Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-23 / 18. szám
4 B70IN0K MFGYFT N'FPTAP 1974 január 23. Kuba—Szovjetunió Közvetlen tele ’onösszeköt tetes Moszkvában pénteken ért véget a KGST távközlés- és postaügyi állandó bizottságának 6. ülése. Pedro V. Luis Torrez, a kubai postaügyi miniszter első helyettese, a tanácskozáson részt vett kubai küldöttség vezetője nyilatkozatot adott a TASZSZ munkatársának a szovjet— kubai távközlési együttműködésről. A miniszterhelyettes elmondotta, hogy az 1971-ben aláírt interszputnyik-egyez- mény keretében Kubában — szovjet segítséggel felépítették a kozmikus távközlési központot. A központot hamarosan olyan berendezéssel látják el, amely biztosítani fogja a közvetlen telefonkapcsolatot Kuba és a Szovjetunió, illetve a többi szocialista ország között. Távközlési műholdak segítségével valósítják meg a rádióadások és táviratok továbbítását. Japán — amerikai kapcsolatok Kedden a japán fővárosba érkezik Rober| Ingersoll, a kelet-ázsiai és csendesóceáni térség ügyeivel foglalkozó amerikai külügyi államtitkár, aki tájékozódó látogatást tesz néhány ázsiai országban. Értesülések szerint a japán—amerikai kapcsolatok kérdéseit vitatják meg, valamint Nixon elnök javaslatát, amellyel február 11 -re összehívta Washington - ba a legnagyobb tőkés kőolajfogyasztó országok külügyminisztereinek tanácskozását. Ingersoll nemrégiben még az Egyesült Államok tokiói nagykövete volt. Ügy vélik: a kétoldalú kaDcsolatok megvitatása mellett arra akarja rábírni Japánt, hogy változtassa meg egyes nemzetközi kérdésekben az Egyesült Államokétól eltérő álláspontját. Ez a nézetkülönbség többek között a közel-keleti kérdéssel kapcsolatos állásfoglalásban is megnyilvánul: Japán kezdetben semleges álláspontra helyezkedett, majd csatlakozott ahhoz a követeléshez. hogy minden izraeli esaoatot vonjanak ki az elfoglalt arab területekről és hajtsák végre az ENS7 Biztonsági Tanácsának 242. határozatát. Az is figyelmet érdemel, hogv Ohira külügyminiszter a japán parlament hétfői ülésén mondott beszédében — bár hangsúlyozta a két ország közötti szoros kapcsolatok jelentőségét — rámutatott: Japánnak nem okvetlenül kell minden kérdésben úgy cselekednie, mint az Egyesült Államoknak. Tovább dühöng a terror Chilében Kubai lapok értesülése szerint a chilei katonai junta hatóságai szombaton Quil- laua város közelében további hat hazafit gyilkoltak meg. A hivatalos verzió szerint a hajnali órákban, amikor hat foglyot egy másik börtönbe kísértek „szélsőséges elemek” tüzet nyitottak a kísérőkre. a foglyok pedig „szökést kíséreltek meg”. E közben lőtték őket agyon. Mint az argentin művészeti dolgozók szakszervezete bejelentette, a junta katonái két ismert chilei szakszervezeti vezetőt úgy megkínoztak, hogy feltehetően nem élték túl a brutális kínzásokát. Ugyancsak argentin hírforrás szerint a forradalmi baloldali mozgalom (MIR! egyik vezetőjét, akit december 14-én tartóztattak le, a múlt héten szintén meggyilkoltak Kim Song Bjol iskola ja Ügy élek már, mint Choi Giong Hwan, akinek huszonhét -sonbo földje volt . — Paraszt vagyok. Parasztnak születtem és parasztként fogok meghalni. Koreában, a Suhung termelőszövetkezet birtokán ismerkedtem meg vele. A neve: Kim Song Rjol, ötvenkét esztendős. A káposztaföld szélén ült és az öntöző- berendezés szórófejét javította. Azért is szólítottam meg. Azt hittem: szerelő. — Ma más parasztnak lenni, mint régen*... Sóhaj kíséri szavait. — Sajnálja a változást? Visszakérdez, a hangba gyanakvó: — Hogy érti ezt? — Ahogy maga mondotta: ma más parasztnak lenni. Sajnálja? — Döntse el maga. Valaha három emberé volt minden föld a faluban. A mi családunk két birtokostól bérelt földet. An Jong Mitől és Choi Giong Hwantól. A bérletért a termés felét fizettük. A másik feléből kellett az adót fizetnünk, a végén alig maradt valamink. A második világháború alatt rosszabb lett, a japánok úgy megemelték az adót, hogy nem volt parasztcsalád, amelyik kölcsön nélkül megélt volna. Különben is, akkoriban ha három tonna zöld-félét hozott egy csonbo föld, az nagyon jó termésnek számított. Ma közepes termésnél is begvűjtjük róla csonbónként az öt tonnát. Öntözünk, gépeket használunk, műtrágyát — valaha azt sem tudtuk, hogy ilyesmi, létezik.,. — Nehéz volt megtanulni? — Sohasem tanultam. A betűt a hadseregben ismertem meg. Iskolába nem jártam, később meg nem volt időm a tanulásra. Rám any- nyi ragadt, amennyi almunkéhoz kellett. Azt ellestem az életből. Jó gazdálkodónak tartottak a faluban mindig. — Mikor tett szert saját földre? — A földreformkor. Kevés termőföld volt a faluban, és sok paraszt. An Jong Minek, a legnagyobb birtokosnak is csak hatvan csonbója volt. — A földreform után egyénileg gazdálkodott? — Ahogy vesszük. Nem volt i^ásállatunk, szerszámunk a földműveléshez. An •Jong Minek, meg a másik két birtokosnak voltak ökrei, meg szerszámai, de a szerszámokat eldugták, az állatokat pedig elhajtották a hegyvidékre. Gazdálkodásunk azzal kezdődött, hogy elmentünk fölkutatni a birtokosain^ ökreit. Néhányat megtaláltunk — húsz háztartásként jutott egv igásállat. Magunk csináltunk ekét, szerszámokat. Ezzel kezdtük. Vagyis mindjárt közösen kellett működnünk. Cudar kemény esztendő volt; gyakran magunkat fogtuk az eke elé ... — Ez a közös indulás ■ lett a termelőszövetkezet csírája? Fejét rázza. — Kitört a háború. Ami volt, az minden tönkrement. Sokan meghaltak a faluból. Valamennyi ház elpusztult, a földeket kiégette a napalm. Egvetlen ökrünk sem maradt, és nem volt mit ennünk. Én a háború elején katona lettem, ötvennégyben szereltem le. Amikor hazaiöttem akkor kezdte el a miniszter- 'ünök a szövetkezeti politikát. — Ügy gondolja, hogy a háború okozta károk helyreállításához kellett létrehozni a szövetkezeteket? — Nem. Az állam mindenkit segített a helyreállításban. Mondtam, hogy éheztünk. Az állam mindenkinek adott ennivalót, akár szövetkezeti tag volt, akár nem. Éppenúgy mindenki kapott iga-erőt, hogy a földjét rénd- behozhassa, megművelhesse. Ehhez semmi köze a szövetkezetnek. A földjeink telides- teli voltak úgynevezett pillangó bombákkal. Kis bombák voltak, de nagy repesz- hatásúak és érintésre robbantak. Ezeket a katonák tették ártalmatlanná, függetlenül attól, hogv egyéni, vagy közösen gazdálkodó paraszt bukkant rá a földön. Mindenki termésére szükség volt. Koreának a nagy mezőgazdasági vidékei Délen vannak, mi csak rövid ideje termelünk annyi élelmiszert, hogy magunk lássuk el Északot. Ez már a szövetkezet eredménye, vagyis mostani siker. — Hogyan kezdték? — Harminc háztartás állt össze, mi kezdtük el. Akkor még bunkerekben laktunk. A körülményekhez kénest jó termésünk volt, mindenesetre jobb, mint az egyénileg gazdálkodóké. A következő évben maid az egész falu társult hozzánk. — Ma mindenki szövetkezeti tag a, faluban? — Igen. Az is igaz, hogy elég hamar óriásit lendült az élet. ötvennyolcban már fel tudtunk jönni a bunkerekből — házakat építettünk. Minden családnak1 külön házat. A fiatalok persze jobban járnak. — Miért? — Ma már az állam épít nekünk parasztoknak is. Olvan házakat, amilyenek a városokban vannak, víz-vezetékkel. fürdőszobával. Meghúzásodnak a fiatalok, már ilyent kannak. A hagyományos házakban csak villany van. Az viszont mindegyikben. — Hogyan élnek ma? Ha a régihez viszonyítja, milyen színvonalat értek el? — NebZz a régihez viszonyítani. Ha m4«is viszonyítom. talán azt mondhatom, hogv méa nőm áioif úgv mint An Tong M' a hatvan csoobo földjén, de úgy már élek. mint Choi Giong Hwan, a másik birtokos, akinek huszonhét csonbó földje volt. A viszonyítás azonban sántít. Sok szempontból előnyösebb helyzetben vagyok, mint • régen a birtokos. Régen nem volt bába sem a faluban, most meg nyolcágyas kórházunk vari és:a!’doktor ingyen . kezel. A gyermekeimét in-, gyen iskolázzák... / — Ha már a régiekről beszélünk, mi lett An Jong Mival? — A földreformkor áttelepítették másik vidékre. Ott kapott annyi földet, ameny- nyin a többiek is gazdálkodtak. Élhetett voln'a becsületes ember módján. An Jong Mi azonban csak az elveszített vagyonnal törődött. A megszállás idején — a mi falunk egy hónapon át volt az ellenség kezén — megjelent a faluban, és egy csomó embert az amerikaiak kezére juttatott. Tizenegy életet oldottak ki miatta, ezért a partizánok elpusztították. A fiai — két fia él —, nem követték apjukat, egyik bányász lett, a másik meg földműves, ha jól tudom. A bányásszal találkoztam egyszer, a megyei kulturális ünnepségeken. Rendes ember lett belőle. — Mi a legnagyobb problémájuk a szövetkezetben? Néz rám, hamiskásan hunyorít. • — Tudja, az én legnagyobb problémám az, hogy mindig csodálkozom. Mondtam is a legidősebb fiamnak, milyen érdekes, hogy úgy látszik, én már halálomig egvfolvtában csak csodálkozni fogok. Ő meg azt feleli, ez azért van, mert nem veszek a kezembe könyvet, nem művelem magam. Igaza van. de én inkább már csak csodálkozom. Miközben hallgatom, beszélgetésünk kezdetére gondolok és,elmnsolvodom. Fur- csálkodva, kérdőn tekint rám. — Ügy látszik, mégsem áll egészen, amit az előbb mondott, hogy sohasem. tanult... Megrázza a fejét, visszamosolyog. — De igen. A tanulás iskolát jelent, oda pedig nem jutottam el sohasem. Ez viszont’ élet, és ez az enyém ide eliutottam én is a többi paraszttal. Zalka Miklós KiPERNVSJE ELŐTT Az elmúlt hét jelentősebb eseményei: újabb Dosztojevszkij-film. a kétrészes, megrázó erejű Bűn és bűn- nődés, az Orosz klasszikusok sorozatában; az Ajax—Milan találkozó közvetítése Amszterdamból. futballcse- mege a labdarúgás kedvelőinek: fiatal, úgynevezett, első könyves írót mutatott be a Nyitott könyv; Korot és bútorok címmel új kultúrtörténeti sorozat kezdődött; egy év múltán számvetést készített Rátonyi műsora, az Ez is Operett, az is operett, és egy igazi felfedezés, tévéjáték-bemutató Romain Rolland eevik drámájából, forradalmi témájú színpadi műveinek ciklusából — mert a műsorajánlásban elhangzottakkal ellentétben’ a többnvire regényíróként ismert Rolland igenis számos drámával jelentkezett a színpadon is! A farkasok Romain Rolland ifjúkori nagy ihlető élményének, a francia forradalomnál? tíz- tizenkét drámában kívánt adózni, meg akarta teremteni a forradalom eposzát. De túl a ..francia nép Iliászának” szóló tiszte’gésen a történelem arra is szolgált neki. hosv saját korának kérdéseihez szól ion hozzá — a színpadról. A farkasokban nem kevesebbet vállalt minthogy kif°iezze erkölcsi ’"téletét a botrányos Dreyfus- ügyben, amely a harmadik köztársaság szégyenteljes cselekedete volt. Hamis vádak alani-m ártnt’a- nul ítélik ei Alfred Drey- fust. a francia vezérkar “gvik tisztjét, rásütve a kémkedés és a hazaárulás bél vegét. csupán azért mert zsidó volt. A farkasok nemesi származású tisztiének sorsában. a halálra ítélt D’Ovren tragédiáiéban nem volt nehéz felismerni Rolland kortársainak a hasonlóságot. Ezért az előadás bombaként robbant, és nagy vihart kavart a nézők körében. A vasárnap este látott tévéjátékban már nem ezek az .aktualitások” jutottak szóhoz. Inkább a dráma általánosabb. erkölcsi, magatartásbeli tanulságai adták gondolati és érzelmi töltését. A kitűnően feléDitett tévéjátékban Hajdufv Ttíklós rendezőnek sikerült egyértelműen meggyőznie a dráma mai nézőit: semmi sem l°het drágább az Igazságnál, itt e földön, s mindaz, ami az igazság útját állja, vagv éppen keresztezi, ha olyan tragédiákhoz vezet, mint A farkasokban a D’Oyren-é az csak embertelen lehet. A forradalom harcát vívó hadsereg tábornokai ahelyett, hogv minden erejüket, dühüket csak az ellenség ellen fordították volna, egymásra acsarkodnak. úgy marják egymást, miként a farkasok. Az oktalan gyanakvás elvakítja őket. s ártatlan tiszttársuk fejét veszik. Csak egvetlen egy a tábornokok közül, a iózan Teulier. aki szembe mer szállni a csaholó farkascsordával. Kiállása, bátorsága. tiltakozása az igazságtalanság ellen — legyőzve érzelmeit — tábornoktársai fölé emeli, s bár tiszttársát megmenteni nem tudia. magatartása példaként marad meg; igaz ember semmiféle körülmények között nem tud megalkudni az igazságtalan»*-""ü. Romain Rolland humanista parancsát közvetítette szenvedélyesen a Hajdufy Miklós rendezte tévéjátén. A már-már klasszikus tömörségű dráma igen magas hőfokon szólalt meg és a rendezés gonH''-—, ü~”elve minden részletre, mégis nagyvonalúan .rajzolta meg a dráma egyre magasabbra törő ívét. Kitűnő színészi alakítások nélkül persze mindez elképzelhetetlen lett volna. Sinkovits Imre, a nyomásnak engedő, és kissé ingadozó konveoíbiztost, Tor- dy Géza a határozott és megingathatatlan Teulier-t, Mador-qs József a vérszomjas Verrat-t. Fülöp Zsig- mond a meggyanúsított tisztet formálta meg igen plasztikusan. Különösképpen Tordv Géza alakítás» emelkedett ki: játéka mentes volt mindp',f*ls>. hamis pátosztól és üres érzelmektől. Röviden Szinte valamennyi elhangzott operett-dal és musical-részlet ötöst érdemelt volna az Ez is operett az is operett évzáró bemutatóján. Amit láttunk ismétlésképpen. valójában mind zenei megoldásban, mind megkom- ponálásában rendkívül figyelemre méltó volt. Egy-egy részlet kerek egésznek hatott. Valamit azonban nagyon hiányoltam ebből az év végi összefoglalóból: hol maradtak a vidéki színházak képviselői? Igaz. Operettszínház csak egy van, Budapesten, de minden vidéki színház műsorának szinte felét teszik ki a zenés játékok. Legalább egyetlen dalocska vagy részlet erejéig nem illet volna-e nekifc- is helyet szorítani a zenés műfajok „fórumán”? Miként az Ez is operett az is operettben is nagyobb teret kellene kapniok a műfaj tehetséges, bár vidéki művelőinek is. Vasárnap este az Operába voltunk hivatalosak, Puccini Bohémélet című operájának előadására. Nagyszerű előadás. nagyszerű fináléját élvezhettük. és még csak nem is „felemelt” helváron. mint akik az előadáshoz jegyet váltottak. Kitűnő kezdeme- nyezése ez a televíziónak! Antal Imre jól kalauzolt eS bennünket az opera világába, a bevezető beszélgetés a vendégművész Aragallal azonban már kevésbé elégített ki. Semmi lényegeset nem tudtunk meg szokvány kérdésekre szokvány válaszokat kantunk. Nem hinném, hogv nvelvi knr’útai lettek volna a tartalmasabb gondolatcserének. V. ML A MEZŐGÉPt állatot felvételre keres a könnyűszerkezetes, háromműszakos üzemébe — lakatos, — hegesztő szakmunkásokat. valamint férfi segédmunkásokat. Jó kereseti lehetőség. Második és harmadik műszakban külön műszakpótlék. Jelentkezés a vállalat munkaügy1 osztályán, Szolnok, Vöröshadsereg út. 33. f