Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-07 / 55. szám

1974. március 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP r 4 L A nemzetközi nőnap előtt munkatár­saink megyeszerte dolgozó nőket kértek meg, hogy mondják el véleményüket a párt nőpolitikájáról, arról, hogy személyesen milyen módon érzékelik az utóbbi években a nők érdekében hozott intézkedések ha­tását. Ad»!»*! A művezető A lányoknak, asszonyoknak munkalehetőséget teremtő vi­déki ipartelepítés épp úgy hozzátartozik a nőpolitikái határozat megvalósításához, mint a bölcsődék, óvodák építése, az éjszakai műszak megkönnyítése, a nők fizeté­sének emelése... A Férfi Fehémeműgyár í970-ben kisújszállásra tele­pítette egyik 'üzemegységét. A manufakturális szinten gé­pesített üzem dolgozóinak 96 százaléka nő. Hatszázötven lány és asszony dolgozik a szabászasztalok, a varrógé­pek, a vasalódeszkák mel- lett.’ Hosszú, szőke hajú, mini­szoknyás fiatalasszony ^ La­dányi Miklósné, a 30 éven aluli művezetők egyike. Az üzemegység megalapítása óta itt dolgozik. Szakmunkásként jött Budapestről, a Gyermek- •ruha KTSZ-ből. __ A férjem kisújszállási. N égy éve született a gyerme­künk. Pesten nem volt laká­sunk, ideköltöztünk a férjem szüleihez. Elképzelni sem tu­dom, hol kaptam volna a szakmámnak megfelelő mun­kát, ha nem építik fel ezt az üzemegységet. Most férjem is, én is itt dolgozunk. — Hatszázötven nő egy munkahelyen. Sokcsaládos anyáK kisgyermekes asszo­nyok, terhes kismamák meg­annyi gonddal, ön személy szerint fordult már kéréssel, panasszal a vállalat vezető­jéhez? — A kisfiam óvodai felvé­telét kértem. Ha nem segíte­nek a gyáriak, nem vészik fel a gyermekemet. Tudom, hogy a gyár vezetőjének kérésére két óvodában már hat óra előtt is fogadják a gyermeke­ket. A műszak nálunk 6 óra­kor kezdődik, és 10 perccel előtte már itt kell lenni. Azok a kisgyermekes anyák, akik csak később vihetik bölcső­débe, óvodába a gyermekü­ket, minden reggel negyed­órával később kezdhetik a műszakot. Azt hiszem ez na­gyon humánus rendelkezése a gyáregység vezetőinek. — Ebben a vidéki üzem­egységben van-e lehetősége a szakmai fejlődésre? — Szeretnék tovább tanul­ni és elvégezni a ruhaipari technikumot. A vállalat min­den támogatást megad, sőt munkaidő-kedvezménnyel, tanulmányi segélyei minden­kit továbbtanulásra ösztönöz. — Azt mondta, férje is itt dolgozik, hasonló beosztás­ban. A fizetésük is megegye­zik? — Nem. Én többet keresek. Mikor kezdtünk, mindket­tőnknek 1900 forint volt a fi­zetése. Tavaly a műszakiak bérét 18 százalékkal felemel­ték. Igaz, a férjem fizetése sem Í900 forint már, én azon­ban néhányszáz forinttal .minden hónapban többet vi­szek haza a borítékban. A baromfigondozó Példás rend és tisztaság fo­gadja a látogatót a Jászsági Állami Gazdaság baromfite­lepén. Nyolc asszony gondoz­za a több ezer csirkét. Kras- nyánszki Istvánná elvégezte már a délelőtti teendőket, megérdemli a néhány perces pihenőt. __ Nincs ám idő a lustái­k odásra, mert mindig akad tennivaló ennyi jószág körül. Enni, inni adni, a helyüket kitakarítani. Egy műszakban egy ember 14 ezer csirkét lát 6Í. Mióta dolgozik a gazda­ságban? — Tizenhét éve vagyok itt, és nagyon jól érzem magam. Két esztendeje dolgozom, mint baromfigondozó. Köz­ben megszületett a második gyerek is, és kivettem a gyer­mekgondozásit. — Mint nő és esaládos anya milyen kedvezményeket kap? — A vállalat megbecsüli a több gyermekes anyákat, és sok segítséget ad nekik. A nőknek van munkaidóked- vezményük. Akik a határban szorgoskodnak, hetente csak öt napot dolgoznak. Nálunk a telepen is minden héten, ki­adják az egy pihenőnapot. Az állatokat éjszakára sem lehet itthagyni, így néhány asszonynak benn kell marad­ni. Azonban akiknek tíz éven aluli gyerekei vannak, mint nekem is, nem osztják be éj­szakai műszakra. Ha beteg a gyerek, vagy valami fontos dolgot kell elintéznünk, szó nélkül, azonnal elengednek mindenkit. — Bölcsődei, óvodai elhe- helyezésben segítenek? — Többször elmondták már nekünk, hogy a vállalati alapból minden évben 100 ezer forintot fizetnek a vá­rosi tanácsnak, hogy öt gye­reknek legyen hely. Én majd ősszel szeretném óvodába ad­ni a kicsit. Remélem sikerül. Olyan még nem történt meg nálunk, hogy egy asszony azért nem jöhetett vissza dol­gozni, mert a gyerekét nem tudta hová tenni. Nemcsak bölcsődés és óvodás korú gye­rekekről gondoskodnak itt. A vállalat saját autóbuszával a tanyán lakó gyerekeket viszi az iskolába, és haza is hozza őket. A nagycsaládos anyák, meg akik egyedül nevelik a gyerekeket, kapnak segélyt, és nem kell ősszel a tansze­rekre sem pénzt költeniük. — Elégedett a fizetésével? — Azt mondhatom igen. Az alapom 1900 forint, és erre még a teljesítmény után is kapok pénzt. Jutalmat is szoktak adni. A családi pót­lék most 400 forint, de azt hiszem 600-ra emelik majd. Szeretek a gazdaságban dol­gozni, mert a nők igazán érezhetik, hogy törődnek ve­lük, könnyítenek a munká­jukon, és a bérüket is megfe­lelően rendezik. Az adminisztrátor Kisújszálláson, az utcán ;alálkozlam Márton Ágos- tonnéval. A kora délutáni lapsütésben gyermekkocsi­val sétált. A kocsiban bun- iabéléses anorákban négy ás fél hónapos kisfia. — Hallottam, 3 va® 4 évvel ezelőtt a párt Köz­ponti Bizottsága foglalkozott a nők helyzetével. A Volán 7. sz. Vállalatának kisújszál­lási kirendeltségében admi­nisztrátorként dolgoztam. — Nálunk két évvel ezelőtt ve­hették be a munkaiioketl­vezményt. Először csak a családanyáknak, később va­lamennyi nő megkapta. En­gem különösen a nemrég megjelent népesedéspolitikai határozat érintett. A napok­ban kaptam meg az első gyermekgondozási segélyt. Nem sok az a 800 forint (a fizetésem fele) de ennyiért már érdemes otthon marad­ni, és három évig a gyerme­kemet nevelni, gondozni, — Mire elég a 150 forint, amivel a segély összegét fel­emelték? — Kiszámítottam, ponto­san a gyérek havi tejadag­ját futja. S ez is valami. A szakácsnő Két kis képet forgat a kezében. — Lacika ötéves, oviba jár; a másik gyerek, Jancsi, 13 éves, hetedikes. Jól tanul és sokat segít nekem otthon a háztartásban — dicsekszik családjával özvegy Wilhelm Jánosné, a Járműjavító üze­mi konyhájának dolgozója. — Férjem elvesztése után nehéz volt átvészelnem az első hónapokat. A gyerme­kekben találtam vigaszt. Az özem erkölcsi és anyagi tá­mogatásából pedig megértet­tem, hogy nem szabad el­hagynom magara. Az élet még előttem van hosszú ideig... Aztán szépen, lassan el­meséli eddigi életének főbb mozzanatait. Szolnokon szü­letett 1935-ben. Tizenhat'' éves korában került a jár­műjavítóba, a konyhára. Az­óta is ebben a munka­körben dolgozik. — Szereti, amit csinál, máshoz nem is volna kedve. Örömmel újsá­golja, hogy a konyha, az üze­mi étkezde huszonhárom év alatt szinte teljesen átala­kult. Az előkészítés, a főzés, a tálalás, a mosogatás ma már nem olvan nehéz, mint - régen volt. Gépekkel dolgoz­nak, az éttérem pedig önki­szolgáló rendszerű. A csalá­di helyzetét figyelembe véve /. Amikor ezeket a soro­kat olvassák, én már Moszk­vában leszek nőnapi juta­lomkiránduláson — mondja Bozsó Ferencné, a MÁV-kór- ház 2. számú belgyógyászati osztályának vezető főnővére. Azt hiszem, ez is adalék le­het a nőpolitika kérdéséhez. Ebben intézeti és társadalmi , munkám elismerését is ér­zőm. A pártvezetőségünk hőfelelőse vagyok. — Éppen ezért hadd be­széljek inkább az általános tapasztalatokról, mint saját magamról, annál is inkább, mert ha a nők helyzetéről beszélek, rólam is szó van. A pártvezetőség foglalko­zott a hőpolitikai határozat végrehajtásával és a tenni­valóinkkal. A legtöbb szó természete­sen a népesedéspolitikáról esik. Tiszta szívből örülök annak, hogy a kisgyermekes anyák olyan sok segítséget, kedvezményt kapnak. Hasz­nálják is ki a lehetőséget. Még akkor is mondom ezt, ha nekünk itt átmeneti gondjaink is vannak a he­lyettesítésből. Nehéz „beug­rót” kapni a három évre. Az óvodai, bölcsődei hely­zet nálunk jó, legalább is nem tudok róla, hogy az igényeket ne tudtuk volna ^elégíteni. Mondhatom úgy 1 vezető főnővér Vékony, törékeny fiatal- asszony Egyed Andrásáé, a mezőgazdasági gépgyár tö­rökszentmiklósi gyáregysé­gének számviteli osztályve­zetője. Harmincegy éves. Ki­lenc évig adminisztrátorként dolgozott a gyárban. 1970- ben kapta meg osztályveze­tői kinevezését. — A legfiatalabb női ve­zető a gyárban. Meglátszik ez a fizetési szalagján is? — Már nem. Amikor osz­tályvezető lettem, keveseb­bet kerestem, mint a ha­sonló beosztású férfi kolle­gáim. Talán azért, mert ők tapasztaltabbak voltaic, több emberrel dolgoztak, de lehet, hogy pusztán férfi mivoltuk­nak köszönhették a maga­sabb fizetést. Ma már nincs különbség. Három év alatt 1000 forintot emelkedett a fizetésem, Sőt, én vagyok az egyetlen nő a gyárban, aki nyereségprémiumra jo­gosult. Egyenrangú lettem a férfi kollégákkal. — Tegyük hozzá. hogy egy olyan gyárban, ahol fő- lea férfiakat foglalkoztatrtk. — Igen. de ennek az én esetemben nincs jelentősége. Szellemi munkát végzek, amihez felkészültség, az agy- tekervények állandó mozgá­sa kell, s nem fizikum. Ügy érzem, most már a mi gyá­runkban sem nemek saa- rint döntik el, ki alaklmasa vezetői tisztségre. A hármas követelmény nőkre is. fér­fiakra is egyaránt érvényes: a politikai, szakma! felké­szültség és a . vezet® ráter­mettség dönt. — A gyár tizenkilenc ve­zetője közül mégis mindösz- sze három a nő. — Ez semmit nem jelent, csupán az itt dolgozó fér­fiak és nők • arányát tük­rözi. A bolti eladó reggel 8-tól délután 4-íg dol­gozik. — A gyerekek későn ér­keztek. Nálunk már 1953- ban „családtervezés” volt. Először fészket raktunk, — építkeztünk, s csak aztán érkeztek a kis családi fé­szekbe, az otthonba a fió­kák. Lacikával három évig otthon voltam. Gyermek- gondozási segélyt kaptam. Ez nagyon jó rendelkezés, az anyák, a gyerekek érde­kében van. És az is szép do­log, hogy amikor munkára jelentkeztem, a közben el­telt időszak béremelésébe belevettek, 1250 forint he­lyett 1700-at kaptam. Most is ennyi a fizetésem, de két éy alatt oly sokszor kaptam segélyt, jutalmat, hogy ez havonta átlag kitesz 200 fo­rintot. Éppen a napokban számoltam: a fizetésem és a jutalmak mellé 2150 forintot kapok az árvasági segélyt és a család? pótlékot is beszá­mítva, így aztan összejön csaknem négyezer forint és ebből már két kis fiammal szépen meg tudok élni. A felét félre is rakom. A gyárban sokan ismerik Wilhelfnnét, szeretik sze­rénységéért. Tagja a Hámán Kató szocialista brigádnak. A kis kollektíva sokat segí­tett neki, hogy özvegységé­ben magára találjon. — Nőpolitikái határozat? Hát ©n azt hiszem, ezeket a törvényeket, meg határoza­tokat már lassan túlzásba visszük — kezdi Czene Im- réné. a martfűi 640-es élel­miszerbolt dolgozója. — Ne­kem már kezd bonyolult lenni, és néha nem tudom, melyiknek örüljek, melyik­nek ne. Határozat a nőkről, ifjúságról, ifjúsági törvény, meg ami vele iár! Van ám ennek árnyoldala is. — No persze mások biz­tos nem ezt mondják, de hát engem kérdeztek, nekem ez a véleményem. Megmagya­rázom bővebben. — Ami változást a hatá­rozat az én élétemben ho­zott. az az évi két nap fi­zetett szabadság, amelyet a gyerek betegsége esetén ka­pok. Ez. jó. ugyanúgy, mint az‘is, hogy sem a vállalat­nál általában, sem itt az üz­letben nincs megkülönbözte­tés a férfi és női munka dí­jazásában. De számomra már nem jelent semmit például az a felemelt gyermekgondo­zási segély és a hároméves szabadság. Harminckét éves vagyok, tizenegy éves állam. Én már nem akarok gyere­ket. Nekem helyt kell áll- nom a munkában. — Ezt úgy értem, hogy a fiatalok, a huszonévesek el­mennek szülni, élvezik a há­roméves 'szabadságot. Helyet^ tűk viszont mi dolgozunk harmincasok. Mi lenne, ha mi is elmennénk? Szóval mondom, nehéz ügy ez. Min­ket harmincéveseket mi tá­mogat, mi véd? A terhese­ket, kismamákat védi ez a határozat, a fiatal lányokat, a tanulókat az ifjúsági tör­vény. A KISZ-tagokat ma­ga a szervezet. — A vezetőnőnk is telje­sen ki van borulva, mert az egyik tanulólány bepanaszol­ta őt a vállalat központjá­ban. mivel olyankor osztot­ta be dolgozni, amikor sza­badságra kellett volna en­gedni. A plusz-beosztás a vevők érdekében történt, mégis a vezetőnőt vonták fe­lelősségre. Egy kis tanuló­lánnyal szemben! Miért nem lehet egyszer a mi korosztá­lyunknak is igaza? Ezt nem értem. — Belőlem nem az irigy­ség beszél, mert „általában ^ örülök annak, hogy tettek a nőkért, nem is keveset. De azért mégsem egyformán, érint mindenkit, mint pél­dául engem is. A sok ked­vezményből ránk a helyet­tesítéssel megnövekedett munka jut. Ezért mondom, az egy évtizeddel fiatalabb nőknek ió most. Ha én is közéjük tartoznék. lehet, hogy másképp beszélnék, de most ez a véleményem. A gépészmérnök is, hogy a kisgyermekek el­helyezése nem akadálya a kismamák munkába állásá­nak. De ha már dolgozik a kis­mama, fontos, hogy jól érez­ze magát itt. Ehhez nemcsak a kollegák közti viszony já­rul hozzá, hanem több, sok­kal prózaibb dolog is. Pél­dául: nehéz a három mű­szak, üdvös lenne felemelni az . éjszakai pótlékot. Ránk férne a munkaidőcsökkeni és is Már nagvon várjuk. És még egy, ami nem igényel­ne központi intézkedést, — csupán ésszerű szervezést, emberséges elintézési mó­dot... Mondom, nagyon prózai dolog, de fontos lenne, hogy az itteni két Utasellátó büfé egyike élelmiszerbolttá „ala­kulna át”. A nődolgozók legtöbbje itt vásárolhatná be a háztartáshoz szükséges élelmiszert, előjegyzés alap­ján. Ez nem új, sok helyen már jól bevált forma. Nem értem, miért kell ezért a pártszervezetnek „harcol­nia”, hiszen ez a jelenlegi „Utasbüfé” nem szolgálja sem a betegek, sem a dolgo­zók érdekeit. Elnézést, hogy nem ma­gamról beszéltem, de ez azt hiszem érdekesebb. Még a nőnap alkalmából iá, Friss gépészmérnöki diplo­mával, három éve került a jászberényi Hűtőgépgyárba Sashalmi Imréné. A hütőbú- tor-oSztályon már akkor is több mint tíz mérnök dolgo­zott, de nő egyedül ő volt. — Gyakran mondogatják, hogy nem nőnek való a gé­pészmérnöki pálya. Nem tet­ték szóvá ezt a munkatársai? — Nagyon jól megvagyok a munkatársaimmal. Egyálta­lán nem éreztetik velem, hogy nő létemre „férfiaknak váló” szakmát választottam. Azt hiszem, a munkában, a fizetésemben egyen rangúnak tartanak, és tisztelik bennem az anyát. Sokat segítenek, én is próbálók tanácsokat adni nekik. Minden nehezebb munkát megbeszélünk. Ami­kor a kislányom megszüle­tett, tíz hónapig otthon ma­radtam vele. Az alatt az idő alatt a férjemtől — aki szin­tén a gyár dolgozója — üzen­tek, hogy mi történt az osz­tályon. Ha idejük volt, eljöt­tek egy kicsit beszélgetni, hogy ne essek ki úgy a mun­kából. Persze csak elmarad­tam, és elég nehéz volt visz- szatalálni, hiszen 1971-ben kezdtem dolgozni, és 72 augusztusában már abba kel­lett hagyni. — Amíg távol volt. rendez­ték a béreket, önre is gondol­tak? — A gyár nem teszi meg a kismamákkal szemben azt. hogy kihagyja őket a fizetés- rendezésből. Szabadságom Ideje alatt emelték az én bé­remet ÍS' ugyanúgy, mintha dolgoztam volna. A kerese­tem először 2100 forint volt, a szülési szabadság után 2300-ra emelték. —- A gyár a fiatal szakem­bereit lakáshoz juttatja. — Mikor idejöttünk ígére­tet kaptunk arra, hogy tcét éven belül mi is lakást ka­punk. Azóta már beköltöz­tünk egy kétszobás. összKom- fortos lakásba. Aláírtunk egy szerződést, amelyben vállal­tuk: két gyermekünk lesz. így a gyár a lakás árának majdnem felét elengedte. Igriczi Zsigmond Kovács Katalin Szatmári Tibor Szekeres Edit ■I Vélemények a nőpolitikáról Az osztályvezető

Next

/
Oldalképek
Tartalom