Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-27 / 72. szám

1974. március 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A debreceni MÁV Filharmonikusok hangversenye Az Országos Filharmónia rendezésében hétfőn este a debreceni MÁV Filharmoni­kus Zenekar, a debreceni Ko- dály-kórus, az Állami Opera­ház énekművészei — Andor Éva szoprán, Szirmai Márta alt, Simándi József tenor, Tréfás György basszus, va­lamint Körmendi Klára zon­goraművész, a Filharmónia szólistája hangversenyét hal­lottuk a szolnoki Szigligeti Színházban^ megtartott bérle­ti esten. A koncert első számaként Mozart „Cosi fan tutte” (Így csinálják mindnyájan) című operájának nyitányát játszot­ta a zenekar. A nyitány mint általában minden operanyi­tány, a zenedráma tartalmát, egyes felvonásainak, jelene­teinek zenei vázát foglalja össze igen koncentrált for­mában. Ebben a darabban tombol a szerelmi komédia. Az álruhás vőlegények egy­más menyasszonyát csábít­gatják. Az ebből adódó reális helyzetnek elképesztő civódá- soknak szellemesen ironikus megfogalmazása ez az opera, annak zseniális zenei tükör­képe ez a nyitány. Sajnos ezen az estén elég gyengén, a debreceniektől elvárható színvonal alatt hallottuk ját­szani a zenekart. Nem tud­tak feloldódni a muzsikában. Számos ritmikai-technikai pontatlanság, sőt hamis hang csúszott olykor a játékba a szép, nemes vonós és fúvós hangzásról már nem is be­szélve, mely ezen a koncer­ten nem volt érezhető. Talán a fáradtság, elfogódottság is indokolhatja, hogy a zene­kar ezzel adós maradt, min­denesetre úgy tűnt, mintha a darabok pontos, egyszerű le­játszása is sokszor problémát jelentene. S ez a zenekari teljesítmény rovására, saj­nálatosan mindvégig érezhe­tő volt. .* . A Mozart-nyitány mán örömmel hallgattuk a szim­patikus Körmendi Klára elő­adásában J. Chr. Bach J. S. Bach fiának — D-dúr zon­goraversenyét, melynek szó­lóját játszotta igényesen, szé­pen megformálva az egyes tételeket. Technikai bizton­sággal, meggyőzően érzékel­tette a barokkmuzsika han­gulatát, formai felépítését — Mozart is igen kedvelte J. Chr. Bach zenéjét^4iagy ha­tással volt rá, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az elhangzott zongora- versenyt is az ő átdolgozásá­ban ismerjük. A koncert második feleben a bécsi klasszicizmus egyik nagy mesterének Haydn Theresien Messe (Teréz mise) című zeneművének megszó­laltatásában — az Állami Operaház énekművészei mel­lett a debreceni Kodály-kó- rus működött közre. A kórus újra bebizonyította ütőképes­ségét, a nagy művek tolmá­csolásának magában a kó­rusban rejlő lehetőségét, rá­termettségét. A karigazgató Gulyás György kitűnő adott­sággal, igen nagy repertoár­ral rendelkező vegyeskart te­remtett, amely ma már hiva­tásos együttes. A kórus, "úgy érzem, maradéktalanul telje­sítette feladatát, széles dina­mikai skálán mutatta be hangzási igényességét, érzé­kenységét. Igen jól szóltak az erőtel­jes részek, különösen a nagy­szerű hanganyagú szoprán szólama szárnyalt. Kár, hogy a tenor hangszínén magas fek­vésekben érezhető volt a fá­radtság, bár ettől függetlenül igazán lelkesen, jól énekel­tek. Természetesen Haydn miséjének zenei megoldásá­ban hasonlóan nagy szerep jut a kórussal felelgető szóló­énekre, énekbeszédre is. Az Állami Operaház mű­vészei igen tisztán, muziká­lisan, meggyőző hitelességgel oldották meg szólójukat. Meg tudták találni a Jielyes dinamikai egyensúlyt a kó­russal, előadásukban érvény- rejutottak a zenei gondolatok. S végül, de talán elsősor­ban a karmester Németh Gyuláról kell szólnom, aki bámulatos zenei biztonsággal, bravúrosan, a zene szolgála­tába állított biztos technikai fölénnyel vezényelt, e vé­gül is nem mindennapi él­ményt nyújtó hangversenyen. A következő hónapokban jónéhány érdekes sorozat, folytatásos film, dráma és komédia kerül a televízió képernyőjére. Mint az illeté­kesek elmondták, 1974-ben láthatják a nézők a Nobel- díjas lengyel író Reymont Parasztok című regényének adaptációját. A 13 részes, magyarul beszélő, színes filmsorozatot Jan Rybkowszki kétszeres állami díjas ren­dezte. Ugyancsak a lengyel stúdiókban készült a hatré­szes Balzac nagy szerelmei című sorozat. Valószínűleg nyáron vetítik majd azt a szovjet filmtörténeti soroza­tot, amelyben az elmúlt év­tizedek kimagasló-* értékű szovjet produkciói peregnek Második alkalommal A szolnoki művésztelep kiállítása Tallinnban Hétfőn nyitották meg Még látható a közelmúlt­ban Szolnokon megnyitott és azóta meghosszabbított észt grafikai kiállítás a Damja­nich Múzeum bemutatóter­mében. A kiállítás a Szol­nok—Tallinn, azaz a Szolnok megye—Észtország testvér­kapcsolatok ékes bizonyítéka. Ezt erősíti meg a hétfőn — a szolnoki viszonzásképpen — Tallinban megnyitott „Szolnoki Művésztelep” cí­mű képzőművészeti kiállítás is. A város művészei ezúttal második alkalommal léptek az észt közönség elé — 1967- ben már rendeztek egy ki­sebb reprezentatív tárlatot. A mostani bemutatón a szolnoki Művésztelep egykori és mai alkotóinak művei egy­aránt szerepelnek. A tallinni közönség közel kilencven festményt, harminc—har­minc rajzot és szobrot láthat az Észt Képzőművészek Szö­vetsége által rendezett tárla­ton. Bemutatják többek közt Fényes Adolf, Aba-Novák Vilmos, Koszta József, Zádor István ismertebb alkotásai mellett a Művésztelep jelen­legi művészeinek munkáit, így Chiovini Ferenc, Bara- nyó Sándor, Berényi Ferenc, Bokros László, Fazekas Mag­dolna, Meggyes László, Pa- licz József olajképeit, Gácsi Mihály grafikáit, Nagy Ist­ván, Simon Ferenc és Szabó László szobrait, s a közel­múltban tragikus hirtelen­séggel elhunyt Mészáros La­jos két olajfestményét. A Damjanich Múzeum a kiállításhoz orosznyelvű ka­talógust,' a szolnoki észt gra­fika katalógusa mintájára, életrajzi „kislexikont” szer­kesztett. a nézők előtt. Ebben többek között láthatjuk majd a Jég­mezők lovagját, a Dzsingisz kán utódját, A földet, A cirkuszt, A Szentpétervár végnapjait. A második világháború leg­fontosabb eseményéről 11 ré­szes francia filmsorozat szá­mol be a nézőknek „A nagy­csaták” címmel. George Eliot magyarul is megjelent regényének angol filmváltozata, a Middle march, aipely a viktoriánus idők angol kisvárosának er­kölcsi kérdéseit tárgyalja hét fejezetben. Az idei év egyik tévé film­szenzációja lesz bizonyára a harmadik negyedévben be­mutatásra kerülő Greta Gar- bo-sorozat. Egyed Ferene Jégmezők lovagja, Dzsingisz kán utóda Szovjet filmtörténeti sorosat a televízióban AZ ALAGSORBA Miközben végigfutott • pillantása a villákon, Franknak még fogalma sem volt arról, amit aztán a ké­sőbbiek során sem tudott meg, hogy kettejükön kívül valaki ismerte még az ő nagy és féltve őrzött titkukat. Ha nem is az,, egészet. De annak legalábbis egy részét. Nagyon hétköznapi körül­mények között történt a do­log. Még ezerkilencszázhat- vankilencben, amikor Frank könnyű pénzhez jutott, tehát megengedhették maguknak azt, hogy a jó vásár örömére kissé felöntsenek a garatra. A madridi vendéglő, ahol darvadoztak, nem tartozott ugyan a legelőkelőbbek kö­zé, viszont igen jól főztek itt, és a kiszolgálás ellen sem le­hetett panasz. Valójában véve egyikük sem tudta igazán végérvé­nyesen soha megszokni a környezetet, amelyben éltek. őket idegeneknek tartották, s ők maguk idegenekként él­tek itt. Ha csak tehették, mindig magyarul beszélgettek. Csak akkor támadt köröttük — és a szívükben — egy kis jól eső otthoniasság. Ezen az estén is így kezdő­dött. Magyar szóra váltottak. Megbeszélték a hét esemé­nyeit. Frank lefordította Bó- dinak az aznapi madridi sportújság főcímeit. Aztán, amikor jóllaktak, és borozgatni kezdtek, szokás szerint visszaré védték a múltba. Nem éltek valami fényes körülmények között. Úgy­hogy az efféle szórakozások­ra is csak ritkán futotta. Ezért joggal érezhették úgy, hogy ilyenkor egy kicsit job­ban elengedhetik magukat. Felhajtottak két-három pohárral a tüzes spanyol vö­rösborból, s rögvest megoldó­dott a nyelvük. Persze mindig a hazai dol­gok kerültek szóba. Hogy is volt, mint is volt? Kinek mit főzött gyerekkorában az édesanyja? Mennyiért is ad­ták ezerkilencszázharmincöt- ben a nemzetiszín csíkos fü­tyülőscukrot... Egyszóval: sok-sok jelentéktelen apró­ság. Amelyek azonban itt, a hontalanságban, hatalmassá növekedtek. Főképp termé­szetesen érzelmi tekintetben. Utoljára maradt a kincs. Ezt tartogatták a legvégé­re. Amikor már eléggé fel- öntöttek a garatra, elkezdték felidézni, de a lehető legna­gyobb és igen tüzetes aprólé­kossággal a részleteket. A megszerzés körülményeit csakúgy, mint az elrejtését. Majd a láda tartalma került sorra. Egyikük erre, másikuk amarra az ékszerre, gyűrűre, láncra emlékezett... Egymás szavába vágtak, A KISZ KB tagjai Felelős megbízatásban A KÖZELMÚLTBAN KÉT SZOLNOK MEGYEI FIATALT NAGY MEGTISZTELTETÉS ÉRT. HÁLÖ MIHÁLYT, A JÁSZJÁKÖHALMI BÉKE TERMELŐ­SZÖVETKEZET GÉPLAKATOSAT ÉS ZILAHI ESZ­TERT, A MARTFŰI TISZA CIPŐGYÁR TÜZŐNŐJÉT, A KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGA TAGJAI KÖZÉ VÁLASZTOTTA. Az életútjuk hasonló is, különböző is. — Tűzőnő vagyok a 251-es műhelyben. Az általános is­kola elvégzése után otthon, Túrkevén, a Vörös Csillag Tsz-ben voltam kisegítő, de aztán csakhamar idehozott a nővérem Martfűre, a Cipő­gyárba segédmunkásnak. Ta­valy végeztem el a gyári szakmunkásképzőt, most marxista középiskolába já­rok. — Rábeszélték a ta­nulásra? — Magam döntöttem.. A szakma az szakma. Másként ítélik meg az embert ha szakmunkás, ha valóban tu­dója annak, amit csinál. A politikát is tanulni kell. Le­het, hogy kinevet, de az em­ber olvas újságot, folyóiratot, hallgatja a rádiót, nézi a té­vét, és közben olyan kifeje­zésekről, fogalmakról hall, amelyeknek a jelentését nem érti. Most, hogy tanulok a marxista középiskolában, egyre inkább az a vélemé­nyem, hogy minden ember­nek el kellene végezni ezt az iskolát. Sok mindent más­ként lát így az ember. Az­tán a szemináriumokon jó­kat vitatkozunk, a kérdé­sünkre mindig kapunk vá­laszt. Egyszóval én örülök Zilahi Eszter annak, hogy a tanulás mel­lett döntöttem. Csakhamar kiderül beszél­getés közben, hogy a nagy gyár három Zilahi lánynak ad munkát: a legidősebb már tíz esztendeje ott dolgozik, Eszter hat éve, húga viszont nem régen. Az özvegy édes­anya néni panaszkodhat: rendesek a gyerekei, segítik pénzzel, hogy ne kelljen a csekélyke özvegyi nyugdíjból éldegélnie. Az öt testvér arra is vállalkozott, hogy taníttat­ja a hatodikat, a legkiseb­bet. Eszter szerint a kicsi na­gyon tehetséges, jeles rendű tanuló, hadd tanuljon, ha kedve van hozzá. Kérdfem tőle: mennyit keres havonta? — Kétezerötszáz forint kö­rül. Adok haza anyámnak, kifizetem a szállást. Itt lakom a gyári internátusbán, de már nem sokáig — mondja. Kicsit zavartan hallgat, az­tán hozzáteszi: — Májusban férjhez megyek. A vőlegénye is a gyárban dolgozik. És sorolja a terve­ket: egyelőre albérletbe köl­töznek, de remélik, hogy ne­kik is jut abból a 94 vállala­ti lakásból, amit az idén építtet meg a gyár. Van spó­rolt pénzük is a „beugróra”, még bútorra is telik belőle, és hát már megbeszélték, hogy három gyereket sze­retnének, arra pedig tetemes szociális kedvezmény jár. Háló Mihály tetétleni fiú. A szíve hozta Jákóhalmára: 18 éves volt, a bátyja lako­dalmán megismerkedett a kislánnyal, el is vette felesé­gül. Egy évvel idősebb, mint Zilahi Eszter, de ő már csa­ládos ember. A felesége ad­minisztrátor Jászjákóhal- mán, a községi pártbizottsá­gon. A kislányuk öteszten­dős. — A nyolc általános után én Pestre mentem, a 21. sz. Állami Építőipari Gépgyárba szakmát tanulni. Megnősül­tem, Veresegyházára kerül­tem dolgozni. Már számítot­tunk rá, hogy visznek kato­nának, hát akkor haza köl­töztünk Jákóhalmára, hogy a feleségem közelebb legyen a szüleihez. A katonaság után/ érthető, hogy idejöttem én is. Azt kérdi, hol lakunk? Al­bérletben, egy szoba-kony­hánk van, 400 forintot fize­tünk érte havonta. — A kereset? — Az én fizetésem 2 ezer 400 forint, a feleségem 1000 forintot kap havonta. Gon­dolhatja, mennyire be kell osztani ezt a pénzt. Zilahi Eszter és Háló Mi­hály „régi mozgalmi ember­nek” számítanak: mindket­ten lelkes úttörők voltak. Háló Mihály Eszter egészen az őrsvezető­ségig vitte, még jutalomüdü­lésben is részesült jó munká­jáért. Mihály őrsvezető-he­lyettesként fejezte be úttörő­pályafutását. Mindketten az első munkahelyen lettek tag­jai a párt ifjúsági szervezeté­nek. Mihály először a hon­védségnél jeleskedett a KISZ-munkában, ott lett há­rom^ évvel ezelőtt szervező titkár, és leszerelése után a községi alapszervezetben is e funkcióra választották meg a fiatalok. Sőt, hogy megalakult a termelőszövet­kezetben a KlSZ-alapszerve- zet, ott ismét csak szervező tit­kár lett. Eszter a Lenin ne­vét viselő KlSZ-alapszerve- zet titkára, és két évvel ez­előtt a fiatalok ajánlására lett tagja a pártnak. Büszke arra, hogy alapszervezete a gyár 33 hasonló kollektívája közül 1971 óta rendszeresen elnyeri félévenként az Élen­járó, évenként pedig a Ki­váló Ifjú Kommunista ván­dorzászlót. Feladat? Nagyon sok van. Mihály: — A tsz-ben körülbelül hetven fiatal dol­dolgozik, de csak tizenegyen vagyunk KISZ-tagok. Tehát meg kell nyernem az arra ér­demeseket, hogy jöjjenek kö­zénk. Oktatás, szervezés, ki­rándulás, munkaverseny, van mit csinálni. Szerencsé­re nálunk megbecsülik a fia­talokat. Eszter: — Tagja vagyok az üzemi KISZ végrehajtó bi­zottságnak is. Készülünk már nagyban május 11-ére, az ifjúsági parlamentre. Az­tán itt vannak a forradalmi ifjúsági napok rendezvényei is. Itt a gyárban körülbelül kétezer fiatal dolgozik, hét­száznyolcvan a KISZ-tagok száma. Van bőven tenniva­lónk. — Hogyan lesz vala­kiből a KISZ Központi Bizottság tagja? — kérdezem mindkettő­jüktől. Eszter: — KlSZ-bizottsá- gunk titkára, Pádár Marika szólt, hogy javasolt a megye jó munkám alapján a KB tagjai sorába. Nagyon jól esett, de meg is ijedtem. Ez már komoly feladat, talán el sem tudom látni. Amikor fölmentünk Miskával a KB- ülésre, nagyon idegesek vol­tunk, de láttuk a többi „új gyerek” is, akiket más me­gyékből jelöltek, ugyanúgy érez. Gondolom, először még nagyon értékes munkát nem tudunk végezni, bele kell ab­ba is jönni. Látja, mégis csak jó, hogy tanulok, ez biztonsá­got ad a továbbiakhoz. Mihály: — Hogy lesz vala­ki KB-tag? Ezt én magam sem tudom. Gondolom, hogy az elvégzett munka után. Fé­lénkek voltunk, izgultunk, amikor a választásunkra sor került. Aztán nagyon jól esett, hogy odajöttek hozzánk gratulálni. Ügy gondolom, a KB-tagság megfontolt, körül­tekintő munkát követel tő­lünk. Meg kell tanulnunk, hogy azután még felelősség­teljesebben döntsünk kérdé­sekben. Nem lesz könnyű eleget tenni a megbízatásnak, de mindenképpen nagyon megtisztelő feladat. Varga Viktória úgy hadarták el kivörösödött arccal, ki mire emlékezik a sok-sok drágaság közül. Majd az utca, a házak és az alagsor került terítékre. Kis szigetnek érezték ma­gukat ebben a zajos spanyol vendéglőben. S eszükbe sem jutott, hogy a szomszéd asz­talnál valaki erősen fülel a szavukra. Semmit nem akar­va elszalasztani az elhang­zottakból. Svájci állampolgár volt az illető. Bizonyos Hódi László, aki még 1956-ban disszidált az országból. S ezen az estén úgy érezte, végre megfogta az isten lábát. Ha mindaz igaz, ami a szomszéd asztalnál elhang­zott, akkor őbelőle nagyon rövid időn belül milliomos lesz. A legközelebbi repülővel visszautazott Svájcba és az ottani magyar követségen már a megérkezését _ követő másnapon beadta a vízumké­relmét. Csupán egy dolgot nejn si­került megtudnia, s atekin- tetben volt bizonytalanság­ban. amikor megérkezett a nagv vidéki városba, és át­ballagott ő is a hídon. Megtalálta ugyan a hat villa utcáját, s a hat villát is hiánytalanul. Csupán azt nem tudta, a hat közül me­lyik alagsorában ásták el a ládát. Persze a hat nem olyan ha­talmas szám, hogy túlságo­san vissza kellene tőle ret­tenni. Előfordulhat, hogy már az első alkalommal célhoz ér. De amikor eredménytelenül kutatott már a harmadikban is, akkor még mindig vigasz­talta az a tudat, hogy már csak három villát kell átku­tatnia, hogy mindenképpen nyomára bukkanjon a kincs­nek. Gedeonék lakhelyét tán öt­ven méter választotta el a kettes számú villától. Ha Gedeonéknál befejezte volna az eredménytelen ku­tatást. nyilván a kettes szá­mú villa következett Volna. Ez az idősöcske emberre valóban — jelképesen szólva — centiméterekre volt a cél­tól, amikor az a malőr bekö­vetkezett. Dehogy is gondolta ő, hogy az első lépcsőfokon egy po­cokfogó lapul. Csak amikor előrelépett, hirtelen csatta- nást hallott, iszonyatos fáj­dalmat érzett a jobblábában, aztán elörezuhant és elsöté­tedett előtte minden. (Folytatjuk.) PAPP ZOLTÁN LÉPCSŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom