Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-09 / 236. szám

1973. október 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Játék a könyvtárban Valamiben minden vetél­kedősorozat különbözik az előbbiektől. Ahhoz, hogy az új játék valóban meghall­gatásra találjon) s gondolom végül is egy rádióműsornál ez a végcél), új ötlet, az előzőeknél változatosabb, iz­galmasabb játék kell. A járási és városi könyv­tárak országos vetélkedőjé­nek első elődöntője, Balas­sagyarmat és Gödöllő küz­delme alig hasonlítható a megszokott vetélkedőfor­mákhoz. Mert az eddigiek, bármily raffinált keretet eszkábáltak is kérdéseik kö­ré, jobbára a játékosok le­xikális tudását, (s legfeljebb itt-ott néha a kombináció­készséget) tették próbára. A Játék a könyvtárban újdonságának lényegét ne­vében hordja. A vetélkedő zsűrije és játékvezetője most nem arra kíváncsiak, hogy a játékosok milyen adatokat ,tároltak le” a fejükben, hanem, hogy hogyan tudnak bánni a könyvekkel, hogyan tudnak keresni. S ha valaki most legyin- teni készül — kérem gon­dolja meg. A kérdések ugyanis a kibernetikától a biológiáig, meglehetősen tág határok között mozogtak, bizony nem voltak köny- nyűek. Annak sincs igaza, aki azt gondolja, hogy az ilyen le­xikonok, kézikönyvek közti tájékozódás nem kíván fel- készültséget. Ahhoz, hogy egy jelenségről, egy foga­lomról széles körben kap­junk információt, bizony meglehetősen összetett ké­pességekkel, jól megalapo­zott általános ismeretanyag­gal kell rendelkezni. A hasznos és a verseny­zők számára hallhatóan iz­galmas vetélkedő a hallga­tónak sajnos kevesebbet adott. A kérdések a rendel­kezésre álló kézikönyvtárhoz méretezettek, a hallgató — ha csak (amit alig hiszek) saját könyvespolcán nem kezd el matatni — passzivi­tásra kényszerül. — trömböezky —■» ! Színházi esték Martfűn Két esztendő következetes szervező munkája, kapcsola­tok kiépítése a megye szín­házaival és a megyén kívüli társulatokkal, ugyanakkor az igények felmérése a munkások körében, és még jónéhány fel nem sorolt — tényező számbavétele volt szükséges' ahhoz, hogy eb­ben az évadban már való­ságos színházi estékről be­szélhessenek Martfűn. 1971- ben még egy-két előadást tartottak csupán gyér számú hallgatóságnak. Az elmúlt évadban kez­dődött a bérletezés, s ekkor teremtődött meg a rendsze­res színházbajárás lehetősé­ge. Az eredmény már fi­gyelemre méltó: 323 elkelt bérletből 226-ot a szakmun­kás tanulók és szakközépis­kolások, míg 97-et az isko­lán kívüliek (39-et a szo­cialista brigádok) vásároltak meg. Az idei évad számsze­rű. és minőségi fejlődést is eredményez 280 tanuló és 191 felnőtt (ebből 136 szo­cialista brigádtag) összesen 471 bérletet váltott s a so­rozat 8 előadását a szolnoki és á kecskeméti színház idei legjobb előadásaiból válo­gatták. Vasárnap este Lehár Lu­xemburg grófja című nagy­operettjével kezdődött a színházi évad. A zenés dara­bot a szolnoki színészek telt ház előtt játszották, mint­egy 600 néző szórakozott a jói sikerült előadáson Negyven gazfickó meg egy mez született bárexty Pódium-nyitány Szolnokon Az immár hagyományossá váló rendezvénysorozat, a szolnoki „Pódium” ez év őszi nyitányára került sor szombaton a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ színháztermében. A vendég, először a „Pódium” törté­netében, egy amatőr együt­tes: a Tatabányai Bányász Irodalmi Színpad volt. A csoport neve ismerősen cseng, bár nem jártak még Szollkokon. Láttuk, hallottuk őket viszont a televízióban, A vérfürdő másnapján már új királya, pontosabban ki­rálynője van Judeának, s a gyilkosok hamarosan, bíró­ság előtt állnak ... Ki hát a bűnös? Heródes? Ö a legfőbb parancshozó... Vagy a pap és a főtiszt? A végrehajtást ők kényszerí­tették... És a katonák? Tulajdonképpen ők gyilkol­tak ... Vagy ártatlan min­denki? A kérdőjelek végigkísérik a darabot. Danek most is, Amikor még úgy tűnik, minden rendben. A királyi gárda katonái lányokat csempésznek be a szálláshelyre ' (Fotó: Novák) ahol a közelmúltban mutat­ták be az együttes életéről, munkájáról készült kétrészes portréfilmet, s többször sze­repeltek már a rádióban is. Szombat esti (sajnos alig negyedház volt) bemutatóju­kon Oldrich Danek cseh író „Negyven gazfickó meg egy ma született bárány” tragi­komédiája szerepelt. A történet valamikor idő­számításunk előtt játszódik, Júdeábán. Heródes, a rette­gett hírű uralkodó, aki őrült hatalomféltésében még saját gyermekeit is kivégeztette, parancsot ad negyven cse­csemő legyilkolására. A pa­rancsot a királyi gárda egyik osztagának kell végrehajta­nia. A katonák vonakodnak, már-már ellenszegülnek, de egy pap, s egy főtiszt ter­rorjára végül is engedelmes­kednek. A szörnyű tett véget vet Heródes uralkodásának. mint eddig szinte minden írásában az erkölcsi felelős­ség problematikáját boncol­gatja. És így válaszol: a fe­lelősséget vállalni kell. Éless Béla rendező, aki közben már megváít az együttestől, a darab abszurd, groteszk elemeit hangsúlyoz­za. Az éles kontrasztok, a reális és az irreális elemek keveredése a mondanivaló jobb megértését segíti. Az együttes méltónak bi­zonyult hírnevéhez. Bár a csoportnak kiemelkedő ké­pességű tagjai is vannak, legfőbb erényük mégis a kö­zös munka, a nagyszerű együttes játék. A „Pódium” soron követ­kező bemutatóin Béres Ilo­na, Halász Judit, Sinkovits Imre és Gombos Kati, vala­mint Major Tamás előadói estje szerepel. H. D. Filmjegyzet János vitéz Kevés filmet előzött meg akkora várakozás, mint ép­pen a János vitézt. Nekünk Szolnok megyeieknek ez az idő különösen hosszúra nyúlt: a fővárosi premiert csak fél év elteltével követ­te a szolnoki. „Az első másfél órás, szí­nes magyar rajzfilm” — ol­vasom mindenütt a csábító feliratot. A hír tulajdonkép­pen majdnem igaz. Csak az a fránya másfél óra nem stimmel. Bizonyára észre­vették ezt az illetékesek is, mert a műsort megtoldották. Egy félórát töltünk a szék­ben, míg Kukorica Jancsi végre feltűnik. Hogy a cse­metéket nyugtató papáknak — mamáknak erről mi a vé­leménye, az maradjon örök titok ... Tagadni is kár, e jegyzet írója azok közé tartozott, akiket első látásra nem nyért meg János vitéz és a film többi alakjának rajzolt figurája. Az ellenérzés csak erősödött, mikor egy né- hányperces jelenetrész meg­tekintésére is alkalom nyílt. Szerencsére a film valami egészen más. A fényképen üres szemmel, .meredten bá­muló Kukorica Jancsi az el­ső kockák után megtelik élettel, s fittyet hányva raj­zolt—festett mivoltára egész egyszerűen élni kezd. Hang­ját Cserhalmi György köl­csönzi, de lehet-e nagyobb dicséretet mondani, ezt nem vesszük észre. A hang Ku­korica Jancsi, János vitéz_ hangja... A Jankovícs Marcell ren­dező vezette „óriásstáb” — csak operatőrből öt van — szemmel láthatóan arra tö­rekedett, hogy a költői nyelv játékos megfelelőjét rajzolja meg. Nem hiányzik így a ked­ves, ironikus humor, mely az eredeti alkotástól sem esik távol. A legsikerültebb kép­sorok éppen a derűt fakasz­tok: Jancsi a rablótanyán, a huszárok felvonulása és a törökökkel vívott csata. Ez utóbbi egyben a film csúcs­pontja is. Innen kezdve me­redeken zuhan a színvonal, s Jancsi (azaz itt már Já­nos vitéz) Tündérországban már valósággal kínlódik. A gyengére sikerült befe­jezésnek talán a forgató- könyv is oka. Apró, de szük­ségtelen változtatásokat fe­dezünk fel, s ez nemcsak a nézőt, de úgy tűnik, az al­kotókat is zavarba hozza. Kár érte... Az összkép ennek ellené­re kedvező. ^Tankovics Mar­cell filmje méltó a Petőfi- jubileumhoz, s titokban azt is reméljük, hogy az első másfél órás színes magyar rajzfilmet hamarosan követi a második. Még az sem lesz baj, ha a másfél óra nem stimmel. „, se; sz —ő Még több támogatás kellene Gondok a tanyai kollégiumban Százötvenkét gyerek él . a karcagi tanyai kollégium­ban. Nem mindannyian a környező településekről ke­rültek ki. Vannak ott Tisza- őrsről, Tiszaburáról, a Hosz- szúháti Állami Gazdaságból, s Fegyvemekről, Kende­resről is. Más köz­ségekből azért fogadtak diá­kokat. hogy azok matemati­ka tagozatos osztályban foly­tathassák tanulmányaikat. Ennek előnye kétszeres. Egyrészt biztosítja néhány fizikai dolgozó jó képességű gyermeke számára a tago­zatos osztályban való kép­zést, másrészt ezeknek a gyermekeknek jelenléte pezs- dítően hat a tanyai, inger­szegény környezetből kikerü­lő emberkék között. Követendő útnak ez tűnik a továbbiakban is. Felvető­dött ugyanis az a gondolat, hogy a megüresedő helyek­re, vagy esetleg a más köz­ségekbe valók rovására ve­gyék fel a kollégiumba a számukra hátrányos, veszé­lyeztetett környezetben élő gyerekeket. Azok számára azonban inkább kézenfekvő­nek tűnik az állami gondo­zásba vétel, mint a tanyai kollégiumban való elhelye­zés. Ez az intézmény a szak- rendszerű oktatás minél tel­jesebbé tételére hivatott, s nem gyámhatósági funkciók betöltésére. Le a kalappal, de • *. A tanyai kollégium létre­hozásában a karcagiak olyan egyöntetű áldozatvállalásról, olyan dicséretre méltó tár­sadalmi munkáról tettek ta­núbizonyságot, ami példa­ként szolgálhat más váro­sok, járások számára. A karcagi általános iskolai diákqtthon eredetileg a felső tagozatosok számára készült. A város lakóinak erkölcsi és anyagi hasznát jelentő ösz- szefogása azonban lehetővé tette, hogy a 67 ezer holdas határ egytanerős iskoláit megszüntessék, s az alsó ta­gozatos diákokat is a tanyai kollégiumban helyezzék el. Most már az alsósok teszik ki a „kolisok” létszámának felét. Éredmény ez? Előre­lépést jelent az oktatás kor- < szerűsítésében?, .Vitathatatla­nul azt! Karcagon is az tör­tént azonban, ami ilyen vitathatatlanr be szokott kö­vetkezni : az eredmény újabb megoldásra váró gondokat szült. A tanyai kollégium szerve­zetének kialakításakor ugyanis (mivel felsősök szá­mára készült,) nem számol­tak az óvodáskorúak átme­neti problémáival. A tárgyi feltételek nem biztosítják a hatodik, hetedik osztályos kisdiákok foglalkoztatását. Olyan hálóterem, játszó és tanulószoba kellene számuk? ra, melyekben az otthonos­ság dominálna. Ezek hiá­nyában délután ugyanott vannak, ahol délelőtt tanul­tak. A városi tanács messze­menő támogatása ellenére a kollégium zsúfolt. A sok mozgást igénylő gyakorlati szabad foglalkozást nem tudják biztosítani. Játékok­kal, sportlétesítményekkel felszerelt udvar kellene. A tél beköszöntével az alkotó- és játékszoba, a klub, a tor­naszoba, a szabadpolcos könyvtár hiánya még inkább érződik. A issének sem mindegy A kollégium újonnan ki­nevezett igazgatója szerint az intézménynek eddig sem­milyen patronálási kapcso­lata nem volt azokkal a gazdaságokkal, melyeknek tagjai a kollégisták szülei. Érthetetlen ez, hiszen a ter­melőszövetkezeteknek sem lehet mindegy, hogy náluk helyezkednek-e majd el a tanulók, s ha igen, akkor milyen dolgozókat kapnak. Ezért a kollégium anyagi se­gítésén túlmenően jobban szorgalmazhatnák például a kollégisták üzemlátogatását, hiszen a nevelő munka is csak akkor válhat teljessé, ha a gyakorlati élet figye­lemmel kísérésével párosul. Az igazsághoz tartozik, hogy a város termelőszövet­kezetei és üzemei sok segít­séget adtak eddig" az okta­tási hálózat fejlesztéséhez. A kollégium azonban a kez­deti fellángolás után mintha az oktatás perifériájára szo­rult volna. Nemcsak az anyagi támogatást tekintve. A város többi napközijét is kiszolgálva ezerhárom­száz embernek főznek itt. Ehhez a munkához kevés tizennégy asszony. Nem csoda, ha jiz oktató-nevelő munka helyett jórészt a konyha ügyeivel telik a kol­légium igazgatójának ideje. Pedig a tanyai kollégium­ban akárhogy is vesszük, nagyobb a nevelők felelős­sége, s fokozottabb az elvá­rás is velük szemben, hiszen az otthon nevelő hatását is pótolni kell. Ugyanakkor a gyermekanyag is ingersze­gény környezetből adódik, s a nevelők lekötöttsége is jó­val nagyobb, mint például a napközis tanároké. Az osz­tott munkaidő is növeli a túlterhelést. Nem csoda, hogy a nevelők fluktuációja igen nagy. A kollégiumban az első­második osztályos tanulók: száma eléri az ötvenet. ök még öltözködésre, mosdásra is részben képtelenek. Mind­össze egy gondozónő foglal­kozik velük, ráadásul a be­tegeket is ő látja el. Égető gonddá vált tehát a konyhai és a gondozónői létszám sün. gős felülvizsgálata. • • Öntevékeny* buzgalom­mal A kollégisták honismereti szakköre szorgalmasan gyűj­ti a néprajzi tárgyakat. Csiki Sándor például egy 1893-beli kulacsot szerzett. A diákok szeretnének Páva- kört is alakítani, de ahhoz több minden kellene, — így például citerák. Számos brigád felajánlot­ta segítségét a kollégium­nak. Az üveggyáriak udvari sakkfigurákat készítenek, a Május 1. Tsz dolgozói a ké­zilabdakapuk elkészítését ígérték. A városgazdálkodási vállalat Lenin szocialista brigádja homokozót és udva­ri sakkasztalt készített. Az öntevékeny kezdet jó, de egy alaposabban átgon­dolt, hosszú távra szóló pat- ronálásí szerződést nem he­lyettesíthet. Ezért lenne jó, ha a város lakóinak figyel­me '— mint az alapítás idő­szakában --- most újra a tanyai kollégiumra .irá­nyulna, S. B„ Az „Arany páva“ jegyében Népzenei verseny Szolnokon Országos szavalóverseny Martfűn Az Alföld egyik legna­gyobb könnyűipari üzemé, a martfűi Tisza Cipőgyár, szakszervezeti bizottsága művelődési központja, vala­mint a Népszava országos szavalóversenyt hirdetett meg a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfor­dulója tiszteletére. Novem­ber 4-én megrendezendő versenyre a forradalmi vív­mányokról szóló, valamint a munkásember életét bemu­tató versekkel jelentkezhet­nek az irodalombarátok. A versenyen bárki részt vehet, aki a 16. életévét betöltötte és nem hivatásos előadómű­vész. Minden versenyző két mű­vel, verssel, vagy prózával szerepelhet. A zsűri díszes vándorserleggel, valamint emléklappal és pénzjutalom­mal díjazza a verseny győz­teseit. illetve helyezettjeit. A nevezéseket a martfűi Mű­velődési Központ címére kell eljuttatni október 24-ig. Á Magyar Rádió és Tele­vízió. a Művelődésügyi Mi­nisztérium, a Hazafias Nép­front és a Népművelési In­tézet nemzetközi népzenei versenyt hirdetett meg, amelyre eddig tizenöt ország nevezett. Eddig három ha­zai válogató területi döntő­jét tartották meg, Salgótar­jánban, Székesfehérváron és Szolnokon. A megyeszékhelyen szom­baton és vasárnap verse­nyeztek Csongrád, Hajdú, Bács-Kiskun, Békés, Sza- bolcs-Szatmár, Szolnok, Bor-' sód, Nógrád és Veszprém megyéből a legjobb népdal­énekesek, hangszerszólisták Páva-körök, népi zenekarok. Az esemény színhelye a szolnoki Ságvári Endre Me­gyei Művelődési Központ nagyterme volt. A zsűri el­nöke dr. Baross Gábor Liszt-díjas karnagy volt. A kétnapos verseny után legjobban talán azt lehet sajnálni, hogy a bemutatón csak a szakmai közönség vett részt. A tarka, csillogó pruszlikok, színes bőráncú szoknyák, csipkés kötények, főkötők, parasztgatyák, hím­zett ingujjak még eleveneb­bé tették az alföldi népda­lokat, az ősi faluközösség ízét adó Páva-körök hang­versenyét. A szereplők nemcsak be­mutatták produkcióikat, ha­nem lelkesen is üdvözölték társaikat, főként pedig sok újat tanultak. így például amikor a kisújszállási Tuka Zsigrnond játszott a citerá- ján, a más megyéből jött szólisták a dallamvariáció- kat figyelték, nézték a sok munkát látott kéz fogásait. Természetesen, vagy in­kább sajnos, nem juthatott mindenki tovább az országos válogatóra. Akik bekerültek és hazánk más tájainak szó­listáival. Páva-köreivel mé­rik majd össze tudásukat: Szolnok megve képviseleté­ben a mezőtúri művelődési központ és az ÁFÉSZ Páva­köre. V. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom