Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-14 / 241. szám

/ / / SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. október 14. Wroclawtól Moszkváig A Béke-világtanács nagygyűlése 1953-ban Budapesten, a Kossuth Lajos téren Megjelent az Eszperantó Magazin „A világon többezer nyelv van, s a kivételes adottságú ember is ezek­nek csak elenyésző töre­dékét képes megismerni. Micsoda áldás volna, ha a legnagyobb kincs, ”az anyanyelv mellett ki-ki egy, minden ember szá­mára azonos és könnyen, elsajátítható idegen nyel­vet ismerne és általa köz­vetlenül érintkezhetnék bármely embertársával!” Ezeket a sorokat egy nagytekintélyű magyar nyelvész, Bárczi Géza írta le Az eszperantóról című cikkében. A cikket az Eszperantó Magazin című új folyóirat közölte, X. évfolyamának első számá­ban, amely most október­ben igen vonzó külsővel és gazdag tartalommal látott napvilágot. Az új folyóirat főszerkesztője, Gergely Mihály író Sok­nyelvűség és korunk cí­mű köszöntőjében, miután felsorolja a földön mint­egy 3,7 milliárd ember háromezer nyelvéből adó­dó komplikációkat, a bé­nító soknyelvűség prob­lémáinak napirendre tű­zését ígéri a lap lehető­ségei között. A főszerkesz­tő beszélgetést folytat a lapban Karinthy Ferenc íróval is. Sarlós István, a Nép- szabadság főszerkesztője és Simon István az Író­szövetség titkára vála­szol a lap két kérdésére, Rákos Sándor és Fekete Gyula írását is közli az első szám, s egy nagyon érdekes beszélgetést egy, Budapesten tanuló japán diákkal, aki magyart és . eszperantót tanul az egye­tem nyelvi tanszékén, és mindkettőről diplomát is kap. Dr. Jáki Ferenc dió­héjba sűrített nyelvtanfo­lyamának első részét köz­li még a szám. Rendkívül gazdag hír­anyag teszi teljessé az Eszperantó Magazin első ’ számát, amelynek külön vonzereje a szemle, amely a világ száz eszperantó lapjából válogatott infor­mációkat közöl. „A ml békekövetelésünk nem passzív, nem a beletö­rődők pacifizmusa. Akik még nem látják a háborús ve­szélyt, azokat felvilágosítjuk. Akik készek vélünk együtt megvédeni a békét, azok megkapják tőlünk az eszkö­zöket. Akik tudják, miről van szó és mégis háborút akarnak, azoknak nyíltan, de határozóttan kijelentjük, számolniuk kell velünk!” Jo- Iiot-Curienek, a világhírű Nobel-díjas tudósnak a sza­vai ezek. aki kiemelkedő sze­repet vállalat a világ béke­mozgalmának megteremtésé­ben. ­ÉPPEN HUSZONÖT évvel ezelőtt hangzottak el a fenti mondatok és mögöttük olyan felismerések húzódtak meg, amelyek a béke megóvása érdekében •szükségesnek lát­ták mozgósítani a világ né­peit. Először a szovjet, a francia, és a lengyel értel­miség kiemelkedő személyi­ségei mozdultak meg és kez­deményezésükre 1948 szep­temberében Wroclawban ősz- szegyűlt ötszáz európai ér­telmiségi, hogy megvizsgálja, mit lehet és mit kell ten­ni az új háború veszélye el­len. Határozatuk, majd te­vékenységük nyomán, 1949 áprilisában megindult a nem­zetközi békemozgalom szer­vezése. A kibontakozásnak azon­ban már kezdetben is meg­voltak az ellenzői. Az erő­södő hidegháborús légkör­ben a francia kormány a küldöttek egy részétől meg­tagadta a,beutazási vízumot, így a konferencia párhuza­mosan ülésezett Párizsban és Prágában. Az ott született határozatok még ma is vál­tozatlanul egyik alapelvét képezik a világ békemoz­galmának. Elítélték a kato­nai egyezményeket, a fegy­verkezési hajszát, követelték az atomfegyverek & a tö­megpusztító eszközök betil­tását, síkra szálltak a népek nemzeti függetlenségéért és önrendelkezési jogáért, a de­mokratikus szabadságjogo­kért, felléptek a háborús propaganda ellen és élesen elítélték a háborús hiszté­riát. PÁRIZSBAN ugyanekkor állandó nemzetközi bizott­ság alakult, amely 1950-ben Varsóban Béke-világtanáccsá bővült és azóta is ezen a néven működik. Ezt követő­en megalakultak a békebi­zottságok és béketanácsok az egyes országokban. így hazánkban is. A mozgalom egyre terebélyesedett, mind nagyobb tömegeket mozga­tott meg a párizsi kiáltvány­ban megfogalmazott általá­nos célkitűzéseken belül a mindenkori politikai helyzet­nek megfelelő konkrét fel­adatok végrehajtására is. A nemes célok ellenére később sem volt akadály- mentes a nemzetközi béke­mozgalom tevékenysége. A hidegháborús hisztéria apos­tolai kezdetben kizárólag kommunista célokat szolgáló törekvéseknek igyekeztek beállítani a mozgalmat. Ez­zel sikerűit sok hiszékeny embert távol tartani a szer­vezettől. Később az 195ti-os magyarországi ellenforrada­lom, majd a kínai vezetők szov j etel len.es, nacionalista pálfordulása akadályozta a munkát. JELENTKEZETT a moz­galomban egy jobboldali irányzat is, amely a béke- világmozgalom úgynevezett el nem kötelezettségét köve­telte. A világ békemozgal- mát bizonyos elszágetelődési veszély fenyegette. Ezt azon­ban 1966-ban, a Béke-világ­tanács genfi ülésén sikerült felszámolni és az 1968-as csehszlovákiai események« követő rövid stagnálás után ismét töretlen a fejlődés. A Béke-világtanácsnak ma már státusza van számos kormányközi, nemzetközi szervezet mellett. Az 1969- es berlini világtalálkozón 101 ország több mint 300 béke­szervezete és 55 nemzetközi szervezet képviselője volt je­len. Az 1971. évi budapesti közgyűlésen pedig — amely a tanács eddigi legnagyobb rendezvénye volt — 124 or­szág békemozgalma, több mint 200, a Béke-világta- nácshoz nem tartozó mozga­lom és 33 nemzetközi szer­vezet, köztük az ENSZ két bizottsága képviseltette ma­gát. A magyar békemozgalom már kezdetekor csatlakozott a Béke-világtanácshoz és az­óta is annak keretében mű­ködik. Céljai megegyeznek a világtanács által meghirde­tett alapelvekkel. A magyar békemozgalom e mellett fon­tos feladatának tekinti, hogy következetesen tájékoztassa hazánk népét azokról a fon­tos nemzetközi kérdésekről, amelyek a békés irányzat fennmaradását hosszú távra megszabják vagy gátolni akarják. Tevékenységét az a felismerés vezeti — mint ahogy ezt a közelmúltban megtartott VIII. ‘ magyar bé- kekongresszuis is leszögezte —, hogy a békés egymás mel­lett élés megvalósítása egy­idejűleg jelent nemzetközi együttműködést és harcot is., MINDEZ NYILVÁNVA­LÓ AN kifejezésre jut majd «z október 25-én kezdődő moszkvai világtalálkozón is, amely — ez már előre lát­ható — nagyobb, népesebb és összetételét tekjntve sok­rétűbb lesz minden, eddigi­nél (összeállította. Tolnay László) Kiállítás a hírről, az újságról. Fegyverzetét is bemu­tatja, fegyverzetének fejlődését is. Lúdtoll és lyukkártya. A Magyar Hírmondónak, Rát Mátyás lapjának 320 elő­fizetője volt. A hír-író urak lúdtollal írták a tudósításo­kat. Az óránként sok tízezer példányt sebes folyamként irasztó-önto nyomdagépeket már elektronikus lyukkártya* -ialag vezérli. A Magyar Sajtó Múltjából című kiállítást a Ma­gyar Újságírók Országos Szövetsége és a Budapesti Mű­vészeti Hetek vezetősége rendezte a Petőfi Irodalmi Mú­zeumban. A kiállítás egy hónapig mutatja be a gazdag .; ryagot, Mar a megnyitás napján szép számú érdeklő­dő kereste fel az érdekes kiállítást. CHILE 4 katonai kormány főtitkára Is elismerte Pedro Cuevas ezredes, a chilei katonai kormány fő­titkára pénteken felszólí­totta az ország lakosságát, hogy a rendkívüli állapot keretében hozott intézkedé­sek „megértésével és elfo­gadásával” valamint „a szél­sőségesek” feljelentésével támogassa a juntát. A főtitkár elismerte, hogy az országban működnek fegyveres ellenálló csopor­tok, azt állította azonban, hogy szó sincs szervezett ellenállásról, csupán olyan akciókról, amelyek „a fé­lelem és feszültség légkö­rét” akarják fenntartani az országban. Az ezredes végül közöl­te, hogy október 8-ig hiva­talosan 551 halálos áldoza­tot tartottak számon és az ország területén tízezer em­bert tartanak fogva. Pedro Cuevas nem tagadta, hogy a bebörtönzöttek között sok az ártatlan ember, és azt mondta, hogy ezeket „alapos vizsgálat után sza­badon bocsátják”. Három nemzetközi jogász szövetség pénteken felszó­lította a juntát a menekül­tekről és a fogva tartott személyekről szóló nemzet­közi egyezmenvek betartá­sára. Az emberi jogok nemzetközi szövetségének főtitkára, a demokratikus jogászok nemzetközi szö­vetségének főtitkára és a katolikus jogászok nemzet­közi mozgalmának főtitká­ra pénteken Santiagóban átnyújtotta Pinochet tábor­noknak, a junta vezetőjé­nek az erre vonatkozó jegyzéket. A jogászküldött­ség tegnap New Yorkba utazott és ott beszámolt chilei tapasztalatairól Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár- nak. Santiagóból érkezett je­lentések szerint ^ fasiszta junta feloszlatta a koráb­ban már törvényen kívül helyezett chilei szakszerve­zeti szövetséget, a dolgo­zók egységes központját, (CUT) és új rendeletével „törvényesítette” az elbo­csátásokat. A hivatalos közlönyben megjelent ren­delet szerint elbocsátható minden olyan dolgozó, aki sztrájkokat vagy más „tör­vénytelen akciókat” szer­vez, aki kárt okoz az álla­mi vagy magánkézben lévő létesítményekben, és aki fegyvereket rejteget. A junta egyben elrendelte olyan újfajta munkaügyi döntőbíróságok felállítását, amelyekben egyáltalán nem kapnak helyet a dolgozók képviselői. Időlöltő o gonclolatpótló nyelvi formák Már sokszor írtunk arról, hogy beszédünknek előadá­sunknak nyelvi oldala nyelvi és gondolati tény együtt. Gondolatunk megfogalmazd-1 sa csak akkor igényes és be­folyásoló erejű, ha igényes gondolati tevékenység páro­sul hozzá. A fegyelmezetlen gondolkódás, a fontoskodó fo­galmazási készség igénytelen, vizenyős, nem gazdaságos nyelvi formálást eredményez. Egy-egy nyelvi jelnek, szó­nak, szószerkezetnek, mon­datnak altkor van közlő ér­téke, ha nem felesleges, s ha van az olvasónak, a hall­gatónak választási lehetősé­ge, ha a gondolátok, az in­formációk hatékonyságát nem gyengíti a szóáradat. Figyeljük meg a követke­ző mondatokat. Vizenyősen, nem gazdaságosan fogalma­zunk akkor, amikor ilyen mondat hagyja el szánkat, vagy keiül ki toliunk alól: ,.Az a nemzet, amelyik nem rendelkezik gyáriparral, olyan mint az az óriás, aki­nek hiányzik az egyik kar­ja.” Ez a megfogalmazás azt bizonyítja, hogy a mondat túlbonyolult, és sok szó fe­leslegesen kapott benne nyel­vi szerepet. Kossuth ugyan­ezt a gondolatot tartartamas, gazdaságosan és nagy ható­erővel így fogalmazta meg: „Ipar nélkül a nemzet fél­karú óriás”. József A. tömö­ren így közli gondolatait: „Éreztem, bársony nesz ihog”. A közlőszándéknak megfelelően minden felesle­ges nyelvi formát elkerült a költő: a mondat tömör és befolyásoló erejű. Ugyanezt a gondolati tartalmat a kö- rü1 ményeskedő, a fontosko­dó s a szóáradat babonás tiszteletében leledző ember így fogalmazná meg: „Erez­tem, illetőleg hallottam, hogy valami olyan zaj féle, ami puha volt. mint a bársony, mozgolódott, lengedezett kö­rülöttem.” Ebben a mondat­ban sok az időtöltő, a gon- golatpótló felesleges szó. Ez a nyelvi forma nem köt le, nincs befolyásoló ereje. Csak az időt töltjük akkor is. amikor csábító és ijesztő bőségben szaporodnak el be­szédünkben. írásunkban az agyonhasznált nyelvi for­mák: a sok hát, a persze, a no, az ugyebár, az ugye, a teszem azt, a szóval, a vo­natkozásában, a vonalán stb., stb. A logikátlan gondolat­tevékenységről árulkodnak a gyakran és nagy számban használt terpeszkedő kifeje­zések is. Szinte kiirthatatlan ez a típuspélda: „A problé­ma kifejtése realizálásra ke­rült.” (?) Hallottunk már ■ilyen meghökkentően pon­gyola. gazdaságtalan nyelvi formálást is: „Az előadó be­szédének első felében a tu­lajdonképpeni súlyponti kér­dések kerültek konkrétumr mai a felszínre.”(?) Az is elég gyakori, hogy az előadóik, a hozzászólók mondataik szerkezetét „me­net közben” ■ változtatják: megkezdett mondataikat még be sem fejezik, s máris be­lekezdenek a következő mon­datba. Így nincs, nem is le­het logikus rend beszédük­ben. Az ilyen nyelvi formá­lással nemcsak a hallgatóság idejét fecsérelik el az elő­adók. a hozzászóló1'- hanem súlyos idegmegterhelést is eredményeznek. Van-e kiút ebből a súlyos hibából? A legfontosabb ta­nács: először gondolatainkat kell rendeznünk, s azután fo­galmazzunk, s ne legyen több szó. mint gondolat. Aki­nek nincs tartalmas mon­danivalója. az inkább hall­gasson. Dr. Bakos József Nyírségi táj — Madaruk álma Pintér Éva és Váci András kiállítása Jászberényben A Déryné Művelődési Köz­pont kiállítási termeiben ro­konszenves művészházaspár mutatkozott be a jászberé­nyi közönségnek.» A kamarakiállításon- Váci Andrástól ezúttal csak gra­fikákat — rézkarcokat és li­nómetszeteket — láthatunk. Az utóbbi években a festé­szet mellett egyre inkább a sokszorosítható grafika felé forduló művész így is mun­káinak legjavát hozta Jász­berénybe. Nyírségi tájakat, tanyákat ábrázoló rézkarcai vezetnek be az alkotások kettős kötődésének motívu­maiba. Nyírségi tanyáját titokza­tos, dús növényi vegetáció öleli és hatalmas fák — mint óriási lapulevelek — alól bukkan elő a roskadozó épü­let, amelynek leszakadt fé­lig nyitott ajtói hívogatóan bíztatnak: tekintsünk e gyöt- relmes-szép szegénységre. Másik lapján sem tud idil­livé válni e nyírségi táj: bár a földeken botladozó éji vándor magánya feloldódik a háttérben kerek lombta­karójukat őrző fák s az ap­ró tanya meghitt világában, a fenyegetően sötét égbol­tozat s a háttér szigorúan mérsékelt részletezése az egesz kép jelentésének drá­mai erőt kölcsönöz. Ezt a drámaiságot követhetiük nvomon Váci András linó­metszetein is. Nagy érzelmi erűvel megfogalmazott lap­jain ietentős szerepet bizto­sít a sötét foltoVnak. metsző- kesével nőm díszít, részletez, hanem f«nv- és árnyékhatást homnonálva csak a leei ön vé­gesebbet mondja el. Sajáto­san szigorú líraiságot tük­röznek e kiserafikák. (Bodza. Lámpagyujtás ihlete, Víz­parton, Parasztlegenda, Dü­rer emlékére stb.) Váci Andrást mélységes emberszeretete elsősorban az alkotó — munkás emberek­hez kapcsolja. Nála a mun- kásábráeolás nem megoldan­dó feladat, hanem mélyről jövő kényszerűség, ihletett- sége ugyanolyan természe­tessé teszi lapjait, mint ta­nyai tájképeit. A Pályaőrök, az Alkotás, Építs tetőt, s a költőfivér Váci Mihály ver­seihez készített illusztrációk mind arról tanúskodnak. » hogy Váci András sok kísér­letezést kívánó grafikai mű­helyében sajátos kifejezés- módot teremtett magának. Pintér Éva gobelinjei — akárcsak Váci András grafi­kái — nem hoznak könnyű megnyugvást nézőinek. A kiegyensúlyozott kompozí­ciók, a szép képi ábrázolá­sok (Tollászkodó gerle Ezüstmadár) sajátos színvi­lágukkal kemény, precíz, szinte pedánsan igaz gondo­latokat közölnek. Madarait nem akarjuk gügyögő lel­kesedéssel megérinteni, előbb nézni kell őket. Többek mint madarak, s többek, mint amit eddig a madarakról magunkban őriztünk. Az el- vontabb kompozíciók, minta Tél, Vízcseppek, Orgona fo­lyamatos építkezésükkel egyensúlyozzák ki a gyakran világos színek keménységét. A kiállított művek közül ta­gadhatatlanul kiemelkedik a Madarak álma című 150 x 140 cm nagyságú alkotás. A sikerült kiállítás egyér telműen bizonyítja Váci András és Pintér Éva mű vészeti egyazon forrásbő1 táplálkozik, közös kiállttá saiknak ez teremt legjogo­sultabb lehetőségei. Arate Antal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom