Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-16 / 294. szám
ű 8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. december 16. Szegények és gazdagok a Közös Piacban A mongol főváros két jubileumi dátuma A Mongol Forradalmi Néppárt Politikai Bizottsága határozatot hozott Ulan-Bátornak, a Mongol Népköztársaság fővárosaként való kikiáltása 50. évfordulója megünneplésére. A PB határozata hangsúlyozza, hogy Ulan-Bator, amely 1974-ben érkezik a jubileumhoz, fontos szerepet játszott a mongol népnek az új társadalom felépítéséért vívott harcában. A határozat konkrét intézkedéseket irányoz elő a köztársaság legnagyobb városának bővítésére, közművesítésére, zöld övezetek megteremtésére. ' A Mongol Népköztársaság fővárosa jövőre lesz 330 éves. A népi hatalom évei alatt a város korszerű, kulturális és szolgáltató intézmények hálózatával, jól szervezett közlekedéssel ellátott fejlett központ lett. 1939—1972 között a város lakóinak száma több mint nyolcszorosára nőtt és jelenleg eléri a 300 ezret. Ulan-Bator üzemei és gyárai adják napjainkban az ország ipari termelésének több mint 50 százalékát. A* Európai Gazdasági Közösség, amely kilenc tagállamával a világ legnagyobb kereskedelmi hatalma, és a nemzeti jövedelmet tekintve a világ második legnagyobb gazdasági közössége — valójában egy nagy szegényház — írja alábbi cikkében a Der Spiegel című hamburgi hetilap. A Közös Piac-országok lakosainak majd egyharmada azon a területeken él, ahol csupán a töredékét állítják: elő a javaknak, amelyek a viszonylag magas közös piaci életszínvonalat lehetővé, teszik. A szegények és a gazdagok között tátongó aggasztóan nagy különbség kiküszöbölése érdekében csak tavaly októberben a párizsi kormányfői találkozón állapodtak meg a tagállamok. Az akkor elhangzott ígéretek szerint 1974. január elsejéig létrehozzák az európai területi alapot — azt a közös kasszát, amelyből gyárakat, erőműveket, utakat, iskolákat és kórházakat építenek majd az elmaradott területeken. Alig ejry hónappal azonban e határidő lejárta előtt sem a kilencek fővárosaiban, sem a brüsszeli Európai-bizottságban nem tudják, hogyan fogják megvalósítani a segélyezési programot — A területi politika „mikor” és „mennyi” kérdéseit eddig kihagytuk a tárgyalásokon — ismerte be egy diplomata, a majd egy éve folyó eszmecserék egyik részvevője. Pedig a tervek kidolgozásával megbízott brüsszeli bizottság éppen ezekre a kérdésekre adott konkrét választ az (idén júliusban és októberben. A területi politikában illetékes bizottság elnökének, az angol George Thomsonnak javaslata alap-, ján már az első évbén 1.8 milliárd márkát helyeznek az alapba, hogy megkezdhessék az elmaradott vidékek segélyezését. Egy évvel később 2.7 milliárd, 1976- ban pedig 3.66 milliárd márkát fordítanak erre a célra. Az angol diplomata adakozási kézsége mindenekelőtt a bonni pénzügyminisztériumot riasztotta meg. Helmut Schmidt, a brüsszeli kiadások legelkese- redettebb ellenzője, értesítette Thomsont, hogy a nyugatnémetek nem fogják tűrni a közös háztartás kiadásainak további növelését. Schmidt párizsi és hágai kollégái siettek egyetértésükről biztosítani Bonnt. A miniszterek megállapodtak, hogy a Közös Piac jövő évi költségvetési tervét nem zárják le. Ettől függetlenül azonban Thomson bizottsága kidolgozta a mércéket, amelyek alapján a jövőben elosztják a segélyt. Az angol diplomata csodálkozva állapította meg, hogy ezt követően még jobban megerősödött a kilencek ellenállása az európai segélyezési programmal szemben. Thomson szakértői ugyanis kiszámították, hogy 1971- ben a Közös Piacban 9576 márka volt az össztermelés egy főre jutó átlaga. E kulcs alapján könnyű volt kimutatni, hogy hol élnek a közösség szegényei. Az Ír Köztársaságban, a főváros, Dublin kivételével, és az olasz csizma déli részében élők (a tagállamok összlakosságnak tíz százaléka) nem keresik meg a közös piaci átlagnak még a tíz százalékát sem. Csak valamivel élnek jobban a toscanaiak, á skótok, és a wallesiek. A felsorolt területek lakosainak — az összlakosság 12 százalékának — be kell érnie az átlagos jövedelem 60—80 százalékával. Csupán a Közös Piac lakosainak 18 százaléka él viszonylagos jólétben: például a párizsiak, a Brüsszel és Antwerpen között élő belgák, a koppenhágaiak, a hamburgiak, a düsseldorfiak, a berliniek és a Frankfurt környékiek. A Thomson-bizottság javaslata szerint a jóléti körzeteken kívül minden vidéknek juttatni kell a brüsszeli alapból. A szakértők kidolgoztak egy térképet, amelynek alapján a közösség területének 52 százaléka a lakosság 32 százalékával segélyt kap Brüsszelből. Thomson szerint a jobb helyzetben levő országoknak maguknak is érdekük az elmaradott vidékek fejlesztése, mert így tehermentesülnek az ipari gócpontok, és jobban meg tudják védeni környezetüket. Emlékeztetett arra, hogy az iparvárosok mind jobban terjeszkednek, növekszik a sivár külvárosok száma, egyre elviselhetetlenebb lesz a közlekedési zsúfoltság, a levegő és a vizek szennyezettsége. Nacryobb súllyal esik azonban latba, hogy az évtized végére tervezett pénzügyi uniót aligha lehet megvalósítani a fejlett és a fejletlen vidékek között tátongó szakadék áthidalása nélkül. A pénzunió nem létezhet, ha például az NSZK- ban a stabilizáció a legfontosabb feladat, ugyanakkor más országokban az egyes területeken érezhető munka- nélküliség miatt expanzív gazdaságpolitikát folytatnak. Thomson tömör véleménye a pénzunió és a területi politika összefüggéséről: — Aki nyúlpecsenyét akar enni, annak előbb nyulat kell lőni. Energiagondok a Gépkocslmentes vasárnapok, fűtés- és közvilágítás-korlátozás, csökkenő légi-, közúti-, hajózási forgalom, valamint egyes iparágak termeléskiesései jelzik az egesz világon végiggyűrűző, de különösen a nyugati világban egyre súlyosbodó energiagondokat. Az 1973-as arab-izraeli háború új eleme, hogy szinte valamennyi arab állam részt vett abban Egyiptom és Szíria oldalán. A katonai és pénzügyi támogatáson kívül az iparilag fejlett országok alapvető nyersanyag-, és energiaforrását — az olajat — is az arab ügy szolgálatába állították. A tíz arab ország havonkénti kőolajkivitelét öt-öt százalékkal csökkentő kuwaiti határozata elsősorban az Egyesült Államok, Portugália, Rhodesia és Dél-Afrika ellen irányult, de kihatásai súlyos megrázkódtatást okoztak a nyugati országok gazdaságában. Az Egyesült Államok olajimportjának csak 11 százaléka származik (6 százaléka kőolaj formájában) Közel- és Közép-Kelet, valamint Észak* Afrika országaiból. Ez a mennyiség pillanatnyilag könnyen pótolható a venezuelai olajmezőrőL (Venezuela kőolajtermelése 1972-ben 168,5 millió tonna). Az Egyesült Államok egyre növekvő kőolajtermék nyugati világban szükségletét (803,6 millió tonna 1972-ben) 6,7 milliárd tonnára becsült készleteiből korlátozott ideig tudja kielégíteni. Az atomenergia széles alkalmazása mellett is ez a hatalmas energiaigény az arab homoksivatag alatt húzódó 48,6 milliárd tonnára becsült „olajóceánból” pótolható. Nyugat-Európa szükségleteinek 70, a Közös Piac olajigényének 85 és Japán kő- olajimportjának 50 százaléka származik ezekből az országokból. Az olajban gazdag térség területe 103 millió km’, lakossága 135.9 millió. 1972- ben a világ kőolajtermelésének 41 százaléka származott innen. Az itt felszínre hozott olajmennyiség 1075 millió tonnát tett ki. Szaud-Arábiában 285,6 (a világ termelésben az Egyesült Államok és a Szovjetunió után harmadik), Iránban 244,9 (a világtermelésben negyedik), Ku- waitban 151A (a világtermelésben hatodik), Líbiában 107 (a világtermelésben hetedik), Irakban 72, Abu Dhabiban 58,7 és Algériában 51,5 millió tonna kőolajat termeltek. — TERRA — Az NDK ipara — számokban A Német Demokratikus Köztársaság 11 253 ipari üzemének 94,9 százaléka állami, 4,8 százaléka pedig szövetkezeti tulajdonban van. Az ipari termelés értéke 1972-ben 193 milliárd márkával elérte az eddigi legmagasabb szintet, 1973-ban pedig valószínűleg túllépi a 200 milliárd márkát. Az NDK ipari termelésének több mint 90 százalékát jelenleg az állami üzemek szolgáltatják. 1970- ben megváltoztatták a népgazdaság struktúráját; összevonták az azonos iparágakhoz tartozó üzemeket, s ezzel megszűnt a kapitalista rendszerből maradt szétíorgácso- lódás. A kombináttá összevont ipari üzemek megtartották jogi önállóságukat. Az összevonás után lehetővé vált a termékválaszték tervszerű rendezése és az azonos, vagy hasonló profilú üzemek egységes irányítása. Az üzemek tudományos bázisának összevonása segíti a kutatómunka fejlesztését és megkönnyítette az áttérést új termékek gyártására. A beruházások koncentrálása elősegíti nagyobb termelési egységek kialakítását és ezzel egyidőben a munkatermelékenység emelését A Német Demokratikus Köztársaság ma a világ vezető Ipari államai sorába tartozik; s bár területén a világ lakosságának csak 0,5 százaléka él, mégis 1,7 százalékkal részesedik a világ összes országában termelt nemzeti jövedelemben. A beruházások összege az 1949. évi 2,8 milliárd márkáról 1972-ben már 33,9 milliárd márkára emelkedett, az állóeszközök értéke 266 milliárd márkáról több mint 500 milliárd márkára nőtt Ixmgyclországban, a gdynial Párizsi Kommfin Hajógyárban megkezdődött a lengyel hajógyártás történetének eddigi legnagyobb, 105 ezer tonna hordképességű hajóegységének építése. Az OBO—105 típuselnevezés az angol oil-bulk-ore rövidítése,jelentése: olaj-érc-tömegáru- szállító hajó. Önsúlya 22 ezer tonna lesz, hossza 244.5 méter, szélessége 38.7 méter. A 23 200 lóerős hajómotor — (lásd képünkön), amelyet a boznani Cegielski Gépgyár állított elő, egy 3 emeletes típus lakóház magasságával egyenlő. A hajó építése 1974. januárjában befejeződik, s a jövő év derekán átadják a szovjet megrendelőnek. h okozódó egy üti működés Dzsemal Bijedics lengyel- országi látogatása szervesen összefügg Tito elnök Í972- ben folytatott) varsói, és Edward Giereknek, a LEMP KB első titkárának az idén májusban folytatott jugoszláviai tárgyalásaival. Jugoszlávia és Lengyelország politikai és gazdasági együttműködésének különösen a májusi tárgyalásokról kiadott közös nyilatkozat adott erőteljes ösztönzést, amely világosan és szabatosan rögzíti a sokoldalú együttműködés elveit és alapjait. A májusi közös nyilatkozat szerint a két ország az egyenrangúság, a szuverenitás, a területi épség, a be nem avatkozás és a szocialista országépítés sajátságainak kölcsönös tiszteletben tartása alapján fejleszti sokoldalú kapcsolatait. A két ország külpolitikai tevékenységének számottevő érintkező pontjai vannak. Jugoszlávia és Lengyelország például — az időszerű külpoliikai problémák közül — igen hasonló nézeteket vall az európai biztonsági értekezletről, a december 18-án kezdődő genfi békeértekezletről, vagyis a közel-keleti válság megoldásáról, az indokínai helyzetről, a világszervezet tevékenységéről. Jugoszlávia és Lengyelország gazdasági együttműködése különösen az elmúlt három év alatt indult lendületes fejlődésnek. Az említett időszakban a két ország árucsere-forgalma 22 százalékkal növekedett, s az idei árucsere-forgalom értéke eléri majd a 230 millió dollárt. Az 1974-től 1978-ig szóló ötéves gazdasági Kíméljük a A természetes környezet fenntartására és javítására fordított összeg meghaladja a Szovjetunió nemzeti jövedelmének 2.5 százalékát és eléri az évi 8 milliárd rubelt. A Szovjetunióban 1966 és 1970 között 10,2 millió hektár erdőt vágtak ki és 11,2 millió hektárt telepítettek újra. Az 1975-ben befejeződő tervidőszakban 12 millió hektáron telepítenek erdőt. együttműködési egyezmény értelmében az árucsere-forgalom értéke eléri az 1 milliárd 100 millió dollárt. Jelentős távlatai vannak ipari kooperációnak. A gépkocsigyártás - terén páldául már eddig is számot tevő volt az együttműködés, de lehetőségek vannak további bővítésre. Az ötéves egyezmény előirányzata szerint 1978-ig a kooperáció értéke ezen a téren eléri az 500 millió dollárt Hasonló kép- pen bővül majd a termelési együttműködés a háztartási gépek, mezőgazdasági gépek és traktorok, az energetikai berendezések gyártásában, a hajóépítésben, a nyersanyagtermelésben, az építőipar és a halászat terén is. A jugoszláv építőipari vállalatok egyébként már jó hírnevet szereztek Lengyelországban — jelenleg több szállodát és áruházát építenek Zakopanéban és Varsóban. Kulturális és tudományos téren is számottevő lehetőségek vannak a kapcsolatok elmélyítésére. Végül említsük meg, hogy a két ország társadalmi-politikai és tömegszervezetei már eddig is igen élénk és munkajellegű együttműködést fejtettek ki, de lehetőségek vannak ennek további bővítésére. A kormány elnöki szintű tárgyalások tehát minden bizonnyal új ösztönzést adnak a két ország további sokoldalú együttműködésének, és új lehetőségeket tárnak fel a kétoldali kapcsolatok további fejlesztésére. (A Magyar Szóból) termesz tét Az országban több mint száz állami rezervátum és védett, vadaazdaság működik — több mint 7 millió hektáros területen. Az össz-oroszországi természetvédelmi társaság mintegy 22 millió tagot számlál. Ugyanilyen társasáeok működnek a többi szövetséges köztársaságban is. A tagok száma összesen 40 millió.
