Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-20 / 91. szám

1974. április 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Dinasztiák - korona nélkül látogatóban Szűcs Imre műhelyében A múlt század első éveiben egy mezítlábas kisfiú, a me- zőcsáti vermesföldek partján, gyúrni kezdte az agyagot. Há­rom évtized múlva már ’ a miskolci céhkönyvekben van a neve: „...az 1831-dik Esz­tendőben Áprilisnak 4 dík napján Borsod vármegyében Tsáth városában lakott Nagy Mihály Virágot választott magának Rozmaringot." A Néprajzi múzeumban hét olyan tiszafüredi edény van, amely a XIX. század 40-es éveiből való. s a néprajzku­tatók megállapítása szerint egv kéz munkája. Az egyi­ken — egy korsón — a kö­vetkező felirat: „1845 dik évben készítette ifjú Nagy Mihály, ha nints benne le­gyen benne." (Nyilván: inni­való.) Egy 1847-ben készült IVJisk': kancsóra a készítés helye. Tiszafüred is be van karcolva. Az egykori mezítlábas kis­fiú, a messzi földön híres mester, Rajczy Mihály tanít­Tiszafüredi Miska kancsó 1947-ből, if j. Nagy Mihály alkotása ványa, tehát a múlt század negyvenes éveiben már Ti­szafüreden dolgozik, megho­nosítja a mezőcsátd edények stílusát. s művészi munkájá­nak hatására a Tisza part­ján is elkezdik a díszedények készítését. Főleg tálakat, tá­nyérokat csinálnak, de már butykosokat, kulacsokat és szilkéket is készítenek. A fü­redi fazekasok hamarosan olyan hírnévre tettek szert, hogy messzi földön csak a hollóházi kőedények jelen­tettek számukra konkuren­ciát. A virágzó népi iparág az első világháború nehéz évei alatt indult hanyatlásnak. A rangos mesterek — Nyúzó Gáspár. Bodó Zsigmond. Taj- ti Mihály, a Katona-fivérek — tönkrementek, elhaltak. A második világháborút követően már furcsa helyzet állt elő: a füredi népi kerá­mia fogalommá vált, Füreden már nem dolgozott fazekas. Történtek próbálkozások a faluban a fazekas hagyomá­nyok újjáélesztésére, de iga­zából senkinek sem sikerült a nagymúltú hagyomány ér­demi folytatása. Kántor Sándor karcagi mester mentette meg a füre­di kerámiát. Mégpedig két­szeresen : műveiben tovább éltette a füredi hagyományt, 4majd az 1960-as évek elején maga mellé fogadott műhe­lyébe egy tiszafüredi kisle- gényt, Szűcs Imrét. Azóta már Füreden is iz­zik a kemence. Nagy Mihály késői utódja. Szűcs Imre már népi. iparművész. — Tíz évig dolgoztam Sán­dor bácsi mellett — min a legnagyobb tisztelettel mon­dom ki a nevét — aztán ha­za kacsingattam. Igen ám, de műhely kellene, kemence. A szülők segítettek, a köz­ségnek is rokonszenves volt a fiatal mester szándéka. Ö pe­dig nekifogott a lehetetlen­nek: kőműves szomszédja se­gítségével égetőkemencét épí­tett Kész volt, forgatta a ko­rongot, mintázott, dolgozott, miint egy megszállott. De a nagy kérdés még kérdés ma­radt: jó lesz-e a kemence? . — Bíztam benne. Mindig arra gondoltam: bele adtam szivemet, lelkemet. minden tudásomat, nem lehet, hogy ne sikerüljön. A vállalkozásban Szűcs Im­rén kívül csak a mestere, Kántor Sándor bízott, meg a 6zülők Jóindulatú kétkedés várta a választ: sikerülje? A műhely apró kis mel­lékhelyisége rnár múzeum. Itt vannak a fiatal mester „Adassák ez mi levelünk... Jobbágy levél 1661-ből Nagy értékű kortörténeti dokumentumra, egy 1661-ben íródott jobbágylevélre buk­kant kutatása során Beze- rédy Győző pécsi levéltáros. A legrégibb ismert baranyai jobbágylevél ez, amelynek érdekessége, hogy a török uralom alatt levő Sombere­kén kelt és az „ellenségnek” azaz a török ellen harcold magyar végvári vitézeknek szólt. Címzése szerint: „Adassék ez mi levelünk veszprémi kapitánnak kezé­be. mint mi nékünk minden­ben jó akaró urunkngk, Ja- kasics Péternek”. A 313 évvel ezelőtt írt jobbágydokumentum ez ideig egy Jonkovich-Bésán nevű. volt dunaszekcsői földesúr családi iratanyagában lap­pangott. A kitűnő állapot­ban fennmaradt levél arról tudósítja a veszprémi vár kapitányát, hogy az írással együtt hat forintot küldenek neki adó fejében. Abban az időben ez számottevő összeg volt. kiváltképpen egy olyan szegény jobbágyfalunak, mint Somberek, amely ugyanakkor a töröknek is köteles volt adózni. Az 1661-es jobbágylevél az első olyan ismert irat. amely a hódoltság idején Baranya földjén keletkezett és a baranyai nép életéről ad hírt. Tótfalusi Kis Miklós-díj Kiváló köm vművészeti nyomdaipari szakembereknek A kiemelkedő könyvmű- * vészeli tevékenység elisme­résére Tótfalusi Kis Mik- lós-díjat alapított a Minisz­tertanács. A díjjal olyan könyvművészeti nyomdaipa­ri szakembereket tüntetnek ki. akik kimagasló eredmé­nyeket érnek el a nyomda­ipari termékek művészi színvonalának emelésében, vagy lelentős alkotó mun­kát végeztek könyvművé­szeti. tipográfiai, betűtípus­tervező tevékenységükkel, illetve a nyomdaipari ter­mékek művészi kivitelezését — szakirodalmi tevékenysé­gükkel. kutató munkáiukkal — kiemelkedően szolgálták. A díjat évente június 5- én — első ízben 1974-ben — az első magyarországi könyv megjelenésének évforduló­ján a könnyűipari miniszter adományozza, egyetértésben a Nyomda-, a Papír- és a Sajtó Dolgozói Szakszerve­zetével. valamint a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége szak­mai egyesületével. A díjjal 15 000 forint jutalom és a könnyűipari miniszter által adományozott ielvény. illet­ve oklevél jár. A díjat meg­osztva is kiadhatják. A díj­jal kitüntetett személyek a „Tótfalusi Kis Miklós-díjas” cím használatára jogosultak. Szűcs Imre mestermunkája 1972-ben munkálnak legszebb darab jai. A kétkedők örömmel fo­gadott választ kaptak: két éve már, hogy messzi földön is egyre híresebbé váló fa­zekas mester dolgozik Füre­dén. Szűcs Imre első munkái­ban még Kántor Sándor for­ma- és színfantáziája har­monizál a legrégebbi füredi hagyományokkal, de napja­inkra már a fiatal mester karaktere a meghatározó. így a magyar kerámiában vala­melyest is járatos szemlélődő ezer munka közül is kivá- 'lasztja, melyik tál. tányér, vagy kancsó készült a csen­des, füredi műhelyben. A füredi tányérok színvilá­ga szolid, de mégis változa­tos. Szűcs Imre is főleg fe­hér, barna és vörös, sárga kombinációkkal dolgozik. A tálak, tányérok széle hüvely- kezett. Az amamentumok ál­talában bokorszerű ern, első­sorban stilizált virágelemek­ből állnak. Forog a korong, új szépsé­gek születnek a kis műhely­ben. Kiállítás kiállítást kö­vet, az újra élő füredi népi kerámia messzi viszi Tisza­füred hírét. Szűcs Imre művészetének új hajtásai egyre szebbek, életképesebbek. A gyökerek mélyen vannak a Tisza part­ján. — Nem győzöm a megren­delést egyedül. Hamarosan magam mellé veszek valakit, tanítom, elindítom. Féléves lányka gőgicsél az anyja ölében. A fiatal apa viccesen mondja: ö lesz majd a leghíresebb irókás lány, ő mintázza majd az edényei­met. Bár így legyen, sikerüljön Szűcs Imrének a XX. század negyedik negyedében faze­kas-dinasztiát alapítani Ti­szafüreden. Tiszai Lajos hét év alatt három új óvoda Az idén tovább enyhülnek és a negyedik ötéves terv végére csaknem teljesen megszűnnek Jászberényben az óvodai gondok. A városi tanács az év elején megálla­podott a Kossuth Tsz-szel abban, hogy a szövetkezet kedvezményes áron átadja egykori székházát óvoda céljára. Az Ady Endre úti épület­ben a tanács jelentős átala­kítással ötven személyes óvodát hoz létre. A két fog­lalkoztató termes korszerűen felszerelt, kiszolgáló helyi­ségekkel ellátott gyermekin­tézmény még ebben az év­ben elkészül. Előtte — ok­tóber elején — átadják ren­deltetésének a Pelyhes­parton épülő ugyancsak öt­ven személyes új óvodát A két intézmény építésé­vel egyidőben terveznek egy újabb száz személyes óvo­dát A több mint 4 millió forintos költséggel épülő könnyűszerkezetes óvoda várhatóan 1975 szeptemberig készül el. Az építési költ­ségeknek több mint 50 szá­zalékát a városban működő vállalatok, üzemek és szö­vetkezetek adják. Közös könyvkiadás Jó szomszédság az irodalomban Magyar és jugoszláv kiadók együttműködése A szocialista magyar könyvkiadás mindig megkü­lönböztetett figyelemmel for­dult déli szomszédunk, Ju­goszlávia nemzetiségeinek irodalma felé. 1945 és 1973 között több mint 500 jugosz­láv szerző önálló, illetve gyűjteményes kötete látott napvilágot, amelyek között egyaránt szerepeltek XX. századi és klasszikus művek. A régebbi klasszikusok kö­zül Drzsics, Nyegos, Sztanko- vics, Vaszko Popa munkás­ságával ismerkedhettek meg a magyar olvasók. Kedveitek­ké váltak az újabb írók mű­vei is. A népszerűségi rang­sort Krlezsa vezeti 16 kötet­tel (születésének 80. évfordu­lóján egyébként kiállítás is nyílt a P«tőfi Irodalmi Múze­umban), Ivó Andricsnak tu­catnyi könyve hagyta el nyomdáinkat, s Híd a Drinán című költői regényének leg­utóbbi kiadása 140 000 pél­dányban került az olvasók­hoz. Ivan Bratko Teleszkóp akció-ja egy év alatt két ki­adást ért meg. Az említett irodalmi alko­tások mellett a magyar könyvkiadók műhelyeiben, s a közös könyvkiadás kereté­ben még számos nagy sikerű mű jelent meg. Magyar és jugoszláv mű­fordítók összefogását dicséri a „Napjaink éneke" című modern jugoszláv lírai anto­lógia, míg Csuka Zoltán „A jugoszláv népek irodalmának története” című műve átfogó irodalomhistóriai ismereteket nyújt. Szerzője egyébként dé­li szomszédunk irodalmának hivatott tolmácsolója: 70 mű­vet fordított eddig magyarra. Munkássága nem egyedüli kivételes, vagy elszigetelt je­lenség, hiszen — talán nem túlzás az a megállapítás —, hogy Jugoszlávia népeinek irodalma egyetlen idegen nyelven sem szólalt meg olyan bőségben, olyan gaz­dag színárnyalatban, mint éppen magyarul. Könyv- és jószomszédság — ezzel a címmel rendezett tavaly Budapesten, majd Szombathelyen közös könyv­kiállítást az Európa és a mu­raszombati Pomurszka Za- lozsba Kiadó, s ez a tárlat teljes képet próbált adni a kölcsönös könyvkiadásról, felelevenítve számos nagy jelentőségű irodalmi ese­ményt Ebben az évben úgy tűnik, hogy a magyar könyvkiadás figyelme a jugoszláv iroda­lom legfiatalabb generációja felé fordult: Mira Mihaliqs „Szivárvány a város felett”; Misko Kranjec „Mese a jó emberekről” és Danilo Kis „Fövényóra” című regényé­nek kiadása jelzi ezt a törek­vést Életünk a statisztika tükrében Három év alatt 20 százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem 250 ezer lakás épült A napokban megjelent az 1973. évi adatokat tartalma­zó Statisztikai zsebkönyv. A zsebkönyvből egyebek közt kiderült, hogy a nem­zeti jövedelem 1973. évi ősz- szege 20 százalékkal volt nagyobb. az 1970. évinél, és több, mint kétszerese volt az 1960. évinek. Hasonló egy­bevetések találhatók az ipa­ri. építőipari és mezőgazda- sági termelés, a bel- és kül­kereskedelem, a bérek és jö­vedelmek stb. alakulásáról. Ismeretes például, hogy 1973-ban különös figyelem kísérte az állami ipar és építőipar munkásainak jö­vedelemalakulását. A zsebkönyv tanúsága sze­rint éves átlagban 1 078 500 munkás dolgozott az állami iparban. Ezeknek a munkásoknak a havi át­lagbére 2448 forint volt» 11 százalékkal (körülbelül 240 forinttal) több, mint 1972-ben. A megelőző két év alatt együttesen ennél kisebb mértékű — 8 százalék — volt a dolgozók e kategóriá­jának átlagbér-emelkedése. V égeredményben az állami Ipar munkásai­nak 1973. évi átlagbére 20 százalékkal haladta meg az 1970. évit és 57 száza­lékkal az 1960. évit. A korábbi közlésből már ismert, hogy 1973-ban 85 ezer — pontosan 85 211 — lakás épült. A zsebkönyv megfelelő táblájából látható, hogy ezzel az ötéves terv első három évében felépült lakások száma meghaladta a 350 ezret. Ez több, mint az öt évre tervezett 400 ezer la­kás időarányos része. Ugyanez a tábla olyan to­vábbi fontos információt is tartalmaz, hogy 1973-ban több mint 19 ezer, három év alatt majdnem 59 ezér lakás szűnt meg. Így az ország lakásállo­mánya a mült évben 60 ezerrel, az 1971—73. évek­ben összesen 192 ezerrel szaporodott. Az időbeli összehasonlítás mellett a zsebkönyv két fe­jezete ad lehetőséget a tér­beli összehasonlításra. Az egyik hazánk területi egy­ségei — a nagyvárosok és a megyék — fontosabb muta­tószámait tartalmazza, a másik pedig néhány szocia­lista és tőkés ország — ál­talában 1972. évi — népes­ségéről. népmozgalmáról és gazdálkodásáról nyújt átte­kintést Tegnap este matatták be Hnbay Miklós—Vas István Egy szerelem három éjsza­kája című musicaljét Képünkön jelenet az előadásból, a két főszereplő: Bálint és Júlia (Szombathy Gyula. Szilvás! Annamária) Kedvezményes tanszer-akció Július 15-tői egy hónapig minden általános és közép­iskolai füzetet 20 százalékos árengedménnyel árusítanak az órszág több mint 400 szakboltjában, az áruházak­ban. földművesszövetkezeti üzletekben — jelentették be a PIÉRT Kereskedelmi Vál­lalat vezetői tegnapi sajtó- tájékoztatójukon. i Azt meg­előzőleg a Belkereskedelmi és a Művelődésügyi Minisz­térium képviselőivel, vala­mint az iskolaszereket gyár­tók és az érintett kiskeres­kedelmi vállalatok vezetői­vel munkaértekezleten vi­tatták meg az 1974—75-ös tanévre szóló felkészülést. A kedvezményes vásárlási akcióval a lakosság összesen 9 millió forintot takarít meg, ennek 50 százalékát a vál­lalat magára vállalja. a fennmaradó részt pedig a kiskereskedelmi vállalatok és a földművesszövetkezetek fedezik. Az akció céüa hogv a szülők időben torlódás nélkül vásárolhassák meg ezeket n tanszereket gyer­mekeiknek az árleszállítás pedig elsősorban a többgyer­mekes családoknak jelent könnyebbséget

Next

/
Oldalképek
Tartalom