Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-20 / 16. szám
4 «TOT NOK Wr.íTl WftPT.A? 1974. január 20 A CSIPKECSINALO ember \ „Hallgató emberek lettünk..(?!) Tz brigád, fiz „semrszter” Hosszútávú vállakózásba kezdtek a tiszafüredi népművelők: elindították a szocialista brigádok öt évig tartó vetélkedősorozatát. Ebben még nincs semmi rendkívüli. A vetélkedők, mint közkedvelt népművelési formák, a virágkorukat élik. Elsősorban szórakoztató jellegük miatt, bár — sajnos — ^meglehetősen sok bennük a formai elem. Csináltunk egy jó vetélkedőt a szocialista brigádoknak, letudtuk ezt is! — ilyen véleményt is hallottunk már. Nem vonjuk kétségbe az esztendős ünnepeken tartott játékos művelődés hasznát, kétségtelen, hogy ez is ad valamit a résztvevőknek — de a munkásművelődés ügye nem lehet alkalomhoz kötütt, s egv vagy több vetélkedős estével „letudott” feladat. Kísért ezekben a vetélkedőkben olykor a gépies, lexikális tudásra való ösztönzés is, holott köztudott, hogy a gondolkodásra nevelés, a dialektikus összefüggések logikus felismerése a fő'feladat, — természetesen kellő tudásanyag birtokában. A vitatható fenntartásokat azért irtuk le, hogy érzékelhetővé váljék: a szocialista brigádok vetélkedői csak akkor szolgálják jól a munkás- művelődés ügyét, ha folyamatos részei valamilyen célszerű, dialektikus rendszernek. A tiszafüredi munkás-vetélkedősorozat ilyénnek ígérkezik. Nem amiatt mert hosz- izút&vú, hanem sokkal inkább azért, mert értően gazdálkodik az idővel. A vetélkedősorozat tizenöt írásbeli és tizenöt szóbeli fordulóból áll. A megoldandó feladatok igen széles körűek; aktuális kül- és belpolitikai események, gazdaságpoliti- liánk időszerű kérdései, az t gyes szakmák műszaki ismeretei, a természettudományok legfrissebb eseményei, az irodalmi és művészeti élet munkás témájú alkotásai, stb... Az egyes témakörök feldolgozásához a brigádok ajánló bibliográfiát kapnak. De ennél még talán sokkal lénye-- gesebb, hogy a rendezvénysorozat szerkesztői a játék fordulói között állandó és célszerű programot biztosítanak a részt vevő brigádoknak, érdeklődőknek. (tró-ol- rasó találkozók, tárlatlátogatások, ankétok, stb.) Ezek az clkalmi, de valójában jól ütemezett rendezvények szerves részei a vetélkedősorozatnak. Mindezek eredményeként a monstre vetélkedőt csak az a brigád nyerheti meg, amelyik öt évig tartó tervszerű önművelést folytat. De vesztes sincs... A hosszútávú játéksorozaton tizenhét tiszafüredi vasasbrigád indult. Tíz bri gád a Magyar Hajó- és Darugyárból, kettő az Aluminiumgyárból, három a Vegyesipari Ktsz-ből, egy a Hámán Kató és egy a Szabad Föld Termelőszövetkezetből, összesen csaknem kétszáz résztvevővel. Az első év eredményhirdetését a május elesejei ünnepi felvonulás után tartják, a nagyközség lakosságának teljes nyilvánossága előtt. A rendezvénysorozat iránt a népművelő berkekben — országosan is — igen nagy az érdeklődés. — M = Ha film készülne Toldi Miklósról, s a rendező „civilekkel” forgatna, a főszereplőre lenne jelöltem. Szakasztott Miklós, napszítta, szélfújta izomember, olyan türelemmel, hogy a vasbetonból is csipkét csinál. El is nevezték csipkecsi- nálónak. Ez ugyan nemigen illik egy Toldi Miklóshoz, de a humornak ezt is meg lehet bocsátani. A csipkecsináló emberrel a szolnoki Peliká'i Szálló építkezésén ismerkedtem meg. Különös, ugye? A csjpke és a betonfalak! Az előzményekről csak annyit: az állami építőipari vállalat mérnökei hümmög- »tek egy sort, amikor megismerték a „Pelikán” tervét Nem mintha nem tetszett volna, amit a tervező betonba álmodott, de... De, hogy lehet ennyi Idő alatt felépíteni ezt az épületet, morfondíroztak. A nyolcemeletes Pelikán szépségét a nyersbeton kecses vonalai és a homlokzat „csipkézettsége” adja. Beton és kecsesség?! Hozzászoktunk a robosztus, több ezer vagonos betonsilókhoz, a tonnákban mérhető «’lőlegyártott vasbeton panelekhez, az égbenvúló toronyházhoz, — nehezen tudjuk elképzelni a betont kecsesnek. Az építőművészek a legjobb megmondhatói, mennyire tévedünk... A Pelikán Szállő lesz a szolnoki bizonyíték, hogy a betonból még „csipkét” is lehet verni. Csak hát nagyon kell ismerni az akaratos massza, a nyersbeton tulajdonságait. De ez már szakmai kérdés, erről az beszéljen, aki ért hozzá. Kis József művezető, a „csipkecsináló”, ö építi a Pelikán Szállót. — Tudja-e. hogy elkeresz'elték csipkecsinálónak? Hátra tolja a kucsmáját, végignéz a zsaluerdőn, a tükörsima betonportálokon: — Nem bánom én, kérem, akárminek is titulálgatnak, a lényeg az. hogy rosszat nem mondhatnak, mert a Pelikán áll. Szerkezetileg kész. Megnézi közelebbről? Bebolyongiuk a betonvázat. Miiven is? Lenyűgöző. Az ívek. a hailatok harmóniája, az aránvok ritmusa szinte muzsikál. Játékgyurmából talán meg tudnám formálni a látottakat, de a szavak erejével aligha tudok valamit is visszaadni a munka szépségéből, amely a Pelikánt ide varázsolta. — Na. mit szól hozzá? — kérdezi a csipkecsináló, — Szobrászmunka... — mondom. — A! Pedig más is mondta már. Csak ács vagyok. Ügy lettem művezető. — Hogy csinálta? A Pelikánt. .. — Csináltuk! Varga István ácsbrigád iával, Szandi Dániel kőműveseivel, a Szabó István kubikosbrigáddal meg a többiekkel. Csináltuk, így írja. Beleadtuk a szivünket, testünket. Azzal kezdtem: emberek, olyan munka vár ránk, amilyen még soha. Itt a rajza, mutattam nekik. Hát nem olyan kényes, mint egy kisasszony? Fel kell kötnünk a gatyát emberek! Aztán elmagyaráztam, hogy mit, hogyan. meg hogy miért. Megértette mind, egytől egyig, meg hát... — Jó. jó... de ízért ha csak jcszándék van... Az még nem elég. — No igen! Egy a lényeg. Nem is egy. kettő! Először Is: a zsaluzás olyan, de olyan pontbs legyen, hogy hajszálnyi! Mindig azt mondtam: Milliméterre, emberek, milliméterre! Jó erősen kikötni a zsalukat, el ne mozdítsa a beton! Gondolja csak el: van olyan hely, ahol 15—20 centis zsalukkal dolgoztunk. Milyenek lettek volna az ívek. hajlatok, ha ahogy esik, úgy puffan módra zsaluzzuk? — Másodszor? — Másodjára a betont mondom. Jó beton kellett! Pár napig idegen betonból dolgoztunk. Nem ment sehogy- se. Nem idejében hozták, nem is olvan volt. amilyennek szerettem volna. Mondom a főmérnöknek: hadd csináljak magamnak, ide az udvarra, egy betonkeverő-telepet. Jól van. Józsikám, csináljon, mondta. Mindent adunk hozzá, ami csak kell. Akkor szóljon a muzsika! Hát így lett nekem betonkeverő-telepem is. De nem is volt bibi egy eprcre se. Űgv jött az anyag, ahogy kellett, meg olvan. amilyen kellett. Nézze ezt az oszlopot. Húzza végig a kezét az egyiken! Olyan, mintha finom homokkal lenne bepucolva, pedig nyers beton. — Nem pucoljuk be, így marad. Éppen a nyersessége a szép. Itt volt a tervező, Koltai mérnök, majd összecsókolt, hogy milyen szép... Az ívelve szárnyaló betonban finom mélyedések, ha- rántosíkok. Hajszálnyi eltérés nélkül. Ez tényleg szobrászmunka. — Hol tanulta? — Az élettől, meg a könyvekből. Ellestem, kisoekulál- tam. Odafigyelek, neki adom masam a munkának. Amúgy nemigen tanultam. — Mégis...? — A gyakorlat teszi... Meg a szeretet. Szeresse az ember, amit csinál. Favágó mód nem érdemes. ' — Mit épített eddig? — Hosszú sor. 1950-ben lettem ács. Pécs mellett dolgoztam az uránvárosban, azután Pesten, a Corvin mozi mellett csináltam a kenyeresemmel. Fejes Mihállyal, egy szép manzárdtetős házat. Ehhez a vállalathoz 1959-ben jöttem. Kitettek a Vegyiművekhez. Nem dicsekvésként mondom: nemigen van ott olyan \a!a- mirevaló építmény, amit ne az én brigádom állványozott volna. 1962-ben meg művezető lettem. Még nagyobb felelősség! Benne van a Vegyiművekben a java fiatalságom. Tíz évig építettem. De 1969-ben már a 2000 vagonos szajoli tárházhoz fogtam. Belenyomtunk vagy 30 ezer köbméter betont! Hát így ismertem meg. milyen Is a beton. hogy mit lehet vele kezdeni. Nemes anyag. Olyan, mint az ember, formálható mindenttudó. — A Pelikánt mikor kezdte? — 1972 februárjában. Amikor idejöttem, még csak a résalapozás volt meg. Azóta itt vagyok. Nem enged el egy percre sem. Amikor úgy kívánta a helvzet. éjiel-nappal gvűrtem. Akárhogy is szégyellem kimondani, beleszerettem. Olyan csodaszép ház lesz, hogy párját ritkítja. Nincs még egy Ilyen a környéken. Ettől nincs nekem maradásom sehol, csak itt... — A család? — A csa'ád, az más' Amenwít -snk a munka enged. minden percemet itthon töltöm az asszonnyal, meg a három kislánnyal. —: A gyerekek milyen nagyok már? — A legnagyobb nyolcadikos, a kicsi meg másodikos. Nem azért, mer: az én gyerekeim, de olyanolt, de „lyi- nok... — A felesége nem haragszik az új szerelméért... A Pelikánért? — Nem, mert ismer. Tudja mit jelent nekem a munka. De azért a múltkor rámnyelvelt egy kicsit. Építettem egy alsó épületet: nyárikonyha. fáskamra, műhely, miegyéb. Csak éppen a tető van rajta. Hát ezt szóvá tette az asszony, hogy a nyolcemeletest hamarabb megcsinálod, mint a mi kis kuli- pintyónkat! Hiába, no! Az jobban ráér. Nem tudok rá időt szakítani. — De a ház az rendben van? — Éppen tiz éve, hogy építettem Törökszentmiklóson. Két szoba, ami kell hozzá. Szép kőporos, kényelmes ház A magam kedvére csináltam rajta mindent. — Mennyit keres? — Közel a négyezerhez. Az ácsok többet keresnek nálam — de nem irigylem tőlük, becsületemre mondom. Nagyon megdolgoznak érte. A művezetői irodában anvagátvétel. nap!óz.ás. megbeszélés a társvállalkozókkal, így megy kora reggeltől estig. — Ezt itt bent, kérem — ne sértődjön meg ezért senki — ez egy bolondok háza. No, hiába, vele jár a munkával. Nemigen vagyok ideges természet, de néha azért elfáradok. Ilyenkor kimegyek az ácsokhoz, a kőművesekhez vagv a kubikosokhoz. A munka kiviszi a gondot a fejemből. Legjobban ott értek szót. Az embereimmel. — Hányán vannak? — Mikor hogy. Negyvennégyen stabilan. — Boldogul az emberekkel is, nemcsak a betonnal? •— A betonnal azért boldogulok mert megértésben vagyok az emberekkel. Nem volt Itt eddig se összetűzés, se harag, se fegyelmezetlenség, soha... Tán nem is lesz, ha így maradunk, munkában, békességben. — Földijei, hogy igy megértik egymást? — Én Kispesten születtem, később kerültem ide, az Alföldre. Mégis: már a földijeim, Munkások ők is. éh is. Szeretik ők is a szép munkát, meg én is. Ez meg már ösz- szeköt.., Sok közöttük a kommunista, és én is az vagyok. .. — Ha mégis akad egy kis szabad ideje? —- Behozza az asszony az ebédet vagyt a vacsorát. Leülünk. kínálgatjuk egymást, eszegetünk, beszélgetünk. Már olyanok a gyerekek is, hogy értelmes szót lehet velük váltani. Hoz az asszony 2—3 üveg sört. elszopogatom. Kinyittok a tévét nézzük A gyerekek olvasnak Mindig mondják, hogy mit olvasnak. Én is előszedem az újságokat. Böngészgetek. így vagyunk. Nem is kívánkozok én soha a világ evetlen kocsmájába se. ha otthon lehetek az enyéimmel. — Ha elkészül a Pelikán megiivnepli? — Meg. De az még odább van. Tiszai Lajcsi A címül adott kijelentést egy hozzám küldött levélből idéztem. A levélíró véleménye szerint egyre kevesebb a helyesen, a szépen és a szívesen beszélő ember. A hangsúly a szívesen határozón van. Mire gondolt e kijelentés megfogalmazója? Leveléből az is kitűnik, a hallgató jelző itt nem arra utal. hogy valamit elhallgatunk, valamiről nem nyilatkozunk vagy hogy általában vonakodunk a nyilvános szerepléstől. Valóban. n_m a hallgatag emberekről van itt szó. Arról a jelenségről kell beszélnünk, hogy mindennapi életünkben egyre kevesebb alkalmunk van arra, hogy beszéljünk, társalogjunk vagy éppen csevegjünk. Az élő beszédre alig van, gyakorló terünk. ..Szól” a rádió, „beszél” a televízió helvettünk, mi pedig hallgatunk és hallgatunk, sokszor figyelmesen. • vagy éppen csak szórakozottan, éber figyelem nélkül. Még abban sincs ellentmondás, hogv közéletünkben sokszor kell beszélnünk. felszólalnunk, előadást tartanunk, mert ezek a formák és alkalmak nem az élő beszéd formái, alkalmai. hiszen papírról, előre leírt közlést olvasunk feL Ebben az általános felolvasási gyakorlatban a beszélt nyelv jellemzői színei. ízei, fordulatai nem jutnak nyelvi szerephez. Lassan elszokunk az úgynevezett társalgástól is. Mind kevesebb alkalmunk van a szabad beszédre, s általában olyan élőszóbeli megnyilatkozásokra, amelyekben egyéni gondolatokat. ®-?vén,i nyelvi formákban közlünk. Rohanó, életünkben a családi élet is úgy formálódik. hogy még otthon is alig jut idő a meghittebb beszélgetésre. Vagy a csend uralkodik környezetünkben vagy a gépi zene, amivel elA jövő héten — január 21—27. között — új tevékenységi körrel bővül a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának programja. Szerdán felavatják a félemeleten kialakított modern audiovizuális nyelvi laboratóriumot: a jövőben rendszeressé válik itt a hazánkban tanító orosz szakos nyelvtanárok módszertani segítése, és előkészítik a nyelvtanfolyamok menetrendiét. A Mikroszkóp Színpad társulata' hétfőn este a színházteremben előadja Vaszilijev „Csendesek, a hajnalok” című művét. Vlagyimir Iljics Lenin életének, munkásságának állít emléket a kultur- centrum keddi programja. Délután dokumentum-filmeket mutatnak be „Az élő Lenin” és „Fejezetek Lenin életéből” címmel, ezt követően érdekes fotóerafikai Lenin-emlékkiállítást nyitnak meg. Az elmúlt év decemberélensúlyoznunk kell a szomszédoktól áthallott idegtépő zajt. w Nem véletlen az sem, hogy egyre kevesebb olyan emberrel találkozunk, aki szívesen és színesen beszél. társalog és cseveg. Eltűnnek körünkből a mesélni szerető emberek is. mind kevesebb a beszélgető ember és szaporodik a hallgató emberek száma. Velük együtt tűnnek el az élőszónak jellegzetességei. sajátosságai is. Gárdonyi Géza még azt írhatta édesapjáról, hogy „kitűnő beszélgető volt s azon közőrök (szellemesen csevegő, társalgó emberek) közé tartozott, akik nemcsak az elbeszélt tárgyat tudták érdekessé tenni, hanem a maguk gondolataiból kétannyit tudtak hozzáadni.” Igen, az ilyen típusú emberek száma kevesbedik napról napra, és szaporodik azoknak a száma, akiknek élőszóbeli megnyilatkozásaiból eltűnnek a személyes jellegű nyelvi formák, az ízek és a színek s megszaporodnak a száraz, a színtelen nyelvi tények, a nyelvi klisék és sablonok. Az meg különösen elszomorító, hogy ifjúságunk is ezen a színtelen, szagtalan, száraz nyelven kezd beszélni, s a felnőttektől átvett nyelvi kliséket ismételgetik. Ifjú emberek gvülekezetében is olvan hozzászólások hangzanak el, amelyek nem tükrözik azt, hogy az Ifjúság vitatkozik, ifjú emberek beszélnek. Ezzel a beszédformával nem lehetünk elégedettek. Mi a kiút? Adjunk több lehetőséget. alkalmat a szabadbeszédre otthon, az óvodában, az iskolában, a közéletben, s akkor talán rászokunk a valóban beszédnek nevezhető élőszóbeli megnyilatkozások ízeire, színeire. ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának VII. ülésszakán jóváhagyták a Szovjetunió idei tervét. E fontos eseményről. s ennek kapcsán a szovjet nép előtt álló idei országépítő feladatokról hangzik el előadás csütörtökön délután 5 órakor a színház- és mozi terem ben. A játékfilmek kedvelői pénteked délután „A brilliáns kéz” című alkotást tekinthetik meg. A hagyományos szombat—vasárnap délelőtti gyermekmatinékon sok érdekes rajz- és mesefilmet tűznek műsorra. A szombat délelőtti programban sze-enel a „Klsrnozdony margarétából” a .Miért van a fecskének villásfarka”, valamint a „Ma és minden nap” című gvermekfilmek bemutatása. A vasárnapi látogatóknak többek között vidám szórakozást ígér a nagv sikerű „No, megállj csak!” című film-sorozat úiabb részéinek bemutatása. Délután dokumentumfilmeket vetítenek; Rendelte: a Damjanich Múzeum Sz ünok megyei ki ál lv ás a balatoni úttörővárosban A balatoni úttörőváros mozgalmi múzeumának első kiállítása nyílott Néprajzi gvermekjátékok címmé! 1974. január 19-én. A kiállítás a szolnoki Damjanich múzeum anvagát tartalmazza Csete Balázs jászkiséri rajztanár 1953—54-es gvűitő-r'inkáia. a iászárokszállási Rákóczi úti i'kala tanulói (átai-óv ás karcagi gvű5taTr>ány. á --.n-L-őj g rrú-eum munkatársai: Gulvás Éva, Horváth Má-ig, Németh Zoltán. dr. Szabó László '’zabé István. A kiállítást 1974. május 10-ig, a zárásig, várhatóan több mint tízezer úttörő és hatszáz úttörővezető tekinti meg az ország mindee tájáról Dr. Bakos József A Szovjet KuHára és Tudomány Házában Felavatják a i»yíl?i laboratóriumot — Színház és mozi előadások
