Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-11 / 264. szám

T97S. november 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Igyunk tejel ? Kecskemétre kéne menüi — Tejbár a varos szívében Je szavunk: o csón, jól, sokat Tejbár, nyiíva reggel 6-tól este fél 8-lg, Kecskeméten (Fotó: Tóth Sándor) —* Kérem, én hetenként legalább négyszer itt ebéde­lek. Ha nem kíváncsi a ne­vemre. őszintén megmon­dom, miért Az öregasszony előtt cuk­ros, kakaós tejberizs. Leteszi egy percre a kanalat. — Kispénzű nyugdíjas va­gyok meg fájós a gyomrom. Sokszor nem ennék főtt étéit, ha főznöm kellene. Nézze, ez 3 forint 70 fillér. A kalapos, műbőrkabátos fiatalember is dél táj ban állt a túrógombóccal, nagy pohár kakaóval teli tálca mögé. — Ma csúsztatok az üzem­ben. s az ebéd miatt nem buszpzok. Különben is. a tú" rósombócot nagyon szere­tem. Diákok üldögélnek a bár- székeken. Előttük túróstész­ta. madártej casinotojás. A szálló közelében i_reh- szlovák autóbusz fékez. A tejbár hamarosan megtelik csemegéző külföldiekkel. Öt éve nyílt Kecskeméten, az Aranvhor mok Szálló szomszédságában, a Széchenyi tér 1—3 számú modem lakóház földszintjé­nek 260 négyzetméterét a Bács-Kiskun megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat 1207. sz. tejbárja foglalja eL — Tessék, bent is körül­nézni a konyhánk, a raktá­raink. hűtőszekrényeink, gé­peink között. — Szívesen mutatja „birodalmát” Pintér Lukács üzletvezető. Fürge kezek, gyors moz­dulatok. megszokott, tempós munka, amerre csak nézek. A hűtőkben tej. tejszín, ma­dártej. kakaó. — Tojás láda- számra. — Olvan hatalmas mennyiség mindenből, hogy nagy forgalmú üzletet sejtet. S vaion a nagy forgalommal a kis haszon is velejár? — Jelszavunk: olcsón, jót. sokat. Nálunk két forintért kapja például a tejszínha­bon kávét a vendég. _Napi 1500—2000 kávézónk van. Hétvégeken., — ünnep előtt 3—4 hektoliter tejszínt ren­delünk. Rászoktak. Bejönnek egy félliteres dunsztos üveg­gel. 7—8 forintért teleszed­jük friss habbal. A túrósle- pényt. máglyarakást, rizsfel­fúj tat is sokan tálcán viszik haza a bárból. Ünnepnap előtt egyre többen veszik a tortakarikákat, piskótákat félkész vajastésztát Nem győzné a konyhánk, a har­minc dolgozónk. Ezeket a tésztákat és a hidegtálakat — franciasalátát majonezes burgonyát, imbiszket. casino- tojást. sönkároládot a ven­déglátótól rendeljük. Külön­ben arra nagy a gondunk, hogy mindig friss legyen nálunk az áru. öt éve erről is is­mernek bennünket minden évben teljesíti vál­lalását. Sok személyes isme­rősünk. régi jó vevőnk van. Nem csak a városból. — itt tanár Pestről jövet, teifröis- csöt kér a külföldi turista, csokikrémet „pusztít” sok diák. Az öregek, nyugdíja­sok vannak a legtöbben. A 4.20-as madártej, a 3.70-es tejberizs nekik a legfino­mabb. \ Szívesen fogadunk érdek­lődő tapasztalatokat kérő ke­reskedőket. Természetesen a szolnokiakat is. Hol igyunk tejet? Amikor a tévében az is­mert hirdetés elhangzik, az ember elgondolkozik. Mi, itt Szolnokon hol igyunk tejet? Zacskóból, élelmiszerboltban, vagy tessék'lássék alapon kínos fintorral együtt cuk­rászdában? Tej vendéglő, tej­bár az épülő városközpont­ban nagyon jó lenne! Kell is. Még ha egy-két italbolt helyét foglalja el. — Nézzenek szét Kecskeméten az illetékesek, hogyan csi­nálták 260 négyzetméteren, olcsón, jól öt évvel ezelőtt. Akár három kocsma kárá­ra is. legyen tejbár Szolno­kon. Mert úgy igaz: a tej élet. erő. egészség! — sóskúti — Az ország legnagyobb tejfogyasztója — Ismert előttünk, hogy az országban a mi bárunk a legnagyobb tej- és tejtermék fogyasztó és forgalmazó. — Rengeteget dolgozunk vala­mennyien. De értelme van. Októberben 700 ezer forint bevételt tervezett a vállalat. Száznégy százalékra teljesí­tettük. A december mindig a legerősebb. 900 ezer forintos forgalmat bonyolítunk. A tejbár Kecskemét szívé­ben naponta reggel 6-tól es­te fél 8-ig mindig forgalmas. Harminc dolgozója két mű­szakban. egy szocialista bri­gádban. — Nincs olyan ünnep, ami­kor ne kapnánk jutalmat. Most is három jutalmazot- tunk volt. november hete­dikén. Uzletvezetőhelyette- sem. én is, ezért a bárért kaptuk meg a Belkereskede­lem Kiváló Dolgozója kitün­tetést A szocialista brigád Beszélik, hogy • • . Megint tudunk focizni Néhány nappal ezelőtt, egészen pontosan 1973. no­vember hetedikén tizenhat óra és tizennyolc óra között csoda történt' Magyarorszá­gon. A csoda színhelye a Budapest, IV. kerületében levő újpesti stadion volt, aho] több mint harmincezer ember gyűlt össze, többségé­ben férfiak. A csodát lénye­gében két mozzanatban le­het összegezni. Este fél hét tájban Bene csinált egy cselt balra, egyet jobbra, majd nagy erővel belerúgott a labdába. Mire a harminc­ezer ember úgyszólván őr- jöngeni kezdett. Két perccel később Kollár, az újpestiek jobbhátvédje vezetgette át a labdát az ellenfél térfelé­re. s mivel történetesen nem volt kinek adnia a labdát, gondolt egyet és nagy erő­vel belerúgott. Mire a har­mincezer ember már nem is úgyszólván, hanem inkább ú<*vordítván a korábbinál i« erőteliesebben őrjöngeni kezdett. Ráadásul az örömmámor perceiben elterjedt a pályán annak a híre. hogy a két másik magyar klubcsapat Szintén győzött, s ezzej to­vábbjutott. A lelkesedés, ha lehet, még magasabbra csa­pott, valaki rákezdte. a kö­rülötte állók pedig egyem- berként folytatták vele a nótát, miszerint nem lehet a magyarokkal kiltu-kori- cázni... Kötelességemnek érzem utólag bejelenteni, hogy ma­gam is együtt énekeltem a szurkolók kórusával, pedig nincs valami jó hangom, de ki törődött ezzel azokhan a forró pillanatokban. Mind­annyian éreztük, hogy kivé­telesen naev esemény való­ságos modern csoda szemé­lyes tanúi voltunk. Saiát szemünkkel, közvetlen kö­zelről láthattuk hoev me­gint tudunk focfzni Ez azért csoda, mert korábban szintén a saiát szemünkkel és ugyancsak közvetlen kö­zelről láthattuk, bogy egyál­talán nem tudunk focizni. Ennek kapcsán legven szabad rámutatnom a szur­kolók lélektanának néhány sajátosságára, saját megfi­gyeléseim alapján. A mér­kőzést megelőző percekben körülöttem fázósan didereg­tek az emberek és mogor­ván arról társalogtak, hogy a Benfica. most maid meg­mutatja ezeknek. Mármint az úioestieknek. akik közül a nézők értékelése szerint Harsánvi és Horváth favágó, a védelem átiáróház. a csa­társor tehetetlen impotens, ezen belül nedig Bene fa­lábú A játék véeét jelző hármas sípszó után ugyan­azok az emberek forró lel­kesedéssel arról társalogtak, hogy most aztán megmutat­tuk ennek a Benficának. Mármim mi és -sak a vak nem látja, hogv Harsánvi és Horváth vérbeli k'asszisjá- tékos. védelmünk akár a kőszikla. ‘ a csatársor pllen- á'lhatatlan s ezen belül is Bene aranvlábú. bohócot c=inált a bunkó portugálok­ból Tiszainokai cserd Tiszainoka főtere abban különbözik az „átlag” kö- vesúttól, hogy kissé széle­sebb és külön autóbuszfor­dulója is van. Jobbra-balra kilátni a faluból. Párszáz méterre a Tisza gátja és a hullámtéri erdő zárja a lá­tóhatárt. Mozgást is csak ott érzékelni — varjak re­pülnek fel a nyárfósból A hangjukat a túlpartra viszi a szél. Csend van, hétköz­nap délelőtt. Üres a falu: Tiszainoka, a kunszentmár­toni járás hétszázkét lako­sú községe. Keresem a tanácselnököt — nincs itt. A titkár va­lahol a faluban van, ő sem került elő. Egy fiatal admjnisztrátornő egyedül „tartja a vonalat”. Éppen Iktat. Fölöslegesnek érzem a precízen beprogramozott kérdést: mi jellemzi a köz­ség közművelődését? Fur­csán hangzana. — Mit csinál szabadide­jében? — Otthon tévézek. Itt nincs semmi szórakozási le­hetőség. — Jár valahová? — Nagyréven voltam va­sárnap. Bál volt. • * • Az orvosi rendelő ajtaján belépve orvos helyett a vé­dőnő fogad utcai ruhában. — Tiszainoka a nagyrévi körzetbe tartozik, onnan jár ki az orvos. Én magam is Ingázom a két község kö­zött. Most is a buszhoz ké­szülök. — Ügy tudom, itt lakik. Hogy érzi magát a faluban? — Erre én nem válaszo­lok. Kérdezzen másokat hát­ha szépeket tudnak mondani. • • • i Keresem az Iskolát. Nem *z épület külseje, hanem a tábla árulja el, hogy az. j Bent éppen rajzórát tart Dantesz Pálné tanítónő. — Én vagyok a tantes­tület és a falu egyetlen pe­dagógusa. Itt a padokban pedig az egész iskola. Hu­szonhárom gyerek — első és negyedik osztály össze­vonva. A felsőtagozatot négy éve körzetesítették Tisza- kürthöz, ahová a gyerekek busszal járnak át. — Van itt egy másik tan­terem is. — Az üres. Nincs hozzá gyerek. Látja, sovány vi­gasz, de haszon is van a létszámcsökkenésben: tor­naterem lesz belőle, még­hozzá szeretném, ha még ez evben sikerülne. Kell a gye­rekeknek. — Milyen az iskola fel­szerelése? — Közepesen ellátott szemléltető eszközökből. Van viszont televíziónk — ezt a helyi Szabadság Tsz-től A csoda hatására egyéb­ként valamennyien megható átváltozáson estünk át. A stadion kijáratánál tolongás­nak nyoma sem volt.-a szűk Megyeri úton egyszerre lép­tünk és megint énekeltünk, a villamosban emelkedett eszmecsere keretében nvilat- koztunk a jövőről a Marx téren apák felszólítás nél­kül sültgesztenyét vettek fiaiknak, egyszóval ismét tö­retlen volt a nemzeti egy­ség. ünnepet ült az össznépi jóság, egyetlen nagy család­dá vált az ország. Annál is inkább, mivel a televízió jóvoltából a csodának mil­liók lehettek tanúi. ísv min­den magvar otthonban a béke és megértés uralkodott Erről iut eszembe, hogv bár nagyon szén , volt ez a hármas gvőz°lem azért már a tov4bb^Tv&«!f»n is a ifinket. Hnnr ne e*é*ed- iünk meg a nem^tkfizi si- kpr®kVp1 látszunk a hazai mér- is. És akkor tényleg megtöri a IrfWönsé^ Viaeeia buzdíta­ni fogta a cc-íoatot Nemcsak a Megyeri úton. ÄrkU3 József kaptuk — rádiónk, lemez­játszónk és magnónk is. • • • Az otthonosan berende­zett, tiszta óvodába érve az iskola jövőjére gondolok. — Itt nincs hely problé­ma — mondja Somodi Sán- domé dajka. Húsz kisgye- gyek jár ide, míg régebben harmincnál több volt. Év­ről évre csökken a létszá­munk. Legutóbb hét ment el, és csak három jött he­lyette. • • • Gulyás Mária a klub­könyvtár vezetője, (vagy ahogy a faluban mondják: kulturigazgató) a gyerekek­ről beszél. — Gyermekklubot indí­tottam először nyolc fővel, később hatan, majd hár­man jöttek el. Most nincs semmi. Előző munkahelye­men, Kunszentmártonban öt­ven „gyerekem” volt Itt úgylátszik, nem megy. Mást kell csinálni. Fél éve dolgozik Tisza-i inokán, azóta keresi a mást az újat. A könyvtár beirat­kozott olvasóinak száma nyolcvankilencről százhet­venötre emelkedett. Volt már azóta több színjátszó­előadás, szellemi vetélkedő, klub-összejövetel. Jól sike­rült a szüreti mulatság is. — Kunszenten nem lehe­tett volna megrendezni olyan bált, ahol a felvonulással egybekötött mulatságra nép­viseletbe is öltözzenek. Itt sikerült. Táncoltak, énekel­tek hajnalig. Most rendez­zük a tsz-ben az öregek napját. Jó lenne, ha úgy sikerülne, ahogy a szüreti bál Hadd mondjam meg, nem vagyok elégedett. Több a tervem, mint az eredmé­nyem, de ez azt Hiszem nem is baj. A múltkoriban egy tsz-fiatal felvetette, hogy szervezzünk színjátszócso­portot. Csupán négyen van­nak hozzá, s lehet hogy — épp emiatt — nem lesz be­lőle semmi, mégis örülök, mert látom, hogy érdeklőd­nek. Én szívesen dolgozom, itt. nem könnvű, de szere­tem, mert látom, hogy van tennivaló bőven. Ezt támasztják alá a Sza­badság Tsz elnökének. Gá- csi Jánosnak szavai is: — A kulturális alapot' ez évben szinte csak üdülte­tésre használtuk fel. Hat­van dolgozónk az öcsödi Kossuth Tsz üdülőjében pi­hent. A nyáron volt itt sziniátszó előadás, hát ar­ra is elment ötven tagunk. — Színházbérlet? — Nem keli. Néhány éve kértünk, de az idén már nem volt kinek adni, pedig vennénk úgy negyven-ötve- net. Azt hiszem a Szolnokra buszozás az oka. Vagy túl korán indul, vagy túl ké­sőn. Lényeg az, hogy nem mennek. i* • * A kihalt főutcán egyetlen embert látok. Házfalat ta­paszt. Talán elmentem vol­na mellette, ha az udvar­ban a szemétdombon nem látok egy cimbalmot. — Jó cimbalom volt, de nem játszom már rajta. Nincs kinek, hát ide került. De van cíterám! Berohan a házba és az építkezés okozta őskáoszból pillanatok alatt előránt há­rom citerát és az egyiken kérés nélkül poros, saras kézzel — játszani kezd. Mu­zsikál és beszél. — Én vagyok a Döbrel József, én szoktam a nőta­nács összejövetelein citeráz­ni. Máskor meg összeállunk a Nagy Janival a Sípos Sándorral, meg a fiammal és játszunk. De ez ritkán van. Hanem tudja, van ez a páva szakkör vagy mi. Vén vagyok már, nyugdí­jas, de azért csinálnám. Ha lenne. Szeretném már, ha amolyan értő ember is ránk nézne, és megmonda­ná, hogy jó ez, vagy csak mi tartjuk annak. No mit szól hozzá, nem olyan bo­londság az mi? Csinálják mások is. • • • VV, •» Elbúcsúzom — bólint és tovább játszik. Odakint a félbehagyott tapasztás kezd száradni. Az utcán, a falun sűrű csend. Talán már nem sokáig. Igriczi Zsigmond 4 \»pr2ö t 'rjesz'és híjríjábw Újabb jelentős eredmények Olvasóinknak talán fei is tűnt, hogy majd egy hónap óta minden héten tájékozta­tást adunk a Néplap előfi­zetőinek, példányszámának növekedéséről, a lapterjesz­tés eredményeiről és tenni­valóiról. Jóleső érzés, hogy van mit mondani hétről hét­re. sőt újabb jelentős sike­rekről tudunk beszámolni. A múlt hét sem kivétel ez alól. A megyében elsőként a jászberényi járás teljesítette lapterjesztési tervét, hozzá most a törökszentmiklósi já­rás is csatlakozott. S nem­csak a megyei lapunkra, ha­nem a Népszabadságra vo­natkozó fejlesztést is siker­rel zárta. Főleg a körülte­kintő. gondos politikai elő­készületnek és végréhajtás- nak köszönhető az ered­mény. Kiemelkedően telje­sítették fejlesztési irányszá­maikat Kunhegyes, Kende­res, Kengyel községek. A szolnoki járás is felzár­kózott a teljesítőkhöz, mi­vé: a héten szintén 'befejez­te mind a Néplap, mind a Népszabadság új előfizetői­nek toborzását. lsen kiváló eredmény ez. mert a járás olvasottsága a megyei lapot illetően az első helyen van a járások között, de erősen közelít több városhoz fs. Ez­rei az eredménnvei elérték, hogy a járás 100 családjá­ból több mint hatvanban ol­vassák pártlaojaink valame­lyikét. Kiemelkedően dolgoz­tak Ü.jszász, Jászladánv H­szaföldvár nagyközségek ak­tivistái és a kisebb községek közűi Nagykörűben, Rákó- cziű.ifalun. Tiszasülyön, Tó­szegen és Zagyvarékason. A tiszafüredi járás a kampány végéhez közeledik, míg a kunszentmártoni járásban további munkára van szük­ség, hogy a hó végére vé­gezzenek. Városaink közül novem­ber elején indult 3 szervező munka Jászberényben. Tö- rökszentmiklóson és Szolno­kon, bár már az elmúlt hó­nap is hozott eredményt. Tö- rökszentmiklóson az opera­tív bizottság kétnaponként értékeli az akciót. Ott a2 aktivisták a szervezés al­kalmával az előfizetési díjat is besrodik. segítve a postát a díibeszedő munkában. Tervük szerint november közenéig befelezik a saitó- kamoánvt. Szolnokon a Nén- lan-ankétokon sok érdekes, és a szervezésben is felhasz­nálható észrevétel, javaslat hangzott el. melvek minden bizonnval segítik a további munkát. Tűrkeve már 32 százalékra áll -terve teljesí­tésével és az elképzelés sze­rint szintén e hó kőkénén végeznek. Említést érdemel itt a Népszabadság olvasó­táborának bővülése. A megvel lap terjesztésé-? ben a hajrához érkeztünk. Az indulás és a folytatás kedvező eredménye! után reméljük, ez is sikereket hoz. v'‘^ir:ní v—i

Next

/
Oldalképek
Tartalom