Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-14 / 266. szám

1973. november 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ,,Nemcsak az én érdemem" Beszélgetés Rohonezy Andrea kitüntetett kórusvezetővel Rohonezy Andrea szolnoki kórusvezető, a Kassai úti ál­talános iskola tanára no­vember 7-e alkalmából a me­gyei tanács közművelődési dí­ját kapta. A kitüntetett kórusvezetőt iskolájának tanári szobájában találtam meg. Öra után. már délutáni ügyeletes! munkájá­ra készült. — Jászberényben kezdtem tanári pályafutásomat, majd 1969-ben kerültem Szolnok­ra. ebbe az iskolába. A hivata­' los óráimon kívül, megszer­vezetem a jászberényi Hűtő­gépgyár ifjúmunkás Madrigál kórusát, hetenként járok a jász ..fővárosba” próbálni ve­lük. Sikerült megalakítanunk a szolnoki Páva kört is. Itt főként fizikai dolgozók éne­kelnek. 13 évestől 73 évesig. Hetenként két órábart tartok próbát. Ennyi, amit ágy ér­zem,- hogy pluszként végzek, de ez öröm nekem, főként, ha sikert érünk el — mond­ja önmagáról, a munkájáról. — A kassai úti isko­lának jónevű kórusa van. bizonyára az is többlet munkát jelent? — A hivatalos óraszámban benne van az énekkari foglal­kozásom. Természetesen, ha valamilyen szereplésre készü­lünk. akkor nincsen időhöz kötve a próba.' Ugyanakkor mindegyük felsőtagozatos osz­tályomban van kamarakórus, bizony ez nagyon sok időt, energiát elvesz tőlem. Én egyedül vagyok, a gyerekek sokan, hozzájuk' kell alkal­mazkodnom. Egyébként is minden kórusommal úgy - va­gyok. hogy az időt ők hatá­rozzák meg, mert vagy tanu­lókról, vagy munkásokról van szó, nehéz beosztani az ide­jüket. A kórusaimon' kívül vezetek egy hetedik osztályo­sokból álló furulyaszakkört is. Pedagógus vagyok kórus- vezetőként, is. — Eddigi legnagyobb sikerei? — Nem mondhatom, hogy magasra eljutottunk, inkább úgy fogalmaznék, hogy sok­felé voltunk, sokat szerepel­tünk. Több-kevesebb sikert értünk el. Most nemrégen a hűtőgépgyári kamarakórus­sal a Vándor Sándor Mun­kásdalfesztiválon szerepel­tünk. a Páva-kör pedig részt vett az Arany Páva vetélke­dőn. Még régebbi, emlékeze­tes siker számomra, hogy 1968-ban az akkori KISZ-ka- marakórussal a Televízió Ki mit tud műsorában szerepel­tünk. Pillanatnyilag apró, je örömteli sikereket érünk el az iskolai kamarakórusokkal es a nagykórussal is. Névadó­ünnepélyeken énekelünk, szo­cialista brigádokat köszön­tünk, sőt a Szigligeti' Színház­ban is szerepeltünk már több­ször. társadalmi ünnepeken. — Hogyan érintette a kitüntetés? — Nagyon-nagyon megle­pődtem. Tudtam, hogy a kol­legáim megbecsülik a mun­kámat, az iskola vezetőségé­től is minden segítséget meg­kapok. Munkám eredményét látom a gyerekek, a kórusta­gok lelkes, éneklő kedvén. Az viszont még nem jutott szembe, hogy a tiszta, szép éneklésen kívül kaphatok va­lami más jutalmat is. Ezért volt számomra csodálatos ér­zés, amikor átvettem ezt a díjat. — Hogyan fogadták a gyerekek és a kórus­tagok. hogy vezetőjük, tanár nénijüket kitün­tették? — Először az iskolában a kollégák gratuláltak. Aztán a gyerekek, sőt külön a sa­ját rajom virággal köszön­tött. Másik két kórusommal még nem találkoztam, de bizonyára ők is nagyon örül­nek, velem együtt. Ezt azért mondtam így, mert én úgy érzem, hogy ezt a díjat nem­csak én kaptam, minden kó­rustagom munkája benne van. V. E. Budapest <ava 7, Szí d ad Filmek a képernyőn A hónap második felében két sikeres magyar produk­ciót láthatnak a televízió nézői. November 15-én a filmesztétikai adásokhoz il- lusztrálcióként vetítik le a „Budapesti tavasz” című emlékezetes hazai produk­ciót, november 17-én este pedig Krúdy Gyula regé­nyes hőse, a Szindbád kel életre Huszárik Zoltán film­jében a tévé sokmilliós nyil­vánossága előtt. November 21-én ismétlés­ként láthatjuk „A kis boby” című amerikai filmet, 24-én pedig az éjszakai műsorban kerül az érdeklődők elé a „Mandarin” című francia al­kotás. A választékban ott szerepei még a Maigret-so- rozat újabb epizódja is, amelynek „Barátom,. a fel­ügyelő” a címe. Ebben a hó­napban befejeződik a ..Sal­to mortale” című NSZK-so- rozat. RÉZ KORI KOCSIK MÁSOL AT A ABÁDSZALÓKON Eqy szakkör sikerei (Tudósítónktól) Abádszalókon az általános iskola néprajzi szakkörének tagjai biztosan örömmel emlékeznek vissza november 5-re. Több évi munka gyü­mölcse érett be erre a nap­ra, bár ez a lelkes kollektí­va már korábban is több jelentős eredményt ért el. Az 1970-ben alakult szakkör már 1971-ben megnyerte a tiszafüredi járás úttörő-hon­ismereti szakköreinek vetél­kedőjét. 1972-ben a legjobb eredményét érte el a járás­ban az Úttörő Történelmi Bizottság honismereti pá­lyázatán. Még ugyanebben az évben a Mezőgazdasági Múzeum hirdette pályázat­ra is beneveztek, ahonnan az értékes második díjat és az ezzel járó diavetítőt hoz­Mi köze hozzá?! Jó nyolcvan kilométeres sebességgel száguld egy billenőplatós tehergépkocsi. Tízével, húszával potyog róla a cukorrépa... Megelőzöm, integetek a vezetőnek. Megáll, kiabál: „Mi van?” Nagybn potyog a rakománya, mondom. A „pilótát” elönti a mé­reg: „Ha potyog, akkor potyog. Mi köze hozzá?!” Valamit makogok, hogy kár, mert hogy annyi szem cukor, ráadásul az úttest­re hulló répa baleset ve­szélyt is jelent — de a teherautó vezetőjét mindez nem igen érdekelheti, mert gázt ad és elhajt. A répa potyog ... Az őszi napfényben egy bácsika sétálgat, nézi, mi­ért szedik fel az új, né- hányhete lerakott szegély­köveket. Meg is kérdezi az út mellett álldogáló munkavezetőtől, nem kis szemrehányással, Gúnyos választ kap: „Nagyon rá­ér, tata. hogy ilyesmivel törődik. Mi köze hozzá?” Utcai verekedés, amo­lyan családi „perpatvar”- féle. Egy idős asszony a felpofozott nő védelmére kel. A férfi durván neki­támad: „Maga is kaphat! Mi köze hozzá?’ A tömeg szégyenlősen szétoszlik, mintha úgy értelmezték volna, hogy tényleg semmi közük hozzá. Sorolhatnám a példákat, egyre inkább többször el­csattan a visszautasító kérdés: Mi köze hozzá?!” Néha meg is toldják: „Tö­rődjön a maga munkájá­val!” Ez utóbbi felszólítás lét- jogosultságát elismerjük Tényleg, mindenki törőd­jön a saját munkájával, igyekezzék azt legjobban elvégezni. De az az ember, alá jól dolgozik, és ezzel minden tőle telhetőt meg­tesz a társadalom boldo­gulásáért, joggal emelhet szót ha úgy látja, hogy mások hanyagul, felelőtle­nül végzik munkájukat, olyan magatartást tanúsí­tanak, amely a társadalom érdekeivel ellentétes. A közéleti demokrácia fórumain mindenki el­mondhatja a véleményét. Sőt! Politikai életünk kü­lönböző szintű irányító szervei egyenesen ambici­onálják az állampolgáro­kat, hogy fejtsék ki né­zeteiket a legkülönbözőbb dolgokról. Ezzel merőben ellentétes az a nézet — ezért is ká­ros! — amelyet a „mi kö­ze hozzá” . felfogású embe­rek képviselnek, akik szemellenzőt próbálnak rakni embertársaikra. Va­gyis: mindenki törődjön a saját dolgával, csakis az­zal. s ne tegye szóvá má­sok rossz munkáját. E kispolgári — tehát káros — nézettel seholsem felesleges vitába szállni. — ti — ták él. November 5-én a MÉH-Tröszt pályázati díjét vették át egy Abádszalókon megrendezett kis ünnepség keretében. A MÉH-Tröszt 1972-ben pályázatot hirdetett a hul­ladékgyűjtés során fellelhe­tő muzeális értékek meg­mentése érdekében. A be­gyűjtött papír- és fémhulla­dék közt ugyanis évek óta számtalan muzeális érték ment veszendőbe. A pályá­zó úttörőcsapatok a begyűj­tött anyagot a területileg il­letékes múzeumok szakvéle­ményét kikérve küldték be a pályázatra. Szolnok me­gyéből Abádszalók érte el a legjobb eredményt, az orszá­gos III—VI. helyezést. A jutalom átadása előtt a szakkör újabban gyűjtött helytörténeti tárgyait te­kinthették meg az érdeklő­dők. Az asztalokon ma már álig fogyasztott ételeket is kiállítottak.. Főtt és pattoga­tott kukorica, guba. sült tök és kukoricalisztből sütött görhe szerepelt az „étlapon”, melyet a látogatók megkós­tolhattak. A kiállítás megtekintése után a műyelődési házba vonultak át az ünnepség résztvevői. Dr. Antal Ká­roly né tanárnő röviden is­mertette a s szakkör célját, megalakulásának körülmé­nyeit. A szakkör munkájáról, eredményeiről maguk a szakköri tagok számoltak be. A szakköri titkár, Ba­logh Lajos és helyettese, Juhász Rozália mellett min­den szakköri tag szót ka­pott. A sikeres bemutatkozás után a. szakkör és vezető­nője átvette a jutalmakat. Elsőként dr. DráVéczky Ba­lázs, a Központi Múzeumi. Igazgatóság csportvezetője gratulált az élért eredmény­hez, s nyújtotta ált a KMI ajándékait, öt rézkori kocsi — és egy szép középkori cserépmásolatot. , A MÉH- Tröszt Szolnok megyei kép­viselője a munka irányítóit, segítőit jutalmazta meg ,go- lyóstollal és irattömbbel. Végül a Szolnok megyei mú­zeumi szervezet képviseleté­ben Kaposvári Gyula me­gyei múzeumigazgató nyúj­totta át a szakkörnek azo­kat a múzeumi kiadványo­kat, mellyel a szakköri könyvtár alapjainak leraká­sához járult hozzá. F. A. Kodály- ntézet Kecskeme'en Kodály Zoltán szülőváro­sában, Kecskeméten — a Bács-Kiskun megyei Tanács támogatásával — hozzák lét­re a Kodály-intézetet. A vá­ros történelmi központjának patihás műemlc-kegyüttesé- ben, az egykori Ferences­kolostor épületében alakít­ják ki a zenetudományi in­tézményt. Terveit a Bács- Kiskun megyei Tervező Vál­lalat készítette. A leendő intézetet a mel­lette lévő kecskeméti öreg­templommal együtt először „kiszabadították” az egykor falaihoz épült földszintes lé­tesítmények fogságából. A rendház belső, intézeti célra történő kialakítása eredeti tervrajz szerint történik. Az intézet nagy lehetősé­get nyújt majd a hazai és a külföldi ének-zenei szakem­berek képzésére. Ugyanis mellette van a világhírű Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és Gimná­zium. amelyet annakidején a mester szorgalmazására létesített szülővárosa. A ter­vezett zenei óvoda szintén közelében lesz. A kecskeméti Kodály-in- tézet kialakítását megkezd­ték. Megnyitását a jövő év­ben sorra kerülő nemzetkö­zi Kodály-szeminárium ide­jére tervezik. Chaplin „Chaplin vagyok, komikus figura, aki megnevetteti' az egész világot — mutatja be önmagát Charlie Chaplin, a film világtörténetének .talán legismertebb alakja. 1889-ben, egy londoni kül­városi nyomornegyedben, Brixtonbam született. (Ugyan­ebben az évben készült az első mozgókép is...) Testvé­rével, Sydney-yel együtt egész gyermekkorát nyomorban töl­tötte el. Már borán pénzt ke­res. Egy albershoti music- ! hallban énekel, utána fapa­pucsban dzsiggel... Hamarosan kivándorol Amerikába. Az első szerző­dés csak heti 150 dollárt biz­tosit Chaplinnak. Egy év múlva ez az összeg már a tízszeresére emelkedik, s a filmtörténet szerint, később tizenötezret keresett heten­ként. Munkakedvére jellemző, hogy három esztendő alatt hatvanhét rövidfilmet forgat. Amit csinál, tipikus amerikai burleszk, tele üldözéssel, ve­rekedéssel. Első igazán nagy filmje a „Chaplin a rendőr”, Itt ala­kul ki a későbbi világhírű alkotások alaptétele: a tisz­tességes, becsületes kisember harca az erőszakkal, a túl­erővel szemben. Ez a gondo­lat vezérli az Aranyláz. A diktátor vagy éppen a Mo­dern idők megalkotásában is. Chaplin „a népmeséi leg­kisebb fiú győzelmét játssza el”, s mivel az emberiség többsége kisember, filmjei­vel egyre szélesebb körben lesz népszerű. A filmek éles társadalom­kritikája, „természetesen” el­lenségeket is szereznek Chap- lirmak. Hitler — A diktátor megtekintése után — egye­nesen a fizikai megsemmisí­tésére ad parancsot. Ameriká­ban pedig bíróság elé állít­ják... „ 1952-ben, a „Rivaldafény* elkészültével visszatér Euró­pába. Svájcban telepszik le, újabb filmjeit Angliában for­gatja. Ez évben köszöntötték nyolcvannegyedik születés­napját. Magyarországon több mint negyedszázada nem volt Chaplin-bemutató. Utoljára 1947-ben A diktátort és a Monsieur Verdoux-t vetítet­ték. A MOKÉP-nak moist si­került tíz Chaplin-fUm for­galmazási jogát megvásárol­ni. Ez azt jelenti, hogy éven­te két filmmel találkozunk a nagy művész alkotása közül. Az első bemutató a Modern idők lesz, majd ezt követi a Kölyök, A diktátor, az Arany­láz, a Cirkusz, a Monsieur Verdoux, a Rivaldafény, a Nagyvárosi fények, az Egy király New Yorkban és a Chaplin revű. A modem idő­ket a megye néhány városá­ban már bemutatták, szolno­ki vetítése holnap kezdődik. Chaplin újra nevetett. „Minden élőlény között csak az ember tudja előre, hogy meg fog halni, mégis egye­dül az ember tud nevetni — írja. — Megnevettetni az em­bert annyi, mint elterelni a figyelmét a halálról. Ez min­den célom és vágyam...” —sz —í> Kérdeztem, nincs-e ágyas szobájuk: — Nekünk csak hatágyas szobáink vannak — mondta a portás —, de az egyik szerencsére üres. Megígérte, hogy nem tesz be senkit a szobába. Nem is volna kit; ez borvidék, magyarázna, és most nincs szezon. Feljött velem a huzatos, penészes falú lépcsőházban. A szobában hat vaságy volt, hat mosdó, hat szék, hat éjjeliszekrény, és egy pu­cér, megsárgult fényű vil­lanykörte. — Nem valami szép — mondta a portás. — De már épül egy modern, százágyas szálloda. Levetkőztem. Épp el akar­tam oltani a villanyt, ami­kor egy szemüveges, akta­táskás férfi lépett be. Nem nagy örömmel méregettük egymást. — Nekem azt ígérte a portás, hogy egyedül leszek. — Nekem is — mondtam. Bosszús képpel, de előzé­kenyen bemutatkoztunk, ő a városka fölötti nagy pin­cészetbe indult, előkészíteni az őszre tervezett nemzet­közi borolimpiászt; “de itt, a szálloda előtt karambolo­egy- Örkény István: Megöregszünk zott a kocsija, öt perc múl­va megjött a sofőrje; kezet- arcot mosott, és zsebkése pengéjével nyomkodta a fe­jét. Ott, ahol beleütötte a szélvédő üvegbe, jókora da­ganat nőtt. Már hárman voltunk. Ne­gyediknek egy rendőr ér­kezett. Ránk se nézett, csak odabiccentett. Nem szóltunk semmit. Egy rendőrrel senki se szeret vitatkozni. Őutá­na egy öregember vánszor- gott be, oly ereje vesztet­ten, hogy egyenesen leros­kadt az első szabad ágyra és zihált. Őneki se szóltunk semmit. De újra nyílt az aj­tó. és egyszerre húsz vagy huszonöt ember tódult be. A szemüveges borszakértő kiabálni kezdett: — Mit keresnek itt? Ez nem tömegszállás, hanem szállodai szoba. Kiderült, azonban, hogy e nagyszámú csoport csak töredéke egy személyvonat utasainak. Vonatjuk nyílt pályán akadt el, s ők a va­súti töltésen gyalogoltak vé­gig. Nagy részük egy építő­ipari fegényszálláson éjsza­kázik; a maradékot itt, e szálloda szobáiban osztották el. De mialatt ez tisztázó­dott, mindegyre nyílt és csukódott az ajtó. Azt se láthattam a sok ember közt, jönnek-e vagy mennek, csak azt vettem észre, hogy egy­re többen vagyunk. Az ágyakon, ahol eleinte ket­ten, majd hárman feküd­tek, most már kénytelenek voltak felállni a vendégek. Én pedig, aki az ablak mel­letti legjobb ágyat válasz­tottam, egészen beszorultam a sarokba. — Engedjen kimenni —• forduRam a borszakértőhöz. — Inkább az utcán töltöm az éjszakát. — Nem fér a bőrébe? — kérdezte gúnyosan. — Hát csak tessék! Próbálja meg. Igaza volt. Már mozdulni se bírtunk. Ráadásul csalód­nom kellett ebben a bor­szakértőben is, aki eleinte oly előzékenynek mutatko­zott, Egy kis idő múlva, amikor már teljesen egy­máshoz voltunk préselve, arra kértem, hogy ne ol­dalvást álljon, hanem for­duljon szembe velem. Föl­ajánlottam, hogy a fordulat megkönnyítésére igyekszem behúzni a hasam. Ő azon­ban ezt a kis szívességet se volt hajlandó megtenni, mondván, hogy akkor ő kapná a hátába a rendőr csontos könyökét. Ingerülten felszólított, hogy zsebemből távolítsam el a kulcscsomó­mat, mely állítólag a ve­séjét nyomta. Nagy üggyel- bajjal sikerült a zsebembe nyúlnom, de sem a kulcso­kat, sem a kezemet nem bírtam többé kivenni. A borszakértő, aki jóval kisebb termetű volt nálam, hegyes vállával a szívgöd­römnek szorult Így marad- tbjik. Már nem is vesze­kedtünk. Már csak egészen kicsiket tudtunk lélegezni, mert szűnös-szüntelen új vendégek érkeztek, s m minden ajtőcsukásra Bsr saébte szorultunk \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom