Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-05 / 53. szám

1974. március 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Tiezaföldvár! és mezőtúri siker SZÓL!ÁTOK JÁTSZÓK - RIGÓTOK! Tájegységi bemutató Szolnokon Az utolsó szó Ardi Liives rádiójátéká­ban túl sok a véletlen. Orvosi műhiba folytán ope­ráció után (véletlenül) meg­hal egy fiatalember, idős apja joggal vádolja az or­vosokat, csakhogy (véletle­nül) róla is kiderül: hasonló bűnt ó is elkövetett a hábo­rú alatt, mulasztása miatt katonák haltak meg indoko­latlanul. A vádlottak egyi­ke, a fiatal orvosnő (véletle­nül) az apa másik fiának szerelmese, igyekszik a fele­lősség elől menekülni — ha­sonlóan az apához, aki (vé­letlenül) szintén nem akarja .vállalni egykori tettének fe­lelősségét. De a helyzet, s. az, hogy az orvosokat vadló ügyésznő férje (szintén vé­letlenül) azok között volt, akik az apa miatt haltak! meg a háborúban, rádöb­benti, hogy az igazságot ha kényelmetlen^ is, vállalni kell. Hasonló folyamat ját­szódik le (ez már nem vé­letlenül) az orvosnőben is, a tárgyalásra már ő is A mondanivaló tisztessé­gével nem lehet vitatkozni, de a közlésmód túlságosan iskolásízű. A darab figurái sablonosak, a helyzetek a „csináltság” benyomását kel­tik. A játék hitelét mind­emellett az is rontja, hogy egy-egy szereplő tetteinek alakulása a megoldás, min­den fáradtság nélkül előre kitalálható, Egyezer élünk !... Mar a témaválasztás is izgalmas. Egy unásig kopta­tott közhelyből kiindulva, jobbnál jobb riportok segít­ségével, igyekszik a műsor sokféle választ adni arr3, mi ad egy ember életének ér­telmet. Erről beszél a min­den percét »kosán beosztó, sokat- váHaló, de, épp „ezért tartalmasán élő egyetemista, a vakon is éjfész emberként élő es alkotó fiatal tudós, a 27 évesen infarktust szenve­dett asszonyka és az őt „fel­támasztó” orvos. És ellenpó­lusként megszólal a csaló­dott. harmadszor váló „ma­gányos farkas”, aki huszon­évesen száz évre való indo­kolatlan kiábrándultságot halmozott magába. A figyelemre méltán érde­mes összeállítás formailag is egységes. Nemcsak az ötle­tes műsorzáró hangmontázs — melyben a legfontosabb gondolatok hangzanak el is­mét — de az egvmást köve­tő riportok átgondolt tömör szerkesztése is ezt igazolja. — trömböczky — Rövid pár nap leforgása alatt immáron másodízben találkoztak irodalmi színpa­dok. színjátszó csoportok Szolnokon, a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ színháztermében. • Egy héttel korábban a Művelődésügyi Minisztórium, a Népműve­lési Intézet, valamint a Ma­gyar Rádió és Televízió el­nöksége által meghirdetett ..Szóljatok játszók — regö- lők!” című országos folklór­pályázat megyei döntőjére, míg most — szombaton és vasárnap — ugyanezen ren­dezvénysorozat tájegységi bemutatójára került sor. A tájegység — Bács. Bé­kés, Csongrád és Szolnok megye — legjobb amatőr- csoportjai léptek pódiumra, s talán természetes, hogy a legtöbb érdeklődő előzete­sen arra volt kíváncsi: va­jon egy-egy megye milyen művészi színvonalat képvi­sel, van-e jelentős szakmai különbség a résztvevő szín­padok. együttesek között. A kérdésre utólag nehéz vol­na egyértelműen válaszolni, hisz egyrészt Békés megye a zsűri döntése alapján végül is távolmaradt a versenytől, másrészt három csoport tu­lajdonképpen külön versenyt vívott. Öröm számunkra, hogy e három egyike a tiszaföld vá­ri Hajnóczy Gimnázium „Bányai Kornél” diákszfn­Tavasz nyitányát játszot­ta akkor is, 125 évvél ez­előtt, 1849. március 5-én a természet. Diadalmas, de vé­re? tavasz volt. A korabeli naplórészlet így rögzítette az eseményt: .. reggel fél nyolc óra­kor borzasztóan véres csata történt Szolnok alatt, azon eredménnyel, hogy fegyver által tete­mesen több magyarok, mint császáriak estek el. De a nagy, mintegy 24 ezerből álló magyar erő előtt megfutamodott csá­száriak közül mintegy 400—500-an a Zagyva folyóba kergettetvén, — vízbe fulladtak,. Damjanich tábornok más­napi hadi jelentéséből: „Hazafias tisztelettel van szerencsém a hon-. pada volt. „Az ember és asszonya” (Kőmíves Kele­men balladája) című pro­dukciójukról már többször írtunk, most csak annyit: Szabó András puritán, lé- nyegretörő rendezése újra nagy sikert aratott. A ve- télytársak egyike — a Sze­gedi Egyetemi Színpad — ugyancsak Kőmives Kele­men bemutatóra vállalko­zott. Sarkadi Imre drámatö­redékét nagy szuggesztív erővel, de gyakran öncélú mozgássorozattal elevenítet­ték meg. A tájegységi szem­le legkellemesebb produk­ciójának a szentesi Horváth Mihály Gimnázium diák- színpadának műsora bizo­nyult. Náluk lelkesebb, jó- kedvűbb amatőrcsoportot még aligha láttunk, ráadá­sul „A makacs menyecske” színpadi megvalósítása rend­kívül ötletes, szellemes meg­oldásokkal lepte meg a né- zöket. A zsűri döntése alapján a szolnoki tájegységi bemuta­tó győztese a szentesi diák- színpad lett. Második helyen végzett „holtversenyben” a tiszaföldvári és a szegedi csoport, míg a mezőtúri mű­velődési központ együttese és Kőka Rozália különdíjat kapott. A rádió a teljes mű­soranyagot felvételre rögzí­tette, s várhatóan a közel­jövőben sugározzák maid. H. D. védelmi bizottmánynak jelenteni, hogy tegnap Szolnokot elfoglaltam; az ellenseget vad megfu- tamlásra kényszeritet- tem. A megrémült ellen­ség szaladásában sok hadiszerelvényeket, sőt a 2-ik vasasezred pénztá­rát is visszahagyta. 400- nál több fogoly, e közt törzs- és főtisztek, tizen­egy db 6 és 12 fontos ágyúk. 20 db lőszer- és társzekerek, nevezetes mennyiségű lőszerek, fegyverek birtokunkba jutottak.. A nevezetes nap, a Szol­noki csata 125. évfordulóján jelent meg a szolnoki Dam­janich János Múzeum ki­adásában Kaposvári Gyula Szolnok 1848—49-ben című tanulmánya. — ti — Diadalmas lavasz Kaposvári Gyulát Szolnok 1848-49-ben AZ ALAGSORBA 3 *^ — Idefigyeljen, Bódi honvéd. Tudja, hogy maga egyszer, és szerintem nem is sok idő múlva az akasztófán fogja végezni?! Hát ezt meg honnan szerez­te?! Bódi- jókora szeletet kanya- rintott a téliszalámiból, és hátranyújtotta az elképedt szakaszvezetőnek. L — Alázatosan jelentem, a lehető legtisztességesebb úton. . — Szóval lopta, mi, maga gazember! — Alázatosan jelentem, nem loptam. Kaptam. A szekér lassan, komóto­san gurult velük az éjszaká­ban. Szép őszi éiszaka volt. Te­le csillaggal az ég. Északke­letiül néha tompa ágyúdöri gés hallatszott, és ilyenkor rőt villanás borította be egy- egy pillanatra a horizontot. — Kapta? Ilyesmit nem le­het manapság kapni. Azt hi­szi, hogy én hülye vagyok, és majd elhiszem magának, hogy ilyen háborús időkben téli szalámit osztogatnak az olyan akasztófára való ba káknak, mint amilyen maga’ — Alázatosan jelentem, tényleg kaptam. — Aztán kitől kapta, maga csirkefogó? Tán személyesen az öreg gróf tisztelte meg vele? — Nem, alázatosan jelen­tem. Hanem Rózsi. Rózsi, a föszakácsnő. — Az, aki ott-" állt maga mellett, amikor én beléptem a konyhába? Az a termetes, pirosképü nószemély? — Az, alázatosan jelentem. És adott volna még többet :s. de csak egy hátizsákra -alót tudtam elhozni. Maid mielőtt az elkéoedt Frank megszólalhatott volna, így folytatta- — De megszol­gáltam, alázatosan jelentem, megszolgáltam. Háttal is ült neki, meg a sötétben különben sem lát­hatta volna az arcát, de Frank jól tudta, hogy Bódi most vigyorog. Ahogy ilyen­kor vigyorogni szokott. — Alázatosan jelentem, el sem tetszik tudni képzelni, mennyi minden finomság maradt ott. Ami a kamrában volt, annak a tizedrészét, se tudták elszállítani. . . Hát maradt volna ez ott az ellen­ségnek? Frank azt érezte, , arriit ilyenkor szokott, hogy 'kézd megenyhülni ez iránt a csir­kefogó iráht, aki a legképte­lenebb helyzetbén is mindig föltalálta mágát, és minden­ből hasznot tudott húzni. — És maga möst azért kí­nált meg , engem ezzel a sza­lámival, hogy bűntársává te­gyen, mi? ^ — Dehogy, alázatosan je­lentem. Csak gondoltam, hogy meg tetszett éhezni a szakaszvezető úr. A menetoszlop élén halad­tak. . . A gépesített egységek jó­val előrébb jártak már. Mö­i Oil ft _í:>en osztáH.ya1, 10 7 / harminc tanulóval alakult — a kora­beli krónikás szerint — a kar­cagi „földmíves” iskola. Fennállásának 75. évét má­jus végén ünneplő mezőgaz­dasági szakközépiskola - né­hány évvel ezelőtt még fel­sőfokú technikumként mű­ködött. Napjainkban — mint Erőss András igazgató elmondta/ — növénytermesztő és állatte­nyésztő, valamint mezőgazda- sági gépész szakmát tanulhat­nak és szerezhetnek érettségi bizonyítványt az iskola ta­nulói. A szakközépiskolai képzés mellett az intézetben öntözőtechnikűsi minősítés megszerzése is folyik. A fel­sőfokú technikusi továbbkép­zés mellett, szinte mindig van ;valamilyen egyéb szak­mai képzés. Az idén már be­fejeződött a mezőőrök, a rizs­termesztő és növényvédő be­tanított munkások tanfolya­ma, vizsgáztak a terményszá­rító üzemek vezetői is. 75 éves Gyakorlaton a II. osztályosok. A forgácsoló műhelyben Hodos Imre szakoktató irá­nyítja a munkát a „földmíves" islco!a A fizikai laborban Bácskái Miklósáé veze­tésevei ismerkednek a váltóáram tulajdon­ságával a harmadikosok Hasznos pihenő délután. Az intézet könyv­tárában csak nem 5000 kötet szakkönyv és szépirodalmi mű áll a középiskolások ren­delkezésére Ősnyomtatványok A pannonhalmi vár könyv­tárában 230 ősnyomtatványt őriznek. A legértékesebb kö­téseket az Iparművészeti Múzeum restauráló műhe­lyében felújíttatják. így pél­dául Dante Isteni színjáté­kának 1491-bpl való példá­nyát és más ősnyomtatvá­nyokat. Egy-egy kötés 4—5 ezer forintba kerül. Üjra köttetik a Schede-féle vi­lágkrónika 1589-ből való pél­dányát is, Buda várának legrégebbi képével. göttük szabályos tagolású rendben követték egymást a zászlóalj egységei. Majd két szakasz közé fog­va a grófi értékeket szállító hosszú szekérsor. Egyszer csak autó fékezett velük szemben. — Állj! Állj! Azonnal meg­állni! — kiáltották a belőle kiugráló tábori csendőrök. Egy másik nyitott terepjá­ró pedig, szintén tele tábori- csendőrökkel eliramodott a hátrébb elhelyezkedő egysé­gek és a szekérsor irányába. — Mi történt? — kászáló­dott le a, szekérről Frank, — Maguk kicsodák? — or­dított rájuk a táboricsendőr őrmestér. A durva hang hallatára Frankot elöntötte a düh, de még idejében úrrá tudott len­ni megbokrosodott érzelmein, sikerült megfékezni indula­tait Jól tudta ugyanis, hogy a hadseregben, különösen frontközeiben sose szokott jó vége lenni egy tábori csendőr­rel folytatott vitának. Ezért aztán.az egvedül,ké­zen fékvő megoldást válasz­totta. — Őrmester úrnak aláza­tosan jelentem, Frank Róbert karpaszományos szakaszveze­tő. . Személyi szolgálatra be­osztva Wenkheim alezredes űr," zászlóálj parancsnok mel­lé. K&ríár«ak 2 Nem mindennapi össze­jövetelt, a szülői munkakö­zösségi vezetők megyei an­kétjét rendezték a napok­ban Szolnokon. Szülők talál­koztak a pedagógia hivatá­sos művelőivel, s elmond­hatták az iskolával kapcso­latos tapasztalataikat, gond­jaikat. Ankét volt. nem ér­tekezlet, ahol meghallgatják az előadót, és hazamennek. Előadás it; is volt s ami leg-/ inkább feltűnt, áz hogy szakszerű elmélet: pedagó­giai előadás volt. melvben az iskolai nevelés pszicho­lógiai alapjaival, az iskolai Bódi egyből vette a lapot. Mozdulatait most is tökélete­sen lesarkosítva ugrott le a bakról, vigyázzba vágta ma­gát — őrmester úrnak aláza­tosan jelentem, Bódi János honvéd, Wenkheim alezredes úr legénye. Útban az alezre­des úr személyes holmijával a menetelés végcélja felé. A katonás magatartás szemmelláthatólag enyhített valamit a táboricsendőr el­szánt szigorán. — Bódi honvéd, emelje meg a ponyva jobb sarkát. Bódi teljesítette a paran­csot. Az őrmester zseblámpájá­val alávilágított a nehéz ponyvának. — Ez mi? — kérdezte. — Alázatosan jelentem, egy próbababa. Az alezredes úr ezen szokta tartani a dísz­zubbonyát. — Hm — csóválta fejét a táboricsendőr. — Különös íz­lése van a maguk alezredes urának. S miért női próba­baba ez? — Alázatosan jelentem, nem tudom. — Maguk indulhatnak to­vább. A többi marad — adta ki a parancsot az őrmester, de még akkor is csóválta a fejét, amikor már hátat for­dított nekik. (Folytatjuk) „ nevelésben élet demokratizmusával, a szülei—pedagógus—gyermek kapcsolatával, a szocialista iskola új típusú követelmé­nyeivel foglalkozott. Beval­lom, kételkedtem benne, hogy jó a témaválasztás, hogy a neveléstudományi tanszékek katedrájához illő referátum megértésre talál a hallgatóság soraiban, hiszen ott a legkülönbözőbb foglal­kozású, műveltségű embe­rek ültek. Egv volt bennük közös: mindnyájan szülők voltak. A szülők kritikusan él­len miondasokrol beszéltek melyek a gyereknek neve­lésében megmutatkoznak, mint például az iskolában egyre inkább partnernek, önmaga nevelési tényezőjé­nek tekintik, ugyanakkor odahaza sokszor még „hall­gass” a neve. Többen az új iskolai rendtartásról mond­ták el véleményüket, öröm­mel üdvözölték, s példákltál biaonyították, hogy megal­kotásának a szülők i? aktív részesei. Volt felszólaló.5 áfci a munkaközösségekké! szemben egvés szülők részé­ről megnyilvánuló közöm­bösség ellen emelt szót, má­sok a megszüntetésének jó tapasztalatait mondták eL Az is kitűnt a találkozón, hogy a szülő—pedagógus— gvermek kapcsolatban mind­inkább Igénylik a közös ösz- szefosást a gyermeknevelés érdekében, hogy egyre ke­vésbé létjocosult a felelős­ség pedagógusokra áthárítá­sának szemlélete,^ s az isko lai demokratizmus tanár- diák partner viszonyát a tanár—szülő partner Vi­szonyként akarják kiterjesz­tem. Megfogalmazták, csak éoo ki nem mondták a gon­dolatot: a nevelésben egyen­rangú tényezők a pedagógu­sokkal, s talán így nem je tűnik nyelvbotlásnak az elő­adó megszólítása: „Kedüés Kartársak!”, hiszen yalőbán azok. L 1 LÉPCSŐ PAPP ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom