Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-11 / 264. szám

19T3. november U. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Elmozdulni a holtpontról Eret vágnak a földeken Ét ül a mezőhéki, a tiszaföldvári öntözöfürt A Szolnoki MÁV­kórház hallásvizsgáló termét a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat emberei készítették el nemrégiben. A megfelelő akusztikához a tervezők szerint 8 millió lyukat kellett fúrni a falba épített lemezeken. A brigád, amelyre a munka várt, ki­számította : a hagyományos technológiával ez tizenhat dolgozó négyévi munkája. Az átadási határidőig vi­szont mindössze másfél hó­napjuk volt, összeültek, ta­nácskoztak, maid. „bütyköl­tek” egy speciális fúrót, és — idejében készen lettek. A „bütyköltek” szó nem véletlenül került idézőjelbe, ugvanis egy nagyon jelentős újításról volt szó. Amiből mégsem lett — legalábbis eddig — újítás, mert nem adtak be újítási javaslatot. És számtalan, ehhez hasonló példát idézhetnénk még Az ok' közömbösség, nemtörő­dömség. Ezekben a hetekben, hó­napokban megyénk több mint száz vállalatának újí­tói vitatják meg a mozga­lom helyzetét, a további tennivalókat. Valóbán vitat­ják, mert a 24 éves múltra visszatekintő újítómozgalom 1968 óta tulajdonképpen stagnál. Annak ellenére, hogy a párt Központi Bi­zottságának 1971 decemberi határozata különösen fontos feladatként említi a munka- és üzemszervezést, a szocia­lista munkaversenyt, me­lyekhez sok szállal kötődik az úiítómozgalom. „Egy rósz hegesztő csak véletlenül csinálhat jó var­ratot. de egy elméletileg fel­készült hegesztő kezéből csakis véletlenül kerülhet ki gyenge munka.” Ez a mottója a Ganz Vil­lamossági Művek szolnoki gyáregységében rendezett ifjú hegesztők versenyének. A vetélkedő Datrónusa most is a városi KISZ-bizottság volt: a házigazda szerepét a gyár fiataljai vállalták magukra Az előkészítésben, a lebonyolításban sok fiatal társadalmi munkában jeles­kedett. élükön Nagy János főmérnökkel. A vetélkedő reggel 8-kor kezdődött, és a késő délutáni órákban ért véget. A versenyen tíz üzemből és vállalattól huszonnégy résztvevő indult, köztük két lány is. . _ . ka? Szolnok megyében 1968- »an 867 újítási javaslatot fo­gadtak el, tavaly 965-öt. Az ezekből származó gazdasági eredmény öt évvel ezelőtt 28 millió, az elmúlt évben nem egészen 19 millió fo­rint volt. A tapasztalatok szerint különösen a közép és kis vállalatoknál csökkent az újítási kedv. Azokban az üzemekben, ahol nincs képzett újítási előadó, ahol lassú az újítási javaslatok elbírálása, ahoi a vállalat Vezetői sem törődnek a mozgalommal esetenként még az újítási szabályzatot se készítik el. Vannak természetesen jó példák is, A Hűtőgépgyár­ban 1972-ben 135 újítási ja­vaslatot fogadtak el, az újí­tóknak 653 ezer forintot fi­zettek ki. a kiszámított gaz­dasági haszon pedig több mint 9 millió forint, volt Ez utóbbi összeg majdnem tele a megye valamennyi vállalatánál elérj hasonló eredménynek! Pedig nem csinálnak semmi különöset. „Csupán” anyagilag érde­keltté tették az elbírálókat is, így a hasznos javaslatok nem feküdtek az íróasztalok mélyén, sőt' a - megvalósítá­suk sem késett amit az eredmény is mutat. Hasonlóan gondolkodnak a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld- gáztermelő Vállalat vezetői. A bizonyíték: a tröszt 27 vállalata közötti versenyben 1971 és 72-ben is első helye­zést értek el. Szintén jó példát szolgál­tat a XVII. számú AFIT A tizenhárom tagú zsűri a vállalatok és az üzemek meósaibói kerültek ki. Az ünnepélyes eredményhirde­tésre és díjkiosztásra este­felé gyűltek össze a verseny­zők és a meghívott vendé­gek. Az első Horváth Mi­hály (Vízügy), a második Molnár Mátyás (Járműjaví­tó). a harmadik Bakó Ká­roly (Vasipari Vállalat) lett; fényképezőgépet, aszta- lilámpa-felszerelést és rádiót nyertek. A negyedik, ötö­dik és hatodik helyezett is értékes tárgyjutalomban ré­szesült. Ezenkívül Vidra János.' Csóka István és Tóth Károly, akik a politikai kér­désekre a legjobb feleletet adták, a KISZ városi bizott­sága vásárlási utalványát kapták, (szt) Vállalat, ahol a beadott újí­tási javaslatokat nem egy ember, hanem műszaki szak­emberekből álló tizenöt tagú kollektíva bírálja el. Az említett néhány példa után szinte fölösleges föl­tenni a kérdést: érdemes-e úiítani, hasznos, szükséges-e az újítómozgalom? A válasz csak az lehet, hogy igen. Ezt bizonyítják az országos sta­tisztikai adatok is. Évente több mint kétmilliárd forint tiszta jövedelem származik belőle, és ebből az összeg­ből például hétezer kétszoba- összkomfortos lakást lehetne felépíteni. Annak ellenére, hogy Szolnok megyéhez ha­sonlóan máshol sincs jelen­tős előrelépés.. Tenni persze lehetett vol­na már eddig is, hogy mi­előbb elmozdultunk a holt­pontról. Amire szintén van jó példa. A Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsa feb­ruárban együttműködési szerződést kötött az Orszá­gos Találmányi Hivatallal, mely szerint az SZMT rend- v szeres tájékoztatást' ad, az OTH pedig szakmai segít­ségnyújtással. újítási előadók képzésével segíti a mozga­lom fellendítését. A gyökeres fordulatot mindenki a következő évtől várja, amikor majd gz újí­tók országos tanácskozására kerül sor. Remélhetőleg a mostani szflkebb körű meg­beszélések nagyon sok hasz­nos ötlettel, tanáccsal, „újí­tási javaslattal” járulnak ehhez hozzá. üt kötött iruay árak Mint ismeretes, a Minisz­tertanács legutóbbi ülésén jóváhagyta két, egyenként évi 500—550 tonna felsőru­házati cikket előállító kötött­árugyár egyedi nagyberuhá­zását. Az egyik nagyberuházás a budapesti Finomkötöttáru­gyár bővítésével; a vállalat debreceni .gyárában és a Mátészalkán , létesülő úi üzemben valósul meg. 785 millió forintos költséggel. A másik egyedi nagybe­ruházás helye Kiskunhala­son lesz. ahol vertikális kötő-hurkolóipari vállalat létesül, összesen 778,8 mil­lió forintos költséggel. Mindkét beruházás üzem­be helyezését 1979-re terve­zik. A két gyár összterme­lése a teljes kapacitás ki­használása idején várhatóan évente 3—4 millió darab fél- ső-kötöttáruval növeli majd a bel- és külkereskedelem kínálatát. A zártrendszerű kukorica- termesztés gépsorában már mos); fontos, kelendő beren­dezésnek ígérkezik a SI­ROKKÓ—40-es elnevezésű nagyteljesítményű szárító. A berendezést a MEZŐ­GÉP szolnoki gyáregységé­ben tervezték Prototípusát a mezőhéki Táncsics Tsz- ben mutatták be a közel­múltban. A gép lo órás mű­szak alatt legalább 20 va­gon kukoricát szárít meg. Alkalmas búza és rizs. va­lamint vetőmagvak szárítá­sára is. Ugyancsak a szolnoki gyáregységben készült el o'asz licenc eluntán a TDO —60-as típusú dnbánvszárí- tó, amely hasonló ugyan a Csató István tanyájából oda a csendesség. Nemrég három lakókocsit húzattak az épületek szélvédett he­lyére. A Récsányi Józseféi? tanyája sarkában talán tíz lakókocsi is van már. A Széles akácdűlői alatt is ott vannak a kerekekre épített melegedők. A Víz­ügyi Építővállalat emberei „szállták meg” a mezőhéki tiszaföldvári határt. Az ese­ménytelen élethez szokott tanyasiak csak nézték, mi lesz itt? Komondi László, a tisza­földvári Lenin Tsz régi traktorosa is Ijedten kér­dezte a főagronómust: — Wirtmann elvtárs, lát­ta máraGyufást? Mit csi­nálnak a földünkkel? A Gyufás, a Széles út, a legjobb termő határré­szei a szövetkezetnek. Pél­dásan müveit földek, az idén is szépen fizettek. Most; nyáron azonban alig­hogy learatták a búzát, földkotrók, árokásó gépek, belföldön már jói dolgozó génekhez, de a külföldi meg­rendelő kérése, igénye sze­rint fejlesztett. Ezt a do- hánvszárítót mutatták be különben az AGROMAS- EXPO ’73 című kiállítá­son is. A gyáregységben már cso­magolják azt az öt dohány­szárítót. amelyet rövidesen Csehszlovákiába szállítanak. A megrendelő jövőre, ú’sbb dohánvszárítókra jelentette be igén vét. összesen 20 gé­pet kért. A MEZŐGÉP szolnoki vál­lalatának ez az első. exnnrt- ja dohánvs7írítóból. s Cseh­szlovákjából kaptak először megrendelést. fcs szkréperek, lánctalpasok je­lentek meg a tarlón. Öcsödtől idáig egybefüg­gő nagy építkezés ez a ha­talmas terület. Feltúrt fe­kete földtől, mélyről sárga agyagtól tarkállik a határ mindenfelé. Szélesebb- keskenyebb, mélyebb ár­kok, csatornák, üres med­rek sokasága szeli keresz- tül-kasul a dűlőket. Ügy tűnik, felfordult itt a vi­lág. Wirtmann Mihály fő- agronómus is azt mondja: — Elhihetik, hogy én már csak ismertem a ha­tárunkat. De már alig iga- zodok el. A múlt héten üzentek az építők, egy szal­makazlunk beleesik az egyik csatorna nyomvona­lába. Nem jöttem rá, me­lyik kazalról van szó. míg be nem rajzoltuk a térképre. A főagronómus magával hordja a térképet és na-, ponta rávezeti, hol mi épült már meg. A sok földmun­kagép teljesen átrajzolja a határt. ezer forintnál több árbevé­telt A burgonya 70 ezeret is ad. Kísérletképpen vet­nek belőle 60 hektáron. Megkötötték már a szerző* dést zöldségre is. Az idén is volt és 54 ezer forint be­vétel esett egy hektárra. Két éve már fűszerpaprikát is termelnek. Terveznek és tanulnak — Ezekhez a növények­hez víz kell, dehát Itt van már a kertek alatt. Addig­ra meg kell tanulnunk a kertészkedést. Földi Józsefet már el is küldték tanulni a Kerté­szeti Főiskolára. Király Jar­nos és Gyulai Lajos pedig most teszi le az- öntöző szakmérnöki vizsgát. Ta­nulnak a leendő öntöző­munkások is. Tavaly Ci­bakházán volt, az idén Ti- 1 szaföldváron lesz öntözőképző szakmunkás tanfolyam. Ci­bakházára hét embert küld­tek a mezőhékiek, Tiszaföld- várra tizenkettőt akarnak. Örülnek az emberek a víz­nek. — Az idősebbek egyné- melyike nem — veti köz­be a közgazdász, Bajkai Zoltán. — Félnek. Nézik a csatornákkal feldarabolt földet, látják, hogy az öntö­zőtelepen az ő tudásuk már kevés lesz. Ott már örökre vége a hagyományos föld- mivelő munkának. — Az sem elképzelhetet­len, hogy technikusok ke­zeljék a drága, és bonyo­lult gépeket — vélekedik az elnök. — Hiszen áttérünk a kettős termesztésre. Kimegyünk a tanyák kö­zé. Tizennyolc tanya rekedt meg azon a részen, ahová először jön a víz. össze­hívták már gazdájukat. Meg- nyugat.atták az ott élőket, fcséretelket kapnak, ezentúl 10—20 ezer forintot és a szállítási költségek jó ré­szét is állja a szövetkezet. A víz nincs még itt, de máris csak terepjáró GAZ kocsival tudunk bejutni a tanyákra, a feltúrt földek, kígyózó csatornák között. A fiatalasszony, Sovány Lászlóné is csak tolja a biciklit a tejeskannákkal. Örökölték a tanyát, ö a ba­romfitelepen dolgozik, a férje traktoros. A tanyáról a faluba — A Kovács Matyiéi? már a jövő hónapban el­pakolnak — mutat egy kö­zeli tanyára. — A Samu Józsiék háza is felépült, akik ott laknak ni. — Hát magukkal mi lesz? — Nekünk még jó két év kellett volna, hogy ösz- szeszedjük magunkat. Mi­korra ér ide a víz? Mondja neki a főagronó­mus, 1975-re. A fiatalasz- szony megnyugszik, akkor­ra ők is beköltöznek a fa­luba. Jövünk visszafelé. A ti­szaföldvári vasútállomás mellett glédában állnak a betoncsövek. Dr. Cseh Ven­del főmérnök odanéz. — Jó érzés ám. Hét éve járom ezeket a szövetkeze­teket. Mondtuk, velük együtt tervezgettük, hogy lesz. Program készült min­dén gazdaságban. Így is tör­tént a fejlesztés mindenütt. A főmérnök jászladányi parasztember fia. — Én is tudom, mit je­lent a viz- A mi földün­kön a pusztakürti részen is pusztítottak olyan száraz­ságok, hogy még emlékezni is rossz rá. Nagyon együtt- érzek, együtt örülök az it­teni szövetkezetekkel. Épül a nagykunsági Ti­sza IT-es öntözőrendszer. 6700 hektárra hozza a vi­zet. A megye legnagyobb öntözőfürtje lesz, 180 mil­lió forintból. Borzák Lajos Feltúrt határ, kígyózó csatornák A klott gatya és a frakk a kukorica-, a répatáblán. A Fodor brigád szerelési hibát keres, lenn a mély­ben. Nyolc atmoszféra nyo­mással árad majd itt a víz, 12 atmoiszférás próbanyo­mást végeztek. Valahol víz- szivárgást észlelt a műszer. Fodorék a kecskeméti épí­tésvezetőség emberei, na­ponta 400 méter csövet fek­tetnek le. 133 kilométeres hálózat bújik meg a talaj­ban a mezőhéki, a tisza­földvári földek alatt! Ter­mészetesen sok brigád csi­nálja. A tiszaföldvári pos­tán nyilvántartanak egy új telefonszámot augusztus óta; Tiszaföldvár 104. A vasút­állomás melletti új épüle­teket kapcsolják ezen, a Vízügyi Építő Vállalat Kö­rösvidéki Főépítésvezetősé­gét. — A Tisza kettősök — tnondják róluk a földvá­riak — A Tisza kettősök távcsövet kémek — mond­ja a. főagronómus js — nem látják jól a kitű­zést a ködben. A Tisza II-sök egyébként nagyon jól együttdolgoznak a fürtből majd öntöző gaz­daságokkal. A két tisza­földvári és a mezőhéki tsz-el, a Héki Állami Gaz­dasággal. Mióta a két ön­tözőfürt építése elkezdő­dött az említett tsz vezetői is többször rányitják egy­másra az ajtót. tál élnem? Állítsunk egy­más mellé két embert, az egyiket klott gatyában, a másikat frakkban. Leg­alább ennyi a különbség aközött, ahogy most gaz­dálkodunk, élünk, meg ahogy majd a Tisza II. vi­zének ideérkezese után élünk. Az elnököt különben könnyű lesz a szaván fog­ni. Filmforgatócsoport jár­ta a nyáron a határt, öt évig készül a dokumentum film. Az idén a Tisza II előtti állapotokat rögzítet­ték. Az építést is megörö­kítették és végül a nagy változás képeivel zárjál? majd. Minden megváltozik itt. Méghozzá gyorsan. Jö­vőre már műszaki átadás, ősszel üzempróba, s 1975 ta­vaszán indul az öntözés. Erről beszélgetünk éppen, amikor jön két ember. A Vetőmagtermeltető Vállalat üzletkötői. Mondják, hogy megérkezett a 28 vagon burgonyavetőgu mó. — Varga Kálmán, főag­ronómus intézi — igazítja őket útba az elnök. Én azonban felkapom a fe­jem. Burgonya? Búzát, ku­koricát termett eddig a héki föld. A fiatal főagro­nómus magyarázza: szá­moltak. A nagyon intenzív növény, a cukorrépa sem toí&tosit hektáronként 30 •Mit is tükröz a statlsztí­J. Ifjú hegesztők vetélkedője Zánibó Árpád Szárítók belföldre és külföldre A Szolnoki MEZŐGÉP új gyártmányai — Pedig minden precíz terv alapján készül — ma­gyarázza kísérőm dr. Cseh Vendel, a Tiszavidéki Me­zőgazdasági Fejlesztési Iro­da Szolnok megyei főmér­nöke. — Külsőre nézve va­lóban kaotikus a kép — neveti — azért, mert min­den egyszerre megy. Most ássák kj a Nagykunság Fő­csatornát is, amely az egész vidéknek szállítja a Tisza vizét. Abból ágaznak ki a fürtfőcsatornái?, amelyek egy-egy öntöaőfürtnek a vizét viszik. Jelen esetben a mezőhéki és' a tiszaföld­vári öntözőfürtökét. A für­tökhöz tartozó, telepekre pedig a tápcsatornák höm- pölyögtetik a vizet a szárny­vezetékekig. Ezekből nyom­ják az öntözőcsőhálózatba. Megyünk egy frissen ásott mély árokhoz, vagyis a szárnyvezetékhez. A par­ton nyomásmérő műszerko­csi áll. Az árok alján, 2 méter mélyen a földben emberele, a Fodor brigád. Betoncsöveket fektetnek, a földalatti vízvezetéket. Az öntözőtelepekre a föld alól jön majd a víz. mindenütt. — Ugyanaz az elv, — magyarázza a főmérnök — mint otthon a konyhában. Csak itt nem a háziasszony, hanem az öntözőmester nyitja meg a csapokat. És nem a konyhában, hanem — Ha már egy fürtből öntözünk, érdemes a fejün­ket is együtt tömi — fo­gad bennünket Bagó Bá­lint, a mezőhéki elnök. Kü­lönben is a lelkesedő em­berfajtából való, de a Ti­sza II egyenesen felgyújtja. — Szabad egy hasonlat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom