Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-26 / 21. szám

4 STOLNOK Wr.VFT NÍPI AP !974. Január 98. HŐSÖK VÁROSA (3) Kenyér a győzelemhez Készlet az „klet útja” emlékműből a Ladoga-tó partján Neve nem került a törté­nelem lapjaira. Egy volt a leningrádi hősök százezred közül, akik megvéd ték a vá­rost, életben tartották az életben maradottakat. Proszkovja Fjodorovna Iva­nova, a Primorszki kerület 11. számú kenyérgyárának: nyugdíjas munkásnője. Komszomölista korában kez­dett a gyárban dolgozni és innen ment nyugdíjba. Arca kicsit fáradt, de szeme fia­talosan csillog. A visszaem­lékezés olykor nehezére esik, hangja időnként elcsuklik, szeme könnybelábad, de nagy türelemmel válaszol kérdé­seimre. — Az 1941—42-es tél volt a legnehezebb, a legrettene­tesebb. A gyár három ter­melő szalagján, a gondosan elsötétített műhelyekben éj­jel-nappal dolgoztunk. Sokan nem is jártak haza a 12 órás műszak után», ott aludtak egy keveset valamely félreeső zugban. Az igazi megpróbál­tatás akkor kezdődött, ami­kor megszűnt a víz- és áram­szolgáltatás, és elfogyott a fűtőanyag. Rohammunkával saját villanytelepet építet­tünk, szivattyút helyeztünk üzembe és a Kis-Névából ve­zettük az úgy ahogy — meg­szűrt vizet a gyárba. Megtör­tént. hogy elramlött a szi­vattyú, akkor csatárláncot al­kotva órákon át kézről kézre adtuk a vízzel teli vödröket, mínusz 20—25 fokos hideg­ben. 1 íxfxer fahá% — Hogy honnan vettünk tüzelőt? Ahol volt. Műszak után feszítővasakat, fejszéket Kaptunk és a városi hatósá­gok által kijelölt kerületek­be mentünk faházakat bon­tani. így szereztünk fűtő­anyagot a kemencékbe. Le- ningrádban közel tízezer fa­házat tüzeltek el azon a té­len. Araikor kevés lett a fa­ház, tőzeget mentünk gyűj­teni a front közelébe. Közü­lünk is sokan elestek. De mi szüntelenül csak egyet ismé­teltünk magunknak: mindent a frontnak, mindent a győ­zelemért. És a győzelemhez kenyér is kellett. Akármilyen nehéz, csak kenyér legyen. A Leningrádi Történeti Múzeumban láttam ezt a ke­nyeret. Színe meghatározat­lan, s akik életüket köszön­hetik ennek a kenyérnek, ízét semmihez nem tudják hasonlítani. D. V. Pavlovot, az Állami Honvédelmi Bi­zottság Leningrád élelmezér séért felelős meghatalmazott­ját hívom itt Praszkovja Iva­novna segítségére, aki Le- ningrádiak című visszaemlé­kezésében ígv ír az akkori idők kenyeréről: „Miután a gabonakészlete­ket felmérték, szeptember 15-től a kenyereit a követke­ző összetételű lisztből sütöt­ték: 52 százalék rozsliszt, 30 százalék zabliszt, 8 százalék árpaliszt, 5 százalék maláta.” .„Október 20-ra az /árpa­liszt teljesen elfogyott, s így a roszliszt kiegészítésére szol­gáló keveréket meg kellett változtatni. A kenyeret ek­kor a következő összetételű lisztből sütötték: 63 százalék rozsliszt, 4 százalék lenrost, 4 százalék korpa, 8 százalék zabliszt, 4 százalék szó iah'"’t, 12 százalék maláta, 5 ® zalék liszt á dohos gaboná­ból. A kenyér íze a dohos­ság és a maláta miatt minő­ségileg romlott” S hogy az emberek meny­nyit kaptak ebből a kenyér­ből? November 13-tól a munkások napi 300 gramm kenyeret, az alkalmazottak, az eltartott családtagok és gyermekek számára (12 éves korukig) 150 gramm kenyeret állapítottak meg... Ezt az alacsony fogyasztási szintet is csak néhány nat>ig sikerült tartani. A tavon dü­höngött a vihar, az erős szél a part felé hajtotta a vizet, a gyönge jég összetöri: Ilyen időjárás mellett »nem lehe­tett számolni azzal, hogy egyhamar élelmiszer érkezik Novaja Ladogából. a készle­tek pedig kimerülőben vol­tak ... November 20-tól á munkások napi 250 gramm kenyeret, az alkalmazottak, a családtagok és a gyermekek pedig 125 grammot kaptak... A kenyérfejadagnak rövid idő alatt alig több mint egy - harmadára csökkentése káro­san hatott az emberek egész­ségére. A munkások, az al­kalmazottak és különösen az eltartott családtagok egyre gyötrőbben éheztek.” Éhhtlál — Mi, a fiatalabbak vala­hogyan jobban bírtuk az éhezést — mondja Prasz-1 kovja Ivanova. — Néha még nevetni, énekelni is tudtunk. De . körülöttünk száz- és ezerszámra pusztultak az emberek az éhségtől, a nél­külözéstől, a hidegtől. Pedig minden elképzelhető!, és ma már elképzelhetetlent meg­főztünk ebből, csak- anyvet úgy neveztük: blokád- csokoládé; levest, kocsonyát főztünk, — ebből, csak­úgy, \mint a fellelhető nad­rágszíjakból és más bőrdara­bokból. Az emberek eltüzel­ték bútoraikat, könyveiket, a Burzsujkában; 'ebben a praktikus, egyszerű pléhle- mezből készített apró kály­hában. Ezzel rövid időre el­űzték a hideget, és ha vi­zet tudtak szerezni, még egy kis teát is forralhattak ma­guknak. De sokak számára ez csak elodázta, el nem űz­hette az érkező halált. — Megtörtént, hogy egyik mesterünk a gyárból haza­ment, otthon az éhségtől hol­tan találta lányát, asszonyát, s a gyengeségtől és a meg­rendüléstől maga is ott halt még. A halál a legkülönbö­zőbb helyzetekben tört az emberre: vánszorgott az ut­cán, elesett, s többé nem kelt fel;. maradék erejével segíteni akart valakin, oda­rogyott mellé és ott is ma­radt; lefeküdt aludni, s örökre elszanderült,; gyakran a munkapad mellett haltak éhen az embereit. Mindezt, amíg élek, soha nem tudom elfelejteni. Éhezés, éhínség, éhhalál. A Nagy Honvédő Háború tör­ténetének lapjain e fogal­mak örökké összekapcsolód­nak Leningrád 900 napos blokádjával, a leningrádiak hősi helytállásának példájá­val, A német fasiszták gaz­tetteit vizsgáló bizottság megállapítása szerint Lenin­grád két és fél millió lako­sából 632 ezren estek áldoza­tul az éhínségnek. Közülük 470 ezren a piszkarjevói te­mető tömegsírjaiban kaptak végső nyughelyei. Évente milliók fordulnak meg itt, hogy kegyelettel adózzanak a leningrádi hősök emléké­nek. A piszkarjevói temető em­lékművének vörösgránit fa­lára Olga Bergholc leningrá­di költőnő sorait vésték- „Le­ningrádiak nyugszanak itt, polgártársak; férfiak, nők, gyermekek, s mellettük vö­röskatonák. Egész életükkel védték a forradalom bölcső­jét — téged Leningrád. A gránit alatt dy sokan alusz- szák örök álmuk, hogy ne­vüket itt felsorolni nem le­het De te, ki e kövek előtt állsz, tudd meg, hogy senkit és semmit nem felejtünk.” Gyertyános Zoltán Vége. A boizenburgi „Elba” hajógyárban vízre bocsátották az első, a Szovjetuniónak gyár­tott belvízi személyszállító hajót. A „Vlagyimir Iijics” nevű hajó 360 utas számara nyújt hotelszerű elhelyezést Az egyesztendős párizsi egyezmény Amikor 1973. január 27-én a párizsi,Hotel Majestic kris- ■ tálycsillárai alatt aláírták a béke helyreállításáról meg­kötött egyezményt, a világ fellélegzett. De sajnos, már az aláírást követő 8—10 nap­ban is kiderült: csak tűzszü­net született, a harcok még egyáltalán nem értek véget. A VDK Fehér Könyv a többi között arról is beszá­mol, hogy még ma is huszon­négyezer amerikai katona teljesít szolgálatot Thieu kor mánya mellett — igaz, hős* egyenruha nélkül, „polgári szakértőként”, elsősorban a légierők és a páncélos egysé­gek oldalán. Jónéhány olyan politikai megnyilatkozás, tanulmány, elemzés jelent ideg 1973 utol­só heteiben, amely keserű re- zignációval állapította meg: a párizsi, egyezmény aláírá­sa óta a szembenálló felek­nek, a Thieu-rendszernek és a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány1 had­erőinek legalább ötvenezer halottja volt. Ha ma mindazokat a vá­rakozásokat felidézzük, ame­lyek most egy éve eltöltötték a békét akaró embereket, azt kell leszögezni: a saigoni re­zsim a megállapodások e'ső pontját, a tűzszünetet for­mailag ugyan tudomásul vet­te, (ha napról-napra meg is sérti), de az ezt követő in­tézkedésekről hallani sém akar. Az volt ugyanis a re­mény, hogv a tűzszünet után a két dél-vietnami fél tárgya­lásaival megteremtik a sokat szenvedett országban a noli- tikai rendezést is. Ezért kel­lett volna megalakítani a „nemzeti megbékélés taná­csát”, ezért kellett volna konkrét megállapodásokat kötni a két dél-vietnami fél tárgyalásain számos kérdés­ről, mindenekelőtt a szabad és demokratikus választások megszervezéséről. Tulajdon­képpen még meg sem száradt a tinta a párizsi megállapo­dás alatti aláírásokon, ami­kor Thieu Saigonban máris azt mondotta néhány ameri­kai újságírónak: szó sem le­het arról, hogy szabadon hagyják mozogni az Ideigle­nes Forradalmi Kormány hí­veit, mert „ha hagyjuk őket cselekedni, az a veszély fe­nyeget, hogy a lakosság a kommunistákra szavaz...” Az amerikai propaganda megszabadulva a vietnami nyílt beavatkozás belpolitikai és nemzetközi terheitől, azt próbálja elhitetni a világköz­véleménnyel : ami Dél-Viet­namban folyik, polgárháború. Pedig a 24.000 amerikai „pol­gári szakértő” közreműködé­sével teljes egészében ameri­kai hadianyag, felszerelés se­gítségével próbálják meg Thieu katonái a felszabadí­tott területek egyrészének visszafoglalását A párizsi megállapodásokban ott szere­pelt az is, hogy Washington segítséget nyújt Vietnam mindkét részének a háború okozta károk helyreállításá­hoz. A VDK-val szemben ezt a kötelező megállapodást az Egyesült Államok nem tartot­ta be, és ma is zsarolásra próbálja felhasználni. Egy esztendeje írták alá a vietnami háború befejezésé­ről és a béke helyreállításá­ról szóló párizsi egyezményt — ám a 365 nap csak a nyílt háborút változtatta át fron­tok egész során zajló össze­ütközés-sorozattá. A valódi béke helyreállításához az kell, hogy Saigon és Was­hington becsületesen tartsa be az egy esztendővel ezelőtt aláírt mégállapodást. Görög gazdasági program Görögország kormánya közzétette programját, amely­ben többek között arról is szó van, hagy meg kívánják teremteni a „kiegyensúlyo­zott” gazdaság fejlődésének feltételeit. A kormány „a magánkezdeményezéssel szo­rosan együttműködve, s szi­gorúan figyelembevéve an­nak aiapelveit. törekedni fog az infrastruktúra har­monikus fejlesztésére.” Foly­tatódik a természeti kincsek kiaknázása és az ipar fej­lesztése. Intézkedéseket tér veznek az áremelkedések korlátozására. Nagy figyel­met fordítanak a mezőgazda­ság fejlődésére, hogy teljes mértékben biztosítsák az or­szág ellátását mezőgazdasá­gi termékekkel. Újabb intéz­kedéseket tesznek az adópo­litika területén; például ha­tályba helyezik az adózási törvény megsértőinek bün­tetőjogi fele’ősséíre vonásá­ról szóló törvényt. Az új költségvetés iellem- vonása. hogy törekszenek az állami eszközökkel való ta­karékosságra, az infláció nö­vekedési ütemének csökken­tésére. Kevesebb tejtermék az NSZK-ban A Német Szövetségi Köz­társaság állami raktáraiban ez év elején 40 százalékkal kevesebb volt á vaj mennyi­sége. mint 1973 elején. A hűtőházakban 83 00Ó tonná­nyi va.imennyiséset tároltak, 28 ezer tonnával kevesebbet. mint egy évvel korábban. Ezt mindenekelőtt az elmúlt hónapokban bekövetkezett termeléscsökkenései, a fo­gyasztás növekedésével, va­lamint az exporttal magya­rázzál!. Űjabb gázözem Algyőn A szeged—algyői szénhid­rogén medencében elkészült a második szabadgáz-üzem. Ennek az a rendeltetése, hogv a felszínre kerülő nyers földgázt megtisztítsa és fel- használásra alkalmassá te­gye- Az új létesítmény — aa üzempróbák befejezése után — naponta négymillió köb­méter földgázt juttat majd az országos távvezeték-háló­zatba. Növekedett 1973-ban a világ acélterm lése A brüsszeli Nemzetközi Vas- és Acélintézet adatai szerint 1973rban a világ acéltermelő országai az elő­ző évi 629.8 millió tonnával szemben 695.8 millió tonna acélt állítottak elő. Az Egye­sült Államok által termelt acél mennyisége 136,5 millió. a Szovjetunió 131 millió ton­na volt. Harmadik helven Japán állt 119 3 millió ton­nás acéltermeléssel. Az Európai Gazdasági Kö­zösség tagországainak ioara 1973-ban összesen 149.9 mil­lió tonna acélt gyártott. Á Szo’noxi Papírgyár (ehess lakatosokat, vizsgázott kazanhegcsztőt, csőszerelőt, férfi segédmunkásokat, női dolgozókat betanított munkára. ♦ Jelentkezés a gyár mu ’taiigyi osztályán. G. Mo

Next

/
Oldalképek
Tartalom