Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-17 / 40. szám
6 sym ww iwrovn nPpt ap 1974. tdbrair VI. PETRI CSA1HÓ FERENC Penlatc n'a öt fámon öt varjú károg öt sebemből vér szivárog öt napja hogy idejöttél varkocsoddal megkötöttél vigalomban szerelemben ötször is legyőztél engem ötödnap ismersz magadra elhagysz tudom ötödnapra bánat megy veled dobogva öt pej csikóm már befogva Neoteal'zm js szerelmünk gyöngyházában hajnali ötkor csörög a vekker később szemed holdudvarára zötyögő villamos képében megérkezik a neorealizmus nyolc és fél órás film következik amikorra hazaérsz szemed holdudvaráról elcsatangol a bömbölő kölyök akit majd szülsz nekem A KARIKATÚRA SZÉPSÉGE A hölgy amúgy Is jőkar- ban van. igazi, érett szépség, de most valósággal virul: épp csak óda- lehelt. finom arcfestékén, átüt az izgalom pírja. — Ez igaz? — kérdezi, miközben kávét szolgál föl és egy kerekes italszekrényt is a kezünk ügyébe gördít. — Hozzám jött. csakis hozzám, nem a férjemhez? Meg is örülök! Mivel keltettem föl én és csakis én a televízió érdeklődését? Asszonyom master, azaz: falkanagy, ha igazat beszél a fáma! Nó létére! Ez akkora szenzáció, hogy párját ritkítja. Ráadásul a sporttársai is csupa nők..: így van? Jól vagyok értesülve, asszonyom? A hölgy úgy dől hátra, hogy emel egyet a fején, kezeszárát végignyújtja a fotel karfáján, és elégedett, kegyosztó mosollyal mondja: — Először is semmi „asz- szonyom”. hagyjuk a ceremóniát. Zizi vagyok és kész. Zi-zi. Másodszor: ki informálta és hogyan? Gúnyos vagy elismerő hangsúllyal? — Lelkendezve! És nem más, mint a lóállományuk gazdája. Maga.Pikó Bence. —. Ó. a Bence! — mosolyog ismét a hölgy. — Príma ember. Világravaló ember. Igazi aranyparaszt Régen ismeri? — Olyan.,, két éve. De csak futólag. Minthogy... két esztendő alatt mindössze kétszer beszéltem vele. Először 6 keresett meg. Azzal jött hogy nagy tisztelőm, falusi ügyekben valóságos orákulumnak tart így hát adjak neki tanácsot: mi módon és miféle fórumok hozzájárulásával létesíthetne lovasiskolát Társulásos alapon, a rokonság bevonásával, ök is jól járnának meg a nyugati nyfcralóvendégek is. ök ke* resethez jutnának, a nyugati urak és hölgyek viszont lóhoz. És hol? Mindjárt a vízpart közelében, anélkül, hogy az állami gazdasági lovasiskolához átven—hatvan kilométereket kén® autózniuk. — Aha, eszerint maga okosította föl Bencét?! — Ugyan! Megmosolyogtam, annyira képtelennek találtam az ötletét Néztem is, nagyot néztem a minap, amikor túl a félszigeten egy lófejes reklámtáblát pillantottam meg az országút partjába ütve. És még nagyobbat amikor kisült, hogy hagyján a nyugati ügyfeleket, ősztől késő tavaszig egy fal- kavadász-társaság „üzemelteti” a Pikó Bence lovait... Mondja, asszonyom, bocsánat: Zizi! Maga volt ennek a bizonyos vadásztársaságnak a megszervezője? — Nyert. — Ki inspirálta? A hölgy derül, kacsint, és nevetve mondja: — Leó Tolsztoji __ nVyceAlr? — Jaj, ne vágjon már olyan értetlen. faramuci képet — élvezi ki meghökkenésemet a hölgy. — Engem biz’ isten Tolsztoj inspirált Egész pontosan a Háború és béke filmváltozata. A szovjet. Emlékszik? Van benne egy pazar, egy ... egv halában izgi jelenet. Amikor Natasa. a bátyja, meg egv öreg szivar, egv kicsit már gva- gya, távoli rokon. lóháton űzik a vadat. Emlékszik? — Emlékszem. — Arra is. hogy micsoda elegáns, micsoda:.. kivételes jelenség volt azon a kecses. hollófekete pari-jm Natasa? Nohát! Ö lett az eszményképem! Jól van. nem vagyok már csitri é<s az alakom se olyan szilfid. mint Natasáé, de azért... A hölgy megforog kissé ültében, mutatja, hogy kebel, nyak. váll és darázsdsrék dolgában még bátran fölveheti a versenyt a fiatalokkal, maid lesüti a szemét és igy folytatia: — Nevessen ki: még ábrándoztam is. Lőhátom láttam magam. Vágtatva, vadat űzve, szemközt a széllel... Aztán maga a parforce, a íal- kavadászat témája kezdett érdekelni. Magyar könyv ilyen tárgyú nincs, így aztán Londonból kellett meghozatnom a megfelelőt. Rudi. a férjem volt a beszerző. Éppen valami tudományos konferencián szerepelt oda- künn .,. Várjon csak, A hölgy fölpattan, igen virgonc, igen ruganyos _ járással átvág a szobán, így is jön vissza, és egy albumszerű. bőrbe kötött könyvet nyom a kezembe: — Itt van, ez az — mondja, — Lapozzon bele, nézegesse, én mindjárt jövök. A könyv ritka-szép, gazdagon illusztrált kiadvány. Színes fotói nemcsak a szemet gyönyörködtetik — beszédesek is. íme: mindjárt kezdő képnek itt a kooófalka. Egy tucat fekete-fehéres egy tucat vörös-fehér kopó. Élükön a leggyorsabb lábú indító ebek, a vezérebbel. A huntsmanok (kutyások) és a whipek (ostorosok) tartják őket pórázon. Szabadon csak akkor száguldanak majd. ha a vezéreb scent-et, azaz szagot fogott, és a mester, vagyis a falkanagy a hajtásra jelt ad. A következő képen lóháton. piros frakkban és cilinderben hölgyek és urak sorakoznak föl. Készen arra, hogy teljes erőből, azaz parforce és végkimerülésig űzzék a vadat, híven azokhoz a ceremóniákhoz, amelyeket még VIII. Henrik szedetett lajstromba. És mennvi kép még és mennyi izgalmas jelenet, egészen a pillanatok pillanatáig, amikor is a halálra hajszolt vad megáll, moccanni se tud többé a kutyák gyűrűiében, és a master megfújhatja a hallal! t. N apoznék, hogy lássam, vajon a kill, a kegyelemdöfés jelenete is meg van-e örökítve, de ki szólal meg. ki áll elibém olyan ragyogva mintha színházi fényszóró világítaná meg? Zizi asszony! Még pedig valósággal a könyvből kiollózva. a legoompásabb falkan agv - j elmezben — Nos? — mondja. — Milyennek talál? Méltó vagyok az eszményképemhez? — Nem is tudom ... — bámulok rá. — Cilinder, frakk, lovaglónadrág. csizma ... Volt Natasának egyáltalán parforce jelmeze? — ö. maga szó szerinti ember! Az összbenyomásét kérdeztem. Ide nézzen: még hallali-kürtöm és vadászké- sem is van ... Nos. milyennek talál? A könyvhöz, az angol mintához képest! — Mit mondhatnék? Igazi lady! De mit szólt a férje? Valóságos vagyonba kerülhetett ez a ragyogó... miegymás. A hölgy leül, maga mellé, a szőnyegre helyezi fátyollal átkötött cilinderét. Rá a fényes kürtöt és a veretes tok- mánvú vadászkést. Majd hátradől és a lovagló ostorát hajlítgatva mondja: — Ö, maguk férfiak! Maguk a legtisztább örömet is elsajnálnáik tőlünk! Pénz, pénz. mindig csak a pénz! És a saját sokkalta költségesebb passzióik? Az én \ Rudim, mint, tudja, vitorlásbolond. Tényleg vagyonokat költ a teknőjére. Törődik is vele, hogy nekem víziszonyom van. Hohó, még jól is jön neki. hogy a vitorlásportyáin nem vagyok vele. És az ismerőseimhez tartozó férjek? ök talán különbek? Az egyik akkora vadász, hogy már nem is tudja, hány puskája van. A másik a rpini-vasutak őrültje, és egy-egy picurka mozdonyért számolatlanul hajigálja oda a százasokat. És így tovább. Mit mondjak? Megváltás volt, valósággal kapóra jött a barátnőimnek, hogy a a mellőzött, kisemmizett asz- szonyok nevében előálltam a falk^vadászat ötletével. — Megkérdezhetem: csakis barátnői alapon történt a toborzás? — Hát..: a mag csakugyan a legszűkebb barátnői köröm volt. Ez a kör aztán kibővült^ Olyanokkal, akiknek a férje felelős valaki, tekintéllyel bír, de olyanokkal is... persze szigorúan megválogatva ... akik a self- made-man feleségek kategóriájába tartoznak. A lényeg megvagyunk, együtt vagyunk, sőt mi több: a társaság zöme már lovagolni is megtanult. — És a kutyák? Bocsánat... a köpök? A köpök szintén együtt vannak már? — Még nem. De vagy egy tucat kölyket azért már sikerült fölhajtanunk. A színük nem lesz az előírásos, sajnos, de mit csináljunk? A kezdet mindenben nehéz. — És a betanítás? Tudtommal be is kell tanítani az ebeket. — Jól tudja. De ezt a gondot ml már letudtuk. Olyan tanítómestere lesz a falkának, de olyan ...! Hiszi vagy se. valóságos nyomozást kellett indítanunk. És hova vezettek a nvomok? A volt déi gróf falkamesteré- hez. Bizony... Most mit nevet? — A véletlent — mondom. . — Minthosv ezt a bizonyos hajdani fa'kamest^rt én is ismerem. Öreg már, olyan öreg. hoev az is nagv tettnek számít nála. ha a házából ki tud totyogni a kispadra. A hölgy fölnevet. — Nekem mondia? — csao egy diadalmasat az ostorával. — De megvan a tudománya. És van egy unokája is. A Jani. Ö lesz a mi emberünk, őt tanítja be az öreg. Már meg is alkudtunk vele. Ügy számítjuk, hogy ebek. Jani. lovak, lovaglótudomány, minden együtt lesz nálunk tavaszra. Akkor aztán hajrá: futhat a róka. futhat a falka. zenehet a hallali! Mi van magával! Miért húzogatjá az orrát? — Ugyan, — tiltakozom. — Csak egy aggályom és nem is akármilyen aggályom támadt Ügy véltem, azzal jöttem ide. hogy maguk, kedves Zizi. holmi sétalov» "’á- sokat minősítettek át falka- vadászattá. Ez a kis ... nagy- zolás érdekelt volna. Gondoltam: megcsípkedem kissé magukat egy televíziós riportban. Most a valóságos helyzetet megismerve viszont arra kell gondolnom, hogy mit szólnának a nézők a maguk cilinderes. frakkos. igen költséges passziójához? A hölgy szemöldökei közé ránc fut Bosszús, majd haragos lesz. KI is tör: — Mit szólhatnának? Először is a falkavadászat Magyarországon hagyomány. Haladó hagyomány. Csak éppen halódik. És éppen mi vállalkoztunk a fölserkentésére. — Milyen hagyomány? Ha- la-dó? — értetlenkedem. — Igenis az! A legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István honosította meg nálunk. Angol mintára.1 Bizony. És ezt egy sajtóember- nék igazán illenék tudnia. A hölgy szeme villámlik egyet, a lovaglópálcát úgy meghajlítja, hogy karika lesz belőle, és most már nem is kioktató, de támadó, leteremtő éllel folytatja: — És... mi az, hogy igen költséges passzió? Bezzeg a kéjutazások! A maszek zöldségesek, gebinesek és egyéb ügyesek bé nejeinek kéjutazásai! Hol Tokióba, hol a Kanári szigetekre, hol meg Ciprusra! Huszonöt—harminc ezer forintokért per koponya! És csakis rongyrázásból! Ez senkit se irritál, igaz-e? Ezt még nem tette szóvá se az újság, se a televízió... A mi kulturált, igényes, testet-lelket üdítő vállalkozásunk viszont... aggályt támaszt magában. Aggályt. Pedig az év, tagdíj a húsz darab ezrest se éri el nálunk. Csak éppen... közelíti. A hölgy kiháborogta magát. Talán restellj is, hogy elragadta az indulat. Rágyújt. A gyufa lángját lengetve oltja el. és fanyar. felemás kis mosollyal mondja: — Még valamit... Az én férjem, hiszen ismeri, kutató mérnök. A szakma kiválósága. Jól keres, találmánya is akad egy-kettő és a jövedelemadó befizetését se hanyagolja el. Az ő dolga tehát, csakis az övé, hogy engem hogvan és mekkora ösz- szeggel dotál. Nem igaz? — Semmi kétség — ismerem el. — Akkor... aggály törölve! — nevet a hölgy. — Tavasszal simán megcsinálhatja rólunk a filmet. Színesben. Mert az meg az én dolgom, és csakis az enyém, hogy helyt álljak magamért. Legyen nyugodt, a nézőknek is a szemébe mondom, hogy téved és rosszul ítél aki irigyli tőlünk a decens, kulturált. testet is edző szórakozást, Makacsul és kitartóan megpróbált lebeszélni a riportról. Legalább olyan szívósan ragaszkodtam hozzá. Ez volt az egyetlen, amelyben megegyeztünk Kaján Tibor kétszeres Munkácsy-díjas karikatúraművésszel. Minden más kérdésben különbözött a véleményünk. Szerencsére. Különben hogyan is írtam volna meg ezt a riportot? — Tiltakozott már a karikatúraművész elnevezés ellen is. Miért? — Mert a karikatúra rajzolás nem tartozik a művészetek közé. — ?! (Kaján Tibor egyik könyvének előszavában, a A szerző megjegyzései címen, ezt a két írásjelet „olvastam”. Plagizáció. beismerem. Ám jogosnak érzem.) — Minden képzőművészeti alkotás egy szakemberekből álló zsűri elé kerül. Nézze meg azt az asztalon fekvő gyufaskatulyát. A címlapján egy kis grafika látható. Az csak úgy kerülhetett oda, hogy előzőén egy képzőművészekből álló zsűri eldöntötte, megfelel-e a célnak. A karikatúrára izoknak nincs ilven státuszuk a művészetek között. Ennek persze története van. de az unalmas és bizonyára nem érdekli. — Ellenkezőleg. Hiszek a fejlődés elméletében. Ha ismerjük az előzményeket, könnyebb megérteni a jelenségei. — A karikatúrát a művészettörténet csak úgy fogadta el, mint egv-egy nagy alkotó életművének mellék- termékét. Leonardo da Vinci tanulmányai között is találtak groteszk rajzokat. Gova, Hoeart és még számos művész készített karikatúrarajzokat. A francia Daunver. Gavarni gúnyrajzai pedig valóban művészi alkotásoknak tekinthefnk Az impresz- S7.ionista írók közül néhá- nvan. például Baudelaire, sokat írt a francia karkaturis- tákról. De a karikatúrát, mint önálló műfait. sohasem elemezték. Önálló irodalma mind a mai napig nincs. Talán ezzel magyarázható hogy magát a szót is rostul értelmezik az emberek. A karikatúrát csak szórakoztató ábrának tekintik. amelyen nevetni lehet. Sajnos, maguk a rajzok készítői közül is sokan így vélekednek. — Mindenütt van selejt Miért az ön műfaja volna a kivétel? Ügy éreztem legszívesebben rám bort'aná az asztalt Méregbe gurult — Látja, maga is belenyugszik. Ez a baj! Együtt élünk az igény telenséggeL mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna. Ha valaki szóba hozza a saját munkaterületén tapasztalt hanyagságot visz- szásságokat, azonnyomban lehurrogják: így van ez máshol is ... Hát nem érzi, hogy milyen felháborító ez a belenyugvás? Nem merem mutatni, mennyire örülök, hogy haragszik. — Varj munkamódszere? — Van egy rögeszmém. Mindent lerajzolok. amiről úgy érzem, hogy szükséges. Akkor is, ha tudom, hogy csak az íróasztalfiókomnak dolgozom. Ez a folyamatosság az egyetlen mód arra hogy fenntartsam magamban az állandó szellemi éberséget Ha ez megszűnne, nem tudnék tovább dolgozni. — Az emberiség szempontjából, miért tartja fontosnak a karikatúrát? — Mert jó lehetőséget ad az önmegismerésre. — A humor vagy a gon- dolkodtatás a jó karikatúra fontosabb eleme? — A gondolkodtatás. De, van a karikatúrának egy jellegzetes tulajdonsága: váratlan igazságot mond ki ezáltal felold egyfajta feszültséget Valaki például nem meri megmondani a főnökének, hogy... es akkor fellapoz egv újságot, és lám. a pimasz karikaturista kimondta — ki merte mondani! — amire ő gondolt. Ha ez a felismerés még humorral is párosul. a rajz feloldó ha'^a erősödik. A humor tehát nagyon fontos eleme a karikatúrának. — Említette, hoay van egy kis notesze, amelybe mindent feljegyez. Csak azokat a jelenségeket raizol-a bele, amelyek felháborítják, vagy néha azt is. ami tetszik? — Ügy gondolta, hogy a karikaturista csak olvan világban érzi iól magát, amely csűnva és rossz? Nem Bennem is. mint minden emberben. a szén és ió utáni vágy él. És a ió karikatúra — értékek megőrzője. Történelmi személvek, események, tárgyak alkotják azt a szimbólumrendszert. amellyel a rajzok készítői dolgoznak. Képzelje el: a British Múzeumban láttam egy elsárgult lapon az első gőzmozdony karikatúrarajzát! Ügy is fogalmazhatok: a karikatúra a szép lenyomata. Amikor a karikaturista csúnyát rajzol, a felismerés szikrájában ott reitőz.ködik a szép. A vonalak melvek elfedik, csak a szemet téveszthetik meg. Az érzést, az árt gl met soha! László ElemiUrbán Ernő HÁLLALI i NAGY ISTVÁN: ZSIRÁF
