Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-09 / 288. szám
1973. december 9. SZOLivun M eu TEI NÉPLAP 5 Kezdeményexésboh je 0S Munka MzVn A lapkiadásról és sajtótérjesztésról > Beszélgetés Virágh Iránnal, a Lapkiadó Vállalat igazga tójára I Az utóbbi években sok fórumon és sokan elmomdr tok. hogy a televízió megjelenésével csökkentek á közművelődés helyi lehetőséged. Volt is igazság ezekben a megjegyzésekben. de egy dolog mégis hiányzott ezekből a megállapításokból. A bírálók nem igen vállalkoztak az új lehetőségek kutatására. Éppen ezért figyelemre méltó minden olyan kezdeményezés, amely a közművelődés új formáinak keresésében eredménnyel kecsegtet Erre vállalkozott a tiszafüredi művelődési központ, amikor megszervezte a termelőszövetkezetek középvezetőinek kihelyezett lárási továbbképző tanfolyamát. A húsz foglalkozásból álló (két hetenként hat órás) tanfolyam megszervezését, a MÉM Mérnök- és Vezetőképző Intézet és a megyei. járási pártbizottság Vékonydongájú. fekete fiú hajol a fazekaskorong fölé. Lábai nyugodt, egyenletes ritmusban az alsó korongot tapossák, újjal a sűrű. sötétszürke agyagot formázzák magabiztosan. Gonda István a mezőtúri Fazekasok Háziipari Szövetkezetének ifjú népművésze tányért korongok.. — Nem készültem fazekasnak szinte véletlenül lettem az — magyarázza munka közben. — Közgazdasági szakközépiskolába jártam, de egy ..gyanútlanul” vállalt üzemlátogatás a „vesztemet” okozta. Érettségi után ipari tanulónak jelentkeztem azóta Itt vagyok. Ma már elzavarni se lehetne... — nevet, s a formázást befelezve „megcsípi” a tányér szélét A pár lépésnyi „alkotó”- szoba különleges keveréke egy gazdag néprajzi múzeumnak és egy hamisítatlan fazekasmúhelynek. A kcr rongállványok fölött díszes tányérok, köcsögök butel- lák, bokályok sorakoznak, sőt néhány belőlük még a padlóra is jutott, — Az utóbbi évek termése — mondja — aztán a metsződrótért nyúl. hogy „levágja” a tányért. — Tanulóként idős Jakucs Imre, a népművészet mestere és Varga Gábor tanítványa voltam. 1972-ben — csaknem a szakmunkásbizonyítvánnyal esvi dobén — elnyertem az iflú népművész címet A Művelődésügyi Minisztérium. a KISZ Központi Bizottsága és a Népi Iparművészeti Tanács pályázatára egy tiszafüredi sorozattal neveztem. A siker váratlanul ért... A ..levágott” tánvér elbúcsúzik a korongtól. Helvén hamarosan úiabb agyagdarab csattan. — A mai anvae holnap Újra korongra kerül. — segít a szakember. — Eszter* peakéssel kialakítom a fenékrészt majd az egészet letetünk alapozóval Bőrkar kezdeményezte és támogatta. A tanfolyamra hat község. harminckét középvezetője jelentkezett. Legtöbben Abádszalókról és Tiszafüredről Pénteken az első foglalkozást Szalai István, a járási pártbizottság titkára nyitotta meg, s röviden méltatta a továbbképzés leien tőségét. majd dr. Székely József a MÉM Mérnök- és Vezetőképző Intézetének igazgatóhelyettese üdvözölte a tanfolyam hailagtóit. Ezt követően hangzott el az első előadás, időszerű politikai és agrár- politikai kérdésekről Az első foglalkozás után egyértelműen megállapíthatjuk, hogy jó, új formáit talált a művelődési központ, amelyre a rendezvénysorozat eleién ráírhatjuk: kezdeményezésből jeles. T. L. mény állapotig szárad, aztán jöhet a „zsengélés”. vagyis az első égetés. A cserép fehérre kiég, most a díszítés következik. Ha az ..iróka” már megtette a magáét, csak a mázas égetés van hátra Az edény kész. Kiderül, hogy az igazi mesterségbeli tudást főleg a korongozás és a díszítés igényli. Ez utóbbi sikerének eiőfelétele a művészi motívumválasztás: — Rendszeresen felutazom Pestre, „böngészek” a múzeumokban. Sokat járok Túrkevére és Karcagra is. Keresem azokat a hagyományos. de már-már elfeledett néni. díszítő elemeket. melyeket én is használhatnék. A mezőtúri motívumok mellett jelenleg erdélyi anyagot gyűjt Ezen dolgcr zott nyáron is. az ifjú népművészek faddi táborában. Ide már harmadik alkalommal kapott meghívást. — Volt ott fazekas, fafaragó. hímző, hangszerkészítő, de még tojásfestő is. Valamennyien ügyes gyerekek, lehet tőlük tanulni. Igaz. én sok művészt tisztelek, de igazi példaképem valóiéban nincs. Népi fazekas vagyok nem akarok iparművész lennL A hagyományőrzés nálam cél nem pedig eszköz. .. Néhány hónap óta Gonda István nem csak tervez, de tanít is. Húszegynéhány évesen a fiatal mezőtúri fazekastar tJ lók mestere. — Mi itt valamennyien azt sgerétnénk. ha a város fazekas hagyományai újjáélednének. Jó volna. ha Mezőtúrt a megve. sőt az ország határain is túl: a fazekasok városaként emlegetnék. Talán nem merész ez az álom... Feie már úira a korona fölé haiol. Gvúria az agyagot. aztán ewik lába lassan az alsó korongot tapossa. Uiiai hamarosan tánvért formáznak majd... a a Mindennap olvasható a Néplap utolsó oldalán: „Kiadja : a Szolnok megyei Lapkiadó Vállalat. Igazgató: Virágh Iván.” Ugyanakkor az olvasók, a közvélemény nem nagyon ismeri, hogy a Néplapnak kiadásán kívül mivel foglalkozik még, hogyan dolgozik ez a vállalat? E napokban éppen tizenöt éve, hogy a vállalatnál dolgozik. Előbb főkönyvelő volt, majd — lassan egy évtizede — igazgató. Arra még nem gondolt, hogy az olvasókat esetleg érdeklő dolgokról az újságban is megszólaljon? — Őszintén szólva, nem. De ha felidézek két számot, magam is elcsodálkozom, mennyi minden történt másfél évtized alatt. Az akkor alig tízezer példányszámban megjelenő Néplap mai ötvenezer körüli példányszámával egy rangos, népszerű újság lett. — Kezdjük tehát a vállalat bemutatásával. — A párt által létrehozott, a párt irányítása és ellenőrzése alatt álló vállalat a miénk. Feladata a megyei lap előálításának és terjesztésének biztosítása, valamint a Népszabadság és egyéb, a Hírlapkiadó Vállalat által kiadott országos politikai heti- és napilapok megyei terjesztése. Mintegy 30—40 lapot, folyóiratot gondozunk, terjesztünk. A mi vállalatunk kiadásában jelennek meg a megyei üzemi lapok is. Mint egyetlen kiadó vállalat a megyében, foglalkozunk könyvkiadással, elkészítjük a párt részére az oktatás és propaganda anyagokat is. — Egyetlen? — Igen, de nincs monopóliumunk. Erre nem is tartunk igényt, de azt sajnálattal tapasztaljuk, hogy a könyv és propaganda anyagok kiadása terén nincs rend. A szakszerűtlenség és a hozzá nem értés miatt sokszor színvonal alatti müvek is napvilágot látnak, méregdrágán. Nekünk a könyvkiadás nem fő profilunk, főként nem üzlet — nem nyereséget, hanem csak tisztes kezelési költséget számítunk a lebonyolításért —, de politikai érdek, hogy ami a megyében készül, az megfelelő színvonalú legyen. Ezért csodálkozunk azon, hogy a megyében állami, társadalmi szervek is inkább kalandos utakat választanak egyes kiadványaik megjelentetésére, mint a szakszerűséget olcsón biztosító, e célra létrehozott párt- vállalatot. — Mi biztosítja a szakszerűséget? — Merem állítani, hogy nagyon korszerűen szervezett a vállalatunk. A Néplap szerkesztésére van állandó, stabil avparátusunk. De egyéb feladatot mindig más erők bevonásával végzünk el. Ha egy mezőgazdasági szakkönyvet adunk ki — volt már ilyen megbízatásunk —, szakírók, szaklektorok, hozzáértő műszaki szerkesztők bevonásával biztosítjuk a kellő színvonalat. Vagy: a pártoktatási anyagot az oktatási igazgatóság tanáraival, vezető pártmunkásokkal Íratjuk. szakértő üitágírók szerkesztik. — A saját létszám? — Tizennégy 16. közöttük gazdasági, szervező és propaganda szakemberek. — Hogvan lehet ilyen kis létszámmal a fő feladatot, a pártlapok terjesztését ellátni? — Maaunk erre kévtele- nek lennénk. Az is elképzelhetetlen. hogy fenntartsunk egy olyan nagy szervezetet, amely a két pártlap terjesztésével állandóan, hi- vntó<tv>°rűen foglalkozik. Nincs is erre szükség. A pártlapokat tulajdonképpen a pártszervezetek és a párt tagjai terjesztik — a szervezeti szabályzatban vállalt kötelezettségüknek megfelelően. Hadtj említsem itt az elmúlt hetek nagysikerű, példátlanul eredményes Néplap előfizetésgyűjtési mozgalmat. Ebben a munkában a vezető pártszervek tagjaitól az alapszervezetekig, a pártcsoportokig, a kommunisták százai és ezrei vettek részt nagy lelkesedéssel. Ezúttal is, mint mindig, politikai munkának, párt feladatnak fogták fel — ez a siker titka. Egyébként hadd ragadjam meg ezt az alkalmat is arra, hogy áldozatos munkájukért és az elért szép eredményért köszönetét mondjak. — És a lapkiadó dolgozói? — Mi nemcsak ezt a konkrét feladatot, hanem egész tevékenységünket párt- munkának fogjuk fel. A pártapparátus része vagyunk, noha munkánk nem direkt politikai munka. A mi dolgunk a pártsajtónak — mint a politikai munka fontos eszközének — rendeltetés- szerű működését biztosítani. — Nem mond ellent ennek a vállalati jelleg, amelyben forintokról, érdekeltségről, haszonról van szó? — Nem, mint mondottam, a párt vállalata vagyunk. Ezért az esetleges haszon a párté, mint ahogyan a keletkező deficitet is a párt viselné. — Miből? — A Névszabadság és a többi, a HKV által kiadott nagy példányszámú országos lap nyereségéből — de erre nálunk jelenleg nincs szükség. — A Néplap nyereséges, vagy ráfizetéses? — Számoljunk együtt Nyolcvan fillér az újságára, eízel szemben az alábbi költségek állnak: A megírásával, szerkesztésével, a kül- és belpolitikai hírek, tudósítások, képek beszerzésével járó összkiadás egy lapra számítva 25 fillér. Az egy laphoz szükséges papír ára 19 fillér, a nyomdai előállítás költsége 15 fillér, 25 fillért kér a posta laponként a házhoz szállításért; s mert mi is ugyanolyan vállalat vagyunk, mint bármely más vállalat az országban, adózunk is az államnak. Ez laponként összesen 15 fillér. Ez összeadva egy forint és három fillér. Olvasóink tehát példányszámonként 23 fillérrel olcsóbban kapják a Néplapot, mint amennyibe — haszon nélkül! — az előállítása kerül. — Ezek szerint minél több az olvasó, annál több a deficit? — Nem egészen. Mert a tendencán változtat az, hogy nagyobb példányszámnál arányosan csökken az egy lapra jutó nyomdai előállítási költség, a szerkesztőségi költségek. Azon kívül vállalati gazdálkodásunk számol a hirdetésekből származó bevételekkel is. De ez az egész számolgatás nem nagy jelentőségű. A példányszám növelése- nem anyagi kérdés, hanem politikai cél: a párt érdeke, hogy lapjait minél többen olvassák. — A vállalatnál, a sajtóban dolgozók anyagi érdekeltsége? — Nem füga össze közvetlenül a lap példányszámúval, vagy a vállalati gazdálkodási eredményekkel. Vegyük például az újságírókat, ők ugyanúgy, mint más dolgozók az országban, évenkénti 2,5 százalékos bérfejlesztést kaohatnak. Zárójelben jegyzem meg. egy kicsit méltánytalannak is tartom, hogy — kisebb korrekcióktól eltekintve, — a pedagógusokhoz, egészségügyi dolgozókhoz, vagy egyes szakmák dolgozóihoz hasonló általános bérrendezésben a sajtó munkásai közel egy évtizede nem részesültek. — Mennyit keres egy újságíró? — A kezdő újságírói fizetés 1 800 forint. Egy tlz- tizenkét éves gyakorlattal rendelkező jó újságíró átlagos havi jövedelme négyezer forint körül van. — Az újságot nem elég megírni, megszerkeszteni, kinyomtatni. Az sem elég, ha lelkes és odaadó pártmunkások széles körben elterjesztik. El Is kell azt juttatni az olvasóhoz. A posta munkájára gondolok. Mit nyújt a posta az imént említett példányonkénti 25 fii* lérért? Ez a közvéleményt nagyon érdeklő téma. mondhatnám úgy is, most divatos dolog egy ilyen probléma kör kapcsán a postát szidni. — En ehhez a divathoz semmiképpen nem csatlakozom. Pedig a szó szoros értelmében, a bőrömön érzem néha a posta mulasztásait. De ezt is objektiven kell nézni. Én is találkoztam olyan postással, aki lebeszélte a területén az embereket a pártlap előfizetéséről, ne kelljen neki reggelenként annyit cipelnie. Az ilyennek nagy hire van, nagy felháborodást vált ki. Arról a sok ezer postásról viszont, akik mindennap rendszeresen elviszik az olvasóhoz az újságot — a legzordabb idő- járta mellett is! — kevesebb szó esik. Hadd említsem újból a közelmúlt példáját. A Néplap előfizetésgyűjtés során szinte általánosan tapasztattuk, hogy a postások nem egyszerűen munkaköri kötelességként fogták fel a dolgot, hanem megtisztelő pártfeladatnak tartották. Pedig nagyobb részük nem tagja a pártnak. Mindjobban megértik — és ezt munkájukkal bizonyítják —, hogy a mi pártunk politikáját érdemes jól szolgálni. Jó politika az. Ügy fogják fel, hogy ennek a politikának a sajtó útján való terjesztése, az újságnak az olvasóhoz való eljuttatása szép és megtisztelő feladat, rangot ad a postás hivatásnak. — És anyagi megbecsülést? — Azt sem keveset Egy napi négy-Öt órát dolgozó hírlapkézbesítő megkereshet több mint 2000 forintot is úgy, hogy utána még majdnem egész napja szabad. Nem itt keresendő elsősorban az oka annak, hogy kevés egyes területeken a hírlapkézbesítő, hanem a mar említett munkakörülményekben: gyalogolni kell, esetleg kerékpáron hosszú kilométereket megtenni, esőben, hóban, vagy éppen kánikuláTegnap az Akadémia dísztermében tartotta évi közgyűlését a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége. A közgyűlést követően dr. Juhász Jenő tanszékvezető egyetemi tanár, a MOTESZ főtitkára foglalta össze az orvosok és gyógyszerészek 14 ezer tagot számláló szövetségének ez évi munkáját: — Szövetségünk az orvostudomány és a gyógyszerészet valamennyi ágát átfogó ötvenkét különböző orvostudományi társaság és egyesület munkáiét szervezi, irányítja. Több mint félszáz tag-egyesületünknek ma már az egész orvostársadalom csaknem fele tagja. Tagságunk rendbán, degeszre tömött táskával. — Tizenöt esztendő hosz- szú Idő és sok tapasztalattal jár az ilyen szép és hálás munkaterületen. Ezt az eddig elmondottak is igazolják. Szokott-e gondolni a következő tizenöt évre? — Ami a magam dolgát illeti, erre nem sok . időm van. A lapkiadás jövőjéről viszont sokat gondolkodunk a munkatársaimmal. Mit mondjak? Lehet, hogy nem is túl merész a fantáziánk, ha azt valljuk, hogy az eddigi dinamikus fejlődés tovább gyorsul. — Konkrétan? — Biztos vagyok benne, hogy nem tizenöt év múlva, de hamarabb elérjük az általam ideálisnak tartott, a kor szellemének megfeleld olvasási sémát: a televízió és a rádió általános elterjedtsége mellett, azokhoz kapcsolódva, minden, a kézbesítéssel elérhető család olvasója lesz a megyei lapnak, hisz abból értesülhet szőkébb hazája eseményeiről; mellette járat egy országos napilapot, mert érdeklődése az egész ország életére kiterjed. Jár emellett a családhoz az érdeklődési körüknek megfelelően, egy vagy több szaklap, ezenkívül egykét érdekes, képes lap a szórakozást, a hobbyt kielégítendő. — Ami az egyéb vállalati profilunkat illeti, kiterjed kiadói tevékenységre számítunk, a növekvő igényeket ismerve. És hadd tegyem hozzá, az új nyomda elkészültével — ami 1974 végén várható — a megfelelő lehetőségek is meglesznek hozzá. — Bizonyos értelemben új profilként számítunk Szolnok megye magas színvonalú mezőgazdasági és ipari termelésének propaganda igényeire. Felkészülünk arra, hogy ezt korszerűen, magas színvonalon tudjuk kielégíteni. — Köszönöm a beszélgetést. Remélem, rövidesen megismételhetjük — talán már néhány év múlva? — a Néplap 75 ezres példányszámban való megjelenése alkalmából szeresen részt vesz a nemzetközi tudományos életben. sok neves orvosunk és gyóev-szerészünk számos európai és nemzetközi orvostársaságban tevékenykedik. Szövetségünk ielen- leg csaknem 130 nemzetközi társszervezettel áll kancsolatban. melynek alapián egyes tagegyesületeink taeiai egyik-másik európaj vagy nemzetközi orvostársaságnak is. A MOTESZ ide) pályázatára 14 értékes tudományos pálvaroú érkezett. A DálvamOvet: maga« színvonalát jelzi az is. hogy az idén mindhárom díiat megosztva ítéltek oda a legeredményesebb pályázóknak, I A korong ifjú mestere Látogatás Gonda István fazekasnál Az igazi mesterségbeli tudást főleg a korongozás és a díszítés igényli Varga József Orvosok, gyógyszerészek közgyűlése az Akadémián
