Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-11 / 238. szám
1973. október 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Skanzen Szentendrén Ebből a toronyból a múltba látni. A XVIII— XIX. századokra. Nemes vonalú, szépformájú házakra, — amelyeknek nincsen lakójuk. Rendezett csűrrel, istállóval, ólakkal, kúttal, sütőházzal, góréval, méhessel teli udvarokra _ amelyben nincs élét. Pedig a házak falai kemencéket, tűzhelyeket rejtenek, bent a faragott székek, festett ládák, szuszékok, bevetett ágyak árasztják az otthonosság légkörét. A torony, ahonnan a múltba nézünk, a nemes- borozvai harangláb. Az 1680-ban épült négyszögű tölgyfa torony karcsún magasodik a nyolcszögű sisak fenyőzsindelyes csúcsáig, a sisak alatt tornác fut körbe — innen a kilátás — négy fiatoronnyal keretezve. A kerítéssel körülvett szavidék, a Dél-Tiszántúl, a Duna-Tisza köze, a Dél-, Közép- és Nyugat-Dunántúl, valamint a Kisalföld — népi-építészeti jellegzetességeit gyűjtik egybe. S külön egységként szerepelnek a présházak, pincék, a vízi létesítmények, a temető és kálvária. Már felépült, — s október 3-án, 13-án és 14-én a múzeumi hónap alkalmából a nagyközönség is látogathatja a Felső-Tiszavidék parasztházait, utcasorait. Az építtető a 'Néprajzi Múzeum, a kivitelező az Országos Műemléki ' Felügyelőség visegrádi építésvezetősége. A múzeumba szánt épületek többségét, védett, óvott népi alkotások közül válogatták — s eredeti anyaguk felhasználásával áttelepítik. Más részét rekonstruálják — a természet A nemesborozvai harangláb A harangtoronyból mesz- sze látni az itt megelevenedett tájegységet — a Tisza- hát és Szamoshoz, Rétköz, valamint a Bereg megyei vidéket, amelyet az ottla- kók Erdőhátnak neveznek. hatalmas tér Szentendre határában, az épülő szabadtéri múzeum. Az első olyan skanzenünk, arnelyKt" adta építőanyag, szerkezeti forma és díszítési mód megtartásával. A műemléki építőknek éppen úgy Építőanyaguk a könnyen megmunkálható —, a helyszínen termelhető tölgy- és cserfa, a vessző, a nád és az agyag. A Felső-Tiszavi- déken napjainkig megmaradt az eredeti középkori településhálózat. A falvak sűrűn következnek egymás után. A szabadtéri múzeumban ezt a vidéket négy egymás mellé épített porta illusztrálja. Lakóházak, ólak, istállók, csűrök. Sonkádról lakóház, csűr, méhes, sütő- ház,' istálló, kút került a skanzenba. Szép a tarpali tőkéskapu, a tiszakórodi kút, a vámosoroszi szárazmalom s a faluközpontban a fából faragott mándi református templom. Az állatházak is más-más faluból kerültek ide — Kispaládról sertésól, Botpaládról istálló, Kishordosról tyúkól, Milotá- táról disznóól, Panyoláról méhes. A milotaí lakóház egy szobából áll, mögötte a kisebb szélességű pitvar, majd a szobával azonos szélességű a kamra, ahol bőviben elfért a „zsírozó”! A tájra jellemző virágokkal, fákkal, bokrokkal ültetik majd be a skanzent. Ha benépesül az egész múzeum — a látogató majd mikrobuszba ül, s néhány öra alatti „óriás kirándulással” bebarangolhatja Magyarország legszebb tájait ... Kilálás a harangtoronyból-ben Magyarország tájainak, jellegzetes népi építészeti hagyományát — mint hátal- mas tárlóban — felvonultatják. A nyolcvan holdnyi területen, Szentendre határában, nem messze onnan, ahol a Szabadság forrás fakad — épül a múzeum. Tíz tájegység — nevezetesen Észak-Magyarország vidéke, az észak-magyarországi monokúy,urális mezővárosi csoport, a Felső- Tisza vidék, a Középső-TiA TISZAROFF ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ pályázatot hirdet a TISZAGYENDAI SZABADKASSZÁS 5. sz. vegyesélelmiszerbolt VEZETŐI ÁLLÁSRA. Az üzlet havi átlagos forgalma 250—300/M Ft. i A pályázati feltételek az 5/1972. III. 16. Bk. M. sz. rendelet szerint A pályázatot az ÁFÉSZ ig. elnökének címére kérjük. TISZAROFF. Dózsa Gy. u. X. sz. kell érteniük a hagyományos népi építési módot, ismerni az anyagokat, szerszámokat, mint a korabeli építőknek. A most elkészült felső-tiszavidéki tájegység lakóházai csaknem mind fa szerkezetűek. Az építők „balzsamozták” a fát. Napokig áztatták vegyszerben a gerendákat, hogy kellő védőréteg rakódjék rá — — amely gombától, szútól, az időjárás viszontagságaitól óvja. BUDAPESTI KIEMELT lakótelepépítkezésre keresünk kőműveseket, ácsokat. kubikosokat. segédmunkásokat (16 éves kortól) építőipari gépkezelőket, vasbetonszerelőket. burkotokat. ÁPRILIS 4. ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET munkaügyi osztály Budapest VIII. Auróra u. 23. Valahogy uhatkozni kezdtem. Nem akarózott az újságolvasás, a tévénézéshez nem volt elég kitartásom, ahhoz pedig, hogy céltalanul kószáljak a városban, nincs hangulatom. Még olyan sincs, akit telefonon felhívhatnék. Tehát, mit kell tennem? Meg kell nősülnöm. Könnyű azt mondani, de hogyan valósítsam meg ? Harmincnyolc éves vagyok, nincs rajtam semmi különlegesen szép, ha a nők egyáltalán megnéznek, az csupán megszokásból történhet. Táncolni nem járok, az utcai ismerkedésektől meg reszketek. Ahogyan az NDK-ban mondják — Was machen? Mit tegyek? A Kisújszállás városi Tanács LEBONTÁSSAL TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSRE BOCSÁJTJA a turgonyi volt iskolaépületet Árverés a helyszínen — a turgonyi vasúti megállótól 500 m-re 1973. október 18-án, csütörtökön délelőtt Í0 órakor lesz. Az érdeklődők pontos megjelenését kérjük. — Tenni pedig a következőket kell, — magyarázta a cimborám, Pjotr Szem- jonovics, aki meglehetősen nagy építészmérnök. — El kell utazni egy üdülőhelyre pihenni, legjobb egyenesen Szocsiba, vagy Gagrába. Ott található a legmegfelelőbb hőmérséklet ahhoz, hogy kialakulhassanak a viszon- zott érzelmek. A nők harmadrésze a strandon akar férjhez menni. A sekély víz- ben a viszonyok hamarosan tisztázódnak. Gépkocsik lencsevégen Száz fölött a belvárosban Egy nap a közlekedő»! rendőrökkel Alig tűntek el az éjszaka árnyai, a Szolnok megyei Rendőr-főkapitányság udvarán már egyenruhás rendőrök állnak szolgálatra készen. „Értettem, őrnagy elvtárs! Ma tehát Szolnokon, maradunk. Engedélyt kérek a távozásra” — tisztelgett a hadnagy és pár perc múlva már Ugar felé száguldott velünk a gépkocsi. Irány a szolnoki Lenin Tsz! Mészáros Péter rendőr hadnagy első feladata ezen a keddi napon a szövetkezet gépkocsiparkjának ellenőrzése. A gépeik kőiül sürgölődő sofőröket meglepte a közlekedési rendőrök váratlan látogatása. Az ijedtségnek azonban nyoma sem látszott rajtuk. Nyugodtak, magabiztosait voltak, mint akiknek rendben a „szénájuk”, Fék, lámpa, fényszóró, . gumiabroncs, mind a harminchét gépen (személyautón, munkagépen, tehergépkocsin) valóban kifogástalan, volt. A sofőröknek — akik tíz perccel később volán mellé ültek — fejük, leheletük tiszta, reflexeik biztosak. — Rosszabbra számított? — kérdeztem a hadnagyot. — Igen, az utóbbi egy-két évben elég sok munkát adtak nekünk a tsz . sofőrjei. Nem egyszer kifogásoltuk a gépkocsik műszaki állapotát. Ig^jp a radarral felszerelt gépkocsit valóban ott találtam Szolnok legforgalmasabb utcáján — a Beloiannisz úton — a 60-as számú csemege bolt előtt kijelölt gyalogátkelőhely közelében. A látvány valóban elszomorító volt. Tizenegy óra harminc perc és tizenkét óra között százhatvan jármű haladt el mellettünk. Zöme lassítás nélkül a megengedett maximális sebességgel. Harminc perc alatt a sebesség túllépésnél sokkal durvább szabálysértés miatt öt gépkocsivezetőt kellett- a helyszínen megbírságolni. Köztük ölülünk a fordulatnak, a megváltozott magatartásnak. Mire visszaértünk a rendőrség udvarára, csak az őr állt ott. Megkezdődött a szolgálat az utcán és az irodákban. annak a Zsigulinak a vezetőjét, aki a gyalogosok közé hajtott és egy olyan, úrvezetőt, aki 60 kilométeres sebességgel előzte meg a zebra előtt álló gépjárművet. (Nem rajta múlott, hogy senkit sem gázolt el.) Hogyan hajtanak máshol a gépkocsivezetők, akik még a zebrát sem veszik figyelembe, erre a kora délutáni órákban a radar automata fényképezőgépe 'm> elég bizonyítékkal szolgált: 80, 95, 114 kilométer/ó sebesség lakott területen belül. Néhány óra alatt húsz ilyen fénykép készült csak Szolnok belterületén. — Naponta húszezer jármű megy keresztül Szolnokon, többsége szabályosan, fegyelmezetten. Nem ezek, hanem a lencsevégre kapott gépkocsik sofőrjei okozzák a baleseteket — mutatott a fényképekre az ellenőrzést irányító hadnagy. Jól felszerelt kerékpárok — Csak ők? És a kerékpárosok? — Emlékszik talán, hoo" még egy-két évvel ezelőtt este lépten nyomon, lámpa nélkül imbolygó kerékpárosokba botlottunk. Érdemes megnézni most a kerékpá- i-okat. Ma például a Járműjavítóban tartunk ellenőr^ zést. Fél négykor, a műszak végére kint voltunk az üzemben. Több mint ezer kerékpáros hajtott ki a kapun, és mindössze ötnek volt hiányosan felszerelt a gépe, — És ha besötétedik, akkor ezek a lámpák, macskaszemek világítanak is? —- aggályoskodtam. Az esti vxLLámellenőrzésnél kiderült, alaptalan volt kétkedésem. Egyetlenegy fiatal fiúval találkoztunk, aki rozoga, kivilágítatlan biciklivel karikázott a sötét mellékutcán. Este úgy látszik óvatosabbak a gépjárművezetők. Keresztül-kasul végigcirkáltunk Szolnokon. A rendőr a belvárosban, a külterületeken is meg-megállí- tott egy-egy autót, ellenőrizte a vezető okmányait, a gépkocsit, szondáztatott. Rend, fegyelem volt este a szolnoki utakon. Egyetlenegy szabálysértővel sem találkoztunk. Igazán elégedettek lehetünk, nyugtáztuk már- már örömmel, mikor a gépkocsi az impozánsan kivilágított Barátság felüljárón át robogott a megyehatár felé. A hídon túl váratlan meglepetés ért bennünket. A piros és a fehér csíkok — amelyek a közlekedés biztonságát szolgálják — csak itt-ott világítottak az utat szegélyező köveken. Hova lettek -ezek a drága, külföldről beszerzett fényvisszaverő csíkok? Mikor megnéztünk közelről egy- egy ilyen üres követ, darabokra tépve, a fűbe taposva megtaláltuk mellettük azt, amit a köveken kerestünk. Úgy látszik, a közlekedési rendőrök szigorú ellenőrzéseire még sokáig szükség lesz. K. K. Heve *<*!>»» a súlyos baleset szabású látni és láttatni akAz őrnagy szobájában az utolsó simításokat végezték a háromnegyed évi statisztikán. Dr. Sarkad! Imre, a közlekedésrendészeti osztály vezetője előtt hatalmas táblázatok, tengernyi számokkal. — Az év első kilenc hónapjában 347 baleset történt a megyében — mutatott a bekarikázott piros számra. — Majdnem hússzal kevesebb, mint az elmúlt év hasonló időszakában. De még figyelemre méltóbb a halálos balesetek alakulását jelző görbe. Nézze, negyvennégyről. huszonnyolcra csökkent, a súlyos sérülések száma pedig 226-ról 195-re. Nem szenzációs eredményeket tükröznek ezek az adatok, de kedvező változás van, és ez a lényeg. — Ez azt jelenti, fegyelmezettebbek voltak az idén a gyalogosok és a járművek vezetői? — Igen, ha nem is egészen önszántukból — mondta és mosolygott, (Kimondatlanul is nyilvánvaló, hogy a folyamatos ellenőrzésre, a nagyKadarral a cióra, a hónapok óta szinte megállás nélkül üzemelő radarra, a gyakori szondázásokra, a szigorú birságolá- sokra és talán arra a 3900 fogatosra is gondolt, aki az év elején levizsgázott, és megszerezte a hajtási engedélyt. — Hogy tovább csökkenjenek ezek a számok, hogy megelőzhessék a baleseteket, pontosan kell ismerni a baleseti forrásokat. Melyik a legveszélyesebb ? — A gyorshajtás — válaszolt gondolkodás nélkül. — A 347 balesetből több mint 240-nek az őrült száguldás volt a közvetett vagy közvetlen előidézője, A sebesség hajszolása az oka a sok szabálytalan előzésnek, kanyarodásnak, emiatt nem adják meg az elsőbbséget a szabályosan közlekedő gépjárműveknek, de a gyalogosoknak sem. Meggyőződhet róla, milyen fegyelmezetlenek a kijelölt gyalogátkelőhely előtt. zebra előtt Hozzájutottam egy beutalóhoz, és elutaztam egyenesen Szocsiba. Rövid nadrágot öltöttem, fejemre egy prózai strandsapkát kerekítettem, 9 amelyen „Tallinn” felirat díszelgett, majd felderítő útra indultam a strandon. Hölgy valóban van eleElmosolyodik, és így válaszol: — Igen, a víz csodálatos! — Általában, — mondom, — a tenger ragyogó dolog. , _ Igen, — mondja, — természetesen. Azonnal megéreztem, hogy sok bennünk a közös vonás. Este persze sétára keltünk a tengerparti városban, étteremben vacsoráztunk, fejenként kétszáz grammot rendeltem. Tenger. Csillagok. Hullámverés. Ö huszonöt éves, magányos, bolondozik. Nem sokáig gondolkodtam, megkértem, legyen a feleségem. Tenger, Csillagok. Holdfény. Hullámcsobogás. Beleegyezett. Reggel már együtt mentünk a strandra. Hőség. Déli forróság. Lehetetlen a parton elviselni. Azt mondom neki: — Menjünk a vízbe. Azt mondja: — Valahogy ma rosszul érzem magam, csak menjen, mártózzon meg, és jöjjön vissza, addig én elüldögélek itt az árnyékban. Levetkőzöm, be a tengerbe, buktam néhányat, majd visszamentem; a hölgy nincs sehol, a kabátom nincs sehol, a pénzem se, az igazolványaim se. Világos, hogy a házasság nem jön létre. Az egyik üdülőtől kértem kölcsön egy hármast, és feladtam a bátyámnak egy táviratot, kaptam tőle 25 rubelt, és hazautaztam. Vlagyimir Poljakuv Molnár Sándor fordítása Mit csinálj gendő. Mindegyiknek van lába és mindene, ami kell, többé-kevésbé a helyén van. Mindegyiket megszemlélem, engem viszont a kutya se néz. Bemegyek a vízbe. Félig már a vízben vagyok, s szemmel láthatóan jobban nézek ki. A hölgyek szemében már némi izgatottságot is felfedezek. És minél távolabb merészkedem a parttól, az izgalom annál nagyobb. Áttérek a mellúszásra. Odaúszom egy sárga fürdőruhában úszkáló gesztenyebarnához. és így szólok: — Milyen nagyszerű ma a víz! — Ön, — mondom, — nem fél,-hogy belefullad? — Nem, nem félek. Érzem, ha fuldokolni kezdenék, ön megmentene. Én aztán, természetesen azonnal kézen ragadtam, ő azonban így szólt: — Nem gondolja, hogy túlságosan siet? — Nem, — mondom, — a kőrmegelőzést jobb előbb elvégezni, mint később. A hölgy természetesen értékelte éleselméjűségemet, így hát megismerkedtünk. A neve •— Ljuda, Tam- bovban lakik, vendégségbe jött a nővéréhez. tm
