Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-29 / 23. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. január 29. TELJ VTAZAS Amerika szabad földjén Egy darab terepsxínű selyem i i Hogyan élnék az emberek Kubában? Egészen faer­* ■* mészetes, hogy ezt mindenki megkérdezi. A válasz nem egyszerű, nem könnyű. A magam tapasztalta igazság: Elégedett, vidám és boldog nép él Kubában, olyan emberek, akik mérhetetlenül szeretik a hazájukat, akiknél termé­szetes életforma, hogy elsőbb a közösség érdeke, csak utá­na jöhet az egyéni érdek. Mindez az én összegezésem. De ha rákérdeznek, hogy ez az elégedettség hány kiló hús, vagy gyümölcs fogyasztásából, milyen divatcikkek viselé­séből, a magángénkocsi és a hétvégi telkek milyen elter­jedtségéből tevődik össze — zavarba jövök. Ahhoz Kubában kell élni egy kicsit, aklimatizálódni (vagy a mi negyedszá­zad előtti életünk bizonyos hősi vonásainak felidézése is elég?), hogy ilyennek lássuk — és higgyük is el — a ku­baiak életét. élettörténet. Egy egyszerű em­beré. Sokat nyomorogtunk, vidéken éltünk. Én kitanul­tam a gépkocsivezetést, meg a szerelést, de sokáig csak kocsit mosni engedlek oda. Sokan voltunk, mindenki fél­tette az állását. Havannába mentem. Ott is úgy éltem, elé,- engedjen el. Nemhogy az autót kölcsöriadta volna, de bennünket sem engedett el. Az anyósom estére meghalt. Másnap mind a kettőnket ki­rúgtak. Megmondta a főnök, neki olyan cselédség nem kell, akinek ilyen kívánságai vannak. Ott kellett hagyni a kis szobánkat is. Vtána már nem tudtam elhelyezkedni, mert mindenhol azt kérdez­ték, miért kellett elhagyni a munkahelyemet, Üjból jött az alkalmi munka, a nyomor, amíg Castro be nem vonult Havannába. Most már min­den más. A forradalom után még tovább is tanultam. Százötven peso a fizetésem. Kedves emlékkénre őrzök egy darab terepszínű ejtő­ernyő selymet Havannai új­ságíró barátomtól kaptam. Harcban szerezte. Ismert, hogy 1961. április 15-én ame­rikai bombázók támadást in­téztek Havanna és Santiago ellen. Két nap múlva az (JSA-ban kiképzett CIA-ügy- nökök, ellenforradalmi ban­diták szálltak partra Playa Gironnál. A népi erők meg­semmisítő vereséget mértek rájuk, ö is ott harcolt. En­nek emlékére kaptam a se­lyem darabkát. A történetet pedig Dupont egykori birodalmában, volt tengerparti villájában ebé­delve hallgathattam meg. A tengerpart, ahol a kis biro­dalom „meghúzódik”, egyike a legszebbeknek a világon. Ezt minden túlzás nélkül le­het mondani. Magjuk az ame­rikaiak is állítják, hogy szebb mint a közeli Florida. Hadd hívjam segítségül Heming- wayt, aki itt szeretett élni ezen a vidéken, itt épült há­za volt a legkedvesebb tar­tózkodási helye: „A ház az öböl és a nyílt tenger közt elnyúló keskeny földnyelv legmagasabb pontján épült, mint egy hajó. Passzátszéltől megdőlt szálas kókuszpálmák árnyékolták, s az óceán fe­lől az ember kisétálhatott az ajtaján, le a szirten, át . a fehér homokon, bele a Golf- áramba. Az áramlat vize ál­talában sötétkék volt. ha az ember a szárazföldről néz­te. és ha nem fújt a szél. De ha az ember belegázolt, a lisztfehér homok fölött csak a víz világoszöldje csillogott, s az ember a nagy hal ár­nyékát már jóval azelőtt ész­revette, hogy az odaért volna a part közelébe.. Itt, ebben a- földi paradi­csomban, Varaderóban kerí­tette el magának a legszebb darabot az amerikai multi­milliomos. Tehette, hisz az övéké volt Kuba gazdaságá­nak nagy része, ahogyan étet és halál ura volt az amerikai monopoltőke egész Latin- Amerikában. A varaderói bir­tokon, ahol saját rendőrsége, magánrepülőtere, flottája és kilátója volt, évenként 2—3 hónapot töltött Dupont úr. Nemcsak ennek a paradi­csomi szép üdülővidéknek, de Havannának, egész Kubának ilyen szerepe volt a múltban. Az USA gazdagjainak szóra­kozóhelye, nyilvánosháza volt. Egész városnegyed van Ha­vannában, ahol a legraffinál- tabb luxussal és kényelem­mel rendezkedtek be — arra, hogy „átugorhassanak” né­hány napra. Az ilyen negye­dekbe a színesbőrűek még mint szolga sem léphettek be. „Bennünket nemcsak ki­zsákmányoltak. nemcsak ter­mészeti kincseinket vitték el, hanem legmélyebb emberi érzéseinkben is megaláztak. Szólnának termett népként kezeltek bennünket, lányain­kat meg fillérekért megvásá­rolható ágysnak...” így fo­galmaznak ma a kubaiak, így érthető a Playa -Giron jeiképe. Ök ide többé sem­milyen úton, módon nem jöhetnek vissza. Hogyan élnek ma a ku­baiak? A mai gyári munkás bizonyára nem olyan színvo­nalon, minit egykor az ame­rikai villákban a főkomor­nyik. De szabad-e így mérni? Különben minden mérics- kélés helyett álljom itt egy Az egykori Dupont ház mint eddig, meg mint a töb­biek sokan. Itt-ott egy kis alkalmi munka. Aztán egy­szer nagy szerencsém lett. Beajánlottak egy úrhoz. Gép­kocsivezető, háziszolga let­tem. A kocsit reggel hatkor első kellett állítani a ház elé, s várni, akar-e az úr valahová menni. Közben a házban, mint szolga végez­tem a munkát. Este kilencig, tízig kellett dolgozni. Ez na­gyon jó munkahely volt. Igaz, csak úgy tudtam meg­kapni, hogy beleegyeztem, a munkakönyvembe írják be a 70 pesőt. annyi volt a legke­vesebb munkabér, de csak 35-öt fizessenek ki. Így is el­fogadtam, mert kaptam egy kis szobát is. megnősültem. A feleségem ugyanott volt cselédlány. Egyszer üzentek, hogy az anyósom haldoklik, kórházba kellene vinni, na­gyon sürgős. Gondoltam egy merészet és odaálltam az úr A feleségem is dolgozik. Van lakásunk. Most már érti. hogy mit jelentett nekünk kubaiak­nak a forradalom?’’ “Értem. És azt is értem, hogy az emberek sorsának ez az alapvető változása, az elemi létbiztonság megterem­tése, a nemzeti' önbecsülés lo­bogó lángja mind ez ideig kitöltötte a kubai nép gon­dolatait, érzéseit. Elegendő volt a legnehezebb időkben is ahhoz, hogy elégedettek, vidám,ak legyenek — mind­addig, amíg a legnehezebb éveken úrrá lettek. Amíg a forradalomnak egy új sza­kaszához el nem értek. Ah­hoz a szakaszhoz, ahol már az életszínvonal folyamatos emelkedése is táplálja, erő­síti majd ,® nagyszerű nép elégedettségét. Fidel Castrót idézőn, 1973 novemberi .be­szédét: | / fi A postabontás után tizen­két levelet tettek Kovási fő­előadó asztalára. Az egyik magánle­vél volt. Ebben az állott: „Pukkadj meg nevednapján, te beképzelt, basás- ■ kodó álak”. f Aláírás persze nem volt a kétso­ros levél végén, és Kovási azon töprengett, ki ír­hatta, ki gyűlöli ennyire? Rövid önvizsgá­lat után megálla­pította saját ma­gáról, hogy jó em­ber, \a légynek sem vét, és a le­vél két vádja is alaptalan, mert nem beképzelt és nem basáskodó. Azután nevenap- jára gondolt. Hol­napután lesz, a levélíró kívánsága tehát az, hogy holnapután puk­kadjon meg. Kovási ezután azon kezdett töp­rengeni, hogy nem bírálta-e túl eny­hén magát? Tény­leg nem vagyok beképzelt? — né­zett önmagába. Persze, hogy nem. És basáskodó? Nem! A középis­kolában kitűnő tanuló volt! A hi­vatalban pedig mindig okosan al­fe­kalmazkodott letteseihez. Arra a megálla­pításra jutott, hogy valaki a hivatal­ból küldte. De ki haragszik rá? A Korponai? Igaz, a múltkor jól össze­szidta ezt a Kor- ponait, de meg is érdemelte. Két té­— Nini, a sógo­rom levele! Meg­ismerem a levél­papírját. ö is csu­da vicces ember, akárcsak én. Két hét óta tréfából mindennap kül­dözgetünk egy­másnak ilyen go­rombaságot. Hogy került ez ide? A NÉVTELEN I EVEI telt kifelejtett a karcagi kimuta­tásból. Vagy va­laki kívülálló? A Közértben vesze­kedett, mert son­kavégeket kapott. De inkább mégis valaki innen a hi­vatalból. Talán a Kramács? Az min­dig olyan gúnyo­san mosolyog, amikor ő valami hibára figyelmez­teti. A múltkor pedig megkérdez­te ez a Kramács, hogy arányban van-e a kis hiba a nagy letolással. Ö lesz az! Kovási Károly jött be a bérel­számolóból egy ki­mutatással. Meg­pillantotta a név­telen levél két so rät és elnevette magát. Persze tévedés­ből hiszen névro­konok vagyunk. A főelőadó most megnézte a boríté­kot. Hát igen... Kovási, Kovási. Tehát így jutott az ő postájába! — Na, itt van a levele, vigye, vé­letlenül jutott hozzám — adta oda mosolyogva, megnyugodva, fel­szabadultan. Tehát ne ő puk­kadjon meg és nem ő a bekép­zelt basáskodó. Dolgozni kellett és egy Kramács jelentés került a kezébe. — Hallatlan — morogta. — Ki­vont egy tételt összeidás helyetti És ilyen fontos ügyben! Felvette a tele­font: , — Kramács ké­rem, jöjjön be. Amikor beosz­tottja belépett, alaposan, úgy is­tenigazában meg akarta neki mon­dani lesújtó véle­ményét. — Hát idefigyel­jen, Kramács — kezdte vészjósló hangon, de azután eszébe jutott a névtelen levél. A basáskodás... — Hát idefigyeljen, kedves kartásam — folytatta hal­kabban, — ha nem tévedek, ezt a két tételt össze kelle­ne adni. Kérem, legyen szíves, néz­zen utána, és ja­vítsa ki. Kovásinak most szinte fájó hiány­érzete volt Még hogy kérem és le­gyen szíves... Fe­gyelmi!! Áthelye­zés a segédhiva­tal alagsori bar­langjába! Igen, ezt kellett volna! De ő jó ember. Hi­szen az imént ál­lapította meg ön­magáról. Ezért kellett olyan szé­pen, halkan be­szélni ezzel a le­hetetlen Kramács- csal. Dühösen né­zett utána. Meg tudta volna ölni... Palásti László Makariosz ellenfele volt Meghalt Grivasz George Grivasz tábornok, a ciprusi földalatti EOKA- mozgalom vezetője vasárnap 75 éves korában szívinfarktus következtében elhunyt Li- masszolban. A hírt először a ciprusi hírszerző szolgálat je­lentette be, s később megerő­sítette az EOKA közlemé­nye is. A tábornok 1898-ban jó­módú földbirtokos család sar­jaként született Cipruson, de élete nagyobb részét Görög­országban töltötte. Saját sza­vai szerint ciprusinak szüle­tett, de görögként érzejt. A második világháború alatt és után is a görög hadsereg tisztje volt, majd miután 1955-ben nyugdíjazták, Ma- kariosznak, a ciprusi görög hazafiak vezetőjének kíván­ságára titokban visszatért a szigetre, s az angol megszál­lás ellen küzdő földalatti mozgalom, az EOKA élére állt. A nemzeti hősként tisz­telt Grivasz fejére az angolok 10 000 fontos vérdíjat tűztek ki. 1960-ban, a sziget Grivasz várakozása ellenére függet­lenné vált. Makariosz érsek, az új, független állam elnöke lemondott a korábban általa is támogatott enoziszról, a függetlenséget elutasító Gri­vasz visszatért Görögország­ba, ott alt^hornasvi rangra emel*“k. s állami nvogőíial ítélt’kr m?2 számára. 1971- ben tit ■ \n ismét visszatért Ciprusra, s mozgalmát újjá­szervezve. terrorkampányt kezdett Makariosz elleti. Lakásfűtés napenergiával Japán lakásépítő vállalat tervet dolgozott ki, amely­nek értelmében 1977-től kezdve az újonnan épülő la­kások többségét napenergiá­val fűtik majd. A tetőkön elhelyezett „napfény-kály­hák” segítségével felmelege­dett víz biztosítja majd a lá- kások fűtését, sőt a fürdési lehetőségeket is. Az ambició­zus terv arra irányul, hogy ezzel a módszerrel megtaka­rítsák a háztartások fűtésére szánt gáz- és villamosáram felét. Bauxit helyett kaolin Az USA-beli Georgia államban kísérleti üzemet állítanak fel, melyben napi öt tonna timföldet termel­nek kaolinból. A kaolint sa­létromsavval és egyéb vegy­szerekkel kezelik. Amennyi­ben az új eljárás beválik, akkor bauxit helyett kaolin szolgálhat az telumínium- gyártás alapanyagául. Geor­gia államban van ugyanis a világ legnagyobb kaolin­készlete, melynek timföld- tartalma 35—39 százalék, bauxitja viszont nincsen. Amennyiben a nagyüzemi termelés kaolinból nem drá­gább a bauxit felhasználá­sánál, akkor erre az alap­anyagra térnek át, mivel a bauxitot eddig importálták. * Klimatizálás számítógép segítségével Mintegy 4Q0 információ- forrás adatait dolgozza fel az a számítógép, amit a pá­rizsi Orly repülőtéren a lég­kondicionáló rendszer auto­matizálása céljából állítottak üzembe. A komnuter szabá­lyozza a levegő hőmérsék­letét, páratartalmát és áram­lását.. a szivattyúk, ventillá­torok és hűtőgépek folyama­tos munkáját. Megállapítja az esetenként szükséges hű­tési kapacitást, és ennek is­meretében választja ki a hat rendelkezésre álló foko­zat közül a legjobban meg­felelőt A sűrűn elhelyezett mérő­helyek automatikusan „tu­datják” a számítógéppel a hűtött vízkörökre vonatkozó adatokat. Ezek alantén sza­bályozza a komputer a víz­ellátást. A rendszer mindenkori állapotára lellemző adato­kat a számítógép értékelés cp' iából bármikor kinyom­tatja. Elpárologtatják a sőt Tiszta és jó ízű. mint a forrásvíz a a brémai „Elpá­rologtató Technikum” víz­csapjából folvó ásványi anyagokkal telített párl.at Mérnökök és tudósok dol­goznak itt egymással kar­öltve a gazdaságos ivóvíz­radoznak. ENSZ-tanulmá- nyok szerint a következő év­tizedekben világszerte szá­molni kell a rendelkezés­re álló ivóvízmennyiség meg- csaDnanásával. Igv érthető, hogy a s^öveícá-rj kutatás­ügyi minisztérium ' támoga­előállítás új eljárásának ki­dolgozásán. Az elpárologtató technikum a világ egyik leg­nagyobb ipari méretű kísér­leti berendezése, ahol a ten­ger vizének sótalanításán és az elszennyeződött folyók vízéből nyert kiváló minő­ségű ivóvíz előállításán íá­táshan részesítette a nemré­giben elkészült intézet fel- e~b í*. a Brémában ki­próbált rendszerek tula’don- képoen o’van szvmeri’e’-en- dezések énf+n'-ockáit képe­zik. melyekkel eevkor meg lehet majd oldani a nagy­városok. ső* egv egész or­szág vízellátását. ■ A Vízfejűség gyógyítása A rettegett vízfejűséget, sok szülő rémét ma már le­het gyógyítani, főleg kis­gyermekeknél, noha a kór végső okait még nem sike­rült kiismerni. Csupán any- nyit tudunk, hogy az ember naponta egy-két csészényi „liquort” termel, s hogv ez a folyadék nemcsak az egész hátgerincet veszi körül, ha­nem mint ..kamravíz” az agy vei őt is kívül-belül be­borítja. A kamravíz elfolyásában ’állott zavarok következté­ben fordulhat elő a koponya abnormális megnövekedése és ta anyagra gyakorolt nvomás fokozódása- Az e betegség — orvosi nevén: hydrooenhalus — -'i-nj küz­delemben akkor állt be a nagy fordulat, amikor né­hány éwei ezelőtt feltalál­ták a tömlős kezelési eljá­rást. Ez abból áll. hogy a jobb fül mellett Lyukon át a jobb agvkamrába vezetik a tömlőt, amelynek másik, szeleDpel ellátott végét a bőr alatt egy nagy vénán át a szív jobb Pitvarába ve­zetik. így két szfvdobbanás között visszaömölhet a feles­leges kamravíz a vérbe, ahonnan tulajdonképpen származó iát. i „A kubai forradalom a gazdasági fejlesztés intenzív sza­kaszába lépett. Megteremtettük annak a lehetőségét, hogy a szocialista társadalom elosztási alapelve érvényesüljön: Mindenki a képességei szerint dolgozzék és a munkája sze­rint részesüljön a megtermelt javakból.” Varga József (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom