Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-06 / 4. szám
1974. január S. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 martinász kaja rí gyula rajza ,,Ér tlicí ellen’ képet? Képzőművészeti tárlatokon nemegyszer láthatunk döbbent arckifejezóssel álló látogatókat. Van. aki dühöd- ten követeli a művésztől egy- egy mű ..értelmét”: van aki sejtelmesen tűnődik. ám szemmel láthatóan nem sok eredménnyel: és van. aki felháborodása jeléül tüntetőén kivonul a teremből. Az egy lépésnyi távolság szomorú messzeségről árulkodik, végtelen szemléleti távolságról, amely a képeket, szobrokat elválasztja az előttük állóktól. — Vajon miért nézzük olyan értetlenül a kortársi képzőművészeti alkotásokat? És hogyan válhatunk részeseivé annak az úi szépségnek. melyet e művek megismerése jelent? Gyarmathy Tihamér festőművész így felel: — Az emberek határozott véleménnyel ki tud iák választani a különböző színű és formájú virágok közül azt, ami nekik tetszik. Ha ugyanilyen biztonsággal mernének közeledni a képek felé... Ha azokat sem logikával, hanem érzelemmel próbálnák „megfeiteni”. A virágokat sem viszonyítják semmihez, eldöntik szép va«v nem szép. Vajon mi szerint? — Hogy a találó példánál ««aradiunk, a virágok legsatnyább példánya is. a természet szigorú rendiének eredményeképpen — pozitívum. Míg a művészet szabadsága lehetővé teszi, hogy olyanok is bitoroliák a művész elnevezést, akik — virágok között nem lehetnének virágok. — Ez részben igaz. Mert a művészet megtévesztő szabadsága ugyanolyan szigorú törvényeket rejt mint a természet végtelenje. Ha személyeket meg is lehet téveszteni, az Időt nem. Ám való igaz. analitikus időszakot élünk. Tudjuk, hogy a reneszánsznak vége. tudiuk, gépkor felé haladunk: tudnunk kell, hogy az analízis következtében több a szellemi negatívum, mint a pozitívum, valamint azt is, hogy & sdntéais korában egyen» súlyba kerül a művészet is. Mi művészek vállaltuk az analízis kényelmetlen következményeit, a művészettől idegennek tartott csúnvasá- got is, a közönség berzenkedéseit is. És érthetetlen számunkra. hogv ugyanazok az emberek akik tudomásul veszik a technika megugró eredménveit. a tudománv csodá'a tos felfedezéseit, élnek is vele. hasznosítják azokat, ha elmennek egy kiállításra, uevanazt a vizuális élményt vár iák, amelyet régről megszoktak, vagy amelyről azt tanulták, hogy jó. — Milyen támpontot tudna ajánlani, amelynek segítségével követhetjük, azaz megérthetjük a modern művészeket? — Csak az önképzést tudom ajánlani. Kétségkívül kényelmesebb dolog megállni egy kép előtt, felismerni az arcot, elgyönyörködni egy táj szép színeiben, mint köröket, négyszögeket valamilyen rendszerbe parancsoló filozófiát felfedezni; az evolúciós mozgásnak, de — saiát szellemi tunyaságáért miért a művészeket okolja valaki? Minél többet tud a világról, a kozmoszról, a geometriáról, annál könnyebben megnyílnak előtte a „kusza” vonalak. színes idomok titkai, azaz szépségei. — ön a Főiskolán Vaszary Jánosnál tanult. Az első néhány év figurális kísérletei után következetesen vállalta az úgynevezett absztrakt művésznek kitáró értetlenséget, egy időben a teljes erkölcsi és anyagi mellőzöttséget is. Már a húszas évek végén Martyn Ferenccel és Losson- czy Tamással közösen „Négy világtáj felé” elnevezésű galériában mutatták be önállóan műveiket. Mi irányította ilyen határozottan művészi elképzeléseinek megvalósításában? — Egy fiatalkori felismerés. Olaszországban járva megcsodáltam a reneszánsz művészet alkotásait, de egy idő után mindennél jobban izgatott ennek a kornál? nagyszerű felfedezései at perspektíva megjelenítése. A festészetben, építészetben ha- ■ talmas távlatokat nyitott : meg a perspektivikus ábrá- : zolás lehetősége. Ez a gon- ; dolat irányított engem a i mi korunk egyik izgalmas problémájának, a kinetikus, ] 'azaz mozgó tér ábrázolásának megoldása felé. Gondolja csak el. az űrhajósok- > nak milyen új vizuális élményekben volt már részük, és a filmek, fotók segítségével nekünk, földön élőknek is. j — Az élénk, szép színek, j amelyekkel dolgozik. optimizmusról tanúskodnak? — Igen, az vagyok, mint minden ember, aki dialektikus filozófiai alapokon gdn- j dolkodik. A problémák a végtelen tér felé haladnak, sokasodnak, mindig úi és új megoldani valót tárnak fel. ; így nincs is idő az egyén végességén keseregni, ami az ; egzisztencialisták zsákutcába jutásának fő oka volt. Ez a szemlélet nemcsak „örök” fiatalságot jelent, hanem munkám legfontosabb alap- j feltétele: hiszem s vallom, j hogy filozófia nélkül nincs j művészet. Mert akinek nincs véleménye, nincs mondanivalója sem, ha pedig nincs mondanivalója mit akar ábrázolni ? Akik meggyőződés, alapos tudás nélkül, csupán hallomások után tudnak a világ változásairól, s próbálják ábrázolni ezt a megváltozott világot — látja, ezekből lesznek azok az üres formalisták, akik menthetetlenül kihullanak — a művészet rendje szerint — Hogyan fogalmazná meg j a művészet lényegét? — A művészet olyan kri- í tika, amely fennmarad. Mű- | vészeti alkotások alapján is- ! merünk — s ítélünk! — meg | régi korokat. Ez felelősséget I is jelent .és meghatározza a j művészek mindenkori fel- ; adatát, amely nem a való- | ság másolását hanem eredeti világkép létrehozását ielenti. ! Ez alól a mai kor művészeit ' sem lehet felmenteni. iLássié Hosaa Rertha Ru!esu Mint a tépett A révhez kanyarodó lejtős úton a katona megérkezett a folyóhoz. Izgatottan a vízre pillantott, aztán teleszívta a tüdejét a párás, növényillatú levegővel. A part köveihez már vékony jéglemezek nőttek, s ha egy-egy hullám vé- gigömlött a csipkeszegélyen, recsegve szakadoztak. A folyó felett, mint valami titkos fohász, halk zizegés úszott a tenger felé. A cövekhez kötözött komp korlátjain dér szakállazott, és az oldaláh jz halk csörrenésekkel üvegszerű, finom jégtáblák ütődtek. Még világos volt, de a szürke, téli felhők a végtelenben már a folyót érintették. A katona némán nézte a vizet, az alacsony hófelhőket, aztán a szigetet vette szemügyre. A parti füzeseket néhol köd takarta, másutt deresen elővilágítottak, akár a magasabb homokpadok. A túlsó parton kigyulladt a révház lámpása, aztán beljebb, az Űjmohácsra vezető köves út mentén' is bágvatag fénypontok tűntek elő. A Duna két partjára leereszkedett az alkony, de a víz felett még percekig lebegett egv ólomszürke foszforeszkáló fény. Végül az is beleveszett a téli este sötétjébe. — Na. gyerek, átmenné...? — ha1 látszott egy nyers, vastag hang. A katona megfordult. A komp megöregedett, nyűtt ruhájú kormányosa állt mögötte. — Jó estét! Hazamennék a szigetre... Járnak még?... — Járunk hát... Hatkor megyünk legközelebb, ha addig be nem áll a víz. Láthatod, zajlik a Duna... — Szabadságra megyek, át kell jutnom... — Üjmohácsi vagy? — Nem, homorúdi... — Na. gyere be az irodába, melegszel addig — mondta a hajós. Az iroda ajtaja a Duna fölé nyílott. Egyetlen, olajos padlójú helyiség volt az egész. Az ajtó közelében néhány bádog kanna állt és egy töredezett zománcú vizesvödör. A sarokban vaskályha izzóit, a kályha mellett boszorkányfogú öregasszony ült. Az asztal a hosszabbik fal közepe táján helyezkedett el, átmeneti bizonytalanságban. Láthatólag örökké tologatták, ahogy éppen a szükség kívánta. A vontatóhajó vezetője, a matróz és a jegvszedő az asztal mellett kártyáztak. Amikor a kormányos és a katona belépett, a hajóvezető felnézett a kártyáiból: — Mi van öreg? — Még nem állt be... Alig- haneni kitart reggelig... Ez a katona is át akar menni... Hazaengedték szabadságra... — Jó estét — mondta a katona. A hajósok odabólintottak, aztán visszabújtak a kártyáikba. A kormányos széket tolt a katona elé, aztán maga is leült. Zsíros szélű tányérsapkáját leemelte, megvakarta a feje búbját, majd a felkócolt hajzat tetejére visszanyomta. A katona a kormányos feje felett piszkosszürke vonalat látott végighúzódni. Az utolsó árvíz alkalmával pontosan az volt a Duna szintje. A katona tudta ezt jól, de azért odabökött a falra: — Látom, maguk sűrűn meszelnek... A kormányos a falra pillantott. aztán bütykös kézfejével legyintett: — Meszelünk mi, de hiába. Előgyün újra. Még a régi árvizek stráíja is meglátszik, itt e, látod? Hiába... Beleette magát a kőbe... — Ilyen a víz... — Ilyen a Duna... Azt mondod, szabadságra mész...? — Szabadságra, hat nap... — Ez a legszebb a katonaéletben. .. Szeretőd van-e?... Van tán menyasszonyod? — Amikor bevonultam, úgy vót, hogy van... Most is kell, hogy legyen... — így van ez a katonaéletben. .. Emlékszem, amikor én gyüttem haza a frontrul, a tisztek beszédet tartottak a határon... — Avétt bádog- dóznit húzott elő, és lassan pödréshez látott. — Azt mondták, hogy semmin sem szabad meglepődni... Ha az ember huzamosan távol van, ugye, sok minden megtörténhet, ez emberi dolog... Addig nekem ez eszembe sem jutott, de ahogy ezt mondták, ideges lettem... Nem is az asszonyhoz mentem, hanem az anyámékhoz. Csak ültem és faggattam az anyámat, hogy mi újság a faluban ? Mit hallani? Nem beszélnek-e a népek valami furcsát? De nem beszéltek, nem is beszélhettek, mert rendes feleségem volt... Persze te nem a frontról gyüssz, itt a levelek is járnak rendesen... De soha nem lehet tudni. A lányok hamisak. Igaz-e, néném? — mondta, s miközben a kályha mellett üldögélő öregasz- szonyra pillantott, a cigarettát a szájába tette. Sárgaréz, töltényhüvelyből készült öngyújtót húzott elő, és lángra lobbantotta. Ügy égett mint egy fáklya. — Látod, ez a masina is onnan van még... Megőriztem. .. Az öregasszony bólogatva nézte a kormányost, aztán megszólalt: — Manapság vallástalanok a népek... A lányok bemászkálnak a városba, és úgy gyünnek haza, mint a tépett macskák... Az én időmben... — Mászkálás volt akkor is... — Vásárkor... Vagy nagy Mária ünnepeken... Vittük a zászlókat és énekeltünk... — Emlékszem én a búcsúsokra. .. — dörmögött a kormányos. — Mit mondó, fiam? — Emlékszem én a búcsúsokra. .. Napestig énekeltek, szép énekük volt... De este aztán, ahol megszálltak, följebb csúsztak a szoknyák a kelleténél... — Volt köztünk, nem mondom... De nagyon áhitatos népek voltak mind. Nem, mint manapság... Ezek a lányok már nem tudják, hogy mi az elég... Hála isten, az én fiaim még a háború előtt megnősültek... A katona nézte a régi árvizek penészfoltját, és hallgatott. Kimondhatatlan, kellemetlen gondolat kínozta. Valahol a gyomra táján mart a húsába, aztán felment a fejébe. Ott bizsergett a haja alatt. A kormányos ránézett. — Mi az, gyerek, megku- kultál? — Hány óra van? — Van még időnk... Látom, te már mennél, de ugye, nem csaphatjuk be a népeket. Hatra számítanak... Ha ugyan az idő kitart addig... — Korai még a jég — mondta a katona. — Kora, vagy k^ső, a fo- lyónak nem számít. Ez csak hordja a jeget onnan föntről, és beáll egy szép napon. Lehet, hogy csak három hét múlva áll be, de az is lehet, hogy már összefagytak a táblák. .. Aztán mondd csak?..« Lűni megtanultál? — Lűni azt meg... Mindent megtanul a mai katona — válaszolta, de a gondolatai már a szigeten jártak« „Nenn olyan lány az Anna.." Ámbár elég szemrevaló lány.. „ Aki pedig szemrevaló, azt nagyon kerülgetik... A prédára maradt lányt nagyon kerülgetik... Vigyáz rá az anyja... Atellenben lakik a Hujder Kálmán... Mondták még annak idején, hogy a Hujder kerülgette... Nem olyan lány az Anna... Egyik ilyen, másik olyan, de ha prédára marad, bizony mindegyik olyan... A Hujder átjárt Szekcsőre, ott volt neki valakije... Ha ott találom mégis... Ha én valakit ott találok, megölöm... Bedobom a jégbe... Vagy semmit sem szólok, csak megfordulok és megyek vissza... Még haza sem megyek, csak visz- sza, és jelentkezem továbbszolgálónak. .. Kitétetem magamat valami messzi helyre... Érmeket szerzek... Egyszer aztán majd hazamegyek mint tisztes, vagy mint hadnagy.» De rá sem nézek, még a házukra sem... Annyi lesz nekem, mint a levegő... Az anyjuk tépett fülű keservit...’’ — így ette magát a katona, és csak akkor kőnnyebbüit meg egy kicsit, amikor a hideg dunai szél az arcába csapott. A vontatóhajó reflektorfénye a túl parti fűzfákon táncolt. A jég bizony sok helyen megállt, s ahogy a komp sodródva úszott a sziget felé, pengve, csattogva töredezett. A kompon két elkésett lovas kocsi, az öregasszony és néhány keréknáros munkás utazott. Amikor kikötöttek, nem sokat nézelődött. Átlépkedett a felfordított ladikon, és sietve eltűnt a nyárfák között húzódó országúton. A faluja szélén a kertek alá kanyarodott. Kutyák ugattak, árnyak rezzentek szét. Nehéz bagófejekbea megeredt a hó. Gyorsan belepte a köoenyét, sapkáját, szemöldökét. A szérüskerten át belopakodott az udvarra. Erősen dobogott a szíve. Megállt, s arra gondolt, legjobb lenne megfordulni, nem nézni, nem kérdezni semmit. .. Csak menni a hóesésben. menni, amerre a vadak járnak, • varjak tanyáznak. . Alacsony konvhaablakhcz érkezett. Megállt. Az ablakot függönv fedte de rések azért mindkét oldalon maradtak. Az üveghez hajolt, s lehelete megolvasztotta a keretre rakódott pelyheket. A tűzhely közelében fiatal, pőrére ve - között lány hajladozott. Mosakodott. .. A katona azonnal látta, hogy mosakodik... Leheletétől ekkor már párasziget keletkezett az1 ablaküvegen. „Űgv. hát mosakodol... Mosakodol valakinek .. Piros az arcod... Elárul az arcod mindent... Megvárom, mire készülsz” — morgo t magában a katona, s ahogy nézte a meztelenkedő szép fiatal lányt, egyre nagyobbakat dobbant a szíve. „Anna.. 1 Édes Annám... Mosakodol... Ha mosakodol, hát mosakodol.. Mindig tiszta lány voltál. ..” — Nem tudott tovább várni. Megkocogtatta az ablakot. A lány összerezzent Maga elé kapta a törülközőt, és kifelé bámult. Amikor megismerte a katonát, fényes vidámmá vált az arca. Integetett, nevetett... A katona ekkor úgy érezte, hogy a kormányos tisztjei annák idején bolondokat beszéltek a határon. A boszorkán vfogii irega«s-mny kárá'ását elvitte a szél. A katonát körü'tár- colták a bóoelvhek, és meg- jékítette a fehér, jó szagú tél. A verandaajtóhoz lépkedett, bekopogott
