Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-10 / 237. szám

1973. október 10. SZOLNOK MEGVEI NÉPLAP 5 Hangversenyek Szolnckcn Forróhangulatú Beethoven-esl —Zuglóiifiúmuzsikusok bemutatkozása Nagyszerű hangverseny­nyel kezdődött a zened évad Szolnokon. Kovács Dé­nes és Bächer Mihály ki­robbanó sikerű szonátaest­jét művészi színvonalban és élmény-intenzitásban egy­aránt nehéz lesz túlszár­nyalni, még a zenekari koncerteknek is. A nagy bécsi klassziku­sok, kiváltképp Beethoven, közel állnak Kovács Dénes egyéniségéhez. Hétfőn este három Beethoven-művet hallhattunk előadásában, a D-dúr, a G-dúr %és az A- dúr, azaz a Kreutzer szo­nátát. Kovács szinte önma­gát -múlta felül, önfeled­ten, lélegzet-elállítóan mu­zsikált — elvarázsolva kö­zönségét. Nagyfokú muzi­kalitása, virtuóz technikája páratlan élményhez juttat­ta a lelkes hallgatóságot. Kár, hogy társában, az ugyancsak nagyszerű mu­zsikus Bächer Mihályban ezen az estén nem talált igazi alkotó partnerre. Bächer képességeit csak a Kreutzer és a ráadásként adott Tavaszi szonátában mutatta meg. Talán csak külsőségnek tűnik, de sokat elárul a hangverseny at­moszférájából az a tény, hogy a Ságvári Endre Me­gyei Művelődési Központ színháztermét ' szinte zsúfo­lásig megtöltő közönség még a „ráadás” után sem távozott helyéről. Az esti koncertnek mint­egy bevezetője volt dél­után a középiskolás bérleti sorozat nyitó hangversenye. Budapestről, az I. István Gimnázium zenekara láto­gatott el Szolnokra, hogy viszonozzák a szolnoki szimfonikusok nyári városli­geti vendégszereplését. Bár eredetileg Beethoven-mű- sort hirdettek, de végül is így sem lehet panasz a műsorválasztásra, hiszen Haydn egyik „londoni” szimfóniája, a D-dúr, Sztravinszkij néger dzsessz-zene ritmusát idéző Ragtime-ja és Bartók III. zongora-versenyének záró­tétele a szimfonikus zene- irodalom jónéhány stílusát mutatta be a Tiszaparti Gimnázium aulájában egy­begyűlt diákoknak. A három műsorszámból érdekes módon a Sztra­vinszkij mű előadása bizo­nyult a legkiegyensúlyozat­lanabb produkciónak. Haydn szimfóniájában pe­dig elsősorban h vonós szó­lamok nyújtottak jó telje­sítményt A műsor legjobb száma Bartók III. zongora- versenyének zár&étele volt. Ebben igen nagy ré­sze volt a szólista Almási Lászlónak, aki kicsit kar­mesterként is vitte előre a zenekart a sodró lendületű muzsikában. Sikeresen mu­tatkozott be tehát a fővá­rosi testvérkerület gimná­ziumi zenekara Szolnokon. K. J. Masvai—NDK baráti nap Karéjon Húszéves a dunaújvárosi zeneiskola A dunaújvárosi zeneisko­la húsz évvel ezelőtt 1953. őszén kezdte meg működé­sét. Akkor hét tanár hát tanszakon nevelte, most húsz tanár húsz tanszakon neveli a zenei alapismere­tekre, énekre, hangszerekre a fiatalokat. A húsz év alatt ötezer fiatallal ked- veltették meg a zenét. Az NDK megalakulásá­nak 24. évfordulója tiszte­letére magyar—N DK barát­sági napot rendezett teg­nap Karcagon a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága. A barátsági nap eseményein részt vett dr. Klaus Ningner- a potsdam- babelsbergi állam- és jogtu­dományi akadémia nemzet­közi kapcsolatok intézeté­nek vezetője, s az NDK kulturális és tájékoztatási irodájának több munkatár­sa. A városi ifjúsági klubban ünnepi megemlékezést tar­tottak, amelyen dr. Klaus Ningner tartott előadást az NDK hozzájárulása a szo­cialista államok közösségé­nek erősítéséhez és az európai béke fenntartásá­hoz címmel. I Ingyenes üdültetés Az örömök száz kapujáról Színes levelezőlapok lát­hatók Szitás Istvánná szol­noki hivatásos pártfogó író­asztalán. — Elolvashatja nyugodtan — mondja, s a kezembe ad néhányat. Olvasom az elsőt: — Üdvözletünket küldjük Vajtárói, jól érezzük ma­gunkat. Edit Böbe, Marika, Erzsiké — s körülbelül még egy tucat hasonlót. — Sokan írnak a kirándu­lásról — mondja. Az idén harminckilenc gyermeket üdültetett a városi tanács gyámhatósága, közülük min­dig akad jó néhány, aki megköszöni a gondoskodást. Érthető, hiszen az önök tá­mogatása néikül, tekintettel arra, hogy ezek az általános iskolás tanulók családi kör­nyezetükben — pedagógiai nyelven szólva — veszélyez­tetettek, talán soha nem ju­tottak volna egy kirándulás csodálatos élményéhez. — Sajnos, ez könnyen meglehet, sok szülő feledke­zik el alapvető kötelességé­ről, és ezt mindenkor a gyer­mek sínyli meg. Tudja, mit mondott Demokritosz: „Ha a gyermek szívének száz ka­puja volna, mint Théba vá­rosának, engedjétek be az örömöket mind a száz ka­pun, hogy a gyermekkor vi­rágos kertjéből minél töb- I bet vigyen magával a férfi­kor rögös szántóföldjére.” A mi feladatunk valamelyest pótolni ezeket a mulasztáso­kat, s a gyámhatósági se­gélyből nemcsak üdültetésre, sőt elsősorban nem csak er­re. hanem ruhavásárlásra, tankönyvekre, étkeztetésre költünk. — Milyen formában old­ják ezt meg? — Minden iskolában van egy ifjúságvédelmi felelős, s a jelentésük alapján oszt­juk el a rendelkezésre álló összeget. Hogy példát is említsek: a Délibáb úti is­kolában van a legtöbb rossz szociális körülmények közt élő tanuló, az összlétszám 40 százaléka veszélyeztetett, 5— B százaléka pedig súlyosan veszélyeztetett. A gyermek- védelmi felelős javaslatára évente 6—800 forint érték­ben könyvet, 1000 forintért ískolaköpenyt vásárolunk, s a napközisek 15 százaléká­nak adunk támogatást. De nemcsak tőlünk, hanem a patronáló vállalatoktól is kapnak anyagi juttatást. A veszélyeztetett tanulók­kal való foglalkozás össze­tett pedagógiai feladat. Azokról a vállalatokról, akik a rendelkezésre álló eszkö­zökkel törődnek a veszélyez­tetett tanulókkal, természe­tesen a gyámhatóság hason­ló tevékenységéről csak el­ismeréssel szólhatunk. A szo­ciális támogatás sokaknak jelent egyúttal maradandó élményt is, de csak egy az „örömök száz kapujából”. Az egykori Nagy Nyomozó megtöm- ködte kurta szá­rú pipáját, rá­gyújtott, aztán be­lefogott érdekfe­szítő elbeszélésé­be. — Sohase gon­doltam rá — így kezdte —, hogy férfikorom teljé­ben nyugdíjazáso­mat kérjem. De amikor életem el­ső kudarca várat­lanul bekövetke­zett, nem haboz­tam egy percig se, hogy felhagyjak rajongásig szere­tett hivatásommal. A fiaskó oly teljes volt, hogy csaló­dásomban és szé­gyenemben n.em tehettem egyebet. Ráadásul nem is valamely bonyo­lult bűnügyi rej­télybe buktam be­le. csupán a min- denrr"r'i élet egy különös jelensé­gén akadtam fönn, s éppen ez tetézte kudarcom súlyos­ságát. Idegenbe, a szép Magyarországra koptam meghívást — folytatta a mester. — A fel­soron kívül oda­áll a kassza elé azzal, hogy egy százast vagy öt­százast akar vál­tani. A pénztá­rosnő előzékenyen tízesekre és hú­A m?sterd?tekíív kudarca adat, amellyel megbíztak, 4 kö­vetkező volt: em­bersereg áll hosz- szú, méla sorban az élelmiszerbol­tok vagy a büfék pénztára előtt. Senki sem előzhe­ti meg illetéktele­nül a másikat, mindenki szigorú­an ügyel szerzett jogaira. Akkor hír. felen jön valaki, mint borult égből a gömbvillám, és szasokra, illetve százasokra és eset­leg némi váltó­pénzre is aprózza föl a százas, illet­ve ötszázas címle­tű bankjegyet. Senki se zúgoló­dik. mindenki tu­domásul veszi, hoga pénzváltá­sért nem kell sor­ba állni: még ak­kor se. ha a szá­zas vagy ötszázas fölaprózása két- annyi időt vesz igénybe, mint egy liter tejre vagy egy pohár szódavízre szóló blokk meg­váltása. Pedig mi­ről van szó? Aki blokkot vált, az hasznot hoz az üzletnek, és annak sorba kell állnia. Aki viszont apró­pénzt akar kapni a bankjegyéért, az csupán szívességet vesz igénybe, de neki nem kell sor­ba állnia. Miért van ez így? — kérdezték megbí­zóim. Hát ezzel a rej­téllyel nem tud­tam megbirkózni — fejezte be iz­galmas elbeszélé­sét a nemrég még aktív mesterde- tektív. — No. nem baj — tette hozzá rezignáltan —, talán majd va­lamelyik ráter- meJ'^bb utódom... Heves Ferenc Nyár után, tél előtt Látogatás a művésztelepen Szabó László szobrászművész egyik műalkotásával A kívülálló festőművész műtermére gondolva legtöbb­ször az állványokkal, ecset­erdővel körülbástyázott mes­tert látja maga előtt, amint ezerszínű palettáján festéket Jcever. majd összehúzott szemmel méricskéli a mo­dellt és a készülő alkotást. Amikor Palicz Józsefhez benyitottam, egy csapásra szertefoszlott ez a kép. Ült és olvasott egy vastag köny­vet. Esztétika, művészettör­ténet? — Egyik sem. Kertószke­dők kézikönyve. Van egy ki­csi telkem a Balatonon, és ott dolgoztam a nyáron. Sző­lőm is termett, és most szü­ret előtt szeretném kiolvas­ni a könyvből, mi legyen a sorsa. — Mit festett a nyáron? — Ajtót, ablakot, falat. Egy hajdani présházat alakítot-i tunk át nyaralóvá. Utóbb azért mégis kide­rült, hogy számtalan vázlat­tal érkezett haza, s az egyik állványon éppen egy balatoni kép várakozik. Idei sikeres önálló tárlata óta egy felké­résnek is eleget tett. A nyá­ron adta át a zagyvarékasi házasságkötő-terembe készí­tett olaj-képét. — A közeljövő tervei? — A nyári erőgyűjtés után már a téli tárlatra készülök. Sok témám van. nehéz lesz választani, mit küldök majd be. Nosztalgia a Tabán után Kissé megtépázott illúziók­kal indultam Gácsd Mihály grafikusművészhez. A sablon elképzelésekkel óvatosabbak voltunk. Nem is alaptalanul. A mester állványokkal, ecset­erdővel körülbástyázva, ezer­színű palettáján festéket ke­Tegnap az Egyesült Izzó­ban dr. Horgos Gyula ko­hó- és gépipari miniszter nyitotta meg a 12. műsza­ki könyvnapokat. A vidéki megnyitót októ­ber 11-én Salgótarjánban tartják. A könyvnapok ide­jén ebben az évben több száz üzemben szerveznek könyvankétot, író—olvasó találkozót, könyvbemutatót és könyvvásárt. A 12. műszaki könyvna­pok alkalmából nyolc kiadó gondozásában összesen 45 újdonság látott napvilágot, csaknem 300 000 példány­ban. A korszerű műszaki ismeretek iránti igényt jel­zi a kiadványok szerinti megoszlása: öt alap-, 16 közép- és 24 felsőfokú munka jelent meg. ver... Nem. Itt valami nincs rendjén. Egy grafikus mun­kaeszköze a metszőkés, a karcolótű és nem áz ecset. (— Hat éve nem festettem — mondja Gácsi Mihály. — Most kedvet kaptam hozzá. Van egy sereg színvázlatom a Tabánról, fel kellene dol­gozni. Lassan teljesen eltű­nik. — Nosztalgia? — Lehet hogy az. Itt van ez a ház. Már rég lebontot­ták. és én most újra meg­festem. A rajzaimon is rajta van. Legalább kétszáz ké­pem szereplője. A beszélgetés során meg­tudtam, hogy a nyáron Olasz­országban járt. Oh Itália, a művészet bölcsője — jött az ötletadó szikra. Mit jelentett a művésznek a „nagyokkal” való találkozás? — Tömeg, művészet, bóvli. Azt hiszem, nem 'kell ma­gyarázni, hogy ha a fél világ ott hömpölyög a múzeumok­A műszaki könyvhetek Szolnok megyei megnyitója hétfőn délután négy órakor lesz a MÁV Szakszerveze­ti Művelődési Központban. Műszaki könyvekből vásár­lással egybekötött kiállítás nyílik, amelyen Szekeres Ernő, a Járműjavító Válla­lat főmérnöke mond meg­nyitót. Utána „Közlekedés ma és holnap” címmel hangzik el előadás. A műszaki könyvhetek további programjában szak­író—olvasó találkozók, kü­lönböző előadások, bemuta­tók szerepelnek Szolnokon, Karcagon. Jászberényben, Mezőtúron és Törökszent- miklóson, a Járműjavító­ban pedig 17-én üzemi nyílt napot tartanak. bán, milyen műélevezetben van részünk. Most kellene ki­menni. Talán látnánk is va­lamit. Ami mégis megmaradt bennem, az a végletesség él­ménye. Vagy igazi raagasfo- kú művészi alkotásokat, vagy modem. giccseket láttam, mint például egy keretbe fe­szített zsákvászon, két zsi­lettvágással. — Tervek? — A héten lesz Kecskemé­ten közös tárlatunk Szabó László szobrászművésszel. Arra készülök válogatással és részben új munkákkal, « Rackajuh Zuglónak Szabó László műtermében vésőcsattogás helyett a ren- dezkedés neszei fogadnak. A csendes, halkszavú művész­nek mozgalmas nyara volt. Átépítették a műtermet, s most kapott felső galériát is. — A közös kiállításra vá­logatok, no meg azonkívül is van itt jócskán munka. Vég­re újra tudok dolgozni. — A kecskeméti bemutat­kozás után mire készül? — A zuglói Szolnok park­ba tervezett- szobromat, a hegesztett racka juhot készí­tem el életnagyságban. — Ügy hallottuk, nehéz feladatnak tartja. — Valóban az. Rézlemez­ből készítem, s a réz átme­net nélkül, hirtelen olvad. Könnyű elrontani. A műtermi csendben az udvarról egyenletes kopogás hallotszott be. Mégis csak dolgozik egy szobrász! — Szeretnék az lenni min­denképpen — mondja a ma­kacs kitartással dolgozó fia­talember. aki első kőszobrát, egy szfinx nyugalmú női fe­jet mintázza. Ifjabb Szabó László ő. a mester fia. Első felvételije a Képzőművészeti Főiskolára nem . sikerült, mégsem adta fel. Születő szobrai arra biztatnak, hogy bízzunk sikerében. I. Zs. JSyuadífas pedagógusok köszöntése Nyugdíjas pedagógusokat köszöntöttek tegnap dél­után. Szolnokon, a városi tanácsnál. Benkő Jakabné és Mol­nár Jánosné ötven, dr. Maczkó Sándor hatvan, Gyöngyösi József pedig hatvanöt évvel ezelőtt sze­rezte tanítói diplomáját. Sok évtizedes eredményes munkájuk elismeréseként most arany-, gyémánt- és vasdiplomót, valamint pénz­jutalmat kaptak. A diplomákat Bíró Bol­dizsár, a városi tanács el­nökhelyettese adta át. Gácsi Mihály munka közben Megkezdődtek a műszaki könyvnapok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom