Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-23 / 300. szám
1978. december 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hol marad Társadalmi munkáért Elisnms és ösztönzés a karácsonyi csomag Kitüntették a Kodály kórust Hangos köszönésemre csak kutyacsaholás volt a íelelet. Percekig álltam a sártenger közepéből kiálló kövön, míg a szőkehajú kislány felbukkant a roskadozó ház mögött. — Nincsenek itthon anyuék — fogadott zavartan. — Az anyu négy óráig dolgozik, ő hamarosan itthon lesa ö mindig hazaszokojt jönni. — fűzte hozzá sietve. Mikor apjáról kérdeztem, zavartan és bizalmatlanul végigmért. — Apa csak este jár haza. És akkor is... — válaszolt alig hallhatóan. Sáros cipőjére meredt, kezével idegesen rángatta kockásnadrágja fölött feszülő rövid iskolaköpenyét. Barátsásrtalan lakás — Szeretném megvárni édesanyádat. — Igen, igen tessék! — és előre szaladt. Az invitálás túl harsányra, túl hamisra sikerült. Mikor beléptem az áporo- dott szagú lakásba, megértettem, miért félt a kapuban a kislány ettől a pillanattól. Szoba, konyha, éléskamra egyetlen helyiségbe összezsúfolva. Az ágyon puszkos dunnák, párnák, úgy, ahogyan reggel kibújtak belőle. Mála- dozó vakolat, rendetlenség, piszok és borzongató hideg. A kislány gondosan letörölge- tett egy hokedlit és hellyel kínált. Az iskoláról, a testvéréről beszélgettünk. Elmondta, hogy megbukott, de arra már nem emlékezett, melyik övben. Restellkedve mesélte, hogy ő már nem járhat rendes, csak kisegítő iskolába. Az öccse még a Lomb utcai iskolában tanul. Azt mondják, ő okosabb. Az otthonról, a szülőkről nem faggattam, a gyerekből mégis ömlött a keserű panasz. Állandó békétlenség, örökös veszekedés. Az anyja elkeseredett harca a kocsmából megmenekült forintokért. A 13 éves kislány emlékeztébe kitörölhetetlenül belevésődött jelenetek. Válásról az ipa hallani sem akar. Hová menne? A két gyerek és az isszony az övé. Senkinek semmi köze hozzá, mit csinál velük. Ha agyonveri őket, az is az ő baja. A kislányt hallgatva jegyzetfüzetemet nézegettem. Lapjain ott sorakoztak a Járműjavítóban készült feljegyzések, amelyekből lassan kirajzolódott az apa portréja. Az igazgató véleménye: El akartuk bocsájtani az igazolatlan mulasztások miatt, no meg azért, mert nagyon gyakran részegen jött be a gyárba. A családja miatt nem tettük. És talán azért is, mert bíztunk abban, hogy majdcsak megváltozik, hiszen nagyon jó közösségben, kiváló brigádban dolgozik. Az osztályvezetője, a brigádvezetője sokkal többet tud róla mondani, őket kérdezze. — Kínos téma, — simította végig haját Kókai Sándor, a teher- és személykocsiosztály vezetője. — Több mint ki- lencszáz munkás dolgozik ebben az üzemrészben. Nem egy családos ember volt köztük, aki a fizetését egyenesen a kocsmába vitte. Nem mondok neveket, mert megváltoztak. A kis munkaközösségeknek, a brigádoknak köszönhetik. Ők faragtak belőlük rendes em- betjeket. Hogyan ? Rábeszélték őket az alkoholelvonókúrára, az utókezelés ideje alatt minden reggel a brigádtagok előtt kellett bevenniük a tablettát. Fizetés napján valamilyen ürüggyel melléjük szegődtek, munkaidő után nemegyszer magukkal cipelték a gyári sportversenyekre, állandóan figyelemmel kísérték családjukat, tudtak minden lépésükről. Megérte a fáradozást. A brigád nem vállalta — És ő? Ez a kétgyermekes ipa, aki idegbeteggé tette feleségét és gyermekeit, ő javíthatatlan, reménytelen esett Tudom, nem volt foganatja a rendőrségi, gyámhatósági figyelmeztetéseknek, még a bíróság ítéletének sem. Hiszen semmi sem változott azóta, hogy ifjúság elleni bűntett miatt kilenchónapi szabadságvesztését letöltötte. A feleséget okolta, rajta állt bosszút, amiért börtönbe zár* rák. Az ilyen esetekben a büntetőjog eszközeinél határosabb fegyver azoknak az embereknek a segítőszándéka, akik között él és dolgozik. És ennek a kiváló brigádnak a tagjai mégis kituszkolták maguk közül. Mi- árt? — faggattam a brigádmeg a gverek. — Ugye nem mundia el neki. amit elmeséltem — kérte hadarva, s abban a pillanatban betoppant az apa. Józan volt. Alacsony, vékony, kopott ruhás. Nem örült nekem, de tudomásul vette, hogy ott vagyok, hogy kérdezek. — Már miért lennék éppen én egy problémás ember? — méltatlankodott önérzetesen. — Hogy néh/> néhány »'»bárral felhajtok? Na és! A Járműjavítóban dolgozom már öt éve. Szocialista brigádban. A tavasszal kiváló címet kaptunk. Igaz, engem utána k'tettek a brigádból. Nem tudom, miért. Pedig még elvonókúrára is elmentem. Jegyezze csak nyugodtan. — mondta kihívón. — De azt is írja meg akkor, hogy az én gyermekeimnek nem készült karácsonyi csomag abban a gyárban, — és dühösen eltaposta a padlóra dobott cigarettacsikket. Karácsonyi csomag? — töprengtem hazafelé baktatva. Gondolatban felidéztem mindazt, amit az üzemben láttam, tapasztaltam. Az ideiglenes panaszirodában ! sürgölődő asszonyok, akik i ruhákat, cipőket, játékokat, ■ élelmiszereket csomagoltak. Az öt kiskorú gyermekét egyedül nevelő magas, szikár, olajos ruhás férfi,, mikor átvette a pénzügyi osztály Hámán Kató brigádjának karácsonyi ajándékát. A fiatal elvált asszony, akinek csemetéjét a brigád tagjai mindennap felváltva vitték a bölcsődébe, míg ő beteg í volt. A három gyerekével egy kamrában nyomorgó ! anya, aki még csak fél éve dolgozik az üzemben, de a Béke brigád már törődik vele. Tiszta, szoba-konyhés al- j bérletet szereztek neki, és a (í karácsonyfa alatt a kis kö- j zösség ajándéka várja gyér- | mekett. Gyermek az áldozat —- Nekik könyebb segíteni, — jegyezte meg Varga Er- zsébet, az üzem ifjúsági és családvédelmi bizottságának ; elnöke. — Rendes, becsületes dolgozók családját támo- ; gatják. Akiknek nem azért nem futja karácsonyi csomagra. mert a kocsmában hagyják az árát. Vajon szabad különbséget 1 tenni? Az áldozat mindenütt | a gyermek. Szolnokon nyolc* J vanöt veszélyeztetett csalá* f dot tartanak nyilván a gyámhatóságon, ami azt je- ? lenti, hogy legalább háromszáz gyermek él olyan környezetben, ahol testi, széllé- j mi és erkölcsi fejlődésük ve- . szélyben van. Valamennyien j: elvált, vagy részeges szülők j mostoha körülmények között 1 élő gyermeked. Ha sok olyan munkaközösség szocialista brigád lenne. akiket a termelési eredményen túl az is érdekel, hogy a gyárkapun, kívül | hogyan élnek azok akikkel naponta együtt dolgoznak, összezsugorodhatna a veszélyeztetett családokat nyíl- ; vántartó .lista, egyetlen családban sem hiányozna a szí- 1 nes szaloncukrokkal teleaggatott karácsonyfa Kovács Katalin Tegnap a városi tanácsnál ünnepélyes keretek között Barta László tanácselnök a Kodály Kórusnak kitüntetést adott át. A zártkörű ünnepségen a kórus képviselői, Buday Péter és Rigó Éva karnagy, valamint az ÁFÉSZ, a városi tanács művelődésügyi osztályának munkatársai vettek részt. Az 1922-ben Ipari Dalkörként alakult énekkar sokat tett Szolnok város kórus- mozgalmáért. Szereplései ved országszerte, sőt hazánk határain kívül is elismerést vívott ki, ugyanakkor a magyar szocialista kultúráról is jó képet adott. Bizonyítják ezt az énekkar legutóbbi külföldi szereplései, meghívásai is. Szolnok város kultúrájának emelésében aktív szerepük volt és bizonyára lesz is. A hetvenöt tagú énekkar eddigi munkájáért kapta meg Szolnok Város Tanácsának „Társadalmi munkáért” arany fokozatát. Barta László elismerő szavai után Buday Péter köszönte meg a kórus nevében a kitüntetést. Ez után leveti- , tették a kórus angliai fellépésén készült kisfilmet. Elkezdődtek a vizsgák az egyetemeken December 20-án kezdődött és február 10-ig tart a vizsgaidőszak az egyetemeken, főiskolákon. Ezen a terminuson belül az egyes intézmények saját vizsgaszabályzata határozza meg. hogy a hallgatók mikor kötelesek eleget tenni vizsgáiknak. Több helyütt arra is mód van, hogy a jelöltöt úgynevezett elővizsgára Jelentkezzenek. Az ország felsőoktatási tnr tézményeiben a nappali tagozaton 61 534. az esti tagozaton 8196. a levelező tagozaton pedig 28 392 hallgató készül a vizsgákra. Közülük a nappali tagozaton 17 513, az estin 2634, a levelezőn 13 261 hallgató az elsőéves. Mint a Művelődésügyi Minisztériumban elmondották, az 1973—74-es tanévben a három évvel ezélőtt bevezer tett és tavaly tovább finomított vizsgaszabályzat érvényes. A hallgatók általában megfelelő körülmények között készülnek vizsgáikra, bár a jegyzet- és tankönyvellátás nem minden intézményben, illetve nem minden karon egyenletes. vezetőt. — Minket is meglehet érteni. A brigád itta meg a 'evét annak, hogy ő részeges. ha nincs kedve, nem jön be dolgozni. Minket úgv fizetnek és jutalmaznak ahogy dolgozunk. Amit együtt produkálunk. Két évig vesződtünk vele. Kínlódjon most rnát más is ezzel az emberrel. ötvenhat éves vagyok. Egy fiatalember talán liönv- nyebben boldogul vele. Az is lehet, hogv az úi munka- közösség iobb hatással lesz rá. mint mi — mondta nem túl r.agv meggyőződéssel. — A család, a gyerekek, rajtuk sem tudtak segíteni? — Az más — válaszolták kórusban a brigádtagok. — Csakhogy mi sem tudtuk, hogy rossz körülmények között él. Szívesen kimeszeljük a lakást, feltöltjük az udvart, ruhát, füzetet, könyvet veszünk a gyerekeknek, ha tudjuk, hogyan élnek — röpködtek innen onnan a segítőkész felaiánlások. — Mindezt mée most Is megtennénk. de hogy vele együtt, egy brigádban dolgozzunk. azt senki sem kívánhatja tőlünk. Hatalmas csattanás, valaki Ifeearapta a kaput. «se la apai _«=> I A fegyvernek! öregek napkisi otthona huszonkét, főleg egyedülálló öregnek biztosít kényelmes otthont, pihenést. A modernül berendezett éPjiietben számos játék, folyő- Irats fcv és rádíé ál! m öregek rendelkezésére A TANÁCSOK munkáját felületesen Ismerő ember is tanúsíthatja, mennyire megnőtt az utóbbi esztendőkben a tanácsi dolgozók munkája. Nemcsak arról van szó, hogy ma több személyes ügyben kaphat orvoslást a ta- nácsházákon az állampolgár, az államigazgatás e helyi szervei több önállóságot, ■ ezzel nagyobb felelősséget is kaptak a kerület, a város fejlesztésében, rájuk tartozik immáron a mindennapi életünket érintő szociális, egészségügyi, művelődési ellátás, fenntartása, javítása. A megnövekedett feladatoknak a tanácsi dolgozók ma kevesebb létszámmal, régi fizetésükkel tesznek eleget becsülettel, túldolgozzák munkaidejüket, miközben még arra is törekednek, hogy erősödjön a tanácsi apparátus és a lakosság kapcsolata. A tanár*i és az államigazgatás más szerveiben dolgozók elismerésének tanújelét adva a kormány most arról intézkedett, hogy a fontos munkát végzők jussanak kellő anyag elismeréshez, emelkedjék a fizetésük. Ugyanakkor egy régi gond megoldása is napirendre került az államigazgatásban a tanácsosi, főtanácsosi dm bevezetésével, mert ez lehetővé teszi, hogy a tanácsi, államigazgatási dolgozók beosztásuktól függetlenül képzettségüknek, magasszínvonalú munkájuknak megfelelő bérezésben részesüljenek. Az intézkedés azért Is jelentős, mivel eddig az államhatalom helyi szervei szakember- hiánnyal küszködtek, s ennek egyik okaként tarthattuk: a kiváló teljesítésű szakember csupán abban az esetben jutott a népgazdaság más területén dolgozó hasonló képzettségűekkel azonos fizetési kategóriába, ha vezető beosztásba került Rang, beosztás pedig kevesebb van ezeknél az igazgatási szerveknél, mini amennyi magas képzettségű szakemberre szükség lenne. Ezért is mondhatjuk, a kormány intézkedése nem csupán a tanácsi dolgozók illő megbecsüléséről gondoskodott most. hanem a fizetések emelésével, a tanácsosi dm bevezetésével még inkább vonzóvá tette a szakemberek számára az államigazgatási munkát így van ez rendjén —• mondhatjuk —, hiszen társadalmunk előrehaladó** igényli a BzerveBettebls helyi vezetést a nagyobi* szakértelmet az állampolgárok felvilágosításában, segítésében. Bonyolult ügyeik elintézésében. Nem kétsége-^ hogy az ilyen igényesebb munkára csak azok a dolgozók kénesek, akik anyagilag. erkölcsileg megbecsülteik, perspektívát látnak maguk előtt az államigazgatásban, s lehetőséget képességeik kibontakoztatásához. Ma nem egy olyan kerületi, városi tanács van, amelyhez a személyes ügyükkel fordulók létszáma nagyobb az ott lakók számánál. Meg kell hagyni, egyetle» személyes panasz vagy kéri* orvoslása i- sok türelmet a jogszabályok soraiban való jártasságot igényel, s mindehhez az is nélkülözhetetlen, hogy az ügyintéző félretegya személyes problémáit A SZAKÉRTELEM. as áldozatos munka nagyobb megbecsülése az államigazgatásban minden bizonny-, I arra ösztönzi majd a tanácsi dolgozókat a köz tisztségviselőit hogy még nagyobb figyelmességet érzékenységet, se- gítők6 ínséget tanúsítsanak a hozzájuk forduló dolgozó ember problémái iránt körültekintően és következetesen érvényesítsék a közösség védelmét szolgáló törvényeinket K. V. Munkabizottság— vezető nélkül Mint ismeretes, 1974-bén megnyílik Szolnokon az ifjúsági park és a Kamarov- terem átalakításával létrehozandó ifjúsági klub. Mindkettő a Sógvári Endre Megyei Művelődési Központhoz tartozik majd, tehát gazdasági és személyi kérdésekben a központ igazgatója dönt. A két intézmény működési szabályzatának és programjának kidolgozására azonban tegnap társadalmi munkabizottság alakult amelynek összetételére Barta László, a városi tanács elnöke tett javaslatot. A munkabizottságban a fiatalok többségben vannak, hiszen a cél éppen az, hogy vonzó, a város ifjúságának igényeit kielégítő program szülessék. A bizottság elnökéül Barta László tanácselnök Kovács Lajost, a KISZ városi bizottságának munkatársát iavasolta. Ekkor azonban váratlan fordulat történt. Szautner János, a KISZ városi bizottságának titkára beielen- tette. hogy az apparátus tagjai közül — egyéb elfoglaltságuk miatt — senki sem vállalhatja a bizottság elnöki tisztségét. A bejelentést követő vitában az álláspontok nem változtak, pillanatnyilag tehát van témadalmi munkabizottság az ifiúságí nark és klub fi o1’ * V» f mnV ol’-r'-.p vórontunk t<Ve a ifivnb^n. mh-el az el-avi ^’adatokat senki sem látia el. A városi KISZ-bizottság néhány vezetőjének ilyen döntése jogosan keltett meglepetést a jelenlevők körében. Csupán néhány vezető döntéséről írhatunk, mivel ebben a kérdésb?n testületi döntés nem született. Érthetetlen ez az álláspont azért is, mert a város KISZ-f!ataliai sokat tettek és még tesznek is bizonyára a két létesítmény elkészítéséért. Tudiák, hogy az övék le«z. maguknak építik. Magától értetődnék, hogy a programot kidolgozó társadalmi munkabizottság vezetői© a KISZ városi bizottságának munkatársa le- gvén. hiszen kié legyen a döntő szó a város körülbelül tizenháromezer fiatalja számára készülő létesítményekben. ha nem a városi KlSZ-bizottságé? Azzal, hogy munkatársai közül senki nem vállalkozik az elnöki feladatok ellátására. lemond e*v Ivett fontos eszközről, amelyet pedig felhasználhatna a fiatalok nevelése. szabad ideiük értelmes, hasznos eltöltése érdekében. A komolytalan indoklással, azaz. hogy a munkabizottság elnöki tisztségét egvéb elfoglaltság miatt nem tudja senki vállalni, e döntés meghozói sértik azokat, (a társadalmi munkát végző fiatalokat, de a város felelős tanácsi vezető’t is), akik S7'v”ipv tekintették a két i ti M cárrí •ítmény fe’á-vticáf és sc- ,kat tettek létrejött sá^rt Bízunk benne, how az elhibázott döntést mihamarabb felülvizsgálják és hatálytalanítják
