Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-10 / 34. szám
1974. február 19, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Gyár a sínek mellett „KISFIAM” KORÁNK ELŐ LETT lJelenleg folyamatban t>an a Hűtőgépgyár jászbol- dogházi egységének építése, ahol radiátorokat fognak gyártani. A gyár körülbelül 1970 nyarán kezdi meg működését. Ez meg fogja oldani a község nődolgozóinak foglalkoztatottságát. Jelenleg már kilencvenketten járnak be Jászberénybe, a Hűtőgépgyárba, s ez a szám a beindulás után mintegy kétszázhatvanra fog növekedni”. (Készlet a „Jász- boldogháza újjászületése" című helytörténeti tanulmányból.) Róluk lesz szó ebben a riportsorozatban. Az iskolapadból egyenesen az üzembe vezetett az útja. Tizennégy éves volt, amikor először belépett a gyár kapuján. Azóta eltelt három esztendő, de az üzemvezető ma is csak „kisfiamnak” szólítja. Apró termet, barna hosszú haj, kedves, szép arc. Az ember inkább gyereknek nézi, mint munkásnőnek. Pedig Barát -Terézia már 17 éves, és betanított munkásként dolgozik. — Miért ment el gyerekfejjel dolgozni? — Amikor elvégeztem az általános iskolát, úgy gondoltam, hogy kereskedő leszek. Mindig tetszett nekem az a munka. A felvételi azonban nem sikerült, mert sok volt 8 jelentkező. Nem volt kedvem mást tanulni, elhatároztam tehát, hogy dolgozni megyek. A szomszéd bácsi ajánlotta, hogy az üzembe menjek. Gondoltam új gyár, helyben van, meg aztán pénzt is keresek. Hát eljöttem. — A családban van-e ipari munkás? — Áh... nincs. Sok a kereskedő. ■ Édesanyám otthon van, édesapám pedig a tsz- ben dolgozik. Nem is nagyon akartak engedni a gyárba. ■ — Miért? — Erről nem beszéltek, de gondolom, azt szerették volna, ha én többre viszem, mint ők. Pedig nem kell azt szégyellni, hogy az ember üzemi munkás. Én így valakinek érzem magam. Van egy húgom, gimnáziumba jár. — Emlékszik az első munkanapjára? — Éjszaka nem tudtam aludni. Mindig arra gondoltam, mi lesz holnap az üzemben. Az első napokban az irodán segítettem. Talán két hét is eltelt, amikor azt mondták, hogy másnap lenn az üzemben kezdek. Nagyon kíváncsi voltam a munkára. Kalapácsot, meg egy vésőszerű szerszámot adtak a kezembe, ugyanis azokkal dolgozunk. Először nem akart menni sehogy sem a munka. Sokszor a kezemre ütöttem, már tiszta piros volt. Sírva is fakadtam, hiszen már az első nap selejtet csináltam. Mentem hazafelé, s elhatároztam, hogy másnap be sem jó vök. Aztán reggel mégis alig vártam, hogy a kalapácsot a kezembe vehessem. Egy kicsit meg akkor is féltem, de mindenáron meg akartam tanulni dolgozni... — Mit szokott meg a legnehezebben? — A koránkelést. De nagyon nehéz volt! Már akkor is baj volt a felkeléssel, amikor suliba jártam. Hát még a reggeli félhatos ébresztő! Édesanyám sokáig minden reggel sírva költögetett. Aztán a munka is nehéz volt eleinte. Otthon nekem nem kellett segíteni, azt csináltam, amihez kedvem volt Itt meg keményen dolgozott mindenki. Éppen én maradjak le, mondogattam. Igyekeztem ahogy tudtam. A zajt is nehezen szoktam meg. Éjszaka mindig dobolt valami a fülemben. Mostmár nagyon jól megy. Meg lehet nézni. — Az első fizetés mennyi volt? — Akkor még 300 forintot kaptam. Mint egy kincset úgy vittem haza. Ha nem restelltem volna, mindenkinek megmutatom, hogy ezt én kaptam, ezért én dolgoztam meg. — Most mennyit ketes? — összehozom a 2000 forintot is. Attól függ, mennyi a teljesítményem. A pénzt odaadom édesanyámnak, mert az én kezemből hamar elszaladna. Habár most vettem egy porszívót és magnóra is gyűjtök. — Szocialista brigád tagja. Milyen a kellektíva? — A József Attila szocialista brigádban három hasonló korú fiatal van még rajtam kívül, a többiek családos anyák. Néha rosszallják, hogy viccelünk, nevetgélünk. Azért jól kijövünk egymással. Azt szeretem a legjobban, amikor a brigádtagok felköszöntik egymást a névnapujkon. Én vagyok a gazdasági felelős. Összegyűjtöm a pénzt és ajándékot veszünk egymásnak. — KISZ-tag? — Igen, amióta megalakult az alapszervezetünk. Feladatom is van, a tagdíjakat szedem. Eljárok a rendezvényekre. Van egy jó pinceklubunk. Oda is elmegyek minden héten. — Munka után mivel tölti az időt? — Először is farkas éhesen hazamegyek és ebédelek. Lehetne az üzemi ebédlőben is. de édesanyám otthon van, és főz. Aztán sokszor bemegyek a városba, hogy megnézzek egy filmet. Nagyon szeretek táncolni is. — Három éve, hogy a gyárban dolgozik. Gyerekként került ide. Amióta munkás, más lett az élete? — Sokat változtam. A c munka hozzásegített, hogy megkomolyodjak. Amikor idejöttem, még kis szeles voltam. A gyár sokat jelent nekem, mert egy jó közösségben dolgozhatok. Később lementünk az üzembe. Teri megmutatta, hogyan kell bánni a szerszámokkal. A kalapács engedelmeskedett (Folytatjuk) Sóskúti Júlia — Szekeres Edit Fotó: Nagy Zsolt MÁRKÁS NEVEK Csavarhúzó és hegedű A sárguló nyomtatvány, amit a kezembe tartok, 44 éves. A pecsétet 1930-ban ütötték rá, szól pedig Pál Szabó István nevére, s meg- állapittatik benne, hogy nevezett eredményesen végezte el az elektromosipari tanfolyamot, munkakönvv váltására jogosult. Pál Szabó István ekkor 17 éves volt. 1939-től megszakítás nél- kül n szolnoki Járműjavítóban dolgozik. Dolgozik. írom, de pontatlan a kifejezés. Hiszen nyugdíjas életének első napjait tölti, itthon pihen. Pihen... — dehogy pihen. Mikor este a lakásán csengetek. hogy a másnapi látogatást megbeszéljem, kék köpenyben, munkától borzasán toppan elém. (Igen, borzas, nincs rá jobb szó — dús. hullámos haját lengő sörényű tinédzserek is meg- irigye'hetnék.) — Szerencsés ember vagyok. Harmincöt év alatt egyetlen egvszer voltam táppénzen. akkor is egv apró baleset miatt. Igyekszem egészségesen élni. Vajon, mikor azt mondjuk. egészségesen élni vajon gondolunk-e arra, hogy ebben is benne van: hasznosan élni. — Akkor, mikor a szakmát tanulta, egyszerűbb volt a villan"« zerelés? — Más volt. Mert itt vannak ugye ezek a motoros esztergapadok. Egy automatánál 70—80 szálat kell bekötni. Figyelni kell. — Elég figyelni? — Érteni is keli ahhoz, amit csinál az ember. De higgye el, értelmesek a mai fiatalok. Némelyik még a mesterén is túltesz. A csoportomban nem egy gyerekem volt. aki este hazavitte a rajzot, aztán másnap megbeszéltük, mit. hogyan. Látszott, hogy igyekszik. Aki kevésbé törte magát, azzal sem veszekedtem. Az embereket meg kell érteni. Nem egyformák. Szakmailag sem. Aki gyengébb volt, olyan helyre tettem, ahol egyszerűbb a munka. Mert nem mindegv. '----- -*■ é rzi magát a munkában az ember. Önmagáról alig beszélt. Pedig „ gyárban megbecsülik. jó vezetőnek, kiváló szakembernek tartják. Sok inasból lett n keze alatt a szakma mestere. S a tanítványok hálásak is érte. — Most. hogy nyugdíjas lett: mit kezd az ideiével? — Egész nváron az erdőben leszek. Télen meg javítgatom a kantárakat. Harminc éve méhészkedek, azóta a szabadságom is mindig ezzel telt el. A feleségemmel együtt vittük a mé- heket. Szép foglalatosság és jövedelmez is. A modem társasház égjük szép lakásának szobájában, ahol beszélgetünk, kottatartó állvány árulkodik. Amióta itt vagyok, egyfolytában halkan szól a rádió. Brahms III. szimfóniáját közvetítik. —- Szereti a zenét? — Főleg a klasszikusokat: Mendelssohnt. Csajkovszkijt. Beethovent. — Elgondolkodva mosolyog. — Hja. kérem én a „járműbe” is hegedűmmel jutottam be. Akkor, ’39-ben az nem ment könnven. Egyszerre lettem én villanyszerelő és a MÁV szimfonikus zenekarának első hegedűse. A színjátszó csoporttal is rengeteget jártam. Sok ’'»•óba. sok műsor van mögöttünk. A hegedűt nagyon szeretem. Az a tervem, hogy most megint keresek egv zenekart... T’rembövzky Péter ERŐS SZELEK Erős szelet küld a Mátra vógigboirzolja a Jászságot. A földek felett távvezetékek. Erek a testben. Zizeg a drótrengeteg, a szúnyoglábú traverzeken tonnányi erők himbálóznak. A négyszállási szérűs- kertben Kis Mihály állatgondozó megtapossa a pet- rencés kosarat. A hátára veszi, kilép a kazlak mögül. A szél belekap, nekidöinti a szín falának. Birkózik az ember meg a természet. A föld, a szél, a víz néha együtt nevetnek az ember tehetetlenségén. Jászberény Peres—Négyszállás—Borsóhalma—Érpart határrészein sokáig nevethettek. Ezen a három és fél ezer hektáron a Lenin Tsz tagsága akart megélni. Az ellentétek földje ez. A huszonéves Hűtőgépgyár világszerte elismert hűtőberendezéseket gyárt Harminc éve még vermelték a jeget. A földekkel meg évezrede itt kínlódik az erpber, de a mezőgazdasági termelés világszínvonalát még csalt a jövő tervei sejtetik. Meglehet-e valósítani a jászberényi határban, a Lenin Tsz mostoha földjein? Emberfőid érek A nyomorúság az 1940-es évek legvégén érlelte be ezeken a földeken a szövetkezés gondolatát. Egyedül nem ment. 1950-ben megalakult a Harcos Tsz. Huszonnyolcán voltak benne, úgy is mondhatjuk: huszonnyolc tanya, három pár ló, egy gumis kocsi, — amin nem fért volna el a keserűség. Minden évben becsapta őket a föld. ígért, de alig adott valamit Kardos János arcáról csak le kell olvasni az emlékeket Minden barázda egy év. A hetvenöt éves éjjeliőr valamikor a Harcos Tsz elnöke volt — Nem mentünk ötről a hatra. Nekem is csak öt elemim volt. Hiába, a jószándék kevés. De honnan is tudtuk volna, hogy kell? Vgy szétcsapott köztünk a mncstelenség, hogy alig maradtunk. .. Visszamentem én is a tanyára- Két évig kertészkedtem, majd ’5 9-ben, amikor azt mondták: gyere János, csináljatok igazi szövetkezetét, újra beléptem. .. — Ez már igazi? — Most már. Már) De eddig? Áh! Nyolc kisebb szövetkezetből állt össze ’60-ban a Lenin. Volt ott mindenféle nép, sokfajta szándék. Kutya vacsorája évek voltak... Egymásnak adták az elnökök a kilincset. .. — Hány elnök volt a Harcostól idáig? Számok számol, újra kezdi. A kezén sorjázza a neveket, majd legyint... — Áh! Mit hánytorga- tunk. Előre kell figyelni, nem hátra lesni. — Tud a mostaniak tervedről? — Hogyne tudnék. Jól gondolják: fejük van hozzá! Hiába, ebbe’a mostani világban öt elemivel az isten se boldogulhatna. Tudományosan kell csinálni Azt meg meg kell tanulni Hát ők igencsak tudják. A hajdani Tiborc nehezen ült fel a biciklijére. Volt fogatos, elnök, brigádvezető, jószággondozó. ötvenkilenc éves koráig bírta a nehéz munkát. Azóta éjjeliőr. Kevéske pénzzel megy nyugdíjba. Csőd az Agó mentén A jászsági löszhátok megtévesztik az embert. Errefelé is van komisz föld elég' A jászberényi Lenin Tsz-nek több mint ezer hektárnyi jutott a „meszesből”. A földiük egyharmada valamire való. a többit szikes foltok, vándorvizek rontják. (Ha elvetnek egy 100 hektáros táblát, — 85—90 hektáron aratnak, a többin kijön a só, elpusztul a növény. Mégsem csak és kizárólag ez volt a szegénység oka. Nem sokat javultak ezek a földek az utóbbi három évben, s a Lenin mégis kllá- bolt a bajból. Igaz, az állam négy és fél millióval segített kihúzni a szekeret. Még a hatvanas évek végén is átjáróház volt a tsz. A szövetkezeti demokráciát — ha ugyan tudtak igazi lényegéről — úgy értelmezték, hogy mindenki a maga ura, mindenki azt csinál, amit akar. Az anarchiában védtelen vándor a jószándók. Ha lök- dösik az asztalt, nem leltet rajta tervezni. Gór béli Lesznek az egyeneseit. A tagság önös érdekközösségekben próbált hadakozpi. Hamis értékrend alakult ki. győzött, aki jobban bírta hanggal. A föld munkától terem. A jószág se a gazda szemétől hízik. Rövidlátó próféták szónokoltak, nagy jószándékkal. Mindenki a saját „kispar- cellás” elképzelésére esküdött, azt próbálta megvalósítani. Volt olyan év, amikor 30—35 féle növényt vetettek a kétezer hektárnyi szántóba. A gyors sikert remélők hátat fordítottak minden hagyománynak, botanikus kertet csináltak a gazdaságból. Egyszóval: tudománytalanul gazdálkodtak. Üzemszervezés? Közgazdaságtan, távlati tervezés...? A győztes magasugró is megkérdezi talán önmagától: miért nem tudtam én ezt eddig átugrani ? Biztos rájön, miért nem. de nem ítéli azért el önmagát... A Lenin-beliék is megflziették a tandíjat. Amikor a tojás egy forint húsz fillér volt a piacon, nekik 2,87 forintba került darabja! Csődbe jutottak a fűszerpaprikával is. A tagság elégedetlenkedett. sokan közülük rögtön a felső C-n kezdték... .A másfél, két évenként cserélődő ve- vezetőség mindig csak (!) erre a megállapításra jutott: ezzel a néppel nem lehet mit kezdeni. A hatvanas évek végén a gazdaságot szanálták. Eltemetett Nem legyint már senki a városszéli tsz neve hallatán. A munka tisztességet ad. Forgács István agrármérnököt, a tsz elnökét és Ba- ranyi Kálmánt, a szövetkezet párttitkárát a változás hogyanjáról faggattam. — A mit, miért és hogyan egységének megértetésével kezdtem — mondja az elnök. — A szakvezetés (hat agrármérnök, három üzemmérnök. hat felsőfokú végzettségű technikus és hét technikus) mérlegelt és mérlegel: mit csinálunk, miért ezt csináljuk, hogyan csináljuk. Elmondtuk a tagságnak, — mindent megbeszélünk a tagsággal... Megbeszéltük például a nővény- termeszftés kérdését is. Magam sem hittem . volna, mennyire egyetértettek velünk: csak búzát, árpát, lucernát, kukoricát és cukorrépát termelünk. Ez utóbbit most kezdjük, — zártrendszerben. Csak így érdemes. A három éve együtt dolgozó szakvezetés helyes döntésein négyszázötven család kenyere, megélhetése múlik. — A régi klikkelkkél mi lett, Baranyi elvtárs? — Talán igaz se volt..'. Valamikor a tagsáa hatvan százaléka tanyán élt, most összesen nincs száz tanyánk. A"dolgozó tagság egyharmada szakmunkás. Mást nem is igen veszünk fel tagnak. — Lennének jelentkezők? — De még mennyi! Megfiatalodtunk- Néhány éve 58 év volt a tagsáa átlag életkora, most 44 év... A tények beszélnek: az új vezetést és a benne bízó tagságot erősítik. 1970- ben csak 14 mázsa búzát adott a föld hektara. tavaly már jó a dupláját, majd 32 mázsát. Dehát közben 10 millió forintot költöttek gépekre 1 — A jó technológia, # gép se oldana meg semmit, ha a tagság nem adta volna szívét, lelkét, munkáját. Az ember fontosabb, mint a gép... felderült arcok Pintér Károly anyagraktáros: — Én alapító tag vagyok. Hej, másképpen muzsikálunk. Megfogunk minden pénzt, nincs már anyagpazarlás. — egy darab vas is érték. Ami a közösé, az a közösé! — ezt már mindenki tudja. Régebben még, nem mondom, rák ment a vetésre. Szégyen már erről beszélni is... Baross Sándor gépszerelő: — Én az iparból jöttem ki a tsz-be. Azt mindenkinek mondhatom: sókkal nagyobb itt a munkafegyelem, mint a városban volt. De kell is. Sok szép új gépünk van, de rossz, régi is van, — rengeteg a munkánk. Hiába, az öreg tehén is ad még valamicske tejet... Amíg nincs jobb... Itt aztán nincs olyan, hogy elkésés, meg lazsuká- lás. önmagát ki bolond meglopni? Tóth Ferenc juhászati telepvezető : — Ahogy mondani szokták. még szárad a tinta a diplomámon. A debreceni agráregyetemről jöttem. Nagy fantáziát látok a juh- programban. Ha ’78-ig, ’80- ig meg tudjuk csinálni amit akarunk: nagy dolog lesz... Ébren axőit álmok Kilendült a kocsi a kátyúból. 1971-ben 6,5 millió, 1972-ban 12,2 millió, tavaly meg 14,7 millió forint volt bruttó jövedelem. Három éve még egy fillér fejlesztési, biztonsági alapjuk se volt, most meg jó pár millió... 1970-bén másfél ezer liter volt egy tehén évi tejhoza- nyi, most ezerszáz literrel több. Három éve csak ép- pémhogy 17 ezer forint évi jóvedelem jutott egy taera, tavaly már ötezer forinttal több. Százezer gyöngyös csapkod a farmon. De ez még csak a kezdet, mondják. Há sikerül, amit akarunk. Ha...? Ha...? Mit akarnak? Győzni a természet felett Ugyanolyan biztonsággal termelni a birkaszomo- rító földeken, ahogy a hűtőgépeket csinálják a gyárban. Mondják a terveiket Két paraszti közösség gondja és álma. Jól tudják: ha nem lépnek tovább, tíz év múlva semmi lesz a mai sok! A jászágói Tam amenti Tsz — a határszomszéd — szarvasmarhát akar tenyészteni. A Lenin Tsz birkát. — Ha néhány éven belül 12 ezer anyabirkánk lesz, akkor évente 35 vagon pecsenyebárányt, 10 vagon juhhúst, hat vagon gyapjút tudunk értékesíteni. Messzi van odáig. Vagy talán nem is oly messzi? A terv reális, hiszen a tsz jelenlegi földterületén valaha 15 ezer birka élt meg. Deliét rideg, vagy féirideg tartásban. Öntözni kellene a legelőket. Akkor legyen viz, amikor kell. Az Ágópatakon túl van egy nagy mélyedés. Ha itt tározó épülne, beleférne vagy 2 millió köbméter viz. Csak meg kelleaie fogni az áradást! Csak.. Nagy munka lenne. de megérné: mind a két tsz áttérhetne az öntözéses rét- és legelőgazdálkodásra. 10 millió forint körüli pénz kellene. — de egyelőre közösen se bírlak. Petiig a víztározó létkérdés. Most is a pénz hiányzik, de nem úgy mint 1970-ben. Akkor a veszteségen gondolkodtak. most az ésszerű beruházásokon. Juhos Marika a Talpalatnyi föld-ben egy famonstrummal húzta a vizet... Piros Góz lázadt... Az utódok víztározóról álmodják valós álmaikat. Tiszai Lajos / l
