Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-02 / 282. szám
1973. december 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 „Szép szóval oktasd, játszani is engedd.. Moldova György t Szekszárdi tanácskozások - 1973 A megyei könyvtár, a megyei KISZ bizottság és a Babits Mihály Művelődési Ház minden ősszel meghívja az Írószövetség gyer- I mek- és ifjúsági szakosztályát .az időszerű gondok megvitatására. \ Az idei ősz egy szűkeb b réteg, a felnőtt ifjúság — pontosabb megfogalmazással: az érettebb ifjúig es az -irodalom problematikájának megvitatására adott alkalmat. Óhatatlanul fölmerül, hogy mi is itt a kérdés? Mi sem természetesebb — látszólag —. mint hogy az érett ifjúság olvassa a magyar és a világirodalom gazdag termését, 'melynek megismerésére a leghosz- szabb élet is rövidnek bizonyul. Minél előbb y^zdi annál jobb. Valójában a kérdés nem ilyen egyszerű. A mesét minden gyermek szereti. A gyermekregényt igen sok. A serdülő korban azonban alább hagy ez a betűfaló szenvedély, jönnek a serdülés adta biológiai és viselkedési zavarok leltűnik a képzelet hori- , zonrián. maid a valóságban is dekoncentráló hatásával a szerelem, előtérbe kerül a tecnika és a sport vonzása. mindezeken kívül pedig a viszonylag könnyű • általános iskolát fölváltja a sokkal terhelőbb középiskola. Előfordul, hogy még a kisgyermekkortól fogva Irodalomra nevelt gyermek is elfordul a szépirodalomtól — ha nem kifejezetten erre irányul az érdeklődése —, akit pedig nem is így irányítottak. az többnyire nem is folytatja, amit alig kezdett. A nem nagyon jó képessé- gűeknéT — még ha |olvasók- nak nevelték is őket — beáll a bőség zavara: belépnek a felnőttek könyvtáraiba és nem tudják, mihez nyúljanak. Leemelnek esetleg egykét könyvet, számukra még nehezet a polcról, unalmasnak vélik, s kedvüket vesztik. Ezt megakadályozandó, létesítenek ma már sok országban külön könyvtári övezetet a tizennégy-tizen- nyolc évesek számára, ahol megtalálhatják a klasszikus és modem irodalom köny- nyebb, olvasmányosabb alkotásait. s ezeken kívül a korosztály számára készült szép- irodalmi és ismeretterjesztő műveket. Nálunk ex a forma hiányzik, ezért is van, hogy annyi tizennégyéven felüli jár vissza illegálisan, a könyvtáros jóindulatára vagy a kisebb testvér olvasójegyére hivatkozva a gyermekkönyvtárba. De kevés a korosztálynak szánt irodalom is. Az előbb említett okok mellett az a tény is közrejátszik abban, hogv az általános iskola után olyan, rohamosan fogy a fiatal olvasók serege Hiányoznak az erősebb érzelmi töltésű regények, szintúgy a köny- nyű, izgalmas . útleírások, fantasztikus könyvek, Ismeretterjesztő munkák. Az írók közül többen szóltak arról, hogy a fiatalok közül sokan úgy érzik, nincs cselekvési terük, vagy ha van, ez nem elég, mert hiányoznak a kohéziós erővel összetartó közösségek. A KISZ-központot képviselő Borbély Sándor és a Pártközpont üdvözletét hozó Baranyai Tibor az ifjúsági törvény mutatkozó hatásáról beszélt. Illés Lajos, a Kozmosz sorozat, főszerkesztője pedig a sorozat sokrétű, bőséges terméséről tájékoztatott. Végül a fiatalok legközvetlenebb ismerője. Varga Domokos szólt a vitához. (Nála több tapasztalattal kevés Író rendelkezhet, mert hét gyermekéből hat tartozik a vitában említett nemzedékhez, s a családi otthon nyitottsága révén a Hét gyermek hétszer hét barátja fordul meg a házban: ez már „statisztikai mintavételnek” is megteszi.) Varga Domokos is az ifjúsági törvényre hivatkozott: ha az üzemi párt- és szakszervezeti bizottságokban helyet adunk a fiataloknak, helyet keli nekik adnunk az irodalomban is, amelyben nálunk magmerevedés, elöregedés érezhető. Nemcsak az irodalom és a fiatai írók érdekeiről van itt szó, hanem az egész társadalom igényéről: hírt kell kapnunk a fiatalokról és nekik is saját magukról. Mégpedig nemcsak halálos komolysággal, zord fenséggel: engedjük őket játszani, nevetni. Olvasni is több kedvük lesz akkor. A szekszárdi tanácskozás egyetértő helyesléssel ért véget. Reméljük. művek sora bizonyítja majd. hagy nem volt hiábavaló. Bozóky Éva A kérdésekre válaszolni kell Kollányi Ágoston Kossuth-dtjas filmrendezőnek, a Magyar Népköztársaság kiváló művészének 60. születésnapé alkalmából. művészi munkássága elismeréseként a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend aranv fokozata (eltüntetést adományozta. Vele készült az alábbi interjú. Munkásságát méltató szavaknál szebben jellemzik a filmcímek: „Földből és fűzből”, „Az anyag szerkezete”, „Szőnyi István”, „Fizika Eí- dúrban”, „Örök megújulás”, „Virág és szekerce”, „Hobbym a csillagos ég”™ — Tudomány és művészet egyenrangú társak alkotói módszerében. Hogyan lehetséges ez? — A megvalósításban semmiképpen sem egyenragúak. Én elsősorban tudományos kisfilmeket készítek. Am való igaz, számos képzőművészről is készítettem portréfilmet. Ennek igen prózai magyarázata van. Egy-egy tudományos filmre való felkészülés komoly szellemi erőfeszítést igényel. Jóllehet, a filmek időtartama mindössze tizenöt perc, hosz- szú hónapok, nemegyszer évek munkája rejlik mögöttük. Két nehéz téma között, úgy is mondhatnám, kikapcsolódás számomra egy-egy művészi portréfilm rendezése. Természetesen, csak azokról a művészfekről készítek filmet, akiknek életművét jól ismerem, akikről van személyes mondanivalóm. — Az egyetemen matematika fizika szakon végzett. Miért választotta hivatásának a filmrendezést? — Ezt a kérdést már sokszor feltették, és bevallóin, mindig nehezen tudok rá feleletet adni. Rendkívül szétszóródó volt az érdeklődési köröm. Ez sok esetben tragikus is lehet egy ember életében. Ügy hiszem, számomra a film megteremtette azt a lehetőséget, nogy ezt a sokfelé fordulást valamilyen egységbe lógjam, hasznosítsam. És mivel egy- egy szakterületen nem rendelkezem annak a tudományágnak a tökéletes ismeretével, összehangolom a magam kíváncsiságát az emberek többségének természetes érdeklődésével és Ty módon próbálok egy-egy témáról közérthetően, mégis a lényeget megértve filmet készíteni. — Hogyan választja ki témáit? — Valóban minden film születésének megvan a maga külön története. Vannak •bujkáló témák, amelyek gondolatát évekig hordozom magamban; vannak ötletek amelyek egyik napról a 'másikra születnek; és van, amikor külső körülmények, például a kor, amelyben élünk, tesz fel olyan kérdéseket, amelyekre válaszolni Kell. így született, többek között, a Hobbym a csillagos ég című tévéfilm. Az űrkutatás eredményei felkeltették az emberek érdeklődését a csillagászat iránt. Az országban több ezer amatőr csillagász él. Ezeknek az embereknek a tevékenységét ugyan csak hobbynak” neveztük, a tudás, a megismerés vágya több, mint amit ez a szó kifejez; ennek a nagyszerűségéről szerettem volna hírt adni. — A rövidfilmek készítőinek kevésbé van olyan, látványos sikerben részük, mint a játékfilmrendezőknek.. Nem érezte ezt méltánytalannak? — Nem. A rövidfilm és játékfilm két különböző műfaj. Aki egyszer elkötelezte magát az előbbivel, az vállalta annak minden szépségét. és, ha úgy tetszik hátrányát is, de én azt nem nevezném hátránynak Nemcsak a magam, Ét valamennyi kollégám nevében mondhatom: számunkra sohasem fontosak a Külső körülmények; mindig csak a cél, hogy amit Kitűztünk magunk elé, azt sikerrel megvalósítsuk. I — Előfordult-e, hogy egy film révén tartósabb ..viszonyba” került valamilyen tudományággal? — Igen. A biológiával való ismerkedésem élményé több mint tíz esztendeig lekötött Minél többet Ismertem meg ennek a csodálatos mikrovilágnak titkaiból, annál inkább fokozódott oennem a vágy, hogy felfedezéseimet megismertessem az emberekkel. Számos kistilmet készítettem erről a szakterü- letrőL •— A megtisztelő áV'tml dijak mellett, melyek azok a rejtett örömök, amelyek a művész számára az elvégzett munka jó érzését jelentik? — A kisfilmek látszólag rövidéletűek. Am, ha leveszik őket egy-egy mozi műsoráról, elindulnak a maguk másik, hosszabb ltján. Kutúrházakban, gyári klubokban, munkásszállásokon vetítik őket; a tudományos filmek ma az ismeretterjesztésnek, más szóval, a népművelésnek nélkülözhetetlen segítőtársai. És eljutnak az országhatáron túlra is. Ti- tizenöt évvel ezelőtt készült filmek szerepelnek még távoli országok mozi- illetve tévé műsoraiban. Önmagában az a tény, hogy az igény, az érdeklődés ilyen hosszú időn keresztül megmaradt — legszebb visszhangja munkámnak. És, külön örömmel töli el, ha arra gondolok, hogy egy-egv tűm, tizenöt percig. Magyarországot képviseli valahol a világban. László Hob» A sötétkék ruha N yár derekán gyakran vonultak át a téren ballagó középiskolások: matrózblúzos lányok, régimódi esernyővel, sötét ruhás fiúk mezítláb és cilinderben. Megjelenésük mosolyt váltott ki a Kiskörben álldogálókból, csak Sas Dezső, egy fiatal, de már nyomott kedvű és hallgatag férfi nézett utánuk tűnődve. Kivárta, amíg megtárgyaljuk az érettségit, a nehéz egyetemi felvételiket, majd köhintett, jelezve, hogy ő szeretne beszélni. — Ha jól számolom, most tizenkét éve érettségiztem. Tizenkét év7 nem nagy idő a világ életében, de meg kell mondanom, kedves uraim, én nem mezítláb mentem keresztül a városon, bár összesen egy pár cipőm volt, nem hat-hét, mint a mai fiataloknak. Apám fuvaros volt. S. borsodi bányász- városban, de az emeléstől sérvet kapott, és nem szállhatott bakra többé. Már az is szép volt, hogy egyáltalán iskoPíba járatott, arra igazán nem tellett, hogy sötét ruhát csináltasson nekem az érettségire, a saját régi ünneplőjét adta ide a százötven kilós ember. Mindegy, leérettségiztem, sőt az egyetemre is felvettek, F eljöttem Pestre, diákszállóban helyeztek el, háromszázötven forint ösztöndíjat kaptam, ebből százötvén lement a menzai ebédre vacsorára. Mulatságra nem tellett a maradék pénzből, a Dezső napot is úgy ünnepeltük, hogy egy üveg asztali fehérbe _ cukrot öntöttünk, és egy autószifonban szénsavat engedtünk bele, így már ki lehetett nevezni pezsgőnek vagy legalábbis habzó bornak. De ha meggondoljuk, nem enni és inni jöttem fel Pestre, hanem tanulni. Ha végképp nem volt pénzem, még mindig kimehettem vagont pakolni a józsefvárosi pályaudvarra, reggel, mikor ideadták a százötven forintot, ránéztem a nagy, fekete dombokra, gondoltam: a szén utánam jött és megsegített. A bajok ott kezdődtek, mikor lányok után próbáltam járni. Épp a vizsgákat tettem- le az első egyetemi évem végén, mikor egyszer csak levelet kapok hazulról, azt írják, férjhez megy a húgom, menjek haza az esküvőre. Igen ám. de miben? Az égész falu lesajnálna és kiröhögne, ha meglátná rajtam az apám ruháját Beláttam: ez a nincstelenség így nem mehet tovább, elmentem a tanulmányi osztályra, kértem egy év tanulmányi halasztást, hogy anyagilag összeszedhessem magam. Itt a tanulmányi osztályon dolgozott egy jó ember: dr. Sidlik József, tanult mestersége szerint vasúti lakatos volt, a MÁV-nál valami szerencsétlenségben elvesztette a félkarját, kártérítést perelt, de nem bízott az ügyvédekben, inkább ő maga tanulmányozta a paragrafusokat, úgy védte magát a bíróság előtt, a felszabadulás után pedig megszerezte a jogi diplomát. Sidlik elismerte, hogy nem tehetek másként, megadta a halasztást, de figyelmeztetett, hogy nagyon vigyázzak, mert ha valaki egyszer félbeszakítja a tanulást, az a legritkább esetben szokott visszatérni az egyetemre. N in,cs mit szégyelleni, hirtelen nem találtam más állást, a villamosvasúthoz kerültem kalauznak, ezemégyszáz-ezerötszáz forintot kerestem, de akárhogy vigyáztam a pénzre, nem tudtam többet félrerakni belőle, mint négy-ötszáz forintot. Ezt kevesellettem, szabadnapjaimon továbbra Is kijártam vagont kirakni, este meg nézegettem az egyetemi jegyzeteket, egyszóval nem két, hanpm három végén égettem a gyertyát, ennek az lett az eredménye, hogy egyszer megszédültem, és egy éles kanyarban kizuhantam a kocsiból. Eltörtem a lábain, betegállományba kerültem, hetvenöt százalékos táppénzzel, egy hónapig éltem így,- elment az összes megtakarított pénzem. Letelt az engedélyezett idő, jelentkeznem kellett az egyetemen, még egy évet kértem Sidliktől. ö azt mondta, ne próbálkozzak tovább, jöjjek vissza most, ne törődjek azzal, hogy nincs sötét ruhám, éljek kenyéren és levesen, de tanuljak. Én azonban bíztam benne, hogy össze tudom szedni magam, addig könyörögtem, míg engedélyeztek még egy évet. M ost már nem sokat töprengtem, mentem a nagy pénz irányába, aláírtam a szerződést a 1. ~ nlói Béta-aknához föld alatti munkára. A toborzási jutalomból meg az első havi fizetésemből meg is vettem a sötétkék ruhát, gondoltam: most már akár vissza is mehetnék Pestre, de akartam gyűjteni egy kis tartalékot. Jól kerestem, még azt is megengedhettem magamnak, hogy havonta egy szombat este lemenjek a „Fekete Gyémántéba, később gyakrabban is udvarol- gattam, átjártunk a lánnyal Sikonda fürdőre szórakozni. Meg kell mondanom, akkor már alig nyúltam az egyetemi tankönyvekhez, azzal vigasztaltam magam, ha visszakerülök az egyetemre, úgyis l.sa időm átnézni a régi anyagot. Ősz elején becsapott a bomba: megkaptam a katonai behívómat. írtam Komlóra a szállás gondnokának, hogy vegye magához a szekrényből a kék ruhámat meg a takarékkönyvemet és vigyázzon rá. A gondnok visszaírt, hogy milyen kék ruhát és milyen takarékkönyvet, mert a szekrényemet feltörték, nem maradt más benne, mint néhány piszkos zokni az alján. A katonaságnál eleinte számoltam az időt, hat vonást véstem a kanalam hátára, a hetedikkel meg áthúztam, de ahogy megtelt a kanál nyele, mindegy lett azontúl. Én magam lepődtem meg a legjobban, mikor az egyik nyári nap átküldték a raktárba, hogy szereljek le. M ár csak a forma kedvéért mentem vissza az egyetemre, id- lik doktor úgy nézett rám, mint a véres ingre, ha megvan mind a két karja, talán meg is -er. Megértem őt: vannak emberek, akiken akkor sem lehet segíteni, ha a jóakaró beleszakad az erőlködésbe. Képzeljék el, kedves uraim, még c^/r--r elintézte, hogy ősztől visszamehessek az egyetemre. A nyáron bent laktam a diákszállóban, utlvizsgára készülő diákok között, a legidősebb is fiatalabb volt nálam legalább három évvel. Próbáltam nézegetni a jegyzeteik -*., de nem sokat értettem már belőlük. A tanév elején aztán végképp rájöttem, hogy nincs már nekem fejem a tanuláshoz, előadások közben kibámultam az ablakon, és álmodoztam, az is előfordult, hogy elaludtam. Egy szép nap fogtam magam, és anélkül, hogy szóltam volna Sidliknek, megszöktem. * Hogy ne jussak túl messzire a széntől, elkerültem egv TÜKER telepre felügyelőnek. Magam is csodálkoztam, milyen gyorsan elfelejtettem az egyetemet. Teltek- múHak az évek, megnősültem. Spore.ás lányt vettem fel esésül. Végre is tavaly csináltattam egy sötétkék ruhát. V ittem hazafelé, még a karom sem moccan toltam, nehogy gyúródjon, de egyszer hirtelen eszembe jutott, voltaképpen hová is fogom felvenni ezt a ruhát. Apám-anyám már meghalt, húgaim haragszanak rám, mert meg az esküvőjükre sem mentem el, barátaim nincsenek, feleségem pedig be nem tenné a lábát egy szórakozóhelyre. így hát bekerült a szekrénybe, és ott lóg a oolyok- tól védő olajfacsokrok között. GACS1 MIHÁLY: FALUVÉG
