Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-26 / 47. szám
1974, február 26. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 5 Szóljatok játszók — regölők! Zaj Agy halogató az utca. Füstokádó teherautó dörömböl végig a koponyánkoip. mentő vijjog, motorkerékpár re- peszt. Éjjel a szomszédban felsír a gyerek. Ha vonat áll a jelző előtt, behallatszik, a Öiesel dübörgése. Csönd... Csönd Egy teljes percig süket, mozzanatian csönd. S aztán az egész megint elölről. Hangjáték zajokból, a zajok ellen. Látlelet idegeink ellenségéről, a neszektől az üvöltésig, s kontrasztként parányi csendesség. Néhány belvzetismertétp. rövid, szinte befejezetlen riportba zajártalmakról. Ennyiből áll Nahe Valtiala dokumentum - játéka. A hallgató, akinek fáj mar a zajok koncentrált, mérték nélküli áradata, értetlenül áll a szokatlan játékkal szemben. Nem tudja, mit akarnak vele. A rendszertelen, kaotikus „zajkoktél” ugyanis neun mond el semmit, a játék nem kínál frappáns megoldást, nincs egyetlen környezetvédelemre hívó szó sem. Csak zaj. van. Mit akarnak vele?! Mit velerp, áld már alig bírom! Elég! És végié a hangjátéknak, 'Miért kell nekem 40 percen át hallgatnom ezt a ... Hálóban A néphagyományok gyűjtésére, feldolgozására és előadására egy évvel ezelőtt, 1973-ban országos folklór pá- láyzatot hirdetett a Művelődésügyi Minisztérium, a Népművelési Intézet, valamint a Magyar Rádió és Televízió elnöksége. A Szóljatok játszók — regölők!” című vetél- kédő megyei döntőjét szombaton délután Szolnokon, a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ színháztermében rendezték meg, nyolc együttes közreműködésével. Tiszaföldvári, törökszentmiklósi, újszászi, karcagi, mezőtúri és jászberényi csoportok léptek dobogóra, Kriza János, ,Kallós Zoltán, Szűcs Sándor, Ortutay Gyula gyűjtéséből láthattunk, hallhattunk részleteket, volt esu- jogatás; zengett a ci teraszó, s bizony még a csizmák is ösz- sze-összekoccantak néha. A „szellem” kiszabadult a palackból, s felesleges is volna minden könyörgés, többé nem hajlandó visszabújni. Mentségére szóljon, az „Ezeregyéjszaka” meséi óta ezt megszoktuk már, de különben is, a népszerűség a jól sikerült pályázatok sorsa. Ez a mostani pedig, úgy tűnik, ilyen. Természetes persze, hogy szombaton délután is akad jobb és gyengébb produkció. A színvonaleltérést azonban, szinte minden alkalommal csak a színpadi munka különbsége okozta. E vetélkedő legfőbb gondja tehát, hogy a nagyszerű folklór tartalomhoz sok csoport nem talált megfelelő pódiumi, színpadi formát. Kivételként leginkább a* tiszaföldvári Bányai Kornél Diákszínpadot említhetnénk. „Az ember és asz- szonyy” (Kőmíves Kelemenné balladája) című bemutatójuk méltán aratott nagy szakmai- és közönségsikert, újra bizonyítván, hogy Szabó András tanítványai, nem pihennek korábban szerzett ..babérjaikon”. Nem túlságosan merész a jóslat, ha a ..Szóljatok játszók — regölők!” legjobbjai közé várjuk őket, annál is inkább, mivel, a zsűri döntése^ alapján egyedül ők képviselik megyénk színeit a március 2—3-i tájegységi — Bács, Békés,. Csongrád és Szolnok megye — bemutatón, melynek színhelye ugyancsak Szolnok lesz. Ezt a műsort már felvételre rögbi ti a rádió, sőt a televízió. A megyei bemutatón nyújtott teljesítményével egyébként kiváló szakmai minősítést szerzett nemcsak a Bányai Kornél Diákszínpad, de az újszászi művelődési ház színjátszó csoportja és a jászberényi „Munkás” irodalmi színpad, az Aprítógépgyár együttese is. H. D. Cikkünk nyomán Tanterem — Értetlenül állok Galgóczd Erzsébet hangjátékával szemben. Niklai Géza történetével rövid egy év leforgása alatt harmadszor találkozom. Előbb kisregényben, majd fűmen (mindkettő Pókháló címmel jelent' meg), s most hangjátékban. A harcra kemény tez-elnököt- körülfonó, a bürokrácia, a telhetetlenség szálaiból fonódott háló mindhárom műben ugyanaz. Egyetlen vigaszunk azárt marad: jó. hogy hangjáték i: készült ebből az írásból, mert Niklai Géza történetével, mely az egyszerűsítések ellenére is tanulságos, még többen megismerkedhetnek. — trömböczky — az Aprííógépgyárban (Tudósítónktól.) A Néplap február 17-i számában cikk jelent meg a munkásművéltségről, a tanulás fontosságáról. Abban olvastuk, hogy ' a munkások sok helyen úgy vélekednek: hozzák közelebb a kultúrát az üzemek kapujához. Jogos a felvetés — az Aprítógépgyárban nemcsak így vélekednek, így is cselekedtek. Felmérték, hány munkásnak nem volt eddig lehetősége az általános iskola elvégzésére. A felmérés után « gyárban iskolai tantermet rendeztek be, a szükséges tanszerekkel, felszerelésekkel együtt, és kidolgozták az órarendet is. Akik vállalták a tanulást, munkaidő kedvezményt kaptak. A most befejeződött tanév — a 10 hónapos, két osztály elvégzését biztosító iskoláról van szó — után az eredménnyel vizsgázók a vállalattól ezer forint jutalmat kaptak; Sz. B. PAPP ZOLTÁN LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA Frank nagyon jóbe- • nyomást keltett Dan- neréknál. — Egy kicsit ugyan öreg hozzád — jegyezte meg az anyja Editnek —, dehát ennek az első tíz évben nem lehet még különösebb jelentősége. Később pedig már úgyis te vagy a nyeregben — paskolta meg lánya fenekét. — Hízhatnál egy kicsit. Tudod, a férfiak legjobban a telt- karcsú nőket ■ kedvelik. Csak Danner akadékoskodott. Szinte rögeszméjévé vált az, hogy ez a? idegen kőid u sszegény. —- Mért — támadt rá a felesége —, az kellett volna neked, hogy anzágoljon itt? Hogy azt hazudja, övé egész Spanyolország? Látszik ezen, hogy megvan neki mindene. Csak hát okos ember, nem kérkedik azzal amije van... Hát persze, hogy nem köny- nyű. .. Itthon se az. Azért nem szereztél te semmit, merk nem voltál elég ügyes. Mert engedted magad mindig félrerúgni... Ezzel Dannen erkölcsileg meg volt bélyegezve. Egyben elvesztette további ellentmondás, sőt időlegesen még az • önálló véleményalkotás jogát is. De annak ellenére, hogy Lanner né ilyen jó véleménynyel volt Frankról, azért csak nehezen, és egy kicsit fájó szívvel engedte el vele Editet a következő szombaton egy hét végi, budapesti víltendre. Ám a meghívás elől aligha lehetett volna kitérni, ráadásül Edit persze addig ütötte a vasat, míg anyja kénytelen volt engedni. Persze ezzel még nem oldódott meg minden probléma. Lévén, hogy Dannerné következő javaslata az volt: majd ő plkíséri, „gardírozza” őket. Még csak éppen az kéne — gondolta Edit. Lesülne a, képemről a bőr... És hosszú viaskodás után végre meggyőzte arról — az elképzeléséhez sokáig egy tigris makacsságával ragaszkodó — anyját, hogy ez képtelenség. És hogy különben sem érheti, őt a világon semmi baj. Abban mindenesetre megegyeztek, hogy Dannerné nővérénél, a Hűvösvölgyben lakó Elvira néninél fog Edit éjszakára megszállni. Miután táviratoztak neki, anyja kissé megnyugodott. Időközben kiderült, hogy Frank kocsival érkezett az országba. Csak eddig javították, és különben sem tartotta szükségesnek szót. ejteni róla. Egy szép sötétkék Lanciaja volt. — Nem szeretem a föltűnést — mondta. — Ne látványos legyen a kocsi, hanem jó. S mikor rátértek az E 5-ös útra, és a férfi teljes sebességre kapcsolt, Edit gondolatban igazat adott neki. A fővárosi víkend különben olyan volt, akár egy álom. Frank tapasztalt és nagyon tapintatos vezetőnek bizonyult. Sajnos, xsak két távolabbi egyágyas szobát -tudok önöknek adni — mondta a főportás a Duna-parti szállodában. Viszont a második emeleten, remek kilátással a vízpartra és a hegyekre. S amikor lerakták csomagjaikat, a férfi nem jött mindjárt hozzá. Hagyott időt, hogy megíü- rödhessen, alaposan rendbe hozhassa magát. Ügyhogy már frissen, illatosán, kibontott hajjal, pongyolában üldögélt az ablak Í nellett, elnézve a távolban telelő, lassan már páraba burkolózó hegyek felé, amikor Frank bekopogtatott. Igyekezett természetes,- könnyed, fesztelen lenni. És külön hálás volt, amikor észlelhette, hogy a férfi tyóbálb> A mezőtúri eoészséaüayiek pártalapszervczetébeji Gáü Mihály, a 15/36 számú' gyógyszertár vezetője, dr. Orosz István a rendelőintézetben, szemész főorvos, • dr, Bene .Lajos körzeti orvos, Terhes Györgyné körzeti ápolónő, Mag^ da Eszter rendelőintézeti asszisztens és Vida Imrémé vezető- nővér a véradóáUomáson. Valamennyien mezőtúriak, és az egészségügyi pártalapszervezet vezetőségének tagjai. Hét egészségügyi munkahelynek — a kórháznak és rendelőta- itéaetnek, az egészségvédelem területén és a bölcsődékben, a (véradóáUomáson, a gyógyszertárakban, a mentőállomáson, a szociális otthonban dolgozóknak — van közös pártalap- szervezete. Jó ez így, vagy neon? — Van előnye és van hátránya, — mondta dr. Bene Lajos, A fiatal orvos a város ösztöndíjasaként végzett 1970-ben a Szegedi Orvostudományi . Egyetemen. — hogy több munkahelyen, többféle beosztásban dolgozunk, például, a tagok többsége fizikai munkás. így jobban, sokrétűbben tudunk véleményt íonmálni egy-egy kérdésben. A feladatokat pedig szélesebb körben tudjuk megismertetni, elfogadtatni. A munkahelyi széttagoltság miatt nehéz eleget tenni a szervezeti élet követelményeinek —r ez viszont hátrány. A pártveaetőáég igyekszik áthidalni ezt a problémát. Az elmúlt hetekben hét pártnapot rendeztek — valameny- nyit az osztályvezető főorvosok tartották,^ és mint ilyen egyedülálló eseménysorozat életükben.. Sokat foglalkoznak a kommunisták képzésével, többen végeztek marxista—leninista esti egyetemet marxista középiskolát, es ‘ jelenleg is többen tanulnak. — Két évvel ezelőtt egy taggyűlésen arról határoztunk, hogy minden vezetőségi tag végezze el legálább a marxista középiskolát, és tanuljon minden bizalmi. Az eredmény? A vezetőségi tagok közül van, aki az esti egyetemen tanúi, tovább. Az e?orik bizalmi most végzi a középiskolát, hárman az idén kezdik, — magyarázta. dr. Orosz Sándor. Az idős orvos 1946 óta tagija a pártnak, 1956-ban fegyverrel vedte a munkásbatalmat. — Alap- szervezetünfcneli: része van. abban, hogy több pártonki- vüli orvos is elvégezte az esti egyetem szakosítóit, hogy mind többen érzik: manapság a marxista műveltség megszerzése épp oly fontos, mint a szakmai tudás. elősegíteni, hogy ez sikerüljön neki. Bár már húszéves volt, és korosztálya bőséges tapasztalatokkal rendelkezett e tekintetben — olyannyira, hogy tudásával néha látványosan vissza is élt —, először került ilyen helyzetbe. Nem mintha nem lettek volna egészségesek az érzékei, s nem kísértette volna még meg soha életében a testi vágy. Egyszerűen azért, mert várt. Válogatott. Lányságát olyan értéknek fogta fel, amely bizonyos szituációban maximálisan kamatozhat. De ha netán ugyanebben a helyzetben nem is tartanának rá igényt, megléte aligha lehet hátrány! Elgyengülve hagyta, hogy a férfi magához ölelje. Hogy megcsókolja a száját, a nyakát, a vállát. Engedte, hogy lefejtse róla a pongyolát, és hogy erős karjaiba vegye az immár ruhátlan lánytestet, amelyen a szépség és a szégyen egymás mellett tündökölt. Most egyszeriben megszűnt számára létezni a külvilág. Érezte, szíve a torkában dobog, foga szinte összekoccan az idegességtől, attól a futó félelemtől, amely ezekben a percekben szintén áthullám- zott rajta. Aztán még látta a férfiKfö- lébe hajoló arcát, hallotta suttogását, érezte arcán forró. leheletét, majd úgy érezte, mintha üvegburát borítottak volna ra. És zuhanna, egyre csak zuhanna valami olyan mélység felé, ahol forróság és csönd van, azok dobolnak ritmust egymással. {Folytatjuk* — Mennyi az átlagéletkor az alapszervezetben? — Negyvenegy év —mondta dr. Bene. — Meg kell azonban. ' mondanom, hogy a korosztályomhoz tartozó orvosok közül a kórházban egyetlen párttag sincs. Szerintem a sagiédorvosok nagyon kevés plusz feladatot vállalnak. Talán úgy vannak vele, elég a szakmai munka. Terhesné vitatkozik: — Én ezt nem mondanám. A fiatal oavoisok is szívesen vállalnak feladatokat a tömegszerveze- tekben. például a Vöröskeresztben. — Mi az oka annak, hogy a legtöbb párttag a kórházban dolgozik, a partvezető-, ségben mégsem képviseli senki ezt az intézetet? — Nem osztom a véleményét — szólt Gáli Mihály az alapszervezet titkára. — Valamennyien egy célt szolgálunk, a szocialista egészségügyet. Mindegy, ki hol dolgozik. Egyébként nálunk is megvál ósdit már a korház- rendelőinté^eti egység. Közös a szakmai, a gazdasági vezetés, a pártalapszervezet. Most azon dolgozunk, hogy létrehozzuk a közös szak. szervezeti bizottságot. — Önök közül ki foglalkozik pártépítési■ ügyekkel? — Én — mondta dr. Bene. — De tulajdonképpen együtt végezzük a feladatokat — Ez a kollektiv munka nem azt jelenti, hogy legtöbbet a titkárnak kell dolgozni? Nevetnek a vezetőség tagjai: — Hát ez bizony legtöbbször így van. Azt viszont, hogy a párt- alapszervezetnék egyre nagyobb tekintélye van mind az intézményvezietők, mind a dolgozók között, azt valamennyien nagy eredményként könyvelik el. „Nem volt ez mindig így. Valamikor több volt a vita, mint a munka.” Például nemcsak az , egészségügyi dolgozók bérrendezésénél hallgatták meg véleményüket: javaslatukra azszb-k most készítenék felmérést, ld hol tart a bérezésben azon, a bizonyos tóligon bélül. A felmérés birtokában készítenek majd egy javaslatot, hogy a rendes és a sason kívüli béremelésekből kinek, mikor, mennyit kellene adni. Megbeszélik azt az intézetvezetőkkel, és megismertetik a dolgozókkal is. A cél, hogy a bérezésben meglevő aránytalanságokat — amennyire lehet — csökkentsék. — Mivel foglalkozhat még agy ilyen nem nagy létszámú — negyvenkilencen vannak — egészségügyi párt- alapszervezet? — Van elég tennivalónk — mondják szinte egyszerre Terhesné és Magda Eszter. — Részt veszünk politikai, társadalmi ünnepségek előkészítésében, rendezésében, A téli politikai könyvhónap ideje alatt nemcsak dolgozóink, hanem betegeink figyelmét is felhívtuk a Kossuth Könyvkiadó új kiadványaira. A havi konyviorgsdn^tok 5—600 forint körül, van, akkor meghaladta az 1700 forintot. — Azon is dolgozunk, hogy a tömegszervezetekben is eredményes munkát végezzenek, és síhhaz igyekszünk segítséget adni 4- mondja Vidáné. — Tudjuk, hogy feladata- f ink sokrétűek — mondja Gáli Mihály. — Nem mindegy például, hogyan értékelik kívülállók az egészségügyi, intézmények: munkáját. Felvetődött már taggyűlésen • is, szükség van-e, még ha ennek megvan a törvényes lehetősége is, az úgynevezett hálapénzre. Nem hiszem, hogy erre bárki anyagilag rá lenne szorulva. Az emberek elsősorban a szélsősége-: eeetek alapján ítélnek. Ezért Gáli Mihály Dr. Orosz Sándor Dr. Bené Lajos Terhes Györgyné Magda Eszter Vida Imréné nekünk kommunistáknak fokozottabban kell figyelnünk arra, hogy az egészségügy i dolgozókat itt, Mezőtúron ilyen vádak ne érjék. Ügy mondják: Mezőtúrom az egészségügyi pártalapszervezet — korábbi sok gondot legyűrve — jó úton Indult ej. Varga ViW#dá l
