Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-11 / 238. szám
1973. október 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hallgattassák meg a másik fél is Látásból valamennyien ismerjük őket. Hosszú idő múltán talán már az utcán is köszönünk nekik, azután tűnődve kérdezzük magunktól: ki volt ez az ember? A bolti eladó, a taxisofőr, a kalauz... Rendszerint akkor jegyezzük meg őket, ha valami baj, fennakadás, rendellenesség van. Néha idegesek vagyunk, veszekszünk velük, de arra ritkán gondolunk, hogy ők miként vélekednek rólunk: a vevőről, az utasról, a megrendelőről. , Audiatur et altera pars”, azaz hallgattassák meg a másik fél is — mondja a latin közmondás. Munkatársaink megkérdezték a „másik felet”, ime a válaszok: A kalauz Tóth Sándorné vagyok. Még mindössze másfél éve dolgozom kalauzként, a szolnoki helyi járatokon, jelenleg a 3-as vonalán. Az utasok énhozzám általában nagyon kedvesek, sokszor segítenek például abban, hogy a vitás kérdésekben mellém állnak, a rendbontókat ők maguk figyelmeztetik. Vannak viszont olyan utasok, akik elfelejtik, hogy nem egyedül utaznak a buszon. Köpködik a napraforgómag héját, szemetelnek, sokszor szinte direkt, szétdobálnak valamit mert látják, hogy nemrégen takarítottam ki a kocsit, ami egyébként nem is az én feladatom lenne. Elfelejtenek jelezni, és akkor ugrálnak már, amikor elindulunk, pedig ha valami bajuk esi le engem is megbüntetnek. Vagy például az is nagyon bánt, hogy nincsenek tekintettel egymásra. Hiába kérem őket, mindenki a középső ajtónál áll, és előfordult már, hogy mások lemaradtak arról a járatról, pedig a kocsi eleje, még valóban üres volt. Előfordult már az is, hogy láttam, szalad, valaki a megállóba. lecsöngettem a buszt, pedig el- indultjunk. Amikor felszállt az utas engem vont felelősségre, hogy szaladnia kellett, pedig inkább megköszönnie illett volna. Természetesen vannak rendes utasok is, akik segítenek, vagy ha szóiok valamiért, figyelembe veszik, hogy én is ember vagyok, nem, szólnak vissza durván. Sokat számít az, hogy mindig igyekszem szépen beszélni mindenkivel és akkor az utasok nagy többsége _ is ugyanúgy válaszol. Röviden szólva: jó lenne, ha mindenki figyelembe venné, hogy nemcsak ő. hanem más is akar utazni kulturált körülmények között. A kézbesítő — Matolcsi Mátyás a nevem. húsz éve vagyok postás. Az egyes számú postahivatalnál dolgozom mint levélkihordó, lassan tíz éve. Munkásnegyedben kézbesítek, 1 megértő embereknek. Sok helyen már úgy fogadnak, mintha családtag lennék. Általában a nyugdíjasok vannak otthon, velük mindig elbeszélgetek sokszor nekem öntik ki a szívüket. Nagyon ritkán fordul elő, hogy nézeteltérés adódna. Megtörtént ugyan már, hogy valaki úgy tett, mintha rajtam, a postáson múlna, hogy nem kapta meg a levelét vagy a pénzét. Ilyenkor igyekszem türelmesen megmagyarázni, hogy a bélyegző hitelesít, én nem tehetek róla. — Véleményem szerint alkalmazkodnunk kell egymáshoz. Én figyelembe veszem, hogy mindenki nagyon várja a levelet, az értesítést, a pénzt, ők pedig nagyon jól tudják hogy csak azt kézbesíthetem. ami megérkezett. így aztán veszekedés, panasz ritkán fordul elő. és sokszor már messziről integetnek, mert tudják, hogy én viszem nekik a jó hírt. A bolti eladó A szolnoki 91. számú élelmiszerbolt egyik eladója Barta Istvánná. — Már 24 éve a kereskedelemben dolgozom, és naponta sokféle embert kell ki- ^oísalnorn, Azt tapasztaltam, hogy régebben sokkal türelmesebbek. megértőbbek voltak a vásárlók, mint most. Ma már — lehet hogy a rohanó élet teszi — idegesek a vevők. Sokan azt szeretnék. hogy ha belépnek a boltba, mindenki őket szolgálná ki először. — Ebben a boltban három eladó van. Sokszor már be sem lehet férni az üzletbe, annyi a vevő. Előfordul, hogy nem megy minden simán. A legtöbbször megkapjuk, hogy lusták vagyunk. Ha megrendelünk valami árut, és nem hozzák meg időben minket szidnak. Önki- szolgáló bőit vagyunk, sok bajunk van azokkal a vásárlókkal is, akik nem akarnak kosarat venni. Ha rájuk szólok, nem tetszik nekik. Pedig nem szoktam hangoskodni, durváskodni. Ezért én is elvárom, hogy engem is emberszámba vegyenek. Persze nem minden vásárló egyforma. Sok vevőt már 'névről ismerek, ők is Erzsiké néninek szólítanak. Ha velem kedvesek, annak nagyon örülök. A sorompóőr —■ Régebben, míg a mosoda itt a közelben üzemelt, napjában százötven—százhatvanszor is letekertem. — Mostanában már csak (!) százszor — kezdi Németh János, az ószolnoki sorompó kezelője. — Nehéz,.'munka ez. Nem fizikailag, inkább lelkileg. Tudja, hogy van: ha a mutató ujjamat harapom meg. akkor az fáj — ha a hüvelykujjamat, akkor meg az. Ha^a sorompót nem eresztem le, a vasút nem tud dolgozni. — Ha leeresztem, megáll a forgalom. De le kell ereszteni, mert különben jön a telefon, hoev mi van Németh elvtárs? Bezzeg a másik oldalon nem így mondják. Sokkal cifrábban, jobb ha be se írjuk az újságba. Több megértés kell nekünk is. Este, xAikor lefekszem. olyan a fejem, mint a méhkaptár, és ez nem csak az autózúgástöl van. Felüljáró kellene ide, de nagyon. Végül hadd ajánljak egy másik megoldást. Használják többet az autósok a Mártírok úti átkelőhelyet Azt nem zárják le naponta csak ötször —hatszor. Az is segítene valamit. A rendőr Rájna. Mihály rendőr törzs- őrmestert szinte minden szolnoki ismeri látásból. Öt éve kezeli a Beloiannisz és a Ságvári körút kereszteződésének közlekedési lámpáit. — Ezek a lámpák nevelik az embereket. Sokan megkérdezték. különösen az első időkben, hogy mi ennek a rendszere, mik itten a szabályok. mihez tartsák magukat. No persze van mindig néhány ember, aki nem akarja a rendet megtanulni. Az fizet. A rendet meg kell tanulni, a bírság ír azért van. Akad olyan égvén, aki csak azt. látja a rendőrben, hogy örökké bírságol. Volt is egyszer aki naevon sértő megjegyzéseket tett rám ezzel kapcsolatban több ember előtt. Ezt én kérem nem h? ovfern annviban. Innen nérve az autósok is. meg a gvalogoseV névformák. Vagy szabályosan közlekednek. vagy nem. Mindegy. mivel van az illető. — Mindenesetre az autósokkal több baj van. Bátrabbaknak is érzik magukat a volánnál, ezért könnyen hibát követnek el. Itt figyelni kell — vagy a lámpát vagy engem. No és még egyet erről. A mentősökre haragszom egy kicsit. Sokszor nem tudnak élni azzal, hogy megkülönböztetett járművet vezetnek. Nem jeleznek idejében, fölöslegesen besorolnak a többi jármű közé. Jelezzenek, és mi segítünk, — azért vagyunk itt. A taxisofőr Nagy Gábor szolnoki taxisofőr alig egy éve vallja „hivatásnak” szakmáját. Tavaly óta JA 97—29-es rendszámú Zsigulija mindennap megtalálható Szolnokon, a Kossuth téren, vagy a vasút melletti taxiállomáson. — A taxisofőr nem válogathatja meg utasait. Aki utazni akar. azt muszáj elvinni, és aki taxival megy, az siet. Hiszen ki ülne a jóval drágább taxira, ha ideje a buszozást is megengedné. Ebből van aztán a legtöbb konfliktusunk. Rohanunk a Kossuth térről a vasútállomásra és vissza. Mégis szeretem ezeket a két-három perces száguldásokat Vannak törzsvendégeim, azokat is csak látásból ismerem. Nevüket nem tudom, szakmájuk ismeretlen előttem. A téma legtöbbször a forgalom, az időjárás, hét elején a futball. Ha választani, lehetne, én mindig a Kossuth téren parkíroznék. Szeretem a nagy forgalmat, a siető embereket, Örülök ha rohanó utasaim — akik gyakran köszönni is elfelejtenek — elérik vonatjukat, időben hazaérkeznek családjukhoz — Szeretek az emberekkel néhány nercig beszélgetni, velük örülni. A házkezelési műszaki ellenőr Az Ingatlankezelő Vállalat panaszirodáján dolgozik házkezelési műszaki ellenőrként Vígh Kálmán. — Én foglalkozom a tanácsi lakások ügyeivel. Sokan felkeresnek jogos és jogtalan panaszaikkal. Végighallgatom őket. és elmondom, hogy mit tudunk tenni. Vannak, alak odafigyelnek, amit mondok, de sokan szóhoz sem engednek jutni. Mondják a magukét. Elismerem, hogy minden embernek a saját baja a legnagyobb. Elmondják, hogy nehéz anyagi körülmények között élnek, idősek, betegek. Nem tudnak több száz forintot kifizetni különböző javításokért, vagy használati tárgyakért. Ezt emberileg megértem. — Sajnálom őket, segíteni akarok rajtuk, de engem is a rendeletek irányítanak. — Elismerem, hogy szerelőink sem egyformák. Sokan vannak, akik szorgalmasan dolgoznak, becsületesek. — Akadnak azonban olyanok is. akik nem tartják be a munkahelyi szabályokat. ígérgetnek saját szakállukra. Ezeket az embereket elküldik a vállalattól. Naponta sokféle emberrel kell tárgyalnom, a beosztásom azt kívánja, hogy mindig kedves, udvarias le- pvek. Sokszor azonban már nekem is éréi vésnék ke'l lennem. — Az»rt ivvekszprn mindig megtalálni a megfelelő hangot. Szekeres EdR Veres Emma Igriezi Zsifrmond Hajós László Bemutatkoznak a mcoyék Budapestnek Népművészeti kiállítás a Nemzeti Galériában Ma SzolstOíS megyei nap A Kunság jellegzetes népművészeti alkotásai. A kép még a karcagi múzeumban készült, de e tárgyak közül a legszebbeket láthatják a budapestiek fogékonyságát, a díszítőművészet és a célszerűség harmóniáját. Az adott keretek közötti teljességre törekvést bizonyítja, hogy a magyar népművészet legszebb alkotásai mellett helyet kaptak a kiállításon a Békés megyei szlovákok és románok. a baranyai németek és sokácok jellegzetes motívumaival díszített használati eszközök és dísztárgyak is. A népművészetben, kevésbé jártas látogató is felismeri a többféle motívumkincs keveredéséből kialakuló közös vonásokat. Ebből az egymásra hatásból valami különleges, egy-egy tájegységre jellemző népművészet alakúit ki, amely egyaránt gazdagította a magyarok és a nemzetisé- ségek d íszí tőművészetét. A kiállítás így is' rendkívül gazdag, de bizonyára tovább gazdagodott volna, ha a magyarországi cigányság ugyancsak jellegzetes népművészetének néhány darabja is helyet kap a kiállított tárgyak között. Szolnok megye mennyiségileg nem túl nagy, de jellegzetes és szép anyagot mutat be. A kunsági pásztorélet tárgyi emlékei mellett egy „túri” szűcsmester vásári sátra, valamint népi kerámiagyűjtemény tölti meg a megyénk számára biztosított fél szobát. E tárgyakat a szolnoki Damjanich János Múzeum, a karcagi Győrffy István Múzeum és a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum kölcsönözte. Kár, hogy a Jászság teljesen hiányzik a bemutatóról, hiszen a jászberényi Jász Múzeum is bizonyára tudott volna adni néhány tárgyat, amely méltán képviselte volna a tájegység népművészetét. A kiállítás idején úgynevezett megyei napokat rendeznek. Ilyenkor a figyelem jobban, ráirányul egy-egy megyére, melynek jobb bemutatásához a kiállított’ tárgyakon kívül népzenei műsorokkal, előadásokkal, filmvetítésekkel is hozzájárulnál!. Az első megyei napot Baranya rendezte vasárnap. Szolnok megye pedig ma mutatkozik be a budapestieknek. B. A. Ki tud többet Zuglóról? Szocialista brigádok Tétéi keddje Ha a látogató csupán egyszer sétál végig a népművészeti kiállítás, termein, aligha tud többet magával vinni a színeik, fonnák, motívumok tarka kavalkádjánál. Legalább még egyszer végig kell nézni a kiállítást, hogy a rácsodálkozás első öröme után összeálljon a kép, s maradandó, rendszerezett emlékké váljék. A százéves Budapestet köszöntik a megyék ezzel a kiállítással. Szép ajándék az évfordulóra, hiszen az érdeklődő most együtt láthatja mindazt, a magyarországi népművészet keresztmetszetét. amiért egyébként múzeumok tucatjait kellene végigjárnia. Az előcsarnokban a hímzések máris ízelítőt adnak abból a gazdag kincsből, ami a belső ' termekben várja a látogatót. Rábaközi, matyó és kalocsai hímzések mellett számunkra kevésbé ' ismert, de nem kevésbé szép munkák hívják fel magukra a figyelmet.'Középen körtáncot járőr népviseltéé öltöztetett bábúk egészítik ki a képet. A következő termekben a megyék egymás után mutatják be jellegzetes tájegységeik legszebb népművészeti emlékeit. Csongrádi festett bútorok, a dunai halászok szerszámai Bács-Kiskun megyéből, debreceni kalapos és mézeskalácsos mester vásári sátra, a szabolcs-szatmári szoba durván megmunkált, festetten bútorai, . a mező- csáti kerámiagyűjtemény, komáromi céhládák és kancsók, a Győr-Sopron megyei kékfestők csodálatos textíliái, fehér gyászruhák Somogybái — a sok ezer tárgy felsorolása reménytelen vállalkozás lenne. A 'kiállítás rendézcS észrevehetően arra törekedtek, hogy a népművészetnek ne csupán a legreprezentatívabb „vasárnapi” tárgyait mutassák be. Az ünneplő ruhák, díszpámák mellett a mindennapi élet használati eszközeiben is láttatják a névtelen mesterek szép iránti Honismereti napok Törökszentmiklósim (Tudósítónktól.) Hazánk, megyénk, városunk múltjának, jelenének, jövőjének jobb megismerését szolgálja a Törökszentmiklóson harmadízben megrendezésre kerülő honismereti napok, amely október ö-ól november 10-ig tart. Hétfőn a városi, járási művelődési központban Fehér Miklós tanácselnök nyitotta meg a rendezvénysorozatot. Törökszentmiklóson az utóbbi néhány évben a Hazafias Népfront kezdeményezésére a közművelődésben és a közoktatásban dolgozó szakemberek vezetésével megélénkült a helytörténeti és a honismereti tevékenység. Bizonyítja ezt az 1969-ben „Tetteink fényesen ragyognak” és az 1970-ben „Hétköznapok sodrában” címmel, a város munkásmozgalmi történetét feldolgozó és megjelenő két kötet. Szép eredményeket könyvelhet el magának a Rózsa téri Általános Iskola „Tóth Sándor hely- történeti szakköre”. A tudatos és folyamatos munkának sok kialakult hagyománya van már, igv például a szocialista brigádok levelező vetélkedője. Az úttörő krónikaírók most negyedszer megrendezendő találkozóján az egész évi munka eredményéről adnak számot az úttörőnaitások Ez év májusától rendszeresen megjelenik Törökszentmiklóson a ..Helyismereti füzet”. Elismerésre méltó eredmények születtek az üzemtörténetek írása területén. Faragó János Ki tervezte a Sportcsarnokot? Hány évig készült a Millenniumi Emlékmű? Mikor szervezték a Városligetben az első munkássztrájkot? Honnan ered Zugló neve? Záporoznak a kérdések, a betévedt idegen csak a fejét kapkodja. A körben elhelyezett asztaloknál ötös csoportokban könyvek, prospektusok, jegyzetek fölé hajoló versenyzők figyelnek a játékvezetőre, majd egy-egy kérdés után gyors konzultációt tartanak, s máris „vágják” a feleletet. Kedden este tartották a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ színház- termében a megyei és a városi tanács művelődés- ügyi osztálya és a művelődési központ szervezete ..Ki tud többet Zuglóról” című szellemi vetélkedőt, melyen üzemi szocialista brigádok vettek részt, ösz- szesen nyolc csapattal. A szocialista brigádok másfél hónapig készültek a budapesti testvérkerület megismerését segítő nemes versenyre Zuglóról írt hely- történeti munkák, képes ismertetők, statisztikák tanulmányozásával. S hogy nem is rosszul, bizonyítja a forró hangulatú este, amikor a technikus, a bér- számfejtő, a női szabó vagy a közgazdász egyaránt azért lelkesedett, hogy egymást segítve mind jobb/ Méltóé! adjanak az egyáltalán nem könnyű kérdésekre. Történelmi, politikai, gazdasági, sport, nyelvészeti és még felsorolni is nehéz, hányféle kérdéscsoportot kellett a szocialista brigád - tagokn ak megválaszoln i uk a versenyen, míg a győztes, a Papírgyár „Szőke Tisza” brigádja megnyerte az első hellyel járó 1250 forintos könyvutalványt, „mellbedobással” a Járműjavító KISZ-brigádja előtt, amelynek tagjai között 1000 forintot osztottak szét. A harmadik és negyedik helyezett a Papírgyár „Szabad Kupa” és a Május 1 Ruhagyár József Attila brigádja 750 és 500 forintos jutalomban részesült. Az első négy továbbjutott a két hét múlva 23-án Zuglóban tartandó vetélkedőre, amelyen megyeszékhelyünk és a tizennegyedik kerület csapatai mérik össze tudásukat akkor' már közös, mindkét településsel kapcsolatos kérdésekben. A Zugló—Szolnok barátság jegyében meghirdetett verseny iránt az „ellenfélnél” is nagy volt az érdeklődés. A válogató versenyeken „Ki tud többet Szolnokról” jelszóval mintegy 1600-an vettek részt, míg végül a Telefongyár három csapata mellett a Pályafenntartó Üzem brigádja került ki győztesként s így a zuglói vetélkedőn a szolnokié’
