Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-24 / 70. szám
1974. március 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 KGST idegenforgalmi kiállítás Az idegenforgalom korunk tömegmozgalma. E gondolat jegyében nyílt meg kedden a Csepeli Munkásotthonban az európai szocialista országok idegenforgalmi nevezetességeit bemutató színes fotó- és plakát-kiállítás. A KGST megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett bemutatón az IBUSZ vezetői elmondották, hogy a tagországok közötti turizmus évről évre növekszik. Ma már a hazánkba látogató külföldi vendégek csaknem 60 százaléka az európai KGST tagállamokból jön, a magyar turistáknak pedig háromnegyed része a szocialista országokat válaszba úticélként. Az elmúlt év néhány jellemzője: legtöbben Csehszlovákiából, Lengyelországból, a Német Demokratikus Köztársaságból, Romániából és a Szovjetunió köztársaságaiból érkeztek hozzánk, a magyarok közül a legnagyobb számban a Szovjetunióba, Jugoszláviába és Romániába utaztak. Mire számíthatunk 1974- bert? A hét európai KGST ország idegenforgalmi irodái között kötött szerződések alapján várhatóan 10 százalékkal növekszik a KGST- tagállamok idegenforgalma. A hagyományos programok mellett tovább bővül a testvérmegyék, testvérvárosok barátság-mozgalma. Növelik a különvonatok számát. — Több ezek közül négyszáz— ötszáz fős csoportokkal indul. Érdekes újdonság egyebek között, hogv az idén az IBUSZ már a Bajkál tóhoz, Buharába és Irkutszkban is szervez utakat a Szovjetunió távoli vidékeinek megismertetésére. A kölcsönös idegenforgalom lehetőség népeink kapcsolatának erősítéséhez, hozzájárul egymás eredményeinek jobb megismeréséhez. (Reméljük az illetékesek megtalálják a módot arra, hogy a kiállítás gazdag anyagával a Szolnok megyeiek is megismerkedhessenek.) Nyereség a tiszasasi szövetkezetben A megyében negyven ÁFÉSZ működik és ezek közül a legkisebb a tiszasasi. Mindössze harminc dolgozót foglalkoztat. A szövetkezet 15 helyet — élelmiszer, zöldséges, iparcikk boltokat, kisvendéglőt, eszpresszót — lát el áruval. A községein kívül Tiszaug zöldségellátását is vállalta két kis élelmiszer boltjuk felszerelése már nem volt megfelelő ezért fel kellett újítani. Hűtővitrineket, elektromos kávé, mák és dió darálót vásároltak 250 ezer forint értékben. Van egy nagyobb tervük is: új, modem élelmiszer boltot akarnak építeni másmél millió forintért. Ezzel néhány étre biztosítanák a község kulturált áruellátását. A tavalyi eredményes munka után tegnap osztották ki a jól megérdemelt nyereséget. Minden dolgozó 19 napnak megfelelő fizetést kapott. Az Idei bevételi tervük is szép, 18 millió forint. Tőtevénytől messze van Jászberény Bolt a tauváu TAKAROS kis tanya. A ház hatalmas fák tövében húzódik. Az udvaron kapir- gáló tyúkok és két gubancos szőrű puli. Látszólag minden olyan, mint a környező tanyákon. De közelebb érve jól látszik a ház falán a tábla: 22-es számú vegyesbolt. A tőtevényi 108-as számú porta gazdája és a bolt vezetője Kovács I^ászló. A magas termetű, ősz hajú férfin nem látszik meg a hatvan esztendő. Nem tud nyugodtan ülni addig sem, amíg mesél. — Ez a ház a bolttal együtt még az édesapámé volt. Amikor már 15—16 éves voltam, segítettem neki kiszolgálni. Megszerettem a boltos mesterséget. A fel- szabadulás után átadtuk a jászberényi szövetkezetnek és 1949-ben én is szövetkezeti tag lettem- Egy ideig másik üzletben dolgoztam és úgy vettem át a mostanit. A BOLT árukészletén látszik. hogy ügyes kereskedőre van bízva. A polcokon a kenyér és tejtermék mellett öthat féle ételkonzerv, kávé, édesség, cola. Nem hiányzik a legdrágább mosószer, szappan sem. Lehet kapni a nylon harisnyától kezdve a toliseprűig mindent. — Igyekszem több mindent tartani, mert körülbelül 200 tanyából járnak ide vásárolni. Az ágy van, ahány ember, annyi féle kívánság. Jönnek hozzám olyan kéréssel is, hogy motorkerékpárt szeretnének venni. El is intézem, sőt még le is vizsgáztatom a járművet. A bolt ellátása jó. Friss kenyeret, kiflit, zsemlét, kalácsot egy héten háromszor szállítanak. A legjobban a jászladányi sü- tésűeket szeretik a vevőim. A felvágottat keresik, de sajnos, nem tudok tartani. Nincs hűtőszekrényem. Tejet is azért nem rendelek. Persze nem is nagyon kell, sokan tartanak otthon tehenet. Tejfelt, túrót, sajtot annyit kérek, amennyi még aznan elfogy. Egyre több az olyan ház, ahol olaikálvhával fűtőnek. Van fűtőolajunk és a gázpalackárusitást is elvállalom. — A boltot reggel fél nyolctól délig, és délután fél háromtól fél hatig tartjuk nyitva. De ezt pontosan sohasem tudjuk betartani, mert csak bekopognak, hogy ez vagy az még kellene. Jászberény elég messze van, nem küldhetem el a vevőket. A CSALÁDBAN az öcsém meg én örököltük a szakma szeretetét. Már kisgyerek koromban hozzászoktam a bolti levegőhöz és azóta sem tudtam otthagyni. Az a jó, ha minél több emberrel találkozom egy nap. Van is forgalom itt mindig, alig győzzük a feleségemmel. — Szép vidék ez. Szeretek itt élni. Az is jó. hogy nem utazgatok n munkahelyemre. Csak kilépek a lakásajtón és máris az üzletben vagyok. Jövőre már nyugdíjba megyek és gondolkoztunk arról, hogv bemegyünk a városba lakni De nem hiszem, hogy egykönnyen itt hagyom a tanyát. Ebben születtem, ebben éltem. Talán, ha harminc évvel fiatalabb lennék megpróbálnám... KÖZBEN megérkezett a kenyérszállító autó. örült, hogy szép friss a kenyér. Sz. E. Kunhegyesen a 446 óvodáskorú gyermek 76 százaléka részesül óvodai ellátásban. ez az arány kedvező. A meglevő 4 óvoda, 106—111 százalékos kihasználtsággal működik. A most épülő Zádor úti óvoda elkészültével ez az arány tovább javul. Az idén szeptemberben átadásra kerülő létesítmény 75 gyermek kultúrált elhelyezését biztosítja. Mindez az üzemek, gyárak, termelőszövetkezetek támogatásának köszönhető. Az egymillió 300 ezer forint kivitelezési költségből a községi tanácsnak 800 ezer forint állt rendelkezésre. A hiányzó pénz pótlására a megtartott tanácstagi beszámolók és réteggyűlések után a Vörös Október Tsz 190, a Lenin Tsz 190, a Vízgépészet 100, az ÁFÉSZ 100, a MEZŐGÉP 20 ezer forintot ajánlott fel. A Lenin Tsz szocialista brigádja a játszóudvar elkészítését, a játékok, a sportszerek előállítását társadalmi munkában vállalta. Képünkön a társadalmi összefogásból épülő óvoda látható. Munka közben Harcban, békében — a vízzel Nagy Ülés a Középliszavidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője — Ha jól tudom, kerek húsz esztendeje él Szolnokon. — Tulajdonképpen én szolnokinak, szolnoki vízügyesnek nem 1954, hanem 1952 óta vallom magamat. Persze igaz, hogy húsz esztendeje kaptam diplomát, azóta dolgozom. Mégis élőbbről, 1952- től számítom a szolnoki éveket. Mérnök-gyakornokként akkor kerültem a vízügyi igazgatóság elődjéhez, az Ár- és Folyamszabályozási Hivatalhoz. — Hogy kezdődött? — Sose felejtem. Másod- magammal jöttem. Az öreg Károsi Jenő bácsi, az akkori főmérnök azt mondta az első napon: „Fiam kimentek a hajóállomásra, fölültök a hajóra és elmentek Tiszasüly- be. A partbiztosításnál fogtok dolgozni.” Döcögött velünk az öreg gőzös, a Délibáb. Sülyön elénk vágódik egy bajszos bácsika (később kiderült, hogy gátőr volt), s azt kérdezi — 1952-ben! — mi vagyunk-e a mérnök urak? Aztán hapták- ba vágta magát, s jelentkezett. A partbiztosítási munkán ennyi, meg ennyi ember dolgozik, különösebb jelenteni valója nincs. És felszólított bennünket, hogy kövessük. Katonás rend — néztünk össze — aztán gyalogoltunk vagy tíz kilométert a gáton, mire megérkeztünk a partbiztosításhoz. Simon Pista bácsi volt a vízmester. Azt mondja minden teketória nélkül: „Ki a bicskákat az asztalra!” Nekem nem volt bizony még életemben se, a társamnak egy satnya körömtisztító-fé- léje. Az öreg összeráncolta a szemöldökét: „Tanulják meg, addig nem lesznek igazi vizesemberek, amíg legalább olyan bicskájuk nincs, mint az enyém” — és kihúzta zsebéből a jászberényi szarvas- agancsos nyelű bicskáját. Sokszor elmondom én is ezt a fiataloknak. Mert nem virtus volt, mély bölcsesség. — Tíz kilométer gyaloglás, munka a parton, ahogyan mondta a partbiztosításnál. Eszményi kezdet, a nehezén. A mostaniak is így kezdik? Elmondja a fiataloknak... a mostaniak hogy kezdenek? — Szerintem minden fiatalnak ez lenne a legjobb kezdet. Mi úgy mondjuk, a lépcső alja azért van, hogy azon fölfelé menjenek. Hát a mostani kezdők? így is, úgy is. Ha lehet, úgy kezdi, mint mondjuk én húsz évvel ezelőtt. Persze gyaloglás, albérlet nélkül. Csakhogy közben „rohan a technika”. Elképzelhetetlen, hogy ma már a vízügyi szolgálatban egy kezdő mérnök végigjárjon minden grádicsot, hogy 4—5 év előiskola után lépjen előre. Egyszerűen lehetetlen. Speciális szakma, speciális feladatok. LÉPCSŐFOKOK — ön végigjárta a lépcsőfokokat, míg igazgató lett. — Voltam munkavezető, műszaki ellenőr, szakaszmérnök, árvízvédelmi előadó, önálló tervező, építési osztály- vezető, termelési igazhatóhelyettes — azt hiszem hagytam ki, nem voltam egészen pontos. — 1972 óta igazgató. Nem volt sima az út idáig. — Az út sohasem rima, s időnként kanyarog is, vannak kis kitérők is. Mégis azt mondom, természetes, hogy nálunk, a mi igazgatóságunknál valaki húszévi munka után vezető beosztást kap, ha alkalmas rá. Vagy ha nem igazgató, hát főmérnök, vagy igazgatóhelyettes — tudja, mennyi fontos poszt van nálunk? Jó nevelőiskola a miénk, mert felnőtt egy derékhad, amelyik képes a megnövekedett, nagy feladatok ellátására itt — s máshol is. — Tegyük félre most a munkát, csak a munkát. Munka közben beszélgetünk... — Igen ... Munka közben beszélgetünk, de az emberekről, a munkatársaimról nem tudok elfeledkezni. Nem csak magamról beszélek! Hogy hány kitüntetésem van, hány szép és megtisztelő társadalmi megbízatásom, hogy szeretem a családomat, s meglehetősen nagy kedvtelésem a zene — a lányommal esténként hegedülünk — hogy van egy kis nyaralóm a vízparton, s ott a kertészkedés az enyém. Hogy jártam külföldön, még távoli világrészre is elmentem. Ezek tények, de nem a teljes életem. Nálunk közel háromezer ember dolgozik. Sok közöttük a jó ismerősöm, legalább a fele régi jó munkatársam, barátom, kollegám. Hogy én igazgató lettem? Hogy sokan máshol vezetők? — mint dr. Hegedűs Lajos, megyei tanácselnök, Szalóki József, a KEVITERV-nél, Magyar Gyula a vasiparinál, Stigler Károly az AGROKER-nél -r- biztosan tudom, ők is azt mondanák: ez a közösség formált bennünket vezetővé, itt váltunk alaklmassá arra, hogy mind nagyobb és nagyobb feladatokat lássunk el. így váltak vezetőkké a mi gárdánkból, a vízügyesek nagy családjában is sokan, s szolgálják a vízgazdálkodást. SZOL GÁLÁT — Vízgazdálkodás, vízügy, árvédelem. A víz egyre fontosabb életünkben. — Hogvis mondjam? Goethe Faustjával felelnék. Azt mondja, mindent a Víz tart fenn. ami csali van! Sokszor ugratnak bennünket: jó nektek. Ha sok a víz, azért vagytok „divatban”, ha kevés, azért. Komolyra fordítva a szót: a vízügynek manapság már meghatározó szerepe van a gazdaság, de az egész társadalom életében is. Amíg a víz a „szabad javak” közé tartozott, vagyis a szükségletekhez viszonyítva bőségben fordult elő, a vele való gazdálkodás igénye társadalmi méretekben nem jelentkezett. Minél magasabb fejlődési fokot ér el valamely társadalom és minél kedvezőtlenebbek a természetes vízviszonyok, annál inkább előtérbe lép a vízgazdálkodás jelentősége. A víz sokáig nagy úr volt.'1970-ben mégis tudtunk parancsolni neki és ha a vízzel gazdálkodni akarunk, ahhoz legalább olyan vízügyi szervezet szükséges, mint nálunk Magyarországon van. Hadd büszkélkedjem, — látja ezzel nyugodt lélekkel — hogy nemcsak hazánkban, hanem az egész Európában, sőt a világon is elismert a magyar vízügyi szolgálat. — Ennek tudható be a tavalyi és az idei vietnami küldetés, s a legújabb, a mongó- liai is? — Igen, de ugye nem az enyémről kell most szólnom, hanem arról, hogy Vietnamban, ebben a kétezer éve öntöző országban nű magyarok terveztünk, építünk új öntözőműveket, alakítunk ki új öntözőtechnikát. Mongóliában is ez a feladatunk. Hogy miért éppen a mi igazgatóságunk emberei? Az igazgatóság húsz év alatt tízszer volt élüzem, ötször kiváló vállalat. Háromszor nyerte el a Minisztertanács és a SZOT elnökségének vörös vándorzászlaját. 1971-ben megkaptuk az MSZMP KB kongresszusi oklevelét. Az utóbbi két évben elnyertük a Szocialista Munka Vállalata kitüntetést is. Az idén is pályázunk a Kiváló Vízügyi Igazgatóság címre. — Gondolom, nem kevés eredménnyel. Száznyolcvan szocialista brigádjukban, több mint ezemyolcszázan dolgoznak. Melyik brigádot kedveli a legjobban? — Amikor csak tehetem, elmegyek a brigádgyűlésekre, termelési tanácskozásokra. Embereink zöme kint, a szabad természetben él, dolgozik. Nem tartja őket össze zárt üzemi rend. Ha tájékozott akarok lenni, ha ismerni akarom az emberek hangulatát, meg kell hallgatnom őket. S ha azt akarom, hogy az Igazgatóság „kis és nagy” vezetői igényeljék és hasznosítsák a közösség véleményét, tapasztalatait nos, elsősorban nekem kötelességem így dolgozni. Mondok egy példát. Egy szocialista brigádértekezleten egy kubikos azt mondja: valamikor kannatetőből ittunk. Már van bögrénk. Miért nem vesznek mindenkinek össze- csukhatós, zsebben hordható poharat? Persze, ho'gy megvettük. A jó közérzet sokszor nem nagy dolgokon múlik. — Nehéz a vízügyi szolgálatnál dolgozni? — Rengeteget változott a mi munkánk, életünk. Nem olyan nehéz már, mint valaha. Lassan nálunk is elfelejtik majd, hogy kubikosok is álltak a gátak mentén, hogy emberi erővel készült egy- egy csatorna, öntözőtelep. KISKÖRE — Húsz év egy munkahelyen, nem kis idő. Mi a legszebb emléke? — Az előbb a szocialista brigádokról beszéltünk. Büszke vagyok, hogy alapítója voltam az igazgatóságnak az első műszaki szocialista brigádnak, a Vásárhelyi Pál kollektívának. Máig is ott vagyok a rendezvényeiken, örömmel. Többet mondok egynél, nem baj? A másik inkább jóleső dolog, mint emlék. Megyek a munkahelyekre. Jönnek a régi ismerősök, gátőrök, csatornaőrök, technikusok. Mondja az egyik: Főmérnök kartárs, — mondja a másik: szakaszmérnök elvtárs. Nem mindig hívnak igazgatónak a régi ismerősök. Nekik megmaradtam régi, ilyen vagy olyan szolgálatosnak, úgy, ahogyan akkor ismertek. Gondolja el, kilencvenhat gátőrházunk van. Ha tehetném, legszívesebben mindig a természetet járnám, a Tisza gyönyörű partját, ahol emberek szorgoskodnak. — Azok közé tartozik, akik nemcsak dolgoznak, hanem nagyon szeretik a munkájukat. — Igen, és hadd mondjam meg: életem legboldogabb pillanata a kiskörei vízlépcső avatóünnepsége volt. És mennyi munka vár még ránk. A mi kollektívánkra! Kisköre' 1930-ig, Csongrád 1980 után ... így telik az életünk: harcban, békében — a vízzel. Sóskúti Júlia Óvoda lársada'mi összefogásjói
