Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-04 / 283. szám

1973. december 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megnyílt a Téli 7áriái Vasárnap délelőtt a szol­noki Damjanich múzeumban megnyílt a képzőművészek hagyományos Téli Tárlata, melyen a szolnoki Művész­telep és a megye más hely­ségeiben élő művészek több mint ötven új alkotá­sát láthatja a nagyközönség. A bemutatón Gdcsi Mihály kivételével résztvesznek az ismert művészfek, a legtöbb alkotással Chiovini Ferenc, Baranyó Sándor és Meggyes László szerepel. Üj kiállító Máté György, a jászberé-^ nyl Tanítóképző Intézet ta­nára, aki érmeivel mutatko­zik be. A megye képzőművészeti életét reprezentáló tárlatot Boros Ottóné, az MSZMP Szolnok megyei bizottságá­nak propaganda és művelő­désügyi osztályvezetője nyi­totta meg. Megnyitójában hangsúlyozta, hogy bár a művészek téli tárlata — ná­lunk és máshol is az ország­ban — hagyomány, még­sem a megszokás hozta az érdeklődőket erre az ünnepi alkalomra. — Minden alkalommal új- éhség, friss érdeklődés vonz ide mindannyiunkat, ahol elmerülhetünk egy-egy fest­mény vagy szobor szépségei­ben. A művészet azonban nemcsak a gyönyörködtetés forrása. A művészi alkotás aktív társadalmi szerepet tölt be, mert egy épület, szo­bor, vagy festmény éppen olyan érzékenyen felelhet a társadalom problémáira, mint az emberi tudás más terméke. Az igazi alkotások­ban igazságok, a társadalmi élet törvényszerűségei ölte­nek testet, érzéki módon. Ezért nyithat távlatokat a szemlélő előtt, ezéit, hangol­hatja a nézőt nemes érzelmek­re, és ezért adhat munkánk­hoz is lendületet. A megnyitó további ré­szében Boros Ottóné meg­említette, hogy az érdeklő­dés arra is irányul, vajon az itt látható alkotásokban mi­lyen módon folytatódik az alföldi festészet, a szolnoki Művésztelep legnemesebb hagyománya. Vajon az elő­dök, a legjobbak értékeiből él.-e még mint hagyomány az az erőteljes vonzódás a szociális tartalomhoz, mely­ből e tájon már nemegyszer remekművek születtek? — Társadalmunk pártfo­gásba veszi a művészeket, azokat, akik határozottan a nép ügye mellett foglalnak állást. Nem titkoljuk véle­ményünket: a társadalmi valóságot csak a politikus művészet ábrázohlatja iga­zán. Szeretnénk az itt sze­replő alkotásokban önma­gunkat, mai lüktető életün­ket meglátni. Kiváncsiak va­gyunk, hogy egy-egy kom­pozícióban szocialista valósá­gunk milyen összefüggései tárulnak fel, melyek a lát­vány erejével szugerálják életünk alapvető tulajdonsá­gát: a szocializmus építésé­be vetett hitünket, optimiz­musunkat — mondotta be­fejezésül. A Téli Tárlat műalkotá­sait december 20-ig láthat­ják az érdeklődők. Mindent, ami hiányzik Klub a szapárfalui csecsemőotthonban A szapárfalui csecsemő­otthon dolgozóinak körében mostanában a legtöbb szó az új klubról esik. Nemrég készült el. — Az idén vezették be a központi fűtést, felszabadult a szenespince. Nem nagy, mindössze 140 négyzetméter alapterületű, de alkalmas egy klub berendezésére. Innen ni ötlet — mondja Laki Kata­lin klubvezető, miközben megmutatja új birodalmu­kat. « A klub v-alóban kellemes, van egy százszemélyes elő­adóterem, dohányzó, bár, ahol alkoholmentes italokat lehet fogyasztani. datagok létszáma is. Keve­sebben mennek el. Szervezett közösségi élet — Milyen módon igyekez­tek a munkaerővándorlást csökkenteni, vagy éppenség­gel megszüntetni — kérdez­tem dr. Vörös Bélát, a cse­csemőotthon igazgatóját. — A körülmények kedve­ző megváltoztatásával akar­juk idekötni dolgozóinkat. Amikor átvettem a csecse­mőgondozó irányítását — 1969-ben — még KlSZ-szer- vezet sem működött nálunk, pedig túlnyomó többségében már akkor is fiatal lányok dolgoztak az intézetben — mondja dr. Vörös Béla. —* Megalakítottuk a csecsemő- otthon KISZ-alapszervezetét Tavaly készült el a nővér­szálló és nemrég ávattuk az ifjúsági klubunkat. A KISZ- alapszervezet megalakulásá­val szervezett közösségi élet vette kezdetét, a másik két esemény ennék gazdagodó lehetőségeiről tanúskodik. ■fr Anyagi lehetőségeákhea mérten, az adottságaikat ki­használva fokozatosan te­remtik meg a dolgozók szo­ciális-művelődési igényeit szolgáló kedvező feltételeket a szapárfalui csecsemőott­honban. Az intézet vezetői helyesein látják, hogy egy el­zárt közösségben, nemcsak a munkafeltételeket, hanem a szórakozási, kulturálódási le­hetőségeket is biztosítani kell az optimális munkavégzés­hez. Kie°vensúlyozott körül­mények közt ugyanis szíve­sebben és jobban dolgoznak * a munkatársak, megváltozik a szemléletük is, keveseb­ben gondolnak a távozásra. Ékre jó példa a szapárfalui csecsemőotthon kollektívájá­nak törekvése. Sz. Gy. F1MJEGYZET coococxxxxooccocoooooooocc Álljon meg a menet Mos vagy piszkít ? Mármint: a kéz, kezet... Petres István egyre nép­szerűbbé váló műsorsoroza­ta, a Mikrólánc, az elmúlt héten is ismét valamennyi­ünket érintő, itt-ott bizony elevenbe vágó problémát tárgyalt meg beszélgetőpart­nereivel. Meddig tisztessé­ges a kölcsönös segítség? Hol a határ, ami még tár­sadalmilag elfogadható, eti­kus, s hol kezdődik a már- már korrupcióval rokon — ha te elintézed nekem, én is elintézem neked — szem­léletből fakadó, végső fokon jogtalan előnyökre pályázó élelmesség. A riportsorozat egyik sze­replője ott vonja meg ezt a határt, ahoi a szívességet szolgáltató már nem a sa­játjából ad, hanem társa­dalmi helyzetéből, pozíció­jából fakadó előnyöket biz­tosít a másik embernek, rendszerint puszta számítás­ból, a „szívességért” hason­ló szívességet várva. A műsor, szűkre szabott keretei miatt, természetesen képtelen feltárni a téma va­lamennyi összefüggését, mégis sokrétűen, érzéklete­sen foglalja keretbe ezt az alapvető gondolatot. A meg­szólaló beszélgetőpartnerek véleménye is többségében egészséges szemléletet tük­röz. Arra utal ez, hogy az emberek jól érzik, meddig- erkölcsös a kölcsönös szí­vesség. Petressnek, amellett, hogy mindezeket érzékelni képes, jut ideje arra is, hogy be­bizonyítsa. van még némi ellentmondás az egészséges ítéletek s a tényleges cse­lekedetek között. Az, aki a mások elkövette ügyeskedé­seket tisztán, világos ítélet­té], bírálja, néha Cgyakran?) felmentést ad önmagának. Mert élhetetlennek tartaná a család, a szűkebb környe­zet, mert könnyebb „kéz­kezet mos” alapon intézni a dolgokat S ha netán köz­ben a kezek egymástól be­piszkolódnak, önáltató lelki- ismeret-mosdatás követke­zik. Egy mély sóhaj: hiába, nem megy másképp. Pedig lehet másképpen is. Mert — a műsor erre is ad példát — létezik önzet­len segítség Is, mely nem hoz ugyan viszontszolgálta­tást, de emberi értéke mégis több. mert belső örömet, ér­zelmi gazdagodást jelent annak, aki segít. — tiömböczky ««* Mikor egy új alkotás a rendező régebbi munkáinak emlékét erősíti a nézőben, szinte már elkerülhetetlen a sportnyelvből vett sommás ítélet: volt jobb. Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza új filmje, az „Álljon meg a menet” után a jegyzetíró ehhez még kivételesen azt is hozzá teszi: lesz jobb Sok­kal jobb... Az új film ugyanis, min­den értéke ellenére, csaló­dás. Csalódás, mert a néző mást, de főleg többet várt az „Ismeri a Szandi mandit?” és a „Madárkák” alkotóitól. Közismert ugyanis, hogy a szimpatikus szerzőpár, a ma­gyar filmművészetben szo­katlan következetességgel a hétköznapok komikumát, groteszk humorát keresi — vállalva még a tévedés, az esetleges „melléfogás” koc­kázatát is. Az „Álljon meg a menet” viszonylagos bal­sikerét azonban éppen az álhatatosság hiánya, a meg­szokott kíméletlen irónia szelidülése okozza. Gyar- mathyék ezúttal a könnye­debb vígjáték felé vezetik filmüket — „vesztükre”. A műfaj törvényei szigorúak, a tapintatos figyelmeztetés itt kevés... Benda Miklós bácsi több mint ötven évig dolgozott munkahelyén. Már évek óta nyugdíjas, napjai békés csúzlizással telnek. Nyugal­mát volt munkatársai zavar­ják meg. Miklós bácsit — hűsége jutalmául — kitün­tetés várja. „Nagy nap lesz, még a tévé is közvetíti.. A nagy napon aztán elfe­ledkeznek az öregről. Pedig a szervezés tökéletes. Van ünnepi beszéd, sör, zongora — minden, mi szemnek, szájnak ingere, oklevélből például kettő. Az egészből nem hiányzik más, csak egy kis törődés, megértés, egy kis igazi szeretet. A téma érdekes és eleven. Nagy baj, hogy Gyarmathy és Böszörményi súlyra ke­vesli. Ezért a rendezés csak felépít kitűnő helyzeteket, azok komikumát viszont nem aknázza ki. Helyette, rész­ben feloldásként, részben egyszerű „bővítményként” egy másik cselekményszálat is bonyolít, középpontjában két fiatal szerelmével. Erről az „ügyről” azonban — fáj­dalom — már semmi mon­danivalója sincs. Gyanítom, maguk a fiatalok sem értik egészen, hogy kerültek ide... A film végül szabályos „birkózássá” fajul, a két tör­ténet egymás életére tör. A játékvezetői döntetlen kihar­colása az alkotók minden energiáját igényli, így hát a rendező és a forgatókönyv­író lemond a kézenfekvő, si­keresnek ígérkező fordulatok­ról, pedig érezni: még mind­ketten bírnák ötlettel, ta­pasztalattal. (Ez utóbbi Gyarmathyék eddigi sikerei­nek legfőbb forrása volt...) Nem szándék, hanem mód­szer balsikere ez a film. — Tizenketten jöttünk 1967-ben Szapárfaluba, a csecsemőotthonba dolgozni — mondja Kozma Józsefné. — Még abban az évben nyolcán hagyták itt a mun­kahelyet. Hogy miért? A munkalehetőségen túl szóra­kozásra, kulturálódóéra ke­vés lehetőség akadt. A köz­ség ide 6 kilométerre van, és nagyon messzire vagyunk a városoktól is. Kimozdulni éppenséggel lehet, de egy kiruccanás sok időt elvisz. Szolnokról éjfélkor indul vissza az utolsó vonat, s az állomástól még hat kilomé­tert kell gyalogolni. Nagyon örülünk, hogy végre alkal­mat kaptunk a kulturált szó­rakozásra. Különös örömünk, Vasárnap Miskolcon, a vá­ros felszabadulásának 29. év­fordulója ünnepén a Miskol­ci Galéria összes termeiben megnyílt a hetedik alkalom­mal megrendezett országos grafikai biennálé. A hazai grafikus művészet országos seregszemléjére több mint ezerszáz művet küldték be. A zsűri mintegy hetven grafikus 280 alkotását tartotta méltónak a bemuta­tásra. A tárlaton gyűjteményes kiállítással szerepel a hagyo­mányoknak megfelelően, a két év előtti biennálé nagy­díjasa, Würtz Ádám, aki hogy ez a munkahelyen va­lósult meg. A végzett gondozón®: ál­talában vidékről kerültek az intézetbe. A családi környe­zetet elveszítve társasági, kö­zösségi élet hiányában gyö- kértelenül élték. Csak a munkafaltételék voltak ked­vezőek, de ezenkívül nem volt, ami idekösse őket És ez nagyarányú mozgást ered­ményezett. Ma már azonban az ország 44 hasonló jellegű intézete közül a legjobbak közé tartozik. Jelzi ez egy­ben azt is, hogy nemcsak a munkakörülmények javul­tak, nemcsak a szociális lé­tesítmények mennyisége nőtt hanem utal arra is, hogy nőtt a ffiakképzett dolgozók sza­ma, azzal együtt a törzsgár­több, mint harminc akooia- sát mutatta be. Dr. Ladányi József, a Bor­sod megyei Tanács elnöke nyitotta meg a kiállítást. Be­szédében szólott arról, hogy örvendetes módon a most megnyílt biennálén a fiatal, mai grafikus nemzedék csaknem fele arányban, kép­viselteti magát. Az ünnepi megnyitót kö­vetően dr. Ladányi József, a Borsod megyei Tanács elnö­ke átadta a díjakat a bienná­lén legjobb alkotásokkal sze­replő művészeknek. A Borsod megyei Tan-' nagydíját kapta: Lenkey Zol­tán, a miskolci művésztele­pen élő ég alkotó grafikus művész. Miskolc megyei vá­ros Tanácsának díját kapta — megosztva — a nemzet­Vasámap délelőtt Török- szentmiklóson rendezték harmincegy öntevékeny művészeti csoport közremű­ködésével a családi és tár­sadalmi ünnepek IV. mű­sorbemutatóját, amelyen ál­talános iskolák, irodalmi színpadok ifjúsági klubok mutatták be összeállításai­kat. A legsikeresebb cso­portokat nívódíjban része­sítették. A házasságköíési műsorok kategóriájában a résztvevő tizenkét együttes közül a kisúiszádási művelődési ház művészeti cson^rt-a 1500 fort "fos második é' az úiszászi általános iskola ezer forintos harmadik dí­jat nyert kíqpmÍ áttett­közáleg is jól ismert Kass János, valamint Tóth Imre miskolci grafikusművész. A Szakszervezetek Borisod Megyed Tanácsa által alapí­tott díjat Czinke Ferenc, mis a KISZ Központi Bizottsága által alapított díjat Kovács Imre grafikus művész kapta. Kazincbarcika városi Ta­nács által alapított díjat Szemethy Imre, a Művészeti Alap díját pedig Rékassy Csaba grafikusművésznek ítélte a bizottság. A közelmúltban elhunyt nagy magyar grafikus, Kondor Béla emlékére ala­pított emlékérmet — ame­lyet az idén első alkalommal adtak ki — Pásztor Gábor grafikus művész kapta, aki a korábbi években is rendsze­res' résztvevője volt a mis­kolci biennálénak. elő névadó ünnepségre ösz- szeállított műsort. A leg­jobbnak a szolnoki Ságvári körúti általános iskola Bo­ros Zoltánná gyermekszín­pada bizonyult, s 2000 fo­rintos első díjat kapott. A3 1500 forintos két második díjat a törökszentmiklósi Bethlen úti általános iskola és a mezőtúri 2. számú általános iskola érdemelte ki, míg a szapdaszőlősi és a jászfényszarüi általános is­kolák ezerforintos harmadik díjban részesültek. Külön kategóriában dí- iazták a kiíró zen tmártoni ’VTátváo kirá’v úti általános iskola művészeti csonortiát (1500 forint) és a török­szentmiklósi városi temeté­si- koalát ü 000 forint). — sz — ói Az. elmúlt év végén Kisújszálláson tizennyolc lánv kaniarakórust alenított. Azóta a városi művelődési ház helyet adott a kórusnak, s Czeglédi Zolf 'r és feieeégp — kar­mesterek — vezetésével szép sikereket vallhatnak magukénak a fiatalok. A közben vegyeskarrá bővült, negyventagű kórus sikerrel szerepelt Jászberényben, Szolnokon, — ahonnan műsorukat a tv is közvetítette. Képünkön: Czeglédi Zoltán karmester irá- •yítáaávai próbál » kisújszállási ifjúmunkás kórus. Országos grafikai biennálé Miskolcon Átadták a dijakat Családi és társadalmi ünnepek IV. megyei műsor bemutató ja 12 műsor házasságkötésre 17 névadásra Társadalmi munkában vesen látunk bárkit a köz­ségből is. Szeretnénk ide­hozni mindent, ami hiány­zik. Ez a nyitottság köt majd össze a világgal. A klub fó­ruma lesz az április 4-ón megalakult Magyar—Szovjet Baráti Társaság rendezvé­nyeinek, s nem utolsó sor­ban az emberi kapcsolatok szélesí tésének. — Mit jelent a dolgozók­nak és magának a klub? — kérdeztem az intézeti alap- szervezet KISZ-titkárának helyettesét. — öok segítséget jtaptuniK a létesítéséhez — magyaráz­za. — A megyei tanács és a KISZ tíz-tíz ezer forintot adott a berendezésre. A sze­nespincét mi magunk alakí­tottuk át társadalmi munká­ban. A villanyszerelésen kí­vül mindent mi csináltunk, takarítottunk, hordtuk a maltert. Csaknem 1500 órát dolgoztunk. — Milyen alapelv szerint működik a klub? ’ — Ellentétben néhány klub elzárkózási törekvéseivel, a mienk nyitott rendszerű. Szí­Végre9 van hol szórakoznunk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom