Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-16 / 294. szám

1973. december 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 SZOLNOKI MUNKÁSOK Mezőtúron felavatták A ff 1 ff I f ■ művelődési i lehetőségekről Agrócs Ferenc, Szilvás! János, Kovács Ibolya, Iványi István, Varga Mihály A szolnoki kulturális élet mennyiben felel meg a mun­ások igényeinek, milyen i n űvelődésj lehetőségeket kí­nál számukra ? E témakör­ben beszélgettünk néhány szocialista brigádvezetővel. Az eszmecserén részt vett Iványi István papírgyári ka­zángépész; Varga Mihály az építőipari vállalat ács bri­gádvezetője; Kovács Ibolya, a Május 1. Ruhagyár varró­nője. Agócs Ferenc, a ME­ZŐGÉP géplakatosa és Szil­vást János, a Nagyalföldi Ku­tató és Feltáró Üzem műsze­rész csoportvezetője. Első kérdésünk így hanjpott: Ismerik-e ? ' — Ismerik-e a munkások a szolnoki művelődési lehető­ségeket? Iványi István: — Figyelem­be kell venni, hogy a mun­kások jelentékeny része még mindig kétlaki életet éL Nemcsak a vonat, vagy az autóbusz indulása miatt siet el műszak után az üzemből, hanem az otthoni munka miatt is. Korábbi és mostani életmódjuk között lényegé­ben csak az a különbség, hogy régebben saját nadrág- szíj parcellájukat művelték műszak után, most meg a termelőszövetkezetekben, vagy az állami gazdaságok­ban vállalnak pluszmunkát. A művelődési lehetőségek iránt ők nem érdeklődőnk. Varga Mihály: — A mun­kásszállásokon lakók igényr beveszik a színház- és mozi­bérleteket, sokat olvasnak, de akik falun laknak... Csak azt iámétélhetném. amit Ivá­nyi István mondott erről. — Ezek szerint csak az a döntő, hogy ki hol lakik? Aszerint alakul az érdeklő­dési kör? Pontos ez a meg­állapítás? i~ Agócs Ferenc: — Sokat számít az is, hogy az ember hol lakik, de a propagandá­nak is nagy szerepe van. Va­lószínű, hogy ha nagyobb lenne a munkahelyeken a kulturális propaganda, példá­ul ha néha színészeket hív­nának az üzembe, a munká­sokkal igyekeznének jobban megszerettetni a színházat, akkor több bérletet vásárol­nának ők is. Most többnyire az alkalmazottak élnek a bérlet nyújtotta előnyök1* Szilvási János: — A műve­lődési lehetőségek munkahe­lyi propagálása meglehető­sen hiányos Az érdektelen­ségben ez is közrejátszik, nemcsak az igénytelenség. A szolnoki műsorfüzetet példá­ul csak egyszer láttam, ak­kor sem az üzemben. hsu&m az esti egyetemen. Néha nem értesülünk ideiében arról sem. hogv mikor kanjuk m»» a vállalati színházbérletet. Ax igények — Véleményük szerint a város kulturális i*h***- kieléoifik-e a munkások igényeit? Ivánvi István: — Nem mindig Egy szfnM/i példát említek. Sok jegyet vett meg a vállalat és osztott szét a munkások között az egyik bemutatóra. A második fel­vonás előtt sokan elmentek, a harmadikon' alig voltak. Szerintem olyan színdarabo­kat kell műsorra tűzni, ame­lyek lekötik a munkások fi­gyelmét, mert akkor több megnézik az előadásokat. Szilvási János: — Jó a színház társulata. Hiba lenne, ha a színházat túlhaladott Igények kielégítésére ösztö­nöznék. Iványi István: — Ami az üzemi művelődési lehetősé­get iúeti: tavaly nyílt meg a papírgyár új művelődési há­za, s máris kicsi. Van egy kihelyezett könyvtár, kb. há­romezer kötettel. Hogy az sok, vagy kevés, megítélés dolga. Nekem elég, nlszen két és fél ezer kötetes házikön.vv- táram van. Ismerőseimnek is van legalább tíz—'húsz kötet otthon. Pontosabban szólva annál több is, mert az agyon­olvasott könyveket általában elrejtik, nem teszik ki a polcra. Az üzemi könyvter­jesztő nagy forgalmat bonyo­lít le. Sajnos kicsi a készlet, nincs megfelelő választék. Agócs Ferenc: — Vállala­tunknál nincs művelő'* ház, de nem is érezzük hiá­nyát. Az ebédlő végében van színpad, lehet műsort ren­dezni. A fotós aakkömek kü­lön helyisége van, egyébre — például barkács szakkörre a munkásoknak nincs szüksé­gük. Klubok *— Klubra sem? Agócs Ferenc: — Arra igen. Társadalmi munkában ezért építünk most klubhe­lyiséget. A vállalat 25 ezer forint támogatást ígért. A pénzt a klub berendezésére fordítjuk majd. Kovács Ibolya: — Nekünk csak egy- KISZ-klubunk van. Igazgatónk jövőre ígért egy klubot. Az majd oktatási cé­lokat Is szolgál. A munká­sok nagyon érzik a művelő­dési ház. vagy a klub hiá­nyát. A vidékiek némául vo­natindulásig azért lófrálnak céltalanul a városban. Szilvási János: — Az olaj­ipari fiatalok klubja kielé­gíti az igényeket. Joggal han- goztatiák azonban az idősebb munkások, hogv nekik miért nem lehet klubiuk? Ilyen kí­vánság valószínűleg a város többi üzemében is elhang­zik. A művelődési házak és a klubokon túl más is szol­gálja á munkások művelődé­sének ügyét Így például a tudományos egyesületek ren­dezvénysorozata Én is tagja vagyok a Magvar Geofiziku­sok Egyesületének. Agócs Ferenc: — A ME- ZŐGÉP-nél a (Jépipari Tu­dományos Egyesületnek tag- ia néhány munkás. De nem­csak őket hanem más mun­kásokat is meghívnak az egv“ttiiet rendezvényeire ‘V" gvj>Vo-lati tanas-^sie+ot szer­zünk eev-ew ilven reudp-?- vénv^n. Nem vé'etlen hogy nagy néyszerűs^an«k örven­denek a munkások körében — A kév-öművésreti él°t hez miként kötődnek a mun­kások? Iványi István: — A mfl- vésztelephez nem sok kö­zünk van. Vannak brigádok, amelyek kapcsolatot tarta­nak valamelyik művésszel, — éppen papírgyáriak segí­tettek például a tiszaligeti felszabadulási emlékmű el­készítésében. de a munkások tömege nem kötődik a mű­vésztelephez. — ön szerint miként le­hetne ezt a kapcsolatot ki­alakítani. és erősíteni? — Hajdú megyében láttam például, hogy üzemi műve­lődési házakban képzőművé­szeti kiállításokat rendez­tek. Szerintem ez járható út volna Szolnokon. A Szolnoki Galéria tárlatait sok szocia­lista brigád látogatja. Ez is arra vall, hogy az üzemi ki­állítások sikeresek Lennének. — A művelődéshez tarto­zik a zenei élet is... Agócs Ferenc: — Valóban, s a zene iránt mindenki ér­deklődik. csak nem mindegy, hogy milyen zene iránt. A fiatalokat a beat zene vonz­za, az idősebbeket a magyar nóta érdekli. A komolyzene élvezetéhez már bizonyos fokú zenei ismeretek szüksé­gesek. S azokkal bizony ke­vés munkás, s általában véve kevés ember rendelkezik. Az iskolás korban kell széle'-e’-''- körben, s alaposabban elsa­játíttatni a zenei ismereteket. — Üzemi könyvtár szinte mindenhol van. Miként véle­kednek róla? Szilvási i János: — Sok munkás jár az üzemi könyv­tárba. s nemcsak a szépiro­dalmi. hanem a műszaki könyveknek is keletjük van. Többen tagjai a Verseghy könyvtárnak, s szolgáltatá­sával joggal elégedettek. Ügy vélem, a Verseghy könyvtár igazodik Szolnok fejlőd"« hez. és az új igények kielégí­tésére törekszik. Olajipari és vegyipari szakkönyveiket is lehet például kölcsönözni. Nem állítom, hogy a könyv­tár szeretető általános a munkások között, de a könyvtári tagokra egyértel­műen jellemző. Varga Mihály: — Az épí­tőmunkások között Is egyre inkább sikere van a könyv­nek. sokan vásárolják rész­letre is. Ki az üzembe — A szolnoki kulturális rendezvények mennyiben szólnak a munkásokhoz? Szilvási János: — Mennyi­ben szerencsés ez a kérdés? Inkább azt kellene mérle­gelni, hogv mennyiben szól­nak általában az emberhez. Ka túlságosan hangoztatjuk a munkások művelődésének szükségesséeét. sértőnek hat. s él’enk“ző b^ást érünk eL nem azt. amit szere*--' Utóvégre a munkások is so­kat tanultak képzettebb nv’-v-Scgárdával van dol­gunk mint év*tt»d**kkel ez­előtt. Az én brigádomban például minden munkásnak megvan az érettségije. Ivánvi- István: — Inkább szellemi dolgozókat látni kul­turális rendezvénveken. bár például az író—olvasó talál­kozókon egyre több a mun­kás. — Bizonyára szervezési és egyéb tényezők is közre lát­szanak ebben. Netán eseten­ként a munkások ijtnyének figyelmen kívül hagyása? Agócs Ferenc: — Az üze­mi KISZ -szei vezet vagy a szakszervezet kulturális ren­dezvényei egyértelműen a munkásokhoz szó'nak A vá­rosi művelődési szervek ren­dezvényeire sok esetben csak áttételesen lehet rámondani ezt. A munkásszállási kör­műsoroktól eltekintve kevés az ilyen jellegű törekvés. El­képzelhető volna pedig mondjuk a Pódium-sorozat üzemekben való megrende­zése. nem pedig egy kis be­fogadóképességű presszóban. A brigádok — A szocialista brigádok kulturális vállalásairól ho­gyan vélekednek? Agócs Ferenc: — Kezdet­ben csak az volt a fontos, hogy szocialista módon dol­gozzunk. Brigádunk hétszer kapta meg a szocialista cí­met, s egyszer a vállalat ki­váló brigádja is lettünk. Az­után mást is néztek, nem­csak a munkát. Hiába vár­tuk, nem kaptuk meg újra a szocialista címet. Először morgolódtunk, de aztán be­láttuk, hogy igazuk van. Az­óta rendszeresen járunk szín­házba, moziba, kirándulni, testvérkapcsolatot létesítet­tünk a Lenin Tsz egyik bri­gádjával. s tanult közben a brigád Egyik brigádtagunk például a gépészmérnöki kar hallgatója. Varga Mihály: — A szak­mai-politikai műveltség elő­térbe kerülésével a. közös­ségi érdek képviselete mind teljesebb. Szocialista brigád­jaink például Szolnok 900. jubileumára készülődve, min­dent megtesznek az óvodák és a lakások mielőbbi át­adásáért Szilvási János: — A Nagy- alföldi Kutató és Feltáró Üzemnél szinte mindenki részt vesz valamilyen állami vagy politikai oktatásban a szocialista brigádok tagjai közül. S ez azért is figyel­met érdemlő mert több mint kétezer emberről van szó. Iványi István: — A szo­cialista brigádmozgalomraK is köszönhető, hogy az álta­lános iskolának kihelyezett osztályai vannak a papír­gyárban. Amellett szakmai továbbképzésen is sokan részt vesznek. * A teljesség igénye nélkül be--»41 settünk a munkások­kal közművelődési kérdé­sekről. Az elhangzottakból azonban még így is kicsen­dül. hogv kozmuvtts-i&ttjpk korántsem olyan munkás- centrikus. az ilyenirányú tö- rekv*«»k még egváltalán nem elvan hatéim-ovak és sokré­tűek. mint kellene. Pedig m^v " őrlésű évi szerveknek a pro«r»mok késelésekor első­sorban azokra kcl1ene Gon­dolniuk. akik a kulturális élet költségeinek fedezetét szorgos kezük munkájával előteremtik. Simon Béla Dózsa György szobrát Tegnap délelőtt felavatták Mezőtúron Dózsa György szobrát. Marton László szob­rászművész és Vadász György építész alkotását. Fodor Mi­hály, a város országgvűlési képviselője mondott ünnepi beszédet. — Valamennyiünk számá­ra kedves, jóleső érzés volt az amikor a Dózsa emlék­bizottság program-tervéből láttuk, hogy a Dózsa-ünnep- ségsorozat alkalmából Mező­túr területén fel kell állí­tani egy Dózsa-szobrot 1— kezdte beszédét Fodor Mi­hály, majd így folytatta: — Az akkori hírnél a mai nap kedvesebb, felemelőbb, amikor felavathatiuk a for­radalmár paraszt-hadvezér szobrát. Az 1514-es parasztháború eseményének felidézése után a szónok, a következőképpen folytatta beszédét: — Ha a parasztháború nem is járt sikerrel, 1514 mégis örök és dicsőséges esztendeje a magyar történelemnek. Ré­szesei. mind Dózsa György, mind harcostársai aranybe­tűkkel írták nevüket a ma­gyar nép történelmének di­csőségkönyvébe. — Sokáig a művészet sem mert meríteni, — mert min­den eszközzel gátolták — a parasztháború emlékeiből. Azonban, ha később is, de az irodalom, a költészet, a képzőművészet olyan alko­tásait ihlette, amelyek a leg- dicsőbbek. a legszebbek kö­zé tartoznak. Legyen az Eöt­vös József írása. Petőfi vagy Adv verse. Illyés Gyula drá­mája, vagy Szabó Pál regé­nye ugyan úgy, mint Derko- vits Gyula világhíres famet­szet sorozata és minden bi­zonnyal Ide sorolhatók a Dózsa Györgyöt ábrázoló szobrok is Hiszem és tudom, hogy Marton László ma fel­avatásra kerülő szobrát is ide fogják sorolni, akinek jó társa, segítője volt Vadász György építész — Túlzástól mentesen, és talán kellő szavakat nem is találva jelentem ki. hogy méltó helyre került ez az al­kotás, Talán sehol nem hir­dethetné jobban a történe­lem ezen dicső napjait, ahol járt is Dózsa serege. Ahol leszármazottai, unokái min­dig megértve az idők szavát, saját ínaguk, s az egész nép érdekében többször felcserél­ték munkaeszközüket a fegy­verrel. A történelem hagyo­mányaihoz híven a felszaba­dulás utáni szocialista élet megteremtésében is élenjá­rók voltak. Az emlékmű leleplezése Után a közönség átvonult a Kiállítási csarnokba és meg­tekintette Marton László tár­latát. Van tíz percem és négy színészem Az év utolsó rendhagyó iroda ont óráján A gyerekek ügyeletes han­gya módjára szedik össze maradék négyzetgyökeiket és „drukkos” csendben várják a matek órát. A Vásárhelyi Pál Közgaz­dasági Szakközépiskola II, b. osztálya szombaton reggel nyolc órakor még nem sejt semmit. Brigád Derült égből felmentőse­reg! A folyosóról a matema­tika okítója helyett Hajdú Éva magyar tanár lép be, oldalán a „Jászai-díjjal ki­tüntetett Csomós Mari” szí­nészbrigáddal. s közli, hogy óracsere történt, ne hara­gú dianak a tanulók, ha most irodalom óra lesz. Érdekes, a lányok nem haragszanak. A brigád: (balról jobbra, ál­ló sor: Csomós Mari (hálából a brigádról nevezte el magát). Kiss Erika, Peczkay Endre. Papp Zoltán színművészek, akik a második osztály szá­mára a romantikából adnak ízelítőt a középiskolai iro­dalmi szöveggyű iteménv mű­vei alapján, s rendszeresen jár iák az iskolákat. Előző nap is éppen itt voltak. A kockás füzet és körnvé- ke című témakör egy pilla­nat alatt a múlté, s a diákok szép szóra éhesen, várakozó tekintettel néznek a művé­szekre. Victor Hugo, a fran­ciák nagy roman tik egyik alakja a barri kádhős jelenik meg. majd Puskin lép elő a szöveggyűjtemény egvhangú betűrengetegéből, s a Falu című versében fog­csikorgatva pöröl a nép vé­delmében. Kisfaludy Károly követ­kezik, s bár nevét csak utcatáblákról is­merik, és ezután sem ta- nuliák a szakközépiskolások, Mohács Című versének zak­latott látomásai szöveg ki­dolgozott ritmusa megragad-' iák az „osztálvszínház” kö- zöruéffét. A Himnusz nem lecke többé: minden vers- szaka az én »kelt sorokat te­szi teljesebbé. A szép magyar beszéddel csengő minielőadás Kölcsey szavait illusztrálta: „... me­leg szeretettel függj a hon nyelvén I” Repeta Vége. Csend van; a szép szavak még visszhangzanak, az élmény feledteti a kívül­ről behallatszó kompresszor­zajt. Senki nem figyelt rá. A tanárnő az óráiát nézi. s magában számvetést készít: van még tíz percem és négy színészem. Szét kellene kö­zöttük osztani két „elfekvő” verset. Ugye elmondják? Eb­ből aztán kérés lett. ami elől nem lehetett kitérni még a „tanárnő kérem, nem ké­szültem” ezúttal iogos for­mulával sem. Csokonai Vi­téz M'^ály: A tihanvi ekhó- hoz, Berzsenyi Dán'el: Kö­zelítő tél a lecke és a két felelő Peczkay Endre és Papp Zoltán. Felkészülési idő egy perc. A beugrás sikerült, két­szeres erővel felcsattanó tans már a sor**á retó ava­tott öregdiákoknak is szólt. Teli»«! az illúzió, s a tanárnő — talán zave-ában — a pe­dagógia szabályai szerint ér­tékeli megdicséri a művésze­ket Kár hogv nem volt el­len ó—őlűk baszkén vihet­nék a mamához. Klassz! így összegezték a gyerekek az irodalom órát a szünet­ben. és rögtönzött elemzé­sekkel bizonyították. nem­csak érzik, értik is a verse­ket. A korszerű irodalomta­nítás leelobb motivációs le­hetősége — mondia a peda­gógus. Nekünk is élmény a diákokkal találkozni, mert őszinte közönség — mondja a „brigádvezető” Peczkáy Endre. A színház szeretetére ne­velés — állapítja meg e so­rok fróla, s ezt valóban iga­zolni látja mikor a szí-t-az- bérlet után érdeklődve kez- erdőt lát a levegőben, amit Zsidai Emil igazgató egy számmal Illusztrál: az iskola tanulóinak nyolcvanöt szá­zalékának van színházbér­lete. Csengették. Találkoznak 1974-berv az iskolapadban. L Ze.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom