Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-17 / 40. szám

«Tm.iwm MKSTn wWl «f » 1974. február 17. Népművelés harmadállásban A tissnburai művelődési hás gondfai A művelődési házak mun­kájának támogatására a szakemberek, ahol csak le­het, szorgalmazzák a helyi gazdasági egységekkel a kö­zös fenntartási szerződések megkötését. Tiszabura ebben a haladó kezdeményezésben — holtversenyben — ország­első. A Lenin Tsz öt (éve a községi tanáccsal közös gaz­dája” a falu művelődési há­zának, lehetőségeihez képest támogatja a munkáját. Jelenleg a művelődést ház a falu legnagyobb középü­lete. Itt rendezik a falugvű- iéseket, tsz-közgyűlést, KISZ- ósszejöveleleket. tanácstagi beszámolókat, az általános iskola tornaóráit, s itt kap helyet az ötezer kötetes könyvtár apró olvasótermé­vel is. ahol a gyerekek ol­vasókörét is megszervezték. Itt tartják a Lenin Tsz dol­gozóinak általános iskolai oktatását, n traktoros tanfo­lyamok s legutóbb KRESZ- vetélkedót a KlSZ-fiatalok- nak. A KÉRDŐJELEK Ha a felsorolást nézzük, nagyjából tetszetős képet al­kothatunk a művelődési ház­ban folyó életről, ha azon­ban a konkrét népművelési munkát keressük, hiányérze­tünk támad A könyvtárról csak jót mondhatunk, s hasz­nosnak Ítélhetjük meg a dolgozók szakmai és általá­nos iskolai képzését is, a gyűléseket (bármennyire fon­tosak isi az évente két-há- rom KISZ-vetélkedőt azon­ban még nem tekinthetjük közművelődésnek. Még in­kább szaporodtak n kérdő­jelek. amikor Papp Gyulától, a művelődési ház igazgatójá­tól megtudtuk, hogy volt ko­rábban ifjúsági klub. zene­kar, irodalmi színpad — most nincs. Ismeretterjesztő előadás, színházi tájelőadás „nem megy", a másutt jól bevált kiscsoportos foglalko­zások sem népszerűéit IGÉXYTELEXSÉG? Aligha lehet kellő magyal rázat az iskola közművelődé­si Igazgatóhelyettesének, a helyi művelődésügy megbí­zottjának véleménye: „Nincs igény az emberekben. A fia­talok akkor jönnek ide, ha inni, meg táncolni lehet. A komolyabb ■ programok nem érdeklik őket.” Tény, hogy nincsenek „ko­molyabb programok”. A fia­talok esténként bejárnak a művelődési házba, s ott re- xeznek, pingpongoznak, s mert a büfé törődik velük — söröznek is. A faluban azt mondják, van ifjúsági klub. Ez még nem az. Azt is mondják, két klub van. A másikat a fiatal pedagó­gusok alkotják. Összejönnek, beszélgetnek, jól érzik ma­gukat ... ez sem az. De egv biztos, ez nem az igény­telenség bizonyítéka. hullCmvölgy? — Hullámvölgy/ van Tl- szaburán — mondja Kovács Pál. a tiszafüredi járás nép­művelési felügyelője. — En­nek szinte nem oka senki. Ott mutatós, nagy dolgokat nem lehet csinálni. Az igaz­gató rendes, jóakarata fia­talember, dolgozna is, csak túl van terhelve. Most jár agráregyetemre, nincs ideje. Nézzük csak az elfoglalt­ságokat: agráregyetem, pon­tosabban felsőfokú munka­védelmi technikum utolsó éves hallgatója. A Lenin Tsz munkavédelmi megbí­zottja, tűzrendészet! előadó, és a művelődési ház igazga­tója. Ezért kapja a fizeté­sét. Emellett községi vb-tag, sportköri titkár, a kulturális és oktatási versenybizottság elnöke. A községben tavaly kine­vezett közművelődési igazga­tóhelyettestől sem várható „vi lágmegvál tás”. — Az az igazság, hogy én nem látom tisztán a felada­taimat. Az iskolait azt igen, de o közművelődési munka­köröm nem elég világos. Kovács Pál: — Azt hiszem, a közművelődési igazgatóhe­lyettesek feladatait senki nem tudja, pontosan az or­szágban. Mi koordináló, moz­gósító feladatot szánnánk neki. JÓ EZ ÍGY? Egy harmadállású, funk­ciók halmazában vergődő igazgató, aki ráadásul ag­rárszakembernek készül, s egy feladatait homályosan is­merő igazgatóhelyettes tart­ja vállán a helyi közműve-1 lődést. Az eredmény ismeretes. Joggal kérdezhetjük, nem lenne-e helyesebb főállású szakképzett emberre bízni a munkát, legalábbis a műve­lődési ház vezetését? Dr. Vörös Sándor vb-tlt- kár: — Az igazgatónak va­lóban túl sok a megbízatása. Ebben mi is hibásak va­gyunk. Vadászi Jánosné községi és tsz-párttitkár: — A jelen­legi helyzeten segíteni kell. A tsz egy másik dolgozóját kellene erre kijelölni. Arról nem volt szó, hogy főállásút alkalmaznánk. Dukus Károly tsz-elnökhe- lyettes: ...Ügy tudom, ezt máshol sem csinálják egész állásban. Emellett kell, hogy más feladata is legyen, hi­szen csak télen van munká­ja, nyáron nem csinál sem­mit. Nagy István tsz-enök: ... nem ellenzem, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez megoldaná a burai művelődésügyet. De van itt egy másik probléma is. Mi vállaltuk a támogatást a közös fenntartással. Költünk is rá jócskán. Azt azért még­sem látom be, hogy a mi feladatunk lenne a kulturális élet irányítása. AZ ELSŐ LÉPÉS LEIIETXE A helyzet egyelőre tisztá­zatlan, de a megoldás felé vezető úton az első lopes a szakképzett népművelő be­állítása lenne. (Ma már sok tsz-ben van erre példa.) Az előbb már említett fiatalok példája, a tsz tagösszetétele (340 aktív dolgozó közül 110 KISZ-korosztáiyú) arra fi­gyelmeztet: új vezetőre van szükség Tiszaburán, s ez nem csak a termelőszövetkezet feladata. Igrlczi Zsigmondi Negyven fok árnyékban — Pénteken este nagy sikerrel mutatta be a Szigligeti Színház N. Richard Nans Harvey Schmied! — Tom Jones zenes játékát. Képün­kön jelenet az előadásból: Bókay Mária (Lizzie) és Huszár László (az esőcsináló) ‘ __ • ***—.,* Tizenkét nóklub Szolnokon Emberi kapcsolatokra vágynak. Nagyon sok magányos, nyugdíjas nő, társaságra vá­gyó háziasszony él Szolnokon. A dolgozó nők a társas­élet egyik fajtáját még megtalálják a munkahelyükön. Az idős és társ nélküli nők viszont, akik hétszámra otthon ülnek, jó szóra, megértésre, emberi kapcsolatok­ra vágynak. Ezt figyelembe véve indította el a Haza­fias Népfront Szolnok városi Bizottsága, közösen a Me­gyei Művelődési Központtal, a nők összefogására a klubmozgalmat. A város nagy lakókörzeteiben minden­hol van egy nöklub, összesen 12 működik. Létszámuk a körzet nagyságától függően harminc főtől egészen kilencvenig változik. Bekényi Istvánná, a Ha­zafias Népfront városi tit­kára, aki egyik létrehozója, támogatója a klubmozga­lomnak, elmondta: — Minden klub szabályos szervezeti keretek között működik. Havi ötforintos tagsági díjat kell fizetni, de a kis nyugdíjjal rendelke­zőktől ezt senki nem kéri. Egy évre szóló munkatervet készítenek a klubok, az ak­tuális eseményeket mindig figyelembe veszik, és ter­mészetesen mindig a kol­lektíva véleménye alapján döntenek a programról. A klubvezetők egészségügyi dolgozók és pedagógusok, il­letve nyugdíjasok. Kevés tiszteletdíjért sokat fáradoz­nak, hogy a klubban jól érezzék magukat a tagok. Legrégebben a Varga Ka­talin nevet viselő klub mű­ködik, 1965-ben alakult. Az idejáró asszonyok között fiatal, sőt egy-két férj is akad. Minden hétfőn össze­jönnek, amikor mi ott jár­tunk, éppen a szabás-varrás fortélyaival ismerkedtek. — Vettünk egy anyagot, melyet tombolán kisorso­lunk, és aki megnyeri, arra közösen „rászabjuk.” Egyik klubtársunk pedig vállalta, hogy ingyen jaeg is varrja a ruhát — mondja Ecseki Istvánná, aki már három éve hűséges tagja ennek a társaságnak. — Miért járnak ide, mi az. ami ide vonzza az idő­sebb embereket? — Az összejövetel kikap­csolódást jelent a megszo­kott, egyhangú környezet­ből. Szórakozhatunk, tanul­hatunk, ha idősek vagyunk is, illik sok mindent tudni — foglalja össze mindenki nevében a választ a 72 éves Pótári Józsefné, aki kultúr- íelelőse a klubnak. Szívesen énekel, szavai társainak szó­rakoztatására. — Ebben a klubban mit és hogyan tanulhatnak? — Előadásokat tartanak a város párt-, tanácsi és gaz­dasági vezetői. A MEZŐ­GÉP kölcsönadta az autó­buszát, amellyel eljutottunk a Vegyiművekbe. Más alka­lommal az épülő Szolnokot utaztuk körbe. A régi Szol­nokot ismerjük, de most már tudjuk, milyen város­ban élnek majd az unoká­ink. Jelenleg vendégségre készülünk, szovjet családo­kat hívtunk meg, velük együtt ünnepeljük meg a Vörös Hadsereg megalaku­lásának évfordulóját, majd a nyolcas körzeti pártalap- szervezettel közösen, ame­lyik négy. éve patronálja a klubot, megtartjuk a nem­zetközi nőnapot, — ismerte­ti közeli terveiket a klub vezetője, Pintér Béláné. — veres — LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA | "f Editet nem áldotta * * • meg ugyan kivételes •mellem) képessegekkel a sors, de azért rendelkezett azzal a jó női ösztönnel, amely bizonyos szituációk­ban többnyire csalhatatlan rány tűnek szokott bizo­nyulni. Anyja már kisgyermek ko­ra óta nap mint nap azt szuggerálta belé, hogy különb a többieknél. Igyekezett is mindig má­soknál szebben járatni, csi- nosabban öltöztetni. A megoldhatatlannak tűnő gondok az érettségivel kez­dődtek. Ami bizony — min­den erőfeszítés és korrepelí- ció ellenére is — csupán kö­zepesre sikerült Edit megpróbálkozott ugyan egy lehetőséggel: je­lentkezett a tanárképző fö- skolára, rajz és testnevelés szakra. (Elég ügvesen raj­zolt és tornázott.) Hogv mé­gis valamilyen alkalmat te- emtsen önmaga számára a diplomaszerzésre. Ám a töb­biek még ügyesebbek voltak nála. Ráadásul jobb ered­ménnyel érettségiztek. Úgyhogy a továbbtanulás­nak ezzel befellegzett. Munkát kellett vállalnia, megyei OTP-központ •• gyik — szerencsére a bel­városban székelő és működő — fiókjánál lett adminiszt­rátor. Nem sok. De valamivel több a semminél. Es itt álta­lában mindig nagy volt a nyüzsgés. Edit rossz pillana­taiban azzal vigasztalta ma­gát, hátha megjelenik egy­szer a sok ügyfél között egy olyan, amilyenre ő vár. Álmodozásai ugyanis töké­letesen kielégítették az át­lagideált. Edit arra várt, hogy megjelenjen egyszer majd az- OTP-fiókban egy magas, karcsú, széles vállú férfi, aki nőtlen, van jó fize­tése, autója. Másokkal szem­ben határozott, vele szemben gyöngéd. Sikeres filmekben, ugyan­ilyen regényekben, magazi­nokban, tévéadásokban mind­untalan ilyen férfiakat reklá­moztak. Akik tökéletesek voltak, már-már az irreali­tásig jutva azok. S ez a férfi, aki tegnap ott ült a falmélyedésben elhe-, lvezett asztalnál... nos. ez a férfi, legalábbis külsejében, megközelíteni látszott ezt az ideált Edit előtt egyetlen pillana­tig sem volt kétséges, hogv a férfi akkor nézte, sőt egy bi­zonyos idő után kifejezetten figyelte őt Ám tisztában volt azzal is, hogy barátnőiben nemcsak hozzá hasonlóan csinos, ha­nem ráadásul ugyanilyen le­leményes, sőt ha kslj, lúl»' jezetten erőszakos vetélytárs- nőkre fog lelni. Ha netán egyáltalán odáig eljutnának, hogy meg ismerkednek a fér- fivaL Neki tehát szebbnek és fő­képp ügyesebbnek kell lenni. Tegnap is azért ment el hamarabb, hogy egyedül lát­hassa, és jó alaposan meg­nézhesse a férfi. A nadrág­kosztüm szép volt — ezt ó is tudta —. és sikerült sza­básával csak még nyúlán­kabbá tette. Hozzá csakúgy, mint arcához iól illett a vö­rös paróka is. Bár az egy ki­csit túl feltűnő. Ezért most úey határozott, hogy megmarad a természe­tes szőke hajánál, s valami lilát vesz majd föl hozzá, hogy ebben az összetételben a haj is. meg a ruha is #31 érvényesüljön. Ahogy a színházban mond­ják, egy picit kislányosra vette a figurát ezen az estén. Titokban talán arra gondolt: az ilyen középkorú férfiak­ban mind nagyobb érdeklő­dés támad minden, így a nA? iránt is. ami időben, te­hát korát tekintve kezd már- már szinte befoahatatlan messzeségbe távolodni tőlük. A megfogalmazás persze nem volt ilven pontosan kör­vonalazott benne, de az ösz­tönön alapuló ho”' ’''yos megér?# k^TlUbeliP est » felismerést és az ehhez iga­zodó szándékot fedte. — Állati csinos vagy — mondták a többiek. Ö azonban elnézett a fejűk fölött, a falmélyedés irányá­ba, majd később körbejárat­ta pillantását az egész helyi­ségen. A férfit azonban nem látta sehol. Annyira biztosra vette az újbóli találkozást, és olyany- nyira bízott a lehetőségben, amit ennek a férfinak a föl- bukkanása hozott létre, hogy most túl erős volt a csalódás. Néhány pillanatra valósággal megszédítette. Mintha fejbe- kólintották volna. Ki is ment a mosdóba, hogy egy pillanatra egyedül maradjon és hideg vízzel megnedvesítse lüktető hom­lokát, halántékát, egész tü­zelő arcát. Amikor a borravalót letet­te a fehér abrosszal leterí- tett hokedlire, a néni. aki a dolgokra felügyelt, és aki régről jól ismerte őt, oda­súgta: — De csinos máma. Edit- ke. Nem is csodálkozom, hogy tegnap az a magas őszes hajú férfi annyira ér­deklődött itt magáról. Még a nevét is megkérdezte. Edit minden öröme ellené­re is átérezte a helyzet már- már megalázó fonákságát — Ugyan már. Mariska néni — mondta, és gyorsan kijött a helyiségből. De r.em ment vissza az asztaltársa­sághoz. És mire kilépett az utcára, átrillantott a túlsó oldalra, már láthatta. hogy a fák alatt, a félárnvékban karba- tett kekekkel ott áll. és féléié néz a sötétszürke ruhás férfi. (Folytatjuk) nyelvmuveles Elpaterol az üzemből,.,9* (?!) 9) Egy olvasónk a címül idé­zett nyelvi formára egyik vidéki lapunk hasábjain ta­lált rr Először a sző jelentéstar­talmáról és használati érté­kéről szólunk. A szövegösz- sszefüggésből és a cikkben vázolt beszédhelyzetből egy­értelműen kitűnik, hogy az elpaterol szóalak jól helyet­tesíthető az elküld igealak­kal. Akkor miért használta a cikk írója az elpaterol igét? Két ember beszélge­téséből idézte az újságíró azt a mondatot, amely ar­ról is árulkodik, hogy meg­lehetősen bizalmas szituá­cióban, az élő szóra jellem­ző stílusjegyekkel formáló­dott a mondanivaló. Az el­paterol szóalak tehát olyan bizalmas beszédhelyzetben jutott nyelvi szerephez, amelyet gyakam jellemez a pongyolább, az igénytele­nebb nyelvi megformálás is. A paterol, elpaterol ige­alakok sem a köznyelvben, sem az igényesebb irodalmi nyelvben nem kapnak gyakran nyelvi szerepet. A nép nyelvében is ismeret­lenek. Honnan kerültek ak­kor elő? A magyar tolvaj­nyelv szótára című kiad­ványban megtalálhatjuk mindkét alakváltozatban igénket, s a szótár szerkesz­tői a következő jelentésvál­tásokat, illetői'■g haszná­lati értékeket társítják az igealakokhoz: elküld, meg­szabadul valakitől, eltüntet, eltesz szeme elől. Ebből a közlésből az is kitűnik, hogy az argó, a tol­vajnyelv, a jassznyelv, a titkosnyelv szókészletének mindkét igealak, s hangso­rukban az alábbi link nyel­vi, zsargon nyelvi szavak sorába illeszthető bele: fí- rol, befírol (becsap), kasé­ról (menteni), mószeról (be­súg, elárul), elmárol (ver, elver) stb. Újabban az ifjúság nvelv- használatában is fel-feltű­nik a paterol ige. Különösen, gyakran halljuk ezt a szó­lásszerű formát: elpaterol a fenébe.- Bár sok jel mutat arra, hogy ez a titkos nyelvi ere­detű igealak megpróbál be­tömi a köznyelvbe is. mé­gis azt reméljük, hogy nem állandósul a használata, s mint felkapott diyatszó csak tréfás ízzel vagy éppen rosszaié minősítéssel jut nyelvi szerephez. Mint sajá­tos és jellemző stíluseszköz azonban jól teljesítheti nyel­vi szerepét. Olyan szerep­hez azonban soha ne juttas­suk, amelyben a nyelvi el­lenséget vállalja olyan be­szédhelyzetekben is, ame­lyekben a küld. az elküld, a meneszt, az elmeneszt, az eltüntet igesor inkább al­kalmas a mon ’nniva'ó meg­fogalmazására. * De, Baka» ( PAPP ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom