Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-07 / 261. szám

1973. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Képesítés Beszélgetés fiatal nevelőkkel AZ ÉJFÉLI LOVAS Zenés játék Szerb Antal regényéből Tímár Teréz, a nagyivá«! általános iskolában tanít. Most kezdte a második tan­évet Békés megyében nevel­kedett, ott is érettségizett. — Hogy került Nagy- Ivánra? — Újsághirdetésre. Azt sem tudtam, hol van ez a köz­ség, autótérképen kerestük meg. — Vadonatúj kör­nyezetben, távol a szü­lői háztól, merőben új munkakörben hogy ta­lálta fel magát? — A tantestületben a leg­fiatalabb is legalább 8—10 évvel idősebb nálam. Csa­ládjuk van, más gondok fog­lalkoztatják őket a tanítás után. Az oktató-nevelő mun­kában viszont készségesen, kedvesen segítenek, sokat ta­nulok tőlük. A falubeliek is közvetlen emberek, sokat ta­nulok tőlük. A falubeliek is közvetlen emberek, a boltban például soron kívül akartak kiszolgálni. A tanulókkal is megtaláltam az összhangot. Nyolcadikosokat tanítottam, alig két évvel fiatalabbakat, mint én. A művelődési ház­ban az irodalmi szakkört én vezetem, ott is fiatalok van­nak. — Hol lakik? — Albérletben, négyszáz forintért egy hátsó szobá­ban. Vettem bele olajkály­hát. hoztam szekrényt író­asztalt. — Mennyit keres? _— Ezerégyet. A szüleim se­gítenek, másként nem men­ne. Kosztra, útiköltségre, ru­hára is kell gondolni... — Megkezdte főis­kolai tanulmányait? — Februárban voltam fel­vételi vizsgán. Most kaptam értesítést, hogy a jövő év kezdetén több tárgyból kol­lokválnom kell. Még tan­könyvem sincs. Azt sem kö­zölték. hogy hol lesznek a konzultációk. — Szórakozása? —- Néha felmegyek Pestre színházba, kiállításra. S rendszerint: olvasás épfédig, mert mit csináljak? * A tiszaőrsi általános isko­lában több képesítés nélküli nevelő van, közöttük Bordás József és Vinczé Imre. Éle­tükről, gondjaikról akartam őket foggatni, de kérdésem elől „nézzük meg az iskolát” jelszóval kitértek. Megmu­tatták az újonnan kialakított olvasószobát, az őrsi foglal­kozások tartására nagyszerű­en alkalmas úttörőszobát, az iskolaigazgató domboldalon volt kertjéből kivájt úttörő­stadiont, amely ilymódon ter­mészetalkotta tribünt is ké­pez, s elmondták, hogy hat­van gyermek számára sike­rült a művelődési házban napközi otthont szerezni. A nevelők egyelőre társadalmi munkában, egymást váltva ügyelnek rájuk. Legalább kétszáz diák igényelné a nap­közit. Konyha, tanterem és tanárt felügyelet kérdése ez, — mind olyan, ami egy bi­zonyos határon túl már nem a fiatalos lelkesedés, alko- tóvágy függvénye. Annak kibontakoztatására más le­hetőségek vannak az általá­nos iskolákban. Asztalok, pa­dok nélküli tanteremben ma­gyaráz Vincze Imre: — Ez raktárhelyiség volt. A járásban egyetlen olyan előadóterem lesz, ahol ma­tematikát, kémiát és fizikát oktatnak. Nem akartam szól­ni róla, még kész nem lesz, de ha már itt vannak, néz­zék meg. Csak a függöny ke­rült pénzbe a községi ta­nácsnak Mutatja a forgatható táb­lát. a kísérleti és szemlél­tető eszközökkel megrakott szekrényeket, lelkesen ma­gyarázza a különböző kábe­lek. műszerek számomra kis­sé bonyolult működési elvét. S többször megjegyzi: kará­csonyra a PIÉRT szállítja az asztalokat, még ebben a tan­évben megkezdődhet a taní­tás az új természettudomá­nyi előadóteremben. Tiszafüredről jár tanítani. Napi harminc kilométert mo­torozik. Fáradságos is, költ­séges is az ingázás. — Bizony, elkelne egy kis pluszjövedelem. A középisko­lások gyötörnek, hogy vál­laljam el korrepetálásukat, jól fizetnek érte. Dehát nincs erre idő, ha az ember becsület­tel be akarja tölteni hivatá­sát. Reggel hétkor eljövök otthonról, s néha még éjfél­kor is az előadótermet sze­relem ... ☆ Egy felmérés szerint a pe­dagógiai főiskolát végzettek jelentős része nem vállalja a nevelői hivatást. Míg ezen sajnálkozunk, úgy tűnik, nem figyelünk kellően azokra, akik egyelőre képesítés nél­kül, de nagy ambícióval igye­keznek hivatásukat betölte­ni. Van ugyan olyan község, ahol a tanács leányszállás biztosításával, vagy egyéb módon segít, — de ez nem változtat azon a tényen, hogy Nagyivánon négyszáz forint az albérleti díj, plusz a fű­tés. s néha besegítés a vil­lanyszámlába. Ezeregyszáz forintból állni ezt, utazni ha­za, konzultációkra és vizs­gákra közben ... Magyarán szólva: ha azt akarjuk, hogy minden községben képesítést szerezzenek, s ott is marad­janak " nevelők, segíteni kell őket Segíteni lakással, s min­den egyéb módon, — így például Tiszaőrsön abban, hogy mielőbb átadhassák a természettudomáriyi előadó­termet. Utó végre ez a segít­ség nem egy embernek, ha­nem — a gyermekek révén — a falu egész közösségének szóL Simon Béla Támogatásért támogatást cserébe.•• A Nagyiván felé vezető országút szinte nekiszalad a pusztának. A távolban csak a gémeskút és egy fehér falú, apró tanya látszik, pedig itt igazán messzire látni. Hirtelen nagyot kanyarodik az út, s feltűnik a község. A főutca két oldalán takaros, frissen meszelt házak so­rakoznak. Előbb az általános iskolát találom meg. aztán a művelődési házat. Az utóbbi a nagyobb. Míg körbejárom, szinte belefáradok... Szövetkezeti támogatás Két szakköri szoba és egy igazgatói Iroda. A nagy épü­letben mindössze ennyi az igazán használató helyiség. Jókora viszont az előcsarnok, s bár hihetetlennek tűnik, de igaz: külön mozi- és színház­terem van, mindkettő ötszáz férőhelyes. Nagviván alig ezernyolcszáz lelkes kisköz­ség... Szerencsére a kedvezőtlen tapasztalatoknak ezzel már vége. A művelődési ház be­rendezése otthonos, barátsá­gos. Például a modem ifjú­sági klubot — az egyik szak­köri szobában kapott helyet —- bárki megirigyelhetné. — A térelválasztók nád­ból vannak, az „Új Élet” Termelőszövetkezet fiataljai készítették — mondja Rácz Balázs, a ház fiatál Igazga­tója. — Szép lett a klub. ide szívesen járnak a gyerekek. Van televíziójuk, rádiójuk, magnójuk és lemeziátszójuk is. Szinte minden nap össze­jön a társaság. Beszélgetnek, játszanak, gyakran vendéget hívnak. Unatkozni még nem láttam őket. Két másik kiscsoportban az öregek és az irodalomba­rátok találkoznak. Hamaro­san szakkört indítanak a ze­nekedvelőit számára is. — Anyagi lehetőségeink kedvezőek — magyarázza az igazgató tovább. — A községi tanács évi hetvenkétezer fo­rinttal támogatja munkán­kat. de sokat segít a termelő- szövetkezet is. szonylag igényes válogatás... — Nem titok persze — folytatja a termelőszövetke­zet elnöke — hogy a támo­gatásért támogatást kérünk cserébe. Tagjaink túlnyomó többsége fiatal. A munka mellett szívesen szórakoznak, művelődnek' is. Községünk­ben ezt csak a művelődési ház tudja biztosítani. Meg­győződésem, hogy Balázsék sokat segíthetnek a szövet­kezetnek. Sorolja a példákat, néha az igazgató is segít neki. Az ismeretterjesztő előadásokat említik, majd a szakmai to- vábbkéDzésekről es’k szó. Megtudom hogy pár nap múlva indul a „tsz-akadé- mia”. Ezúttal az állategész­ségügy szerepel majd a na­pirenden. Közös tervok A beszélgetés során lassan kiderül az elnök jövetelének célja. November van, már a jövő évi munkát terve­zik ... — És persze jegyért jöt­tem. Holnap az új Skorpió együttes itt koncertezik. Fia­tal vagyok én is, szeretem a beatzenét. Igónvek és a lehetőség Mintha megbeszéltük vol­na. váratlanul a termelőszö­vetkezet elnöke. Bugán Mi­hály toppan be: — Minden januárban át­utalunk ötezer forintot a művelődési ház, kettőezret pedig a könyvtár számlájára. Ez persze még nem tűnik soknak Ami már jelentősebb, hogy rendszeres jegyvásár- Jók is vagyunk. Rendezvé­nyenként száz jegyet veszünk át, s a legjobb dolgozók juta­lomként kapják. — Ez évente több mint húszezer forint — számol flácz Balázs. — Idén így mertünk szerződést kötni a Déryné Színházzal. A műsortervet még az aj­tóban olvastam: Kilépek a történelemből A szülő is ember.- A helység kalapácsa, A szerelem ára Tartuffe és a Montmartrei ibolya. VI­Üjra bejárjuk a házat, most mindketten a tenniva­lót ' keresik. — Javítani kéne a szín­pad függönyeit — mondja az intézmény gazdája s nem késik sokáig a válasz sem: — Megcsináljuk... Jól tudom, a nagyiváni példa már nem egyedülálló a megyében. Hasonló tapasztalatokat gyűjtöttünk Jászfelső- szentgyörgyön, Pótelken. Zagyvarékason. Besenyszögön és máshol is. Ennek ellenére úgy vélem: ezek csak ritka kivé­telek. Gazdasági egységeink túlnyomó többsége ma még nem vállal megfelelő részt a közművelődés anyagi terheiből. (Bizonyította ezt a közelmúltban lezailott KNEB-vizs^álat eredménye is.) A támogatás hiányában pedig igazán kor­szerű népművelés szinte elképzelhetetlen. H. D. Kísértet járt a Szig­ligeti Színházban, a musi­cal szelleme: az kísértette meg a társulatot. Az éjféli lovas, az évad második bemutatója — ős­bemutató — minden bizony­nyal annak a törekvésnek köszönheti létrejöttét, hogy a színház szabadulni akar­ván a zenés színpadi szokvá­nyok, a többnyire silány szövegű operettek szorításá­ból; a kitaposott út helyett kevésbé járatos ösvényt ke­resett: a gondolatilag igé­nyesebb, szellemében és ze­néjében hozzánk, mai né­zőkhöz is közelebb álló ze­nés játék, a musical csap­dákat is rejtő ösvényét. Ez a szándék feltétlenül tisztele­tet érdemel. A dicséretes szándék azon­ban még korántsem a meg­valósulás. Szűcs János ala­pos munkával és tehetség­gel gyúrta, gyúrogatta szín­padra Szerb Antal regényét, dehát a színpad és könyves­polc deszkái nem ugyanab­ból a fából vannak faragva, s különben is, aki a Pend- ragon-legendából akar drá­mát írni, nem akármilyen fába vágja a fejszéjét. Olyan rendhagyó! mű esetében, mint Szerb Antal regénye, a szükségszerű törAörítéssel járó műfaji átalakítás ala­posan feladja a leckét. Sa­játos képletű epika a Pend- ragon-legenda. Különböző elemek érdekes vegyülete. Bűnügyi történetnek éppúgy felfogható, mint kalandos re­génynek, de nyilvánvalóak ismeretterjesztő vonásai is. S ami különös ízt ad e sza­bálytalan műnek, az Szerb Antal finom, szublimált hu­mora, amely jelen van mind látásmódjában, mind pedig stílusának eleganciájában. Iróniába hajló humorával sajátos módon őrzi meg fö­lényét nemcsak a tárggyal, hanem filosz önmagával szemben is. És ha mindeh­hez még hozzávesszük a re­gény szövevényes cselekmé­nyét, értékelni tudjuk a Pend- ragon-legenda színpadiasításá- ból eredő feladat nagyságát és nehézségeit. Szűcs láno* úgy te­remtett rendet ebben azösz- szetett és bonyolult világban, hogy színpadra „álmodta” az egész walesi históriát. Mindazt, ami a regényben a pesti aszfaltról a ködös Albionba szakadt Bátky Já­nos bölcsész doktorral a va­lóságban megesik, a színpa­don az álom világába utalja. Mintha Bátky János csupán álmodta volna az egészet. És ez a leginkább megkérdője­lezhető az átdolgozás kon­cepciójában. Nemcsak azért, mért ez az álomdramaturgia nem éppen újszerű színpadi megoldás, hanem mert eb­ből eredően számos vitatható következmény is származik; legfőképpen az, hogy a re­gény szatirikus társadalom­rajza meggyengül, sokat ve­szít fajsúlyából, tartásából. Hisz amit látunk, így már nem az angol főúri világ, az arisztokrácia valósága, ha­nem az álom játéka. Pedig az a világ, amelyről Szerb Antal beszél, amelyben sikk a ködbe vesző családi legen­da, s ahol akkor érzik jól magukat az earlok és egyéb előkelőségek, ha a miszti­kum köde terjeng körülöt­tük, e talaját vesztett tár­sadalmi réteg misztikumba való menekülése: társadalmi tény. 'Sem az átdolgozás, még kevésbé a rendezés nem for­dított kellő figyelmet a tör­ténetben megelevenedő figu­rák realizmusára, beleszá­mítva a gúnyrajz lehetősé­gét is, némelyikbe elfelejtett egyszerűen lelket lehelni, és így a regényben egyébként jól jellemzett alakok is, mint az earl, elvesztik határozott vonásaikat és teljesen jel­legtelenné válnak. Vagy a másik Pendragon, az affek- táló fiatal Osborne. Bizony az ő jellemrajza is eléggé hiányos- De más figurák vérszegénysége is kl-kiütkö- zik a színpadon. Gyengíti a megvalósulás színvonalát az is, és ez már elsősorban a rendezés számlájára írandó, hogy a walesi história szín­padi megjelenítésébe — saj­nos — olyan elemek is ke­verednek — olcsóbb fogások, operettes manírok, salak a játék aranyában — amelyek a zenés dráma igényesebb világától távol állnak. Ahe­lyett, hogy a rendezés a ma- gatartsokból eredő komi­kumra épített volrfa, az át­látszó humoros helyzeteket erőltette. . Ettől azután el is vesztette kellő tartását a Szerb Antal regényéből ké­szült előadás. Sajnös a ze­ne sem kedvez az úgyneve­zett karakterisztikusabb szín­padi ábrázolásnak. Kettősség érezhető benne; úgy látszik a musical szelleme csak fé­lig kísértett, mert a szituá­ció-zene mellett felbukkan, jelen van itt a slágermu­zsika is. A szélsőségekre pél­daként említhető Habakukk drámai próféciája zenébeolt­va, illetve az Éjféli lovas­dal, amely egyébként fülbe­mászó dallamával és kitűnő ritmusával a legsikerültebb Aldobolyi-produktum. Vtn azonban ennek a szándékában dicséretes, megvalósulásában bizonyos ellentmondásokat hordozó előadásnak igazi nyeresége is: Bárány Frigyes nagysze­rű játéka. Bátky János sze­repében egyszerre formázza meg a misztikusokért rajon­gó tudós könyvmoly esetlen­ségét, és' az úri társaságok­hoz dörzsölődő sznob pol­gár gúnyrajzát. Jó érzékkel visszautasít minden' színpadi közhelyet, soha nem bújik ki a figura bőréből, akár táncol, akár énekel, bármit cselekszik, megmarad Bátky Jánosnak, ezért kitűnő. Kár, hogy ebben nem mindenki partnere. Többek között Szilvássy Annamária sem, aki dekoratív angol kisasz- szony, s ebben a tekintetben méltó tárgya a filozopter Bátky érzelmeinek, de úrhöl­gye eléggé egysíkú. Osbome szerepében a most Is nagy kedvvel játszó Szombathy Gyulát üdvözölhetjük, aki sodró tempóval igyekszik el­lensúlyozni szerepének bizo­nyos üresjáratait. Némely külsőséges megoldástól elte­kintve „szeretőjét”, a ráme­nős, temperamentumos Le­nét Bókay Mária állítja színpadra, jóL /\oqv •.kprf'van Ha­lász Lászlónak Rogers, az inas szerepében.. Az átdol­gozás jóvoltából jóval na­gyobb szerep jutott neki, mint eredetileg a regény­ben. Láthatóan Halász Lász­ló kitűnően érzi magát eb­ben a szerepben, az angol lakályok szertartásosságát parodizáló feladatban. Bár játékkedvében olykor le is lép arról a bizonyos ösvény­ről, a humorkeltés érdeké­ben, a karikírozás során ki­sebb túlzásoktól sem riad vissza. Jól birkózott meg Maloney szerepével Hollósi Frigyes, kezdeti bizonytalan­kodás után egyre jobban magára találva formálta meg a mindenre képes hegymá­szó írt, hangsúlyozva az alak értelmi és érzelmi korlátáit. Kürtös István Jones tiszte- letes figurájában hozott jel­legzetes angol lelkipásztort, megcsillantva egyéniségének humorát is. Nagyszerű Pap Zoltán prófétája, aki úgy lengeti meg a világvége- kardját a babonás walesiek feje felett, hogy arra a ve­szedelemre is figyelmeztet, amely az irracionalizmusba menekülő embert érheti, ha időben nem ocsúdik fel lel­ki bajából. Bángyörgyi Ká­roly (Earl), Falvay Klára (Eileen St. Claire), valódi szerep híján a lehetetlennel birkózik. Úgyszólván a sem­miből kellett volna figurát teremteniük a színpadra. Jó kísértet jár a színház­ban; nem kell elűzni, sőt bízni kell jobban hívószavá­ban, s hívebben betartani utasításait. A siker is telje­sebb lesz. Valkó Mihály Gyümölcsfákat ültettünk Aranylakodalom a Gyöngy utcában — Meredek úton jársz Ambrus Jóska — mondogat­ták sokszor barátok és ha­ragosak — és tudtam, hogy igazuk van. Tizenkilencben nem nézték jó szemmel, hogy az éppen csak legénysorba lépő szőlőmunkás nagyobb napszámot szeretne. Később — 1945 után — sem „rajong­tak” értük azok. akiknek por­tájára azért nyitottunk be, hogy pár kiló terményt kér­jünk a földművesszövetkezet megalakításához. Nem keres­tem a találkozást — amikor éjszakánként hazafelé ban­dukoltam a tanyára — azok­kal sem. akiket napközben szép szóval, vagy hangosan vitatkozva oróbáltunk rábír­ni: lépjenek be a közösbe. A 72 esztendős Ambrus József idézte fel rágj emlé­keit jászberényi lakásán, ahol tegnap kedves ünnepségre jött össze a család. Az idős ember és 69 éves felesése ezen a napon ünnepelték há­zassá «kötésük 50 évforduló­ját. A ran viskód almukon ott voltak gyermekeik. — há­rom lányuk és vejük, hat unokájuk és két dédunoká­juk. — Meredek volt az út az igaz. de ezen keresztül ju­tottam egyenesbe: A felsza­badulás után nem sokkal megalakítottuk a kommunis­ta párt újerdői alapszerveze­tét, száznegyven tagja volt, két évig voltam párttitkár. Létrehoztuk a földművesszö- vetkezetet. 1947-ben a szö­vetkezet tagja lettem, ké­sőbb termeltetési felelőse, majd 1950-től nyugdíjba vo­nulásomig a szövetkezet el­nöke. Közben 62 holdon ti­zenkét taggal, megalakítot­tuk a Március 15. Tsz-t. így folytatta visszaemléke­zéseit Ambrus József. Rajon­gással beszélt feleségéről aki­vel 1945-ben egvütt lépett a párt soraiba, akiben áldo­zatkész élettársra és harcos­társra talált. Beszélt barátok­ról. tettre kész társakról, akik csendben, a szürke hétköz­napok névtelen hőseiként csi­nálták a történelmet, és sze­rényen elhallgatta, hogy ő maga 13 évig volt munkásőr, 3 cikluson át — 12 esztende­ig — tanácstag, hogy több állami és más kitüntetésnek tulajdonosa, nyugalomba vo­nulása után sem szakadt el a közügyektől. Jelenleg a szövetkezet felügyelőbizottsá­gának tagjaként tevékenyke­dik. . Aranylakodalom volt Jász­berényben, a Gyöngy utca egy csendes kis házában, ahol a munkában megfáradt, az élettel mégis elégedett két boldog ember éL Amikor ter­veikről kérdeztük őket egy kicsit tréfálkozva és egy ki­csit bizakodva mondták: — Szomszédunkkal. Nyí- riékkel amióta csak emlék­szünk, mindig versenyben voltunk. Envmást megelőzve, vaou egymást követve ültet­tük a gyümölcsfákat, cserél­tük ki újjal, a régi kerítést, és építettünk járdát a portán­kon. vagy a házunk előtt. NyíHék tavaly gyémántlako­dalma* ültek. — Jó lenne ebben is — és még egyszer — lépést tartani velük. — Illés —

Next

/
Oldalképek
Tartalom