Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-21 / 247. szám

1973. október 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP .7 „Vitéz Mihály ébresztése“ „Szavak, kiknek Főbusa volt Vitéz s gazdag pillangó szárnyakat adott szavak szárnyatok bársonyára szedegessetek violaszagot midőn fölröpködtök őt dicsérni” Ady így ébresztette valaha, s most, születésének második centenáriumára készülődve is ez az igény és ez a mérce: violaszagot szedegető, bár­sonyos szárnyú szép szavak dicsérjék. Debrecenben első sorban. De a város csak helyszín: az ország szava szólal meg ott, hiszen a költő Debrecen fia volt, s nemcsak születés sze­rint Szoros, bár ellentétek­ből szőtt viszonyban élt hol­tig a várossal, elszakíthatat­lan attól az emléke is. „Költő hazája széles nagy­világ” — igaz. a képzelet a végtelenbe vágyik. Az övé is bekóborolja az egész gló­bust. 7 „Víg borzadással jár­tam el a görög J Szépségek és a római nagy világ / Pom­pás maradványit, s ezeknek t, Sírja felett az olasz neg­édes / Kertjébe szedtem drá­ga narancsokat / A franc mezőket láttam; az Albion / Barlangiban s a német er­dők / Bérceiben örömöt ta­láltam” J, maga azonban nem lép túl a honi tereken, álom marad a világ, melynek csak szellemi hatásait fogad­ja, s oltja hazai sarjakba, magyarrá téve mindent, amit átvesz és nemesebbé mindent, ami magyar. Keze alatt nyel­vünk játékosan röppen föl; a latinból jött, s oly honossá vált időmértékes sorok tán­cosán lebegnek, a népdal ké­pei, ízei rokokó kecsesség­gel öltenek formát, a vers csipkefinom, mint Mozart muzsikája, s az Európán át- $üvítő eszmék hazai gon­dokkal telítődnek. S az európai szellem fi­nomhangú költője közben nemcsak hűT de otthonos fia Is városának. Az ellentéteket szintézisbe olvasztó. Hiszen ez-a város egyszerre maradi- ság fészke és haladó tudo­mányok vára, földönjáró anyagiasságé és merész tette­sé. zsíros disznótoroké és iélibábos álmoké.. Petőfi azt Írja Debrecenről a független­ség kikiáltása után. hogy jaj a függetlenségnek, mely jlyan városban születik, ahol a kapukra kiírják: „aki be­jön, csukja be az ajtót, mert kimegy a disznó”. És mégis, itt született, itt formálódott, szellemileg is itt nőtt naggyá a leglégiesebb magyar költő, ki líránk csaknem évszázados mély csendjébe úgy hasított bele. mint koratavaszi deren­gésbe a váratlan villám. A versek íve is igazi deb­receni lélekre vall. a költő egyszerre hajdúsági, európai és magyar, egyetemes, de szü­lőföldjétől elszakíthatatlan. „Itt van zúzos december, bort igyék minden ember”; „Drá­ga kincsem, galambocskám, csikóbőrös kulacsocskám” — a bor dicséretéhez debreceni disznótorok ízei társulnak — de ott a tündérálom a nyo­mukban „a lenge hold halk­kal világosítja a szőke bikk­fák oldalát”. Hálátlan haza, zord, szi­gorú iskola, rebellis diák — sorsa törvényszerű, amikor elűzik, meghalni mégis ha­zatér. A rövid, hányatott, nyomorúsággal, csalódással teli életút — „az is bolond, aki poétává lesz Magyaror­szágon” — nem olyan haj­szolt, rohanós, sokfelé tartó, mint Petőfié, hanem belefér egyetlen háromszögbe: Deb­recen—Komárom—Pozsony— Csurgó, s a Balaton vonalá­val határolt térségbe. Az ünnepségek egyik köz­pontja tehát Debrecen lesz, a másik Csurgó. Kelettől— nyugatig hangzik a vers, hir­detve nyelv és gondolat cso­dálatos lehetőségeit. Országos szavalóverseny adja majd te­levízión keresztül is hírül, hogy versmondóink milyen eredménnyel szedegetik a „violaszagot” ; Debrecenben találkoznak a „névrokonok”, a Csokonai nevét viselő okta­tási és közművelődési intéz­mények képviselői; „Rádió- tudomány-költészet” címmel itt tanácskoznak az iroda­lom-tudományok kutatói, itt kerül színre a Kamyóné és a Tempefői (Budapesten is a Kamyóné, Győrben pedig a Dorottya); november tizenha­todikén lesz a központi ün­nepség a színházban, mely­hez belépőjegyül egy biblio­fil könyvecske szolgál, „Fő­4 magyar plein-air kezdetei* i Kiállítás a szolnoki Galériában nég él? — kérdezte a fiú levetve és a kecskére muta­tott. ☆ Az öregasszony könnyes szemmel nézte a fiát. — Milyen rövid a hajad ... te huligán! „Hogy megöregedett.. gondolta a fiú. — El se köszöntél az anyád­tól... de én nem haragszom. Megnősültél? — Igen. _ — Befejezted az iskoládat? — Nem — Milyen asszony a fele- léged? — Mint a többiek. — Gyerek? — Nincs. — Adj innom! Zelma fő­zött nekem teát... A lány nyújtotta a csészét, de neki a fiától kellett. — Miért a feleséged nél­kül jöttél? — Majd jön ő is... — Ajándékot se hoztál! — Azt hittem, eladtad a házat... — Olyan vagy, mint vol­tál! — Majdnem... » — Nem is borotválkoztál. j — Nem... I ~ Mint az apád. Ö se sze­retett borotválkozni. A múlt ősszel halt meg... Csend támadt. — Mama... én most el­megyek. — Ne menj még! Zelma, adj neki enni! — Azonnal jövök! Elszaladt. Anyja halkan zsörtölődött. — Mindig ilyen volt... Azt mondta, visszajön? — Azt! Pedig a pokolban lenne a helye! —- Gonosz a te szíved és nem tudod, mit jelent az; várni! ☆ Az utca végén, az autó­buszról különös öltözékű em­berek szálltak le. Valóságos cirkuszi menet! Egy kövér nő kicsi kutyával, egy med­vetáncoltató. két súlyemelő, három balettruhás lány. bo­hócok és egy nyurga, frakkos férfi. A frakkos ment be Karin­ja néni házába elsőnek és ölben vitte ki az asszonyt a tornácra. Arnold hatalmas csokor orgonát .nyújtott át az any­jának. Aztán jöttek sorban, mind. akik az autóbuszról leszálltait, meghajoltak Ka­hadnagy Fazekas' úrhoz” cí­mű. tíz verset tartalmazó, melyet debreceni grafikusok illusztráltak. Csokonai szá­mot jelentet meg az Alföld című folyóirat, s a Kossuth Lajos Tudományegyetem idő­szakos kiadványa, a Studia Litterária is; végül „Csokonai koszorúja” címmel az utókor verses és prózai reflexiói lát­nak napvilágot. A fővárosi kiadók közül a Szépirodalmi az Arcok és Vayomások so­rozatban adja ki Vargha Ba­lázs Csokonai életrajzát; a Gondolat Julow Viktor mo­nográfiáját és egy hasonmás- kiadást a Lilla- és az Anak-' reoni dalok, valamint az Ódák első megjelenési for­mái alapján: a Tankönyv­kiadó pedig újra kibocsátja a Szilágyi—Papp-féle Csokonai breváriumot. Csurgó a tanárról, a nép­művelőről emlékezik, aki a somogyi iskoláról „jövendölt”, azért fáradozván, hogy „a szegény pórlegény” ne váljék se zsivánnyá, se „bunyikká”; Komárom pedig Lilla költő­jéről — / „ki fogod mindig Lillád derekát / öleled e kis magyarságot / Te örök, ó s új hunn poétaság, / Ó ébredj, valahányszor ébresztünk” / hiszen, mint Ady is érzi. a Lilla dalok a modem ma­gyar szerelmi líra ősei, s a komáromi kereskedő annyi költői szépséggel felékesített leánya nélkül talán Lédára se került vona rá a halhatat­lanság palástja. Mivel ősz vaji, csendben ünnepel a Balaton, a szántó- di rév és Tihany — csak hí­rüket viszi a messzehangzó költői szó szerte az ország­ba. mert szebben a tóról, s a tájról senki sem szólt még, mint a távoli Debrecen szü­lötte. Ébresztjük Csokonait, „Hí­res Vitéz Mihályt”, az év­forduló alkalmat ad rá, hogy szép szavának ezüst hangja új árammal járja át lelkün­ket. nyelvünket; fény étvesz­tő, elszürkülő kifejezőkészsé­günket. Reméljük. minde­nütt, ahol emlékeznek róla, méltóképpen teszik. ' Mert. mint Illyés Gyula írja: „Az aranyaimat termő fának sorsa ápolóinak kezében van. Gyü­mölcsével a fa nemcsak ma­gát vallja meg: kertészét is”. t Bozóky Éva Hnja néni előtt és valami ér-' dckeset csinált mindegyik. Ki ezt, ki azt, az öregasszony nevettetésére. — Melyik a feleséged? — kérdezte türelmetlenül a be­teg. — Jön. azonnal... És jött egy törékeny kis nő, virágcsokorral, odament Kálin ja nénihez és megcsó­kolta, aztán egy ezüst szállal hímzett kendőt terített a vál­lára. Eközben azt . mondta, hogy nagyon szereti a fiát és nemsokára gyermekük lesz... ☆ Mindez olyan szép volt, hogy Kalinja néni elsírta magát. És sírtak a többiek is. Arnold és Zelma is. Csak . a kecske nem értette az egé­szet, nézte a tarka ruhás bo­hócokat ... — Nem tanított téged az élet semmire, fiam... — mondta az asszony és azután mélységes nagy csend lett. Mindenki lehajtotta a fejét. És hallani lehetett, amint a szellő megzörrenti az orgona­bokor leveleit... Oroszból fordította; Antalfy István Évjsírat és időrend sze­rint a szolnoki .Művésztelep egyik alapítója, Med- nyánszky László nyil­vánítható az első „modern” magyar festőnek, úgy, ami­ként ezt a szót ma is értel­mezni kellene. Ezalatt a kül- sőséges akadémizmussal való szembefordulást kell érteni, a festészet kispolgári vagy nagypolgári giccs-készletének az elvetését, a klasszikus és avantgarde hagyományok is­kolás aprópénzre-váltásának megbélyegzését, a korfordu­ló válságos életérzésének megfelelő zaklatottabb fór-: maképzést, a hét főszín megszámlálhatatlan átmene­teinek szabad alkalmazását, a töretlen napfény kápráza- tainak alkotó felhasználását, a szokatlanabb látomások polgárjogának megszerzését, az ösztönös megérzés és az intellektuális rendteremtés összeegyeztetésének a vágyát, az öncélú elvonulás és a közösségi felelősségérzet har­cát, az elefántcsonttorony és a progresszív eszmeiség küz­delmét. Mednyánszkv életművében — annak legkorábbi szaka­szában már a XIX. század harmadik harmadában — mindebből van valami, bár maradéktalan választ talán e.gVetlen kérdésre se ad. de indítékot az úiszerű megol­dáshoz úgyszólván mind­egyikre. A vagabund báró festészete nem illeszthető az iinns-untqlan ismételgetett fejlődéstörténeti libasorba. A ieg. több magvar festőjére nem érvényesek a fetisizált kate­góriák. mert recentbe faglal- hatatlanul merészeltek kor­szerűek. építők lenni. Mint ahogyan Mészöly Géza nem barbizonias és Szinvei nem! íYnnressziomsté, ugyan­úgy Mednvánszkvro se ra­gasztható. egyik címke sem. Eddig még mindenki honnon maradt, aki a műkereskedői - mi reklámirodalom meséié­vel oróháHa irm^ma»varázni nlkt”ránkat... K°z.detb°n va­jának az an<»ol vízf“stők, majd Fontairebleau-ban meg- alanítoHák a navs'v'e . inti- me-t. Utóbb eljőve Edouard Manet-val a természetesség. Claude Monet-val az atmo- SZ^érafestés. hn«v azn+án az Hőiárásváltozás követését a JipIvoH-ocftsp. g óh! Pe7í,r>‘no. a ni ió teremt pH*» a ví1>5cíot;... Fzt a mAcpvá'r.pt q IppíöHV) Tioni is me­♦’i/'tglrci'fto föc+oink F^rónqho7 Volorn^lv nv'?íVri írtnál |-pfoni rföncöKV) prnhöp fnVpbpri állt. írnn^l nvpfocfryf-t fi m?iovp- ■festészet |om«radottsá^a miatt. A UAt »»•»'•Iiálmni között voltak asztaltársasá­gok, heti halvacsorára össze- összegyülekező kompániák. melyeknek tagjai képzőmű­vészetünk XIX. századi tör­ténetéből csak három ese­ményt tartottak fontosnak, azt, hogy Barabás Mik- 1 ó s Itáliában együtt akva- rellezett egy angol festővel hogy a francia impresszio­nisták csupán a Majális el­készülte után egy évvel mu­tatkoztak be együttesen, s hogy Ripl-Rónai nélkül a „Nabis”-csópórtot meg se le­hetett volna szervezni. A szakavatottak társa sörözé­sein határozattá lön. hogy ilyen előzmények után a magyar festészet tulajdon­képpeni története 1896-tól. a nagybányai Művésztelep lét­rejöttével kezdődik. E'f a stupid álláspontot ki­tűnő alkotások százai, tehet­ségek tucatjai cáfoliák. Igaz, a szabadban való festés a múlt század utolsó századunk első éveiben lett általános, a plein-air szemlélet ez idő­től derítette fel szinte egy­öntetűen festőink koloritját. A természet közvetlen tanul­mányozásának viszont már akkoriban is értékes hagyo­mányai voltak. Egységes élet­műben összefüggő fejlődési folyamatban talán csak Mé­szöly Géza hagyta örökül a közvetlen táji megfigyelések tanulságait, de egyébként alig működött olyan meste­rünk a XIX. században, aki egy-két feljegyzéssel, néhány önfeledt vázlattal, szabadtéri jelenettel ne gyarapította volna „légfestészetünk’í-et. a szóródó és tört fények alkal­mazásának módszerét. Id. Markó Károlytól és Barabás Miklóstól kezdve az egymást követő nemzedékek pikto­rai majd valamennyien bele­belekóstoltak az atmoszférikus valóságábrázolás, a közvet­len természetfestés gyönyö­rébe. —T h a n Mór nak a „Halászat” és a. „Szüret” cí­mű kompozíciókhoz rögtön­zött elképzelései nemcsak vázlatosságuk miatt oly fris­sek. de az ábrázolt helvze-. tek szabad megvilágítása, helyszíni hangulata miatt is. Lotz Károly sokat ak- varellezett az ország külön­böző pontjain, korai életkép- kísérleteiben, táifestményei- ben a látottak légkörét is jól érzékeltette Paál Lász- 1 óval eevidőben még Ben­czúr Gvula is a navsage intime művelőiévé feilődhe- tett volna, ha töWi ilven lel- legű feladattal bízta lépvén meg II. Latos, a bolond ba­jor fetedelem. Székely Bertalan szád a i imn-e«z- sziói külön fedezetet érde­melnének a modern moouir piktora előzményeinek törté­netében. De mésí Ligeti An­talt, TedejDy Károlyt Ke leti Gusztávot, Bródszky Sándort, Molnár Józsefet, az idilli és romantikus tál hí­vatásosait is el-elkápráztatta olykor a napsugarak színjá­Paál László: DÉL téka: a fényben remegő le­vegő, a reggeli órákban osz­ladozó köd nem hiányzik művészetükből. Mednyánszky Lászlóról meg túlzás nélkül elmondható, hogy képes volt! hazánk minden vidékének leglelkét kifejezni, s ezt az árnyalatok tünékeny finom­ságával, vagy az izzó foltok váltogatásával tette, mindig a látvány jellege szerint. A magyar plein-air festé­szet úttörőinek első jelentő­sebb csoportja Szolnokon folytatta alkotómunkáját Pettenkofen osztrák fes­tő tevékenysége nyomán a múlt század ötvenes éveitől bizonyos népszerűségre tett szert a Tisza-parti város a hazai és külföldi művészek körében. Szolnok azután ak­kor vonult be igazán mű­vészetünk történetébe, ami­kor Munkácsy Mihály tanítványai kezdtek itt fes­teni. Munkácsy ugyanis nem nevelt epigonokat, nem adott át kész sémákat a fiatalok­nak. nem szoktatta ösztöndí­jasait a maga kontrasztom drámai stílusára. Hatásának ereje valóságszemléletéből, természetszeretetéből fakadt, legjobb követői megértették életművének emberi indíté­kait nemzeti vonásait. Be­folyása végső soron az élet és a táj, a nép és a haza tanulmányozására ösztönözta az utána jövő nemzedékeket, s ennél egészségesebb ösz­tönzés a múlt század utolsá negyedében nem ,is érhette volna festészetünket. így tör- történt, hagy a finom natu­ralizmus opálos fényei előbb tűntek fel a szolnokiak ké­pein, mint a nagybányai előzményekben. Deák Eb­ner Lajos „Hazatérő ara­tók” című festménye négy évvel élőbbről kel (1881), mint Hollós y Simon „Tengerihántás’Va, de két esztendővel megelőzte'* Bas- tien-Lepage müncheni be- fnutatkozását is. Dagnan- Bouveret! — a nagybá­nyaiak másik francia előfu­tára — egyidős volt a ml Mednyánszkvnkkal: ki állít­hatja »a már. hogy Dagnan- Bouveret breton bárkázsai fetűnőbben kavarták volna fel a magyar műtermek leve­gőjét, mint a , szőrmék Me- di” tiszai halászai? Bihari Sándor a „Román teme- tés”-t 1887-ben festette, Ferenczv Károly a „Kavics haiígáló fiúk”-at mindössze 1890-ben. \ néV»ka ennek a kiállításnak az anyaga- folytatta. Jó lenne, ha a mű- történelem szaktudománya a tévedések, hamisítások korá­ból a ténvek megismerésé­nek és tiszteletének a sza­kaszába lépne át. Pogány Ö. Gábor * Elhangzott a kiállítás meg­nyitóján, 1973. október 4-én.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom