Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-11 / 238. szám

1973. október 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Skanzen Szentendrén Ebből a toronyból a múltba látni. A XVIII— XIX. századokra. Nemes vonalú, szépformájú há­zakra, — amelyeknek nin­csen lakójuk. Rendezett csűrrel, istállóval, ólakkal, kúttal, sütőházzal, góréval, méhessel teli udvarokra _ amelyben nincs élét. Pedig a házak falai kemencéket, tűzhelyeket rejtenek, bent a faragott székek, festett lá­dák, szuszékok, bevetett ágyak árasztják az ottho­nosság légkörét. A torony, ahonnan a múltba nézünk, a nemes- borozvai harangláb. Az 1680-ban épült négyszögű tölgyfa torony karcsún ma­gasodik a nyolcszögű sisak fenyőzsindelyes csúcsáig, a sisak alatt tornác fut kör­be — innen a kilátás — négy fiatoronnyal keretez­ve. A kerítéssel körülvett szavidék, a Dél-Tiszántúl, a Duna-Tisza köze, a Dél-, Közép- és Nyugat-Dunántúl, valamint a Kisalföld — né­pi-építészeti jellegzetessé­geit gyűjtik egybe. S külön egységként szerepelnek a présházak, pincék, a vízi lé­tesítmények, a temető és kálvária. Már felépült, — s októ­ber 3-án, 13-án és 14-én a múzeumi hónap alkalmából a nagyközönség is látogat­hatja a Felső-Tiszavidék parasztházait, utcasorait. Az építtető a 'Néprajzi Múzeum, a kivitelező az Országos Műemléki ' Felü­gyelőség visegrádi építésve­zetősége. A múzeumba szánt épületek többségét, védett, óvott népi alkotások közül válogatták — s eredeti anyaguk felhasználásával áttelepítik. Más részét re­konstruálják — a természet A nemesborozvai harangláb A harangtoronyból mesz- sze látni az itt megelevene­dett tájegységet — a Tisza- hát és Szamoshoz, Rétköz, valamint a Bereg megyei vidéket, amelyet az ottla- kók Erdőhátnak neveznek. hatalmas tér Szentendre határában, az épülő sza­badtéri múzeum. Az első olyan skanzenünk, arnely­Kt" adta építőanyag, szerkezeti forma és díszítési mód megtartásával. A műemlé­ki építőknek éppen úgy Építőanyaguk a könnyen megmunkálható —, a hely­színen termelhető tölgy- és cserfa, a vessző, a nád és az agyag. A Felső-Tiszavi- déken napjainkig megmaradt az eredeti középkori telepü­léshálózat. A falvak sűrűn következnek egymás után. A szabadtéri múzeumban ezt a vidéket négy egymás mellé épített porta illuszt­rálja. Lakóházak, ólak, is­tállók, csűrök. Sonkádról lakóház, csűr, méhes, sütő- ház,' istálló, kút került a skanzenba. Szép a tarpali tőkéskapu, a tiszakórodi kút, a vámosoroszi száraz­malom s a faluközpontban a fából faragott mándi re­formátus templom. Az ál­latházak is más-más faluból kerültek ide — Kispaládról sertésól, Botpaládról istálló, Kishordosról tyúkól, Milotá- táról disznóól, Panyoláról méhes. A milotaí lakóház egy szobából áll, mögötte a kisebb szélességű pitvar, majd a szobával azonos szélességű a kamra, ahol bőviben elfért a „zsírozó”! A tájra jellemző virágok­kal, fákkal, bokrokkal ülte­tik majd be a skanzent. Ha benépesül az egész mú­zeum — a látogató majd mikrobuszba ül, s néhány öra alatti „óriás kirándu­lással” bebarangolhatja Magyarország legszebb tá­jait ... Kilálás a harangtoronyból-ben Magyarország tájainak, jellegzetes népi építészeti hagyományát — mint hátal- mas tárlóban — felvonul­tatják. A nyolcvan holdnyi területen, Szentendre hatá­rában, nem messze onnan, ahol a Szabadság forrás fa­kad — épül a múzeum. Tíz tájegység — neveze­tesen Észak-Magyarország vidéke, az észak-magyaror­szági monokúy,urális me­zővárosi csoport, a Felső- Tisza vidék, a Középső-Ti­A TISZAROFF ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ pályázatot hirdet a TISZAGYENDAI SZABADKASSZÁS 5. sz. vegyes­élelmiszerbolt VEZETŐI ÁLLÁSRA. Az üzlet havi átlagos forgalma 250—300/M Ft. i A pályázati feltételek az 5/1972. III. 16. Bk. M. sz. rendelet szerint A pályázatot az ÁFÉSZ ig. el­nökének címére kérjük. TISZAROFF. Dózsa Gy. u. X. sz. kell érteniük a hagyomá­nyos népi építési módot, is­merni az anyagokat, szer­számokat, mint a korabeli építőknek. A most elké­szült felső-tiszavidéki táj­egység lakóházai csaknem mind fa szerkezetűek. Az építők „balzsamozták” a fát. Napokig áztatták vegyszer­ben a gerendákat, hogy kel­lő védőréteg rakódjék rá — — amely gombától, szútól, az időjárás viszontagságai­tól óvja. BUDAPESTI KIEMELT lakótelep­építkezésre keresünk kőműveseket, ácsokat. kubikosokat. segédmunkásokat (16 éves kortól) építőipari gépkezelőket, vasbeton­szerelőket. burkotokat. ÁPRILIS 4. ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET munkaügyi osztály Budapest VIII. Auróra u. 23. Valahogy uhatkozni kezd­tem. Nem akarózott az új­ságolvasás, a tévénézéshez nem volt elég kitartásom, ahhoz pedig, hogy céltala­nul kószáljak a városban, nincs hangulatom. Még olyan sincs, akit telefonon felhívhatnék. Tehát, mit kell tennem? Meg kell nő­sülnöm. Könnyű azt mondani, de hogyan valósítsam meg ? Harmincnyolc éves va­gyok, nincs rajtam semmi különlegesen szép, ha a nők egyáltalán megnéznek, az csupán megszokásból történhet. Táncolni nem já­rok, az utcai ismerkedések­től meg reszketek. Aho­gyan az NDK-ban mond­ják — Was machen? Mit tegyek? A Kisújszállás városi Tanács LEBONTÁSSAL TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSRE BOCSÁJTJA a turgonyi volt iskolaépületet Árverés a helyszínen — a turgonyi vasúti meg­állótól 500 m-re 1973. október 18-án, csütör­tökön délelőtt Í0 órakor lesz. Az érdeklődők pontos megjelenését kérjük. — Tenni pedig a követ­kezőket kell, — magyaráz­ta a cimborám, Pjotr Szem- jonovics, aki meglehetősen nagy építészmérnök. — El kell utazni egy üdülőhelyre pihenni, legjobb egyenesen Szocsiba, vagy Gagrába. Ott található a legmegfelelőbb hőmérséklet ahhoz, hogy kialakulhassanak a viszon- zott érzelmek. A nők har­madrésze a strandon akar férjhez menni. A sekély víz- ben a viszonyok hamaro­san tisztázódnak. Gépkocsik lencsevégen Száz fölött a belvárosban Egy nap a közlekedő»! rendőrökkel Alig tűntek el az éjszaka árnyai, a Szolnok megyei Rendőr-főkapitányság udvarán már egyenruhás rendőrök áll­nak szolgálatra készen. „Értettem, őrnagy elvtárs! Ma tehát Szolnokon, maradunk. Engedélyt kérek a távozásra” — tisz­telgett a hadnagy és pár perc múlva már Ugar felé szágul­dott velünk a gépkocsi. Irány a szolnoki Lenin Tsz! Mé­száros Péter rendőr hadnagy első feladata ezen a keddi napon a szövetkezet gépkocsiparkjának ellenőrzése. A gé­peik kőiül sürgölődő sofőröket meglepte a közlekedési rendőrök váratlan látogatása. Az ijedtségnek azonban nyo­ma sem látszott rajtuk. Nyugodtak, magabiztosait voltak, mint akiknek rendben a „szénájuk”, Fék, lámpa, fényszó­ró, . gumiabroncs, mind a harminchét gépen (személyautón, munkagépen, tehergépkocsin) valóban kifogástalan, volt. A sofőröknek — akik tíz perccel később volán mellé ültek — fejük, leheletük tiszta, reflexeik biztosak. — Rosszabbra számított? — kérdeztem a hadnagyot. — Igen, az utóbbi egy-két évben elég sok munkát ad­tak nekünk a tsz . sofőrjei. Nem egyszer kifogásoltuk a gépkocsik műszaki állapotát. Ig^jp a radarral felszerelt gépkocsit valóban ott talál­tam Szolnok legforgalmasabb utcáján — a Beloiannisz úton — a 60-as számú cse­mege bolt előtt kijelölt gya­logátkelőhely közelében. A látvány valóban elszomorító volt. Tizenegy óra harminc perc és tizenkét óra között százhatvan jármű haladt el mellettünk. Zöme lassítás nélkül a megengedett maxi­mális sebességgel. Harminc perc alatt a sebesség túllé­pésnél sokkal durvább sza­bálysértés miatt öt gépko­csivezetőt kellett- a helyszí­nen megbírságolni. Köztük ölülünk a fordulatnak, a megváltozott magatartásnak. Mire visszaértünk a rend­őrség udvarára, csak az őr állt ott. Megkezdődött a szolgálat az utcán és az iro­dákban. annak a Zsigulinak a veze­tőjét, aki a gyalogosok kö­zé hajtott és egy olyan, úr­vezetőt, aki 60 kilométeres sebességgel előzte meg a zebra előtt álló gépjármű­vet. (Nem rajta múlott, hogy senkit sem gázolt el.) Hogyan hajtanak máshol a gépkocsivezetők, akik még a zebrát sem veszik figyelem­be, erre a kora délutáni órákban a radar automata fényképezőgépe 'm> elég bi­zonyítékkal szolgált: 80, 95, 114 kilométer/ó sebesség la­kott területen belül. Néhány óra alatt húsz ilyen fénykép készült csak Szolnok belte­rületén. — Naponta húszezer jár­mű megy keresztül Szolno­kon, többsége szabályosan, fegyelmezetten. Nem ezek, hanem a lencsevégre kapott gépkocsik sofőrjei okozzák a baleseteket — mutatott a fényképekre az ellenőrzést irányító hadnagy. Jól felszerelt kerékpárok — Csak ők? És a kerékpá­rosok? — Emlékszik talán, hoo" még egy-két évvel ezelőtt este lépten nyomon, lámpa nélkül imbolygó kerékpáro­sokba botlottunk. Érdemes megnézni most a kerékpá- i-okat. Ma például a Jármű­javítóban tartunk ellenőr^ zést. Fél négykor, a műszak vé­gére kint voltunk az üzem­ben. Több mint ezer kerék­páros hajtott ki a kapun, és mindössze ötnek volt hiá­nyosan felszerelt a gépe, — És ha besötétedik, ak­kor ezek a lámpák, macska­szemek világítanak is? —- aggályoskodtam. Az esti vxLLámellenőrzésnél kiderült, alaptalan volt két­kedésem. Egyetlenegy fiatal fiúval találkoztunk, aki ro­zoga, kivilágítatlan bicikli­vel karikázott a sötét mel­lékutcán. Este úgy látszik óvatosabbak a gépjárműve­zetők. Keresztül-kasul végig­cirkáltunk Szolnokon. A rendőr a belvárosban, a kül­területeken is meg-megállí- tott egy-egy autót, ellenőriz­te a vezető okmányait, a gépkocsit, szondáztatott. Rend, fegyelem volt este a szolnoki utakon. Egyetlenegy szabálysértővel sem talál­koztunk. Igazán elégedettek lehetünk, nyugtáztuk már- már örömmel, mikor a gép­kocsi az impozánsan kivilá­gított Barátság felüljárón át robogott a megyehatár felé. A hídon túl váratlan megle­petés ért bennünket. A piros és a fehér csíkok — amelyek a közlekedés biztonságát szolgálják — csak itt-ott vi­lágítottak az utat szegélyező köveken. Hova lettek -ezek a drága, külföldről beszerzett fényvisszaverő csíkok? Mi­kor megnéztünk közelről egy- egy ilyen üres követ, dara­bokra tépve, a fűbe taposva megtaláltuk mellettük azt, amit a köveken kerestünk. Úgy látszik, a közlekedési rendőrök szigorú ellenőrzé­seire még sokáig szükség lesz. K. K. Heve *<*!>»» a súlyos baleset szabású látni és láttatni ak­Az őrnagy szobájában az utolsó simításokat végezték a háromnegyed évi statisztikán. Dr. Sarkad! Imre, a közleke­désrendészeti osztály vezető­je előtt hatalmas táblázatok, tengernyi számokkal. — Az év első kilenc hó­napjában 347 baleset történt a megyében — mutatott a be­karikázott piros számra. — Majdnem hússzal kevesebb, mint az elmúlt év hasonló időszakában. De még figye­lemre méltóbb a halálos bal­esetek alakulását jelző gör­be. Nézze, negyvennégyről. huszonnyolcra csökkent, a súlyos sérülések száma pedig 226-ról 195-re. Nem szenzá­ciós eredményeket tükröznek ezek az adatok, de kedvező változás van, és ez a lényeg. — Ez azt jelenti, fegyel­mezettebbek voltak az idén a gyalogosok és a járművek vezetői? — Igen, ha nem is egészen önszántukból — mondta és mosolygott, (Kimondatlanul is nyilvánvaló, hogy a folya­matos ellenőrzésre, a nagy­Kadarral a cióra, a hónapok óta szinte megállás nélkül üzemelő ra­darra, a gyakori szondázá­sokra, a szigorú birságolá- sokra és talán arra a 3900 fogatosra is gondolt, aki az év elején levizsgázott, és megszerezte a hajtási enge­délyt. — Hogy tovább csökkenje­nek ezek a számok, hogy megelőzhessék a baleseteket, pontosan kell ismerni a bal­eseti forrásokat. Melyik a legveszélyesebb ? — A gyorshajtás — vála­szolt gondolkodás nélkül. — A 347 balesetből több mint 240-nek az őrült száguldás volt a közvetett vagy köz­vetlen előidézője, A sebes­ség hajszolása az oka a sok szabálytalan előzésnek, ka­nyarodásnak, emiatt nem adják meg az elsőbbséget a szabályosan közlekedő gép­járműveknek, de a gyalogo­soknak sem. Meggyőződhet róla, milyen fegyelmezetle­nek a kijelölt gyalogátkelő­hely előtt. zebra előtt Hozzájutottam egy beuta­lóhoz, és elutaztam egye­nesen Szocsiba. Rövid nad­rágot öltöttem, fejemre egy prózai strandsapkát kerekí­tettem, 9 amelyen „Tallinn” felirat díszelgett, majd fel­derítő útra indultam a strandon. Hölgy valóban van ele­Elmosolyodik, és így vá­laszol: — Igen, a víz csodálatos! — Általában, — mon­dom, — a tenger ragyogó dolog. , _ Igen, — mondja, — természetesen. Azonnal megéreztem, hogy sok bennünk a közös vo­nás. Este persze sétára kel­tünk a tengerparti város­ban, étteremben vacsoráz­tunk, fejenként kétszáz grammot rendeltem. Ten­ger. Csillagok. Hullámverés. Ö huszonöt éves, magá­nyos, bolondozik. Nem sokáig gondolkod­tam, megkértem, legyen a feleségem. Tenger, Csillagok. Hold­fény. Hullámcsobogás. Be­leegyezett. Reggel már együtt men­tünk a strandra. Hőség. Dé­li forróság. Lehetetlen a parton elviselni. Azt mondom neki: — Menjünk a vízbe. Azt mondja: — Valahogy ma rosszul érzem magam, csak men­jen, mártózzon meg, és jöj­jön vissza, addig én elüldö­gélek itt az árnyékban. Levetkőzöm, be a tenger­be, buktam néhányat, majd visszamentem; a hölgy nincs sehol, a kabátom nincs sehol, a pénzem se, az igazolványaim se. Vilá­gos, hogy a házasság nem jön létre. Az egyik üdülőtől kértem kölcsön egy hármast, és fel­adtam a bátyámnak egy tá­viratot, kaptam tőle 25 ru­belt, és hazautaztam. Vlagyimir Poljakuv Molnár Sándor fordítása Mit csinálj gendő. Mindegyiknek van lába és mindene, ami kell, többé-kevésbé a helyén van. Mindegyiket megszemlé­lem, engem viszont a kutya se néz. Bemegyek a vízbe. Félig már a vízben vagyok, s szemmel láthatóan jobban nézek ki. A hölgyek sze­mében már némi izgatott­ságot is felfedezek. És mi­nél távolabb merészkedem a parttól, az izgalom annál nagyobb. Áttérek a mell­úszásra. Odaúszom egy sár­ga fürdőruhában úszkáló gesztenyebarnához. és így szólok: — Milyen nagyszerű ma a víz! — Ön, — mondom, — nem fél,-hogy belefullad? — Nem, nem félek. Ér­zem, ha fuldokolni kezde­nék, ön megmentene. Én aztán, természetesen azonnal kézen ragadtam, ő azonban így szólt: — Nem gondolja, hogy túlságosan siet? — Nem, — mondom, — a kőrmegelőzést jobb előbb elvégezni, mint később. A hölgy természetesen ér­tékelte éleselméjűségemet, így hát megismerkedtünk. A neve •— Ljuda, Tam- bovban lakik, vendégségbe jött a nővéréhez. tm

Next

/
Oldalképek
Tartalom