Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-03 / 78. szám
1974. április 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 faitíatn Hangok tiszta fehérben Egy munkahely egy napjának bemutatása. Egy átlagos hétköznap, örömeivel, gondjaival együtt. Már az ötlet is dicséretes, kiváltképp, hogy a szerző olyan helyszínt választott, amely- lyel mindannyian kapcsolatban kerülhetünk: az Országos Mentőszolgálat kórházát. A dokumentum játék, melyet a helyszínen felvett hanganyagból Wisinger István formált egységessé, mégis hiányérzetet keltett. Wisinger, mint nyilatkozata, arra törekedett, hogy megteremtse a „hangszociográfia” műfaját, hangeffektusokkal igyekezett kifejezni mindent, amit lehet — sőt ennél még egy kicsit többet is. Azt írja, hogy „elsősorban nem a mondanivaló új, hanem a látószög”, ez erényes hibája is egyben.. A kísérlet érdekes ugyan, de mégis csak formai játék marad, mert elnyomja a mondanivalót. A formakeresés már-már görcsössé teszi, az eluralkodó zajok, zörejek nem váltják ki azt a hatást, amely az embert átélésre készteti. Talán az operáló, egymást kurta szavakkal is értő orvosok bemutatása az egyetlen olyan jelenet, amelynek igazán feszültsége van. Másutt ez a sajátos látószög inkább zavaró, mint illúziókeltő. Kevesebb újat akarással, de több mondanivalóval humánusabb, s főleg tartalmasabb játék születhetett volna a jó ötletből. Amit viszont feltétlenül mellőzni kellene: a már- már önreklám számba menő mindent megmagyarázás. Ha túl sokszor és sokféleképpen mondják el nekem, hogy most merőben újat fogok hallani, megfosztanak a felfedezés örömétől. Meg aztán, a szerénység sem megvetendő tulajdonság. Szuperbiológia avagy katasztrófaelmélet Egyed László akinek egy- re-másra hallani ismeret- terjesztő összeállításait, jó érzékkel választ témát, hozzáértéssel tálal érdekes és — éppen mert nagy elméleti felkészültséget igénylő — az átlag ember számára szinte ismeretlen dolgokat. A héten jónevű társaságban, a legilletékesebbektől hallhattunk a biológia legégetőbb problémáiról hasznos és közérdekű Eejtegetést. Balogh János akadémikus arról beszélt, logyan őrizhetjük meg környezetünket úgy, hogy íz utánunk jövő nemzedékek számára is méltó ott- íont nyújtson. Előadása, íondolatai azonban nem supán a ma divatos és iersze sürgető környezet- ■édelem gondjairól szólt, «nem a tudomány, a liológia fejlődésének hatá- át és lehetőségeit is elemezte A „hozzászólók” kö- ött Gábor Dénest a Nóbel- íjas tudóst és G. R. Tay- jrt, a Biológiai pokolgép ímű könyv szerzőjét is állhattuk. Az egyre izmosodó rá- iós ismeretterjesztés jól l lehetőségeivel, változásán, az érdeklődést fel- eltve tanít bennünket. — trömböczkv — Pályaválasztás illúziók nélkül At idén több mint 125 ezer tizennégy éves jut el az első nagy válaszúthoz: hogyan tovább az általános iskola befejezése után? A döntés nagy felelősséggel jár, hiszen a legtöbb esetben egész életre kiható következményeket von maga után! Az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkatársai azt kutatták: mi befolyásolja legfőképpen a szülők és a gyerekek választását? A hetedik osztályosok közül minden tizediket — ösz- szesen 15 ezer fiatal — és a szüleiket kérdezték meg a jövőt illetően. A válaszokból kiderült: a gyerekek elképzelése nagyjából megegyezik szüleikével! Az általános iskola után a szülők 18,8 százaléka gimnáziumba, 26 százaléka szakközépiskolába és 40,5 százaléka szakmunkás- képző iskolába szánja csemetéjét. A tanulók válaszai alapján ezek a számok: 18,4, 26,2 és 41,9 százalék. Ugyanakkor a szülők 10 százaléka semmiféle formában nem kívánja tovább taníttatni gyermekét, a fiataloknak viszont csak a 7 százaléka nem akar tovább tanulni. A választást jelentősen befolyásolja a lakóhely is! A budapestiek 92,8 százaléka döntött a fenti három középfokú oktatási forma egyike mellett, a vidéki városokban lakóknak a 89,5, a községekben lakóknak pedig csak a 84,5 százaléka. Változó képet mutattak ezen belül is az arányok. Csökken azoknak az aránya, akik gimnáziumba, vagy szakközépiskolába készülnek, s nő a szakmát választóké. Gimnáziumba a fővárosi diákok 35, a háromezer lakosnál kisebb településen élő diákoknak csupán 10,4 százaléka akar bejutni. Budapesten belül is jelentkezik ez a tendencia, a peremkerületek felé haladva nő a szakmát tanulni akarók száma. Fordított viszont a a helyzet, ha a gyerekeiket tovább taníttatni nem akarókat nézzük. Az általános befejezése után munkát vállalók, vagy otthonmaradók többsége falusi. A pályaválasztásban fontos szerepe van a szülők foglalkozásának is. A fizikai dolgozók gyerekei — az őket segítő akciók ellenére — ma még nem nagy számban kötelezik el magukat a hosz- szabb tanulás mellett. A szellemi foglalkozású szülők gimnáziumba csaknem négyszer akkora arányban szánják gyermekeiket, mint a fizikai dolgozók. Szakmunkástanulónak viszont a fizikai dolgozók három és félszer akkora arányban küldik gyermekeiket, mint az előbbiek. A tanulmányi eredményeket tekintve a fizikai foglalkozású szülők jól tanuló gyerekeinek is csupán a 20 százalékát küldik a felsőfokú tanulmányokra leginkább előkészítő gimnáziumba, ezzel szemben a szellemi dolgozók még a gyengén tanuló gyermekeik egyhar- madát js gimnáziumba szánják. Érdekes módon a fizikai dolgozók közül a szakmával rendelkező szülők nem szívesen küldik fiaikat, lányaikat szakmunkástanulónak, inkább szellemi pályára szánják őket. A továbbtanulni nem szándékozó tizennégy évesek szülei között szinte nincs is szellemi foglalkozású, csak betanított ipari munkás és szakképzetlen mezőgazdasági dolgozó. Csupán a számokat tekintve a népgazdaság kvalifikált munkaerő szükséglete nagyjából megegyezik a fiatalok továbbtanulási igényeivel. A beiskolázási arányokon azonban még sok a javítanivaló. Főként a fizikai dolgozókat szükséges a jelenleginél jobban ösztönözni, hogy igényesebbek legyenek gyermekeik pályaválasztásakor. Mivel a szülők szemlélete, egész nevelési rendszere alapvetően meghatározza a fiatalok ambícióját is, az OPTI felhívta a pedagógusok figyelmét, hogy a pálya- választási döntések idején elsősorban a szülőkkel foglalkozzanak. De ne keltsenek bennük hamis illúziókat, mert a jövőben a középiskolát végzettek tekintélyes részének is fizikai munkát keli vállalnia. Az érettségizett fiataloknak jelenleg is csak a 30—40 százaléka jut be a felsőoktatási intézményekbe. Ugyanakkor az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem egyre több, az átlagosnál jobban képzett szakemberre tart igényt. A középiskolai reform már ennek kielégítését. is szolgálta: a szakközép- iskolásak az érettségi mellé szakmunkásbizonyítványt kapnak. Továbbá a szakmunkásképzők is évente mintegy 7 ezer helyet zárolnak a magasabb képzettséget igénylő szakmákban érettségizettek számára. A termelés gyors ütemű korszerűsödése, az egyre modernebb és bonyolultabb gépek olyan — az új technikát ismerő — munkás- gárda kiképzését teszik szükségessé, amelynek tagjai a szűk szakmai tudás mellett alapos általános ismeretekkel is rendelkeznek. Cz. Gy. Demonstrációs gyakorlata karcagi Egészségügyi Szakközépiskola II. b. osztályában. A tanulók a vérnyomásmérő ha sználatát, a vérnyomás méré sét gyakorolják Ecsettel és ceruzával Látogatás a Tiszamenti Vegyiművek képzőművészeti szakkörében Festmények, grafikák, faintarziák, rézdomborítások. A zsebkendőnyinél alig nagyobb területen tizenkét kiállító összesen hatvan munkáját tekinthetik meg a látogatók a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek művelődési házában. — Ez a képzőművészeti szakkör egyéves munkája — kalauzol Pogány József szakkörvezető. — Húszegyné- hányan dolgozunk együtt, van köztünk pedagógus, gépésztechnikus, segédmunkás, diák, adminisztrátor. Csütörtökönként találkozunk a „műteremben”, ilyenkor beszélgetünk, vitatkozunk és persze: rajzolunk, festünk. „Műtermüket” egyébként a legtöbb profi képzőművész megirigyelhetné. Székek, állványok, mappák, szétszórt rajzeszközök — együtt a társaság. A legbelső sarokban néhányan egy Chagall-albu- mot lapoznak, előttünk egy szemüveges fiú rajzlap fölé hajol. — Hányszor mondtam már Zoli, hogy a legfontosabb: a lényegest a lényegtelentől megkülönböztetni — fordul hozzá kísérőnk. — A modellnek ne a körmére ügyelj ... Zoli, Ülkei Zoltán, a Verseghy Gimnázium elsőse bólint, s rajzol tovább. Sietnie kell, hisz a „modell”, Csá- szi Zsuzsa, a Vegyiművek adminisztrátora, „csak egy pillanatra” ugrott be, vásárolni indult. — így vagyunk valamennyien, szeretünk idejárni — kapcsolódik a beszélgetésbe Farkas Miklós, a Szigligeti Színház díszletfestője. — Ez a kis csapat klub és szakkör egyszerre. Gyakran megyünk például múzeumba, kiállításokra. Legutóbb Papi Lajos kisújszállási szobrász tárlatát és az észt grafikusok bemutatóját láttuk közösen. — Terveztünk egy művészettörténeti sorozatot is — folytatja Vári Éva. — igaz, néhány előadás után a folytatás elmaradt, de van helyette „képmegbeszélés”. Hirtelen csend lesz; csak a szakkörvezető szavát hallani. A „Természet világa” című lapból idéz; mi a ritmus — ez a kérdés. Vélemények, ellenvélemények, a vita már percek óta tart.. Bokros Péter geometriai grafikáiról esik szó, bár Péter már néhány perce elköszönt. Sietett ő is — tanulni... Nyílik az ajtó, kisebb gyerekcsapat tódul be. Vezérük, a Tallinn körzeti Általános Iskola negyedikese, Kondacs Zsolt kezében színes ördögfej. Sóból és lisztből készített masszát, s „a többi már gyerekjáték”. — Ugye, nem rossz az utánpótlás? — kérdi Pogány József, majd folytatja: —■ Szeretnénk, ha ez a szakkör városi fórummá válna, idejárnának mindazok, akik szívesen dolgozgatnak ecsettel, ceruzával. Fontos volna ez azért is, mert Szolnokon nincs több amatőr képzőművészeti kör, még a rajztanárok is egyedül „bütykölnek”, A mi lehetősegeink nagyszerűek, vétek volna ezt a „műtermet” kihasználatlanul hagyni. Kitűnő példát láttám erre a szomszédos Hajdú-Bi- harban. A nyírbátori kör a rajzpedagógusok megyei módszertani központja. Míg beszélgettünk, lassan besötétedett. Még egy utolsó pillantás a kiállítás vendégkönyvének legfrissebb bejegyzéseire, aztán búcsúzik mindenki. Találkoznak, minden csütörtökön ... H. D. PÁPP ZOLTÁN LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA Edit különös gonddal • öltözködött fei a hétfői estén Hat órára teljes parádéba vágta magát, úgy várta Frankot De a férfi nem jelenkezett. A percek teltek, és Edit egyre türelmetlebben feszengett a fotelben, majd fölpattant és le s föl járt a nagyszobában. Már csak másodpercek választották el attól a pillanattól. amikor menthetetlenül sírva fog fakadni — ő legalábbis így érezte. Ekkor döntött úgy Dan- nemé. hogy felhívja telefonon a szállodát. — Frank Róberttá] szeretnék beszélni — mondta a fŐDortásnak. — Elutazott, kérem. — Hogyhogy elutazott? Az nem lehet. Ugyanis arról van szó... A főportás hideg, hivatalos hangon vágott közbe: Még szombaton este kiegyenlítette a számláját, és elutazott, kérem. — És nem hagyott hátra semmi üzenetet? — kérdezte mostmár kétségbeesetten Dannemé. — Nem kérem. Az asszony még egy utolsó lehetőséggel próbálkozott: — És nem hagyta meg, hogy hova utazott? — Nem. kérem. Edit ekkor már a reka- mién feküdt, és egész testét rázta a zokogás, amely egyik pillanatról a másikra teljesen eluralkodott rajta. Szabadságot vett ki. Majd amikor kissé rendbeszedve magát, idegeit, visszament dolgozni munkahelyére, igyekezett úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna. A körülmények szerencsére némiképp kezére játszottak. Olyan rövid idő alatt bonyolódott le ugyanis a Frankkal való. végül fiaskóval végződött idill, hogy nem sikerült dobra verni. Így aztán egy hónap múlva a főtéri eszpresszóba is visszamerészkedett. Olyannak mutatta magát, mint régebben. De a szive mélyén — noha ezt senkinek nem merte volna soha bevallani — még mindig reménykedett egy kicsit abban, hagy Frank Róbert egyszer csak életjelt ad magáról és megjelenik. Egyik év múlt a másik után, és Edit huszonöt éves volt már, amikor Gát Ferenc a könvvelőségről megkérte a kezét. Ekkorra túljutott már az illúziókon, s letett arról, hogy Frank valaha is jelentkezni fog. Ami húszéves korában történt vele, az egy különös és egvre valószerűtlenebbül ható álomnak tűnt számára. Mindazzal együtt, amit akkoriban vágyként, illúzióként magában melengetett. Letett már a nagyvilági életről. Arról, hogy majd külföldön nagy életet fog élni egy gazdag férj oldalán. Hogy olyan élete ]esz, mint amilyen a magazinokban szokott lenni a filmsztároknak. Ezért aztán, amikor némi gondolkodás után igent mondott Gál Ferinek, mindjárt el is határozták, hogy gyűjteni fognak egy szövetkezeti lakásra. Kilenc hónap múlva egészséges leánygyermeket szült, s ettől kezdve a vele való gond lefoglalta minden erejét. idejét, energiáját. Egyszóval Danner Edit, akit gőgös, rátarti lánvnak ismertek a városban, s aki valaha nagv álmokat táplált ewih napról a másikra kezdett be'riiloszkedni azoknak a dolgos átlagembereknek a világába, akiknek keményen meg kellett dolgozni, harcolni az élet minden apró öröméért, eredményéért. S a kislánv egészséges volt. szépen fejlődött. * A hat villa utcájában pedig ezután már nem történt többé soha semmiféle titokzatos dolog. Senki nem fejtette meg, hogyan került egykor az a halott férfi Gedeonék pince- lejáratába. A rendőrségen végül az elévült ügyek dosz- sziéjába süllyesztették el az aktát. De Dannerék sem jöttek rá. hogy amíg ők azon a bizonyos nyári hét végén a Balaton mellett víkendeztek, valaki járt az alagsorban. Sőt, nemcsak járt ott, hanem ellapátolta a szenet, kiásott egy ládát. Maid minden nyomot eltüntetett. Frank Róbert is végérvényesen eltűnt az élet nagy süllyesztőjében. Nem ismerte senki titkát, azt sem tudta senki, hová távozott, és hogy él-e még egyáltalán. így aztán arról sem lehetett az égvilágon senkinek seitelme. mi történt azon a bizonyos vasárnap estén a város legrégibb szállodájának egyik szobájában. Hogy két izgatott férfi sokáig bailódott ott egy páncélkazettával. mire végre sikerült elfordítani zárjában a kulcsot és felnyitni a tetejét S az erős világításban rögtön ócjroyphotték. hogy a láda színíi’t'g van rakva fehéresszürke zúzalékkével. (Vége)
