Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-08 / 32. szám

1974. február 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Cukorbetegek Elképzelések, vélemények gondozásukról A XX. század elején a dia­bétesz mellitusz, a cukorbe­tegség a halálozási okok kö­zött a világranglistán a 27. helyen állt. Jelenleg az ötö­dik, hatodik helyen. A nép­betegségek egyike lett szerte a világon, s ezért egyre in­tenzívebben foglalkoztatja az orvostudományt. A cukorbe­tegség fokozódó elterjedésé­nek oka többek között: az átlagéletkor növekedése, a a betegség örökölhetősége, a túlzott és kultúrálatlan táp­lálkozás. A cukorbetegség sokszor évekig nem, vagy alig okoz panaszokat. ezért sokáig rejtve marad, az ember nem tud róla: Dr. Vidra József, dr. Ferenczy Sándor és dr. Ábel Aladár közös tanulmá­nya egy Szolnokon lebonyo­lított szűrés tapasztalatait foglalta össze erről. — Magyarországon ilyen szűrést, amikor egy orvosi körzet teljes lakosságát vizs­gáltuk meg, mi végeztünk először. A mintegy négyezer ember közül akkor az is­mert negyven diabéteszes mellett hetvenkilenc új be­teget fedeztünk fel, százöt­venkettő volt a tünetmentes cukorbeteg az ismert négy mellett, — mondja dr. Fe­renczy Sándor. Érvek és ellenérvek Mi okozza — ez orvosi a betegséget? probléma., de tény. ha valaki szigorúan be­tartja a diétát és az előírá­soknak megfelelően szedi a gyógyszereket, sokáig élhet betegségével. Ezért szüksé­ges többek kö^tf a gondo­zás megszervezése. Hazánkban két nézet vi­tatkozik egymással. Az egyik szerint jó minden úgy, ahogy van, a körzeti orvo­sok ellátják a cukorbetegek gondozását. A másik, önálló diabétesz gondozók létreho­zását tartja szükségesnek, mert „a jelenlegi adottsá­gok mellett és a jelenlegi ellátás szintjén a cukorbete­gek gondozása legalapvetőbb és legsürgetőbb problémáit sem tudjuk megoldani”. A körzeti orvosok részben idő­hiány miatt (körülbelül 2,5 ezer ember tartozik egy or­vosi körzethez, és a betöl­tetlen állások miatt van olyan orvos, aki két körzetet is ellát) a cukorbetegek gon­dozását nem tudják ellátni, s másrészt hiányoznak a tárgyi feltételek is, és az or­vosok speciális felkészültsé­ge sincs meg. Az önálló gondozók létre­hozását több tény sürgeti. Mindenekelőtt a betegség megelőzésének lehetősége. A Népegészségügy tavaly októberi számában olvashat­tuk: ..az embereknek 20—25 százaléka potenciálisan cu­korbeteg, és nagyrészt a mi munkánkon — veszélyezte­tettek felkutatása, oktatása és nevelése — múlik, hogy ezek ténylegesen betegek lesznek-e?” Az önálló gon­dozók létrehozása mellett szól a korai diagnózis, a szűrővizsgálatok elvégzése. A cukorbetegség sokféle szövődményt okoz, főként érrendszeri megbetegedése­ket, ezért nem mindé' hogy a szövődmények meg­előzésére minél előbb felfe­dezzék a betegséget. Aztán az új betegek vércukor-szint- jének ambuláns beállítása és annak ambuláns korrek­ciója azt eredményezi, hogy a betegnek nem kell kór­házba mennie, a megszokott életmódja mellett lehet foly­tatni a gyógyszeres kezelést. Eredményes cukorbeteg­gondozás állandó diétás ok­tatás. nevelés és tanácsadás nélkül elképzelhetetlen, eh­hez pedig szakképzett diétás nővérekre, gondozónőkre van szükség. Dr. Mohai Ferenc, a kar­cagi rendelőintézet főorvo­sa: — Negyven körzeti or­vos betegei tartoznak hoz­zánk. A nyilvántartott cu­korbetegek száma négyszáz­tíz, de bizonyára több is van. Mennyi? Nem lehet tudni, rendszeres szűrés nincs. Dr. Selmeczi Pál a kór­ház belgyógyász-főorvosa, 92 ágyas osztályán ott jártam­kor tizenkilenc diabéteszes beteg feküdt: — Fontos len­ne időben felfedezni a dia- béteszeseket, mert meglehe­tősen sok az érrendszeri szövődmény. Kórházunkban évente körülbelül 1500 am- putációt hajtanak végre, sok közöttük a diabéteszes. nagyritkán van. Diabetikus sonkafelvágottat (dobozosat) eddig csak egyszer kapott a Risker. Változtatni kell — Nem elég, hogy a be­tegség sújt bennünket, de ha valami készítményt venni akarunk, jóval többe kerül, mint az egészséges emberek­nek való. Pedig legtöbb cu­korbeteg öreg, nyugdíjas, kispénzű ember, — pana­szolta egy több éve beteg férfi. A Glukononból — a dia- béteszesek porcukorja — egy kilogramm több mint 40 fo­rintba kerül. Megjelent az üzletekben a diétás ribizli dzsem: ejy decis üveggel 32 forint az ára. A múltkori­ban bemutatták a kereske­delemnek a diabetikus kek­szet — 4.60-as lisztből ké­szítette az ipar —, kilogram­monkénti ára 104 forint. Bu­dapest kivételével nem tu­dom, készít-e valahol a sü­tőipar a cukorbetegek szá­mára (fogyókúrásoknak is jó) leve«őkenyeret va,gy zsemlyét. Egy biztos: Szol­nok megyében ilyen áru nem kapható. Jó kezdemé­nyezés a megyei vendéglá­tó vállalattól, hogy Szolno­kon, a Múzeum étteremben bevezették a diabetikus me­nük árusítását: 10.70 forint­ért levest, húst körettel, vagy főzelékkel adnak. A cukorbetegnek nehéz együtt élnie betegségével. Ha közelebbről vizsgáljuk helyzetüket — gondozásu­kat, élelmezésüket-, minde­nütt megoldatlansággal ta­lálkozunk. Ezen változtatni a szocia­lista egészségügy egyik leg­aktuálisabb feladata. Varga Viktória lárfatnyitás előtt Látogatás Papi Lajos szobrászművésznél Gondozói hálózat kell A megyében önálló cukor­beteg-rendelést dr. Ferenczy Sándor végez Szolnokon, a rendelőintézetben, heti hat órában. Csepp a tengerben, mégis nagy jelentőségű: ezerhétszáz embert tart rendszeres megfigyelés alatt. Minden héten kedden és pénteken negyven—ötven embert rendel be vizsgá­latra. „A gondozást kellene ki­terjeszteni, szervezetté ten­ni. Sokba kerülne, de a cu­korbetegek nagy száma fi­gyelmeztet arra. hogv szük­ség van rá! A diabétesz ma egy dinamikusan növekvő népbetegség és sajnos na­gyon sok cukorbeteg nem tud bajáról.” Diéta: bűvös szó, amelyet az orvosok fontosnak tarta­nak. A beteg számára vi­szont ez a legnehezebb. A megyei rendelőben minta­étrendet a karcagi kórház­ban pedig betegnek minta­étlapokat adnak. Van sza­kácskönyv — kis vékony fü­zet — a cukorbetegeknek. Mindez azonban kevés. Szük­ség lenne például cukorbe­tegek klubjára, ahol diétás nővérek, orvosok beszélget­nének a betegekkel rendsze­resen tanácsokat adnának számukra. A szervezést a Vöröskereszt magára vállal­hatná. Segíti-e az élelmiszeripar a kereskedelem a diabétesz­ben szenvedőket szénhidrát­mentes va"” szeaénv ételek for.galombahozatalával? Alig- alig! Az Élelmiszer Kiske­reskedelmi Váilel^t Szolno­kon négv. Jászb"rénvb''o kettő Töröks'entmii-'óson és Martfűn egy-egy üzletben árusít diabetikus készítmé­nyeket. Kanható még ilyen pru Szolnokon. a Csemegé­ben. Hogy mi? Elsősorban dzsem, befőtt, szörpök, kaló­riaszegény gyümölcslevek, édesítőszerek, csokoládé, két­szersült stb. Puffasztott rizs és tarhonya, zabpehely csak Basel után Ankara Lehel György a héten ha­zaérkezett Svájcból, ahol a baseli rádióállomás stúdió­jában vezényelt hangver­senyt. „Budapesti koncertem után — mondta —, Törökor­szágba utazom. Ankarába hívtak meg, hogy két estén dirigáljam az ottani filhar­monikusokat.” A kisújszállási mestert az utóbbi napokban művészet megtalálni. Akkor sincs ott­hon. amikor otthon van. Bár abszúrd szójátéknak tűnik, mégis igaz, mert állandó inga­járatban közlekedik a főutcai „istállóműterem”. a művelő­dési ház és a város központ­jában épülő műteremlakás között, s ha a három közül egyikben sincs, akkor éppen Szolnokra utazott, hogy a Galériában vasárnap nyíló ki­állítása fölött bábáskodjék. Műteremláitogatásunk ezúttal rendhagyó volt, rövidre si­került. Műterme inkább emlékez­tetett vásár után „kifosztott” butikra, semmint alkotómű­helyre. Az ámbitus alá, a virágoskertbe szorult alkotá­sai a füleden Vazul, a kör­ívvé hajlott nőszobrok, s a majd három méter magas le­mezmunka: Ikarosz is mind Szolnokon vannak már. „El­hagyták” a lakásnak is ki­csiny parasztházat, s talán örökre, mert mire ismét Kis­újszállásra kerülnek, új ott­honra lelnek, jelezvén, hogy új szakasz kezdődik Papi La­jos életében. A város erkölcsi és anyagi elismerését kifejező építkezés mellett a szakmai elismerés: Kisújszállás, Buda­pest. Tokaj, Kisvárda, Hajdú- böszörmény. Nyíregyháza után... önálló tárlat a megye- székhelyen. A szakmai zsűri elfogadott minden szobrot, s a vasár­napi tárlatlátogató több mint hatvan alkotást láthat, melyek 1948-tól napjainkig születtek, s közben legtöbbjük jónéhány kiállítást megjárt. Ott lesz a legutóbb a Téli Tárlaton látott Csontváry-, Csökön ai-portré mellett a franciaországi Montreuil-ben szerepelt Lófej is, továbbá a képünkön is látható Györffy István-dom- bormű, márványból. A kiállítás teljes anyaga e Szolnoki Galéria után még tesz egy „kerülőt”. Budapes­ten is bemutatják, a főváros munkásnegyedében, a józsef­városi művelődési ház kiál­lítótermében. Gazdag néprajzi anyag Idegenforgalmi nevezetesség az ezredéves Szántódpusztából A SIOTOUR tanulmányter­vet készített a balatoni műút mellett levő Szántódpuszta idegenforgalmi hasznosításá­ra. A terv a telep mintegr 30 objektumának helyreállí­tásával és hasznosításával számol. A telep története — mint ezt a legújabb kutatások do­kumentumai tanúsítják — nagyjából egy évezredre te­hető. I. András 1055-ben 18 más birtokrésszel együtt Szántódpusztát is a bencés rendnek adományozta. A ki­rály 37 házból álló pusztával 34 mént és sok kancát is adott a rendnek, amelyet a királyi ménesből esztendőn­ként 50 csikóval egészített ki. írásos bizonyíték szerint ez volt Magyarország első is­mert ménese. A telep egyéb­ként az 1092-es pápai bullá­ban szerepel a maihoz ha­sonló „Zantód villa” — né­ven. Szántódpuszta mai arcula­ta a XVIII—XIX. században alakult ki. A magtár, a cse­lédházak, az istállók, ólak, gazdasági épületek legtöbbje 100 éve híven őrzik az ak­kori idők jegyeit. A tanulmányterv szerint olyan idegenforgalmi objek­tumot kívánnak itt létrehoz­ni, amely a népi építészet­nek. a korabeli gazdálkodás­nak állít emlékeket, szemlél­tetve a gazdag néprajzi anya­got és helytörténeti értékeket Rákóczi levele A pannonhalmi vár irattá­rának rendezése során erede­ti Rákóczi-levelet találtak. II. Rákóczi Ferenc, a latin nyelvű levélben megköszöni Bátfa város elöljáróságának levelét, amelyben a város la­kóinak támogatásáról biztosí­tották a fejedelmet. A sza­badságharc céljaira felaján­lották kardjukat és anyagi javaikat a történelmi értékű levél 1708. október 13-án kelt Irodalomtörténeti bibliográtia A. német irodalomtörténet nemzetközi bibliográfia*a cí­mű háromkötetes munka a napokban jelent meg Berlin­ben. Összeállításában bolgár, csehszlovák, jugoszláv, len­gyel, magyar, román és szov­jet tudósok is részt vettek. Sok éves munkájuk eredmé­nye ez a maga nemében pá­ratlan mű. LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA Q Bárányos Eszter Pest­* * ről jött le a húgát meg­látogatni. Kiszikkadt öreg­lány volt, akinek abban a fe­neketlenül nagy városban se kutyája, se macskája. Jött, mert nagyon vágyott már emberek közt lenni, akik hoz­zá tartoznak. Meg aztán a hasznosat össze akarta kap­csolni a kellemessel is: né­hány napos itteni nyaralás­sal. Laczkóné, a húga, mindig szívesen fogadta. Sajnálta is, szerette is. Meg úgy gondolta, két hét nem a világ, hamar eltelik, aztán majd visszazök­kennek újra a régi életrit­musba. Addig azonban minden­esetre a gyerekeket elküldték a nagymamához, férje át­hurcol kodott a kis szobába, ők meg ketten a nővérével a pagvob^ik^nn aludtak. Esténként többnyire soká­ig elbeszélgettek. Gyerekko­rukról, a régi udvarlókról. Ráadásul a legutóbbi este it­tak is. Laczkó hozott egy kis konlyalávalót. Szívélyessége és adakozó kedve mögött ugyan némi önzés és számí­tás rejtőzött — későn jött ugyanis haza, sokáig elma­radt egy vállalati buli miatt és kissé kapatos is volt —, dehát ettől az ital, amit ma­gával hozott, még nagyon jól esett Még a férj is megkóstolta. Igaz, vesztére, mert perceken belül elálmosodott tőle. Mi­kor behúzta maga mögött az ajtót, neje nem is átallotta megjegyezni: — Na, ez most úgy fog aludni reggelig, mint akit fejbevertek. Mindig így szokott, ha iszik. — Sűrűn? — kíváncsisko­dott a nővér. — Még csak az kéne! Majd adnék én neki! — csattant föl Laczkóné. A téma mindenesetre ki- meríthetetlennek ígérkezett Úgyhogy az elfogyasztott italtól némiképp fölhevült ál­lapotban még hosszú ideig elbeszélgettek, tüzetesen ki­elemezve a férfiúi viselke­désmódok legkülönfélébb vál­tozatait. Laczkóné arra riadt fel, hogy nővére kétségbeesetten markolja a vállát — ujjai egészen belemélyedtek bőré- be-húsába —, rázza őt és el­fúló hangon suttogja: — Valaki járkál lent a földszinten. Húgát a legmélyebb álmá­ból verte fel. Hát persze, hogy nem túlságosan lelkese­dett a nagy felfedezésért. — Járkál hát — mondta, miközben hatalmasat ásított. — Miért ne járkálna? Ott la­kik. Hát nem tudtad, hogy a földszinten is laknak. A nővér nem tudta. így ezzel tulajdonképpen le is zárult a dolog. Laczkóné is csak a szokás kedvéért fü­lelt bele ebbe a mély éjsza­kai csöndbe. Valóban járkáltak lent. Pontosabban: nyilván egy valaki iárkált. Épp az ő szo­bájuk alatt. — Na aludjunk — mondta nővérének és átnyúlt hozzá, hogy megsímogathassa az ar­cát. — Te meg nyugodj meg. Ha mindentől így megijedsz, nem lehetnek túlságosan jók az idegeid. — Igazad van. — Be is ve­szek egy nyugtatót. Ami gyorsan hathatott is, mert Laczkóné néhány perc múlva már hallotta, milyen egyenletesen lélegzik, ami a nyugodt álom félreismerhe­tetlen jele. Neki azonban ugyancsak kiment az álom a szeméből. Próbált erre, arra gondolni. Aztán, ahogy gyermekkorá­ban csinálta, számolni kez­dett. Már hetvennél tartott, amikor újra zajt hallott. Mintha lent a földszinten valamit elhúztak volna a he­lyéről. Egy bútordarabot, vagy más nehéz dolgot, ami súlyánál fogvást szívósan ta­pad a padlóhoz, és csikorog az elmozdításnál. — Na, ezeknek a Feketéék- nek sincs jobb dolguk — morfondírozott magában. — Éjnek évadján jut eszükbe átrendezni a lakást! Még ilyet! Hirtelen összerezzent. De hiszen Feketéék nincsenek itthon! Tegnapelőtt indultak el autóval Lengyelországba. Visszafordultak volna? Nem, az lehetetlen! Csak látták volna őket. Különben is. az autó itt szokott állni mindig a ház előtt... Egy pillanat alatt hatalmá­ba kerítette a félelem. Léleg­zetét visszafojtotta, moccanni se mert. Miközben nővére békésen szuszogott alig kartávolság­nyira tőle a nagy dupla re- kamié túlsó régiójában, ő bá- múlt bele a sötétbe és szív­dobogva várta, hogy újra koppanjanak a léptek. De egy ideig semmit sem hallott. Később meg valami olyan zajt, ami szénlapátolásra em­lékeztetett. Nem volt túl erős, nem is tudta pontosan megállapítani, hogy alulról jön-e vagy ol­dalról, de ijedsége rögvest el­szállt, amikor azon gondolko­dott el, hogy miféle tolvaj is lehet az, aki nyáron szenet akar lopni. Ráadásul később még ez a távoli zörej is elcsendesedett. S ő hiába fülelt még sokáig, egyetlen, a földszintről érke­ző hangot sem tudott elkapni. Míg végül figyelme eler- nyedt, és a nagy félelmet kö­vető gyors ellazulás hatásá­ra mély álomba merült. Reggel a nővére ébresztet­te. Sápad volt. Kócos. — Hallod, megfájdult a fe­jem. Nem ittunk mi túl so­kat tegnap este? Laczkóné eltűnődött rajta, tényleg, mennyit is ittak? S minthogy a nővére semmit nem szólt az éj«'’a,<ai közjá­tékról kezdett ő is hinni ab­ban. hogy nem történt sem­mi, álmondta az egészet. Pi- tyókásan. (Folytatjuk) PAPP ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom