Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-25 / 276. szám
} 1973. november 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Szép, közös értékeink „Valahogyan megfakult ma a lelkesedés, sőt, mikor a hajdani időket idézem, mintha görbe szemmel néznének 'Vám” — mondotta egy idős elvtárs, amikor sorsáról, életéről és főként — ami kedvenc témája a mai fiatalságról beszélgettem vele. „Mintha a mi szép, régi értékeink devalválódtak volna az évek során, te is úgy látod, hogy ilyen erkölcsi elveknek, mint a szolidaritás, lelkesedés, osztály- hüsqg, internacionalizmus, ma nincs akkora szerepe, mint a mi időnkben volt?” — tette fel a fogas kérdést. Akkor is kifejtettem, hogy én másként látom ezt, lehet, hogy azért mert én még „belülről” nézem a társadalmi folyamatokat, elfáradt, idős, nyugdíjas elvtársam • pedig már kicsit „kívülről”. Aztán azt is elmondtam neki, emlékezzék csak annak idején se voltak olyan egyneműek a társadalmi kérdések, mint mai emlékeinkben. Talán látványosabban végeztük a politikai munkát, meg aztán két évtizeddel fiatalabbak voltunk, s az is emberi tulajdonság, hogy ifjúságunk emlékei idős korunkra ifiegszé- pülnek. Mégsem tudtam azonban eloszlatni teljesen aggályait, hiszen abban igazat kellett adni, hogy az általa ma kevesellt nemes értékek, közös értékeink, a szükséglethez képest tényleg nem elegendők, ezeket nemcsak ápolni, hanem szüntelenül gyarapítani is kellene, hiszen ezek az új társadalmi rend alapvető erkölcsi elvei. Nos, hogyan is állunk ezekkel a kérdésekkel ? Tényleg gyengült e nemes erköl- csiség társadalmi hatása? Határozottan állítom, hogy nem, csak a mai konszolidált helyzetben ez jórészt rejtve munkál társadalmunkban. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy a szolidaritás milyen elemi erővel bontakozott ki mindenkor, amikor valami nagyobb baj volt: emlékezzünk csak arra az időre, amikor az árvízzel küszködtünk, vagy arra, milyen nagy tömegmozgalommá vált az óvodaépítés! akció, a tanyai iskolák villamosításának ügye és így tovább. Vagy emlékezzünk arra, hogy milyen elementárisán bontakozott ki a chilei nép iránti ro- Konszenv, Allende meggyilkolása miatti harag. Az a .nemes emberi jellemvonás, amit ezzel az ismert idegen szóval fejezünk ki, hogy szolidaritás, ott él ma is a dolgozó emberek millióinak szívében, egybe- kapcsolódik az azonos módon élő másik ember iránti osztályhűséggel, s tényleges társadalmi erőként ma is jelen van. egy mindenkiért Ez természetes is olyan társadalmi rendben, amelynek alápelve az „egy mindenkiért — mindenki egyért”, amelyben a társadalom egyik csoportját ma már nem állíthatják szembe a másikkal antagonisztikus gazdasági-társadalmi ellentétek. De kétségtelen, hogy a szolidaritás sokkal hatékonyabb társadalmi erővé is tudna válni, ha sikerülne leküzdenünk a vele szemben ma még gyakran fellépő, s ténylegesen élő és viruló kispolgári önzést, a „kaparj kurta, neked is lesz” individualista magatartás formáját, a „mit törődöm én másokkal, csak nekem legyen” kapitalista erkölcsisé- gét. Vitatkozó elvtársam ugyanis csak a felszínt látja, amelyen látványos és megbot- ránkoztatóan ütköznek ki néha a kispolgári jellemvonások. De mégsem ezek határozzák meg társadalmunk morális arculatát, hanem az egység, az összefogás, az együttboldogulás nemes elvei. Egy botrányos visszaélésnek persze mindig nagyobb a langja-íüstje, mint az emberek belsejében csendben munkálkodó nemes érzületeknek. De ha nem ismernék fel, hogy a szolidaritás ma már általános társadalmi jelenség nálunk, tagadnék közösségi tár- sedalmunk nemes, emberségre nevelő hatását is. NE A ZÁSZLÓ LOBOGJON CSAK Hasonlóan állunk a lelkesedéssel is. Csakhogy állandóan, mintegy „permanensen” lelkesedni sem az egyén nem tud, még kevésbé egy egész társadalom. A lelkesedés azonban a mi társadalmunkban mégis állandóan jelen levő — noha többségében rejtetten élő és ható emberi tulajdonság. Lehet úgy is lelkesedni, hogy szüntelenül lobogtatjuk az utcán a nemzeti zászlót, vagy jelszavakat kiabálunk. Lehet szüntelenül tapsolni, s ezzel is „igazolni” lelkesedésünket. De úgy gondolom, ezek — noha esetenként nagyon fontos, — mégis csak külsődleges jelei a lelkesedésnek. Sokkal fontosabb a mindennapi becsületes tett, s a tudatos cselekvés. Ki tagadhatná, hogy a mai fiatalság óriási többsége lelkes, becsületes, vidám, tud örülni az életnek, tud élni azokkal a lehetőségekkel is, amelyeket az idősebb generáció teremtett számára. Hogy időnként nem éri be ennyivel, hogy többet kíván, többet szeretne? Melyikönk nem ilyen? Csakhát a fiatalságnak van olyan jellemvonása — hogy ne mondjam: „bűne” — amire azt szokták mondani, minden évvel csökken: a Ijtellő élet- tapasztalat hiánya. E ebből fakad, hogy sokszor híján van a realitásnak is, mert azt hiszi, amit szeretne, azt lehet is, csupán „valakik nem akarják”. Később maga is rájön — éppen az élet során szerzett tapasztalatok által — hogy valamit elérni, munka, küzdelem nélkül és mindent csak másoktól várni, meddő dolog. Valamit elérni csak együtt, csak közös munkával lehet, a szolidaritással és a lelkesedéssel. Azaz: hinni abban, amit csinálunk, hinni az új társadalom megvalósíthatóságában, s ha hiszünk — az már maga a lelkesedés. KINEK UNALMAS? Nem elsősorban látványos frázisokra van szükség manapság, hanem a hétköznapok építő munkájának fáradságos, de mégis eredményeket hozó feladatainak megoldására. S éppen eredményeink igazolják, hogy ebben egységes népünk, lelkesen, odaadással, tudva, hogy a saját jólétét formálja — meg is oldja ezeket a feladatokat Vannak természetesen, akik nagyobb látványossá- fcpt követelnek. Tanulságos ezzel kapcsolatban Leninnek még 1921-ben, az akkori feladatokat, az építőmunkát szintén lebecsülök számára mondott szavait idézni: „Akiknek ez a munka „unalmas”, „nem érdekes", „érthetetlen”, aki az orrát fin- torgatja vagy pánikba esik vagy megrészegülve „a régi lendület” a „régi lelkesedés” stb. hiányáról szaval, azt jobb „felmenteni a munkától” és irattárba tenni, hogy ne „árthasson"? Egyáltalán nem állítom azt, hogy ma már társadalmunkban nincsenek szkeptikus, savanyú, lelkesedés nélküli emberek. Sajnos Ilyenek is vannak, mégpedig szép számmal. Olyanok, akik immel-ámmal végzik kötelességüket, s csak a kezüket tartják, de a karjukat nem mozdítják. Ebben idős elvtársamnak mégiscsak igaza van. De nem abban, hogy valamikor, az ő fiatal korában, tömegesebb lett volna a fiatalos lelkesedés. Az akkor visz- szahűzódókat, maguknak élőket nem vettük úgy észre, mint ma. önnön lelkesedésünk lángjánál elhalványultak az ilyenek. HOL VAN MÉG A KÁNAÁN? Voltak évek, amelyeket életünk szegényebb időszakaként tartunk számon. Amkor a zsíroskenyérnek is örülni tudtunk, mert ennek is szűkében voltunk, amikor kopott volt a ruhánk, — de mindenkié! — mert egyformán szegények voltunk. Akkor tényleg a jobb élelmet, a jobb ruhát némileg pótolta ^'szolidaritás, a lelkesedés, a hit abban, hogy kezünk nyomán rövidesen több és jobb lesz. Most, amikor már jól élünk, amikor a zsíroskenyér már nem elég, a kopott ruha sem tetszik, sokan tényleg azt hiszik, hogy hajdani, tégi nemes közös értékeinkre — szolidaritás, lelkesedés, osztályhüség, internacionalizmus, — kevésbé van szükségünk, hiszen „jórészt elértük, amit akartunk.” Pedig dehogy értük el! Sok mindent elértünk, de még sok vár megvalósításra is. A szocializmus emelt szintjein járunk, itt rakjuk a falakat. De ez még nem a beteljesült Kánaán, ezt jól tudja mindenki. Van még szegénység is, s sok mindenben még messze járunk termelési szintben, életszínvonalban és az igények kielégítésében attól, amire eljuthatnánk a világ mai gazdasági-tudományos adottságai révén. Ennek társadalmi akadálya elvileg ma már nincs, de akadálya mindaz az elmaradottság, amit még nem küzdöttünk le. S ilyen helyzetben nem kisebb, hanem fokozott jelentősége van — az anyagiak mellett — az olyan nemes étékeknek is, mint a szolidaritás egymás iránt, a ’elkesedés, a kölcsönös megértés és egymás segítése, az osztályhűség, amely egyet jelent a szocializums ügye iránti odaadással, mint a testvérnépek megbecsülése, a proletárinternacionalizmus, Rácz Lajos Megtaitot'a tisztújító közgyűlését • • a7 Ügyvédi Kamara Felszólalt dr. Gerge y István A Szolnok megyei Ügyvédi Kamara tegnap tartotta tisztújító közgyűlését amelyen részt vett dr. Gergely István, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke, dr. Fodor Gyula, az Igazságügyminisztérium ügyvédi ügyek csoportjának vezetője, dr. Takács Adám, az Országos Ügyvédi Tanács elnökhelyettese is. Az ünnepi közgyűlés előadója dr. Lánczi Ferenc, a Kamara elnöke volt. Beszámolt a hatom éve választott vezetőség munkájáról, s a megye ügyvédségének ez évi tevékenységéről. A beszámolót követően Fodor Gyula kért szót elsőként. — A szolnoki Kamara ■— mondotta — évtizedek óta az ország élenjáró kamarái közé tartozik. Hozzászólásában többek között kiemelte a megye ügyvédeinek közéleti szerepét, a jogpropagandában kifejtett értékes tevékenységüket.— Ma, a magyar jogalkotás reneszánszának idején, amikor egymásután születnek az új törvények, a módosító törvényrendeletek, az új jogszabályok népszerűsítésében az eddigieknél még nagyobb feladat hárul az ügyvédekre. Ehhez a gondolathoz kapcsolódott hozzászólásában dr. Iglói József főügyész, a Jogász Szövetség megyei elnöke, aki arra kérte az ügyvédeket, hogy a jövőben még intenzívebben vegyenek részt a megye lakosságának jogtudatát formáló, jogismeretét bővítő felvilágosító munkában. J)r. Jenővári László, a megyei bíróság elnöke az 1974. január 1-én életbelépő új' büntetőeljárás-jogi törvény nyújtotta lehetőségekről beszélt: — Az új törvény legnagyobb vívmánya a védelem jogának kiszélesítése, amely a peres eljárások egyszerűsítése és gyorsítása mellett több jogot és •ugyanakkor több kötelességet, időigényes munkát is jelent az ügyvédeknek. Hogy a szocialista demokrácia további szélesítését tükröző törvény a gyakorlatban maradéktalanul érvényesülhessen, nemcsak rajtuk múlik. A bűnüldöző és igazságszolgáltató szerveknek is mindent meg kell tenniük érte. A vitában szót kért dr. Gergely István: — Ügy látjuk, hogy as ügyvédség jól beépült a szocialista társadalomba. Az ügyvédek tiszteletre méltó, hasznos tagjai a társadalomnak, mert aktív részesei a szocialista közgondolkodás, az erkölcsi normák. a közösségi szellem kialakításának. Mindennapi munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy ma a megyében a törvényesség szilárdnak mondható. Az elmúlt három év alatt sokat fejlődött az ügyvédi munkaközösségek szervezeti élete, figyelemre méltóak a munka- és jövedelemelosztás terén tett kezdeményezéseik. Érdemeik elismerése mellett említést kell tenni a hiányosságokról is: — Tervszerűbben kellene az ügyvédjelöltekkel és az utánpótlással foglalkozni. Az új vezetésre hárul majd, hogy intenzívebbé tegye az ügyvédek politikai, szakmai továbbképzését, hogy a jövőben még lelkiismeretesebben és nagyobb tudás birtokában még színvonalasabban képviselhessék ügyfeleik érdekét. Tovább kell lépniük az arányos munka- és jövedelemelosztás terén, és következetesen lépjenek fel a túlzott anyagiasság ellen. Bízunk benne, hogy az új vezetés megfelel majd az elvárásoknak — mondta befejezésül a megyei pártbizottság első titkára. A vita után került sor a tisztújításra. Titkos szavazással választották meg a Kamara új tisztségviselőit. A Szolnok megyei Ügyvédi Kamara elnöke dr. Lánca Ferenc, elnökhelyettese dr. Bathó Károly, titkára, dr. Sz. Molnár Imre lett. K. K. Megváltozik a forgalmi rend (Folytatás az 1. oldalról.) iőútvonalon, megállóhelyeket létesítenek, melyek á következők: Úttörő út 1/b.. Úttörő Szövetkezetek Lakást, garázst építenek Legfrissebb adat: immár több mint 124 ezer a szövetkezeti Lakástulajdonos. A SZŐ VOSZ tájékoztatása szerint a lakásfenntartó szövetkezetek száma 1973 harmadik negyedévében 12-vel, a kezelt lakások száma 2635- tel nőtt. Különösen Budapesten, Borsodban, Győr. Tolna és Veszprém megyében adtak át sok új otthont. A gondnokságok száma nyolccal, a résztvevő szövetkezeteké tizenkettővel gyarapodott. A lakásépítő szövetkezetek szervezését. az építkezések megkezdését, s' folytatását további fejlődés jellemzi. A szövetkezetek száma huszonkettővel. a tervezett lakások száma 1787-tel nőtt. Az OTP-vel a harmadik negyedévben országosan 825 hitelszerződést kötöttek, s a pénzintézet 614 új hitelengedélyezési ^kérelmet vett át. Az intézés elég lassú, a negyedévben 589 hitelkérós maradt elbírálatlanul. A három hónap alatt hat megyében 244 Ú1 lakást adtak át a tagoknak, a legtöbbet Bács és Vas megyében. Az Ifjúsági szövetkezetek, valamint más formákban is a fiatal résztvevők aránva arra enged következtetni, hogy az ötéves tervidőszakban a fiataloknak tízezer lakás felépíthető. Lassult a garázsszövetkezetek szervezése. A meglevőkhöz — három hónap alatt — nyolc megyében 186 új tag csatlakozott. A negyedév alatt 219 üj garázs épült fel. út 41, Rákóczi út 57. számú ház előtt. Fontps tudnivaló az egyéb járművek vezetői számára, hogy egyirányúsít- ják az Úttörő utcát. Csak a Beloiannisz útról lehet behajtani és jobb oldalt a busz- közlekedés miatt a közlekedésrendészet megállni tilos táblát helyez el. a baloldalon azonban engedélyezi a várakozást A Vegyiművektől a Beloiannisz út felé: József Attila út — Rákóczi út — Petőfi út — Beloiannisz út A terelő útvonalon a megállóhelyek: Rákóczi út 62., Rákóczi út 18. és a Petőfi út 2. számú ház előtt A Petőfi úton létesített megállóban a Barátság CéKiliáró, illetve a Tószeg irányából közlekedő helyközi járatok is megállnak, csak leszállás céljából, majd folytatják útjukat az állomásra. A terelő útvonalon a járatok menetrendje nem változik. A 4-es számú főközlekedési útvonal személy-, teher, tranzit járatainak forgalom- elterelése: Budapest irányából a következőképpen módosul: Barátság híd — Baicsy- Zsilinszky út (jobbra kis ívben) — József Attila út — Mártírok útja — Költői Anna út — Ságvári korút s a viUanyjélzónól kapcsolódik vissza a 4-es műútra (jobbra kis ívben). Debrecen irányából Budapest—Jászberény felé ajánlott útvonal: Kossuth Lajos út — Dózsa György út — Ady Endre út — Thököly út — November 7. felüljáró. Pest felé a Landler Jenő úton lehet a 4-es műútra visszacsatlakozni. Ez az útvonal csak ajánlott, mivel a Beloiannisz úton végig lehet közlekedni. Elképzelhető egy Beloiannisz — Thököly útvonal is. itt azonban a városi belső közlekedés zsúfoltságával számolni kell. Bár az állomás felé és az állomásról a Beloiannisz út felé továbbra is szabad közlekedni. a Beloiannisz úton a Sport cukrászdától, a Szamuely Tibor Géoipari Technikum épületéig az állomás felé haladó iobb oldali sávok vehetők igénybe. Utána továbbra is osztott pályás útvonalon haladhatnak a járművek. A közleke^ésren- dészet a terelő útvonal egészén. de különösen az Eötvös téri (Gólva) csomópontban kéri a járművezetők fokozott figyelmét. A forgalmi rend módosítása a hónap végén lép életbe. A pontos dátumot lapunkban is közölni fogjuk, hivatkozva most megjelent tájékoztatónkra. i
