Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-12 / 35. szám
1974. február 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Jól segítik egymást MHSZ klubok és szakkörök Jászfény szarun Akár közös munkatervbe is „megférnének” azok a tennivalók, amelyek Jászfény- szarun az MHSZ-klubok és szakkörök idei munkatervében szerepelnek, ugyanis valamennyi feladatukat együtt határozták meg, és egymást segítve közösen is valósítják meg őket. A lövészklubnak ötvennégy tagja van. valamennyien fiatalok, akik a katonai szolgálat előtt itt ismerkednek meg a sportlövészet szépségével. Hetenként tartanak háziversenyeket, így készülnek az április—májusban megrendezésre kerülő Lövész KupaA középiskolákban évenként egy órát állampolgári ismeretek oktatására fordítanak, osztályfőnöki óra keretében. A tanulók szakképzett előadók segítségével megismerkedhetnek az állampolgárok jogait, kötelességeit érintő kérdésekkel. A kunhegyesi gimnáziumban összevont órán Szalados József rendőr százados a törökszentmiklósi Járási Rendőrkapitányság vezetője a negyedikes tanulóknak a politikai bűncselekményekről, a nyugati fellazító politikáról tartott előadást Ti hogyan csináljátok? Két klub kapcsolata A kapcsolat szálai az elmúlt év végére vezetnek. Ekkor kereste meg a szolnoki Varga Katalin Gimnázium KISZ-szervezete az Alföldi Olajipari KISZ-bizottságot a kapcsolatfelvétel céljából. Az „olajosok” segítséget nyújtanak a diákoknak a vegyes életkorú alapszervezetek kialakításában. Fiatal mérnökök részvételével, tartanak majd vitafórumot a pályakezdésről, az egyetemi-kollégiumi életről, a közéletiség- ről, a munkába való beilleszkedésről. Ezzel közvetve, közvetlenül a pályaválasztásban is segítik a gimnazistákat A gimnázium „Vargánya” diákklubját az Olajipari Fiatalok Klubja segíti a program összeállításában, a klubélet megszervezésében, a klubvezetés módszereinek megismeretetésében. A segítséget a diákok társadalmi munkával, irodalmi műsorokkal és a KÖTÖVIS együttesben vállalt aktív részvétellel viszonozzák. EGY HÉT A RÓZSADOMBON Ebéd előtt a Hotel Ifjúság halijában beszélgettünk, amikor egy kissé köpcös, vidám tekintetű fiú viharzik be az ajtón. — Áh, a megyeiek, — mondta és széket húzott az asztalhoz. — Mi még nem ismerjük egymást — fordult felém, majd bemutatkozott: — Hajdú János — mondta, és letelepedett. Aztán gyorsan belekezdett: — Képzeljétek, hogy jártam tegnap. Amikor a Mátyás templomban voltunk, a bejáratnál megálltam, hogy megnézzem az elárusító képeit meg a csecsebecséit. Azt mondja az öreg mama: Parancsol egy kis keresztet? Hát nekem meg egyből kettőt fordult a smici a fejemen. Mutatom neki a KISZ-jel- vényt. Cserélünk mami? — kérdezem. De nem akarok a szavatokba vágni. Hol is hagytuk abba? — Nem .tagadod meg magad, te vagy a mókamesterünk, — szólt rá az általános derültségből Pataki Éva. — Kiránduláson vagyunk, vagy mi a szösz? — Épp ez az, itt hagytuk abba, — vettem át ismét a szót. Hogyan is kerültek a Szolnok megyei KISZ-esek Pestre? Pataki Éva, Kunszentmár- tonból jött. Ö kezdi. — 1969 óta a KISZ KB minden télen szervez üdülést a mezőgazdaságban dolgozó KISZ-esek részére. Egy hét Budapesten. Kirándulás, pihenés,: szórakozás, ismerkedés a fővárossal. Nekünk csak 170 forintot kell fizetni a szállásért és az étkezésért, a többit az OIOT-alapból adják. Egyébként 580 forint lenne. A többiek is bekapcsolódnak a beszélgetésbe. — Negyvenen vagyunk a megyéből, különböző községekből — szólal meg a jász- alsószentgyörgyi Tevényi Rozália. — Nekünk jó, mert télen érünk rá jobban. — És kik azok, akik részt vehetnek a kiránduláson? — Lehetett jelentkezni — hangzik innen is, onnan is, a válasz. Senki sem mondja,ki, de az arcokon a szerénység szigorú vonásait át-átüti a büszkélkedő mosoly. Igen, jutalom ez, jutalom- kirándulás. — Nem először vagyunk Pesten. De úgy van az, hogy néhány óra kevés, többre meg nincs idő, mert indul a vonat. Most legalább jól körülnézünk. — veszi át a szót Lévai Máté, a szolnoki Lenin Tsz dolgozója. Az egész heti program előttem fekszik az asztalon. Csak a címszavakat futom át: divatbemutató a Duna Inter- kontinerttálban, találkozás budapesti fiatalokkal a Centenáriumi klubban, Parlament-látogatás, Budapest éjjel autóbusz körséta, a József Attila Színházban Szókimondó Kata, tízéves a Hotel Ifjúság, farsangi bál (a tévé is közvetíti) és így tovább. Kinek melyik tetszett a legjobban? A lányok a divatbemutatóra esküdnek, a fiúk közt megoszlik a vélemény. A pesti fiatalokról is. Jól táncolnak — mondják a lányok. — Nálunk jobb a közösségi élet — veti ellen Nagy István, aki szintén Kunszent- mártonból jött. — Tegnap este voltunk a Centenáriumi klubban. A klubnak ötszáz tagja van. Megoszló igények, eltérő színvonal. A pestieket nehezebb összefogni. Nem irigylem a klubvezetőt sem. Arra gondolok, hogy a pihenés, a szórakozás, a kirándulás szavak mellé mostmár nagyon odakívánkoznék az ismeretszerzés, tapasztalat- gyűjtés is, miközben a lányok „de azért jól táncolnak” mondattal zárják le a vitát. Pedig ha nem is érvekkel, de nyelvvel mindenképp jobban bírják. És csak a „de azért” utal arra, hogy igazat adnak abban: náluk jobb a közösségi élet. A colás üvegek lassan kifogynak, csak a pohár alján sötétlik néhány korty Pepsi. A jegyzetemben szerepel még kérdés. Most olyan naivnak tűnik. Az ellátás? De hiszen a látvány magáért beszél. Modem szálló, kényelmes négyágyas szobák, nagyszerű pánoráma a Rózsadombon. Inkább egy érdekes sztorira lennék kíváncsi. Egy kiránduláson mindig történik valami rendkívüli. És már mesélik is — hát persze — eltévedtek. Nem érték el az ebédet. Apropó ebéd. Ideje készülődni. Írja meg, mondják, hogy nagyon jó volt. Felcihelődünk. János barátunknak, a „mókamesternek” csak most „esik le a tantusz”. — Szóval, maga olyan zsurnaliszta? — Afféle. — És azt is megírja, amit én mondtam? — Miért ne? — No, akkor én menetet vágok a smicibe. Sz. Gy. versenyekre. Az idén 3 csapatukat küldik el a hagyományos kupaversenyre. _ A felkészülésben nagy segítséget kapnak az MHSZ tartalékos klub „veteránjairól”. A tartalékosok klubjának harminchét tagja van. a tartalékos tisztek mellett a klub tagjai a leszerelt tiszthelyettesek és tisztesek. A honvédelmi utóiképzésen kívül fontos feladatuknak tekintik a fiatalokkal való foglalkozást, a lövészklub tagjainak felkészítését a versenyekre és a katonai szolgálatra. Eredményes a tavaly meg- alkult rádiós szakkör munkája. Tagjai a rendszeresen megtartott foglalkozásokon a rádióelektrotechnika alapvető szabályaival, a morze ábécével ismerkednek meg. Az ifjú rádiósok közül többen operatőri (állomásvezetői) vizsgára készülnek. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy Jászfényszarun ifjúsági rádióállomást hozzanak létre, és a szakkör rádiós-klubbá „lépjen elő”. Az MHSZ-klubok és az általános iskola jó kapcsolatának eredményeként jött létre és működik a legifjabbak, — a modellezők szakköre. A szakkörben húsz általános iskolás tanulja a repülő és a hajó-modell készítésének mesterségét. A nagy érdeklődésnek megfelelően az idén kétszeresére emelik a modellező szakkör tagságának a számát — illés — TELEVÍZIÓ Megismétlik a Szent-Györgyiről készített filmet A nagy sikerre való tekintettel a Magyar Televízió megismétli Szent-Györgyi Albertról szóló filmjét. Az első részt február 23-án, szombaton 18.35-kor, a másodikat pedig 24-én, vasárnap 17.25- kor közvetítik. Vásárhelyi művészek Salgótarjánban A vásárhelyi művészek alkotásaiból rendeztek kiállítást a sal^+arjáni József Attila művelődési központ üvegcsamokában. A vasárnap megnyílt tárlaton dr. Dömötör János, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója méltatta a realizmust és a nép ízlés- és szemléletformálását tudatosan vállaló csoport munkásságának jelentőségét AZ ALAGSORBA I ^ A személyazonosság * megállapítása köny- nyebb volt, mintsem első pillanatban gondolták volna. Noha a halottnál semmiféle igazoló vagy kilétére utaló iratot nem találtak, ruházatáról, használati tárgyairól gyorsan kiderítették, hogy valamennyit külföldi üzletben vásárolhatták. Kérdés, vajon maga a személy külföldi-e, s ha igen, legálisan avagy illegálisan lépte-e át a határt? A nyomozásnak ebben az esetben' kivételesen szerencséje volt. Az egyik fővárosi szállodából jelentették a központi ügyeletnek, hogy a 335. szobában lakó vendégük egy hét óta nem jelentkezett, noha azzal távozott el tűlük, hogy egy nap múlva visszatér. Szobájában, holmijai között megtalálták útlevelét, minden egyéb iratát. A fénykép alapján aztán könnyű volt azonosítani. Sőt, mind a nappali, mind az éjszakai portás, valamint a szobaasseony és az éttermi főpincér is felismerte a halottban a náluk lakó urat, aki néhány héttel ezelőtt Svájcból érkezett. Hódi Lászlónak hívják. 1944-ben hagyta el az országot. S azóta most járt először újra itthon, szülőhazájában. Iratai, holmijai közt semmi olyat nem találtak, ami ötletet, támpontot adott volna a további nyomozáshoz. Időközben sikerült megállapítani a halál beálltának időpontját, valamint az esemény körülményeit is. Ezek szerint az idegen azon a hét végén hatolt be a villa földszinti lakásába, amikor Gedeonék éppen dunántúli rokonaiknál vendégeskedtek. Mindannyiójukat körülményesen lenyomozták: tökéletes, megtámadhatatlan alibival rendelkeztek. Különben sem jöhettek számba gyanúsítottként. Tehát: Gedeonék oda voltak Dunántúlon. Az idegen behatolt a lakásba, és le akart menni az alagsorba. Félretolta a szőnyeget, fölemelte a csapóajtót, és rálépett az első lépcsőfokra. Pontosan oda, ahová Gedeon néhány nappal előbb egy vadonatúj pocokfogót helyezett el. A drótváz nagy erővel rácsapódott az idegen lábfejére. A férfi megijedt, elvesztette egyensúlyát és fejjel előre lezuhant a lépcsőn. A csapóajtó lecsukódott utána. Hétfő reggel pedig Gedeonná visszatette helyére a szőnyeget. miközben szidott egy sort férjén, hogy már megint rendetlenséget csinált. A halál oka: koponyaalapi törés. Ez eddig már rendben is lett volna. Hátra maradt azonban a nagy kérdés: miért jött Hódi pont ebbe a városba, és mit keresett a négyes számú villa alagsorában? Mert az egyik fiatal nyomozónak változatlanul az volt a véleménye, hogy keresett valamit. A többiek nem hittek neki. De persze ezzel nem volt lezárva a dolog. Utána kellett nézni a tényeknek. Amit megtudtak, az bizony nem túlságosan támasztotta alá a fiatal detektív hipotézisét. Hódi máshol született. A feltárt adatok szerint se rokoni, se egyéb kapcsolat nem fűzte ehhez a városhoz. De még ennél is tovább akartak menni a bizonyításban. Tüzetesen átvizsgálták a négyes számú villa alagsorát. Kezdve a lépcsőlejárótól, egészen a rabitzfallal elválasztott tüzelőtárolókig. Végigkopogtatták a falakat. Különleges, a röntgenkészülékhez hasonló szerkezetet hoztak, amely kimutatja a falban található idegen tárgyak ielenlétét. Félásták a pincék földjét. (Jó alapos munka volt, mert mind Gedeonék, mind a fölöttük lakók igen lelkiismeretes, előrelátó emberek voltak, úgyhogy ekkorra már beszerezték régen a téli tüzelőt. Jó néhány mázsa fát, szenet kellett megmozgatni a nyomozás érdekében.) Dehát hiába. Itt sem találtak az égvilágon semmi olyat, ami a legkisebb gyanúokra is engedett volna következtetni. Ezek után a fiatal rendőrtisztnek is fel kellett adnia hipotézisét. Az ügy utóélete persze azért a hivatalos előírásoknak meg- megfelelően zajlott le. . Több hónapon át figyeltették a környéket, és magukat a házakat. Sok mindent megtudtak — csak éppen egészen más irányú dolgokat, ám semmi olyat, ami a napirenden lévő üggyel lett volna kapcsolatos. Ezért aztán egy napon a nyomozást vezető tiszt dosz- sziéba rakta az összes aktákat. A dossziét pedig elhelyezte az irattárnak abban a részlegében, ahol az ideiglenesen lezárt ügyek iratait gyűjtötték össze. Ezután már ez lesz a helyük. Egészen addig, ameddig valami új nyom, adat nem merül föl, ami szükségessé teheti a nyomozás újrakezdését. Vagy ameddig az ügy végleg el nem évül. Akik foglalkoztak vele, az utóbbi bekövetkezéséről voltak mélységesen meggyőződ ve(Folytatjuk.) _ /wffcfan,Bővülő ismereteinkért Nem, nem tévedés, nem ismereteink bővüléséről van szó, hiszen arról gondoskodik az, amit szinte már közhelyként információ-özönnek 'szoiktunk nevezni. Tennivalónk bővülő ismereteinkért is van bőven. A hatalmas ismeretmennyiség ugyanis, mellyel állandóan birkózunk új meg új összefüggések megértését igényli. Ezek felismerésében, abban, hogy az információkat megfelelően el tudjuk helyezni, hogy eljuthassunk a dolgok lényegének megértéséhez, rengeteget segíthetnek és segítenek azok a műsorok, melyek közül most hármait említünk meg. Egy új sorozat A század elején született angol fizikus, John Bemal kitalált egy szóösszetételt: tudományos-technikai forradalom. A fogalommal valami nagyon fontosat sikerült érzékletesen tetten érnie. Azt, ami csak a mi korunkra jellemző. azt, hogy a tudomány a bonyolult anyagi világ egyre mélyebb és átfogóbb megismerésével meghatározó szerephez jutott az egyre gyorsuló, s valóban forradalmi változásokat hozó technikai fejlődésben. A kifejezést, — tudományos-technika; forradalom —• azonban legalább olyan gyakran halljuk és használjuk, hogy hovatovább hozzászoktunk. Halljuk, mondjuk, s a fogalom igaz tartalma el sem jut a tudatunkig. Ezért örvendetes, hogy Gondolatok a tudományos- technikai forradalomról címmel új sorozat indult a rádióban, mely épp a kifejezés mélyebb összefüggéseinek megértését, tudatosítását szolgálja. Simonffy Attila szerkesztésében a folyamat legérdekesebb kérdéseit beszélik meg a téma legjobb ismerői. 2000 felé... Az Ifjúsági Rádió is új sorozatot indított, mely valahol rokona, talán ..kistestvére” az előbbinek. Jóllehet ez a jövőt kutatja s szerkezetét tekintve is lazább, magazin- szerűbb. de ismeretterjesztő funkciója, s az ismeretek összefüggéseit kereső szándéka vitathatatlanul komolyabb hangvételű társa mellé emeli. Az első adásból Rékai Gábor riportja érdemel említést, frissesége, eredetisége miatti (Krakkóban beszélget előbb Stanislaw Lem előadására váró fiatalokkal, maid interjút kér és kap az egyébként nagyon nehezen nyilatkozó tudományos-fantasztikus műveiről híres írótól.) Olajmágusok Gyarapodó ismereteink magyarázatának szokatlan, s éppen ezért is legjobb formáját találta meg Lipovecz Iván. Műsorát külpolitikai dokumentumjátéknak lehet nevezni, s ez valóban olyan módszer, mellyel magvas, nehezen emészthető összefüggéseket a legkönnyebben befogadható módon lehet közölni a hallgatóval. Túl azon, hogy megismerjük, milyen mesterkedések folynak az olajválság kulisz- szái mögött, a dramatizált megjelenítés az érdeklődés felkeltésének kitűnő eszközévé vált. Például a „hét nővér”, a hét amerikai olajmonopólium képviselőinek a szenátusi bizottság előtt lefolytatott tárgyalása kitűnő példa, hogyan lehet izgalmassá tenni a „száraznak” tartott témát, s az azt boncolgató műsort. — trömböczky — i PAPP ZOLTÁN LÉPCSŐ
