Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-03 / 28. szám

WH február 3, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Carlo Goldoni: I Két úr szollá ja Truffaldino Szó mb allly Gyű a Truffaldino cs a muzsikus legények Á Két úr szolgájától esté­ről. estére vasfcapssal bú­csúzik a közönség, a Szigli­geti Színház Goldoni-bemu­tatója kétségtelenül: közön­ségsiker. Nehéz volna szét­választani. hogy ebből az el­ismerésből mennyi jár a szerzőnek, és inennyi illeti meg az igen nagy kedvvel kOmédiázó szülészeket, de az a gyanúm, itt nem elsősor­ban Signor Goldoni győze­delmeskedik. hanem a szol­gálatába tehetséggel szegődő társulat. Ügy tűnik — jó ér­telemben — a comxnedia deli ’arte szellemét ébresztették fel Csi pkerózsi ka-úbnabul, oly alkotó módon vesznek részi a vígjáték életre kel­tésében. sok-sok egyéni és koUektív ötlettel gazdagítva a vígjáték szövegkönyvét. Carlo Goldouit a legter­mékenyebb színpadi szerzőik között tartják számon, ta­lán maga sem tudta igazán, hogy életében mit és meny­nyit alkotott. Volt esztendő, amikor havonta megírt egv- egy darabot. Éltető levegője a színház világa, ujjahegyé- ben hordja a színpad is­meretét, mesterségét. De korántsem, minden alkotása remekmű. Érettebb művei alapján — például A foga- dósné — méltán nevezték őt egyesek az „olasz Moheré­nek’,’ a Két úr szolgája azonban mind gondolati gaz­dagságban. mind pedig a valóság festésében koránt­sem mondható moliere-i ko­médiának, Maga Goldoni felismerte és emlékirataiban le is írta, hogy ez a színpa­di műve. mely egyébként számára sikert hozott, pusz­tán csak komikus fordula­tokra épülő játék, s emelke­dett érzéseket nem ébreszt. Tehát egy zseniális színpadi «zorző kitűnő mestermun­kája. Magyarázatul szolgálhat, ítogy ezzel, a színpadi művé­vel éppen a félúton tartott, hogy elszakadva a rögtön­zésekre épülő nemzeti játék­stílustól. a commedia deli ’arte-tói, megteremtse az úgynevezett olasz irodalmi vígjátékot. Addig már eljut, hogy kikerüli a hagyományos műfaj szélsőségeit, végletes túlzásait, nincs bukfenc és rugdalódzás, vaskos tréfák sincsenek, elmaradnak a zaftos cdamgndogatások, szinte lefogja a színészek száját, nehogy valami vásá­ri otrombaság szaladjon ki rajta, de erős még darabjá­ban a konvenciók kísértése. Nem írta ki a mókát. Lásd a terítési játékot a darab tető­pontján, vagy Truffaldino maaániszámát ^ kény érbél lel, amikor külön kis komédiát játszik el, hogy korgó gyom­ra elöl megmentse e falato­kat a „nemesebb célra”, le- véteagasztásra. De mérték­kel, csínján bánik a móká­val is. Hagyomány tisztelet és űjf- tókedv keveredik munkájá­ban. Előadásmódja termé­szetes. könnyed, a helyzetek teremtésében fölényesen biz­tonságos. Ugyanakkor csu­pán az első lépéseket teszi meg. hogy az őt körülvevő világot a XVIII. századi ko­rabeli polgárság, a haladó polgárság szemszögéből lát­tassa. hogy az életet vará­zsolja a színpadra. Messze áll még tőle, hogy igazi jel- lomszerepeket teremtsen. A Két úr szolgájában, ha az egyes szereplőknek van is már nemi társadalmi kara 1. - terük. például Pantaleone nem a hagyományos rögtön ■ zesbeli kéjenc, a kicsufo.lt öreg, céltáblája a gúnyoló­dásnak. hanem kereskedő, velencei tisztes polgár, és Brighella is fogadós már, nem pedig ügyeskedő szol­ga, mint a comedia del’ arte- ben, azért ezekben a figu-, rákban még eléggé halvá­nyan pislog az élet: sápatag jellemek. A legtöbb élet Truffaldi- nóba „szorul”, a legrealisz- tikusabban felfogott alak. Goldoni két úgynevezett ha­gyományos szolgát gyúrt egybe, s így született meg kétlelkű szolgája, akiben együtt van meg a falusi szol­ga naivitása és fajamkósága, valamint a városi fickó ra­vaszsága, s aki. a színpadon akár Beaumarchais Figaró­jának olőképe is lehetne. Ahogyan a -Váratlanul előál­ló nehéz helyzetekből ki­vágja magát ügyesen, igaz. olykor némj szerencsével is, ahogyan túljár gazdáinak eszén, annyi ravaszságból és eszességből akár egy Figaró is kitelhetnék. De ne men­jünk messzire. Több pondo- lattal ne ruházzuk fel Gol­doni víyjátékát, mint a meny­nyit beleplántált „boldogsá­gában" szerzője: afeletti örömében, hogy „színpadáról kisöpörte az álruhás, véres szerelmi bosszút, a sötét cselszövevényt, a-villogó hő­söket ... a durva bahóc- röhejt, s az értelmetlen buk­fencet Ugyan mit is aknázhat­nánk ld belőle gondolatit, ere­detit, nekünk valót, mikor a vígjátéknak csak felszíne van, mélyebb rétegei nincsenek. Talán azt, hogy két urat szolgálni már Goldoni korá­ban sem volt gyerekjáték? (Truffaldinonak is csak azért sikerülhetett, mert gaz­dái szerencsére ugyanabban a .vendégfogadóban szállnak meg, s szobájuk ajtaja szin­te egybe nyílik.) Vagy a szerelmi leckét vegyük be­lőle komolyan, a .„szerelem mindent legyőz” alaposan megkopt átott, közhelyszerű tanulságát? Horváth Jenő, a nyilván­valóan felhőtlen komédiá­ban nem is keresett mélyebb tartalmakat. Erőszakosan sem alcarta felruházni mai gondolatokkal, nem .erőltette azt sem, hogy az egves je­lenetekben Velence korabeli valóságának életképeit lát- tasa meg. Szerzői utasítás­nak a vígjátékot bonyolító szolga szavait fogadja el: bolondos egy móka. De a szerelmese után járó álru­hás Beatrice is. vajon nem azt súgja- e oda a közönségnek, hogy már csak azért is vé­gigcsinálja a dolgot, hogy kiélvezhesse a tréfát. És Pantalone urálit, ő is azért aggódik csupán, nehogy va­lami disznösag süljön ki a kalamajkából, Móka. tréfa, kalamajka! — játék kívántatik. Az elő­adás rendezője mintha egy óriási zenélő doboz fedelét nyitná fel. amelyből sorra előlépnek a zene hanginai Pantalone, Dottore Lombar­di, a fiatal szerelmesek, Clarice és Silvio, Beatrice, a szolga és a többiek. Mint­ha láthatatlan szálakkal len­nének odakötve hozzá, hogy bábjátékos módjára moz­gassa őket. A mai néző szel­lemi fölényével közelít hoz­zájuk. egyetlen mozdulatá­ra. ha kell pózba rándulnak, hogy még jellemzőbbé és ki­fejezőbbé váliék a helyzet, a humor forrása. Sajátos moz- aásvilágot teremt. amitől helyenként szinte tündérivé válik a játék. Fergeteges tempót diktál, amelyuék a tágas, levegős színpad tér is kedvez. Ezúttal Székely László díszlete azonban Inkább praktikus, semntint újszerű és hangula­tos. Stilizáltsása ellenére is képeslap-ízű. obiigát kékjé­vel és hidacskájával. És ha ehhez hozzávesszük a jelmezek feltűnően élénk színeit, tarkaságát, az egyéb­ként stílusos környezet túl­ságosan is kiagyusztáltnak hat. (A létra nem is illett ide, ebbe a rokokó színpa­di világba. De nem is volt Igazán szerepe.) A színészek teljesítményé­nek sorában újra csak ismét Szombatiig Gyuláét kell az első helyen említeni. Micso­da teherbírású művész! Ha egy színháznak olyan kivé­teles mozgáskultúrájú színé­sze van. mint ő, aki melles­leg a humorral sem áll ha­dilábon — az már elegendő ok, sőt mainiarázat lehet, hogy miért is érdemes elját­szani a Két úr szolgáját. Játéka hallatlanul termé­szetes. mintha rögtönözne, pedig milyen pontos és elő­re ld dolgozott minden cse­lekedete a színpadon. Szere­pére nem játszik rá, pedig volna alkalma az önragyog- tató túlzásokra, ötletei mai töllésűek, de nem rínak ki a játék tónusából. Az ebédje­lenetben, a tálalási kaval- icáriban egyszerűen: káprá­zatos. A többieknek már ke­vesebb lehetőség jut a szí­nen, de Csomos Mari álru­hás szerepében milyen sok egyéni bájjal és leleanénnyel állítja elénk a kívül férfi, belül nő Beatricét. Simon Péter is halványabb szerep­ből „rajzol” jól megragadha­tó figurát, határozott kon­túrokkal. És jelesre vizsgá­zik stílusérzékből is. Fel kel­lett figyelnünk rá Halász László a tudálékos Lombardi doktort formázza meg, kitű­nően. bizonyítva, hogy a színész bizonyos adottságai ellenére is győzedelmesked­het a feladaton. Leendő ná­szának meglecskéztetéset tü - rádaja a második felvonás elején: remek gúnyrajz és komédia is egyben. Jó. volt Antal Anetta, egyre inkább magara talál a színpadon, és Szilvássy Annamária is, aki Clarice alakjában a ro­mantikusan rajongó szerel­mes lány karikatúráját is nyújtotta. Sikerrel birkózott meg szerepevei Györgyfalry Peter, Máriáss József: ara­nyos Pantalone. Kürtös Ist­ván CBrighella) megértő fo­gadós, Lengyel István és uL Tatár Endre nevét kell még megemlíteni, akik: jól il­leszkedtek az elvezettel mó­kázó együttesbe. A muzsika — a három gi­táros legény — kellemesen emeli a hangulatot, s a ren­dezés érdeme, hogy nem cél­talanul ténferegnek a szín­padon, hanem ügyesen kap­csolódnak a játékba, amelv felhangjaiban — ezt se hal­hassuk el Goldoninak a gazdag polgárok és arisztok­raták elleni, ébredő ellen­szenvét is éreztetni tu dia. Valkú Mihály Peremén a városnak összefüggő iszaptenger a korszerű, fejlett iparáról hí­res szolnoki gvárnegyed ka­pujában. A TÜZÉP-telep „jó­voltából” ez a látvány fogad­ja az embert, amikor átlepi az ószolnoki teherpályaudvar sínjeit. Hányszor, de hány­szor elhaladtam előtte, de azt hiszem, szemem eddig ösz­tönösen védekezett a látvány ellen. Ezúttal alaposan szem­ügyre vettem. Középkori ál­lapotok az egykori Bakai-fé­le fatelepen. Takarítottak-e valaha előtte és körülötte, mikor meszelték le kőkeríté­sét, arra már senki sem em- lekezfett Azt mondjak, két- három év múlva új helyre költözik. Addig pedig... Hogy a jubileumi évfordulóra ten­ni kellene valamit? Hát ezen még nem gondolkodtak. — Ne higgye, hogy csak ennek az üzemnek a környé­ke ilyen. 'Nézzen csak szét a Fűrész- és Hordóipari Válla­lat, a Papírgyár, a Vágóhíd, az ÉRDÉRT portáján, — mondta szomorkásán Ratkai Albert, az V. pártkörzet tit­kára. — Tudja, sokszor el­gondolkodtam már, hogy a gyáraié, amelyek oly so­kat adtak már en­nek a munkáskörzetnek, munkásszállót építettek és óvodát, saját környezetükkel miért nem törődnek egy ki­csit többet? Az iparterület arculatát a szervezett egysé­gek, a nagyobb erő- és pénz­forrással rendelkező vállala­tok formálhatnák igazán. Még azt is meg merem koc­káztatni, hogy kötelességük is lenne. Az ellenpélda a bizonyíték rá, hogy másként is lehet: a Vegyiművek szemet gyönyör­ködtető, kellemes környeze­te. Külön világ a gyár és a lakótelepe. Nemcsak azért, mert tiszta és rendezett, mert egyforma emeletes házakban élnek a lakótelepiek. Külö­nös varázsa van. Ottjártam- hor a betonjárdák között, az utak. szélén már frissen ásott virágagyakat láttam, új tele­pítésű fiatal; sudár fákat, gondozott kis játszótereket, és úgy éreztem, itt korábban tavaszodik. Látva az elhanyagolt vidé­ket, megdöbbentő volt az el­leniét. Járhatatlan utak — Annak a gyárnak van pénze, hogy saját kis birodal­mát széppé varázsolhatja. De mi csak morzsákra számítha­tunk, a tanács fejlesztésre szánt millióiból — mondta rezignáltan a Csaba utcában lakó tanácstag, mikor a Ve­gyiművekről áradoztam. — Az itt élő hatezer munkás is örül, ha szépül a városköz­pont. Tudjak, ha egy város 900. évfordulójára készülődik, mindenki a nagy dolgokra fi­gyel. Szolnok nagy gond­jai mellett az itt élő hatezer ember kérése csak kis ügy lehet még akkor is, ha a Vili. IX. kerület útjainak négy­ötöde ősztől tavaszig járha­tatlan sártenger. Látja? ■*— mutatott lemondó karlegyin­téssel az árok szélére. — Itt járnak az emberek, kerülge­tik naponta a tócsákat. Kér­ték: építsenek ide járdát a korház sarkától a cukorgyá­rig, Ígéretet is kaptak. Az­után módosultak a tervek. A Vöröshadsereg út négysávos lesz, ha elkészül, a járdára is sor kerül. Ésszerű terv, nem vitás. Csak nehéz kivárni. Sok milliós beruházások — Mit szól ön mindehhez? — kérdeztem Faust Sándor­tól, a tanács vb műszaki osz­tály vezetőjélól. — Hogy csak kis ügyeknek tekintjük az ott lakók gond­jait? Ezt tényék és tervek cáfolják meg. Csak egyetlen példa a múltból: tavaly ké­siül!: el a Görbe-éri csator­na Vízátemelője, 14 millió fo­rintért. Végleges rendezése után erdőt telepítünk majd a feltöltött területére. A mun­káskörzetek útjainak, járdái­nak építése és javítása is állan­dóan napirenden van. Terven felül szeretnénk megcsinálni a Sashalmi út burkolatát. A közeljövőben új bölcsőde, or­vosi rendelő és gyógyszertár épül a negyedben. Ha össze­adnánk, mibe kerül mindez, sok millió lenne a végösszeg. Mennyi minden kellene még, ezt a város vezetői is tudják, de a nehéz, terhes örökséget nem lehet egyik napról a másikra felszámolni. Idő kell hozzá, nagyon sok idő. Szemétdomb a i isza-jtárion Mikor ezt hallottam, eszem­be jutott a Munkás ABC- ben vásárló kalapos néni, aki így pirított rám: „Méghogy csúnya! Látta volna húsz év­vel ezelőtt, akkor most nem kritizálná." És a fiatalok? Akiknek a munkáskörzet alacsony, pi­ros cserepes házaiban van az otthonuk és gyáraiban mun­kahelyük? ök hogyan véle­kednek a sorompón túli álla­potokról? — Szeretem ezt a fertályt. Hogy miért? — szívta meg töprengve cigarettáját Dom- bai József, a BVM fiatal munkása. — Talán azért, mert a falura emlékeztet, ahol gyerekeskedtem. Az ala­csony kertes házak világa ez. Az utca két oldalán oly jellem­ző vízgyűjtő árkokkal, amit a házunk előtt rendben,tartunk, füvesítünk, partjára virágot ültetünk. — Mindenki? — Nem. S látja ez a haj. Éltől gurulok méregbe. De jöjjön velem! »- És a sze­merkélő esőben bebarangol­tuk a Vágóhíd utca környé­két. , Néhány lépés után meglát­tam a szemétdombbá csúfí­tott Tisza-partot, a tönkre tett gazdátlan játszóteret, né­hány száz méterrel odább a lovaskocsi parkolót, a sárban toporgó lovakkal, amint a szét ícibálta széna maradvá­nyait majszolták. — Most mondja meg — fordult felém mérgesen. — Hát csak a tanács segíthet ezen? Csak a város pénzén lehetne ezt a sok rondaságot eltüntetni? Jó, rendben van. A szemétszállítással sokáig valóban senki sem törődött. Az új konténeres pnegoldás sem a legtökéletesebb. De ez senkit sem jogosíthat fel ar­ra, hogy a folyópartot házi szemétdombjának tartsa. Es nézze, olt a Fenyő étterem előtti területet. Feltöltöttek, a vendéglő dolgozói megígér­ték, befüvesítik. A szó el­szállt, tett nem követte. Igen. A tanács is segítsen, amivel tud. Adjon facsemetét, ha kell irányítson ide egy-két munkást, de ne várjuk a sült galambot. Ne restelljünk sep­rűt, ásót ragadni. Méltó környezetet Mit mond minderre Or­bán József országgyűlési kép­viselő, a tapasztalt közéleti ember, akit a munkáskörze­tek lakói gondjaikkal gyak­ran felkeresnek. — Gyermekkorom óta itt élek, magamfajta kétkezi munkások között. Ismerem őket, és tudom, hogy nem res­tellik megfogni az ásót. So­kan eddig is megtették, s a jubiláló városért még többen megteszik majd. Csak legyen, aki megszervezi, irányítja, összefogja őket. Az utcabi- zottságoknak, az alakulóban lévő népfrontcsoportoknak nagyszerű alkalom lesz, hogy a városépítő társadalomi munka megszervezésével is bebizonyítsák — életképesek. — Azt hiszem eddig sem csak a lakókon múlott, hogy csúnya ez a sorompón túli környék. A munkáskerületek mostanáig a város fejleszté­sében a sor végén voltak. Ideje lenne hát a korábbinál többet tenni értük. A tanács­nak is, a vállalatoknak is. — Igaza van. De higgye el, ha felhívással fordulnak a gyárak, üzemek, vállalatok vezetőihez, nem marad ha­tástalan. Hiszen eddig is megannyi tanújelét adták már annak, hogy felelősséget éreznek a munkáskörzete­kért. És biztos vagyok ab­ban, hogy erejükhöz mérten mindent megtesznek, hogy a munkásnegyed fejlett ipará­hoz méltó környezetet te­remtsenek. Kovács Katalin Jubileumi vetélkedő a rádióban Kilenc forduló, téma a megye élete Kezdete: 1974 november 1 Cigányolvasók A mesét és a kalandregényt kedvelik A nyolcezer lakosból mintegy ezer a cigány- A nagyközségi könyvtár vezetője fokozott figye­lemmel kísérte négy hó­napon át olvasást ked­vüket. érdeklődési körü­ket. Főleg a mese és a ka­landregény érdekli őket. Egv-egy gverek négy-öt könyvet vitt haza a csa­ládtagoknak is. Eeyre gyakrabban kérnek há­romhetes időre kaland­regényt az eljáró vagy ineázó férfiaknak az asz- szonvok. A gyermekek általában három-négy naponként cserélik a könyveket és szívesen beszélnek tartalmukról. Hazánk felszabadulásának 30. és Szolnok város 900- évfordulója tiszteletére a UNF megyei bizottsága, a szolnoki Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága, az MRT szolnoki stúdióia és » szol­noki Megyei Tanács műve­lődésügyi osztálya megyei rádiós vetélkedőt hirdet, amely 1974. november I-e és 1975. április 4-e között ke­rül megrendezésre. A szol­noki rádió nyilvánossága előtt kéthetenként másfél órás adásban. A vetélkedő csapatverseny lesz, melvben kizárólag a megye járásai, városai ve­hetnek részt, kötetlen lét­számú együttessel, A kilenc fórdulös verseny témája Szolnok megye illetve az adott járás, város felszaba­dulás utáni fejlődésének , je­lentős politikai, gazdasági, kulturális eredményei, ese­ményei és Szolnok város 900 éves története, a megye éle­teben betöltött szerepe lesz. A Szolnok megyei rádiós ve­télkedőre 1974. március 30- ig írásbeli jelentkezés alap­ján lehet pálvázni a megyei tanács művelődésügyi osz­tályán. A felszabadulási és jubileumi rádiós vetélkedő győztes csapatát 30 ezer. a másodikat 25, és a harmadik helyezettet 20 ezer forintos díjjal jutalmazzák.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom