Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-05 / 233. szám

1973. október 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szolnokon nyitották meg az országos múzeumi hónapot (Folytatás az 1. oldalról.) ben fogtak össze, hogy a tu­dományos és művészettörté­neti eredmények feltárásával és közkinccsé tételével a kö­zönség művészeti ismereteit gazdagítsák. Újszerűsége ab­ban áll. hogy a művészet­történetírás néhány beideg- ződött állásfoglalását felül­vizsgálva, nem egy-egy sze­mélyhez vagy csoporthoz kö­tődve, hanem a művekre ha­gyatkozva mutatja be a szá­zadvégi plein-air törekvések valóságos képét. — Megvalósulhatott vol­na-e ez a kiállítás a Szolnok megyei Tanács, a városi ta­nácsok és a megye közönsé­gének megértő támogatása nélkül? A szolnoki művész­telep hagyományainak töret­len ápolása, a megyei mú­zeumi szervezet gyors ütemű fejlődése, a ma már országo­san is fontos szerepet betöl­tő korszerű Szolnoki Galé­ria létrehozása a városnak és közönségének a művészetet értő és pártoló szándékát igazolják. — Igazolják ugyanakkor azoknak a fővárosi művé­szeti intézményeknek helyes törekvéseit is. akik kilépve a maguk zárkózottságából, ezt az új szempontú tudomá­nyos rendezői elv alapján összeválogatott, fontos mű­vészettörténeti összefüggése­ket feltáró kiállítást először itt, Szolnok megye művészet szerető közönségének mutat­ják be, ezzel is jelezve: hogy számítanak hozzáértő véle­ményére. Meggyőződésem,­hogy a „Plein-air festészet a magyar művészetben” cím­mel most megnyíló kiállítás nemcsak a múzeumi hónap­nak. de képzőművészeti éle­tünknek is rangos eseményé­vé válik. Garamvölgyi József minisz­terhelyettes beszéde után dr. Pogány Ödön Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria fő­igazgatója megnyitotta a Plein-air festészet a inamiar művészetben című kiállítást, melyet a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Művészet­történeti Kutatócsoportja és a Damjanich János Múzeum rendezett. Jó ötletpek bizonyult, hogy a Galéria n emeleti részén fényképek.'” használati esz­közök. bútorok, s az akkori népviselet bemutatásával kel­lően érzékeltetik annak a kornak megyei légkörét, melyben a plein-air festé­szet Szolnokhoz fűződő ága kiteljesedett. A jó ötletet a Damjanich múzeum szakem­berei dicséretre méltó lele­ménnyel. tetszetős rendezés­sel váltották valóra. TÚRKEVEI VÁLTOZÁSOK Hová, hogyan Türke ve ? 0 Múzeumavatás, kiállítás Karcagon Tegnap délután Sipos Ká­roly, a megvei tanács elnök- helyettese nyitotta meg Kar­cagon a Nagykunsági krónika című állandó kiállítást. Ez az ünnepi esemény egyúttal a Győrffy István . Nagykun Múzeum új otthonának ava­tása is volt. Dr. Bellon Tibor Igazgató fáradhatatlan kutatómunká­val gazdagította több száz néprajzi tárggyal gyarapítot­ta az elődök gyűjtötte érté­kes leletanyagot. S közben ál­maiban dédelgette alkotó fantáziával tervezte az ál­landó kiállítást. A kényszer szüleménye volt a hosszú fel­készülési idő. utólagosan, még sem lehet kárhoztatni, hiszen kedvező lehetőséget biztosí­tott egy országosan is ran­gos. az átlagember számára rendkívül tetszetős, a karca­giakban jogos örömöt és büszkeséget szülő impozáns állandó kiállítás rendezésére. A Nagykunsági krónika eré­nye nemcsak megragadó kül­sőségeiben rejlik, sokkal in­kább abban, hogy a vitrinek­ben elhelyezett tárgyak, s a réthasznosítást. a külterjes állattartást, vagy a tanyás gazdálkodást megelevenítő diorámák összhangja a leg­lényegesebb jegyeket hang­súlyozva élővé, közérthetővé teszi a látogató számára a kar­cagi emberek múltiát. Többet jelent s többet ér ez min­den hamis illúziókeltésnél, amit jó érzékkel a szakem­ber biztonságával tudatosan elkerült dr. Bellon Tibor. A karcagi kiállítás megnyi­tása kiemelkedő eseménye annak a rangos rendezvény- sorozatnak. mely a múzeumi, honismereti és helytörténeti hónap jegyében most kezdő­dött megyénkben. Épül a járda, A képen jobbról a negyedik Török Sándor tanácselnök Győztes községek ' A jászfényszaruimilliomosok A megyei tanács a közelmúltban érté­kelte a fejlesztési verseny eredményeit. A városok közül Szolnokba nagyköz­ségek közül pedig Jászfény szaru, a két­ezer lakosnál többet számláló községek kategóriájában Ti- szasüly, az ennél ke­vesebb lakosúak kö­zül Szászberek lett az első. Szolnok fejlődé­sét lapunk rendszere­sen figyelemmel kí­séri. Következő soro­zatunkban azt mu­tatjuk be, hogy a győztes nagyközség, illetve a községek si­kere mögött milyen tényleges, látható eredmények vannak. Jászfényszaru hétezer la­kosa közül 2116-an végeztek társadalmi munkát, valami­vel több, mint hatmillió fo­rint értékben. Ezek a száraz tények. Büchler Józsefné községi párttitkárt arról kér­deztem, hogy mit tükröznek ezek a számok. Papírokat vesz elő, sorolni kezdi a nagyobb tételeket. — Épült egy tizennégy tan­termes iskola, amelyhez a lakosság négymillió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá. A gépeket a Béke Tsz, a Lehel kürt Tsz, a ktsz és a költségvetési üzem adta. A parkosításban majdnem egymillió, az utcák fásításá­ban 187 ezer, az útkarban­tartásban 490 ezer forint volt a társadalmi munka értéke. Sokat segített a lakosság bontási munkában, valamint az óvoda, iskola, művelődési ház felszerelésének gyarapí­tásában. — Hogyan sikerült meggyőzni az embe­reket arról, hogy ér­demes társadalmi munkát végezni? — Ma márcsak szólni kell, ’s jönnek. A mozgósítást jó­részt a területi pártszerve­zetek útján, végezzük. A gyakorlat alapján már tud­juk, hogy milyen munkára, kiket kell hívnunk. De amíg ez a helyzet kialakult, bi­zony Török Sándor tanács­elnöknek sokat kellett dol­goznia. Ö itt a szervezés mo­torja, az emberek gyakran maguk jönnek hozzá ötletek­kel, felajánlásokkal. Vita volt a múltkoriban ár­iái. hoev az egyik utcában melyik oldalon legyen a jár­da, Végül olyan döntés szü­letett. hogy épüljön az ár­nyékos oldalon, mivel a má­sikon úgyis hamar kiszik­kad a föld. De az ottaniak panaszkodtak, hogy az ő há­zuk előtt most már csúnyább lesz az utca. — Ültessék te­le virággal — mondta az el­nök. — Az emberek megfo­gadták a tanácsát és azóta a község egyik legszebb utcája. Ilyen példákat még vég nélkül sorolhatnék. Valaki bejött a tanácshoz, hogy en­gedélyt kérjen az utcáján levő kátyúk -betemetéséhez. Mondták neki, hogy nem pa­pír, hanem lapát kell ahhoz. Hazament és szépen betemet­te. a gödröket. Ezek aprósá­gok, de jellemzőek. Kialakult az emberekben az a felfogás, hogy ki-ki elvégzi amit meg tud csinálni. Sok, kisebb ér­tékű, társadalmi munkáról nem is szerzünk tudomást. Az emberek természetesnek veszik, hogy megcsinálják, néha nem is szólnak róla. — Az elmondot­takból úgy tűnik, az idén sem lesz keve­sebb a társadalmi munka. — Reméljük. Az idei mun­ka elszámolásában máris sze­repelni fog az öregek nap­közije. a sporttelep, a lőtér építése, jóval több, mint egymillió forint értékben. Két utcában építünk járdát, ehhez is biztosan számítunk a lakosság közreműködésére. Bistey András Következik: A tisza­sülyi önkéntesek. Túrkeve fejlődésének él­tető forrása lakóinak a köz ügyeiért érzett áldozatválla­ló munkája. Kelemen Imre, a Vörös Csillag Tsz pártbi­zottságának titkára így fo­galmazza ezt meg: — Jó az erkölcsi- politi­kai helyzet, magasfokú a közösség iránti felelősségér­zet. Akár a vietnamiak, akár az árvízkárosultak se­gítéséről volt szó, senki sem zárkózott el. Senki sem mondta, hogy „nem adok, én dolgoztam meg azért”. Rokonszenvet, élénk érdek­lődést, mélységes szolidari­tást tanúsítanak tagjaink a chilei dolgozók iránt is. Néha még többet is tesz­nek, mint ami a kötelessé­gük. Az egyik kombájn pél­dául kigyulladt aratáskor. Vezetője megijedt, ott hagy­ta. Simon Péter tsz-tag oda­szaladt, kivezette az égő kombájnt a gabonatáblából, s eloltotta a tüzet. Saját testi épségét veszélyeztette, hiszen a kombájn üzem­anyagtartály melletti része égett, mégis mentette. Az ilyen emberekre lehet ala­pozni a jövőt. A holnap körvonalai A jövő a mában gyökered­zik, távlatait a napi munká­val alapozzák, s alakítják Túrkevén is. Ezért sok min­den — legalább is nagy vo­nalakban — előre látható. Hitelt érdemlő tehát a vá­ros tanácselnökének jöven­dölése : — A túrkevei városkép alapvetően é nem változik meg. Nem tervezünk felhő­karcolókat, még új városi központ építése sem szerepel az elképzelések között. Meg­alapozottan számítani lehet viszont arra, hogy a lakó­házak 70 százalékát kitevő, alapozás és szigetelés nélküli épületekből korszerűbb la­kásokba költöznek az embe­rek. Erre vall az, hogy míg a III. ötéves terv során 61 lebontott családi ház he­lyére 63 új épület került, addig a IV. ötéves terv el­telt évében az új családi há­zak sz'áma eléri a 258-at, s ebből bontás helyén 10 5 épült, s csak egyharmaduk került bontott épület helyé­re. Azt mondja Tóth Kálmán, a Táncsics Tsz pártitkára: — A dolgozókról való gon­Építők a színházért, a színház az építőkért A hangzatos szavakat, a protokolláris formaságokat mellőző, meghitt hangulatú beszélgetés után Jakus Ven­del, az állami építőipari vál­lalat igazgatója, Göblyös István, a vállalat szakszer­vezeti bizottságának titkára, Székely Gábor, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgató­ja és Papp Zoltán, a színház szb-titkára tegnap délután aláírták a négyezer dolgozót foglalkoztató nagyvállalat és a színház együttműködési megállapodását. Az együttműködési meg­állapodás az első Szolnok megyében, amely az ipari munkások és a színművé­szek kölcsönös egymásra utaltságát ennyire konkrét formában rögzíti. A megállapodás lényege egy mondatban így foglalha­tó össze: az építők a színhá­zért, a színház az építőkért. Az együttműködési megái-, lapodás elevenen ható kultu­rális kapcsolat. A színház dolgozói vállalták. — többek között — hogy az építőipari vállalat kulturális rendezvé­nyein rendszeresen fellép­nek, a munkásszállásokon — a helyhez és időhöz megfe­lelő — műsorokat adnak, s az egyes premierek előtt és után munkás—művész talál­kozókon vesznek részt. A vállalat állami és társa­dalmi vezetése a munkások művelődése érdekében szá­mottevő anyagi áldozatot vál­lalt és segítséget adott a színház szervezőinek a bér- letezéshez. Mindezek ered­ményeként ebben a szezon­ban — eddig — kettőszázti- zenhat éoítőmari dolgozó bérlője van a színháznak. A megállapodás jelentősé­géről Székely Gábor a kö­vetkezőket mondotta: — A megállapodás jelentő­ségét nemcsak abban látom, hogy két-háromszáz munkás- bérlőnkkel. több lesz ebben a szezonban, hanem abban is, hogy az építőipari munká­sokban bizonyára tudatosul az a felismerés, hogy a szín­ház értük is van. Jakus Vendel arra kérte a színház vezetőit hogy te­gyenek meg minden haszno­sat, célravezetőt, annak ér­dekében. hogy az éoPnmun- kások műveltsége fokozato­san és állandóan emelked­jék, majd baráti találkozóra hívta meg a színház művé­szeit. doskodás nélkülözhetetlen láncszemé, lakásgondjuk megoldásának segítése. Szö­vetkezetünk ezért tagjaink­nak öt évre negyvenezer fo­rint kamatmentes hitelt nyújt családiház építéshez. Nemcsak az épületek álla­gának javulása érdemel fi­gyelmet Túrkevén, hanem az is, hogy előtérbe került a társasházak építése és egy­re többen kérnek kétszin­tes családi házakra is épí­tési engedélyt. Egyéni tár­sulással hét négylakásos épület már elkészült, most építénelc egy 24 lakásos OTP társasházat, egy 16 lakásos építését pedig most készítik elő. Más vonatkozásban is a realitásokkal való józan számvetés szabja meg Túr- kevé holnapi arculatát. Tóth Imre, a városi pártbizottság titkára szerint: — Nincs is szükség új zászlóbontásra, látványos for­dulatokra. Az ipar- mező- gazdaság mostani aránya hosszú évekre kielégítő, meg­oldotta a munkaerőgondokat. Figyelmünket most már az intenzív fejlődésre, a terme­lékenyebb munkára, a jobb szociális körülmények ki­alakítására, a műszaki fej­lesztésre kell irányitanunk. A túrkevei üzemek tö te­kédnek a fejlődésre. A Má­jus 1. Ruhagyár új épülete már szépen magasodik. Ar­ra, s gépi berendezésekre közel negyvenmillió forintot költenek. Már korábban szóba ke­rült, hogy a helyi AF1T üzemben kooperációban évente ezer kisméretű autó­buszt gyártanak. Most már érdemi tárgyalásokat is foly­tatnak erről. Az AFIT szak­gárdájának, technikai bázi­sának eddig is jó hírneve volt szakmai berkekben, koo­perációs partnereik a mik­robuszok gyártásában sem járnának velük rosszul. Az emberek teherautóval való munkába szállítása el­avult, kisméretű autóbuszok beszerzése pedig gyártási nehézségek miatt szinte le­hetetlen. Ezért ígérkezik igen hasznosnak az AFIT vállal­kozása. Az ipar tehát nagy lép­tekkel tör előre Túrkevén. Ennek elleném — még a távlatokat, tekintve is — a város gazdasági életében: Meghatározó a mezőgazdaság — Fordulópont előtt ál­lunk, — újságolja Szurcsik István, a Vörös Csillag Tsz elnöke. — A gabona, a lu­cerna, a borsó, a kukorica komplex gépesítésére törek­szünk. Nagy segítséget nyújt ehhez a tízmillió forint rá­fordítással épülő, s az idén befejeződő szárító — tisztító — magtártelep. Két és fél­millió forintot költve jövőre befejezzük a szociális épüle­tet. Szintén jövőre hozzá­kezdünk egy javító-szerviz bázis építéséhez. 1975-ben rakjuk le a négyszáz férő­helyes szakosított szarvas­marhatelep alapjait. 1977- ben — szintén szakosított rendszerben — a juhtelep kialakításához kezdünk. Új beruházásaink összértéke 60 millió forintot jelent saját erőből. Ehhez jön még az állami támogatás. A beruházásokkal párhu­zamosan a munkakörülmé­nyek és a szociális helyzet javítására is törekednek a Vörös Csillag Tsz-ben. Ta­valy például 250 forint ér­tékű munkaruhát biztosítot­tak, az idén hatszáz forint értékűt, s jövőre még töb­bet. 1974-től kezdve be akar­ják vezetni a szabad szom­batot. Az új feladatok megol­dása közben ügyelnek arra: ne növeljék a „köpenyesek” számát, vagyis lehetőleg maradjon a mostani arány, ami szerint a dolgozó tagok tíz százalékát sepn éri el az improduktív dolgozók ará­nya, — ide számítva az ad­minisztrátoroktól kezdve a mérlegkezelőkig mindenkit. — Terveink valóra vált­hatók, ha az embereket na­ponta megnyerjük, magunk mellé állítjuk, — mondja Kelemen Imre, a szövetke­zet párttitkára. — Máskép­pen nem mégy. A Táncsics Tsz útját is felfelé ívelő grafikon jelzi. Évente 3—1 ezer sertést ki- bocsájtó telepük van példá­ul, amit húsfeldolgozóval egészítettek ki. A sertés így feldolgozva kerül a fogyasz­tókhoz. A sertés azonban nem minden. A ballai kerü­letben juhászati szakosított telep építését, s az ezres ál­lomány két és félezresre nö­velését tervezik. A szarvas­marhatenyésztés fejlesztésé­nél a napokban születik a döntés: a hústermelés, a tej­termelés, vagy a kettős hasznosítás domináljon? A szarvasmarhatelep fejleszté­se várhatóan 11 millió fo­rintot igényel. Szegő László tsz-elnök ba- zsalyogva meséli: — Egyszer takarmányszű­kébe került gazdaságunk. Bementein a megyei pártbi­zottságra. Bereczki Lajos volt a mezőgazdasági osz­tályvezető. Odahívott az ab­lakhoz és kimutatott: ,,Lá tód, milyen kicsi udvarunk van? Hogy termeljünk itt ta­karmányt a tsz számára?” Értettem a szóból, évek óta nincs takarmányozási gon­dunk, s nem is lesz. A nö­vénytermesztés megteremti az állattenyésztés fejleszté­sének lehetőségét. — Végeredményben min­den az emberért történik a Táncsics Tsz-ben is, — mondja Tóth Kálmán párt-» titkár, — a közvetlenül ha­tó tényezőknek mégis felbe­csülhetetlen szerepük van. A nehéz fizikai munkát szin­te teljesen száműztük szö- vetkezetünkből. Hideg-me­leg vízzel ellátott szociális létesítményeket hoztunk lét­re, saját autóbuszunkkal jár­nak munkába a tsz-tagok. A következő évtől kezdve megszervezzük az üzemi ét­keztetést. Mindennek tudat- formáló hatása is van. Elő­segíti annak felismerését, hogy az egyén és a tsz bol­dogulásának egyaránt felté­tele a jól végzett munka. A szakmai és általános művelt­ségre ezért is. nagy gondot fordítunk a jövőben. E néhány adat, elképze­lés is arra utal: nemcsak könnyebb lesz évről évre a túrkevei tsz-tagok munkája, hanem mindinkább gyümöl­csöző is. Jól szolgálná ezt az ügyet a szélesebb körű ősz-, szefogás. Együtt könnyebb Együtt könnyebb, — han­goztatták, s meg is valósítot­ták a kevi parasztemberek. Ez az igazság azonban nem­csak a szövetkezésne, hanem a szövetkezetek összefogására is érvényes. A Táncsics Tsz húsüzeme például szinte a város egész sertésállományát fel tudná dolgozni. Bizonyos fokig érthetetlen, miért jár­nak mégis külön utakon. Érthetetlen az is, hogy a he­lyi ÁFÉSZ miért nem érté­kesíti üzleteiben a Táncsics Tsz húsfeldolgozó üzemének termékeit. Miért lehetséges ez a szomszédos városokban, s helyben miért nem? A jö­vő remélhetően jobb össze­fogást szül, a kölcsönös elő-, nyök kiaknázásával jár. Az együttműködés ezernyi te­rületen lehetséges és hasz­nos. Túrkeve „önjáró város”, saját erőinek hasznosításá­val igyekszik boldogulni. Erőfeszítése ezért érdemel lehetőség szerinti támoga­tást minden szervtől. Nem­csak a szövetkezeti mozga­lomtan szerzett érdemei, az első szorial'sta város rangja, hanern jelenlegi eré­nyei is méltóvá teszik erre. (VÉGE) Simon Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom