Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-16 / 268. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. november 16. Az európai biztonsági értekezleten munka- terveket fogadtak el Az európai biztonsági ér­tekezlet koordinációs bizott­sága szerdán a genfi konfe­rencia-centrumban hétpontos napirendtervezetet vitatott meg. A 33 európai ország, az Egyesült Államok és Kanada képviselője tárgyszerű lég­körben értékelte az eddig végzett munkát és terminust — valamint költségvetési kérdéseket tárgyalt. A konferencia köreiből származó értesüléseik szerint a tanácskozások második sza­kaszában érezhető, hogy va­lamennyi résztvevő kedvező eredmények elérésére törek­szik. A Szovjetunió és más szocialista országok képvise­lői ugyanakkor felhívták a figyelmet arra a tényre, hogy « munkamódszer vonatkozá­sában még korántsem hasz­náltak ki minden lehetőséget. A résztvevők szerdán elfo­gadták a konferencia egyes szerveinek a november 19-től december 14-ig tartó idő­szakra vonatkozó munkatér- vét. A koordinációs bizottság következő ülését november 29-én tartja. Corvalan perére készül a junta „A következő napokban”, «karja megkezdeni a fasiszta junta Santiagoban Luis Cor- valanmak, a Chilei Kommu­nista Párt főtitkárának perét — tűnik ki a chilei junta egyik szócsövének, a Tribuna című lapnak a jelentéséből A chilei legfelsőbb bíróság kijelentette, hogy nem tekin­ti masát illetékesnek a had­bíróságok által -hozott ítéle­tek felülbírálására. A legfel? sőbb bíróság a junta által meghirdetett „belháborús ál­lapotára hivatkozott dönté­sének meghozatalakor. Tüntető diákok Athénben Mintegy kétezer athéni di­ák elbarikádozta magát a po­litechnikai intézet épületében a görög kormány és Papado- pulosz elnök lemondását kö­vetelve. A tüntetők előzőleg a rohamrendőrség „díszkisé- retével” végigvonultak a fő­város központi utcáin. Inci­densekről nem érkezett je­lentés. A son-tói a csa-csa-csá-ig Píri^ai ütőhangszerek Kubában A néger dob: Kuba afrikai eredetű vallásaiban az ősök és az istenek hírnöke, ame­lyet hol elkoboztak, hol föl­hasogattak a fajüldöző ha­talmasok; osztozott' a vele összenőtt emberek sorsában, és a néger rabszolga történe­tét mindennél hívebben ki­fejezi. Bármilyen megalázta­tás érte a fekete kubaiakat, visszhangja a legjellemzőbb hangszeréből tört fel. , A dobszólamok utolérhetetlen művésze volt. Végtelen áhí­tattal készítette hangszerét és élete kockáztatásával rej­tegette a rendőrség elől. Kubában a dob ma is a hangszerek királya. A gyarmati korszak A néger rabszolgák, akiket Kubába hoztak, folytatták ősi hangszereik készítését, mert nem végezhették el val­lási szertartásaikat nélkülük. A néger vallások az afrikai kultúra számos olyan elemét megőrizték — táncokat, dalt, természet-szemléletet, étele­ket és közmondásokat, nyelv­hagyományokat és szobrász- stílust — amely később a spa­nyol eredetű kultúrával egé­szen összeolvadt. Afrika legkülönbözőbb tör­zseinél használatos dobokon játszottak a néger vallásos gyülekezetekben (cabildos), amelyekbe az egymásnak va­ló segítségnyújtás eszméje tömörítette a rabszolgákat. A gyarmati korszak a do­bot a néger-barakkokba és a már említett vallási közös­ségekbe száműzte. Megvetés­re méltó dolog lett volna „rabszolga-zenére” táncolni. Mivel azonban a zenekarok­ban jórészt négerek játszot­tak. a dob velük együtt ma­kacsul beszivárgott az elő­kelőbb szalonokba is. Spanyol kontra afrikai A kubai történelem során a fajüldöző eszme gyakran próbálta szembeállítani a spanyol hatásra emlékeztető zened termést azzal a muzsi­kával, amelybe afrikai befo­lyás keveredett és csak az előbbit fogadta él igazi ku­bainak. A sajtóvitában azon­ban a kubai táncokat — a danzát és a donzont — né­melyek afrikai, némelyek vi­szont kubai „fehér” muzsi­kának tartották. Az igazgság- hoz tartozik, hogy nem volt ez sem „fekete”, sem ..fehér” zene. A ránk maradt vita­szövegek e muzsikát minden oldalról leírták és hatható­san cáfolják mindkét állítást. A danzon és a danza sajáto­san kubai termés volt. Ami a fölépítésüket illeti, mindkét tánc hű maradt származásához, a franciané­gyes (contredanse) Kubában a 18. század végén átvett for­májához De a ritmus, a tem- dó és az előadói stílus félre­érthetetlenül a néger és a félvér zenészek nyomában terjedő afrikanizálódásra vall. Hogyha egy újfajta muzsi­ka ilyen vihart kavart, noha hagyományos európai hang­szereken adták elő. könnyű megérteni, mekkora ellenál­lásba ütközött az afrikai do­bok felbukkanása a „jóra- való” zenében ... 1 iltra és meggyalázva A független Kubai Köztár­saság első kormányai a gyar­mati korszakból öröklött elő­ítéletek és az európai öntelt­ség bűvöletében megm-o bal­ták kitörölni a négerek ku­bai jelenlétének minden nyo­mát. Még a spanyol gyarma­ti tisztviselők kegyetlenségét is meghaladták túlkapásaik. üldözték az afrikai vallá­sokat. A néger dob haszná­latát megtiltották. A rend­őrség rátört a szertartás-há­zakra, ahol a négerek az iste­neiknek hódoltak; széthaso­gatta, vagy elégette a szent hangszereket. De az üldözött vallások fokozott rokonszenv- re és új követőkre találtak a félvérek és a fehérek kö­rében. A dobókat, amelyek leg­inkább viselik Afrika bélye­gét és a legszentebbek voltak, a hatóságok elzárták minden „avatatlan szem” elől. Er­dők mélyén, a folyók parti zugaiban és rejtekhelyekén azonban változatlanul tartott az ősi istenek dobbal és tánccal való tisztelete. Kibú­vókat keresték a törvény alól; a dobok felépítését módosítá­sokkal álcázták, fémcsava­rokkal szerelték féL vagy hordódongákból állították össze őket. Tíz ujj a dobon Az első zenei műfaj, amely a puszta kézzel eldobolt rit­must megismertette Kubával, a son volt. Eredete Oriente tartomány hegyei közé, a szá­zadfordulóra nyúlik vissza. Ez a félvér zene ízig-vérig kubai és a legkülönbözőbb spanyol és afrikai hangsze­rekből kialakult hangszer­változatokon csendült fel, többek között gitáron és egy jellegzetes kubai dobon, a bongón. Az uralkodó osztály nyom­ban tüzet nyitott rá. Rabszol­gatartó elődei véleményéhez teljesen hasonló felfogása szerint az alsóbb rétegek minden alkotását bujának, kezdetlegesnek és illetlennek kellett tekinteni. A sant hivatalosan betil­tották, de a nép megszegte a tilalmat. Csali a fehér tár­sadalom nem táncolt rá és a „csiszolt” négerek, akiket az előkelősködésük miatt tüntettek ki ezzel a szóval. Mégis a son apránként átszi­várgót! a társadalmi válasz­falakon és benyomult a fe­hérek szalonjaiba, sokkal ha­marabb, mint ahogyan a né­ger újgazdagok megadták magukat neki. Új szelek Kubában a son a dobok egész serege előtt nyitott utat. A batá típusú dobok 1936-ban lépnek ki először a négerek titkos szentélyedből. A szent hangszerek óvatosan a „beavatatlan”-ok elé me­részkednek és felfedik a le­nyűgözően gazdag hangzásu­kat. Nemsokkal később a ba­tá már szimfonikus zenekar­ban hangzik fel, és 1937-ben ismét feltűnnek a táncoló körmenetek (comparsas), nem kis megrökönyödésükre azok­nak, akik a „provincializmus­ba való visszasüllyedés” je­lét látták bennük. Ám az afro-kubai hangsze­rek szétáradtak az egész vi­lágba és mindehütt fölbuk­kantak a szórakoztató zené­ben. Végezetül a rumba és a konga „estélyi ruhát öltött” és lefegyverezte a „legszalon­képesebb’ köröket is. A mam­bó. a csa-csa-csa és más afró- amerikai táncok világkörüli útja átformálta a zenében és a koreográfiában uralkodó felfogást — és az élen min­denütt a dob haladt. A kubai nép napjainkban is előszeretettel táncol a dob ritmusára, erre a legkubaibb zenére, amelyen kívül sem­mi sem vált ki belőle mé­lyebb érzelmeket és amely, felpezsdíti ereiben a vért. M. F. B illa da a kalóriáról S zepezdi nagyon szere­tett enni. Fittyet hányt az orvosi ta­nácsoknak. úgy érezte, hogy a több kalória több örömet, élvezetet jelent. Egy-egy jó falatnál a megelégedettség érzése töltötte eL Ezen a napon Szepezdi előbb májgombóc-levest, utá­na hizlalt rostélyost, azután káposztás kockát, majd egy szelet kenyeret evett. — Mindig szeretek ebéd után kenyeret enni — ma­gyarázta. — Figyelj ide — mondtam neki komoran —. amit te csinálsz, az kész öngyilkos­ság. Nemrég olvastam egy német könyvet amely elő­írja. hogy különböző korú emberek miként táplálkozza­nak. Neked a felét sem sza­badna enni. Mindaz. amit ettél, rárakódik az erekre. — Miért? Mit kellene a aémet könyv szerint ennem? — Üres levest, rántás nél­kül. Egy szelet húst. lefor­rázott főzelékkel és gyümöl­csöt. Semmi kenyér, legfel­jebb egy negyed zsemle. Krumolit soha! — Estére kacsa lesz ott­hon — mondta válaszul. És megnva'ta a száia szélét. — Ne edd meg. ha sokáig akarsz élni! Egy kis gyü­mölcs más semmi! — És mit csináljak a ka­csával? A feleségem három­kor jön meg vidékről. Meg­írta. hogy kacsát is hoz, és az lesz a vacsora. — Ne legyen! Most pedig kérj olajat Igyál meg két kanállal! Az egyensúlyozza a sok állati zsírt, amit meg­ettél. Kitisztítja egy kicsit az ereket. Szepezdi intett a pincérnek: — Láttam a büffépultnál diókrémes tortát. A cvek- kedli kevés volt. Hozzon ket­tőt a diósból! — Megbolondultál? — Tudod, hogy mennyivel jobb ebben a vendéglőben a diós torta, mint az olaj? — Szóval beteg akarsz len­ni? — Dehogy akarok. De ola­jat se akarok. A felszolgáló közben elém tette\ az üres húslevest. Neki elhozta a tortát. .— Ugyebár hármat tetszett rendelni? — Kettőt. De ha már el­hozta, hagyja itt. — Hozhatom a leforrázott halat? — fordult felém a pincér. \ — Igen. Zöldsalátával. Olajjal, ne cukorral. És per­sze a külön olajat is. —• Szegény ember — saj­nálkozott Szepezdi —. miért nem olvastad inkább az Ínyencmester szakácskönyvét. Tudod, milyen remek kolozs­vári rakottkáposzta-recept van benne? Káposzta rizs- zsel és hússal összekeverve, szelet sülttel és rajta kereszt­ben egy pár debreceni. Per­sze, sok tejfellel leöntve. Minden héten egyszer van nálunk. Lenyeltem az olajat, és egy kicsit összerázkódtam. Azu­tán megjegyeztem: — Ez vezet téged a sírhoz. —- Legfeljebb nem fogják megkérdezni tőlem, hogy mi a hosszú élet titka. Viszont remek falatokat eszem. Te, vasárnap lesz a névnapom. Már megrendeltem a menüt. Gríznokedlis leves, karaj deb­recenivel töltve, róseibni, tú­rón és diós rétes. Szereted? — Nagyon — vallottam be őszintén. Éreztem a rétes ízét a nyelvemen. — Na látod! Várlak. — Nem megyek. Elhatároz­tam. hogy a könyv előirásai szerint élek. Tovább csábitott. — Akkor gyere el jövő szerdán. Akkor lesz a házas­sági évfordulónk. Az lesz a menü. ami az esküvői ebéden volt. Raguleves, rántott és töltött csirke, somlói galuska. Nagyot nyeltem ... Ked­venc ételeim... Jött a pin­cér, és megkérdezte: elvihe- ti-e az olajat? Gyorsan bó­lintottam. — Na. eljössz? csalogatott Szepezdi. — Kérlek, én kemény em­ber vagyok és... Félbeszakított: — Szóval eljössz. — Nem ígérhetem meg. A könyvnek igaza van. Azon a szerdán persze ott voltam. Azt hittem, a nagy ebéd három évvel rövidítette meg az életemet. És tovább haladtam lefelé a lejtőn ... Ma sertéscsülköt vacsoráz­tam. velesült burgonyával. Két év... Elhatároztam, hogy holnap erdélyi fatányé­rost eszem. És barátfülét, amiért rajongok. Most már mindegy. Három vagy négy év ide vagy oda, már nem számít... UM rmmmuBmmmmmmnmmmmmmmrn wmwmmmmmm Kérdésre kérdéssel Pablo Picasso már világ­hírű művész volt, amikor egyszer meglátogatta a fran­cia pénzügyminiszter. A mi­niszter megcsodálta a leg­újabb képeit, és csak úgy odavetve megkérdezte: — És Pablo, jól el tudja adni ezeket az absztrakt ké­peket? — Ezt a képtárlátogató, vagy a pénzügyminiszter kérdezi? — válaszolt a kér­désre kérdéssel Picasso. Nyolchengeres fürdőkád Georges Barris görög ere­detű amerikai egyszerűen „a konstruktőrök királyának ti- tuláltatja magát és büszkén hangoztatja: Mindent meg tudok tenni a kocsival, és meg is csinálok.” És gépko­csikat formál át képzelete alapján, továbbá rendelés­re sokszor borsos áron. Meg­rendelői színészek, publicis­ták és olyan emberek, akik „túlságosan - egyhangúnak” ítélik meg Rolls-uk vagy Ferrarijük karosszériáját. A kerekeken járó fodrász-sza­lon egyik kedvelt típusa, de készít földön száguldó lep­két és más modellt, évente ezer félét. Nem mindenna­pi az a kocsitípusa, amely­be nyolchengeres motor mö­gé, két fürdőkádat épített, ülések helyett Barátkozó állatok A Szovjetunió távol-kele­ti vidékein egyre intenzí­vebben foglalkoznak a ter­mészeti értékek feltárásá­val. Ilyen célból tanulmá­nyozzák most a tudósok faunájának egyik legnagyobb számú képviselői a medvék Az előzetes felmérés szerint a félszigeten közel kétezer medve él. Noha a medvék tulajdonképpen ragadozók, a Kamcsatka állat- és növény­világát és természetesen geológiai adottságait. Meg­állapították, hogy az óriás félszigeten jelenleg több mint 200 különböző fajú ál­lat él. A félsziget gazdag kamcsatkai medvék vegetá­riánusok : gyökerekkel, bo­gyókkal, füvekkel táplálkoz­nak. Mint képünkön is lát­ható, az emberrel is szíve­sen megbarátkoznak. Szerelmes elefánt Baby húszesztendős, s mint kortársai, ő is szerel­mes. Baby azonban elefánt és szrelme idomítója, Hans Willy, akivel együtt lép fel az NSZK-ban. Baby hűsége nem ismer akadályokat. Nemrégiben Anstadt vá­roskájában az ügyeletes rendőr letartóztatta Hanst az utcai közlekedés szabá­lyainak megsértéséért, és bevitte a rendőrőrsre. Nem telt el egy óra, s már tele­fonált a polgármester: „Azonnal engedjék szabadon Willyt! Az egész városban keresi őt egy elefánt!” Az történt tudniillik, hogy Ba­by nagyon vágyott látni már barátját, ezért leszakí­totta vastag láncát, s friss ügetésben végigrohant a városon, halálra rémísztve a békés járókelőket. Hans meg­jelenése megnyugtatta az elefántleánykát, s mindkét művész visszatért a cir­kuszba. Büntetést nem kap­tak. Muskétás kísértet A West Point-i katonai akadémia hallgatóit riadóz­tatták: Kísértet járt az épü­letben! Sokan látták: a 4714- es szoba ajtaja előtt meg­jelent egy Jackson elnök idejéből származó hórihor- gas katona, kezében mus­kétával. Az épület parancs­noka hivatalosan közölte, hogy „helyt ad a ténynek”. Mindenesetre megmondta, a szobából „jeges fuvallat ér­ződik”. A biztonság kedvéért a parancsnok lezáratta és lepecsételtette a veszélyes helyiséget, s zárva is marad 1974. húsvétjáig. Ilyen is megtörténik Egy angliai kisváros, Jed­burgh tanács^ elhatározta, hogy megsemmisíti a város­ról nemrégiben megjelent, turisták számára szolgáló is­mertetőt. amelyben .igen na­gyon dicsérték a város szép­ségeit. A címlapon vonzó felirat volt: „Itt önt bará­tok várjak, szíves vendég- fogadás”. Sajnos a feliratot illusztráló fénykép a helyi temetőt mutatta be. Az elhagyott férfi Egy hetilap közölte egy szakállas férfi képét, aki a Szajna partján üldögél, láthatólag szegény mint a templom egere. Munkanélküli, felesége és gyermekei elhagyták. A fér­fi Sterling Hayden, 56 éves amerikai filmszínész, szá­mos vadnyugati film hőse, aki valamikor dúsgazdag volt. Palásti László

Next

/
Oldalképek
Tartalom