Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-01 / 256. szám

1973. november 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jászberényben Társulás a vízhálózat fejlesztésére Jászberényben a Rákóczi úti általápos iskola egyik tantermében a minap, felnőt tek foglalták el pár órára az iskolapadokat, hqgy választói gyűlésen a város ivóvízel­látásának helyzetéről tanácskozzanak. A gyűlésen a 6-os számú választókörzet lakói vettek részt, és dr. Fekete Zoltán, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára tartott hagy érdeklődéssel kísért tá­jékoztatót. Beszélt a tanács­ra várt feladatokról, q gon­dokról és arról hogy miben • kérik a lakosság segítségét, a rr.eei’vő gondok megszűn­tétekét m. Flmc ndta, hogy Jászbe­rényben jó ütemben folyik a 2-es számú vízmű építése. A kői zerű, 27 millió forin- , tos költséggel épülő v létesít­mény mélyfúratú ártézi kút- jaival, víztisztító berendezé­seivel. földalatti víztározói­val és víztornyával a IV. öt­éves terv végére teljes kapa­citással bekapcsolódik a vá­ros ivóvízellátásába. A gazdag vízhozamú léte­sítmény a vízmennyiséget te­kintve alkalmas lesz majd arra, hogy hiánytalanul ki­elégítse a lakosság és a kö- zületek igényeit A vízter­melő üzem önmagában azon­ban nem szüntetheti meg az ivóvízellátási gondokat. Ahhoz, hogy az egészséges, jó ivóvíz eljusson a város minden utcájába, a legtávo­labb lakó családokhoz is, sok gerincvezetékre, bekötőcsőre, több kilométer hosszúságú árok kiásására van szükség. Ezeket a feladatokat a ta­nács csak a lakossággal együtt tudja megvalósítani, ehhez kéri a segítséget. Az egyik lehetőség: ahol közel van a gerincvezeték, a Víz- és Csatornamű Válla­latnál megrendelik az utca vízvezeték-hálózatának ki­építését. A költségeket az utca lakói akár kéezoénz be­fizetésével. akár társadalmi munka hozzájárulással fede­zik. Másik lehetőség — és ez a legelőnyösebb — a vá­ros lakossága, az üzemek és a vállalatok összefogásával vízfeilesztési társulást hoz­nak létre. A társulás előnye, hogy a szükséges, de igen költséges fejlesztési feladatok megva­lósításához — gerincvezeték, csatornarendszer stb. kiépí­téséhez — az államtól jelen­tős támogatást kapnak Elő­nye továbbá, hogy a vízellá­tás javításában érdekelt üze­mek és vállalatok is segítik a fejlesztési célkitűzések megválósítását A 6-os számú választókör­zet lakói — a választói gyű­lés résztvevői — megértve, hogy a vízvezetékhálózat bő­vítését, illetve kiépítését tár­sulásba tömörülve tudják legkönnyebben megvalósíta­ni, egyhangú szavazással kérték: a városi tanács vég­rehajtó bizottsága intézked­jék. hogy a városban vízfej­lesztési társulást hozzanak létre. Jászberényben a kővetke­ző napokban újabb válasz­tókerületekben tartanak vá­lasztói gyűléseket. A napi­rend ugyanaz: a város víz­ellátásénak javítása, a víz- fejlesztési társulás megala­kítása. A várható eredmény: a 2-es számú vízmű építésé­nek befejezése után már a társulásban rejlő erők, lehe­tőségek segítségével jut el az ivóvíz minden jászberényi lakoshoz. — illés — A Magyar Hajó- és Daru­gyár óbudai gyáregységében szovjet megrendelésre elké­szült az első 16 tonnás víz­sugárhajtású, önjáró tengeri úszódaru. A hatalmas be­rendezés különleges anyaga teszi lehetővé, hogy a daru mínusz 40 fokos hidegben is dolgozhasson. Az óriásdaru anyakikötője a Fekete-tenge­ri Keres lesz. Miért gazdaságos - miért nem ? ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK sorakoztathatók fel amellett, hogy egy-egy termék gyár­tása klflzetődik-e vagy sem, s ha nem, akkor vajon mi­ért. milyen okok miatt kel­lett gazdaságtalannak minő­síteni — hogy konkrét pél­dát mondjunk — a hazai traktorgyártást? S éppen a traktorgyártás példája — s az e körül dúló sok éves vita bizonyítja, hogy az esetek többségében felesieees, hosz- szantártó és aprólékos el­méleti fejtegetésekbe bocsát­kozni: a felhasználók, a vá­sárlók viszonylag gyorsan és bizony kíméletlenül közlik az ítéletet. Ez törént töb­bek között a magyar mag- netofcm-evártással is. amely­nek termékei nem tudták fel­venni a versenyt a Grundig- ÜCenc alánján gyártott len­gyel készülékekkel és sorol­hatnák tucatnyi más oéldát Is annak illusztrálására, hogy van. amit nem szabad gyár­tani. mert nem éri meg. Vagy, mert nem tudjuk gyár­tani. s itt nem annyira a műszaki felkészületlenségre, a taDasztalariansi^Al adódó hozzá nem értésre, hanem inkább a szervezetlen ter­melési körülményekre gon­dolunk. Ebből a szempontból éles különbséget kell tenni gaz­daságtalan és gazdaságos ter­mékek között. Az ipari tár­cák a közelmúltban alaoos vizsgálatot végeztek a ki­használatlan gyártási kaoa- citások körül, s ennek során többé-kevésbé megbízható kép alakult ki a gazdaságos termékekről, illetve azokról, amelyek gazdaságtalanok ugyan, de műszaki, beruhá­zási s főleg üzem- és mun­kaszervezési intézkedésekkel gazdaságossá tehetők. Ez az utóbbi termékcsoport jelenti ma az egyik legnagyobb gondot. Itt nem kivédhetet­len külső tényezők — pél­dául a csökkenő piaci keres­let. vagy a magas világpiaci árak. stb. — miatt kell vesz­teségesen dolgozni. hanem túlnvomórészt a vállalati gazdálkodás belső problémái miatt. Mert igaz ugyan, hogv a gazdaságos termékstruktú­ra kialakítását esetenként megnehezítik a szűkös be­ruházási lehetőségek, a so­ványka fejlesztési alapok, ezeknek is csak sok-sok kö­töttséggel való felhasználá­sa. de az is igaz. hogy az esetek nagv részében már elemi munkaszervezési fel­adatok elvégzésével is jelen­tős gazdaságossági eredmé­nyeket lehetne tvodnkálni. S ez nem annyira idő- és oénz- Igánves munka, csupán el­határozás. hozzáértés és né­mi gondolkodás kérdése. A OATOASAG^ABAN ter­mékek visszaszorítása köz­ponti program. Kormányha­tározat s az ennek nyomán kidolgozott véarehaitási uta­sítások íriák elő a tennivaló­kat. ám. a gyakorlati munka még a kezdet kezdetén t->rt csak. A Könnyűipari Mi­nisztériumban ezzel kapcso­latban meBieevzik: „szerve­zés- fejlesztési programot dol­goztunk ki és megindítottuk annak végrehajtását. Az elő­készületi szakasz feladatai­nak a könnyűipar eleget tett, de az eltelt egy év alatt je­lentős fordulat még nem volt elérhető.” Nemcsak a könnyűiparban, másutt sem! A gazdaságos­ság javítását célzó vállalati programok, ahol egyáltalán készítettek ilyeneket — bár „helyes irányúak”, de sok­szor túl általánosak, nélkü­lözik a konkrét intézkedése­két, a követelményeknek &SK! Helyeseljük ;,Az iskolai sportoktatás, testnevelés fontosságára több hozzászóló is kitért: nem találták megnyugtatónak a heti harmadik tornaóra bevezetéséről intézkedő rendelet végre­hajtását Elhangzott az is, hogy az iskolák egy része még ma is tanteremhiánnyal küzd, sok általános iskolában még mindig délelőtt-délutáni, váltakozó tanítás folyik ... A kép­viselők úgy vélték, hogy sok olyan falusi kultúrotthon akad, amelynek létezése nem indokolt, hasznosabban szolgálna óvodaként, iskolai tornateremként” — olvashatjuk a fenti mondatokat az országgyűlés kulturális bizottsága üléséről közreadott tudósításban. Tehát másutt is hasonlóak a gon­dok. mint a mi megyénkben, nyilván ezért foglalkoznak it megoldásukkal a kulturális bizottság tagjai. A javaslat életre való. ha még az óvodások nem is vonultak be a fa­lusi művelődési házakba, de a kisdiákok — már akad rá példa —, hogy szükség törvényt bont alapon, birtokukba vettek olyan helyiséget, amely nem tornaterem céljaira lé­tesült. A mesterszállási kezdeményezést követendő példaként lapunkban is megírtuk, de azóta sem hallottunk hasonlóról. Pedig napközben üresek a községi művelődési házak nagy­termei. többnyire még esténként is. Sok iskolának nálunk sincs tornaterme, ezért kézenfekvő a javaslat, ahol lehet, a testnevelési órákat tartsák a művelődési házakban. Tud­juk, ennek az ötletnek hívei és ellenzői is akadnak. Meg azután a két intézménynek, ha közös is gazdája, de nem azonos a vezetője, szóval bonyolultnak tűnik a dolog, de ettől sokkal nehezebb problémákat is megoldottunk már. Mi támogatjuk az illetékeseknél a képviselők ajánlatát Ha másutt elképzelhetőnek tart iák megvalósítását, úgy vél- flük, a mi megyénkben is lehetséges. “ Ia «s Moszkva után Szolnokon Piros munkaruhás emberek Bármerről közeledünk Szolnok felé. már messzi­ről lehet látni a VÍZIG, pontosabban a 111. számú irodaházat. Akik viszont kö­zelebbről veszik szemügyre a hatalmas betonkolosszust, azt is látják, hogy piros munkaruhás emberek dol­goznak az állványokon. — Nálunk mindenkinek ilyen a munkaruhája. A ve­zérigazgatónk azt mondta, hogy az ország, vagy a vi­lág bármely részén is dol­gozunk, tudja mindenki: ezek a FÉMMUNKÁS Vál­lalat munkásai — magya­rázza Szőllősi József cso­portvezető. A jó munka jellemző rájuk Persze nemcsak a piros öltöny, hanem még __ inkább a jó munka jellemző rájuk. Szolnokon is többször dol­goztak már, de ennek a vál­lalatnak az emberei készí­tették például Moszkvában a KGST Palota „nyílászáró szerkezeti homlokzatát” is — ahogyan szaknyelven a csoportvezető megfogalmazta. — Most tizenkilencen va­gyunk az építkezésen, tu­lajdonképpen itt is ugyan­azt a munkát végezzük. Ilyen technológiát csak a mi vállalatunk alkalmaz az országban, és az alumínium szerkezetek is a mi gyá­runkban készülnek. Miközben beszélgetünk, az egyelőre gyéren világított lépcsőházban fölérünk a har­madik emeletre. Az ablak­üreg előtt, a függő állvá­nyon hárman dolgoznak. Szerelik az ötszáz keret egyikét. Pénzes Ferenc pár percre leteszi a hegesztő­pisztolyt. Néhány mondat után kiderül, hogy Nyíregy­házára való, 8 éve dolgozik a vállalatnál. — Csak a pénzért csinál­ja? •— Talán... azt hiszem... nem egészen. Hogy is mond­jam. Az országban nem igen van olyan város, ahol ne dolgoztam volna, amelyi­ket ne ismerném. Egy ki­csit romanttkus munka a miénk. Nem könnyű, de szép. Pénzes Ferenc szavaira a 19 éves Illés Béla, akinek lakatos a szakmája csak bólogat. — Én csupán júliusban Jöttem a vállalathoz, de nem bántam meg. Igaz én sok­kal könnyebb helyzetben vagyok, mert még nem nő­sültem meg. Otthnn Tárfák a levelet — És mit csinálnak es­ténként? — Ha nem vagyunk na­gyon fáradtak, elmegyünk valahová szórakozni. Meg­iszunk egy-két üveg sört, aztán „hazamegvünk” az IBUSZ-lakásba. Mert leve­let is kell íjrni. Azt minden­kitől várja vagy a feleség, vagy a szülők. Az épület másik oldalán az ablakkerethez biztonsági övvel kikötve dolgozik a csavarhúzóval Fehér L. Jó­zsef. ö most szerencsés helyzetben van, mert Mart­fűn lakik és naponta haza­járhat. Egyébként 54 évével a rangidős. — Persze csak most va­gyok Ilyen közel a családi tűzhelyhez, mert előtte pél­dául Szegeden dolgoztunk. — Ügy tudom, hosszú éve­kig a cipőgyár volt a mun­kahelye. Itt jobb? — Megvan a pénz. Min­den második szombaton és vasárnap is dolgozunk, azt a túlórát meg duplán fize­tik. Szóval nem panaszkod- hatom. — Nem nehéz, fárasztó ez a fizikai munka? — Ugyan kérem. Tizen­nyolc évesnek érzem ma­gam. Az ütemterv szerint A hideg, huzatos betonfa­lak után jól esik leülni az irodában. Szőllősi József az ütemterveket mutatja: — Látja az „A” szekció­nak teljesen, a „B” szek­ciónak 80 százalékra, a „C” szekciónak meg 10 százalék­ra kellett készen lenni ok­tóber 20-ig.. Készen is lett. Pedig volt egyszer az a vi­haros szél, ami még a pal­lókat is lesodorta. Az a ter­vünk — ha csak az időjá­rás jobban bele nem szól —, hogy decemberben befe­jezzük ezt a munkát, be is üvegezzük az ablakokat, és akkor nyugodtan dolgozha­tunk bent. Közben megrakott, piros­betűs teherautó érkezik az udvarra. Szőllősi József bú­csúzik : — Ne haragudjon, men­nem kell. Meghozták a lép­csőkorlátokat ... — zámbó — csak részben felelnek meg. Arra persze nincs külön ha­tározat, hogy az úgyneve­zett „előkészületi szakasz­ban” mit kell tenni. Csak éppen felötlik az emberben, hogy az előkészületi szakasz általában a konkrét munkára való felkészülést jelentené. Ez pedig nehezen képzelhető el a tennivalók réális felmé­rése, s az ehhez kapcsolódó intézkedések nagyon is konkrét meghatározása nél­kül IGAZ: NEM KÖNNYŰ a vállalatok dolga, hiszen hosz- szú évekig elhanyagolt, sőt, gyakran ismeretlen gazda­sági feladatokat kell megol­daniuk a gazdaságosabb ter­melés érdekében. Íme egy rövid kis lista a nehézipari vállalatoknál tervezett — az üzem- és munkaszervezéssel szorosan összefüggő — prog­ramok általánosítható ele­meiből: a termelőgépek ki­használásának rendszeres el­lenőrzése: a teliesftőképesség és az üzemeltetési költségek összefüggésének elemzése, a gépi állásidők csökkentése és naprakész nyilvántartása: az üzemek közötti kooperáció javítása: az ütemesebb alap­anyag- és csomagolóanvag- ellátás: kísérleti üzem létre­hozása az alkalmazkodóké- nesség növelése érdekében; a létszámigényes termelés kor­látozása; tervszerű piackuta­tás és propaganda. Megannyi szervezési fel­adat s közöttük sok olvatt is, amellyel bizony a vállalatok többsége egyedül nem. bir­kózhat meg. Mert hiába ha- ' tározzák el például az üte­mesebb termelést, és ennek érdekében az alkatrészellá­tás javítását, ha közben kró­nikus anyaghiánnyal baj­lódnak. Vagy hiába fáradoz­nak a munkaerőgazdálkodás reformján, ha közben — ép­pen az állandósult létszám­hiány miatt — minduntalan szükségmegoldásokhoz kell folyamodniok. A TERMELÉS gazdaságos­sága tehát nemcsak vállalati belügy. Sok múlik a gazda­sági környezeten, a vállalati gazdálkodás feltételein is. Nagyon jó lenne azonban, ha már csak ezeknek a felté­teleknek a javításában kel­lene a további tennivalókat megjelölni. Egyelőre sajnos, ott tartunk, hogy a gazdasá­gosság javítását szolgáló bel­ső tartalékok jószerével még mindig ismeretlenek, s a vállalatok meglehetősen kö­dös programokkal próbálják letudni mindazt, amit a gaz­daságos termékszerkezet ki­alakítását szorgalmazó hatá­rozatok előírnak a számukra. Vértes Csaba Munkavédelmi őrök tanácskozása Szomokon (Tudósítónktól) A Nagy alföldi Kutató és Feltáró Üzem október 31-én ötvenöt társadalmi munka- védelmi őr részvételével ta­nácskozást tartott Szolnokon. Értékelték az alföldi szén­hidrogén-kutatásban dolgozó több mint kétezer fizikai munkás biztonsági helyzetét, megtárgyalták azokat a kö­vetelményeket. amelyek a balesetek megelőzését foko­zottabban biztosítják. A fú­ró és Ivukbefejező berende­zéseknél folyó tevékenység baleset ve'-zíl ve lényegesen meahslad'a az átlagos ioari átlövőt. A bale-etek számá­nak csökkentését az üzem vezet*s*ee elsősorban a tár­sadalmi munkavédelmi őrök: aktív közreműködésétől vár-j i* . J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom