­harmónia rendezésében sor- rakerülő első törökszentmik­lósi bérleti hangversenyen fiatal tehetséges karmester — Gunde Péter, az Opera­ház karnagya vezényelte a zenekart. Dirigálásában igen alapos felkészültségről, sok­színű zenei elképzelésről győződhettünk meg, amelyet a karmesternek oly nélkü­lözhetetlenül fontos biztos technikai-szakmai tudással eredményesen sikerült meg­valósítania. A koncerten köz­reműködött Forgács Éva énekesnő, az Országos Fil­harmónia szólistája. Két énekesmü a Mónár Anna és a Rossz feleség — részlet a Székelyfonó című daliáték- ból — hangzott el a művész­nő nagv muzikális, kifejező előadásában. Kodály Zoltán életművének méltó megün­neplése volt a7- emlékesten felhangzó két. nagv zenekari darab a Galántai táncok és a Felszállott a páva (Válto­zatok eev magyar népdalra.) Mindkettőt a zenekar szín­vonalas tolmácsolásában hal­lottuk. A műsorban először a Ga­lántai táncokat hallottuk, melyben a szerző Galántán eltöltött gyermekkori élmé­nyeinek. a korai népi ver­bunkos zenének állít emlé­ket ragyogóan instrumentált pompás, ritmikus, rögtön­zésszerű hajlékony muzsi­kával. Feltűnően jobb volt a zenekar most, mint az utób­bi két szolnoki koncerten. A hangzás eléggé kiegyenlített, tiszta volt, a karmesteri instrukciókra érzékenyen reagáltak: Különösen a fú­vóskar és a rézfűvósok tet­szettek. Külön elismerést érdemel a klarinéton nagyon szép hangon játszó zenekari szólista Az együtes játéká­ban jól érvényesült a ver­bunkos zenére jellemző sa­játos ritmizálás. mely ' Ko­dály művében igen érzékeny anyagszerűséggel továbbfej­lesztve a zeneszerzői egyéni­ség csodálatos megnyilatko­zásává válik. A magyar népzene kime­ríthetetlen érzelmi gazdagsá­ga jut kifejezésre a Felszál­lott a páva — a zeneszerző másik nagy zenekari darab­jában is. Ez a mű a nagy­szerűen felépített zenekari variációk egész sora, mely­nek zenei forrása a vele azo­nos című és kezdetű gyö­nyörű magyar népdal. Na­gyon tetszett a különböző azonos zenei magból, motí­vumokból ■ épülő variáció differenciált megvalósítása. A mű mondanivalója színe­sen, gazdagon jutott kifeje­zésre. Néhány pontatlanság is volt, főként az énekes . mű­vek kíséreténél. A vonóskar néhányszor pontatlanul, nem egységesen szólalt meg, a fúvósok pedig olykor túl­harsogták őket, aminek ta­lán a viszonylag kisebb te­rem akusztikája is oka le­het. Mindenesetre sajnála­tosan előfordult, hogy a szó­lót egyébként meggyőzően éneklő Forgács Éva művész­nő is alulmaradt egyes ré­szeknél az egyenlőtlen ver- senyben. Egyes helyeken nem lehetett érteni szöve­get, sőt magát a me’ódíát is elnyomták a hangszerek. A koncert a hibák ellené­re is igen szép élménnyel ajándékozta meg a lelkes, szép számmal jelenlevő kö­zönséget Egyed Ferenc — Van hobby-kerted? — kérdezték minap egy szűkebb társaságban, ahol ezt meg­előzően arról folyt a szó, hol érdemesebb manapság üdül­ni. a Beleéri szigeteken, vagy y’alma de Mallorcán. Miután a döntés mégis Kanadára esett, amely ugyan nem szi­get. de legalább drágább és messzebb van, kérdezték meg tőlem: — Apropó kérlek, van hobby-kerted? — Nincs — mondtam gya­nútlanul, de a valóságnak megfelelően, mert nem hogy hobby-kertem nincs, de sa­ját virágvázám se, amiben a föld telekkönyvilea és kaktu- szilag nekem, adományoz- tatott. — Nincs? — kérdezték hár­man is oly dermedt fagyos­sággal, ahogyan csak azok tudnak kérdezni, akik most tudták meg, a társaságukban levő egyén a liliomtiprásért kiszabott fegyházbüntetéséből éppen most szabadult, de ezt nem is akarják elhinni. Már éreztem, hogy ezzel az egy­szerű tagadó szóval, ezzel az öt betűvel valami olyat kö­vettem el, mintegy kültelki zsuga klubban a hamiskár­tyás, aki nem csal. de nem bújhattam ki az újbóli, vá­lasz és az igazsáa ténye alól. — Nincs — mondtam még­cgyszer, aztán gyorsan, és vidáman hozzátettem ... — De nem is volt. Sőt, nem is lesz. A társaság elfordította sze­meit. füléit és szájait tőlem, s arról kezdett beszélni és meséim, hogy ki és kik, mi­kor és milyen kertekben épí­tenek fel milyen nyaralókat, amelyek persze nem is nya-' ralók, de mégis menő kalyi­bák lesznek, s hogy a hob- by-kertbe hogyan lehet oda­varázsolni a mexikói kak­tusz-köves pusztákét, míg ugyanazon a puszta mellett, XQiként lehet szőlő sorokat telepíteni. — És ... izé ... ha szabad kérdeznem... — szóltam köz­HOBBY-KERT be, mert nem szeretem, ha kirekesztenek a társaságból, ezért gyerekkoromban több­ízben verekedtem is és több­ízben mea is vertek... — Mit? — fordult felém egy esendő lélek, majd a többiekre pillantott, közben­járván érdekemben és a kér­désemre adandó válaszuk ügyében .. — Melyikötöknek van ez az izéje... ez a mexikói kert­je a lugassal. A szőlő lugas­sal. Állati klassz lenne meg­nézni — igyekeztem belqvi- háncolni magam a társaság­ba, amely most ismét fagyos, de feszélyezett. hallgatásba merült. Pacolainé válaszolt kényszeredett csicsergéssel: — Nézze Veréb úr... Ilyen izé, amiről beszéltünk, még nincs egyikünknek sem... De lehetne, ha akarnánk. Lehet­ne, igaz, fiúk? Na látja, hogy lehetne. Mert nekünk van hobby kertünk. Akinek van hobby kertje kedves Veréb úr annak lehetne me­xikói kertje is. Kaktusszal és szőlő lugassal,.. De ugye, akinek nincs... Még az sincs, ugye az... — ingatta a fejét sajnálkozva és be sem fe­jezte a mondatot, hiszen olyan világos volt njinden. Akinek nincs hobby-kertje, az más világban, nem a jobb emberek becsületesen előre­haladó társadalmában él... — És mondja kedves Már­ton úr — kérdeztem már az ajtóban a szűkebb társaság egyik férfi tagját, akit az előbb beszéltek rá, hogy ne Palma de Mallorcára utaz­zon kedves nejével a nyá­ron, mert az már olyan ciki, hanem Kanadába — ...és mondja kedves Márton úr, mikor indulnak? — Hova? — Hát Kanadába? Márton úr gyorsan körül­nézett, milyen messze van­nak tőlünk a társasáa tagjai, majd gyorsan pironkodva a fülembe súgta, de dühösen... — Az anyjuk kínját... Azt Kanadát! Sikerült kapnom “gy kétszemélyes szakszerve­zetit Zamárdiba... Van isten és van szakszervezet! — súg­ta még lelkesen, aztán ki­húzta magát, felesége kar­ián elindult végig az utcán Kanada és mexikói kaktu- szos pampák irányába, a Jó utca 4 b-be. Gyurkó Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom