Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-01 / 26. szám
1974. február 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Klubest Bánhalmán A közkedvelt Rudi bácsi a gazdaság juhásza — mint „vendégművész” a nők között — juhásznótákat énekel Szokatlan rendezvényen vettünk részt Bánhalmán, a Középtiszai Állami Gazdaság művelődési otthonában, ahol a szín na dón horgoló, beszélgető, éneklő, versmondó asszonyokat, a közönség helyén széksorok helyett fehér asztalnál ülő családokat láttunk. A három éve alakult nőklüb tartotta nyilvános foglalkozását, amelyen a hozzátartozóknak, a gazdaság dolgozóinak mulatták be mivel töltik estéiket a világtól elzárt bánhalmi lakótelep asszonyai. Az est épp azt példázta, hogy a nagyobb településtől való távolság, a földrajzi elszigeteltség korántsem jelent szellemi bezárkózottsá- got. A háziasszonyokat, a gazdaság nődolgozóit (köztük a gyermekgondozási szabadságon levő kismamákat), baráti közösséggé formáló klub a társadalmi, politikai érdeklődésnek, a közös kulturált szórakozásnak kedvelt fóruma. ' Előadásokat hallgatnak munkahelyi kérdésekről, világpolitikáról. családtervezésről. megtanulnak egy-egy népdalt, a fiatalabbak néptáncot. s közben akinek kedve tartja megismeri a legjellegzetesebb magyar him- zőmotívumokat úgy. hogy maga is elkészít egy-két díszpárnát, térítőt. Nem is akárhogyan: ezt bizonyította a nyilvános klubest tiszteletére nyílt kézimunka- kiállítás sok ízléses darabja. Nem „művészkedési” igénnyel megrendezett előadás volt — egyszerű, szinte családias' mindenki kedvére tartott bemutatkozás, közös szórakozás. A szabad idő értelmes kihasználásának példája. I. Zs.—N. Zs. Szolnok mngyében Tanulmányok a munkások életmódiának alakulásáról Érdekes helytörténeti és művészettörténeti dokumentumok. kiadványok előkészítésén dolgoznak az idén Szolnok megye múzeológu- sai. a megye iparosodó mezővárosaiban tanulmányt készítenek a munkáséletmód alakulásáról, a mezőgazdaságból az iparba áramlott dolgozók helyzetéről. Több kiadvány és tanulmány kapcsolódik Szolnok 900 éves jubileumához. Kötetbe foglalják a ..Szolnoki vár látképei” című tanulmányt, a város felszabadulás utáni fejlődését. Külön kiadvánv taglalja majd a közlekedési centrum vasút- és közúti közlekedésének átalakulását. Művészettörténeti vonatkozásban rövidesen elkészül a művészeti élet Szolnokon a XIX. század második felében című tanulmány. Íj városok épülnek Ausztrália 13 millió főt számláló lakosságának csaknem a fele az ország keleti partvidékének két tenger menti városában. Melbome- ben és Sydneyben, valamint a városok környékén él. Annak érdekében, hogy Ausztrália lakossága egyenletesebben oszoljék el az ország hatalmas, több mint 7 600 000 négyzetkilométer területén. decentralizációs tervet dolgoztak ki, amely szerint több nagy várost kell építeni a kontinens belsejében. A legközelebbi terv az, hogy egy 300 000 lakosú nagyvárost építenek a Mel- boum’e-től 300 kilométerrel északkeletre fekvő két kisebb város helyén. Lscm-krónikált Baranyában érdekes kezdeményezés született: felkutatják, feldolgozzák a legjelentősebb ipari és mezőgazdasági üzemek történetét, s könyvalakban kiadják. Országosan is egyedülálló üzemtörténeti monográfiasorozat születik ily módon, amelynek most jelent meg a 10. kötete. Ez a mű a pécsi nyomdászat kétszáz éves múltjával foglalkozik. az 1773-ban alapított Engel- féle nyomdától a mai nagy tipográfiai üzemig, a pécsi Szikra Nyomdáig. Történeti mű jelent meg eddig négy pécsi üzemről valamint hat mezőgazdasági üzemről. Barátsági és kulturális napok Eredményes esztendőt zárt és reményteljes évet kezdett az NDK budapesti Kulturális és Tájékoztatási Központja. 1974-ben indul útjára a Politikai klub című rendezvénysorozat. Februárban turistanapokat szerveznek, közösen az erfurti nemzetközi virágkiállítás (IGA) vezetőivel. Március végén NDK dokumentum-filmnapokat rendeznek. Májusban bonyolítják le az NDK és Magyarország közötti kulturális egyezmény keretében az NDK barátsági és kulturális napokat a magyar fővárosban és vidéken. Találkozó lesz többek között azokkal a magyar szocialista brigádokkal, amelyek német antifasiszta, kommunista hősök nevét viselik. A világhírű rendező, Felsenstein alkotásaiból filmhéten vonultatják fel a legjelentősebbeket. AZ ALAGSORBA 3 Persze előbb még kel- • lett valami támogatást szerezni a kormánytól is. Az ifjú kultúrtanácsnok nem mindig egyenes logikai vonalú indoklásai során előszeretettel ismételgette a szittya kultúrfölény kifejezést. Nem rossz. Hiszen az országban már a verebek is csiripelték, hogy a kultúrfölény nagy apostola, Klebels- berg Kunó gróf. vallás- és közoktatásügyi miniszter gyengéd érzelmekkel viseltetik a város iránt. ^ Persze „Kléfoi” azért megkérdezte a kihallgatásra jelentkezett Béláditól: — No is mondd csak. kérlekalássan. mi ebben az eaész vállalkozásban a kultúra? Mire a polgármester ravaszul azt kezdte el fejtegetni, hogy az európai látvány, amit ez az utcaegyüttes a városba látogató hazai és külföldi vendégeknek nyújtani fog. — Ezzel mintegy példát statuálunk, kegyelmes uram. Hogy a városképek tekintetében is benne vagyunk a nyugati kultúrkörben. Nem volt éppen átütő erejű érvelés, azt meg kell hagyni. De „Klébi” azért adott pénzt. Ha nem is any- nyit, amennyit kértek tőle — annyit sose adott —, de elég tekintélyes summát. (Minthogy Béládi jól ismerte ezt a szokását, kétszer annyit kért. mint amennyit kapni remélt. így aztán végül mindkét fél elégedett lehetett.) Igaz. a város által megszavazott összeg, valamint a kormánytámogatás még mindig nem futotta a tervezett kiadásokat, de a pillanatnyi def i ci ttől a prl ?á *-m ester egy- áUalán nem ijedt meg. Az volt az elve, hogy majd menet közben kialakulnak a dolgok, és végül minden, elrendeződik. Az építkezés úgy indult, mint minden nagyobb vállalkozás ebben a korszakban. Az első pillanattól kezdve körülgomolyogta a panama felhője. Ez azonban még nem lett volna olyan nagy baj. Főképp azért nem, mert a ravasz Béládi jó erősen markában tartotta a szálakat. Sőt Sikerült a városi bérletek az évi megváltási árát is följebb srófolni. Csakhogy még így sem volt elég a pénz. Minthogy az építkezés nem állhatott le, gyorsán szerezni kellett valahonnan. Utólag egyáltalán nem sikerült kideríteni, kinek volt az ötlete, hogy csípjék le annak az összegnek a felét amit a Néoióiéti Minisztérium utalt át a városnak a közsegélyesek ellátására. Valószínűleg Béládié. De ő később úgy tett, mintha soha nem hallott volna a dologról. Mindenesetié lecsípték. JUTKA ÉS JÁNOS A nagymama még fiatal lány volt, amikor munkába állt a gyárban: az olajos, nagy présgépen dolgozott. Onnét ment nyugdíjba is. A lánya, a mama is pártában . volt még, amikor először lé-, pett be korareggeli munkakezdésre a zajos üzembe. Ma is ott dolgozik. Ott a férje is, a papa. És János mikor látta először a gyárat? — Még pályás koronlban. Jót nevet a csodálkozásomon, huncutul csillog barna- szeme ahogyan feleségére a vékonyka, csinos, madonnaarcú asszonyra villan tekintete. mert lám az tudja, miről van szó. Ez is az ők együvé tartozásuknak bizonyítéka. _ Amikor megszülettem, anyám bevitt a műhelybe megmutatni a munkatársainak, hogy fi? született. Aztán minden ünnepen en ott szorongtam a többi gyári gyerek között: vártuk a szakszervezet télapóját, a gyereknapi csokoládét. Iskola után meg valahogy ott ragadtam. A Budapesti Alumínium- árugyárban, mint a munkásdinasztiák egyikét tartják nyilván a Lájer családot. Es úgy, mint a legjobb munkásokat. Jánossal és feleségével mégis a tiszafüredi gyáregység egyik irodájában üldögélünk, amit rövid időre szívességből engedtek át nekünk, hogy zavartalanul beszélgethessünk. Hogy került János Tiszafüredre? Egyszerű: Kökény Jutka szeme csalta el. — Amikor itt Füreden építeni kezdték az Alumínium- árugyár gyáregységét és munkásokat kerestek, én is jelentkeztem. Fölvittek Pestre tanulni, a nagy gyárba. Híre ment a műhelyben, hogy az üzemírnokunk fia leszerel a katonaságtól, és visszajön dolgozni a gyárba. Mi lányok nagyon kíváncsiak voltunk rá. Aztán amikor egyszer bejött a műhelybe az anyjához, megláttuk egymást. Később egyre gyakrabban jött — a mamához... Majd tavasszal És 1971. október 30-án „hetedhétországra” szóló lakod átlóm volt Kökényéknél, szállt a nóta: Asszony lesz a lányból, a bimbóból rózsa. Hűl- > lőtt a sok forint a szitába a menyasszonytánckor, hogy boldoguljon a fiatal pár, legyen pénzük, boldog életük, szerelmük. Hát mindebből szerencsére nincs is hiány. Egyelőre Jutka szüleinél Tiszaszöllősön laknak, szép két szobában, onnét járnak ^ be dolgozni minden nap Tiszafüredre. A saját otthon sok örömet, boldogságot adhat, hátha azt még szépen be is rendezik: esküvő után a közösen spórolt pénzből bútort vettek, aztán következett a rádió, a szőnyegek, a hűtő- szekrény és legutóbb egy MZ—150-es motorkerékpár. Jogosítvány? János zavartan hallgat. Jutka böki ki: — Még nincs, mert Jancsi elbukott a KRESZ-vizsgán. — Majd tavasszal újra megpróbálom — dünnyögi János. — Addig tanulok, most télen úgyse használhatnánk. — Autóbusszal járnak be Füredre dolgozni? — Igen, szerencsére egy műszakban vagyunk, két'hé- tig délelőtt, két hétig délután dolgozunk. Együtt jövünk, együtt megyünk. En szalagon dolgozom, szegecselő vagyok. Igaz, piszkos munka, de én szeretem csinálni. .. — És a férj ? lökhet adni — A tmk-ban dolgozom, amilyen gép csak van a gyárban, azt én mind javítom. Éppen azt szeretem benne, hogy változatos, hogy most egy présgépet kell javítanom, a következő órában egy csiszolót, vagy mást. Az én életem a gépek, a mun- kárp, meg a család. — Mondja János, nem volt furcsa Budapest után egy kicsi faluba költözni, élni ? A központi gyár után egy kisebb gyáregységbe kerülni ? Az erős, izmos, csupa mosoly fiú elkomolyodik. Látszik, valamikor őt is foglalkoztatta: érdemes-e cserélni. Döntése a mai valóság: Tiszafüreden beszélgetünk. — Nem volt nehéz megtalálnom a közös hangot az itteniekkel, igaz az emberek többségét még Budapestről ismertem, mert oda jöttek fel tanulni a szakmát. Szórakozás? Nekem Pesten sem volt sok pénzem arra, mert haza kellett adnom anyáméknak. Velük él a dédnagymamám, van egy húgom, kellett a pénz. Mászkáltunk a srácokkal moziba, leültünk dumálni. Ennyi volt. Mindezt itt is megtalálhatom, meg ha már házas az ember nem a szórakozás a legfontosabb, hanem az. hol tud többet adni azoknak. akiket szeret. Én ezt a többet Tiszaszöllősön tudom adni. — És a gyár? — A gyár? — kérdezi visz- sza. — Szeretem amit csinálok és most sok mindent én is másképpen látok, mint korábban. Más értéke van itt egy munkáskollektívának mint Pesten. Ne értse félre, én munkások között nőttem fel, ők neveltek, nekem sok minden természetes volt abból, amit itt Füreden a nemrég gyári munkásokká lett emberek csak tanulgatnak. — Mire gondolok? — kérdezi vissza. — A közösség ereje. A tmk-ban többségében fiatalok dolgozunk, de van ott egy idős segédmunkás is, Mészáros Gyuri bácsi. A múltkor beteg lett. Mi srácok összefogtunk, meglátogattuk. Nagyon meghatódott, addig csak a rokonai néztek feléje. Vittünk neki egy kiló citromot, nem nagy érték, mégis örült neki. Megkínált pálinkával, jót elbeszélgettük az időt. Az öreg azóta dolgozik, és úgy látjuk, még jobban közénk tartozónak érzi magát. És látom' mit jelent egyeseknek a szalagmunka, kezdetben milyen idegfeszültséget. Meg a pontos munkakezdés. Csak a közösség ereje segíti át őket a nehézségeken. És meglátszik, hogy megváltozott az életfor- viájuk, az életmódjuk, hogy havi fizetésből élnek. Tréfára fordítom a szót: — És Lájeréknél ki kezeli a pénzt? Nevetnek: — Ha megkapjuk a fizetést, odaadom Jánosnak — szól Jutka. —• De csak azért, mert nekem ván szekrényem, van hova elzárni. Otthon aztán mindkettőnk keresete Jutkához kerül. így láttam én ezt a ma- máéknál is, szerintem ez így van rendjén. Azért mind a ketten megnézzük egymás elszámolási lapját, a bérjegyzéket — mondja János, — Mennyi a órabérük? — Az enyém 8,90. Hát ezt nem tartom igazságosnak, mert Pesten egy hasonló korú, gyakorlatú munkát végező nőnek az órabére 9,50—10 lórint körül van. — Ez Jutka véleménye. János elégedett: — Az én órabérem 12,40. Nem lenne baj, ha több lenne, de így is jó. Ha beosztjuk szépen megélünk btlőle. Az üzem segítségével, talán nemsokára lakást építtethetünk magunknak Tiszafüreden. A trónörökös — Az jó lenne, akkor csak többet járhatnánk az üzemi KISZ-klubba is — szól közbe Jutka. En nagyon szeretek táncolni, fiatalok társaságában lenni. — Majd ha lesz bent lakásunk — nyugtatja asszonyát János. — Most úgyse engednélek ugrabugrálni... Látják kicsit értetlen tekintetem, elmosolyodnak. — Várjuk a kis hájért. — Mikorra? — Júliusban, azt hiszem — pirosodik az asszonyka. — Ügy tervezzük, hogy majd a mi picink névadója itt lesz a. gyárban. Még úgy se volt ilyen ünnepség. Ha meg addig valaki megelőz bennünket, az sem lesz baj: azért a mi fiunkat behozzuk majd az üzembe pályásán, úgy ahogyan Jancsit is bevitte a mamája a gyárba... Varga Viktória Munkavédelmi vizsga A törökszentmiklósi járás termelőszövetkezeteinek hetvenegy vezető beosztású dolgozója vizsgát tett munkavédelmi ismeretekből ianüár 29-én és 30-án. A vizseab'zott.sá"’ ve'cirr í'T-o <57.f rjn4 a méleti fe” " 'gük jó volt. Tavaly a járás termelőszövetkezeteiben a balesetek száma 20. a kiesett munkanapok száma 12 százalékkal csökkent Halálos, vagy csonkulásos baleset nem i-qü Nem is a felét. Annál valamivel többet. Szokásos, a városok .financiális gyakorlatában „bevett” manipuláció volt ez, amely fölött úgyszólván minden esetben szemet hunytak. S itt sem lett volna semmi baj, ha nem a „Klébd” által kedvelt és agyonszubvencionált helységről van szó. Csak egy stréber tisztviselő kellett hozzá, aki besúgta a Népjóléti Minisztériumban a Bélád iék keresztülvitte tranzakciót, és Vass József, a minisztérium gazdája — egyben állandó miniszterelnök-helyettes — azonnyom- ban félvillanyozódatt. Sőt, rögvest szigorú vizsgálatot is indított. Tán megszállta volna az igazsógkeresés ördöge? Dehogy! Egyszerűen csak borsot akart törni Klebelsberg orra alá. Évek óta ádázul intrikáltak ugyanis , egymás ellen. S ha Vass Józsefnek sikerült is a hatalom magasabb polcaira kapaszkodnia, ellenfele mindig éreztette vele vitathatatlan szellemi fölényét. „Klébi” persze azonnal átlátott a szitán, és közismert agyaf "t ágának minden eszközét felvonultatta védencei érdekében — állítólag még a kormányzónál is eljárt ebben az ügyben —, ám csak részleges sikert tudott elérni Megmentette ugyan Bélá- diékat. Ami gyakorlatilag annyit jelen,tett, hogy nem indult fegyelmi a városi adminisztráció ellen a közsegélyeseknek szánt pénzösz- szeg önkényes megnyirbálása miatt. S nem jártak utána az illetékes szervek azoknak a panamáknak' sem, amelyele ezt a különös vállalkozást — mint említettük — az első pillanattól kezdve sötéten go- molygó felhőként körüllengték. A botrány elkerülése érdekében viszont a házak nem maradhattak városi tulajdonban. így nem költözhettek be falaik közé a vezető tisztség- viselők sem. Hanem értékesíteni kellett őket; Ez volt a büntetlenség ára. No meg persze az átadásra tervezett díszünnepség is elmaradt. A hat házra, ha nem is könnyen, de azért végül akadt vevő. Az elsőt — mintegy por- hintésül — Béládi egyik tehetős földbirtokos rokona vette meg. A harmadikat, negyediket egy gyáros, egy naffvkereskedő illetve egv fuvarozási vállalkozó. A má sodikát dr. Blau Henrik főorvos. A hatodikat pedig egy pesti újgazdag — a babájának. Hej, micsoda élet folyt itt! (Folytatjuk.) I \ PAPP ZOLTÁN LßPCSO
