Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-19 / 41. szám
1974. február 19. SZOLNOK MEGVE1 NÉPLAP 5 Észt grafikai kiállítás a Darmamch Múzeumban Vasárnap délelőtt a szolnoki Damjanich Múzeum földszinti kiállítótermében ünnepélyes keretek között megnyílt az „Észt grafikai kiállítás”. amely a Szolnok megye — Tallinn kapcsolat keretében az észt képzőművészek kiváló alkotásait mutatja be. Sipos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese megnyitójában, az 1966 óta tartó és egyre szélesedő testvér- kapcsolat kulturális eseményeiről és jelentőségéről beszélt, majd a kiállított műveket jellemezve kiemelte, hogy az észt grafika hatásos politikai kifejezőeszköz. Az idősebb és a fiatalabb észt grafikusnemzedék több mint ötven alkotását bemutató kiállítást a megnyitó után megtekintette a népes közönség, melynek soraiban ott volt B. D. Sevikin, F. P. Bogdanov a magyarországi szovjet nagykövetség kultúrtaná- csosa, Tönis Laanemaa és Alex Kütt az Észt Képzőművészeti Szövetség képviselője, maguk is kiállító művészek, dr. Majoros Károly, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára, a megye politikai és állami vezetői, a szolnoki művészek -és a művészetkedvelő nagyközönség. Külön említést érdemel a tárlat rendkívül ízléses, szép kiállítású katalógusa, amely nem csupán jó minőségű/ reprodukció-gyűjtemény, hanem az észt művészeket bemutató „művészeti kislexikon” is. FILM JEGYZET PÓKHÁLÓ Gál góczi Erzsébet „Pókháló” című műve meglehetősen kalandos oálvafutással dicsekedhet. Már megírásakor filmre szánta az írónő, a kisregény mégis előbb folyóiratban jelent meg, majd elbeszélés gyűjteményben — és önálló kötetben. — A téma filmes megvalósítására csak a múlt év második felében került sor. Mihálvfi Imre rendezőnek ez az első na.gvfilmes bemutatkozása, hiszen korábban estik tv- filmeket forgatott. A „pókháló” makacs ellenfél, de makacs a film hőse. Niklai Géza is. Talán egy évtizede már, hogy megalkuvást, legyőzhetetlen feladatot nem ismerve, elnökként harcol a mezőháti termelő- szövetkezet ügyeiért. Olyan húsfeldolgozót, borkombinátot stb. építenek vezetésével, melyeket bárki megnézhet Nézik is: külföldiek — hazaiak. s egyiknek, másiknak annyira megtetszik (no nem a munka, hanem a feltételezett kereseti lehetőség), hogy életét ezután nem tudja máshol elképzelni... A „pók” titokban szőni kezdi tehát fonalát de mindez csak akkor derül ki, mikor a háló kész. Decki Zsiga, a szövetkezet agronómusa rajtaveszt pár kilónyi, aiándéknak szánt halon. A vezetőség büntetésként felmenti állásából, ám a „patrónusok”. köztük az önjelölt Csegei keze messzire ér. Niklait egv újságcikk segítségével lehetetlenné teszik, és hasonló sorsra jut helyettese is, Zsupán. Galgóczi Erzsébet sokak szerint közvetlen, személyes élményekből merítette témáját. Természetes tehát, hogy kisregénye legfőbb erőssége épcen a realitás, a valószerűség volt. A film furcsa módon, mégis megingatta a történet néhány, megingathatatlannak hitt elemét. Ennek oka elsősorban a dramaturgiai pontatlanság, de oka egy-két kulcsfigura — például Csegei — mármár túlzott egysíkúsága, arcnélkülisége is.. Mindez szerencsére csak csekély mértékben rontja a film hitelét. Mihály- fi Imre bemutatkozása jól sikerült; izgalmas, ízig-vérig mai történetet alkotott, méghozzá a magyar filmgyártás legelhanyagoltabb területéről, a szocialista falu mindennapjairól. Reméljük, e próbálkozás nem marad majd folytatás nélkül. Már a „Pókháló” felszínre hozott több olyan személyes életsorsot (Decki Zsiga. Zsupán), melyek újabb filmet érdemelnének. A remélhető közönségsikerben oroszlánrészt vállal a teljes szereplőgárda. Külön méltatás helyett hadd következzék egy szubjektív felsorolás: Avar István. Madaras József. Horváth Sándor. Balázs Péter. Patkós Irma, Koncz Gábor. Zombolyai János operatőr teljes rangú társalkotó. Különösen a hajnali munkaképei szépek. — sz — ő A HAZAI ÉPÍTÉSZET emlékeinek összegyűjtése már több mint 100 évvel ezelőtt, az Országas Műemléki Felügyelőség megalakulásakor elkezdődött. Azóta sok, érdekes tárgyi emlék, építészettörténeti és művészettörténeti kö.iyv, több mint 100 ezer terv és jelentős fotógyűjtemény került a múzeum birtokába. Ezt az ezüst kalapácsot az újjáépített Budai Vár alapkőletételekor használták 1867-ben Az öregek jótevői Házi gondozok Jászberényben Házi, területi szociális gondozók, akik takarítanak, mosnak, főznék, aholv szükséges mosdatják, öltöztetik a magatehetetlen idős, beteg embereket. így lehetne összegezni a házi beteggondozók munkáját, amit ők, akik végzik, hivatásnak tekintik. Jászberényben, a városi tanács vb egészségügyi osztálya szervezte meg a házi beteggondozást. A városban harmincnégy olyan magányosan élő idős ember van. akikhez a gondozók rendszeresen kijárnak. A gondozottak közül sokan ágyban fekvő betegek. — Kezdetben az idős emberek idegenkedtek ettől az egészségügyi szolgáltatástól — mondta Csányi Károlyné, az egészségügyi osztály szociálpolitikai főelőadója. — Féltették házikójukat vagy csekély nyugdíjukat. Idő kellett, amíg megértették: a tanács díjtalanul biztosítja a házi beteggondozást, azonkívül más juttatásokkal is segíti az idős embereket. Az ápolásra szorulók közöl tízen kapnak rendszeres szociális segélyt — havonta 480 forintot — évente három vagy négy alkalommal rendkívüli segélyt ad a tanács. Tavaly tízezer forintot fizettünk ki segélyezésre. Az öregek napközi otthonában ebéddel és uzsonnával várjuk naponta őket természetesen díjtalanul. Parányi Lászlóné és Pethö Ferencné 1971 óta házi beteggondozó, Kocsis Lászlóné ez év január elején csatlakozott hozzájuk. Minden reggel nyolc órakor az öregek napközi otthonában kapják meg az „eligazítást”, és indulnak egésznapos, néha az esti érákba nyúló útjukra. — Hetenként kétszer jutunk el egy-egy idős emberhez, de vannak olyan betegeink is ahova naponta elmegyünk — mondja Baranvi Lászlóné. — Sokan várják érkezésünket, ezért szaporán kell lépegetni, takarítani, főzni, vagy bevásárolni. Any- nyira azonban sohasem sietünk, hogy ne váltanánk egy pár szót velük, hogy ne hallgatnánk meg gondjaikat, panaszaikat. Mit mondanak ők. a gondozásra szoruló idős emberek? A Fazekas út 26. szám alatt lakik a 84 esztendős Fülöp János 82 éves feleségével. A ház kívülről elhanyagolt. A hulló vakolat, a rozoga kerítés árulkodik: munkában megfáradt idős emberek lakják. A tenyérnyi szobában azonban ragyogó tisztaság. A rend Baranyi Lászlóné gondozónő szorgalmát dicséri. A két idős ember meghatódva beszél a Számukra oly sokat jelentő egészségügyi szolgáltatásról. — Nagyon elhagyott az ember, öregen és betegen — panaszolta Fülöp János — és olyan hosszú az idő reggeltől estig, amikory figyeli, hogy nyílik a kapu, hogy jön hozzá valaki. Azelőtt annak is örültünk, ha adóhátralék ügyében „zavartak” bennünket. Tisztáztuk, hogy nem vagyunk adósok, közben elbeszélgettünk, emberi szót hallottunk. Most minden más. Tudjuk, melyik napon jön „jótevőnk”, Baranyiné. Mindenben segít. Nem is tudjuk, mi lenne velünk nélküle. A vízvezeték például a másik utcában van, én asztmás és szívbeteg vagyok, a párom járni is alig képes szegény, még vizet sem bírunk hozni. Meghatódva beszélt a házi beteggondozókról Kocka Pál- né, aki gyomorbetegen ápolta 95 éves koráig beteg édesanyját, és most, amióta őt ápolják, azt vallja: az öregség is elviselhető annak, aki nincs magára hagyatva. Illés Antal LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA Edit lassú léptekkel el- • sétált egészen a sarokig, csak aztán fordult el jobbra, hogy elérjen a vaskereskedésig, ahol útjaiknak már feltétlenül keresztezni kellett egymást. Már a kirakat előtt állt, azt nézte, amikor a férfi mellélépett és megszólította. Szinte meglepően szertartásos volt. — Bocsásson meg kisasz- szony — mondta már-már halkan —, hogy az ismerkedésnek ezt a banális módját választom, de különben aligha nyílt volna alkalmam arra, hogy egyáltalán beszélhessek magával... Meg aztán azért is zavarban vagyok egy kicsit, mert én már nagyon rég óta nem jártam itthon — már kezdett kissé természetesebbé válni a hangja —, így aztán azt sem tudhatom, hpgy mennyiben változtak meg azóta a szokások, mióta én Spanyolországban ... — Külföldön él? — csúsz- szant ki Edit száján a kérdés. S ez a kis gesztus, hogy — jelképesen szólva — felvette a kesztyűt, lényegében el is döntötte a megismerkedés sorsát. — Frank Róbert — nyújtotta kezét a férfi. — Nekem már fölösleges bemutatkoznom. Mint értesültem róla, már tudja a nevemet. Mindketten elmosolyodtak. — Teljesen tanácstalan voltam. Valahol csak el kellett. kezdeni... — És pont ott? — Nemigen volt nagy a választok. — És mit csinált? — Hát... leírtam részletesen a külsejét... Meg kell hagyni, mindjárt magára ismert ... És tudja, mit mondott?... Hogy maga a város legszebb lánya ... — Biztos sok borravalót adott neki. Mostmár egészen fesztelenül nevettek, mint akik tényleg túljutottak a megismerkedés első perceinek kínos kellemetlenségein. — Csak ácsorgunk itt. Inkább sétáljunk — mondta jó ösztönnel a lány. És elindultak a korzói forgatagban. , — Mióta él Spanyolországban? — Már évek óta. — És előtte? — Hosszú — mosolyogott el a férfi. — Akarja, hogy mind az egészet végigsoroljam? .. Attól fél°k, éjfélre sem érnék a végére ... Engedje meg inkább, hogy most egy icipicit én kérdezzek... Van udvarlója?. — Nincs. — Dolgozik valahol? — Igen. Edit úgy érezte, most nem árt egy pillantásra visszahúzódni. — Maga most biztos rossz véleménnyel van rólam, hogy ilyen könnyen meg tudott ismerkedni velem. A férfi nyugodt zavartalansággal nézett vissza rá: — Aligha hiszem, hogy ezt a kérdést egyszerűen meg lehetne válaszolni. Először is: valahogy meg kellett ismerkednünk. Közös ismerős híján csak így lehetett. Azt meg. hogy maga milyen lány, aligha lehetne abból megítélni. hogyan ismerkedik. Editnek el kellett ismernie: talpraesett válasz volt, annyi szent. De segítségével ezen a nehézségen legalább túljutottak. — Meddig marad itthon? — Az nagyon sok mindentől függ. — Üzlet? — Természetesen az is. Meg más dolgok. Ügyhogy most még nem tudnék pontos választ adni. Egyelőre mindenesetre maradok. És S7eretf'im kel' 'm^sen eltölteni az időt. . Mit szólna például ahhoz, hogyha újra ta- lálk^’^ánk. „ — Tényleg találkozni akar velem? És ha szabadna kérdeznem, miért? Nem volt valami szerencsés a kérdés, de célját azért elérte. — Mert szeretnék együtt lenni egy kellemes partnerral. — Máris annak tart? — Ilyen szempontból szerintem az első impressziók tévedhetetlen biztonságúak. Edit most már meredekebben kérdezett. — És azt is megtudhatnám, hogy mi lenne a program? A férfi mosolygott: — Én afra gondoltam, hogy elmennénk egy jó étterembe, megvacsoráznánk. Aztán táncolnánk valahol egv bárban. És végül e jól sikerült este után hazakísérném. Esetleg az úton még kellemesen el is beszélgetnénk. Mit szól hozzá? Most Edit nevette el magát: — Hát lehet ennyi sok jóra nemet mondani? És mikor? — Nekem holnap reggel el kell utaznom fontos üzleti ügvben. Csak szombaton jövök vissza. Akkor. — Tehát szombaton. És mos! mée ne kísérjen el. — Viszontlátásra, mondta a féi fi — és °rősen megszorította a kezét. ’’ V (Folytatjuk) HANG-KÉP MAGAZIN Műsor műsorokról. Arról, hogyan, milyen ösztökélő gondolatoktól sarkalltan születik meg egy-egy adás. s míg megszületik mi mindenen kell keresztül mennie riporternek, szerkesztőnek, műsorvezetőnek. Egyszer — egy előadáson azt mondták, hogy a riporter, az újságírófajta ember, a legrosszabb beszélgető partner. Nehéz saját szakmájáról beszéltetni, ötleteit, fogásait nem szívesen meséli el. Ez a magazin-sorozat, egyáltalán már a létével is, ellentmond ennek. Szél Júlia, (akiről megtudjuk, hogy súlyos autóbalesete miatt nem találkozhatunk vele hónapok óta) gyógyulóban már ismét terveiről, ötleteiről diskurál, nagy kedvvel, felszabadultan. Gyárfás Miklós rendhagyó színháztörténeti sorozatáról (Kalandozás 2000 év színpadán) beszél sok szeretettel, arról, milyen fontos, hogy a néző ne csak a szórakozás keresője, de értő résztvevője is legyen. & Színház. Egyszer már szívesen hallanánk, talán éppen ebben a műsorban, milyen szempontok szerint kell színházi rádióközvetítést vezetni. A Kaukázusi krétakör szolnoki előadásának vasárnapi közvetítése például azt igazolta, hogy Brecht szavainak szuggesztivitása pótolja a látható élményt. Az adás közvetítője ritkán szól, cselekvést jelző mondatai nem törik meg az előadás ritmusát. * Még a mikrofont is sterilizálni kellett, meséli dr. Eke Károly, s egy agyműtét felvételének olyan titkait tárja a hallgató elé. amik akkor a műsorból nem derülhettek ki. Elmondja, hogyan igyekezett a véres és bizony borzongató műtétből csupán azt átmenteni az adásba, ami a koponyát felnyitó orvos hallatlan felelősségét, a művelet valamennyi résztvevőiének összehangolt munkáját mutatja meg. v * Dr. Eke Károlynak a héten is elhangzott egv figyelmet érdemlő ismeretterjesztő műsora. Egy sikeres veseátültetés történetét mondták el, s nemcsak műtétről, de az életben tartott és ma már egészséges kislányról és a fél veséjét odaadó édesanyáról is sok szó esett. De tájékoztatott bennünket a lengyel és magyar orvosok összefogásáról, arról, hogy a tudomány és az embersée hogyan egészíti ki egymást. * Most a Hang-kép magazinból azt is megtudtuk, hogy egy-egy ilyen műsor készítése mennyi fáradtságot, ötletet és lelkiismeretes utánjárást kíván. így a hallgató, a néző, egy kicsit bennfentesnek érzi magát és a riporterben nemcsak a kérdezőt. de a gondolkodó embert is látja, INGÁZÓK A szolnoki stúdió műsora a Petőfi adón. A megyeszékhelyre beiáró dolgozók gondjait. problémáit keresi sokrétűen, megszólaltatva munkásokat, munkahelvi vezetőket, a környező teleoülések képviselőit. Noha a téma sokakat foglalkoztatott már. a riportműsor mégis hozzá tudott tenni a képhez. Nemcsak az ingázó munkásember, de a család is szóhoz jut. Egy mondat a műsorból: Gyárból az ágyba — ágyból a gyárba. Elgondolkodtató. — trömbőczky « j J f PAPP ZOLTÁN
