Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-04 / 259. szám

1973. november 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Vidéki színházak fesztiválja JÁTÉK ÉS MUZSIKA Vidéki színtársulatok kö­szöntötték a budapesti mű­vészeti hetek rendezvényso­rozatában a századik szüle­tésnapját ünneplő fővárost. Nyolc együttes és az Állami Déryné Színház társulata mutatta be legfrissebb pro­dukcióit, közöttük öt mai magyar szerző művét, a Fő­városi Operettszínházban. Színházi ünnep, ha íróink, költőink új darabjainak be­mutatóját üdvözölhetjük a színpadon. Szabó Magda Ki­álts, város! című darabja a Csokonai születésének 200. évfordulójára kiírt dráma­pályázat nyertese; Garat Gábor első színpadi művét, a Lebegő Atlaszt a Pécsi Nemzeti Színház felkérésére írta. Szakonyi Károly sza­tírájának, a Honkongi pa­rókának ősbemutatója a Miskolci Nemzeti Színház­ban volt és Gyárfás Miklós Történetek a kastélyban cí­mű darabját a Veszprémi Petőfi Színház mutatta be először Magyarországon. Fontos és tiszteletre mél­tó ügyet szolgálnak vidéki színtársulataink, amikor új művek megírására ösztön­zik íróinkat. S minden bi­zonnyal íróink, költőink is szívesen vállalják a felada­tot, hiszen nincs író — és nem is volt soha —, aki „függetlenítené magát __ a környező valóság tényétől”. Furcsa, érdekes színdara­bok születtek. Szabó Mag­da XVII. századba visSza- vetített gondolatai épp úgy a mának szólnak, mint Sza­konyi Károly indulatos kifa- kadásai a Felkapaszkodott VezetőrőL De a kiválasztott és Bu­dapesten bemutatott külföldi színdarabok is az aktuali­tás színpadi atmoszféráját teremtették meg. George Ciprian, az egy évtizede el­hunyt neves román dráma­író remek szatírájában, a Gácsérfejben félreérthetetle­nül az örök emberi ostoba­ságot ostorozza, veszélyes tulajdonságokra hívja fel minden korok nézőjének fi­gyelmét. S a bemutató-soro­sat egyik legjobb előadásá­ban, a Szolnoki Szigligeti Színház művészei Székely Gábor rendező irányításával nagyszerűen elevenítették meg Ciprian szatirikus kor­rajzát a hazugok és képmu­tatók képzelt világáról, ahol azonban kipusztíthatatlan emberi vágy él egy őszinte, tiszta élet után. A Szolnoki Szigligeti Szinház produk­ciója i mellett vidéki színhá­zaink vállalkozó kedvét jelzi, hogy Ciprian másik ismert drámája, az Ötödik Fáraó is az egri Gárdonyi Géza Színház műsorán sze­repelt. 1962-ben. A Szegedi Nemzeti Szín­ház Lunacsarszkij Don Qui­jote adaptációja is csillogó rokokó-kosztümbe bújtatott vérbeli huszadik századi dráma. A szovjet-orosz ál­lamférfi kultúrpolitikus, műfordító drámaíró munká­járól köztudott, hogy a történelmi nagyságok. a klasszikus irodalom hősei és kora problémáit a múlt­ba, vagy a fantázia világába vetítve jelenítette meg. S az időszerű mondanivalót hangsúlyozó erőteljes ren­dezői munka következtében korunk hosszúhajú don-qui- jotei képviselője áll a szín­padon. Hasonló rendezői át­értékeléssel, bátor újraértel­mezéssel találkozunk a kecs­keméti Katona József Szín­ház Shakespeare-e lőadásán. A Troilus és Cressida az angol színpadokon is a leg­ritkábban játszott darabok közé tartozik és Magyaror­szágon a századforduló tá­ján vitték színre utoljára. Ruszt József főrendező kecs­keméti Troilus és Cressidá- ját korábban a kritika és most a budapesti közönség is tetszéssel fogadta. A si­ker oka talán annyi, hogy Ruszt elgondolkozott. ha Shakespearet nem érdekelte, milyen az igazi Dánia, Ve­rona, az antik Görögország, Trója és Róma. ha a világ legnagyobb drámaírója tér­től és időtől csaknem füg­getlenül kezelhette a készen talált mítoszokat, legendá­kat, meséket, értelmetlenné válik minden korhűség. Va­gyis egy szál deszkaszínpa­don két színész is tud 1973- hoz szólni, ha igazi monda­nivalót tolmácsolnak a já­ték, a színházi rítus segít­ségével. De nemcsak mai magyar szerzők. külföldi darabok bemutatásában és klassziku­sok merész újraértelmezésé­ben járnak élen vidéki szín­házaink, hanem nemzett kultúránk kevéssé ismert ér­tékeinek klasszikus magyar színművek bemutatásában is. Bornemissza Magyar Elektráját színpadjainkon ezidáig nem láthattuk méltó előadásban. Csakhogy a Bé­kés megyei Jókai Színház vendégjátéka után, mint azt több kritika szóvátette, Bor­nemissza Elektrája még min­dig színházművészeti adós­ságunk maradt. A jövőben remélhetően több vidéki színházunk tűzi majd mű­sorára Bornemissza darab­ját, klasszikus magyar drá­mákkal együtt. összegezésül tehát zömmel jó darabokkal és erőteljes rendezői munkával találkoz­hatott a fővárosi közönség a több mint egy hétig tartó seregszemlén. Vidéki szín­játszásunk szinvonalassága közismert. A pécsi, veszpré­mi, szolnoki, kaposvári és kecskeméti színészek játéka valóban élmény. ^Ez termé­szetesen a jó társulati mű­helymunka eredménye. Délelőtt fél tizenkettőkor ültem be az Astoria Szálló halijába, ahol Czigány György az aznapi „Ki nyer ma?” című műsort vezette. Előt­tem egy bicegő járású fiú igyekezett a helyiségbe, ahol néhány asztalnál már vára­koztak a leendő játékosok. Mire megszólalt a déli ha­rangszó, amely egyben a já­tékra jelentkezés kezdetét is jelzi, a hall zsúfolásig tele volt emberekkel, a nyitott ablak előtt, az utcán *s vagy ötvenen szorongtak. Volt, aki a sapkáját gyűrte idegesen, volt, aki elmélyülten maga elé meredt, míg mó«-'i’- iz­gatottan megvitatták az elő­ző napi nyertes szerencsé­jét. Csak közönyös arcot nem láttami Egy fehér bottal ér­kező vak férfit többen oda­segítettek az asztalhoz, ahol jelentkezni lehetett, széket is kerítettek neki. Itt, ebben a tíz percre verbuválódott közösségben mindenki egyen­lő eséllyel lehet részese a játéknak. — Oly sok ember­nek szerzett már örö­met a zene megismer­tetésével. Engedje meg. hogy saját zenei élményeiről kérdez­zem. — Az én zenei élményeim annyira összeforrtak a mun­kám során szerzett élmé­nyekkel. hogy a kettőről már csak együtt beszélhetek. Ügy is mondhatnám, hogy a má­sok örömét átélve jutok ma­gam is újból egy-egy zene­mű élvezetéhez. Ha elkép­zelem, hogy egy fárasztó nap után, hazaérve otthonukba, a zene ünneppé tehet egy esti órát két ember számá­ra — az ő élményük az enyém is. Munkatársaimmal együtt az a legfőbb törek­vésünk, hogy olyan műsor­formákat találjunk ki. ame­lyekkel szinte észrevétlenül csempésszük az emberekhez a zenét. Ebben a játék az egyik legfőbb szövetségesünk. A játék nyomában derű, fe­szültség is jár, s aki így is­merkedik meg például Mo­zarttal, eszébe sem jut a zene „nehézségem” elmél­kedni. Meghallgatja a szé­pet és örüL — 1969-ben indult a rádióban a „Ki nyer ma?” című adássoro­zat az Ön vezetésével. Miben bízott, amikor nz emberek aktív köz­reműködésére építet­te a műsort? — Azt megelőzően is vol­tak már a rádiónak adásai, amelyekből meggyőződhet­tünk arról, hogy sok vállal­kozó szellemű, játékot ked­velő ember él közöttünk, akik még a nyilvános vereséget is vállalni merik. Természete­sen, nagyon izgultunk a mű­sor indulásakor, az első adást soha nem is felejtem el. A Hungária kávéházban kezdtük a játékot, ahol a meghirdetett tizenkét órára csak az óvatosságból (!) kive­zényelt rendőrök érkeztek meg, játékos egy sem, a rendőrök viszont semmi­képpen nem akartak játszani. Kétségbeesetten felhívtunk egy ismerőst, aki vállalta a játékos szerepét, méghozzá úgy, hogy valóban játszott, nem tudta előre, mit fog hal­lani. Az adás követő napon már kilencen várakoztak a kávéházban. Legutóbb pedig az egyik vidéki adásnál Mo­sonmagyaróváron, ötszázan gyűltek egybe. — Honnan meríti ötleteit? ■— Látta, hányféle ember volt itt a mai napon? Ahány ember, annyi szín, annyi sors, amely mindig elárul va­lamit a figyelőnek. Aki az emberekből meríti élmény­anyagát. annak a munkája soha nem válhat gépiessé, ér­dektelenné. —- Jut-e ideje ze­nehallgatásra? — Nagyon kevés. De már megszoktam, hogy „munka közben” hallgatok muzsikát. Ha nagyritkán mégis elju­tok az Operába, vagy egy- egy hangversenyre, mikro­fon nélkül, csak mint közön­ség — valósággal feszélyezet- ten érzem magam, mint aki­nek valami hiányzik. — ön szerint mi szükséges ahhoz, hogy valaki feloldódjon a zenében? — A belső figyelem, amely egy könyv olvasásához is szükséges. Zaklatottan, dühö­sen hiába hallgat valaki ze­nét. az nem csodaszer, amely megnyugvást hoz. De aki a megismerés őszinte vágyával ül le. hogy meghallgasson egy zeneművet, az előbb-utóbb megtalálja a keresett nyu­galmat, harmóniát is. Kócsag Piroska i MEGGYES LÁSZLÓ RAJZA (' j z erdő legszebb évszaka ez: /£ aranyérmek hullanak a fákról. A száraz, sárga leveleket elejtik az ágak. egy-két másodpercig libegnek, meg-megakadva a gallyak között, néme­lyik, parányi ejtőernyősként, tovább, s amikor földetérnek, alig hallhatóan meg- zendül az avar. Mit csinál az ember az őszi erdőben? Feltéve, hogy nem erdész, erdei munkás, vadász, hanem alkalmi látogató? Semmit Bizonytalanul lépked aszfalthoz szokott lábaival, miközben eltűnődik ereje és a feladat közötti aránytalanságon: leírni az őszi erdőt. Sehogyse lehet. Még lefényké­pezni is bajosan Színes film? Valameny- ayire talán megközelítené a valóságot, ha akkora méretben lehetne megoldani, mint maga a Bakonv. Dehát nem lehgt: meg kell elégednünk azzal, hogv itt vagvunk, s hogy az őszi erdő semmilven műfajnak és eszköznek nem adja magát a kezére. Kerteskő a Magas-Bakony szívében van. A falu felőli hegyoldalon csúnya sebhely, kegyetlen és szakszerűtlen irtás nyoma. Erre-utamban már láttam néhányszor, most végre megkérdezem, hogy mi az. S milyen jó az erdész-ismerős. — habár fia­tal, nemrég kezdte a szakmát, mégsem csak a növények és az állatok természetét ismeri, hanem az erdő történeteit és le­gendáit is. Itt az történt, hogy a hajdani tulajdonos, a harmincas évek elején ló­versenyen vesztette el az erdőt. A követ­kezőképpen. Kerteskő eev el szegén védőiéi­ben lévő dunántúli grófi család birtoka volt. A fiatal gróf Angliában, az Eosomi Derbvn vett részt, s igen megtetszett neki egv angol arisztokrata versenylova. Meg­kérdezte. hogy mennyibe kerül A lord, elég tapintatlanul azt üzente, hogy egy magyar gróíocskánafc aligha lehet árrá Almási István SZÉPSÉG VADÁSZA T pénze. Mire grófunkban felágaskodott a történelmi virtus, odament az istállóhoz, elővette a revolverét, halántékon lőtte a paripát és hanyagul hajította oda névje­gyét a dermedt lovászoknak: — Ide küldjék a számlát. Erre ment rá az erdő. A gróf még sokáig megmaradt; Éplény­nél kezelte az erdészeti vállalat belső út­ijának sorompóját a felszabadulás után; amint mondják kiváló szakértelemmel. Néhány éve halt meg. öpke látogatás a zirci arboré­tumban. A gondnok azt mondja, hogv két dolog van Magyaror­szágon. ami sohasem változik: az egvik a harmincegy forintos nanidíi, a másik, hogy a zirci arborétum megtekintése ingvenes. „Míni-Bakony”; cseooben a tenger, azaz erdőben az erdő. Évtizedek hozzáértő, sze­retetteljes és türelmes munkája teremtet­te meg. A Bakonv teljes flórája Az erdő szépségét, az őszi avar színét, amint az imént elkesereetem nem lehet leírni. — de lemásolni igen Itt minden növényfaj­ta mellett naránvi tábla tálé Voltat az el- pevezó.síikTől. íme néhánv. a különösen grZnnk közül, legalább a nv«*bnik opz-fa,<z- sága fela+ti Örvendezésre 'R„kr£tnfe ellm- poszl rózsa, b.i„ns VsVnkkszoerf/í illa­tos karcsú zsálva kaukázusi zprgoví rág, ktsinráiTÚ bnnvor. boalérkanserto VtrmnaoS gyöngyvirág, égi szilva, ezerszén k^kc^g... Stem agyonrendezett, parcellák közé sza­bályozott növénykert; természetes környe­zetükben láthatók a hegyvidék fái és vi­rágai: A vöröstölgy óriási levelei olyan si­mák és vékonyak, hogy a gyenge októberi napién A átvilágítja valamennyit, így mint­ha egy’hatalmas erdei karácsonyfát lát­nánk, — s ez igazán a „mindenki kará­csonyfája”, minden kirándulóé, errejáróé. Alkonyaikor a Szemünk előtt oltogatják rajta a fényeket, s amikor elmegy a Nap, a fa a legkisebb fuvallatra is megborzong és kíméletesen elejt egv-egy levelet. Azt mondja az erdész, előfordul, hogy a vörös- tölgv estéről reggelre teljesen megkopa­szodik. f ordítva, éppen mint az ember, aki estére konaszodik meg életének estéiére többnyire, ámbár újab­ban már ez sem gilt, mert mind több a fiatal kopasz. Tehát a kopaszság nem je­lent semmit. Sőt, a kor sem. A B.-ben la­kó öreg erdészről, aki már tizenötéve nyugdíjas, azt mesélik, hogv évenk°n+ vál­togatja az élettársait, s hagy a sűrű cse­reberét a következőképpen indokolja: Meg­figyelte. hogy a természet pazarló jóked­vében az az ascappvi szépségnek annvi faitáiét és gV-gttq műg. ki­fpiogottgn báláHan dolog V0lna bosszú ideig az egyikhez vagv a másikhoz ra- ga«akadni. .. Ütban Bakonvbéi felé. a Gerence völ­gyében. A ritkuló erdőn átfőz a nan. opá- ' íos fényben derengenek a sima törzsű bük­kök és a gyertyánfák. E pillanatban azon se csodálkoznék, ha erdei manók vagy me­sebeli tündérek, esetleg boszorkányok ug­ranának elő valahonnan. Dehát á boszor­kányok már nem erdőben laknak. Ahogy ereszkedik a nap, s mélyül a dél­után, úgy vörösödik az erdő. Mintha izza- na a belseje. A Magas-Bakony szívében talán a Gerence-vidék a, legszebb. Utitár- saim szerint ez „a Bakony fő mondaniva­lója”. Sikerül még „puskavégre” kapni a vadá­szokat. Már szállingóznak a tanyájuk felé, mert sötétedik. Nagy a zsákmány: nyúl, kakas, disznó, őz. Vadászvacsora ma nem lesz, a legtöbben máris utaznak Budapest­re. Győrbe. Veszprémbe, sőt Münchenbe, Bécsbe. Csak néhány falat szalonna, szalá­mi, hatalmas piros paradicsompaprikák­kal. s némi bor. Meglepő miiven kevés ital. a vadászathoz nem értő ember azt' gondolná, hoev a férfias diadalt hatalmas pnöaravással k“ll megünnepelni Aztmond- ják a komolyabbak, hogv szó sincs r^la. a vadászat is szenvedély, mámor. rp;oak másfaita. rosszabb m"iőságü mámorral te­tézni? Aztán elmesélik a rkm tortánkét, s belelendülve a mesélésbe egv múlt heti eredményes naoot. maid egv még korábbi bámulatom vadászbistó-iát. mfgpem egyi­kük az óráiára oülant és ígv szól: — Indulunk, vagy hazudunk még egy ki­csit? ire eldöcög velük a fogat, b>deg homálv borul az erdőre. Már nedvesek 3 37 rC7Í T5* of f-«V q j*­jfR a J-iorTíroMol yr>q'tqg f •*> í >-t V kó?cf törzseit. a VtV'V’^uk ki. A körmv^ «7é1 kís^é mozdítiR-meg^iiia a ködöt, s ilyenkor úgy látszik, mintha úsznának fölötte a fáit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom